Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-15 / 298. szám
2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1988. december 15., csütörtök Hans-Dietrich Genscher Budapesten Grósz Rároh, az MSZMP főtitkára a kit székhazában fogadta Hans-Dietrich Genschert, az NSZk külügyminiszterét, aki hivatalos látogatáson tartózkodik hazánkban. (Nép újság-telefoto MTI: Soós Lajos felv.) (Folytatás az I. oldalról) verek ötven százalékos csökkentéséről. Bonn szerint jó volna, ha a Szovjetunió — az európai bizalom növelése érdekében — csökkentené rövid hatótávolságú atomfegyvereinek számát. Mindkét fél hangsúlyozta a vegyi fegyverek felszámolásáról tárgyaló genfi konferencia jelentőségét. Várkonyi Péter elmondta, hogy a magyar kormány támogatja a humanitárius kérdésekről rendezendő európai szakértői konferencia moszkvai megrendezését. Genscher is támogatásáról biztosította a gondolatot, amennyiben a moszkvai rendezvény feltételei — főképp a tanácskozás nyitottságának tekintetében — azonosak lesznek a hasonló témájú párizsi és koppenhágai értekezlet feltételeivel. Szóba került a Közös Piac 1992-re tervezett integrációja, az Európai Közösségek és a KGST kapcsolataiban rejlő lehetőségek kérdése. A magyar fél hangsúlyozta: Magyarország haszonélvezője, és nem károsultja kíván lenni a tervezett európai integrációnak. Genscher kifejtette: az EGK integrációs törekvései nem azt célozzák, hogy elválasszák, hanem hogy összekapcsolják az európai országokat. Felajánlotta, hogy az NSZK konzultációs lehetőséget teremt Magyarország számára, amelynek keretében Budapest folyamatosan tájékozódhat a Közös Piacon belüli harmonizálási törekvések alakulásáról. Ezt a magyar külügyminiszter köszönettel fogadta. A kétoldalú kapcsolatok az élet minden területén dinamikusan, jól fejlődnek — állapították meg a felek. Ennek egyik jele, hogy a két külügyminisztérium a nap folyamán szóbeli jegyzékben rögzítette: jövőre Münchenben magyar, Pécsett pedig NSZK-főkonzuIátus nyílik. Gazdasági téren Magyarország arra törekszik, hogy tovább csökkenjen kereskedelmi passzívuma az NSZK-val, legnagyobb tőkés partnerével szemben. Az NSZK diplomáciájának vezetője méltatta az NSZK budapesti kulturális intézetének megnyitását, és közölte: az NSZK továbbra is segítséget nyújt a magyarországi németek nemzeti identitásának megőrzéséhez. A plenáris tárgyalás után Várkonyi Péter és Hans-Dietrich Genscher jegyzőkönyvet írt alá a két külügyminisztérium közötti konzultációkról. Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára szerdán fogadta Hans-Dietrich Genschert, az NSZK alkancel- láiját, külügyminisztert. A szívélyes légkörű megbeszélésen az MSZMP főtitkára hangsúlyozta, hogy hazánk európai országként, nemzeti lehetőségeit hasznosítva, hatékonyan részt kíván venni az európai folyamatokban, előmozdítani a földrész népeinek, államainak együttműködését. A magyar társadalom megújulása, a gazdasági és politikai reformok következetes folytatása e célt is szolgálja. Hans-Dietrich Genscher aláhúzta, hogy az NSZK rokon- szenwel tekint a gazdaság stabilizálására, a sokszínű politikai élet kialakítására tett erőfeszítésekre, üdvözli hazánk realista, nyitott külpolitikáját. Grósz Károly és Hans-Dietrich Genscher hangsúlyozták, hogy a magyar-NSZK kapcsolatok minden területen jól fejlődnek. A hagyományos rokon- szenven, a kölcsönös érdekeken alapuló békés együttműködés jól szolgálja a két nép és az európai együttműködés ügyét. Egyetértettek abban, hogy a magyarországi változások új lehetőségeket teremtenek a kapcsolatok további bővítéséhez. A megbeszélésen részt vett Várkonyi Péter külügyminiszter, Hans-Alfred Steger, az NSZK budapesti és Horváth István, hazánk bonni nagykövete. Németh Miklós, a Miniszter- tanács elnöke szerdán a Parlamentben fogadta Hans-Dietrich Genschert. A szívélyes, oldott hangulatú megbeszélésen elsősorban a magyar-NSZK kapcsolatok egyenletes és dinamikus fejlődését tekintették át. Megállapították, hogy bővül a közös vállalatok alapításának lehetősége, és egyetértettek abban, hogy ez ösztönző hatást fejthet ki gazdasági együttműködésünk további fejlesztésére. Hangsúlyozták, hogy mindkét ország alapvető érdeke a nemzetközi kapcsolatok kedvező tendenciáinak erősítése, az enyhülési folyamat kibontakoztatása és kiterjesztése a nemzetközi kapcsolatrendszer egészére. A megbeszélésen részt vett Várkonyi Péter külügyminiszter, valamint Hans-Alfred Steger, az NSZK budapesti és Horváth István, hazánk bonni nagykövete. Hans-Dietrich Genscher — ugyancsak a Parlamentben — találkozott Szűrös Mátyással, az Országgyűlés külügyi bizottságának az elnökével. Szűrös Mátyás elmondta, hogy magyar részről nagyra értékelik az NSZK-hoz fűződő kapcsolatokat — mindenekelőtt azért, mert Budapesten jól tudják: a bonni kormány tevékenyen közreműködött Magyarország és a brüsszeli székhelyű Európai Közösségek kapcsolatainak kialakításában. Magyarország számára létfontosságú a nemzetközi munkamegosztásban való részvétel, s ebből kiindulva kiegyensúlyozottan akarja bővíteni kapcsolatait Kelet- és Nyugat- Európa országaival. A magyar külpolitikát két fő új vonás — a nemzeti jelleg erősödése és a nyitás — jellemzi, állapította meg Szűrös Mátyás. Egyrészt tehát fokozatosan kidomborodik a magyar érdekek következetesebb érvényre juttatása — anélkül azonban, hogy feladnánk az internacionalizmus elvét. Másrészt növekszik Magyarország nyitottsága a külvilág felé. Párizsban Sajtóértekezlet a Budapest—Becs , világkiállításról Budapest és Bécs képviselői a kiállítások nemzetközi irodájának közgyűlése előtt sajtóértekezleten ismertették a két főváros pályázását közös világkiállítás rendezésére. A párizsi kereskedelmi és iparkamarában tartott sajtóértekezleten Somogyi László építési és városfejlesztési miniszter és Heinrich Neisser, a kiállítás ügyeivel megbízott osztrák szövetségi miniszter szólt az újszerű kettős rendezés ötletéről. Somogyi László elmondta, hogy az 1995-ös év több kerek évfordulót hoz Magyarország számára. Húszéves lesz ekkor a helsinki megállapodás, Magyar- ország a felszabadulás ötvenedik évfordulójára emlékezik, és 1100 éves lesz a magyar államiság. Magyarország az első szocialista ország, amely világkiállítás szervezésére pályázik, és a közös rendezéssel meg akarjuk mutatni, hogy két jószomszédi viszonyban levő, különböző társadalmi rendszerű ország képes egy nagy terv közös, összehangolt végrehajtására. Azt szeretnénk, ha a világkiállítás valóban az egész földkerekség figyelmét felkeltené és a századvég jelentős eseményévé válna. Az osztrák miniszter utalt a két nép sok évszázados kapcsolataira és arra, hogy mai viszonyunk a különböző társadalmi rendszerű országok közti baráti viszony példájává vált. A Bécs- Budapest világkiállítás Európa két fele között hidat verve Kö- zép-Európa eszméjét is erősíteni kívánja. A kérdésekre válaszolva a magyar miniszter elmondotta, hogy 13 ezer új szállodai szobát, új vasúti pályát és autópályát tervezünk építeni Budapesttől a nyugati határig, ahonnan az osztrák fél építi tovább Bécsig. A kiállítás felépítésével együtt a beruházások várható összegét 2,5 milliárd dollárra lehet becsülni. A világ- kiállítás tervezett színhelyét gyors közlekedési út köti majd össze a belvárossal. Neisser hozzátette, hogy a két főváros egységes belépőjegyet tervez a két kiállításra, az összeköttetés pedig a tervek szerint nemigen vehet többet igénybe két óránál. Felvetődött a vízumkérdés is. Somogyi László kijelentette, hogy Magyarország már a világ bármely országával kész kölcsönös alapon bevezetni a vízummentességet, és reményét fejezte ki, hogy 1995-ig ez azokkal a nyugat-európai országokkal is megvalósul, amelyekkel ma még vízumkényszerünk van. Bizalmat előlegező szovjet cselekvés A Nyugat „kompenzálhat” Mihail Gorbacsov amerikai beutazási vízumának megadása elé Washington nem gördített akadályt, így fel sem vetődött, hogy egy héttel később Genfben mondja el közgyűlési beszédét. Az örményországi tragédia azonban súlyos veszélybe sodorta az ENSZ-központ felkeresését, és szétzilálta azt a bonyolultan kiegyensúlyozott diplomáciai programot, amelyet a szovjet vezető „évzárónak” szánt. A világszervezet és a világ — ma ebben már minden elemző egyetért — sokat veszített volna, ha a beszéd elmarad. Egy hete hangzottak el New Yorkban Gorbacsov fejtegetései, és visszhangjuk lenyűgöző. Utórezgései ’’utórengésekkel” rivalizálnak a világsajtóban, s a nemzetközi szolidaritás valahol ma kettős motivációt kap. Gorbacsovnak sikerült meggyőznie a világot arról, hogy a hazájában zajló forradalmi átalakításban a béke és a nemzetközi együttműködés roppant potenciálja testesül meg, s hogy népe számára boldog, igazságos és biztonságos életet akar. Ezért sürgetett az érdekek egyensúlyán alapuló új világrendet, ezért szorgalmazta az erőszakmentesség egyetemes emberi törvénnyé tételét. A.z államközi kapcsolatok dezideologizálása és demilitarizá- lása, az önmérséklet és önkorlátozás a december 7-i New York-i beszédben nemcsak egy nemzetközi és államfilozófia követelményrendszerében fogalmazódott meg, hanem ”elvként, amely vezérfonal a cselek véshez ”. 1986. január 15. óta Moszkva nemcsak az atomfegyvermentes világ gondolatával „bombázza” a Nyugatot, hanem a kiegyensúlyozott és szakaszos hagyományos leszerelés programjaival is. Ha Gorbacsov mostani, egyoldalú bejelentéseit méltán akaijuk értékelni, szükséges egy összevetés a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének 1988 júliusában Varsóban előteijesz- tett kezdeményezéseivel. A PTT tárgyalásokat javasolt arról, hogy a NATO és a Varsói Szerződés országai egy idő múlva csak olyan erőkkel és eszközökkel rendelkezzenek majd, amelyek elegendőek a védelemhez, de nem elégségesek meglepetésszerű támadás végrehajtásához és támadó hadműveletek folytatásához. A tárgyalások első szakaszában a jelenleginél alacsonyabb, egyenlő szintek elérését kellene megcélozni, de a csökkentésnek egyértelműen leszerelést kell jelentenie: a katonai egységek feloszlatását, a fegyverek és haditechnika megsemmisítését. A második szakaszban meg kellene egyezni mindkét oldalon fél-félmilliós létszámcsökkentésben, a harmadik szakaszban pedig a csökkentést olyan értelmű változtatásokkal kapcsolnák ösz- sze, amelyek eredményeképpen a két fél fegyveres erői szigorúan védelmi jelleget öltenének. Nos, Mihail Gorbacsov New Yorkban „félretette a tárgyalásokat” — a tárgyalások érdekében. Látva talán a bécsi mandátumviták vontatottságát, az érdemi tárgyalások várható nehézségeit, egyoldalú leszerelést jelentett be: 1989 — 1990-ben félmillióval csökkentik a szovjet fegyveres erők létszámát, ugyanannyival, amennyit a Varsói Szerződés a második leszerelési szakaszra kölcsönösségi alapon javasolt. Moszkva nem vár a NATO kétséges kölcsönösségére, hanem lép. Hat harckocsihadosztállyal lesz kevesebb 1991-re az NDK- ban, Csehszlovákiában és Magyarországon állomásozó szovjet erő. Függetlenül attól, hogy az amerikaiak készek-e kivonni bármit is az európai NATO-országok területéről. Az egyoldalú leszerelési intézkedések ugyanúgy hagyományai a szovjet katonapolitikának, mint a fegyverzetkorlátozási tárgyalásokon tett sorozatos engedmények. Ha a búcsúzó esztendő krónikájából ehhez hozzátesszük a szovjet erők tervszerű kivonását Afganisztánból és Mongóliából, amit kiegészít majd a Szovjetunió ázsiai területén végrehajtandó haderőcsökkentés, ha számításba vesszük a védelmi ipar és a katonai költségvetés „leszerelésgazdasági” átalakítását célzó terveket, az űrprogramok nemzetközi ellenőrzésének elfogadását, akkor Gorbacsov ENSZ-beszédéből a nemzetközi viszonyok demilitarizálásához való szovjet hozzájárulás egész rendszere bontakozik ki. A biztonsági kockázatot is vállaló új politikai gondolkodás bizalmat előlegező cselekvéssel párosul a szovjet külpolitikában. Nyugaton a sor, hogy ezt az aszimmetriát „kompenzálja”. Pirityi Sándor Úrrekord — tíz százalékkal Minden eddigi rekordot megdöntve már 359 napja dolgozik a világűrben Vlagyimir Tyitov és Musza Manarov. Az eddigi „űrvilágcsúcs” —amely Jurij Roma- nyenko nevéhez fűződött 326 nappal, 11 órával és 38 perccel — szerdán délután, moszkvai idő szerint 17 óra 30 perckor dőlt meg. A két szovjet kozmonauta ugyanis ekkorra szárnyalta túl az előírásos tíz százalékkal az eddigi rekordot, 359 napot 3 órát és 12 percet töltve a világűrben. A Mír űrállomáson Tyitov és Manarov mellett ez év augusztus 29-e óta dolgozik Valerij Polja- kov kutatóorvos is, s itt vendégeskedik már harmadik hete a november 26-án felbocsátott szovjet-francia űrhármas is: Alekszandr Volkov, Szergej Kri- kaljov és Jean-Loup Chrétien. A Mír legénysége ilyen összetételben egy hét múlva megint megünnepelheti Tyitovot és Manaro- vot, hiszen a két űrpilóta pár nap múlva már a bűvös határnak számító egy esztendőt tölti a kozmoszban, megszakítás nélkül. Hogyan lesz valakiből császár Japánban? A japán alkotmány második paragrafusa kimondja: a császári trón az uralkodó családot illeti és átöröklését a parlament által jóváhagyott császári udvartartási törvény szabályozza. A száraz szavak mögött több, mint kétezer év hagyományainak a tiszteletben tartása húzódik meg. Olyan ünnepélyes szertartás- rendszer, amelybe ritkán, és csak a kiváltságosoknak nyűik lehetőségük bepillantani. Századunkban — a császár haláltusájára való tekintettel nyilván a nem távoli jövőben — most másodszor kerül majd sor e különleges szabályok alkalmazására. Hirohitót, a 124. japán császárt 1926. december 25-én, apja, Taiso császár halálakor emelték trónra, de hivatalosan csak két évvel később, 1928 novemberében lépett trónra. A 87 éves uralkodót legidősebb fia, Akihi- to trónörökös követi a közeljövőben a trónon, apjához hasonló hosszú szertartássorozat állomásain végighaladva. A császárság öröklésének szertartására a kendzsitosokei- re, azaz a szent családi ereklyék — a kard, a tükör és az ékszer — átvételére három órával a császár elhunyta után kerül sor a palota főépületében a család és a 27 tanú jelenlétében, közöttük találhatók a legfelsőbb végrehajtói és törvényalkotó testületek vezetői, azaz a kormány tagjai, a parlament két házának az alelnökei, valamint a főügyész képviselője. A kendzsitokei-vel egyidejűleg két vallási szertartást vezet a főpap. Ezek: a kasidokoro és a hokoku. A főpap a sintoista istenekhez imádkozik és utasítást ad az új császár beiktatására. Ezt követően a Fukiage palotában — Hirohito ennek a második emeletén fekszik szeptember 19. óta — ugyanez a kör végső búcsút vesz az elhunyt császár testétől. A halál napjától számított tizedik napig a császári palotánál és máshol sátrak állnak, ahol tiszteletének jeleként bárki kézjegyével láthat el erre a célra előkészített falapokat, illetve papírlapkákat. Időközben — a második, vagy a harmadik napon az elhunyt császár holttestét az új császár és felesége, az anyacsászárnő és a család többi tagja jelenlétében koporsóba helyezik; ezt a szertartást ofune-iri-nek, azaz, a dicsőséges csónakba helyezésnek hívják. Trónra emelése után tartja meg majd az új császár első au- denciáját, amelyen a császári család és 106 személyiség (miniszterek, hivatali méltóságok) jelenlétében fogadja a palotában az uralkodó a miniszterelnököt. Ennek a szertartásnak a neve: esőken. A hetedik napon a tokiói Akasaka körzetben lévő szentélyben sintoista papok megtartják az első kapavágás fesztiválját. A tizenharmadik napon újabb szertartás következik, amelynek során a császár holttestét egy különleges, fehér oltárra helyezik a császári palota Macu-no-ma termében, a család jelenlétében. A hinkju igjo (ez a szertartás neve) éjszakájától a temetésig a koporsó előtt szertartást végeznek a császári család és közvetlen környezetének 200 fős testületé előtt. A tizenötödik napon nagyszabású szertartásra kerül sor, 2600 fő részvételével. Ezen hivatali személyiségek, képviselők, tartományi kormányzók és a társadalmi élet egyéb előkelőségei mondanak imát. A tizenhatodik napon külön istentiszteletet tartanak a diplomáciai testületek számára. A 17., 18. és 19. napon a nagy- közönség bebocsátást nyer a palota keleti kertjébe, ahol búcsút vehet bárki, reggel 10 óra és délután 4 óra között az elhunyttól. Ezzel egy időben rendezik meg a császári család és a 27 állami főtisztségviselő számára a „sova” császár erényeinek ma- gasztalására hivatott szertartást, a cuigo hokoku-t. Ezt követően helyezik újabb ceremónián az eltávozott császár lelkét az ereklyetartóba, s egyidejűleg a palota kertjében felállítják a sinto halotti emléktáblát. így látható jelképe marad az elhunyt lelkének. Csak ezt követően kerülhet sor — előre meg nem határozott napon — a temetésre. A temetés napján a család kisebb ünnepségen vesz részt. Az ún. utolsó kis hinkju fesztiválon vesz búcsút a család a koporsótól. Ezután szállítja a halottaskocsi a temetkezési helyre a távozó császárt, 10 ezer japán és külföldi kiválóság kíséretében. A helyszínen két szertartást tartanak. Az első a szoso- den, a temetési helyre érkezés, a második a taiszo, ez maga a temetés. Az ún. magántemetésre a császári család jelenlétében a Tama temetőben kerül sor, Tokió elővárosában. A temetést követő napon két szertartást tartanak a család részére. Az egyiket Tamá-ban, ez az ún. Szanrjo ünnepség, a másikat pedig a palota udvarában felállított ideiglenes szentélyben. Ez utóbbi elnevezése: Gondén. A halált követő ötvenedik napon kettős megemlékezést tart a család. Az ötvenegyedik naptól tíz napon át járulhat imára a temetőbe a nagyközönség. A halál utáni századik napon szintén kettős megemlékezésre kerül sor, amelyen a császári családon kívül a 27 állami személyiség is részt vesz. Az egyéves emlékünnep másnapján a császár Sinto megtisztu- lási rituálé szerint tisztítja meg testét. Az On-Miszogi elnevezésű szertartásra a palotában kerül Ugyanezen a napon a császári palota személyzete szintén megtisztítja testét, az ún. Oharai szertartáson. Az egy év során megtartott szertartások összköltsége 740 millió dollár... _ . , , Trom András
