Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-14 / 12. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1989. január 14., szombat II. senior úszó-vb — Brisbane Egri éremgyűjtő a kenguruk földjén A sikeresen szereplő magyar csapat vendéglátóik társaságában. Az álló sorban balról a második Fábián Béla, az előttük lévőben pedig jobbról a derék házigazda, Gyergyák Károly, mellette pedig az Egerből elszármazott, szintén világbajnoki címet szerzett Vermes Albán látható. Kereken két évszázada annak, hogy a szelek szárnyán vitorláz­va, megérkeztek Ausztráliába az első angol fegyencek, akiket szü­lőföldjükön nemkívánatos sze­mélynek nyilvánítottak. Mielőtt az első mondat láttán bárki meg­rettenne, hogy tévedésből egy történelmi témájú visszapillantás került a sportoldalra, sietek meg­nyugtatni az olvasót: erről szó sincs. Az viszont a hajdani bör­töntöltelékek honfoglalásához hasonlatosan szintén tény, hogy a jubileumhoz kapcsolódó, lát­ványosnál látványosabb ünnep­ségek, megemlékezések kaval- kádja jó alkalmat teremtett arra, hogy az ötödik kontinens kapja a második senior úszó-világbaj­nokság rendezésének jogát. A nyugati partszegély másfél milli­ós metropoliszában, Brisbane- ban adtak egymásnak randevút az ősszel a földkerekség legjobb „obsitos” úszói. A nagyszabású viadalon — csaknem négyezer sportoló állt rajtkőre az egy hét során — ott voltak hazánk lányai és fiai is. A Generálimpex Senior Úszóklub tagjai, szorgosan gyűjtve a babérokat, tovább öregbítették a magyar úszósport hírnevét. Hat arannyal, kilenc ezüsttel és hat bronzzal a pogy- gyászukban landolt velük a gép Ferihegyen. Közöttük egyetlen vidéki úszóként az egri Fábián Béla, az ötvenes évek neves mellúszója szolgált rá az elisme­résre, remek szereplésével. A Szálloda utcai otthonában kerestem fel a sportembert, aki — túl az ötödik ikszen is — rend­szeresen mérlegre teszi úszótu­dását, erőnlétét. Aznap feltá­madt a mesélőkedve, szélesen hömpölygő folyamként ömlött belőle az élményáradat. — Mielőtt repülőre ültünk volna, töméntelen szervezőmun­ka várt ránk — kezdte emlékei felidézését. — Több héttel a ver­seny előtt el kellett küldeni az an­gol nyelvű nevezéseket, s az in­dulás dijaként szolgáló, számon­kénti 45 dollárt. Ezt az összeget az ÁISH megelőlegezte nekünk, ezzel kezdődött és tulajdonkép­pen véget is ért a részünkre nyúj­tott hivatalos támogatás. Azért, hogy reálisak legyenek a célkitű­zéseink, azt is szerettük volna megtudni, hogy időeredménye­ink mennyit érnek a nemzetközi porondon. A Svájcban élő Fejér Zsolttól — aki egyébként azzal írta be nevét a magyar úszósport történetébe, hogy a negyvenes évek végén ő honosította meg Magyarországon a pillangózás delfin lábtempóját — kaptunk egy korosztályonkénti rekordlis­tát, amelynek alapján képet nyerhettünk esélyeinkről. A leg­fontosabb mégis az volt — enél- kül minden dugába dőlhetett volna —, hogy gondoskodjunk a szállásunkról és az étkezésünk­ről. Több csatornán is beindítot­tuk a nyomozást, de végül az úgynevezett egri vonal jött be. Utassy Sándornén, az ismert egri edzőn keresztül vettem fel a kap­csolatot a már évtizedek óta a tá­voli kontinensen élő Károly fivé­rével és családjával. Mint utóbb kiderült, az ő és több más magyar família segítsége nélkül nem bol­dogulhattunk volna. Úgy kívánja az igazság, hogy a siker fényéből rájuk is essen, azokra, akik a hát­térben szorgoskodva mindent megtettek azért, hogy csakis a versenyzésre összpontosíthas­sunk. — A háromnapos légi út fára­dalmai és az akklimatizáció ne­hézségei bizonyára nem könnyí­tették meg a helytállást. — Egy örökkévalóságnak tűnt, amíg a Quantas gép Sid- ney-ben földet ért velünk. Mani­lában már azt hittük, hogy macs- kaugrásnyira vagyunk a céltól, ám kiderült, hogy még egy Lon­don — New York távolság meg­tétele vár ránk. Számításaink szerint az oda-visszaúttal akár a Földet is körberepülhettük volna az Egyenlítő mentén. Sidney-ből Brisbane-ba már valóságos fel­üdülésnek tűnt az az ezerkilomé­teres repülés. Négy családnál kvártély óztak be minket, s a cso­portosítás a lehető legésszerűbb volt, mivel vendéglátóink jóelőre tájékozódtak szokásainkról. A szállás elosztásánál olyan apró­ságokra is tekintettel voltak, mint, hogy ki dohányzik, ki sze­ret késő estig olvasni, ki kinek a társaságában töltené legszíve­sebben napjait. — Milyen körülmények között zajlott le a világverseny? — Egy 50 méteres, feszített víztükrű tízpályás és természete­sen légkondicionált fedettben folytak a maratoni csatározások. A japánok 1300 és az amerikai­ak ezerfős küldöttségéhez képest mi magyarok, tizenöten, szinte elvesztünk a hatalmas uszodá­ban, ahol a vezetőkkel, kísérők­kel együtt csaknem ötezren zsi­bongtak szakadatlan. Volt olyan szám, amelyben több százan is rajtkőre álltak, s így minden ál­dott nap fél 8-tól este 9-ig tartot­tak a küzdelmek. Ebédidő tájé­kán a versenybíróságot lecserél­ték és minden mehetett tovább, egészen sötétedésig. Szállásun­kat a viadal színhelyétől 45 kilo­méter választotta el, ezért nem kis teher hárult házigazdáinkra, akik munkájuk mellett gondos­kodtak arról, hogy időben az uszodában legyünk. Étkezésün­ket is ők oldották meg, méghoz­zá nagyvonalúan és a lehető leg- • színvonalasabban. Óriási hűtő­ládákban szállították a szendvi­cset és az üdítőket. Nélkülük szinte moccanni sem tudtunk volna ebben a hatalmas kikötő­városban, amely a világ harma­dik legkiterjedtebb települése. A tengerparton csaknem 50 kilo­méter hosszan nyújtózik el, s a szárazföld belseje felé is 30 kilo­méter a kiterjedése. Nekünk, magyaroknak, szinte felfogha­tatlanok ezek a méretek, távolsá­gok, amelyek nálunk városokat választanak el egymástól. — Hogyan sikerült a forma- időzítés? — Végeredményben nem pa­naszkodhatott csak az akklima­tizáció ment egy kissé nehézke­sen. Az első napon 50 m mellen még eléggé szétesett volt a moz­gásom, a 36,7-del és a negyedik hellyel nem is vagyok elégedett. Bevallom, korábban csak csó­váltam a fejem, amikor az átállás problémáját hozták fel, magya­rázkodásnak véltem, de ezúttal a saját bőrömön tapasztalhattam valós voltát. A többi távon, 100 és 200 méter mellen azt úsztam, amire képes vagyok, l:20,16-ot, illetve 3:00,2-ot. — A legmaradandóbb él­mény? — Több ilyen is akadt, nehe­zen tudok rangsorolni. Nagyon emberi és megható volt egy nyolcvan év körüli japán férfi vi­selkedése, aki versenyszáma le- úszása után kikászálódott a me­dencéből, s arccal a víz felé for­dulva, szertartásos ünnepélyes­séggel mélyen meghajolt. Bizo­nyára így akarta kifejezni az őse­lem, az ókori filozófiai teóriák­ban oly sokat emlegetett arche, a víziránt érzett tiszteletét. Szintén az uszodához kapcsolódik ked­ves vendéglátónk feleségének — mindenki csak Miminek szólítot­ta — megindító segítőkészsége. A versenyek kezdetekor derült ki, hogy a rendezőségnek nincs magyar zászlója. Ez azért volt kellemetlen, mert már valameny- nyi csapat szektoránál ott lengett a lobogójuk. Legnagyobb örö­münkre Mimi és barátnője nem esett kétségbe, sebesen varrtak egy nemzetiszínűt, s így mi se maradtunk zászló nélkül. — No és az uszodán kívül? — Vendéglátóink több kirán­dulást is szerveztek számunkra, amelyek felejthetetlenné tették az ott töltött napokat. Brisbane egy üdülőkörzet középpontjá­ban fekszik, tőle északra a Suns­hine Coast, a Napfényes part, délre pedig a Gold Coast, az Aranypart mintegy 40 kilométer hosszan elnyújtózó homokföve­nye található, telis-tele fényűző­nél fényűzőbb szállodákkal, já­tékkaszinókkal. Az egyik Shera­ton szálló szemet kápráztató lu­xusával szakasztott úgy festett, mint az ókori világ csodái közé sorolt, illusztrációkról ismert Szemirámisz függőkertje. Egy alkalommal az Aranyparton fel­kerestük a Sea World, azaz Ten­geri világ címkével ellátott, való­ban ámulatba ejtő attrakciót. Ez egy mini Disneylandhez hason­latos álomvilág, ahol a különbö­ző méretű medencékben idomí­tott fókák, delfinek és cetek mu­tatnak be csodálatra méltó show- műsort. Még sokáig folytathat­nám, de dióhéjban talán ennyi is elég. — Az elkövetkezendő hóna­pokban milyen cél érdekében ró­ja a hosszakat? — Azzal kezdem, hogy ter­mészetesen folytatom, mert nem szeretek sokáig a babérokon pi­henni. Rendkívül jólesett az az érdeklődés, amellyel munkahe­lyemen, a kőolajipari vállalatnál kísérték szereplésemet, ahol te­rületi főgeológusként dolgozom. De, hogy a kérdésre is válaszol­jak: a kisebb versenyeken túl a nagy cél Rio de Janeiro, ahol két év múlva rendezik meg a III. se­nior úszó-vb-t. Búcsúzás közben beszélgető- társamra pillantva, egyre inkább izmosodott bennem a meggyő­ződés, hogy a sportnak varázsla­tos megtartóereje van, képes megőrizni a gyorsan illanó ifjúsá­got. Nemcsak a testét, a lélekét is... Buttinger László Jó napjuk volt a mátraalji sak­kozóknak a Hópehely ’89 verse­nyen, ugyanis valamennyien győztesen álltak fel a 6. forduló után. Szükségük is volt ezekre a pontokra, hiszen az élmezőnybe így is csak ketten küzdötték fel magukat. Gyengén játszottak viszont a kolacskovszkysok. Fájó Mészá­ros veresége a Borsod Távhő sakkozójától, Bokor mestertől, akinek győzelmi esélyei alapo­san megcsappantak. Hevesi a gyöngyösi Kiss Józseftől, Kladi- va Imre a füzesabonyi Hajnaltól, Báder a miskolci Vargától, dr. Boros a videotonos Horváthné- tól egyaránt kikapott. Kellemes meglepetés Bujdosó és Hegedűs egy-egy pontja. Jagicza klubtár­sát, Dományt késztette feladás­ra. Megjött a játékkedve Kiss Pálnak, aki ezúttal Szőllősit győzte le, és holtversenyben a harmadik, csak a megyebéli sak­kozókat rangsorolva pedig az el­ső helyen áll. Az élmezőny állása három for­dulóval a befejezés előtt: Glatt (Statisztika) 5,5, Bokor 5, Kiss P., Papagorasz (Videoton), Mol­nár 4,5-4,5 pont. A 4 pontosok között található Mészáros, Kiss J., Éberth (Bélapátfalva) és Ba­logh P. (Gyöngyösi SE). A ma délutáni utolsó előtti forduló 15 órakor, a holnap délelőtti utolsó pedig 8 órakor kezdődik a felső- tárkányi KISZ-táborban. Rajt a tekézőknél TEREMLABDARÚGÓ TORNA „A’ CSOPORT: Békéscsaba Eger SE Heves m-i válogatott .kW pénzdíjas A műsorfüzet — tombola! Csepel SC HKVSC-Deko Gyöngyösi SE EGER januar 28-29. KÉMÉNY FERENC Sportműsor Szombat Asztalitenisz: Kolacskovszky SE — Orosháza, NB Il-es férfi mérkőzés, Eger, Kistályai úti sportcsarnok, 11. Sakk: Hópehely'89 nemzetközi verseny, Felsőtárkány, KISZ-tábor, 15. Sí: Sílövő Hungária-kupa, Galyatető, 10. Labdarúgás: Kispályás teremlabdarúgó-torna, Eger, körcsarnok, 15. Vasárnap Sakk: Hópehely189 nemzetközi verseny, Felsőtárkány, KISZ-tábor, 8. Sí: Sílövő Hungária-kupa és sífutóverseny, Galyatető, 10. Labdarúgás: Kispályás teremlabdarúgó-torna, Eger, körcsarnok, 8. Az Agria az élvonal küszöbén Jéger László az ősszel is egyik erőssé­ge volt az Ag­ria Bútorgyár tekézőinek. Néhány hetes téli pihenő után ma újra golyót ragadnak me­gyénk NB Il-es tekecsapatainak sportolói. A keleti csoportban az éllovas Kinizsi Sör és a MOM mögött az előkelő harmadik he­lyen áll az egri Agria Bútorgyár gárdája. Vass Frigyes szakosz­tályvezető és intéző egy személy­ben, az őszi szezonról szólva el­mondta, hogy célkitűzésüket, a dobogós hely megszerzését sike­rült elérniük. Sőt, csupán két pont választja el őket a listaveze­tőtől, annak dacára, hogy kínos hazai vereségeket is elkönyvel­hettek a MOM-tól és az Egercse- hitől. Idegenben, Hódmezővá­sárhelyen és a Kinizsi Sörnél szinte banánhéjon csúsztak el, alig néhány fával maradtak alul. K iss József és Jéger L ászló voltak a csapat motorjai, de Kun István és Kádár Ferenc is kitett magáért. Vajda László ifjúsági aranyjelvé­nyéért érdemel dicséretet. A jól összeforrott társaság még csak hat éve gurít a II. osztályban, és most ott kopogtatnak az élvonal kapujában. Játékerőben fel is vennék a versenyt az első osztá­lyú vetélytársakkal, csak az a bökkenő, hogy hiányzik a szük­séges anyagi háttér. Ma a Hajdú­nánással játszanak, vendéglátóik pályafelújítása miatt Debrecen­ben, s a papírforma biztos egri si­kert ígér. Az Egercsehi Bányász tekézői — a várakozást felülmúlva — a negyedik helyen zárták az őszt. Igaz, ahogy ifjabb Kátai János intéző elismerte: ebben az ered­ményben az is közrejátszott, hogy többször léptek otthon pá­lyára, mint idegenben. Tavasszal éppenséggel fordított lesz a hely­zet, ugyanis ötször játszanak ott­hon és nyolcszor idegenben. Tárgyilagos szemlélettel nem is értékelik túl a jelenlegi pozíció­jukat, hanem — felmérve a reali­tásokat — azt szeretnék, ha a vé­gén sem lennének kiesési gond­jaik. Ehhez mindenféleképpen az első tízben kell maradniuk. Ősszel kiemelkedő teljesítményt nyújtott: Vincze Zoltán, Utassy Antal és id. Kátai János. Holnap az Ózdi Kohásszal kezdenek, és szeretnének győzelemmel rajtol­ni hazai mérkőzésükön. Ez nem lesz könnyű dolog, mivel az ózdi­ak szívós ellenfelek, az összecsa­pás szorosnak ígérkezik. Az Egri Spartacus tekeszak­osztályának intézője, Tóth Bar­na nem volt éppen virágos jó­kedvében, amikor arra kértük, hogy tekintsen vissza az őszre. Sereghajtó pozíciójuk méltatlan a sportkör gazdag hagyomá­nyokkal rendelkező tekézőihez, de a nehézségek ismeretében tö­kéletesen érthető. Két erőssé­gük, iff Kátai János és Utassy Antal hazaköltözött Egercsehi- be, a tapasztalt és ponterős Pum- mer György és Széphegyi János pedig egészségi okok miatt fel­hagyott a sportolással. Minden­nek tetejébe még a tehetséges, if­júsági korú játékos, Révász Zsolt bevonult katonának. A vesztesé­geket saját erőből nem tudták pótolni. Az Egri Zöldért Nagy Tibor átigazolásával segített, így legalább ki tudtak állni. Súlyos csapást jelentett számukra az is, hogy tavaly az év elejétől 300 százalékkal felemelték az egri népkerti tekepálya használati dí­ját. Az anyagi nehézségekre jel­lemző, hogy már az ősszel is saját zsebből fedezték az idegenbeli mérkőzések költségeit. A csapat sorsa megpecsételődött, és a baj­nokság után minden valószínű­ség szerint a feloszlatás vár rá. Halvány reménysugár, hogy minden bizonnyal az az Egri Zöldértben folytathatják leg- jobbjaik, s a következő évben akár fel is kerülhetnek a másod- osztályba. A sportszerűség meg­kívánja, hogy az őszi legjobbak, Tóth József és Molnár Dezső ne­vét is megemlítsük. Ma a Borsodi Építők Volánnál kezdenek a szparisok, s el kell ismerni, hogy az esélytelenek nyugalmával ké­szülődhetnek. Épp ezért a meg­lepetés sem kizárt. A rajt előtti állás a következő: 1. Kinizsi Sör 9 _ 4 59-45 18 2. MOM 8 — 5 58-46 16 3. Agria Bútorgyár 8 — 5 57-4716 4. Egercsehi 8 — 5 55-4916 5. Tiszakécske 7 1 5 54-50 15 6. Borsodi ÉVSC 7 — 6 56-48 14 7. Nyíregyházi Taurus 7 6 55-49 14 8. Ózdi Spartacus 7 — 6 52-52 14 9. Somoskőújfalu 6 — 7 60-44 12 10. Ózdi Kohász 6 — 7 50-54 12 11. Hódgép 5 1 7 47-57 11 12. DMVSC 5 — 8 44-60 10 13. Hajdúnánás 4 — 9 41-63 8 14. Egri Spartacus 3 — 10 40-64 6 B.L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom