Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-07 / 291. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. december 7, szerda FIATALOKRÓL — FIATALOKNAK 5. A Népújság-stúdióban írták Mennyit ér a főiskolás? A korongozás fortélyai Többek között ez a kérdés is szerepelt — no, azért nem ilyen provokatív formában — a szegedi egyetemisták felhívásában, amelyhez az egri tanárjelöltek a műit héten kétnapos demonstráció keretében csatlakoztak. Hogy milyen sikerrel, arra még korai a válasz, de egy biztos, sokan nagy változásokat várnak a megmozdulástól, remélve, hogy nemcsak illúziót kergetnek. Solymosi László harmadéves magyar—történelem szakos hallgató aláírásával támogatta a petíciót, és mint rendező, közreműködött az előkészületekben, tehát volt miről mesélnie: — Jóval több anyagi támogatásra volna szüksége mind az iskolának, mind a tanároknak és természetesen nekünk is, hiszen amit itt egy hónapban kapunk, az édeskevés a megélhetésre, nem is beszélve a szórakozásról. Igaz, hogy otthonról kapom a rendszeres „ellátmányt” és itt jön hozzá az ösztöndíj, a szociális támogatás, de ebből fedezni kell a szállást, a kaját, a tanszereket és szeretnék elmenni néha színházba, moziba, koncertekre... — De akkor még mi a plusz? — Munka mindig akad valahol, most leginkább a kőműveseknél éri meg és így talán sikerül utolérni magamat. — Végül is nem túl nagyok az igényeid? — Szó sincs róla, ez a legkevesebb, amit a huszadik század végén elvárhat az ember. Valóban, ez a legalapvetőbb; de vajon merre haladunk? Erre kerestem választ, amikor meglátogattam egy illetékest, Barkóczy Zoltánt, a főiskola KISZ- titkárát. — Ügy tudom, te egri vagy. Könnyít ez pénzügyi gondjaidon? — Természetesen, hiszen itt élnek barátaim, ismerőseim, rokonaim, akik mindig segítenek, ahol tudnak, hiszen a fizetésem és a munkám aránya nincs teljesén összhangban. — Hogyan látod pályatársaid körülményeit? Mennyit ér a főiskolás? — A helyzet nehéz, de nem reménytelen. Tisztában vagyunk azzal, hogy kevés a juttatás, de erről nem beszélni kell, hanem tenni érte, ezért is támogattuk a szegedieket. Most már csak bizakodunk. Baráti eszmecserénk után büszkén indultam lefelé a lépcsőn, ám ekkor futottam össze egy olyan emberrel, aki újból ráébresztett a realitásokra: — Én teljesen magamra vagyok utalva — mondta V Zs. harmadéves hallgató—, ugyanis családi viszonyaim nem teszik lehetővé, hogy hazulról várjam a segítséget, inkább még ők szorulnak rám. — Akkor hogyan élsz? — Ahogy tudok. Gyermek- ügyeletet vállalok, magánórákat adok. Élni pedig kell. Hazafelé bandukolva eszembe jutott szüleim, nagyszüleiül, számtalanszor emlegetett jó szándékú tanácsa: „Addig tanulj, míg fiatal vagy, ráadásul semmi gondod nincs, és tulajdonképpen ezek a legszebb évek!”De mindenkinek? Kiss Zoltán Gyermekkönyvhét A Gyöngyösi 7-es Számú Általános Iskolában a napokban nyílt meg Fodor Istvánná keramikus kiállítása. A megnyitón a művésznő beavatta a gyerekeket a korongozás fortélyaiba is, majd apró ajándékokkal lepte meg a tanulókat. A tárlat december 20-ig tekinthető meg, munkanapokon 8—17 óráig. Képünkön a kiállított anyag egy része látható. (Fotó: Szántó György) Szinte már hagyományszerű- en az elmúlt napokban, november 28-a és december 4-e között zajlott le a gyermekkönyvhét, melyet megyénkben a Hámán Kató Megyei Úttörőház, és a Heves Megyei Gyermekkönyvtár közösen rendezett meg. A megnyitón Bókái Mária színművész, a Gárdonyi Géza Színház tagja megzenésített verseket adott elő Horváth Ferenc. gitárkíséretében, s a műsoron Eger különböző iskoláiból, alsó tagozatos gyermekek és .egyéb érdeklődők is részt vettek. Kedden Olvassatok mindennap! címmel játékos irodalmi feladatokat oldhattak meg a kisdiákok, a mese birodalmából, majd könyvajánlás következett a megjelent új kiadásokból. Szintén ez a könyvhét adott aktualitást a Szivárvány elnevezésű irodalmi játszóháznak, amelyen a meghívott napközis csoportok a téllel kapcsolatos népszokásokkal ismerkedtek meg. Rendeztek vers- és prózamondó találkozót egri úttörőknek, amelyen kiemelkedő volt a prózamondók szereplése. Kimagasló teljesítményeik alapján az öt résztvevő mindegyikét megjutalmazták, így Fesztbaum Bélát, a 7-es számú Általános Iskolából, aki Karinthy Frigyestől A jó tanuló felel című írást adta elő, Adám Attilát a 3-as számú Általános Iskolából, Nagy Erikát, a 4-es számú Általános Iskolából, Prokaj Ildikót, a 6-os számú Általános Iskolából és Rajnavölgyi Helgát, a 9-es számú Általános Iskolából. A versmondók négy legjobbja lett: Magyar Éva, az 1-es iskola növendéke, Szendrey Lívia, a 3-as iskola tanulója, Gönczi Ágnes, a 7-es számú Általános Iskolából és’KissAkos, a 10-es iskola diákja. Volt kihelyezett irodalomóra a bükkszéki általános iskolában, amelynek keretében a mesékkel foglalkoztak a tanulók. A „Tarkaforgó”-n a könyvtár 1500 tagja közül kevesen vettek részt, pedig hasznos tanácsokkal és ismeretekkel gazdagodhattak volna. Akik jelen voltak, az irodalmi totó után bepillantást nyertek a kézikönyvtárhasználatba, és ezentúl a bibliotéka feliratai és katalógusai segítségével remélhetőleg bátran mozognak majd a 25 ezer kötet között. Szombaton „Sátorfalva-talál- kozón” gyűltek össze mindazok a diákok, akik ez év nyarán olvasótáborban vettek részt. Ekkor ismét színpadra léptek a díjazott prózamondók, majd a pajtások szavazás alapján újságot szerkesztettek. Ennek lapjaira a tábor hagyományait őrizve verseket, rejtvényeket írhatnak, s mondanivalójukat közölhetik a diákok. A kisdobosok és úttörők csoportosan készültek fel a karácsony ünnepére, fenyőfadíszítést és ajápdékkészítést sajátítottak el. A gyermekkönyvhétre megjelent újdonságokból összeállított kiállítás és vásár karácsonyig mindennap 13-tól 17 óráig várja az érdeklődőket az egri úttörőházban. Szerelem A személyvonat másodosztályú kocsijában olvas a lány. Fel sem emeli tekintetét a betűkről, csak a lábait cserélgeti. Miskolcon vagyunk, negyedóra lehet még az indulásig. Ekkor száll fel a fiú. A lány szinte eldobja a könyvet, az arca ragyog amikor felemelkedik az ülésről. Hosszas csók az üdvözlés. Megmozdul a szerelvény. A délelőtti műszakban dolgozók fáradt tekintetüket körbehordják. Füst lepi el az egész kocsit, néhányan időzítve elalszanak, pontosan tudva azt hány perc múlva kell felriadniuk, hogy otthon szánjanak le. A lány és a fiú alig szólnak. Nézik mosolyogva egymást, s a kezek végigsimogatják a válla- kat, a hátakat, a lábakat, s akad, hogy a szembenülő inkább illedelmesen elfordul. Az első állomáson fiatal anyuka csatlakozik a kocsi utasaihoz gyermekével. A lány és a fiú nézik a kicsit, s még jobban mosolyognak, mint azelőtt, jobban szorítják egymás kezét, forróbbak a csókok. A kezükön még nincs jegygyűrű. Mezőkeresztes előtt a lány szedelőzködni kezd. Nincs elég idő a búcsúra, a vonat megáll, le kell szállnia. Á fiú megtörli a párás ablakot, s követi tekintetével a lányt, amíg azt egyidőben azzal, hogy a szerelvény megmozdul elnyeli egy sárga távolsági busz. A fiú lehunyja a szemét, s Mezőkövesd előtt pár pillanattal nyitja ki. Lelép a peronra ő is. A kocsi ekkorra majdnem teljesen kiürül. Ott marad az ő helyük is árván, kiabálóan magányosan. Holnap ismét találkoznak. A vécés néni A vécés néni a vasúti csomópont illemhelye előtt ül. Görbe a háta, kicsit reszket a szája széle, de ezt alig látni a hatalmas fekete fejkendőtől. Mellette műanyag tálka, egykor gesztenyepüré lehetett benne, most a kétforintosok hullanak bele. — Hé! Nem ingyen van!—kiált azokra a vécés néni, akik nem nyúlnak a pénztárcájukba. A váróteremből nem látni ide. Ott utasok nyüzsögnek, a legtöbben átszállásra várnak, mások kijöttek hamarabb, hogy indulás előtt megigyanak még egy sört. A hangosbemondó percenként szólal meg, s értesít, hogy honnan hová robognak a szerelvények. A tehervonat nem is lassít, a mozdony sebesen húzza maga után a vagonokat. A nemzetközi expressz viszont megáll, lehúzódnak a hálókocsik ablakai. Álmos lengyelek fürkészik a kivilágított feliratot, vajon a határra értek-e már? De nem lesznek okosabbak, fogalmuk sincs, Magyarország melyik szegletében lehetnek. A belföldi gyors utasának viszont elég egy pillantás, s már sóhajt is: rövidesen megérkezik. A vécés nénihez nem jut el a vonatok zaja. A világutazók számára befelé sietős, kifelé megkönnyebbült emberek. Ő maga már régen nem szállt fel egyik vonatra sem, s nem is akar eljutni sehova. Ül egész nap, mint a csomópont egyik állandó jelképe, s akitől kap két forintot, annak ad vécépapírt és kulcsot. Depeche mode Él a faluban az öregember öregasszonyával. Házuk még fiatalkorukat idézi, le-lehullik róla a sokadik réteg vakolat. A kerítéslécek kőalapból nőnek ki, amelyre valaki levakarhatatlanul ráfestette: Depeche mode. Téli délelőttön is tesznek- vesznek az udvaron. Az öregasz- szony lavórból forró vizet önt ki a földre — a sár rövidesen keményre fagy. Az öregember ge- reblyével húzza egyhelyre a lehullott faleveleket. Ahogy a vonat továbbmegy, a házikó ködbevész. A gomolygó fehérség szinte meg nem történtté teszi a találkozást. Ők azonban bemennek a házba, az öregember végigheveredik a díványon, s talán az öregasszony is ledől a sajátjára. — Mennyi lehet még nekünk hátra, asszony? — sóhajt fel az öregember. — Hagyd már a búslakodáso- dat, minek mindig morognod — jön a válasz. Aztán szépen elalszanak, s aznap kicsit később készül el az ebéd. Kovács Attila Miért is vállalták? Nyelvtanulók Úgy mondják, ahány nyelvet beszélünk, annyi embernek számítunk. S mégis — mint köztudott —, hazánkban nagyon alacsony színvonalon áll a nyelvismeret. Kevesen tesznek középvagy felsőfokú nyelvvizsgát, annak ellenére, hogy egyre több iskola és tanfolyam keretén belül van erre lehetőség. A TIT Eger Városi Szervezetének irányításában indult alapfokú angol tanfolyam szeptemberben, az Alpári Gyula Köz- gazdasági Szakközépiskolában. Ennek egyik résztvevője Tóth Péter, aki tavaly forgácsolóként végzett a Gép- és Műszeripari Szakközépiskolában s jelenleg a 212-es Számú Ipari Szakmunkásképző, Intézet érettségizett osztályában elektroműszerésznek készül. — Milyen céllal kezdett bele ebbe a kurzusba? — A GMSZ-ben csak orosszal foglalkoztunk, és ezt nem tudnám kellőképpen hasznosítani, így szükségét érzem, hogy más idegen nyelvet is tanuljak. Az angolra esett a választásom, mert sokkal lágyabb és dallamosabb mint például a német. No, meg az sem utolsó szempont, hogy világnyelvként tartják számon. A másik ok, amiért belevágtam, hogy a szakmunkásképző nem köt le igazán szellemileg, így erre még bőven futja az erőmből és az időmből. — Megfelelő formában tanulják a nyelvet? — Az Opening Strategies című nyelvkönyvet használjuk, ami modern szerkezetéből adódóan igazán jó segítőtársunk, csak az ára borsos egy kicsit. Azt hiszem, sokan azért nem iratkoznak be nyelvtanfolyamra, mert sokba kerül a részvételi díj, a szükséges segédeszközök... Hajas János, gépészmérnök, a Mátravidéki Fémművek füzesabonyi gyárának meo csoportvezetője. Tizenegy évvel ezelőtt érettségizett az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumban, és ott ismerkedett meg a német nyelvvel. Annak idején mint a diákok zöme, ő is csak egy tantárgynak tekintette az idegen nyelvet, hiszen senki sem értette meg vele, hogy az majd minden tárgynál több odafigyelést igényel. Felnőtt fejjel mindezt már belátva, először magánszorgalomból kezdett hozzá a német elsajátításához s most, már másodszor vesz részt TIT-tanfolyamon. — Milyen szándékkal fogott második alkalommal is a komoly nyelvtanuláshoz? — Vizsgát szeretnék tenni németből, ami talán most sikerülni is fog. Ez a kurzus hetente kétszer három órában konkrétan erre készít fel bennünket. Újságokat tanulmányozunk és fordítunk le magyarra, s ez a vizsga alapja is. — Mi a véleménye, van lehetőség a megfelelő gyakorlásra? — A legnagyobb baj szerintem, hogy nem tudunk megfelelő nyelvi környezetbe kerülni. Sokat használna például, ha a filmeket csak feliratoznák. így kevesebbe kerülne forgalomba hozataluk, és nekünk is óriási segítséget nyújtana. — Van valami további célja a vizsga letétele után? — Ha sikeresen befejeztem német tanulmányaimat, angollal szeretnék foglalkozni. Igaz, hogy a német Európában a legjelentősebb műszaki nyelv, így gazdasági partnereinkkel is leginkább ezt alkalmazzuk, de az angol mégiscsak világnyelv. — Magyarország a nyugati országokhoz viszonyítva jóval elmarad a nyelvtudás terén. Ön szerint várható ebben valamilyen változás? — Bízom benne, hogy a fiatalok egyre jobb feltételek között tanulhatnak majd, hiszen rengeteg segédeszköz áll rendelkezésükre. A napjainkban tért hódító műholdas adásoktól kezdve a modem, jól szerkesztett nyelvkönyvekig. Ezeket mind hasznosítva csak jó eredményeket érhetnek majd el gyermekeink. Búzás Zsuzsanna állásajánlatai: Országos Bányagépgyártó Vállalat: Budapest IV., Baross u. Felvételre keres lakatosokat és hegesztőket a Gagarin Hőerőműben végzendő szerelési munkákra. Érdeklődni lehet a Fleves Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda gyöngyösi kirendeltségén (Gyöngyös, Fő tér 13.). Mátrai Állami Gyógyintézet: Mátraháza. Felvételt hirdet az alábbi munkakörökbe: ápolónő, fűtő olajkazánhoz, takarítónő, konyhai kisegítő, szakács, központi fűtész- szerelő, vízvezetékszerelő, lakatos - hegesztővizsgával, szoba- festő-mázoló, felvonószerelő és kőműves. Tartósítóipari Kombinát Hatvani Konzervgyára: Hatvan, Szocialista brigádok tere 1 -3. Azonnali belépéssel felvesz építőipari technikust építésvezetői és műszaki ellenőri, épületgépész üzemmérnököt energiaüzemvezetői, - automatizálási vagy irányítástechnikai üzemmérnököt szerelő-mérnöki munkakörbe. Továbbá alkalmaz marós, esztergályos, lakatos, villanyszerelő, kőműves, műszerész, vízvezetékszerelő, tetőszigetelő, hőszigetelő és ács-állványozó szakmunkásokat. ÁFOR Heves és Nógrád Megyei Üzemigazgatóság: Felvételre keres füzesabonyi telepére autószerelőt, kiemelt bérezéssel. Érdeklődni lehet munkaidőben személyesen (Füzesabony, Szihalmi út) vagy a 39/41-855-ös telefonon. Aprítógépgyár II. Sz. Gyáregysége: Hatvan, Mészáros L. u. Középfokú gépipari technikumi végzettséggel és legalább kétéves gyakorlattal rendelkező munkatársat keres felvételre. Szolnoki MEZŐGÉP Horti Gyáregysége: Hort, Kossuth u. 123. Felvesz szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkező gyártmánytechnológust, valamint hegesztő, esztergályos és szerszámkészítő szakmunkásokat.
