Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-07 / 291. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. december 7, szerda FIATALOKRÓL — FIATALOKNAK 5. A Népújság-stúdióban írták Mennyit ér a főiskolás? A korongozás fortélyai Többek között ez a kérdés is szerepelt — no, azért nem ilyen provokatív formában — a szege­di egyetemisták felhívásában, amelyhez az egri tanárjelöltek a műit héten kétnapos demonstrá­ció keretében csatlakoztak. Hogy milyen sikerrel, arra még korai a válasz, de egy biztos, so­kan nagy változásokat várnak a megmozdulástól, remélve, hogy nemcsak illúziót kergetnek. Solymosi László harmadéves magyar—történelem szakos hallgató aláírásával támogatta a petíciót, és mint rendező, közre­működött az előkészületekben, tehát volt miről mesélnie: — Jóval több anyagi támoga­tásra volna szüksége mind az is­kolának, mind a tanároknak és természetesen nekünk is, hiszen amit itt egy hónapban kapunk, az édeskevés a megélhetésre, nem is beszélve a szórakozásról. Igaz, hogy otthonról kapom a rendszeres „ellátmányt” és itt jön hozzá az ösztöndíj, a szociális támogatás, de ebből fedezni kell a szállást, a kaját, a tanszereket és szeretnék elmenni néha színház­ba, moziba, koncertekre... — De akkor még mi a plusz? — Munka mindig akad vala­hol, most leginkább a kőműve­seknél éri meg és így talán sikerül utolérni magamat. — Végül is nem túl nagyok az igényeid? — Szó sincs róla, ez a legkeve­sebb, amit a huszadik század vé­gén elvárhat az ember. Valóban, ez a legalapvetőbb; de vajon merre haladunk? Erre kerestem választ, amikor meglá­togattam egy illetékest, Bar­kóczy Zoltánt, a főiskola KISZ- titkárát. — Ügy tudom, te egri vagy. Könnyít ez pénzügyi gondjai­don? — Természetesen, hiszen itt élnek barátaim, ismerőseim, ro­konaim, akik mindig segítenek, ahol tudnak, hiszen a fizetésem és a munkám aránya nincs telje­sén összhangban. — Hogyan látod pályatársaid körülményeit? Mennyit ér a főis­kolás? — A helyzet nehéz, de nem re­ménytelen. Tisztában vagyunk azzal, hogy kevés a juttatás, de erről nem beszélni kell, hanem tenni érte, ezért is támogattuk a szegedieket. Most már csak biza­kodunk. Baráti eszmecserénk után büszkén indultam lefelé a lép­csőn, ám ekkor futottam össze egy olyan emberrel, aki újból rá­ébresztett a realitásokra: — Én teljesen magamra va­gyok utalva — mondta V Zs. harmadéves hallgató—, ugyanis családi viszonyaim nem teszik le­hetővé, hogy hazulról várjam a segítséget, inkább még ők szo­rulnak rám. — Akkor hogyan élsz? — Ahogy tudok. Gyermek- ügyeletet vállalok, magánórákat adok. Élni pedig kell. Hazafelé bandukolva eszem­be jutott szüleim, nagyszüleiül, számtalanszor emlegetett jó szándékú tanácsa: „Addig ta­nulj, míg fiatal vagy, ráadásul semmi gondod nincs, és tulaj­donképpen ezek a legszebb évek!”De mindenkinek? Kiss Zoltán Gyermekkönyvhét A Gyöngyösi 7-es Számú Általános Iskolában a napokban nyílt meg Fodor Istvánná keramikus kiállítása. A megnyitón a művésznő beavatta a gyerekeket a korongozás fortélyaiba is, majd apró aján­dékokkal lepte meg a tanulókat. A tárlat december 20-ig tekinthető meg, munkanapokon 8—17 óráig. Képünkön a kiállított anyag egy része látható. (Fotó: Szántó György) Szinte már hagyományszerű- en az elmúlt napokban, novem­ber 28-a és december 4-e között zajlott le a gyermekkönyvhét, melyet megyénkben a Hámán Kató Megyei Úttörőház, és a He­ves Megyei Gyermekkönyvtár közösen rendezett meg. A megnyitón Bókái Mária színművész, a Gárdonyi Géza Színház tagja megzenésített ver­seket adott elő Horváth Ferenc. gitárkíséretében, s a műsoron Eger különböző iskoláiból, alsó tagozatos gyermekek és .egyéb érdeklődők is részt vettek. Ked­den Olvassatok mindennap! címmel játékos irodalmi felada­tokat oldhattak meg a kisdiákok, a mese birodalmából, majd könyvajánlás következett a meg­jelent új kiadásokból. Szintén ez a könyvhét adott aktualitást a Szivárvány elnevezésű irodalmi játszóháznak, amelyen a meghí­vott napközis csoportok a téllel kapcsolatos népszokásokkal is­merkedtek meg. Rendeztek vers- és prózamondó találkozót egri úttörőknek, amelyen ki­emelkedő volt a prózamondók szereplése. Kimagasló teljesít­ményeik alapján az öt résztvevő mindegyikét megjutalmazták, így Fesztbaum Bélát, a 7-es szá­mú Általános Iskolából, aki Ka­rinthy Frigyestől A jó tanuló felel című írást adta elő, Adám Attilát a 3-as számú Általános Iskolá­ból, Nagy Erikát, a 4-es számú Általános Iskolából, Prokaj Ildi­kót, a 6-os számú Általános Is­kolából és Rajnavölgyi Helgát, a 9-es számú Általános Iskolából. A versmondók négy legjobbja lett: Magyar Éva, az 1-es iskola növendéke, Szendrey Lívia, a 3-as iskola tanulója, Gönczi Ág­nes, a 7-es számú Általános Isko­lából és’KissAkos, a 10-es iskola diákja. Volt kihelyezett iroda­lomóra a bükkszéki általános is­kolában, amelynek keretében a mesékkel foglalkoztak a tanu­lók. A „Tarkaforgó”-n a könyv­tár 1500 tagja közül kevesen vet­tek részt, pedig hasznos taná­csokkal és ismeretekkel gazda­godhattak volna. Akik jelen vol­tak, az irodalmi totó után bepil­lantást nyertek a kézikönyvtár­használatba, és ezentúl a biblio­téka feliratai és katalógusai se­gítségével remélhetőleg bátran mozognak majd a 25 ezer kötet között. Szombaton „Sátorfalva-talál- kozón” gyűltek össze mindazok a diákok, akik ez év nyarán olva­sótáborban vettek részt. Ekkor ismét színpadra léptek a díjazott prózamondók, majd a pajtások szavazás alapján újságot szer­kesztettek. Ennek lapjaira a tá­bor hagyományait őrizve verse­ket, rejtvényeket írhatnak, s mondanivalójukat közölhetik a diákok. A kisdobosok és úttörők csoportosan készültek fel a kará­csony ünnepére, fenyőfadíszítést és ajápdékkészítést sajátítottak el. A gyermekkönyvhétre megje­lent újdonságokból összeállított kiállítás és vásár karácsonyig mindennap 13-tól 17 óráig várja az érdeklődőket az egri úttörő­házban. Szerelem A személyvonat másodosztá­lyú kocsijában olvas a lány. Fel sem emeli tekintetét a betűkről, csak a lábait cserélgeti. Miskol­con vagyunk, negyedóra lehet még az indulásig. Ekkor száll fel a fiú. A lány szinte eldobja a köny­vet, az arca ragyog amikor fele­melkedik az ülésről. Hosszas csók az üdvözlés. Megmozdul a szerelvény. A délelőtti műszakban dolgozók fáradt tekintetüket körbehord­ják. Füst lepi el az egész kocsit, néhányan időzítve elalszanak, pontosan tudva azt hány perc múlva kell felriadniuk, hogy ott­hon szánjanak le. A lány és a fiú alig szólnak. Nézik mosolyogva egymást, s a kezek végigsimogatják a válla- kat, a hátakat, a lábakat, s akad, hogy a szembenülő inkább ille­delmesen elfordul. Az első állomáson fiatal anyu­ka csatlakozik a kocsi utasaihoz gyermekével. A lány és a fiú né­zik a kicsit, s még jobban moso­lyognak, mint azelőtt, jobban szorítják egymás kezét, forrób­bak a csókok. A kezükön még nincs jegy­gyűrű. Mezőkeresztes előtt a lány szedelőzködni kezd. Nincs elég idő a búcsúra, a vonat megáll, le kell szállnia. Á fiú megtörli a pá­rás ablakot, s követi tekintetével a lányt, amíg azt egyidőben az­zal, hogy a szerelvény megmoz­dul elnyeli egy sárga távolsági busz. A fiú lehunyja a szemét, s Mezőkövesd előtt pár pillanattal nyitja ki. Lelép a peronra ő is. A kocsi ekkorra majdnem tel­jesen kiürül. Ott marad az ő he­lyük is árván, kiabálóan magá­nyosan. Holnap ismét találkoznak. A vécés néni A vécés néni a vasúti csomó­pont illemhelye előtt ül. Görbe a háta, kicsit reszket a szája széle, de ezt alig látni a hatalmas fekete fejkendőtől. Mellette műanyag tálka, egykor gesztenyepüré le­hetett benne, most a kétforinto­sok hullanak bele. — Hé! Nem ingyen van!—kiált azokra a vécés néni, akik nem nyúlnak a pénztárcájukba. A váróteremből nem látni ide. Ott utasok nyüzsögnek, a leg­többen átszállásra várnak, má­sok kijöttek hamarabb, hogy in­dulás előtt megigyanak még egy sört. A hangosbemondó percen­ként szólal meg, s értesít, hogy honnan hová robognak a szerel­vények. A tehervonat nem is lassít, a mozdony sebesen húzza maga után a vagonokat. A nemzetközi expressz viszont megáll, lehú­zódnak a hálókocsik ablakai. Ál­mos lengyelek fürkészik a kivilá­gított feliratot, vajon a határra értek-e már? De nem lesznek okosabbak, fogalmuk sincs, Ma­gyarország melyik szegletében lehetnek. A belföldi gyors utasá­nak viszont elég egy pillantás, s már sóhajt is: rövidesen megér­kezik. A vécés nénihez nem jut el a vonatok zaja. A világutazók szá­mára befelé sietős, kifelé meg­könnyebbült emberek. Ő maga már régen nem szállt fel egyik vonatra sem, s nem is akar eljutni sehova. Ül egész nap, mint a cso­mópont egyik állandó jelképe, s akitől kap két forintot, annak ad vécépapírt és kulcsot. Depeche mode Él a faluban az öregember öregasszonyával. Házuk még fia­talkorukat idézi, le-lehullik róla a sokadik réteg vakolat. A kerí­téslécek kőalapból nőnek ki, amelyre valaki levakarhatatlanul ráfestette: Depeche mode. Téli délelőttön is tesznek- vesznek az udvaron. Az öregasz- szony lavórból forró vizet önt ki a földre — a sár rövidesen ke­ményre fagy. Az öregember ge- reblyével húzza egyhelyre a le­hullott faleveleket. Ahogy a vonat továbbmegy, a házikó ködbevész. A gomolygó fehérség szinte meg nem történt­té teszi a találkozást. Ők azonban bemennek a házba, az öregem­ber végigheveredik a díványon, s talán az öregasszony is ledől a sa­játjára. — Mennyi lehet még nekünk hátra, asszony? — sóhajt fel az öregember. — Hagyd már a búslakodáso- dat, minek mindig morognod — jön a válasz. Aztán szépen elalszanak, s az­nap kicsit később készül el az ebéd. Kovács Attila Miért is vállalták? Nyelvtanulók Úgy mondják, ahány nyelvet beszélünk, annyi embernek szá­mítunk. S mégis — mint köztu­dott —, hazánkban nagyon ala­csony színvonalon áll a nyelvis­meret. Kevesen tesznek közép­vagy felsőfokú nyelvvizsgát, an­nak ellenére, hogy egyre több is­kola és tanfolyam keretén belül van erre lehetőség. A TIT Eger Városi Szerveze­tének irányításában indult alap­fokú angol tanfolyam szeptem­berben, az Alpári Gyula Köz- gazdasági Szakközépiskolában. Ennek egyik résztvevője Tóth Péter, aki tavaly forgácsolóként végzett a Gép- és Műszeripari Szakközépiskolában s jelenleg a 212-es Számú Ipari Szakmun­kásképző, Intézet érettségizett osztályában elektroműszerész­nek készül. — Milyen céllal kezdett bele ebbe a kurzusba? — A GMSZ-ben csak orosszal foglalkoztunk, és ezt nem tud­nám kellőképpen hasznosítani, így szükségét érzem, hogy más idegen nyelvet is tanuljak. Az angolra esett a választásom, mert sokkal lágyabb és dallamosabb mint például a német. No, meg az sem utolsó szempont, hogy vi­lágnyelvként tartják számon. A másik ok, amiért belevágtam, hogy a szakmunkásképző nem köt le igazán szellemileg, így erre még bőven futja az erőmből és az időmből. — Megfelelő formában tanul­ják a nyelvet? — Az Opening Strategies cí­mű nyelvkönyvet használjuk, ami modern szerkezetéből adó­dóan igazán jó segítőtársunk, csak az ára borsos egy kicsit. Azt hiszem, sokan azért nem iratkoz­nak be nyelvtanfolyamra, mert sokba kerül a részvételi díj, a szükséges segédeszközök... Hajas János, gépészmérnök, a Mátravidéki Fémművek füzesa­bonyi gyárának meo csoportve­zetője. Tizenegy évvel ezelőtt érettségizett az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumban, és ott is­merkedett meg a német nyelvvel. Annak idején mint a diákok zö­me, ő is csak egy tantárgynak te­kintette az idegen nyelvet, hiszen senki sem értette meg vele, hogy az majd minden tárgynál több odafigyelést igényel. Felnőtt fej­jel mindezt már belátva, először magánszorgalomból kezdett hozzá a német elsajátításához s most, már másodszor vesz részt TIT-tanfolyamon. — Milyen szándékkal fogott második alkalommal is a ko­moly nyelvtanuláshoz? — Vizsgát szeretnék tenni né­metből, ami talán most sikerülni is fog. Ez a kurzus hetente két­szer három órában konkrétan er­re készít fel bennünket. Újságo­kat tanulmányozunk és fordí­tunk le magyarra, s ez a vizsga alapja is. — Mi a véleménye, van lehető­ség a megfelelő gyakorlásra? — A legnagyobb baj szerin­tem, hogy nem tudunk megfelelő nyelvi környezetbe kerülni. So­kat használna például, ha a fil­meket csak feliratoznák. így ke­vesebbe kerülne forgalomba ho­zataluk, és nekünk is óriási segít­séget nyújtana. — Van valami további célja a vizsga letétele után? — Ha sikeresen befejeztem német tanulmányaimat, angollal szeretnék foglalkozni. Igaz, hogy a német Európában a legjelentő­sebb műszaki nyelv, így gazdasá­gi partnereinkkel is leginkább ezt alkalmazzuk, de az angol mégis­csak világnyelv. — Magyarország a nyugati or­szágokhoz viszonyítva jóval el­marad a nyelvtudás terén. Ön szerint várható ebben valami­lyen változás? — Bízom benne, hogy a fiata­lok egyre jobb feltételek között tanulhatnak majd, hiszen renge­teg segédeszköz áll rendelkezé­sükre. A napjainkban tért hódító műholdas adásoktól kezdve a modem, jól szerkesztett nyelv­könyvekig. Ezeket mind haszno­sítva csak jó eredményeket ér­hetnek majd el gyermekeink. Búzás Zsuzsanna állásajánlatai: Országos Bányagépgyártó Vállalat: Budapest IV., Baross u. Felvételre keres lakatosokat és hegesztőket a Gagarin Hőerő­műben végzendő szerelési munkákra. Érdeklődni lehet a Fleves Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda gyöngyösi kirendeltségén (Gyöngyös, Fő tér 13.). Mátrai Állami Gyógyintézet: Mátraháza. Felvételt hirdet az alábbi munkakörökbe: ápolónő, fűtő olajka­zánhoz, takarítónő, konyhai kisegítő, szakács, központi fűtész- szerelő, vízvezetékszerelő, lakatos - hegesztővizsgával, szoba- festő-mázoló, felvonószerelő és kőműves. Tartósítóipari Kombinát Hatvani Konzervgyára: Hatvan, Szocialista brigádok tere 1 -3. Azonnali belépéssel felvesz építőipari technikust építésvezetői és műszaki ellenőri, épületgépész üzemmérnököt energia­üzemvezetői, - automatizálási vagy irányítástechnikai üzem­mérnököt szerelő-mérnöki munkakörbe. Továbbá alkalmaz marós, esztergályos, lakatos, villanyszerelő, kőműves, műszerész, vízvezetékszerelő, tetőszigetelő, hőszigetelő és ács-állványozó szakmunkásokat. ÁFOR Heves és Nógrád Megyei Üzemigazgatóság: Felvételre keres füzesabonyi telepére autószerelőt, kiemelt bé­rezéssel. Érdeklődni lehet munkaidőben személyesen (Füzesa­bony, Szihalmi út) vagy a 39/41-855-ös telefonon. Aprítógépgyár II. Sz. Gyáregysége: Hatvan, Mészáros L. u. Középfokú gépipari technikumi végzettséggel és legalább két­éves gyakorlattal rendelkező munkatársat keres felvételre. Szolnoki MEZŐGÉP Horti Gyáregysége: Hort, Kossuth u. 123. Felvesz szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkező gyárt­mánytechnológust, valamint hegesztő, esztergályos és szer­számkészítő szakmunkásokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom