Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-14 / 12. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. január 14., szombat GAZDASÁG — TÁRSADALOM 5. Együtt könnyebb «Javítóbázis a Thoreznál Tulajdonképpen mindenben megegyeztek, de úgy látszik, még ma sem lehet valami fontos dolgot egyetlen tárgyalással elintézni. Ez derül ki abból a tényből, hogy a Csebokszári Ipari Traktorgyár négytagú küldöttsége felkereste a Mátraalji Szénbányákat, és az eddigi gyakorlattól jócskán eltérő ajánlatot hozott a poggyászában. A traktorgyár vezérigazgatóhelyettese az otthoniak nevében kinyilvánította, hogy közvetlen egyezséget kötnének a bányászokkal. A. D. Baskin közölte, hajlandók Csebokszáriból annyi nagy teljesítményű lánctalpas traktort szállítani Gyöngyösre, amennyire szüksége van az itteni szénbánya vállalatnak. Ugyanakkor azt is vállalják, hogy a megfelelő alkatrészekről az igényeknek megfelelő mértékben gondoskodnak. Ha meggondoljuk, ez az utóbbi vonás teszi igazán jelentőssé a szovjet vállalat ajánlatát. Az együttműködés keretében arra is mód nyílik, hogy a vison- tai szakemberek Csebokszári- ban, a traktorgyárban ismerkedjenek meg a gépek szerkezeti felépítésével a szerelés fázisaiba bekapcsolódva a futószalag mellett. Miután a műszaki fejlesztés újabb és újabb megoldásokat eredményez a gépeken, az állandó szakmai továbbképzésre is módot teremtenek Csebokszári- ban a Thorez szerelői számára. Azt kérték a gyöngyösi házigazdáktól, hogy vállalják el a traktorok javítóbázisának a kialakítását. Az országban dolgozó minden nehézgép hibáinak az elhárítását a mátraalji gépüzemben végeznék el, amihez az alkatrészeket a szovjet partner nyújtaná. Ez a megoldás olyan koncentrálást tehetne lehetővé, ami jó völna a gyárnak, de jó volna a felhasználóknak is. Szívesen fogadták az ajánlatot a gyöngyösiek. Tulajdonképpen mindenben megegyeztek a tárgyalófelek. De a hivatalos jegyzőkönyvet még nem írták alá, arra tavasszal kerül sor. Ez már csak így megy nálunk is, náluk is. A pénzügyi elszámolás ugyanis már a két ország közötti egyezség keretében történik meg. Az együttműködés először csak egy évre szól, majd az ötéves tervidőszakok tartamára épül a szerződő felek egyetértésétől függően. Abban is megegyeztek, hogy az együttműködést kiterjesztik a csereüdültetés területére is. Az idén tizenhatan pihenhetnek Csebokszáriban a bányászok közül és ugyanannyian élvezhetik a vendéglátás kényelmét az itteni bányászüdülőben a csebokszári traktorgyár dolgozói közül. Annyi biztos, az eddigi gyakorlattól sokban eltérő ez a mostani egyezség, mert nem országos főhatóságok révén foganatosítják, hanem a két vállalat hozza tető alá. Valami új tehát ezen a területen is elkezdődött. Mint érzékelhető, ez az út sokkal rövi- debb a két vállalat között, mint a régebbi. A tőkés valutáért vásárolt traktorok helyébe lépnek majd a szovjet gépek. Ez pedig fontos körülmény. (gmf) A Mátraaljai Szénbányák Visontai Thorez Kül- fejtéses Bányaüzeménél, a Csuvasia Csebokszári Traktorgyár korszerű földmunkagépét próbálják ki. Az eddigi mintegy 1500 munkaóra tapasztalatai igen kedvezőek a T-330 típusú gépnél, melyet „Csuvaspillémek” nevezték el a bányászok. Vi- sontán a tőkés relációból származó ilyen típusú tológépeket szeretnék kiváltani a csuvasiakkal. Az elkövetkezendő időszakban 20 darab 300 és 500 lóerős típusokat vásárolnak, és így több tízmilliós nagyságrendű tőkés valutát takaríthatnak meg. A talaj egyenetlenségéhez jól alkalmazkodó, nagy tapadási képességgel rendelkező, -50 és +50 Cel- sius-fok között is megbízhatóan dolgozó dízelmotoros gépek Visontán próbáznak. (Fotó: Szabó Sándor — MTI) Áttérés az önfenntartó gazdasági rendszerre . . . Peresztrojka a traktorgyárban A közelmúltban írták alá a Mátraaljai Szénbányák Vállalat és a Csebokszári Ipari Traktorgyár között létrejött együttműködési megállapodást a két üzem gazdasági, politikai és társadalmi vezetői Gyöngyösön. A szovjet küldöttség tagja volt Vlagyimir Klasnyi- kov, a traktorgyár pártbizottságának titkára, akivel a szovjet megújulási folyamatról beszélgettünk. — Először jár Magyarországon? — Nemcsak Magyarországon, hanem egyáltalán külföldön is először vagyok — mosolygott. — Örülök, hogy első utam szúkebb hazám, a Csuvas Köztársaság testvér megyéjébe vezetett. — Mondjon néhány szót a családjáról! — A feleségem szintén pártmunkás, s mivel mindkettőnk társadalmi elfoglaltsága jelentős, otthon nem tudok sok időt együtt tölteni. A fiam 15 éves, a traktorgyár gépipari technikumában tanul, forgácsolónak készül. Remélem, folytatja a családi tradíciókat és a traktorgyárban fog dolgozni. — Hogyan jelentkeztek a Csebokszári Ipari Traktorgyárban a peresztrojka gazdasági következményei? — A peresztrojka elsősorban abban jelentett változást, hogy ebben az évben át kellett térnünk az önfenntartó gazdasági rendszerre. Az állami támogatás jelentősen lecsökkent, a gyárnak a saját lábára kellett állnia. — Hogyan tudták megoldani ezt a nehéz feladatot? — Nem volt könnyű, és nem is ment egyik napról a másikra. Csökkentenünk kellett az adminisztratív létszámot, és olyan ösztönző rendszert alkalmazni, amely a termelékenységet fokozza — sorolta Vlagyimir Klasnyikov. — Újszerű kezdeményezésünk volt, hogy kisebb termelő egységek, sőt brigádok számára korirét feladatokra meghatározott bértömeget állapítottunk meg, és azt, hogy hány emberrel oldják meg, a kollektívára bíztuk. Ez a módszer kimondottan jó hatással volt a dolgozók teljesítményére. Persze azok, akik nem tudnak elszakadni az egyenlősdi szemléletétől, az ilyen változásokkal nem szimpatizálnak. A másik új forma, amit bevezettünk az, hogy egyes termelő- eszközöket a vállalaton belül a kisebb egységeknek bérbe adtunk, ez a vállalkozásokat segítette elő. A munka hatékonyságát jelentősen növelte, hogy a nyereségből részesedtek a dolgozók. — Milyen változásokat hozott a peresztrojka az üzem politikai életében? —A 19. országos pártértekezlet után megkezdődött az ott elfogadott elvek gyakorlati megvalósítása, azaz augusztustól egy felmenő rendszerű beszámoló és választó pártértekezlet-sorozat kezdődött. Ezeken a pártértekezleteken minden szinten jelentősen megnőtt a tagság aktivitása. Az első számú politikai vezetők megválasztása során általánossá vált a kettős vagy hármas jelölés, és kötelező volt a titkos szavazás. A pártszervezetek ma közvetlenül delegálhatnak képviselőt a felsőbb pártszerv tagjai közé. Az értekezleteken igen élénk viták folytak, nemcsak a beszámoló felett, hanem személyi kérdésekről is. A Csebokszári Ipari Traktorgyár területén mintegy 100 alapszervezet működik, s a jelölőbizottság 45 jelöltet javasolt a pártbizottság tagjainak. A pártértekezleten azonban még egy sor módosító javaslat hangzott el, míg az 51 tagú pártbizottságot megválasztották. — Hogyan fogadják az emberek a megújulást? — Nagyon fontos dolog, hogy széles körben pozitívan fogadják az új elképzeléseket — válaszolta a párttitkár. — Természetesen vannak olyan vélemények is, hogy sokkal több, nagyobb mértékű változásra lenne szükség. Mások túlzottnak, feleslegesnek tartják a folyamat egyes elemeit. — Jelentett-e önöknél személyi (Fotó: Misuta Jánosné) változásokat a vezetésben a peresztrojka? — Á választások keretében a traktorgyár pártszervezetén belül az aiapszervezeti titkárok 40 százaléka helyett választottak újat. Ezeknek a vezetőknek természetesen frissebb a szemléletük, de számolunk azzal, hogy a gyakorlati tapasztalatok hiánya náluk átmeneti nehézséget okozhat. A többséget viszont újraválasztották. Ez a stabilitás biztosítéka. Véleménye szerint a Mátraaljai Szénbányák és a Csebokszári Ipari Traktorgyár között vállalatközi A Csebokszári Traktorgyár földmunkagépét próbálták ki Visontán . . . kapcsolat létrejötte a peresztrojkának tulajdonítható? — Úgy gondolom, hogy a két dolog között egyenes összefüggés van — vélekedett a párttitkár. — Egyrészt államilag jelentősen egyszerűsítették a szovjet állampolgárok külföldre utazásának szabályait, másrészt a párt és az állam a peresztrojka szellemében támogatja a külföldi politikai, társadalmi és gazdasági egységekkel létesítendő kapcsolatokat. — Ez a felfogás —folytatta Vlagyimir Klasnyikov — mindkét fél számára előnyös megállapodást hozott. A Mátraaljai Szénbányáknak az a legfontosabb, hogy korszerű és nagy teljesítményű munkagépeket kapjon tőlünk. A Csebokszári Ipari Traktorgyár egyrészt új piachoz jut, másrészt a bányavállalat a Magyarországra szállított traktorok szervizellátását és javítását az egész országban megszervezi és biztosítja. — Nagyon hasznosnak tartjuk — fűzte hozzá befejezésül a párttitkár hogy a Csuvas Köztársaság és Heves megye között évek óta fennálló politikai, társadalmi és gazdasági kapcsolat egy kedvező gazdasági együttműködéssel bővül. Tegyük hozzá: a peresztrojka és a megújulás jegyében született kölcsönösen előnyös vállalatközi kapcsolattal a szovjet-magyar barátság erősítéséért. Molnár G. Krisztina „Azt akartam, Hogy mi négyen együtt feküdjünk . . Ahogyan a gyermekgyilkos átélte A rendőrségi fogda kihallgató szobájában ülünk egymással szemben Potvorszki Józseffel. Vállalta, hogy az újság számára beszámol szörnyű tettének előzményeiről is. Arcáról, komótos mozdulataiból sajátos egykedvűség sugárzik. A mindenbe beletörődés nyugalma. Beszéd közben is csak néha érződik hangján feszültség. Élete 35 évéről egy szakmai versenyeken is sikeres, dolgos, és egyébként családszerető férfi képe rajzolódik ki, aki eljutott két gyermeke kegyetlen megöléséig. — Pásztón születtem, de a gyermekkorom Lőrinciben telt — meséli magáról. — Akadtak kitérők Tiszapalkonyára, Pécsre, hisz apám vándorcégnél dolgozott. Általános iskola után Hatvanban tanultam ki kitűnő eredménnyel a szerszámkészítő lakatos szakmát. Vörös oklevéllel szabadultam. Megyei szakmunkásversenyt nyertem, az országoson az 5-6. helyen végeztem. Először a Qualitálnál kaptam állást, majd Karl-Marx-Stadt következett fél évig. Akkor már ismertem Arankát, hát hazajöttem hozzá. — Milyen gyereknek, fiatalnak tartotta magát? — Anyám szerint szófogadó voltam. Nem sokáig legényked- tem. A fülem végett katona sem voltam. Úgy gondoltam, minek csavarogjak, linkeskedjek, inkább házasodjunk össze. Tizenkilenc évesen. — Hogy indult a házasság? — Heréden laktunk anyóso- méknál néhány évig. Megszületett 1974-ben Zolika. Nagy öröm volt a családban, hogy fiú. Telkünk is volt már Lőrinciben. Két évvel később megkezdtük az építkezést. Emiatt bizony állandó pénzzavarban voltunk, de sokat segítettek a szülők. — Az ikrek? — Zolika már óvodás volt. Látta, sok kortársának testvérkéje van. Mondogatta is otthon, boldog lenne, ha neki is lenne öcsikéje, vagy húgocskája. Nyolc esztendeje november 24-én érkeztek az ikrek. Nagyon büszkék voltunk. Jöttek a faluból gratulálni. Szóval, ment minden a maga útján. Kiváltottam az ipart 1985-ben, mert féltem, hogy feketemunkákért feljelentenek. Ezután anyagilag is megerősödtünk, jobban is öltözködtünk. Gond nem volt. — Mégiscsak lehetett, hisz a következő évben vizsgálat indult ön ellen! — Szívességet tettem, egy bádogosnak adtam az adómentes számláimból. Ez volt aztán az üzérkedés. Egy fillér hasznom nem volt belőle. A hatvani tanács pénzügyi előadója ugyanakkor jó munkát ajánlott. Arra rá meg pénzt kért jatt címén. Sajnos, adtam neki. Végül ő jelentett fel a lőrinci tanácson. Innen indult a vizsgálat. — A bíróság viszont elmarasztalta . . . — Első fokon egy év 8 hónapra ítéltek el. Pedig annyira biztos voltam a bűntelenségemben, hogy ügyvédet sem fogadtam! Másodfokon egy évet kaptam. Eközben 1987 nyarán halt meg Zolika. — Az a tragédia hogyan történt? — Vándortáborba járt a gyerek. Egy augusztusi pénteken Szentendrére mentek. Másnap meg jönnek a rendőrök, hogy Zolika meghalt . . . Jóllakva úszott a mélyvízben, felbüffent a gyomortartalom, elzárta a légcsövet. Legalábbis a hivatalos papírok szerint. A kísérők viszont egészen mást mondtak. Jártam egy ideig a felső fórumokat, de csak azt hajtogatták: véletlen baleset. — Jócskán összegyűltek a keserűségek . . . — Előbb öngyilkosságot kíséreltem meg. Sajnos nem sikerült. Utána elkezdtem nagyon inni. Abból is kikezeltek. — Következett a börtön. — Hitegetett az ügyvédem és az ügyésznő is. Hogy majd meglátom, lesz eredménye az óvásnak. Elutasították. De akkor már hat hónapot töltöttem az egri börtönben. — A családdal való kapcsolatban adódtak bajok? — Bevonulásomkor úgy véltem, jobb, ha nem jön el Aranka és a két gyerek Két hónappal később már hívtam őket, de akkor nem jöttek. Utána meg az elutasító határozatot félreértelmezték otthon, azt hitték, hamarosan velük leszek. Szeptemberben kaptam végül is három nap megszakítást. Rendesen fogadott az asz- szony, a gyerekek is. Október közepén viszont küldött egy levelet: ő el akar válni, megtalálta a nagy ő-t, a karácsonyt már azzal szeretné tölteni! Nem akartam elhinni! Én nagyon szerettem a fiúkat és őt is. Fantasztikus érzés volt! Sorra kaptam tőle a leveleket, hogy majd bilincsben visznek a válóperre, elkoboznak tőlem mindent. Valaki bemagyarázta neki, ő meg elhitte. — Múlt év december 17-én szabadult. Mi fogadta otthon? — Bár megírtam, mikor megyek, ám senki sem várt. Akkor is annál a kerekharaszti férfinál voltak. Kicseréltette a zárakat is, mondván, nehogy ellopjak valamit. Azon a vidéken nemigen szoktak lopni. — Szülei, húga, mit szóltak? — Örültek, hogy letelt a büntetés. Szeretettel vártak ... A feleségem csak vasárnap érkezett meg a fiúkkal. Elmondtam neki, nem veszem komolyan a válási szándékát, kértem, adjon nekem lehetőséget. Meg is lepődött a nyugodtságomon. — Azokban a napokban gyakori téma lehetett, mi lesz ezután. — Minden nap téma volt. Hol magunkról, hol meg a fiúkról beszélgettünk. — S nem találtak megoldást? — Őrlődtem magamban, miképpen lenne jó. Arról hallani sem akartam, hogy elváljunk! Ajánlottam Arankának, hogy legyünk együtt az év utolsó napjain, a gyerekek is örülnének ennek. Azután pedig megkezdődhet a harc. Ő azonban nem vett komolyan. — Így jött el december 23-a, péntek. Ivott aznap? — Amikor a gyerekeket megöltem, nem! — Miért vette a fejébe, hogy az egész családot kiirtja? — Hogy együtt maradjunk! Bízom abban, hogy létezik másvilág, amelyben nem szakadunk el egymástól. — De hát ön az asszonyra haragudott! — Őt szerettem az utolsó napig .. . — Mégis, miért kellett épp a fiait bántani? — Nem volt ez kitervezve. Ha ki lett volna, ott kő kövön nem marad, úgy el tudtam volna pusztítani magunkat! . . . Gyűlt bennem a feszültség ... El sem tudtam képzelni, hogy más legyen az apjuk! Tizén gondoltam, úgy végzek velük, hogy ne fájjon nekik. El is altattam őket. — Amit elmondott a rendőrségen, az ezzel szemben kimondottan brutális gyilkosságra vall! — Hát . . . Kívülről úgy néz ki. Szerintem nem is ébredtek fel. — A nejével is hasonló tervei voltak, nemde? — Megpróbáltam leitatni. Magnóztunk, beszélgettünk . . . — . . . miközben a két fiú holtan feküdt a garázsban. Hogyan tudta ezt palástolni? — A kezem remegett. Az asz- szony azonban nem vett észre semmit . . . Azután elaludtam én is az italtól. Reggel megkíséreltem megkötözni őt, meg akartam neki mutatni a gyerekeket, hogy mi is megyünk utánuk. De megijedtem a világosságtól. Már nyolc óra volt. Nemsokára jött is hozzánk az apám. — Mondja, nem lehetséges, hogy egyszerűen csak bosszút akart állni a feleségén? — Úgy néz ki, mivel mi ketten élve maradtunk. De én mind a négyünkkel végezni akartam! Hogy együtt feküdjünk ... Fel sem merült bennem, hogy így okozzak keserűséget Arankának. — Most mit tart a tettéről? — Félkész munka . . . Tudom, most elvetemült gyilkosnak tartanak. Ha más teszi, én is így ítélném meg. Azért, aki ismeri az előzményeket, remélem picikét megért. — A bíróságtól mit vár? — Végre igazságos ítéletet, mert vallom ma is, azt a kilenc hónapot ártatlanul ültem le! — S mi lenne az a végre igazságos döntés? — Apám volt itt, s mondta, megpróbálnak megmenteni. De én úgy gondolom, a két gyerekért csak halál jár . . . Szalay Zoltán
