Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-21 / 303. szám

6. SPORT NÉPÚJSÁG, 1988. december 21., szerda Mezey lemondása után Hírek, vélemények a kapitány második búcsúját követően Úgy tűnik, 1988 a magyar lab­darúgás egyik legmozgalmasabb évenként íródik be a sportág ha­zai történetébe. Alig fél éve, hogy Mezey György (47) másod­szor is elfogadta a válogatott szö­vetségi kapitányi tisztét, és a tőle megszokott nagy lendülettel fo­gott munkához. Júliusi nyilatko­zataiban azt ígérte: elkészíti a magyar labdarúgás hosszú távú fejlesztési programját. Azt le is tette szeptemberben az MLSZ elnöksége elé, ám a „kivitele­zés”, a megvalósítás egyre késett. Időközben októberben kirob­bant az ismert vesztegetési bot­rány, megindult a nyomozás, bár az ügyek többsége még nem le­zárt. A bundaügybe belekeveredett több olyan válogatott labdarúgó is, akikkel Mezey György erősen számolt. Számolnia is kellett lé­giós veteránjaival,.hiszen ezen az őszön a magyar válogatott két vi­lágbajnoki selejtezőt is vívott. Búcsújával kétségkívül az or­szág egyik leghozzáértőbb lab­darúgó . szakembere hagyta ott beosztását. A jelenlegi helyzet­ben szinte tippelni sem lehet, hogy ki lehet az utóda. Mind­azonáltal Mezey talán több önu­ralommal is rendelkezhetett vol­na, hiszen várhatóan 1989 már­ciusában megalakul majd az új, demokratikus úton létrehozan­dó MLSZ-elnökség, amely bizo­nyosan jelentős hátországot biz­tosított volna a tehetséges szak­ember kibontakozási programjá­nak megvalósításához. Mezey György türelme azon­ban — immár másodszor, hiszen az 1986-os mexikói vb-döntő után egyszer már lemondott — végletes volt. A Rennes légiósa, Garaba Imre, Mezey György lemondá­sát hallva, így reagált Franciaor­szágból: — Katasztrófa. A magyar lab­darúgás minden eddiginél mé­lyebbre süllyed a kitűnő szakem­ber távoztával. Garaba 72-szeres válogatott­ként számos kapitánnyal dolgo­zott már együtt. Kiről és milyen véleménnyel van és volt? — Mezey Györgyöt tartom a legképzettebb, legfelkészültebb szakembernek. Igen jó volt együtt dolgozni Verebes József­fel is, és ebben a képzeletbeli rangsorban nálam Mészöly Kál­mán következik.-Mi a tippje: ki lehet a soros kapitány? — Ezt innen, Franciaország­ból igen nehéz megítélni. Ami­kor otthon jártam, természete­sen segítettek a társak a tájéko­zódásban. Ahogy hallöm, Gellei Imre, a Siófok és Kaszás Gábor, a Videoton vezetőedzője igen te­hetséges fiatal edzők, de hogy ők bírnának-e a feladat súlyával, az kérdéses. A hétfői Mezey-döntés része­se Egervári Sándor és Both Jó­zsef is, amennyiben a két edző is távozik. Ez igen érzékenyen érinti a magyar teremlabdarúgó­válogatottat. Hétfő délelőtt Both kijelölte azt a 13 labdarúgót, akik 1989. január 5. és 15. között Hollandiában képviselik a ma­gyar színeket az első hivatalos te­tem-világbajnokságon, majd né­hány órával később ő is lemon­dott... Kézenfekvő hát a kérdés: Both helyett ki irányít?-Tájti József, az utánpótlás­válogatott szakvezetője kapta ezt a megbízatást — mondta el Tán­csics Miklós, a teremválogatott menedzsere.-A Both által kijelölt játéko­sok maradnak? — Természetesen. Billy Bingham, észak-ír szö­vetségi kapitány kissé csodálko­zott, hogy éppen Magyarország­ról keresik válogatottja sevillai szálláshelyén kedden délelőtt, mivel messze még a belfasti Észak-írország — Magyarország találkozó. Amikor megtudta, mi a legújabb futballhír Budapes­ten, alig akart hinni a fülének. — Szinte hihetetlen számom­ra Mezey döntése, hiszen nagyon jól látta el feladatát, kitűnő szak­ember. Miután megismerte a jelenlegi helyzetet, véleményét a követke­zőkben foglalta össze: — Csak mint edzőt ismertem Mezeyt, de egyébként is nagyon rokonszenves embernek tartom őt. Valóban, sokat lehetett halla­ni mostanában a magyar labda­rúgóügyekről, s úgy érzem, annyi gond halmozódott fel Önöknél, hogy az szinte követhetetlen már... • A dunai távúszó Fitos továbbra is talonban Türelmetlenek a görögök A jelek szerint a Panathinai- kosz vezetői egyre türelmetle­nebbül próbálják megszerezni leszerződtetett labdarúgójuk, Fi­tos /ozse/játékengedélyét. Ked­den reggel Budapestre érkezett Zotosz Hrisztoforosz menedzser, az athéni klub képviselője, abban a reményben — mint mondta —, hogy már az engedéllyel a zsebé­ben utazhat vissza Athénba. — Múlt pénteken telefont kaptam az MLSZ egyik illetéke­sétől — akit nem szívesen nevez­nék meg —, hogy jöhetek Buda­pestre, küszöbön áll Fitos játék- engedélyének megadása — mondta a magyarul kiválóan be­szélő menedzser, aki a Marx Ká­roly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerezte diplomáját. — Fitost harmadik külföldiként szerződtettük, érthető, hogy mi­nél előbb szeretnénk a csapatban látni. Edzésben van, alig várja, hogy bemutatkozzon az athéni közönségnek. Czékus Lajos; az MLSZ főtit­kárhelyettese kénytelen volt le­hűteni Hrisztoforosz úr optimiz- müsát. — Fitossal szemben a rendőr­ség korántsem szüntette meg az eljárást— mondta. — Csak érde­kességként jegyzem meg, hogy a játékos az első rendőrségi kihall­gatáson elismerte, hogy ő is ka­pott a Debrecen — Bp. Honvéd mérkőzés után a Sallai által szét­osztott pénzből, ám utána vissza­vonta ezt a vallomását. Ennek fényében kétszeresen is furcsa, hogy Athénban azt hangoztatja: az ő lelkiismerete tiszta. — Tehát: nincs játékenge­dély? — Egyelőre nincs, és nem is tudok semmi olyan eseményről, amely a közeljövőben indokolttá tenné az engedély megadását. Fitos játékjogát a jogerős ítéletig felfüggesztettük, márpedig ilyen ítélet még nem született. Attól tartok tehát, hogy a Panathinai- kosz képviselője hiába utazott Budapestre... Arcéi a 100 órásról A legszélső, 7-es pályán tértö­lelő csapásokkal halad. Mozgása iskolázott „ nem cséphadaróként „közlekedik” a vízben, hanem minden tempó után hosszan ki­siklik, spórolva az energiájával. Amikor dolga végeztével kiugrik a medencéből — vállain egy ki­sebbfajta galambdúc is elférne, széles háta akár gombfocicsata színteréül is szolgálhatna —, szinte csak magának mondogatja a székesfehérvári fiatalember, Sárái István: „Csak egy óráig él­veztem az úszást, utána már egy­re lassabban közeledett a fal.” — Pedig nem is olyan régen, augusztusban még társával, Sá­ringer Károllyal ennek a távnak a sokszorosát hagyták maguk mö­gött a Dunán — szakítom félbe a meditálását. — A szöuli olimpia tiszteleté­re Rajkától Mohácsig nem keve­sebb, mint 417 kilométert tem­póztunk. Kilenc napig tartott az erőpróba, és átlagosan 45 kilo­métert haladtunk naponta. Az utóbbi időben viszont vacakol a vállam, gyulladt csomókkal baj­lódom. Sorozatban kapom az in­jekciókat. — Nem lett volna akkor böl- csebb kihagyni ezt az egri, 100 órás váltót? A napokban a hatvani városi sportcsarnokban került sor 9 csapat részvételével a Generál­kupa teremlabdarúgó-tornára, amelyen a hatvani Generál-Co- op I. csapata tartotta otthon a kupát, megszerezve az elsőséget a Hatvani Kórház Lendület és a Gyöngyösi Húsipar gárdája előtt. A legjobb góllövő címét 9 ta­lálattal Gombos Nándor, a gyöngyösiek labdarúgója érde­melte ki. * Remekül szerepeltek az egri Áfész VMésa Vilati pingpongo­zol a megyeszékhely asztalitenisz Felszabadulási emlékversenyén, ugyanis három-három első hely­— A, annyira nem komoly a dolog — legyint nagyvonalúan —, különben is, ezt lehetetlenség elszalasztani, amikor tavaly is olyan „jó mulatság, férfimunka” volt. A dunai úszás ötlete is in­nen származik. A csapat 350 ki­lométert úszott és valaki tréfásan megjegyezte, hogy akár a Dunát is végigtempózhattuk volna. Ez aztán szöget ütött a fejünkben... — A többes számról jut eszembe. A távúszó duó másik tagja miért maradt otthon? — Nemrég nősült, építkezik, ezért „hagyott cserben” minket, de két csapatunk, a Sezlony és a Sziló így is nagyon elszánt. — Forgatnak még a fejükben valamilyen meghökkentő tervet? — 2000 kilométer a 2000. atomfegyvermentes évért cím­szó alatt fut a következő próba­tételünk. Jövőre 1000 kilométert szeretnénk úszni az Ohio folyón, 1990-ben pedig a Szovjetunió­ban teljesítenénk ugyanezt a tá­vot. Tudom, hogy ezzel nem le­szünk egy csapásra felkent béke­harcosok, mégis szeretnénk, ha lenne belőle valami. Pusztán a megméretés kedvéért... (buttinger) lyel büszkélkedhetnek, nem be­szélve a többi helyezésről. Ered­mények. Férfi egyéni: 1. Balogh, 2. Lendvay (mindkettő Vilati), 3. Kovács (Szilágyi gimn.) Páros: 1. Lendvay-Balogh, 2. Szabó F- Szeredi Z. (Finomszerelvény- gyár- Ékszöv, 3. Molnár K.-dr. Sonkádi (Áfész Pertu). Nők. Egyéni: 1. Újvári, 2. Tímámé, 3. Válóczi (mind Áfész VM). Pá­ros: 1. Válóczi-Újvári 2. Besse- nyeiné-Bakondiné (Finomsze- relvénygyár), 3. Katona-Molnár R. (Pedagógus Áfész VM). Ve­gyes páros: 1. Balogh-Válóczi (Vilati-Áfész VM), 2. Molnár K.-Katona (Áfész Pertu-Peda­gógus), 3. Szabó F.-Újvári (Fi- nomszerelvénygyár-Áfész VM). Csak röviden... A II. d-sek nagy fölénnyel nyerték a nonstop foci- v derbit A végeredmény: 1392—1154 Sikerült a világcsúcskísérlet Labdakergetés a maratoni foci hajrájában (Fotó: Gál Gábor) Tegnap este, pontban nyolc órakor a játékvezetői hármas sípszó véget vetett a múlt pénte­ken délután kezdődött 101 órás focinak. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Lenkey János Honvéd Kollégium diákjai átírták a kis­pályás labdarúgás világcsúcsát. Talán már az önök fejében is szö­get ütött, ha az eddig fennálló vi­lágrekord „mindössze” hetven­két óra volt, miért vállalkoztak a srácok arra, hogy első nekifutás­ra egyből huszonkilenc órát te­gyenek a régi csúcsra. Ennek az a pofonegyszerű magyarázata, hogy még a tervezgetés idősza­kában, tanév kezdetekor, azt hit­ték: 100 óra a hiteles rekord. Igen ám, csak hogy menet köz­ben derült ki, hogy 72 óra a be­jegyzett. Ha már lúd, legyen kö­vér, gondolták, így aztán nem változtattak az elhatározásukon. A Dobó gimnázium vadonat­új tornaterme erre a több mint négy napra a két csapat, a II. d-sek és a III. c-sek főhadiszállá­sává vált. Az alkalmi menzán ez idő alatt elfogyott mintegy öt hektoliter ásványvíz, harminc li­ter citromlé, kétszáz liter tej, kö­rülbelül kétezer szendvics és ugyanennyi kifli, valamint zsöm­le. Ebből is látszik, hogy az ilyes­fajta „jó kis heccek” nem is olyan olcsó mulatságok. Támogatók nélkül — hiszen közel ötvenezer forintra rúg a költségvetés — az elképzelés nem valósulhatott volna meg. A gimnázium — itt tanulnak a fiúk —, a kollégium mellett segítő kezet nyújtottak a Mátra Volán KISZ-esei is. Hogy teljesítményértékét te­kintve hová soroljuk ezt a maga nemében ritka attrakciót? Áz mindenképpen dicsérendő, hogy a srácok akaratukat, elhatározá­sukat véghez vitték, túltették magukat a negyvenedik óra kö­rül jelentkező idegi és fizikai fá­radtságon. Szerettek volna vala­miben kitűnni, mások lenni, mint a többiek. Vállalkozásukat siker koronázta, megdöntötték a világcsúcsot, s ha szerencsével veszik az utolsó akadályt is, a hi­telesítési procedúrát, bekerülnek a Guiness Book-ba. Ám igazá­ból akkor nyernének, ha a sport- szeretetet a hétköznapokra is magukkal vinnék. Egri sportszervező kitüntetése Női teremfoci Hárman fennakadtak a „hálóban” Vasárnap négyes tornát ren­dezett az Egri Lendület. A kór­háziak országos nagypályás baj­nokságban szereplő együttese két részre vált, s a mezőnyben ott volt még Kazincbarcika és Ózd hölgyválogatottja. A Kemény Ferenc Sportcsarnok küzdőte­rén többségében gólgazdag talál­kozókat vívtak a teremtorna csa­patai. A mintegy fél háznyi kö­zönség élvezte a játékot. Ered­mények: E. Lendület II.-Ózd 8-0, E. Lendület I.-Kazincbarcika 6-1, E. Lendület I.-E. Lendület II. 1-1, Kazincbarcika-Ózd 3-2, E. Lendület II.-Kazincbarcika 5-0, E. Lendület I.-Ózd 12-2. A né­gyes torna végeredménye: 1. E. Lendület I. 5 (19-4), 2. E. Len­dület II. 5 (14-1), 3. Kazincbarci­ka 2,4. Ózd 0 ponttal. A győztes gárda összetétele: Bagi, Szomo- lyainé, Vajmi, Szepesházy, Lőj, Gál, Nágy D. A játékalkalom egyben a ki- válsztást is szolgálta. Az egriek szűkös játékosállományukat sze­retnék gyarapítani, a látottak alapján három kazincbarcikai női labdarúgót le is igazoltak. Az Egri Lendület kerete január 2-án Mátraházán, az olimpiai edzőtá­borban folytatja felkészülését a tavaszi idényre. Kedden délelőtt bensőséges ünnepség színhelye volt a Buda­pest Kongresszusi Központ. A Minisztertanács a testnevelési és sportmozgalomban, az utánpót­lás- nevelés területén hosszú időn át végzett, kiemelkedő munkájuk elismeréséül kitünte­tésben részesített edzőket és sportvezetőket. Az ünnepségen megjelent az ÁISH két elnökhelyettese, Pongrácz Antal és Aján Tamás. Köszöntő szavaiban Pongrácz Antal emlékeztetett az idei év versenysportjának kiemelkedő eredményeire, a szöuli olimpia magyar sikereire. Beszélt arról, hogy all aranyérem elképzelhe­tetlen lett volna megfelelő szintű utánpótlás nélkül, mint ahogy az élsport egyetlen országban sem létezik magas színvonalú „hát­térmunka” nélkül. Ezután a kitüntetések átadá­sára került sor. Honfi Gábor, az Eger Városi KISZ-bizottság munkatársa a Magyar Népköz- társaság Sportérdemérem bronz fokozatát vehette át. Csoda, ha a vége felé volt, aki már nappal is el­bóbiskolt?

Next

/
Oldalképek
Tartalom