Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-12 / 295. szám

2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1988. december 12., hétfő Örményországi földrengés — Sajtóértekezlet Moszkvában — Mihail Gorbacsov Jerevánban - Magvar összefogás Érkeznek a segélyszállítmányok A szerdai örményországi föld­rengés halálos áldozatainak szá­mát hivatalos becslések alapján 40-45 ezerre teszik. A természeti csapás nyomán mintegy félmillió ember vált hajléktalanná, s mint­egy 12 ezer sebesült kapott ellá­tást — mondta szombaton Va- lentyin Nyikiforov. A szovjet külügyminiszter-helyettes azon a sajtótájékoztatón beszélt, ame­lyen rajta kívül a Szovjet Vörös- kereszt és Vörös Félhold Társa­ságainak Szövetsége elnökének első helyettese, a hadsereg politi­kai főcsoportfőnökségének ve­zető munkatársa és az Örmény Tudományos Akadémia Szeiz­mológiai Intézetének vezetője is­mertette a mentési munkálatok menetét, a földrengés következ­ményeit. Nyikiforov hálás szavakkal szólt a folyamatosan érkező kül­földi segélyszállítmányokról. Külön kitért ínra, hogy valameny- nyi szocialista országból és min­den földrészről jelezték a segíte­ni akarást. Elmondta, hogy ma leginkább gyógyászati berende­zésekre, a betegek ellátásához nélkülözhetetlen eszközökre, gyógyszerekre van szükség. A hajléktalanok elszállásolásához fontos sátrak, takarók, egyebek kellő mennyiségben rendelke­zésre állnak, mert ezekből a tra­gédia hírére azonnal országos gyűjtőmunka indult. Az egész­ségügyi minisztérium a szovjet nagykövetségeken keresztül már szerdán jelezte a speciális orvosi eszközök iránti igényét, így azok beszerzése is folyamatban van. Mint ismeretes, a földrengés napján éjfélkor már a katasztrófa sújtotta térségbe indult az első vöröskeresztes segélyszállít­mány, amelynek tartalma főleg az elsősegélynyújtáshoz legfon­tosabb eszközökből állt — mondta Alekszej Tyuljangyin, a vöröskeresztes társaság munká­járól szólva. Az elnökhelyettes beszámolt arról is, hogy azonnal ezrével jelentkeztek az önkéntes véradók, így máris elegendő mennyiségű vér áll az orvosok rendelkezésére. Külön gondot fordítanak a gyerekek ellátására. Eddig 52 ezer gyerekruhát szállí­tottak Örményországba. A mentési munkálatok élén a hadsereg gyorsan mozgósított egységei álltak. Az, hogy rövid idő alatt a helyszínre érkeztek, sok ezer ember életének meg­mentését, biztonságba helyezé­sét tette lehetővé. Mint Anatolij A lekszandrenko vezérőrnagy el­mondta, a katonák 15 ezer em­ber közétkeztetését is magukra vállalták. Ma a legfőbb feladat a romok mielőbbi eltakarítása, a romok alatt rekedt és még életben lévő emberek megmentése — mondta Jurij Csapligin, a kormány tájé­koztatási osztályának helyettes vezetője. A vasúti összeköttetés egyelő­re csak Bakun keresztül sértet­len, most dolgoznak a Tbiliszit Jerevánnal és Leninakánnal ösz- szekötő vonal helyreállításán. A romok eltakarításához szomba­ton 500 emelődarut szállítanak a megrongálódott városokba. Csapligin szakértőket idézve elmondta, hogy jó két évre van szükség a teljes helyreállítási munkák befejezéséhez. A föld­del egyenlővé vált Szpitak váro­sában nem maradt újjáépíteni való — tette hozzá. Olyan dön­tést hoztak, hogy az elpusztult város helyén egy teljesen új vá­rost építenek fel. A sebesültek ellátásában az orvosok rendkívüli munkát vé­geznek. A legsúlyosabb sebesül­teket — ha állapotuk megengedi a szállítást — Moszkvába, Le- ningrádba és más nagyvárosok­ba vitték, illetve viszik. E váro­sokban több kórház felkészült fogadásukra. A térség energiaellátását saját energiaforrásokból tudják bizto­sítani. A Jereván környéki atom­erőmű térségében a földlökés erőssége 5,5-ös volt a Richter- skála szerint. Alaposan megvizs­gálták az erőmű valamennyi be­rendezését, s megállapították, hogy semmilyen kár sem kelet­kezett, nem veszélyezteti semmi a biztonságos üzemelést. így mindkét energiablokk üzemel. Kérdésekre válaszolva Nyer- szeszov akadémikus elmondta, hogy egyelőre nem elégségesek az eszközök a földrengés előre­jelzéséhez. Nem tudta megma­gyarázni, hogyan keletkezhetett ilyen rettenetes kár az épületek­ben, hiszen, mint mondta, az építkezéseken figyelembe kellett volna venni a térség korábbi földrengéseinek tapasztalatait. A szakértői bizottság egyebek között erre is keresi a választ. A tudós hozzátette: a földren­gés pusztító erejét növelte az a tény is, hogy a rengés középpont­ja nagyon közel volt a felszínhez. Több kérdés is visszatért az ál­dozatok számára. A válaszokban elhangzott, hogy azért tudnak csak hozzávetőleges számokat mondani, mert egyelőre csupán találgatni lehet, hány embert te­mettek be a romok, s közülük há­nyán haltak meg. Pontosan csak a romok közül már kihozott holt­testeket tudták megszámolni. A bécslés bizonytalanságát csak fo­kozza, hogy a földrengés előtti napokban e térségbe is tömege­sen érkeztek Azerbajdzsánból a menekültek. Számukat nehéz meghatározni, mert többségük még nem jelentkezett be, roko­noknál, ismerősöknél helyezték el őket. Mihail Gorbacsov szombat este Jerevánba érkezett — jelen­tette a szovjet rádió. Az SZKP KB főtitkára, a Leg­felsőbb Tanács Elnökségének el­nöke a nap folyamán először a köztársaság második legna­gyobb városába, Leninakánba utazott. Leninakán a földrengés sújtotta térség legnagyobb váro­sa. Gorbacsov itt személyes be­nyomások, beszélgetések alap­ján tájékozódott a kialakult hely­zetről, a mentési munkálatokról. A szovjet vezető — aki, mint emlékezetes, a hét közepén a ter­mészeti csapás miatt megszakí­totta külföldi útját — azért uta­zott Örményországba, hogy be­kapcsolódjék a helyszínen folyó mentési és újjáépítési munka irá­nyításába. George Bush alelnök, Amerika jövendő elnöke és Ge­orge Shultz külügyminiszter is részvétlátogatást tett szombaton a washingtoni szovjet nagykö­vetségen, kifejezve együttérzését a földrengés-katasztrófa áldoza­taival. Szombaton öt amerikai polgá­ri és katonai szállítógép indult el Jerevánba, segélyszállítmányok­kal és szakemberekkel. Vannak köztük floridai tűzoltók, akik részt vettek az 1985-ös mexikó­városi földrengés utáni mentés­ben. Szombaton Los Angelesből a szerencsétlenség színhelyére re­pült Armand Hammer, az ismert üzletember, akit régi szálak fűz­nek a Szovjetunióhoz. Hammer egymillió dollárt, valamint kü­lönböző orvosi felszereléseket visz Örményországba, s gépén orvoscsoport is utazott. Az ame­rikai kormány különgépén re­pült egyébként Jerevánba Robert Gale, a neves kaliforniai sebész, aki a csernobili katasztrófa után nyújtott már helyszíni segítséget. Az örményországi természeti katasztrófa áldozatainak megse­gítésére szombaton újabb fel­ajánlásokat tettek a különböző szervezetek. A Szociális és Egészségügyi Minisztérium szak­értői csoportja a Szovjetunióba utazik azért, hogy a helyi szak­emberekkel együtt állítsa össze azoknak a gyógyszereknek, vér- készítményeknek és más egész­ségügyi anyagoknak a listáját, amelyekkel a sérülteket látják el. A Győr-Sopron Megyei Ta­nács egymillió forintot ajánlott fel a földrengés sújtotta terület lakosainak, s a megye politikai és társadalmi szervezetei részvét- táviratot küldtek Örményor­szágba. Szombaton Győrben megalakult az Örmény testvér­köztársaságot segítő megyei ko­ordinációs bizottság. A Szabad Tér Kiadó ugyan­csak felajánlotta segítségét: 100 ezer forintot utalt át a károsul­taknak. Két bolgár repülőgép szomba­ton 16 tonna gyógyszert, 20 ton­na élelmiszert és 20, betanított kutyákkal rendelkező hegyi mentőszolgálati szakembert szállított Szovjet-Örményor- szágba a földrengéskárosultak megsegítésére, illetve a még ro­mok alatt levők kimentésére. A japán kormány nyolcmillió dollár készpénzsegélyt szavazott meg a szovjetunióbeli földrengés áldozatainak, valamint a men­téshez szükséges első szállítmá­nyokat is útnak indította. Vasár­nap négytagú szakértői küldött­ség utazott a helyszínre. A főtitkár látogatása után Fordulat kezdődhet Mihail Gorbacsov beszéde az ENSZ-ben, találkozója a jelen­legi és a jövendő amerikai elnökkel egyetlen nap alatt zajlott le, s látványos, de nem rendkívüli politikai eseménynek indult. Álta­lános volt a vélemény, a szovjet vezető kitűnően időzített taktikai húzásra késfül: egy ENSZ-beszéd kapcsán Amerikába látogat, ahol a kormánynak nem lehet más választása, mint találkozót felkínálni. Szokványos, pozitív hangú ENSZ-beszéd, utána egy rövid, nem kevésbé szokványos találkozó semmire nem kötelez, de mindenképpen előnyös a dinamikus, rokonszenves fellépésű szovjet vezető számára. Nem előnyös viszont amerikai partnere­inek, akik a kormányváltás időszakában tárgyalni, dönteni nem tudnak. Ez volt a „papírforma”. Kiderült azonban, hogy Mihail Gor­bacsov beszéde távolról sem szók ványos, hanem olyan elméleti és gyakorlati külpolitikai programot tartalmaz, amely döntő kérdé­sekben szakít a szovjet politika sok évtizedes hagyományaival. Ennek tükrében amerikai vendéglátói is áthangolódtak, hiszen órák alatt világossá vált: lehetséges, hogy a világ a háború utáni korszak gyökeres fordulatához érkezett — helyesebben, hogy ez a fordulat megkezdődhet. A szovjet politikus helyzeti előnye így nyilvánvaló volt mind­azok számára, akik közelről láthatták a munkaebéd résztvevőit a Kormányzó-szigeten, a határőrség parancsnokának házában. Egy elevenen gesztikuláló, mosolygó, magyarázó Gorbacsov. Oldalán a 20 évvel idősebb Reagan elnök, akin testileg-szellemi- leg érződik a kor az utóbbi időben, és George Bush, a jövendő el­nök, ereje teljében ugyan, de kínosan vigyázva arra, hogy a lojális alelnök szerepét játssza. Nyilván tapintatból a még hat hétig kor­mányzó Reagan iránt, de még inkább jól megfontolt számítás­ból. A becsvágyó politikus minden jel szerint gondot fordít arra, hogy új szakaszt nyisson az amerikai politikában, amely immár csak az ő nevéhez, terveihez fűződik. George Bushnak történelmi szerencséje lehet, hiszen elnöksé­ge négy, sőt feltehetően 8 éve alatt sok minden megvalósulhat mindabból, amiről Gorbacsovval most New Yorkban beszéltek: a vegyi fegyverek gyártásának eltiltása, a hadászati fegyverek 50 százalékos csökkentése, haladás a hagyományos haderők továb­bi csökkentésében. Legalább ilyen fontos, hogy Afganisztán, Délnyugat-Afrika, Kambodzsa példájára Washington és Moszkva egyetértésével más világpolitikai válságok is felszámol­hatók, enyhíthetők, például a Közel-Keleten és Közép-Ameri­kában. A várhatóan további gyorsuló szovjet-amerikai közeledésben nem lebecsülendő szerepet játszhat az amerikai közvélemény, amely a kormány politikáját képviselői révén közismerten igen nagy mértékben, közvetlenül tudja befolyásolni. Tanulságos mó­don a „mindenható” televízió is ráérzett az óriási érdeklődésre a két hatalom kapcsolatai — és az új szovjet vezető iránt, és párat­lan terjedelemben, sok csatornán öntötte a helyszíni beszámoló­kat, interjúkat, elemzéseket a látogatásról, nemcsak tárgyilagos, hanem kifejezetten rokonszenvező hangnemben. Az SZKP vezetői közül New Yorkban utoljára NyikolajHrus- csovjárt, 1960-ban, aki ugyan a sztálinizmus felszámolásának el­ső történelmi alakja volt, de az amerikaik emlékezetében mégis úgy él, mint bárdolatlan látogató: az ENSZ-ben cipőjével verte az asztalt, és bejelentette, hogy országa hamarosan utoléri Ameri­kát, eltemeti a kapitalizmust. Most, negyedszázaddal később olyan szovjet pártfőtitkár volt látható az amerikai tv-ben, sőt, a New York-i utcán, aki, amint sokan megírták, sikerrel indulhat­na egy amerikai politikai kampányban is, hisz rendkívül intelli­gens, képzett, és ki válóan ért a nyílvános szerepléshez. Az ame­rikai átlagember tájékozatlansága és jóhiszeműsége egyaránt közismert. Az eddigi nemzedékek „a Gonosz birodalmának” tartották a Szovjetuniót — ahogy még néhány éve Reagan is megfogalmazta. Most viszont azt hallja ugyanettől az elnöktől, hogy e birodalom lényegesen megváltozott, s annak vezetőjében személyesen bízik. A tv-ben pedig nemcsak mosolyok, kézrázá­sok láthatók, hanem az enyhülés, a leszerelés konkrét tényei is. Ez a közvélemény áthangolódott, erre támaszkodva George Bush — amennyiben a helyzet magaslatára emelkedik — maga is történelmi korszakot vezethet be a végre igazán megenyhülő nemzetközi kapcsolatokban. Heltai András Párizs Megemlékezés az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatáról Bulgária: változásokra várva A párizsi Chaillot-palotában szombaton este ünnepélyesen emlékeztek meg arról, hogy 40 évvel ezelőtt írták alá az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Az Eiffel-torony közelében lévő palotában, a dokumentum egy­kori 'aláírásának színhelyén, mintegy ezer meghívott jelenlé­tében Francois Mitterrand fran­cia államfő, Javier Pérez de Cuel­lar ENSZ-főtitkár és Federico Mayor, az UNESCO főtitkára méltatta a dokumentum jelentő­ségét. Az ünnepség után Francois Mitterrand elnök és felesége az évforduló alkalmából vacsorát adott a meghívottaknak. A ren­dezvényen — többek között — részt vett Rocard francia minisz­terelnök, Cuellar ENSZ-főtit- kár, valamint három Nobel-bé- kedijas: Andrej Szaharov, Lech Walesa és Elie Wiesel is. A fran­cia államfő rövid beszédben kö­szöntötte mindazokat, akik „ki­tüntették magukat az emberi jo­gokért vívott küzdelmekben”. Mitterrand beszédében név sze­rint is megemlékezett Salvador Allende néhai chilei elnökről, akit a Pinochet vezette puccsis­ták gyilkoltak meg. Hivatalosan még nem jelen­tették be, de teljesen megbízható forrásból szerzett értesülés sze­rint december 13-14-én ülést tart a BKP Központi Bizottsága, a közvetlenül ezt követő két napon pedig — ezt hivatalosan is tudni lehet — a nemzetgyűlés ülésezik. Mindkét belpolitikai eseményt — az utolsókat ebben az évben — nagy várakozás előzi meg. A várakozás magyarázata nem az, hogy a mezőgazdaság re­formjában dönteni hivatott, ere­detileg október végére vagy no­vember elejére meghirdetett központi bizottsági ülést hallat­lanul izgalmas társadalmi vita előzi meg, amelynek során — leg­alábbis a tudósító tapasztalatai szerint — először ütköznek itt el­lentétes nézetek és fogalmazód­nak meg a hivatalostól eltérő ál­láspontok, noha a hivatalos ál­láspont is reformtörekvéseket tükröz. A várakozás oka sokkal inkább az, hogy a küszöbön álló plénum témája nem a mezőgaz­daság. A közelmúltban szocialista országok vezető újságíróinak egy tanácskozásán Emil Hrisz- tov, a BKP KB titkára beszélt ar­ról, hogy Bulgáriában három je­lentős KB-ülés várható, viszony­lag gyors egymásutánban. A de­cemberi a gazdaságot teljesen át­fogó reform elveit dolgozza ki — azon kívül, hogy természetszerű­leg foglalkozik az idei terv teljesí­tésével és az 1989. évi gazdasági­társadalmi programmal -, s a közvélemény bizonyos személyi változásokat, átrendeződéseket is vár tőle. Hogy minek alapján, azt nem tudni, de maga a várako­zás tapasztalható. A mezőgazda­ság reformjáról csak januárban dönt a Központi Bizottság, vala­mivel később pedig az igazság­ügy átalakítása, a szocialista bol­gár jogállamiság megteremtése kerül KB-ülés elé. Az egészségügy reformjával politikai bizottsági szinten fog­lalkozott a bolgár párt, az, ott megfogalmazott dokumentum­ról ugyancsak élénk, érdekes vita folyik. Az elképzelések lényege olyan háziorvosi rendszer kiala­kítása, amelyben a — szabadon megválasztható — háziorvosnak bizonyos "hatósági” jogai is len­nének páciensei egészségügyi ér­dekeit szolgáló beavatkozásra a munkahelyen és másutt. Az sem utolsó szempont, hogy a doku­mentum nem akar tudni gyógy­szerhiánycikkekről. Ami kérdé­sessé teszi a belátható időn belüli megvalósítást: nem esik konkrét szó az elkerülhetetlenül szüksé­ges és nem kis pénzeszközök for­rásairól. Változásokra várnak a szelle­mi szférában is — ahogyan itt a tudományt, a művészeteket, az oktatást, a sajtót nevezik. Ezek egy része (például a lapáreme­lés) közismert, más részükről csak szűkebb szakmai körben tudnak. S különben sem végle­ges még semmi: 1989 első hó­napjaiban kilenc alkotói szövet­ség tart közgyűlést, majd ezek eredményeit — az első negyedév végén — három nagy országos kongresszus összegzi: a tudomá­nyos, a kulturális és az oktatási. Mindezek az idei tervekben sze­repeltek, de csak az elvek felvá­zolása valósult meg. A tanácsko­zásokat is megelőzendő kerül sor a mostani központi bizottsági ülésre, feltehetően témái elodáz- hatatlansága miatt, s talán irányt mutatandó. Legalábbis valami hasonlót remélnek tőle. Választ remélnek továbbá néhány olyan kérdésre, amelyeket korábbi ígé­retek eddigi be nem váltása vet fel. Ezek között a legfontosabb az útlevéllel és az állampolgár­ságról szóló törvénnyel kapcso­latos. A vezetés egyrészt még febru­árban megígérte, hogy a közeljö­vőben mindenki öt évre szóló vi­lágútlevelet kaphat, s növelik a valutaellátmányt. Másrészt kilá­tásba helyezték a kettős állam- polgárság olyan jellegű visszaál­lítását, amely érvénytelenítené a disszidens fogalmát: a külföldről vissza nem térők második állam- polgárságot is felvehetnének, a bolgár elvesztése nélkül, illetve bármikor hazalátogathatnának vagy visszatelepülhetnének, büntetőeljárás kilátása nélkül. Az ügy körül azonban csend lett, s most azért érdemes visszatérni rá, mert a napokban ezt tette — feltehetően nem véletlenül — Konsztantin Tellalov, az Emberi Jogi Bizottság elnöke is. Szavaiból kitűnt, hogy a kér­dést nem vették le végleg a napi­rendről. A BKP Központi Bizottságá­nak ülése bizonyára választ ad majd ezekre a kérdésekre, és mindarra, ami most a közvéle­ményt foglalkoztatja. Nagy Károly Francia Guayanából Az Ariane-4 startja Francia Guayanából, a kourou-i űrközpontból vasárnapra virradó éjszaka sikeresen felbocsájtották az Ariane-4 rakétát. A nyugat-eu­rópai együttműködésben készült, 60 méteres rakéta két mesterséges holdat — a közvetlen televíziós műsorszórásra szolgáló Astra-1 A-t és egy brit katonai távközlési műholdat — juttatott a világűrbe. Az Ariane-4 az Ariane-rakéták egy újabb, a korábbinál nagyobb hasznos terhelésű nemzedékéhez tartozik. Mostani indulására kü­lönböző technikai problémák és a rossz időjárás miatt csak egy nap­pal az eredetileg tervezett időpont után kerülhetett sor. A kourou-i űrközpont illetékeseinek közlése szerint alig néhány perccel a hordozórakéta felbocsájtása után mind a két mesterséges holdat sikerült pályára állítani: az Ariane-4 küldetése sikeres volt. ^:.á aHMBR Mihail Gorbacsov Leninakánban személyes benyomások alapjai tájékozódott a helyzetről, a mentési munkálatokról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom