Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-05 / 289. szám
4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1988. december 5., hétfő Iskola a város szélén Jelentés Boldogról... A kitüntetett igazgató Iskola a város szélén. Az emlékezetes és népszerű csehszlovák tévéfilmsorozatra — Kórház a város szélén — utal a fenti kezdés. A tanárok rokonították ehhez itt Gyöngyösön, a Kálvária domboldalon, a 7-es számú általános iskolát. S valóban fedi is az igazságot a mondat. 1982-ben adták át rendeltetésének ezt az impozáns épületet, amely az új városrész szélére került. Most már lassan beépül a környék. Egyre gyarapszik, szépül a bányászkolónia. Többségében ezeknek a gyermekei járnak ide, mintegy 1300-an. Szorgalmasak, elevenek és tettrekészek. Nyolcvanhat pedagógus, döntő többségében nő gondoskodik a képességek kitárulkozásáról. No, meg a kitűnően felszerelt oktatóhelyiségek: nagy méretű tornaterem, 10x25 méteres, állítható vízállásé uszoda, iskolagaléria, videostúdió, mozi, kamara- színpad, könyvtár, szertárak és a különböző sportpályák, amelyek tovább gyarapodnak. — Ide építünk még három nemzetközi méretű bitumenes kézilabdapályát, egy salakos atlétikai pályát, egy füves focipályát és két kombinált salakpályát tenisz, kézi- és kosárlabdajátékokra, amelyeken télen korcsolyapályát is létesítünk — mondja kísérőnk Eged György igazgató, ahogy körbejárjuk a hatalmas építményt. Mindenütt rend és tisztaság fogad bennünket. Nincs egy eldobott papírdarab, levert sarok, betört ablak. A gyerekek egymást késztetik a fegyelemre. Elsős koruk óta megszokják, hogy vigyázni, óvni kell második otthonukat. — Nem titkolom, nagyon büszke vagyok az iskolára. A tervezéstől a kivitelezésig bábáskodtam a megvalósulásán — vallja be az igazgató, amikor becsengetnek az órára, mi meg leülünk beszélgetni az irodájában. — Előtte ugyanis a városi művelődési osztályon voltam gazdasági, majd tanulmányi felügyelő, így minden hozzám tartozott. Sikerült jó együttműködéssel a fővárosi KÖZTI-vel egyedi tervet készíttetni, ahol olyan sajátos szempontokat is figyelembe vettünk az iskolánál, amelyek hosz- szú távon szolgálják a korszerű oktatást. Sokat talpaltam ebben az ügyben, mintha megéreztem volna, hogy magamnak építtetem. Nem kerülhetjük el az iskolai oktató-nevelői munkát sem, hiszen lényegében azért jöttünk, hogy bemutassuk olvasóinknak Eged Györgyöt, akit néhány héttel ezelőtt a honvédelmi miniszter, a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával tüntetett ki évek óta eredményesen végzett oktatói és katonai pályája irányító tevékenységéért. — Szerencsére sikerült egy olyan tantestületet összehozni, amelyik fogékony az újra. Zsolnai módszerrel tanítunk, amit nagyon jónak tartunk. A tárgyi adottságokat és a gyermeklétszámot figyelembe véve testnevelési és német nyelvi tagozatú osztályokat is működtetünk — folytatja az ismertetőt. — Abból, hogy az iskola a város szélén van kündulva a nevelőkkel együtt felvállaltunk egy lakótelepi művelődési programot, bekapcsolva a városi közművelődési intézményeket, akiknek anyagi támogatásával rendszeres, kihelyezett programokat valósítunk meg. — Fővárosi színészek is fellépnek kamaraszínpadunkon. Kiállításokat rendezünk. A legutóbbi kőzetkiállításunkon és börzénkén például több ezren vettek részt. Még a megyehatáron túlról is jöttek érdeklődők, gyűjtők és szakértők. Ezek a rendezvények kielégítik a lakótelepi felnőttek igényét, ugyanakkor az első pillanatoktól kitűzött célunkat, az oktató-nevelő munka színvonalának az emelését is. Persze komplex formában. Ezen belül a hazafias honvédelmi nevelésre is odafigyelünk. Ezt minden nevelő feladatául kapta, azzal a kitétellel, hogy tanórán belül és azon kívül maximálisan használja ki a lehetőségeket. A tananyag adott. Az egyéb lehetőségeknél minél színesebb, látványosabb iskolai rendezvényeket szervezünk, mint például honvédelmi napokat, vetélkedőket... — Ami ezen belül konkrétan a pályára irányítást illeti, az osztályfőnökökkel, a pályaválasztási felelőssel és nem utolsósorban az MN helyi alakulatának ez irányú munkát végző tisztével és a megyei pályára irányítási kabinettel együtt dolgozunk. A gyerekeket rendszeresen tájékoztatjuk. Laktanyalátogatásokon, a katonai kollégium által szervezett nyári táborozásokon veszünk részt, stb. — Milyen eredményt tudnak felmutatni ezen a területen? — vetjük közbe a kérdést. így megtudjuk azt is, hogy évente hat-hét gyerek jelentkezik, akikből a szűrővizsgák után két-három fő nyer felvételt a katonai kollégiumokba. Az első „kieresztésből” Czakó Attila és Varga Sándor már tiszti főiskolások, a többiek középiskolások. — Nem könnyű a gyerekek és a szülők meggyőzése — sorolja a tapasztalatokat. — Ennek oka elsősorban abban rejlik, hogy a pálya kötöttsége a mai gyermekek számára nemigen vonzó. Mindannak ellenére, — a jelenlegi gazdasági helyzetet is figyelembe véve — hogy e pályán kínálnak olyan lehetőségeket, amelyek a családok anyagi gondjait nagymértékben csökkentik. Azaz a tanítási és az ellátási költségek átvállalása. Mindezekért kapta tehát a magas kitüntetést a 44 éves Eged György igazgató, mert iskolájából alakulása óta a következetes munka eredményeként mindig van jelentkező az egyenruhás pályákra. Sikeres a hazafias-honvédelmi nevelés. Elkötelezettek a pedagógusok. — Személy szerint a kitüntetés engem meglepetésszerűen ért. Jóleső érzés viszont az volt benne, hogy a nagy hétköznapi rohanásban odafigyelnek az ember munkájára és elismerik — mondja befejezésül, mert már ismét becsengettek, és neki is órája következik. Végső soron egy kollektíva csapatmunkájának dicsérete a kitüntetés. Köszönet érte. Pedagóguscsaládból származom. Hajt a vérem, mert a gyerekekért csak elkötelezetten lehet dolgozni. Nincs hobbim az iskolámon és a családomon kívül. Ez minden időmet kitölti. De hát erre tettem fel az életemet. Ilyen szép iskolában és ennyi vidám gyerek között egyébként is öröm szívvel, lélekkel dolgozni. Fazekas István Ben Kingsley — Lenin Ben Kingsley — Gandhi felejthetetlen megformálója (s aki nemrég Budapesten Simon Wie- senthalról forgatott filmet) — Lenin alakját kelti életre egy csütörtökön bemutatott televíziós filmben. A „Lenin vonata”című film azt a történelmi eseményt dolgozza fel, amikor a bolsevik párt vezetője munkatársaival 1917 áprilisában a német vezérkar által biztosított vonaton hazatér zürichi száműzetéséből Pé- tervárra. A filmet Damiano Damiani olasz filmrendező készítette az olasz, nyugatnémet, francia és osztrák televízió közös gyártásában. Költsége 14 milliárd líra (10 millió dollár) volt. Ben Kingsley mellett Leslie Caron, Dominique Sanda és Timothy West a főszereplői. „Igyekeztem Lenin sematizált figuráját emberközelbe hozni, érzelmeit, vívódásait tükrözve” —jelentette ki az Oscar-díjas angol színész, aki egykori híradó és dokumentumfilmeket tanulmányozott a szerep minél élethűbb megformálása érdekében. Damiani, számos sikeres film alkotója, úgy vélte, hogy ez a munkája „szélsőséges véleményeket vált majd ki”. A film do- kumentumhűen követi a történelmi eseményeket. Arkagyij Hajt: A bútorbolt vezetőjéhez látogató érkezik. BOLTVEZETŐ: Mit óhajt? LÁTOGATÓ: Tudja, nemrég lakást kaptam. Szeretném megtudni, nem kaphatnék-e soron kívül egy garnitúrát. BOLTVEZETŐ: Miért tennék magával kivételt? Nálunk, kedves elvtársam, mindenki egyenlő. Fogja a megrendelőt, töltse ki, és várjon a sorára! LÁTOGATÓ: I-igen... De Szergej Andrejevics azt mondta, ön tudna segíteni. BOLTVEZETŐ: Á, szóval ön Szergej Andrejevicstől jött. Miért nem mondta rögtön! Rendben van, kitalálunk valamit... Román megfelel? LÁTOGATÓ: Én jugoszlávot szeretnék. BOLTVEZETŐ: Nem, az lehetetlen. Aki Szergej Andrejevicstől jött, nálunk mindenki egyenlő. Csak románt. Miért önnel tennék kivételt? LÁTOGATÓ: Különös. Sze- rafima Juijevna világosan célzott rá, hogy van önöknél jugoszláv. BOLTVEZETŐ: Azt mondja, Szerafima Juijevna? Az mindjárt változtat a dolgokon. Szerafima Juijevna távolról sem Szergej Andrejevics. Kivételesen meglesz a jugoszláv. Politúrozott, világos kárpittal. LÁTOGATÓ: De Iván Kuz- mics azt mondta, lehet nem poli- túrozottat is... BOLTVEZETŐ: Személyesen Iván Kuzmics?... Galam- bocskám, minek kertel! Itt a csekk, fáradjon a pénztárhoz. Nem politúrozott, sötét kárpittal. Aki Iván Kuzmicstól jött, nálunk mindenki egyenlő... Most mit néz így rám? LÁTOGATÓ: Na de kérem, nem szégyelli magát? BOLTVEZETŐ: Idehallgasson, engem ne rágalmazzon! Viszi a garnitúrát, vagy nem? LÁTOGATÓ: Kell is nekem a maguk garnitúrája! Én cikket írok a bolti bútoreladásról. BOLTVEZETŐ: Váljon csak, maga újságíró? Szóval az újságtól jött, Pjotr Petrovicstól? De hát miért nem ezzel kezdte! Akkor magának finn jár. Aki Pjotr Petrovicstól jött, nálunk mindenki egyenlő. (Horváth Lilla fordítása) Ahol ismét nekilendült a kultúra szekere Jó néhány esztendeje végez hasznos népművelő munkát a boldogi művelődési ház. A törés, amely annakidején Balogh Ferenc igazgató kényszerű távozása miatt következett be, úgy tűnik: átmeneti jellegű volt. Kinek köszönhetően? Minden bizonynyal sok tapasztalatot gyűjtött a hatvani művelődési ház élén az a Majláti Györgyné, akinek a nevéhez most a megpezsdült élet kapcsolódik a népművészetéről is híres településen. De halljuk, mivel is ajándékozza meg a helybélieket a mostani őszi, téli szezonban a művelődés hajléka? Mivel igazolja a községben terjengő jó híreket? — Őszintén szólva magam se hittem volna, de végre sikerült például egy alapfokú német nyelvtanfolyamot szerveznünk a boldogi kisdiákoknak, s más érdeklődőknek. Jelenleg húszán vesznek részt az oktatásban, s én ezt akkor is eredménynek tekintem, ha egyebütt az ilyesmit talán nem jegyzik — mondja az igazgatónő. — De ezzel párhuzamosan, s köszönhetően annak, miszerint Somogyváry László helybéli kántor személyében diplomás művésztanár honosodott meg nálunk, októbertől tucatnyian iratkoztak be „zeneiskolánkba”, azaz a szolfézs- és zongoratanfolyamokra is, amelyek együttesen szintén jó startot vettek. És hogy a képzőművészeti kultúra gyökerei szintén mind mélyebbre hatolnak, igazolja legutóbbi kiállításunk, amelyet hatszáznál több falubéli tekintett meg. Miként látogatásunk során megtudtuk, a művelődési ház bekapcsolódott ezen az őszön az Országos Filharmónia Heves megyei ifjúsági bérletsorozatának hangversenyeibe, s novemberben, pontosan 10-én, ezzel az igazgatónőnek régi vágya teljesült. Kisdiákok népes csapata hallgatta végig a klasszikusok műveiből összeállított első énekes, hangszeres koncertet, s mivel a további műsorok is tanítási szünnapra esnek, megvan a remény a három előadás sikeres lebonyolítására, lezárására. Sőt! Ugyanakkor arra is épít Majláti Györgyné, hogy rendre átveszi a Hatvanban immár második évfolyamához érkezett „Biblia és a művészetek” című előadássorozatot, párhuzamosan látva vendégül Boldogon az estek tudós előadóját, dr. Reisinger Jánost, az MTA irodalomtudományi intézetének kutatóját, akinek jövőre e tárgyban jelenik meg értékes tanulmánykötete. — Persze mindez talán kérdőjelessé válik, ha magam birkózók csak a népművelés helyi gondjaival — jegyezte meg később az igazgatónő. — És ne vegye senki bókoló tiszteletkörnek, ha a tanácselnök, Cserkúti István, vagy az iskolaigazgató Hegedűs Ernő nevével hozakodom elő. De igazság az, hogy az utóbbi időkben ők is többet, szívesebben fordultak ügyünk irányába. S habár pénzzel nem tudnak úgy támogatni, miként az igény megkívánná, pusztán személyes jelenlétük és aktívabb segítőkészségük rengeteget lendített itt a kultúra szekerén... Moldvay Győző Vaszlej Mitta-díj Vaszlej Mitta kiemelkedő szoyjet-csuvas költő (1908— 1957), 1937-től fogva 17 évet töltött börtönökben és különféle táborokban hamis vádak alapján. A fő vád az volt ellene, hogy „nacionalista”, holott csak csu- vas népét szerette, a csuvas kultúrát, irodalmat művelte kivételes tehetséggel. 1955-ben szabadult, ekkor rehabilitálták, de a sors már csak két évet adott az alkotó munkára: 49 évesen távozott az élők sorából. Életműve a csuvas irodalom XX. századi kincsesházát gazdagítja, lelkesítő örökség, sorsa pedig figyelmeztető tanulság a jelenkor számára. 1983-ban a Csuvas KOM- SZOMOL KB és a Batiijevi járás párt- és állami vezetői alapították a Vaszlej Mitta irodalmi dijat, amellyel eddig is több kiváló csuvas és más szovjet költőt, írót és műfordítót tüntettek ki. (A díj rangját emeli, hogy 1987-es kitüntetettjei közt találjuk Gennadij Ajgit, a világhírű szovjet-csu- vas költőt is.) A Szovjetunióban végbemenő átalakítás szellemének köszönhető, hogy az idén először a Vaszlej Mitta-dijat külföldi, mégpedig két olasz, Gianroberto Scarciaés Alessandro Trevisan is megkapta. Gianroberto Scarcia a velencei egyetem professzora, az irodalomtudományok doktora, az iranisztika és uralisztika tanszék vezetője; kiváló Keletkutató, számos könyv szerzője. A csuvas költészet olaszországi népszerűsítéséért, az 1986-ban Rómában megjelent Csuvas antológia fordításáért és kiadásáért kapta a díjat, műfordító társával, Alessandro Trevisannal, a velencei egyetem francia nyelvi és irodalmi tanszékének kandidátusával együtt, aki rasszistaként is eredményesen dolgozik; több fontos orosz filológiai munkát írt, jeles orosz és csuvas irodalmi műveket fordított olaszra. A csuvas irodalmi dijat odaítélő bizottság a második helyre sorolta a szavazatok alapján Cseh Károly költőt, műfordítót és Cs. Varga István irodalomtörténészt; jelölésük indokaként szerepel az 1985-ben Egerben megjelentetett Csuvas szó című irodalmi antológia fordítása és a csuvas irodalom, főképpen pedig a csuvas költészet magyarországi népszerűsítése. Az 1988. évi Vaszlej Mitta-díj odaítéléséről a Csuvas Komszomol KB lapja, a Molodoj Kommunyiszt is beszámol. Múzeum Tiranában A tiranai Sztálin sugárúton vadonatúj, pompás és hatalmas márványépület ékeskedik: születésének nyolcvanadik évfordulójára, néhány héttel ezelőtt ezt az emléket állította Albánia népe a három éve elhunyt Enver Ho- dzsának, és múzeumot rendeztek be ott. Az albán vezető földi maradványai azonban ma is a múzeumtól néhány percnyi járásra lévő és a forradalom hőseinek nyugvóhelyül szolgáló temetőben vannak, fegyvertársai között, egy egyszerű márványtábla alatt. A múzeum anyaga Enver Ho- dzsa ötven évig tartó egész politikai pályafutását végigkíséri, a Franciaországban töltött diákévektől az illegalitáson át haláláig. Egyik érdekessége az a háború alatt készült fénykép, amelyen együtt látható az akkor tizenéves partizánvezér Ramiz Aliával, aki halála után követte őt a párt és az állam élén, s híven folytatja politikáját. (Fotó: Szántó György) Egyenlőség
