Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-20 / 302. szám

4 KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1988. december 20., kedd­Szórakoztató műsor? Sajnos az esti mesék sem remeklések. Készlel a Dürniügőék kalandjaiból Nagy merészség a fentebbi mi­nősítést — méghozzá kérdőjel nélkül — egy program alcíme­ként szerepeltetni. A stáb tagjai vállalták, s a rajt óta ekként hir­detik az Ez+Az kínálatát. Az eddigi nekifutás nem sok babért hozott. Bizonyítja ezt a legutóbbi, szombat esti bemutat­kozás is. Igaz, Déri János mar­kánsabb személyiség mint elődje volt, mivel szellemes, ironikus megjegyzései mással össze nem téveszthető karaktert sejtetnek, olyan műsorvezetőt, aki a jövő­ben sem fukarkodik majd lele­ményeivel. Ez a többlet azonban aligha ellensúlyozza változatlanul erős hiányérzetünket. Mi tagadás: az ajánlat, az a jelképes vegyestál meglehetősen szegényes. A kikapcsolódni vágyók — tá­boruk legalább hárommilliós — szomjúhozzák a mosolyt, a de­rűt, s készséggel válogatnának, ha lenne miből, ám az a bizonyos svédasztal alig tartogat számukra meglepetést. Antal Imre ezúttal a valaha körülrajongott Albert Flórián emlékeit idézte, megpróbálva csevegni az egykori focisztárral. Kár, hogy mondatai sutákra tor­zultak, s azok a magánjellegű fel­vételek se sarkallták szárnyalás­ra fantáziánkat. Jómagam — nem lévén kifejezetten sportba­rát — csupán csak szomorogtam, fájlalva azt, hogy milyen gyorsan Emlékezés Nagyon vártam az elmúlt hé­ten azt a két filmet, amely Só­lyom Lászlóra emlékezett. Előbb a koncepciós per áldoza­tául esett altábornagyot fényké­pek, filmfelvételek segítségével idézték fel. Különös volt nézni a szombati összeállítást, hiszen az * túlságosan is hagyományosssá vált ahhoz, hogy célt érhessen. Ugyanis nagyon mélyen gyöke­rezik az az ellentmondás, amely ezekkel a bűntettekkel kapcso­latban még mindig társadalmi tudatunkban van. Nem lehet régi módon beszél­ni ezekről a mártírokról. Életük és haláluk nem kikerekíthető, nem lezárható: tragikusan cson­ka, mert értelmetlenül pusztul­tak el. Hősök, de mégsem egyér­telmű utolsó kiállásuk, tettük. Ezért aztán ellentmondásos érzések között figyeltem, hogy mit is közvetítenek Sólyom Lászlóval kapcsolatban. A pá­lyaképnél még .természetesebb a hangnem: a születés, a nevelte­tés, majd a hatások értelemsze­rűen követik egymást. Ám akkor bicsaklik meg a történet, amikor sor kerül arra a perre, amely ki­végzéséhez vezetett. Vajon mi­lyen erők és milyen feszültségek miatt volt szükség arra, hogy el­veszítse egyik legjobb harcosát a szocializmus ügye? Erre a kérdésre nem kaptunk, még talán neih kaphattunk vá­laszt. De éppen Sólyom László írta 1942-ben abban a naplójá­ban, amelyet később az Állam­védelmi Hatóság szinte teljesen megsemmisített: „Az igazság vé­gül napfényre tör, bármily mély sírba dönti is a korszerű hazug­ság.” túllép mindnyájunkat az idő, s amikor visszapillantunk, már a búcsút intő Ifjúság melankolikus tekintetét se vesszük észre. Nesze neked derűlátás! Az ilyesféle helyzetből ugyanis alig­ha fakad nevetésre serkentő op­timizmus. Megbicsaklott a Chaplin-pa­ródia is, amely mindössze azt tu­datosította bennünk, hogy a zse­nikkel kizárólag azonos vagy ha­sonló kvalitásúaknak érdemes versengeni. Rájöttünk — ráadásul az érin­tettek hangsúlyozták is —, hogy a kandi kamerában nincs semmi újdonság, s ez a műfaji keret csak valódi tartalommal, mondandó­val társítva nyújthat maradandó élményeket. Tegyük hozzá: ez sem felfedezés a javából, mind­össze ősöreg igazság. Peterdi Pál szerezte a legtöbb pontszámot, hiszen az újságok­ból idézett stiláris bakigyűjtemé­nye jónéhányunkat megkacagta­tott. Érdemét csökkenti az, hogy efféle mezőnyből nem nehéz ki- magaslani. Frissítést követel az eléggé sablonos és igénytelen minifó­rum. Akárcsak az egész prog­ramkosár, mert a nézők joggal váiják a határozott ígéretek való­ra váltását. Nemcsak karácsony előtt, ha­nem után is . . . Pécsi István — félúton Amikor ezeket a sorokat leje­gyezte, már nyugalmazott szá­zadosa volt a Magyar Királyi Honvédségnek, mert nem vállal­ta az azonosságot a németbarát politikával. A magyar antifasisz­ta ellenállás egyik fő szervezőjé­vé vált, s így emelkedett a felsza­badulás után fokozatosan a rang­létrán egészen a Magyar Nép­hadsereg vezérkari főnöki poszt­jáig. Nemcsak jó szervező, ha­nem kitűnő elméleti szakember is volt. Ezt tanúsíthatta volna a vasárnapi dokumentumfilm- szemelvény, amely Sólyom Lász­ló Görgey Artúrról készített ta­nulmányával foglalkozott a mű­sorújság szerint. Sólyom Lászlóval talán nem helyes olyan objektivitással fog­lalkozni, amely a Katonai Film­stúdióban készült alkotás sajátja volt. Sokkal jobb lett volna, ha esetleg a lánya, Sólyom Ildikó monodrámáját közvetítik. Nem­zeti lelkiismeretünknek sokkal inkább megfelelhet egy szemé­lyesebb vallomás. A Megtörtén­hetett címmel bemutatott alko­tás, amely több egy megszokott színházi produkciónál. Önvallo­más, szembenézés és ítélkezés. Ez szükséges, mert valamilyen formában mindnyájan kötődünk ezekhez a jóvátehetetlen tettek­hez, számunkra is valamilyen fel- oldozás lett volna, ha a televízió vállalkozik erre. Sajnos, a meg­emlékezés csak félúton maradt, de reménykedjünk abban, hogy a készülő dokúmentumfilm, amelynek vasárnap levették a műsorról részletét, teljesebb lesz. A finn forma Nem csak Európa, a világ is nagy elismeréssel adózik északi rokonaink, a finnek formatervező művészetének. Ez az elismerés persze nagyon is hétköznapi mó­don mérhető: a finn tárgyak elad­hatók, sikerük van, utánozzák őket, vagy legalábbis hatásuk van, stílust teremtettek. Magyarországi hatásuk nem csak a rokonság miatt szivárgott be; vannak ennek kézzelfogható, kitapintható egyéb gyökerei. A finn lét a világtörténelem során többféle hasonlóságot is felmutat. Északi rokonaink háromszor ak­kora területen élnek, feleannyian mint mi. Az „ezer tó országában” ezernél jóval több tó, sziget van, a partok tagoltsága még a közella- kókat is messzire választja egy­mástól. Egyébként a világ legésza­kabbra fekvő országa. Népművészete, amely sértetle­nül mentődött át az ipari sorozat- gyártásba, azokban a közösségek­ben alakult, amelyekben, egy-egy tanyai település köré rendeződve nagy családjaik éltek, megtermel­ve és elfogyasztva termékeiket, az ésszerűsség és célszerűség szelle­mében alkotva mindazt a tárgytö­meget, amelyre szükségük volt. És megörökítve, megőrizve. Legfon­tosabb termékük — ma is — a fa, a fából készült tárgyak garmadája. A huszadik század — és ez sem el­hanyagolható tényező — meghoz­ta az ország önállóságát is. Az önálló tanyai gazdaságokból egyre többen kerültek át a városokba, s magukkal vitték génjeikben, Te­nyerükben azt a gyakorlattá ne­mesült tudást, amit őseiktől örö­költek. Sértetlen volt ez a tapasz­talat, s egységes. Ha a magunké­hoz hasonlítjuk: a tanyáról kike­rült emberéhez — hasonló, de mégsem hasonlítható. A finn formatervezés a múlt század végén, s azóta megrende­zett világkiállításokon lépett ki Európa, s a nagyvilág elé. Ezek a sikeres bemutatkozások adtak mindig újabb lökést a finn forma- tervezésnek. A legkisebb finn használati tár­gyat is két lépték határozza meg: a tájé és az emberé. A táj — és annak anyagai, elsősorban a fa — megha­tározó tényezője építészetüknek. Az épület mindig ugyanazzal a szemlélettel, a táj, a különböző táj­ba illesztés igényével születik. A finnek sohasem készítenek abszt­rakt épületet. Ha kell sziklára ter­Valle Rosemberg: Dzsemtálaló (ezüst, 1911) Gunnel Nyman: „Gyöngysor” váza (fúvott üveg, 1948) Hamm Káhönen— Juhani Salovaara: SLO-Intercom (rövid távolságú kommunikációs rendszer 1977—79) vezik — mint a Marimekko gyárat — ha kell erdő közepére, anélkül, hogy egyetlen fát is megsértené-, nek, vagy tő partjára, ahol az öböl adja a szauna „kifutóját”. A belső tér, annak bútorai, használati esz­közei úgy készülnek, hogy lakóját a legjobban szolgálják. A legna­gyobbak ezért tudták „hazaszelí­díteni” a világ legfontosabb építé­szeti irányzatait is. Alvar Aalto például megteremtette a funkcio­nalizmus finn változatát, a táj és az ember léptékének, arányainak fi­gyelembevételével. Nem véletlen, hogy nemcsak építészként, bútor- tervezőként is a legnagyobbak egyike, rétegelt hajlított fából ké­szült bútorait ma is gyártják. De tervezett virágvázát — a Hullám elnevezésűt például —, amely az emberi szemnek szép, a virágnak meg a legkellemesebb elrendezést biztosítja. Az üveg készítéséhez is rendel­keznek a finnek a két legfontosabb dologgal: alapanyaggal és — észa­kon élvén — modellel. Tapio Wirkkala, Kaj Franck terveiben, Timo Sarpaneva üvegeiben ott a jeges kristályvilág, az átlátszó, gyöngyözően, jégcsaposan megfa­gyott természet éppúgy, mint az il­leszkedés az emberi kézhez, a használathoz. A textilek a hideggel birkózó emberek életében különös testkö­zeli szerephez jutnak; a csíkosán szőtt raanu, a hosszú szőrű ryijy (rüjünek ejtik), vagy a textildarab­kákból varázslatos mintákkal ösz- szevarrt patch-work takarók ma részben tovább élnek, részben megváltozott formában divatosak. A Marimekko cég — a szó azt je­lenti „Mari kis ruhája” — főleg nyomott anyagot készít, de ezen visszahozza a csíkos, a kockás mel­lé a természet ezernyi színét, virá­gát. És a nyomott textil, amely pa­mutból, lenvászonból készült, ké­pes még az északi féléves sötétség­be is visszalopni valamit a rövid nyár hangulatából. Az Iparművészeti Múzeumban vendégszerepei most egy finn kiál­lttá? A finn forma címmel. Okos elrendezésben az oldalt futó sor­ban láthatjuk a legnagyobbakat: Aalto, Franck, Sarpaneva, Wirk­kala és a Finnországban élő japán textiltervező Ishimoto, valamint a textiltervező Dora Jung munkáit is. És a múzeum középső terében kinyílik a világ. A fiatal nyomott- anyag-tervező Inka Kiváló virá­goskertje: kevés minta, rengeteg, különböző karakterű színösszeál­lítás tanúskodik a finn forma egy­szerűségében is határtalan lehető­ségeiről, arról a jókedvről, ame­lyet a természettel való ilyen ma­gas fokú azonosulás teremt meg számukra. T. A. Szálast-per Igazi meglepetés érhet bárkit, aki a történelem iránt fogékony, ha a napokban megjelent Szála- si-per című kötetet a kezébe ve­szi. Negyvenkét évvel Szálasi Fe­renc és nyilas bűntársainak nép­bírósági pere után nyilvánosság elé került a peranyag, valamint Szálasi ez idáig nem publikált börtönnaplója. Ez utóbbi, mint­egy a történelem paradoxonja­ként, abban az épületben író­dott, amely a nyilas hatalom köz­pontja, a „Hűség Háza” volt, s Már régesrégen zsúfolásig tele volt a hatalmas csarnok, de a jel egyre késett. — Éehet, hogy el lesz ha­lasztva? — kérdezte a körülál- lókat egy fejebúbját dörzsölő férfi. Senki sem hederített rá. — Garai téri, utcai, tanácsi, kétszobás komfortos lakáso­mat elcserélném hasonló egy­szobásra, első emeletig, kizáró­lag a környéken — közölte egy ódivatú asszony. — Száztizennyolc négyzet- méteres három szoba személy­zetis, modem fűtésű, Operára néző öröklakás eladó — fordult hozzá egy galambszürke öltö­amely 1945 októberétől Szálasi börtönéül szolgált. Az elmúlt év­tizedekben joggal felvetődött, hogy a nyilas vezetők népbírósá­gi perei, valamint az ehhez kap­csolódó anyagok dokumentum- jellegű kiadása megtörténjen. A megjelent propagandisztikus ki­adványok pedig nemhogy csök­kentették, hanem méginkább növelték ennek a szükségessé­gét. A Reform Rt. által publikált mű válogatást ad a több ezer ol­nyös, majd hozzátette: — Más­fél szobás tanácsi vagy örökla­kást beszámítok. — Nagygépes fröccsöntő kapacitást keresek! — kiabált át a fejek felett egy mindene-pe- pita úriember. — Marell származású anyá­tól és angol tenyésztésű apától április 29-én született drótsző­rű foxterrier kölykök eladók — jelentette be ünnepélyesen egy nyugdíjas zenetanárnő. — Négyéves komondorom négy éve eltűnt — motyogta a fejebúbját dörzsölő férfi. — Neme: lány. Különleges ismer­tetőjele a „Dini, fogd meg a ci­cát!” felszólításra eszeveszet­dalt kitevő tárgyalási jegyző­könyvből és a naplójegyzetek­ből. A vád-,# védőbeszédek, ta­núkihallgatások és meghallgatá­sok során összegyűlt hiteles do­kumentumokat Karsai Elek, majd halála után fia, Karsai László dolgozta fel. Karsai Elek 1984-ben vállalkozott arra, hogy igen gondos kutatómunkával je­lölje ki « most megjelent doku­mentumgyűjtemény alapvonala­it. Munkájuk eredményeként a nyilas hatalomátvétel eddig is­ten futkározni kezd. — Háromajtós, kissé fara­gott paliszander szekrény el­adó ... , — Új Ember-évfolyamok bekötve eladók . . . — Egyedül álló fiatal nő, idős, magányos nénit vagy bá­csit . . . — Huszonnégy per százhat­vannyolc, érettségizett, termé­szetet és irodalmat kedvelő, gö­rögkatolikus lány. . . — Huszonkilenc per százöt­vennyolc, géplakatos segéd, családias, nem dolgozó lány­nyal ... ' — Házasulandó fiatal pár al­bérletet . . . meretlen, konkrét mozzanatait tárják elénk. Azt a nemzetvesztő politikát, amely tragédiába so­dorta Magyarországot. A válogatás egyértelmű célki­tűzése tehát, hogy objektív hite­les képet adjon a tárgyalás mene­téről, eredeti dokumentumokkal tátja fel a nyilas vezetők nézetei­nek eszmei zűrzavarát és bizo­nyítsa, hogy a népbíróság ítélete legteljesebb mértékben megfe­lelt a nép és a történelem értékí­téletének. A mű a történelmi is­meretek forráshitelességű elmé­lyítéséhez is hozzájárul. Kapható a Heves Megyei Lap­kiadó Vállalat Hirdetésfelvételi Irodájában és Egerben az autó­busz-pályaudvari Kossuth Könyvterjesztőnél. Ára: 298 Ft. — Folyton égő American Heating 14-es kokszkály­ha .. . — Fémpénzeket, mindenfé­lét .. . — Régi pénzeket, kitünteté­seket, Jézus életé-t . . . — Temetőnk részére kisebb harangot. . . Senki sem vette észre, hogy egy csupafehér öregember lé­pett be a csarnokba. Olyan he­lyen állott meg, ahonnan min­denkit láthatott. Egy darabig fejét ingatva figyelte zsizsegé- süket, majd halkan megszólalt: — Az Isten szerelmére, nem hagynátok már abba egy kicsit! — Csend legyen! — kiáltotta a kerub, és megfüjta a harsonát. — Hát nem fáradtatok mán bele? — kérdezte fejét csóválva: a csupafehérség. — Csend legyen! — harsogta a kerub. — Kezdetét veszi az; utolsó ítélet! Kamarás István: VÉGÜL Gábor László 1 ii' r---------------------N E gy hét. . . Ktp/™r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom