Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-08 / 292. szám
4. KULTÚRA KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1988. december 8., csütörtök Színházi levél A ma FILMGYÁRBAN NŐTTEM FEL Nem kell hozzá teátrum sem, az utóbbi időben az abszurd helyzeteket, eseményeket produkálja az élet. Ki-ki saját egyéni sorsán, szőkébb közössége mikrotörténésein lemérheti. Ami ma Magyarországon zajlik, nemcsak lelkesítő és felkavaró, vagy felháborító és tettekre ösztönző, de igen sokszor maga a tegnapi és egyben a holnapi képtelenség. Az abszurd színház jelenleg nálunk már nem csupán az avatottak szellemi ínyencsége, sokkal inkább a valósággal kegyetlenül ironikusan szembesítő kinyilatkoztatás. Figyelmeztetés, szellemi tett. Fáziskésésben vagyunk tehát, Vagy a nyolcvanas évek politizáló hangulata kellett ahhoz, hogy ezek a darabok is telt házak előtt menjenek? Hogy a szokatlan forma megfogalmazása ellenére feszült csendben figyeljék a nézők Kor- niss Mihály főhősének, Kozmának igazságoszt ó, látszatigazságok mögötti gunyoros mondatait. Biztos, hogy korhangulat is van ebben, meg persze kell ehhez egy jó előadás is. A Pesti Színház deszkáin felkavaró siker ez az antik köntösből kihámozott politikai komédia. A történet látszólag nem túl érdekfeszítő. Három különböző korú nő (Törőcsik Mari, Papp Vera, Esze- nyi Enikő játssza) nap- és pezsgőmámorban mulatja magát egy, csak kiválasztottak számára hozzáférhető elvtársi üdülőben. A látszólagos idillbe toppan (gázol) be Kozma, egy ősférfi alakjában (Reviczky Gábor). Puszta jelenléte, alakváltozásai — no meg az ötvenes, hatvanas évek csasztuskáit, slágereit harsogó „erünniszek” kara — elegendő ahhoz, hogy lerántsa a leplet a hölgyek, s rajtuk keresztül a mindenkori aktuálpoliti- ka kiválasztottainak áligazolásokkal, szennyes kis megalkuvásokkal teli életéről. Ebben a pocsolyában úgy, ahogy mi is benne vagyunk. Talán már nem olyan friss az előadás, amit az Asbóth utcai Kis- színpadon (József Attila Színház!) látok. A Mrozek-darab, a Mészárszék, már nem is az eredeti szereposztásban megy. Véletlenül tévedek be. A parányi nézőtéren csupa szellemi izgalomra sóvárgó diák, meg néhány szakállas vájtfü- lű. A vidékiek, tehát általunk sajnos kevésbé ismert Jakab Csaba a főszerepben (ő a rendező is) hökkent meg intenzív játékával. Általa a teljességre törekvő hegedűművész különös útkeresését követhetem. Miért csodálkoznék azon, ha a magas röptű vágyak és kisszerű emberi kötelékek hálójában vergődő főhős a hegedűhúrok zengésénél — egy lélekvilágosító esemény hatására — többre becsüli a hentesbárdok pengését? Mire a darab végére jutunk, a hangversenyterem-mészárszék falain a csatornákból lassan csorog a vér. Fennköltség és véres valóság nincs is oly messze egymástól. Bizonyára nem kis részben a fordító — dramaturg, Vinkő József érdeme, hogy ez a szürrealista (tehát csupán elő-abszurd) dráma, az általam eddig teljességgel ismeretlen francia szerző, Roger Vitrac komédiája, a Viktor, avagy a gyerekuralom bekerült a hazai köztudatba. A Pesti Színházban figyelemreméltó a szereposztás is. A ki lencéves Viktort — amely egyébként bizonyítottan az író egykori alakmása — Tahi Tóth László)átsz- sza. (Nehéz előre elképzelni, de a lehetőségekhez képest remekül.) S aztán a rendező személye is. Csiszár Imre(nemrég még Miskolcon főrendező) állította színre. Bizarr a szecessziós díszlet, melynek hátterében rafinált megoldással élőképek, néma bábfigurák segítenék át a nézőt az asszociációs nehézségeken. Egy szokványos polgári család válságos erkölcséről mond ítéletet a darab egy kegyetlen gyermek még kegyetlenebb gyötrődésein keresztül, egy ugyancsak szokványos háromszög-szituáció kapcsán. Mindez az üzenet ebből a produkcióból olyan szájbarágós és akamok erőszakossággal érkezik hozzánk, hogy dacára a helyenként csillogó színészi replikáknak (Szilágyi Tibor, Halász Judit, Reviczky Gábor, Szegedi Erika részéről), meg Míjrtha István érzékeny zenei effektusainak, számomra az egész mégsem volt meggyőző. Sem felszabadultan, sem idegesen nem tudtam nevetni. Jámbor Ildikó Kémiaverseny általános iskolásoknak Beszelgetes Szurdi Miklós rendezővel Nemrégiben elhangzott a televízióban egy felhívás: 35—40 éves fekete hajú női amatőr szereplőt kerestek filmszerepre. A megadott időpontban elmentem a filmstúdióba, ott találkoztam a film rendezőjével, Szurdi Miklóssal, akitől megkérdeztem: mihez keresik a női szereplőt? — Az Angyalbőrben című 13 részes tv-sorozathoz. — A címből ítélve katonatémáról van szó? — Igen. Tizenhárom részen át egy-egy alkalommal 55 percben követhetik majd nyomon a nézők egy raj tagjainak életét. Örömeiket, bánataikat, hogy hogyan és' mennyit változnak katonaidejük letöltése közben. Olyan szórakoztató sorozatot szeretnénk csinálni, ami sokak számára befogadható, élvezhető, esetenként elgondolkodtató.-1— Kik a főszereplők? — A főszereplő Kaszás Géza a tíz újonc közül a legvagányabb, Urbán megszemélyesítője. A többi újonc alakítója között lesz Békési Artúr és Nyári Zoltán, akiket a Ki mit tud-ból ismernek a nézők. Az őrmester Usztics Mátyás, a kantinosnő Sáfár Anikó. — Mondana néhány szót a keresett szereplőről is? Találtak már alkalmas személyt? — Egy kisvárosban játszódnak a történetek. Gizi butikos, egyedül álló harmincas nő, akihez bebetérnek a kiskatonák kimenőjükön. Életvidám, talpraesett teremtés, ha kell barát, ha kell szerető, elég összetett szerep. Még nem találtuk meg az emberünket. — Miért amatőrt keresnek? — Azért, mert az a néhány hivatásos színésznő, akire gondoltunk, nem tudja szabaddá tenni magát az egy-másfél évi forgatásra. Mint mondtam, a szerep eléggé összetett, nem könnyű megfelelni a követelményeknek. — Kérem, mutassa be alkotótársait! — Tizedmagammal írtam a forgatókönyvet, a sorozat producerei Gát György és Varga István, a televízió Tele P-Art stúdiója és a Honvédelmi Miniszté- rum részéről. Az operatőr Gulyás Buda, aki nemcsak kiváló operatőr, de ideális munkatársam is. A zene az R-go és a Varga Miklós Band munkája. — Mikor láthatjuk a sorozatot a tv-ben? — November végén kezdjük a forgatást, úgy számítjuk, 1990- ben kerül majd képernyőre. — Szurdi Miklóst színházi rendezőként ismetjük. Most pedig arról beszélgetünk, hogy filmet rendez. Mesélne eddigi pályafutásáról? — A főiskola elvégzése, 1976 óta Kecskeméten, Szolnokon, majd a budapesti Nemzeti Színházban rendeztem. 1986-ban szerződtem a Filmgyárhoz. A filmmel egyébként korán kapcsolatba kerültem, tizenévesen játszottam bátyám, Szurdi András filmjében, majd egy másikban konzultánsa voltam. Eddig négy-öt tv-játékot és két mozifilmet rendeztem. 1983-ban a Hatásvadászok című filmemmel rendezői dijat nyertem a XV. Magyar Játékfilmszemlén. A Képvadászokat pedig 1986-ban mutatták be a XVIII. Játékfilmszemlén. — Az Angyalbőrben mellett dolgozik még valamin? — Öld meg a másik kettőt című tv-filmemből még két, az újabb hét Linda-epizódból — melyet Gát Györggyel közösen rendezünk — még húsz forgatási nap van hátra. Azután teljes erővel az Angyalbőrben következik. Ez az első év, hogy nem rendezek színházban, de nem szeretnék végleg elszakadni tőle. A színház — bár ma társulathoz szerződni a kötöttségek miatt szerintem nem szabad — mindig fontos lesz számomra. Rakita Ágnes Biológiai ismeretterjesztés Kellő eredménnyel végezte munkáját a Tudományos Ismeretterjesztő Társaság biológiai szakosztálya megyénkben az elmúlt években. Az erről készített beszámolójukban leszögezik, hogy az ipari üzemekben és a mezőgazdasági dolgozók körében elfogadható a megtartott előadások száma. Úgyszintén szép eredményeket értek el a tanulóifjúság között, főleg a gimnáziumokban és az általános iskolákban. Azonban nem sikerült kellő hatékonysággal tevékenykedniük a munkás át- és továbbképző tanfolyamokon, mivel itt nem mutatkozott kellő igény a biológiai tárgyú előadások vagy tanfolyamok iránt. Nagy gondot jelentett a kistelepüléseken és a főbb közlekedési útvonalaktól távol eső községekben az ismeretterjesztés megszervezése. Pedig a tapasztalatok alapján tudják, hogy ilyen helyeken rendkívül hálás és érdeklődő közönséggel találkozhatnak. Hibának tartják még, hogy szűkebb hazánkban a honvédség részéről nem igényelnek ilyen előadásokat, holott régebben nagyszámban Voltak ilyenek a különböző alakulatoknál. Emellett szeretnének még több eszmecserét és vitalehetőséget szervezni klubfoglalkozások keretében az értelmiségi dolgozók körében. A szakosztályi munkában főleg az egri tanárképző főiskola, az agráregyetem gyöngyösi kihelyezett tagozatának szakemberei, a Bükki Nemzeti Park és a múzeumok munkatársai s a városoktól távolabb élő lelkes pedagógusok vettek rész. A találkozókon a mindennapi élet és a termelés által támasztott igényekhez közelítve, a biológia eredményeit korszerű és közérthető formában ismertetik meg a dolgozókkal. Hevesy Györgyről nevezték el azt a kémiaversenyt, amelyet az általános iskolák 7. és 8. osztályos tanulóinak hirdettek meg. A szervezők javasolják a tanintézeteknek, hogy ahol még nincs, ott alakítsák meg a Kis Kémikusok Baráti Körét. Annál is inkább, mivel azokban az iskolákban, ahol működnek ilyenek, házi vetélkedés keretében döntik el, hogy kiket javasolnak a megyei megmérettetésre. Ahol azonban nem ilyen körökben dolgoznak, onnan is bekapcsolódhatnak a tehetséges tanulók az országos sorozatba, ám ebben az esetben a pedagógusok választják ki őket. Jelentkezni a TIT Heves Megyei Szervezeténél lehet. A megyei fordulót a jövő évben rendezik majd meg. Ebben a tanévben az országos döntőt is Egerben tartják majd. Üdülők a Dunakanyarba — tervpályázat Az idegenforgalmi értékű dunakanyari üdülőterületek és a nagyüzemi mezőgazdasági művelésre alkalmatlan zártkerti területek arculatának védelmében az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium az érintett Komárom, Nógrád' és Pest megyei tanácsokkal közösen országos tervpályázatot írt ki. A tervezőktől olyan üdülő- és zártkerti épületekre kérnek javaslatokat, amelyek a lakók célszerű elhelyezése és kiszolgálása mellett garanciát nyújtanak a tájba simuló, harmonikus beilleszkedésre, a környezet- és természet- védelmi követelmények teljesítésére. Javaslatokat várnak síkés hegyvidéki területek beépítésére is. Az üdülőépületek hasznos területe 30—80 négyzetméterig, a zártkertieké 30 négyzet- méterig terjedhet. Készülhet terv a zártkerti házak üdülővé alakításáról is. A pályázati kiírást átvehetik az érdeklődők az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban, s ugyanide kell eljuttatni a kész terveket legkésőbb jövő év február 27-ig. A legjobb munkák díjazására és megvásárlására 540 ezer forintot irányoztak elő. A pályázat eredményét legkésőbb jövő év március 31-ig hozzák nyilvánosságra. (MTI) MESEIGÉNY A napokban levél érkezett a címemre. Volt szomszédom, Dobcsánszkyné, egy fiatal gyakorló mama írta. Arra kért, hogy feltétlenül keressem fel Akácfa utcai otthonában. Zsebemben tíz deka savanyú cukorral bekopogtattam Dobcsánszkyék ajtaján. A kedves fiatalasszony kitörő örömmel üdvözölt. Szoknyájába kapaszkodva egy szőke fürtű apróság, a kétéves Tibiké nevetett rám. Átnyújtottam neki a savanyú cukrot, s ő zsákmányával eltűnt a szomszéd szobában. — Tibikéről van szó. A segítségét kérem — nézett rám könyörgő tekintettel Dobcsánszkyné. — Parancsoljon velem — mondtam gálánsán. — Nagy problémám van. Tibiké meseigénye az utóbbi időben hihetetlen méreteket öltött. Reggeltől estig mesét követel. Mosás, vasalás, főzés közben mesélnem kell neki, különben olyan botrányt csap, hogy a szomszédok már kétszer rendőrséggel fenyegetőztek. Egy darabig ment a dolog. Tibikének elmondtam a világ mesetermésének javát. Andersen, Grimm, Bazsov, Benedek Elek összes munkáit ismertettem már a fiammal. Most már kifogytam minden meséből — sóhajtott kétségbeesetten a fiatal mama. — De hát a gyereknek bizonyára vannak kedvenc meséi. Azokat újból elmondhatja Tibikének. — Szó sincs róla. Ismétlést nem fogad el a fiam. Mikor a Piroska és farkas történetét akartam újból műsorra tűzni, Tibiké hevesen tiltakozott. Közölte, hogy arról a ronda farkasról nem akar újra hallani. Tudja, irigylem azokat a szülőket, akiknek fantáziájuk van, és mindennap képesek egy új mesét kitalálni a gyereknek. Nekem ehhez semmi tehetségem. Ezért van szükségem a segítségére, hiszen maga tollforgató ember. írjon a fiamnak naponta legalább két mesét. Persze nem kívánnám ingyen. Adnék kosztot, kvártélyt, és napi 20 forintot tudnék magának fizetni .. . — Köszönöm a megtisztelő ajánlatot, de a mesékhez nem értek. Fogalmam sincs, mi érdekli a gyerekeket. Esetleg, ha egy há- romfelvonásos történelmi drámára lenne szüksége, azt nagyon szívesen megírom — feleltem udvariasan. — Hát akkor nem is tudom, mi lesz velem — mondta szomorúan Dobcsánszkyné, majd bekiabált a szomszéd szobába Tibikének: — Lefeküdni, már későre jár! Tibiké könyörgésre bár, de ágyba bújt. Nagy kökénykék szemével nézett az anyukájára, s határozott hangon megszólalt: — Mesét kérek! — Látja? Nincs menekülés — mondta kétségbeesetten Dobcsánszkyné. — Most mit meséljek neki? Már minden meséből kifogytam. Tibiké bizalommal, várakozásteljesen nézett anyukájára. Dobcsánszkyné teljes tanácstalansággal meredt maga elé. A kis fehér ágy fölé hajolt, és lágy duruzsoló hangon elkezdte: — Kicsi fiam, ma a Szoboszlai- ék rosszul sikerült házasságáról mesélek neked. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gonosz férj ... a Szoboszlai . . Tíz perc múlva Tibiké az igazak álmát aludta. Galambos Szilveszter A harmicas évek színvonalán vagyunk... Drámai adatokat hoztak nyilvánosságra az akadémia legutóbbi ülésén a hazai lakosság egészségi állapotáról. Országunkban a halandóság olyan méretekben nőtt az elmúlt két évtizedben, hogy ma már ismét az 1930-as évek színvonalán vagyunk, s Ausztria hasonló adatainál 42, Svédországénál 70 százalékkal rosszabb nálunk a halandósági arány. Az akadémia elnöksége'hangsúlyozta: a nálunk bekövetkezett egészség- romlás a nemzetközi szakirodalomból ismert modernizációs egészségkárosodáshoz hasonló, méretei miatt azonban sokkal súlyosabb annál, mint ami a fejlett tőkés országokban az elmúlt évtizedekben végbement. Különösen veszélyeztetett helyzetben van az ifjúság, ugyanakkor a felnövekvő nemzedék az a népességréteg, ahol még reális esély van a jó testi-lelki kondíció • megalapozására, az egészségkárosító szokások életmóddá válásának megakadályozására, Nem véletlen tehát, hogy az egészségmegőrzéssel foglalkozó szakemberek figyelme egyre inkább az ifjúság felé fordul, s mind több publikáció foglalkozik a gyermek- és ifjúkori egészségvédelem gyakorlati problémáival. A kérdéskör neves szakértője, dr. Ozsváth Ferenc főiskolai tanár szerint az egészséges életvitel megalapozásának ma nálunk az az egyik legfőbb akadálya, hogy a gyenge fizikumú gyerekek már az iskolai évek kezdetén hátrányos helyzetbe kerülnek, s ebből az ördögi körből a többségük nem tud kitörni. Az iskolai tornaórákon ugyanis általában az egyébként is ügyes, jó mozgású gyerekek kerülnek a tanár figyelmének középpontjába, és korántsem elterjedt testnevelési gyakorlat az, hogy az ügyetlen, testileg fejletlenebb gyerekeket valamelyest is felzárkóztassák, legalább az átlaghoz. Márpedig a szakemberek szerint a gyerekkori gyenge fizikumnak döntően nem az örökölt tényezők az okai. Az igazi magyarázat a természetes ingerek hiánya, azaz ezeknek a gyerekeknek egyszerűen nem volt lehetőségük eleget mozogni. Ugyanakkor a gyerekkori, testi gyengeségből, ügyetlenségből eredő lemaradás ekkor még szinte teljesen korrigálható lenne, s ezek a fiatalok nagy valószínűséggel megmenekülhetnének a rájuk leselkedő felnőttkori veszélyektől, a későbbi súlyos civilizációs betegségektől.
