Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-16 / 299. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évfolyam, 299. szám ÁRA: 1988. december 16., péntek 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ülésezett az MSZMP Központi Bizottsága Grósz Károly elnökletével csütörtökön összeült a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága. A tanácskozás kezdetén a párt főtitkára bejelentette: elhunyt Tömpe István, a Központi Bizottság tagja. Tevékenységét méltatva elmondotta: Tömpe István a magyar munkásmozgalom kiemelkedő egyénisége volt, a politikai közéletben 1945 óta mindig aktívan vett részt. A munkásmozgalomba jóval a felszabadulás előtt kapcsolódott be, a spanyolországi szabadságharcban a spanyol forradalmi erők oldalán küzdött. A párt bármilyen beosztásra kérte fel, mindig tudásának maximumát nyújtva, fegyelmezetten, elkötelezetten dolgozott. Halála nagy veszteség a testület számára is, hiszen a Központi Bizottságban is nyílt, szókimondó, konstruktív felszólalásokkal segítette a munkát. Szavazás az MSZMP Központi Bizottságának december 15-i ülésén (Népújság-telefotó — MTI: Kovács Attila felvétele) Hans-Dietrich Genscher elutazott Budapestről Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karán tiszteletbeli doktorrá avatták Hans-Dietrich Genschert (Népújság-telefotó — MTI: Soós Lajos felvétele) A Központi Bizottság tagjai egyperces néma felállással adóztak Tömpe István emlékének. A testület ezután — a Politikai Bizottság javaslata alapján — döntött a tanácskozás napirendjéről: 1. Időszerű politikai kérdések, előadó: Berecz János 2. Tájékoztató a terület- és településfejlesztés, valamint az építési, közlekedési, postai és távközlési ágazat egységes kormányzati irányításának kialakításáról, előadó: Németh Miklós 3. Személyi kérdések Ezt követően Berecz János tartotta meg előadói beszédét. — A mostani napirend jelentőségét az adja, hogy a Központi Bizottság döntése alapján áttekintsük, mennyire egyértelmű, követhető és orientáló jellegű állásponttal rendelkezünk a szélesebb közvéleményt is foglalkoztató néhány fontos időszerű politikai kérdésben — kezdte előadói beszédét a Központi Bizottság titkára, hangsúlyozva: kizárólag a pártértekezlet, illetve a központi bizottsági ülések állásfoglalásai és az elhangzott előadói beszédek tekinthetők olyan elvi alapoknak, amelyeket a Központi Bizottság képviselhet, amelyek a párttagság számára is irányadóak az általunk követett politikai vonalról. Az ezt értelmező vagy más kérdéseket érintő egyes megnyilatkozások nem tekinthetők a párt vezető testületéi hivatalos álláspontjának. Más területeken azonban a sokszínűségükben — esetenkénti egymásnak való ellentmondásukban is — természetes alkotó részévé váltak az élénk politikai közéletnek. A pártértekezlet, a Központi Bizottság, a Politikai Bizottság állásfoglalásai, az elhangzott előadói beszédek több kérdésben világosan rögzítik a párt felfogását. Nem állja meg a helyét az az általánosító vélemény, hogy lényeges ügyekben nincs képviselhető, érvényes álláspontunk. Kétségtelen azonban az is, hogy vannak fontos területek, amelyeken a magunk számára sem munkáltuk ki egyértelműen tisztázott részletekkel a hosszabb távon is képviselhető, a párttagságot, a politikai közvéleményt orientáló nézeteinket. Kétségtelen, hogy könnyebb lenne a helyzetünk, ha korábban a tudományos, az elméleti politikai munkát nem kötöttük volna meg azoknak a területeknek a kutatásában, amelyekre ma lépnünk kell. Máig ható következményei vannak, hogy a politikai vitákat nemcsak mellőztük, hanem még akkor is korlátoztuk, amikor az előttünk álló feladatok megoldásához nélkülözhetetlenek lettek volna. A helyzet ellentmondásos voltát mutatja, hogy a párt által támogatott, ösztönzött témákban és tudomány- területeken, így a szociológiában, a politológiában, a jog- és a közgazdaságtudományban jelentős eredmények születtek, ezeket azonban a politikai irányítás többnyire mellőzte. Azt is meg kell mondani, hogy ezek egy része újszerűségében — de marxista alapokon — számos kérdésben meghaladta az MSZMP által korábban képviselt politikai felfogást. Más részük ugyan nem marxista talajon áll, de a szocialista rendszerben jelentős mértékben adaptálható elgondolásokat tartalmaz. Ebben a folyamatban sajátos jelenség, hogy ezek az elméletileg, tudományosan feldolgozott űj nézetek a társadalmi közélet területére kerülve több esetben most már politikai tényezőként hatnak a párt korábban kialakult és általunk is meghaladni kívánt politikai gyakorlatával szemben, erősítve a politikai versenyhelyzetet. Ma ezeket a gondokat a megújulási folyamat szerves, kikerülhetetlen kísérőjelenségeiként értékelhetjük. Ugyanakkor a pártmozgalom ezt a helyzetet nem veheti egyszerűen tudomásul, hanem határozottan lépnie kell saját belső megújulásában, az elméleti és gyakorlati politikai kérdésekre adandó válaszok kidolgozásában. — A demokratikus centralizmus, a párton belüli demokratizmus értelmezésével kapcsolatban visszatérően megerősítést nyertek a pártértekezleten megfogalmazott szándékok, így az alulról történő építkezés szükségessége, a platformszabadság igénylése, a párton belüli választási rendszer korszerűsítése, a pártviták lehetőségeinek kiszélesítése. Több ízben megerősítést nyert, hogy a párt tevékenységében érvényre kell juttatni a politikai-mozgalmi jelleget. Összességében mindezekkel kapcsolatban azonban a KB ülései nem mentek túl a májusi pártértekezlet állásfoglalásában foglaltakhoz képest. A párttal kapcsolatos valamennyi lényeges kérdésben folyamatosan, a feladattervnek megfelelően folyik a döntés-előkészítő munka. Az elkövetkező időszak ebből a szempontból igen jelentős előrelépésre ad lehetőséget. Több fontos témában a korábbi elképzeléseinknek megfelelően pártviták megszervezését javasoljuk. Az eredeti elképzelések szerint 1989. január-februárban a munkahelyi és lakóterületi pártszervezetek feladatairól és a párt szervezeti felépítésének, valamint a párt választási rendszerének módosításáról kezdődik pártvita. Áprilisra a párton belüli platformok kialakulásával kapcsolatos szabályokra készülnek szempontok szintén pártvita céljából, s a párt szervezeti szabályzatával összefüggésben is hasonló módon kívánunk eljárni. Jelentős politikai veszteség számunkra és a kiszélesedő nyilvánossággal is ellentétben áll, hogy a párt saját előkészületeiről, szándékairól még mindig főleg csak a KB- és PB-ülésekhez kapcsolódóan ad tájékoztatást, az egyéb munkálatokról kevésbé. Nem tartható, hogy a közvéleményt, az ország sorsát érintő számos fontos kérdésben az elképzeléseinket csak e testületi döntések után hozzuk nyilvánosságra. Ezzel a gyakorlattal a kezdeményező szerepünket veszthetjük el. Állásfoglalásunk csak a kívülről jövő kezdeményezésekre való reakciónak tűnik, holott gyakran az elmúlt egy év során időben kezdtünk el foglalkozni az egyes témákkal, például az alternatív katonai szolgálattal, a népszavazással, az alkotmányreformmal. A kezdeményezés időszakában vállalnunk kell a gondolati kiérleletlenség veszélyét is, az állásfoglalás után pedig annak következetes, nyilvános képviseletét azért, hogy a vitákban erősítsük pozíciónkat, offenzívvá tehessük magatartásunkat. Ezért a pártélet fejlesztésével kapcsolatos kérdéseket és más fontos politikai témákat érintő gondolatainkat már az előkészítő munka során is tegyük nyilvánossá. Újabb témakörre áttérve a Központi Bizottság titkára emlékeztetett: a tulajdonviszonyokról, a gazdaságról szólva a pártértekezlet rögzíti, hogy a szocialista gazdaság többszektorú, azaz a magántulajdon is tartós részét képezi. Hangsúlyozza az állásfoglalás a külföldi működötöké hazai termelésbe történő bevonásának szükségességét is. A tulajdonviszonyokról való társadalmi felfogás alakításában pártunk végig aktív, kezdeményező szerepet játszott, ösztönözte a gondolatj letisztulást elősegítő vitákat. Összességében a tulajdonviszonyokkal kapcsolatos politikai gondolkodás és elméleti munka előbbre tart, minta tényleges gyakorlat, hiszen a társasági törvény csak 1989. január 1-jével lép életbe. Ugyanakkor a helyzetet bonyolítja, hogy azokon a területeken, ahol a tulajdonlást és jogosítványait illetően vannak már kezdeti tapasztalataink, esetenként újra tisztázni szükséges korábbi felfogásunkat. Egyik fontos probléma a vállalati tanácsok kérdése, mivel ez a tulajdonosi felfogás és gyakorlat szemmel láthatóan csak az állami vállalatok egy kisebb részénél vált be. Másutt ettől eltérő jellegű tulajdonosi jogosítványokat, szervezeti megoldásokat kell működtetni. A gazdaságpolitikai kérdésekben egyébként a feladattervnek megfelelően folyik az elképzelések kialakítása. A foglalkoztatáspolitikára vonatkozó javaslatot a Poütikai Bizottság megtárgyalta, és 1989 első félévében a gazdaságpolitika stratégiai elemeivel összehangolva újból napirendre kerül. Az elosztáspolitika korszerűsítésére folynak az előkészítő munkák, a kérdést a Gazdaságpolitikai Bizottság megtárgyalta, 1989 első negyedévében a Politikai Bizottság elé kerül. A szociálpolitika és egészségügy fejlesztésére vonatkozó elképzeléseket a Gazdaságpolitikai Bizottság 1988 decemberében megtárgyalja, és a következő év első felévében a Központi Bizottság elé kerülhet a javaslat. Mindehhez hozzáfűzzük azt a követelést, amelynek a Központi Bizottság november 1-2-ai ülésén is hangot adtunk, miszerint elodázhatatlan politikai súlyú kérdés a szociális háló mielőbbi kiépítése. Felhívta a figyelmet azonban arra, hogy ezt a hálót a realitások alapján, s ne a közvélemény nyomására, túlvállalásoktól fűtve hozzuk létre. A gazdaságpolitika stratégiai elemeinek kialakításával foglalkozó munkabizottság létrejött és feladatát folyamatosan látja el. A pártértekezleten nagy hangsúlyt kapott a politikai intézményrendszer átfogó megújításának és a szocialista értékek megőrzésének a szükségessége. Kétségtelen ugyanakkor, hogy az azóta eltelt időben a párt központi vezető testületének hivatalos dokumentumai viszonylag keveset foglalkoztak e kérdésekkel. A felgyorsuló politikai fejlődésünk velejárója a szocialista értékek megőrzése, változása, új értékek megjelenése és integrálási igénye. Ezért is szükséges, hogy megfogalmazzunk, s azzal összhangba hozzunk olyan kérdéseket is, mint például a tőkésedés lehetőségei és korlátái. Öv- nunk kell viszont a túlideológi- zálástól, leegyszerűsítéstől. Ez a folyamat gazdasági előrehaladásunk igényeinek megfelelően és a társadalom ellenőrzése alatt, a megszerzett tapasztalatok alapján teljesedhet ki. Számos új fontos érték keletkezésének vagyunk alkotó részesei, amelyek a politikai pluralizmus, a gazdasági előrehaladás, (Folytatás a 2. oldalon) Az NSZK abban érdekelt, hogy a magyar reformfolyamat a konszenzus jegyében, a stabilitás megőrzése mellett, a pluralitás megteremtése érdekében folytatódjék — hangoztatta csütörtökön Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet alkancellár, külügyminiszter, másfél napos hivatalos budapesti látogatásának befejeztével tartott nemzetközi sajtóértekezletén. Genscher szerdán tárgyalt Várkonyi Péter külügyminiszterrel, valamint találkozott Grósz Károllyal, az MSZMP főtitkárával, Németh Miklós miniszterelnökkel és Szűrös Mátyással, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnökével. Csütörtök reggel munkareggelije volt Várkonyi Péterrel, majd találkozott a Magyarországi Németek Szövetségének vezetőivel. Mint Hambuch Géza, a szövetség főtitkára az MTI munkatársának elmondta, Genscher biztosította a magyarországi németek képviselőit : az NSZK továbbra is támogatja nemzeti azonosságuk megőrzése érdekében kifejtett tevékenységüket. A két ország kulturális együttműködésében kiemelkedő jelentőségű a közvetlen emberi kapcsolatok ápolása, különösen a fiatal nemzedék körében. Ezért mindkét ország szorgalmazza a magyar és a nyugatnémet fiatalok közötti találkozási lehetőségek, együttműködési keretek bővítését. Csütörtök délelőtt az Eötvös Loránd Tudományegyetemen az egyetem tiszteletbeli doktorává avatták Hans-Dietrich Gen- schert. Az ünnepségen Földesi Tamás, az ELTE Állam- és Jog- tudományi Karának dékánja kiemelte a politikus érdemeit a nemzetközi békés együttműködésben, az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdításában. Genscher válaszbeszédében kifejtette: az NSZK politikájának szándéka egy olyan európai békerend megteremtése azAtlan - ti-óceántól az Ural-hegységig, amely lehetővé teszi a földrész népei számára, hogy békés versenyben élhessenek egymással. Szólt a kultúrának a demokratizálódási folyamatokban betöltött kiemelkedő szerepéről. Azzal a gondolattal összhangban, hogy a kulturális cserét az európai békepolitika támaszává kell tenni, Genscher felkínálta az Eötvös Loránd Tudományegyetemnek az Alexander von Humboldt Alapítvány egyéves ösztöndíját, egy társadalomtudományokkal foglalkozó, fiatal tudós számára. Javasolta, hogy ezt az ösztöndíjat Bolyai-Gauss ösztöndíjnak nevezzék el. (A Bó- lyai-testvérek a göttingai egyetemet látogatták.) Az újságírószövetség székházában tartott sajtóértekezletén Genscher elmondta: budapesti tárgyalásain — 15 évvel a diplomáciai kapcsolatok felvétele után — alkalma volt megállapítani: a magyar-NSZK kapcsolatok példaszerűnek tekinthetők két, különböző rendszerű és szövetséghez tartozó ország között. A mostani megbeszéléseken az egyik fő téma volt az Európai Közösség fejlődésének jövője, és ennek hatása a kelet-nyugati kapcsolatokra. Bonn és Budapest egyaránt érdekelt abban, hogy az Európai Gazdasági Közösség és a KGST-országok közötti kapcsolatok jól fejlődjenek. Az egységes európai belpiac k^ alakulása olyan erőket szabadit fel, amelyek nemcsak a tagországok számára hasznosak, hanem segíthetik a kelet-nyugati kapcsolatokat is. Magyarország már korán felismerte azokat az előnyöket, amelyeket az európai Közös Piachoz való közeledés jelent — állapította meg a nyugatnémet külügyminiszter. Genscher egyértelműen leszögezte: az együttműködés lehetőségei olyan mértékben bővülnek, ahogyan előrehaladnak Magyarországon a politikai, társadalmi és gazdasági reformfolyamatok. Ezzel kapcsolatban elismeréssel szólt a magyar vezetőkről, akik nem festettek rózsaszínű képet a dolgok állásáról, s éppen ez győzte meg őt a reformszándékok komolyságáról és határozottságáról. Az NSZK érdekelt e reformok sikerében, és támogatásának jeleként egyebek közt rendszeresen tájékoztatni fogja Budapestet — a külügyi konzultációk keretében — a Közös Piac fejlődési folyamatairól. Az MTI munkatársának a vízumkényszerrel kapcsolatos kérdésére válaszolva Gescher elmondta : Bonn kész volna az eddigi vízumkönnyítéseknél is tovább lépni, de ez ügyben még meg kell győznie több, vonakodó közös piaci országot. Az együttműködés hátteréül szolgáló enyhülés szempontjából jó évnek tartotta 1988-at a nyugatnémet külügyminiszter. Genscher külön kiemelte, és fontos lépésnek nevezte Mihail Gorbacsov minapi bejelentését az egyoldalú szovjet csapatcsökkentésről. Genscher — az eredeti programon kívül — találkozott Barabás Miklóssal, az Országos Béketanács főtitkárával is, aki vázolta előtte azt a tervet, hogy nemzetközi összefogással egy úgynevezett Európa-házat — a legkülönbözőbb rendezvényeknek otthont adó épületet — lehetne építeni Budapesten. A nyugatnémet diplomácia vezetője — az MTI munkatársának értesülése szerint — rokonszenvvel fogadta az elgondolást. Hans-Dietrich Genscher és kísérete csütörtökön hazautazott Budapestről. Az NSZK hírközlése nagy figyelemmel kísérte Hans-Dietrich Genscher alkancellár és külügyminiszter budapesti politikai tárgyalásait. A Die Welt című napilap csütörtökön „ Genscher támogatja a magyarországi reformokat,, és „A miniszter bízik a magyar vezetésben,,, a bonni General-An- zeiger pedig ,, Genscher dicséri a keleti tömbben kibontakozó reformokat,, cím alatt tudósított a hivatalos budapesti külügyi konzultációkról. A Deutschlandfunk, az NSZK országos rádióállomása csütörtök reggeli fő műsoridejében hosszú beszélgetést folytatott a Budapesten tartózkodó Genscher külügyminiszterrel, majd az interjú fő pontjait megismételte híreiben is. A nyugatnémet államférfi ez alkalommal is kiemelte: a példás Bonn — Budapest kapcsolatrendszer nem kis mértékben arra a korai magyar felismerésre alapozva terebélyesedhetett ki, hogy Magyarország a társadalmi nyitás és a gazdasági rugalmasság egymást feltételező politikájára tért rá. Ezzel megkezdődhetett a reformok támogatta kétoldalú vállalati együttműködés, megteremtődött a feltétele a szükséges külföldi tőke- beruházásoknak is.
