Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-03 / 288. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évfolyam, 288. szám ÁRA: 1988. december 3., szombat 2.20 FORINT Grósz Károly fogadta a Brazil KP küldöttségét Tükör Országunk közvéleményét igen sokáig foglalkoztatták — s mi tagadás, talán még min­dig foglalkoztatják — a tisza- kécskei események. Mármint az a történet, amelynek során a helyi tanács elnöke egy be­szélgetés közben az egyik kö­zépiskola tanárnőjét — az in­tézmény igazgatóhelyettesé­nek jelenlétében — arra kérte, emelje meg eggyel néhány diákjának osztályzatát ma­gyarból. A pedagógus vissza­térve iskolájába, tájékoztatta minderről osztályának tanu­lóit, a botrány így aztán rövi­desen ki is pattant. Elsősor­ban a Petőfi Népe című me­gyei napilapnak köszönhető­en, hiszen ott egy írásban tár­ták az olvasók elé, hogy mi is zajlott le a városi tanács elnö­kének irodájában. Nos, úgy tűnik, a dolognak még messze nincs vége. A te­levízió Új hullám című műso­rában ugyanis nemrégiben ar­ról adtak hírt, hogy a cikk szerzőjét, egy fiatal újságíró­nőt az ügyben érintett egyik gyermek édesapja — aki mel­lesleg a helybéli pártbizottság egyik titkárának a félje — be­perelte. Hogy a bíróság végül majd kinek is ad igazat, azt pillanatnyilag még nem lehet tudni. S bevallom őszintén, engem ebben az egészben nem is ez érdekel a legjobban. Sokkal inkább az, ami emö- gött a per mögött meghúzó­dik. Miről is van szó tulajdon­képpen? Nem másról, mint arról, hogy manapság — sze­rencsére —jócskán megnöve­kedett azon embereknek a száma—s itt nem kizárólag az írott sajtónál, a rádiónál, avagy a televíziónál munkál­kodókra gondolok —, akik­nek eszük ágában sincs meg­húzódni, hallgatni akkor, amikor valamilyen visszás­ságra, negatívumra bukkanak szőkébb vagy tágabb környe­zetükben. Nem, nem hajlan­dók hallgatni, hanem beszél­nek, írnak, stb., azaz ország­világ elé tárják az általuk ta­pasztalt bajokat, hogy így se­gédkezzenek azok megszün­tetésében. Nem véletlenül használtam a „segítés” kifejezést, ugyanis mindazok, akik úgy tesznek, mint az említett újságírónő, azok — már legalábbis nagy többségük — azért tartanak tükröt elénk, hogy okuljunk e képből. Ám — s ez fölöttébb sajnálatos — a legtöbben ahe­lyett, hogy ténylegesen szem­besülnének önmagukkal, azaz az igazsággal, főként azon igyekeznek, hogy össze- töijék a tükröt. Ám az effajta cselekedeteknek aligha van bármiféle értelmük is: hiszen : a tükör megsemmisítése, por­rá zúzása még távolról sem je­lenti azt, hogy a benne meg- I mutatkozó rútságokat is egy­szeriben eltüntettük. Csak legfeljebb nem látjuk azokat. De ez is csak ideig-óráig fenn- j tartható állapot, mert a körű- . lőttünk lévő összes tükröt — hála istennek — mégsem lehet összetörni. Ideje lenne hát, hogy egy­szer s mindenkorra véget vés- ; sünk az effajta „boszorkány- f üldözésnek”. Nem másért, j mint a saját érdekünkben. : Hogy ezt a kedvező lehetősé- | get végre kihasználjuk-e, ab- S ban nem vagyok biztos. Ab- i ban viszont igen, hogy az . elénk tükröt tartók tábora ; napról napra gyarapodik... Sárhegyi István Grósz Károly, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitkára pénteken a Központi Bizottság székházában fogadta a Brazil Kommunista Párt küldöttségét, amely Salomao Maiina pártel­nök vezetésével tartózkodik ha­zánkban. A delegáció tagja An­tonio Resk, a BKP KB tagja, a párt Sao Paoló-i városi bizottsá­gának titkára. Grósz Károly tájékoztatást adott a magyarországi változá­Mindezt azonban az ünnep­rontás szándéka nélkül tesszük szóvá, azzal együtt, hogy maguk a kereskedők sincsenek irigylés­re méltó helyzetben. Rendszere­sek a túlórák, a plusz- és pótmű­szakok, őket is szorítják a szabá­lyozók, a különböző érdekeltségi rendszerek. S tegyük azt is gyor­san mindehhez hozzá, hogy bár ők vannak értünk, a fogyasztó­kért, azért mi is sokkal türelmet­lenebbül viseljük az ilyenkor ter­mészetes s szokásos zsúfoltságot. Ingerültebbek vagyunk, idege­sebben reagálunk dolgokra. Még mielőtt azonban megindulna a nagy karácsonyi bevásárlások sora, ne feledjük: a pult másik oldalán is emberek dolgoznak, valamint nem árt, ha az is eszünkbe jut, hogy szeretteink­nek kívánunk örömet szerezni. A Skála Gyöngyszöv áruház sok hátteréről és fő vonásairól, az MSZMP megújulási törekvé­seiről, a párt előtt álló időszerű feladatokról. A brazil vendégek szóltak az országukban zajló de­mokratizálódási folyamatokról, a brazil kommunisták tevékeny­ségéről. A találkozón a két párt veze­tője megállapította, hogy a világ előtt álló új kihívások jelentősen érintik a nemzetközi kommunis­ta mozgalmat is. Hangsúlyozták, hogy az MSZMP és a Brazil KP igazgatóhelyettese, Petes Kál­mánná arról számolt be, hogy péntektől Télapó járja a külön­böző osztályokat, becsalogatva ezzel a gyerekeket, s velük együtt természetesen a „vásárlóképes” szüleiket. A Télapó hálás, mert zászlócskákat, cukrokat oszto­gat. Jelentősek az árengedmé­nyek is. Például a belga gyermek­zoknik 50-60 százalékkal kerül­nek kevesebbe. Az ellátásra jel­lemző, hogy az egész évben hi­ánycikknek számító atlétatrikó­ból minden színben lehet válo­gatni. Az áruház több osztálya kitelepült a helyőrségi művelő­dési otthonba. Ott mától jelentő­sen leértékelték a téli kabátok árait, de a sportszerek java része is 30-40 százalékkal olcsóbb. A gyöngyösi szakszervezeti székházban is lehet pénzt költe­ni, méghozzá tegnaptól. Gyön­kész elősegíteni a mozgalom megújulását, az új típusú egység megteremtése, a realitásokhoz való fokozott alkalmazkodás, az együttműködés fejlesztése útján. Grósz Károly és Salomao Ma­iina aláhúzta, hogy szükségesnek tartják a két párt közötti kapcso­latok további erősítését, az együttműködés új formáinak fej­lesztését. A találkozón jelen volt Györ- ke József, a KB Külügyi Osztá­lyának helyettes vezetője. gyös Város Szakszervezeti Bi­zottsága a Heves Megyei Ruhai­pari Vállalattal közösen exportra készült, de valamilyen oknál fog­va itthon maradt áruféleségeket kínál. Elsősorban a gyermekru­házati cikkekből, női szoknyák­ból, blúzokból nagy a választék az alkalmi elárusítóhelyeken. A megyeszékhelyen is hamisí­tatlan már a karácsonyi vásári hangulat. A Zalár utcában a Pla­nétás étterem előtti fánkok s egyéb finomságok illata csalo­gatja a nézelődésben, keresgé­lésben megpihenni vágyókat. Akik viszont rohannak, azokat kiszolgálják az utcán át is. A He­ves Megyei Iparcikk Kiskereske­delmi Vállalat Aranypók divat­üzlete szintén bővelkedik a diva­tosabbnál divatosabb árufélesé­gekben. Van itt svájci, olasz fe­hérnemű, NSZK-ból származó ingek, nadrágok, különböző szí­nekben pompázó import haris­nyanadrágok. E hét közepétől itt is jelentős az árengedmény. A Domus áruház sem csak a hagyományosan megszokott áruféleségeket kínálja. Áz egyik legbiztosabb hely az ajándékvá­sárlásra. S a sort folytathatnánk, mert amennyire csak pénztárcánk en­gedi, gazdag, örömteli, szép ka­rácsony elé nézünk. A boltok kí­nálatai legalábbis ezt erősítik... Kis Szabó Ervin A Domus áruház játékkínálata (Fotó: Szántó György) Ne feledjük: a pult másik oldalán is emberek dolgoznak — a Télapó már megérkezett — Bőséges, színvonalas árukészlet—Jelentős árengedmé­nyek — Illatok a Planétásból — Csak pénztárca kérdése Karácsony előtt... Igaz, még csak december első napjait éljük, de már karácsonyi dísz­ben pompáznak az üzletek. Milyen jó is leírni: a különböző keres­kedelmi egységek beindították reklám- és propaganda-hadjáratu­kat a vevők meghódításáért. Bármerre jártunk, bármelyik szakem­berrel beszéltünk, azt tapasztaltuk, hogy árubőség van. Ráadásul nem is akármilyen vásárolni valót kínálnak a kereskedők. Hiány­cikk szinte sehol és semmiből. Megérkeztek az első déligyümölcs- szállítmányok is, s ha van elegendő pénzünk a vásárlásra, az aján­dékokra, akkor elmondhatjuk: itt van már a Kánaán. Csakhogy az árak, azok a fránya árak olyan magasak, hogy sokszor azt sem tudja az ember: Bécsben, Münchenben, vagy éppen a bázeli sétálóutcán nézelődik-e. Hogy milyen a kiszolgálás színvonala? Mert úgy ez is jár(na) ehhez az igényes árukészlethez, s a vevő máris ráébred: itt vásárol Egerben, Gyöngyösön, Magyarországon, szőkébb hazánk­ban, Heves megyében. Ülésezett az Elnöki Tanács A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. A testület az Országgyűlés kö­vetkező ülésszakát 1988. decem­ber 20-án, kedden 10 órára ösz- szehívta. A Minisztertanács indítvá­nyozza, hogy az Országgyűlés tűzze napirendjére: a minisztériumok felsorolásá­ról szóló törvény módosítására, a Magyar Népköztársaság 1989. évi költségvetésére, a magánszemélyek jövede­lemadójáról szóló törvény mó­dosítására, az illetéktörvény módosításá­ra, a T ársadalombiztosítási Alap­ra, a szakképzési hozzájárulásra és a Szakképzési Alapra, a Polgári Törvénykönyv mó­dosítására, a külföldiek magyarországi befektetésére, az Alkotmány módosítására, az egyesülési jogra, valamint a gyülekezési jogra vonatkozó tör­vényjavaslatok megtárgyalását. Áz Elnöki Tanács hatályon kí­vül helyezte a lőfegyverekről és a lőszerekről szóló 1988. évi 23. törvényerejű rendeletet. — E kérdésről az Országgyűlés fog törvényt alkotni. Az 1989. január 1-jén hatály­ba lépő, a gazdasági társaságok­ról szóló törvény törvényerejű módosításokat tett szükségessé. Az Elnöki Tanács ennek megfe­lelően módosította a felszámolá­si eljárásra vonatkozó, valamint a bírósági cégnyilvántartásról szóló, korábban hozott törvény- erejű rendeleteket. A felszámo­lási eljárás hatékonyabbá válik és egyszerűsödik. A jövő évtől a gazdasági társaság bejegy­zése cégjegyzékben kötelezővé válik, módosul a törvényességi felügyelet formája, amelyet már nem a minisztériumok, illetve a tanácsi szakigazgatási szervek, hanem a cégbíróságok fognak el­látni a módosításra került tör­vényerejű rendeletben foglaltak szerint. Az Elnöki Tanács a további­akban a kincstárjegyről szóló törvényerejű rendeletet is módo­sította annak érdekében, hogy a kincstárjegy a jövőben újabb, korszerűbb formában is megje­lenhessen. A testület személyi kérdések­ben határozott, bírákat mentett fel és választott meg, valamint kegyelmi ügyekben döntött. * A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Legfelsőbb Bí­róság elnökhelyettesévé megvá­lasztotta dr. Petrik Ferencet, aki Straub F. Brúnó, az Elnöki Ta­nács elnöke előtt a hivatali esküt letette. Az eskütételen jelen volt Varga Péter, az MSZMP KB köz- igazgatási és adminisztratív osz­tályának vezetője, dr. Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter, dr. Szilbereky Jenő, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1988. december 31-i hatállyal Török István ke­reskedelmi minisztériumi állam­titkárt e tisztsége alól saját kéré­sére, érdemei elismerése mellett, nyugállományba vonulása miatt felmentette. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Krasznai Lajos alezredest vezérőrnaggyá kine­vezte. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Kun Lászlót, a büntetés-végrehajtás országos parancsnokát vezérőrnaggyá ki­nevezte. Megkezdődött a szakszervezetek országos tanácskozása Pénteken Budapesten, az Épí­tők Székházában megkezdődött a szakszervezetek országos ta­nácskozása. A 4 millió 200 ezer szakszervezeti tag képviseleté­ben 1014 szavazati küldött vesz részt a várhatóan háromnapos programon. A tanácskozás első napján je­len volt Grósz Károly, az MSZMP főtitkára és Németh Miklós, a Minisztertanács elnö­ke. Részt vett az állami, a politi­kai és a társadalmi szervezetek számos képviselője is. A tanácskozást Kovács Lász­ló, a Bányaipari Dolgozók Szak- szervezetének főtitkára nyitotta meg. Hangsúlyozta: a szakszer­vezeteknek most az a legfonto­sabb feladatuk, hogy rendezzék soraikat, tisztázzák és egyértel­műen fogalmazzák meg nézetei­ket, törekvéseiket, a szakszerve­zeteknek egymáshoz és más szer­vezetekhez való viszonyát. A megújuló társadalom csak meg­újult, a tagság által irányított és a tagság érdekeit, céljait szolgáló szakszervezeti mozgalmat tud el­fogadni. A küldöttek ezt követően megválasztották a tanácskozás munkabizottságait. Elfogadták a tanácskozás ügyrendjét és java­solt napirendjét: a szakszervezeti mozgalom helyzetéről, megúju­lásának fő irányairól, valamint az érdekvédelmi, érdekképviseleti tevékenység továbbfejlesztésé­ről, illetve a magyar szakszerve­zetek új alapokmányának alap­elveiről szóló dokumentumok megvitatását. A tanácskozás résztvevőihez írásban eljuttatott előterjeszté­sekhez Nagy Sándor, a SZOT fő­titkára fűzött szóbeli kiegészí­tést. Január 1 -jétől Emelkedik a napilapok ára A Minisztertanács döntése alapján 1989. január 1-jétől emelkedik a napilapok ára. Á je­lenlegiek 1985 óta vannak ér­vényben. Időközben számotte­vően növekedtek a papírárak, az előállítás költségei, veszteséges­sé vált a posta hírlapterjesztési tevékenysége. Jelentős értékű ál­lami támogatással lehetett csak a jelenlegi lapárakat fenntartani. Az állami támogatás megszünte­tése és a költségnövekedés miatt elkerülhetetlen a napilapok árá­nak emelése. Az országos napilapok közül a Népszabadság, a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet és a Népszava példányonkénti száma a hétköz­napi számoknál 1,80 helyett 4,80 forint, a nagyobb terjedelmű ün­nepnapi számnál pedig 2,20 he­lyett 5,80 forint lesz. A megyei napilapok árai — így lapunké, a Népújságé is — a hétköznapi szá­moknál 1,80-ról 4,30-ra, a szombati, illetve ünnepi számok­nál pedig 2,20-ról 5,30 forintra nőnek. Az Esti Hírlap új ára 3,80 forint, a Népsporté 4,30 forint lesz. Az árintézkedéssel egyide­jűleg a lapok január 1-jétől a ko­rábban megszokott, nagyobb terjedelemben jelennek meg. 1989-re a Magyar Posta az előfizetéseket már az új árakon fogadja el. Ennek megfelelően a heti 56 oldalon megjelenő lapok — köztük a Népújság — előfize­tési díja egy hónapra 105, ne­gyedévre 315, fél évre 630, egy évre 1260 forint. Az előfizetők havonta két számot ingyen kap­nak, ami évente közel egy havi előfizetési díj megtakarítását je­lenti. A központi és a megyei la­pok terjedelmének ideiglenes korlátozása tehát jövő év január elsejétől megszűnik. Á Minisztertanács döntése alapján a lapkiadás és -teijesztés 1989-től önálló üzleti vállalko­zásként működik. így az ésszerű gazdálkodási szempontokat is fi­gyelembe véve, az előállítás, aki­adás és terjesztés egyaránt sza­bad árformába kerül. A későbbi­ek során tehát az egyes napila­pok árai a költségek és az olvasói igények változásainak megfele­lően módosulhatnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom