Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-14 / 297. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. december 14., szerda FIATALOKRÓL — FIATALOKNAK 5. Miles Davis és a többiek A nepperek Katowiczében szállták meg a vonatot. Elsőbbre csak huszonkét zlotyt akartak adni egy forintért, de akinek volt türelme az alkudozáshoz, percek alatt huszonötre tornázhatta föl az árfolyamot. Zöldhasú bankók kerültek elő a hátizsákok titkos rekeszeiből, a zoknik talpából, legális (!) dollár és márka tízesek alakultak át zloty tízezrekké. Már a Báthory-expresszen be­indult a Jamboree. Mint sokad­szor, most is ősszel szöktünk be Varsóba, október legvégén, mi másfél ezren, a dzsessz megszál­lottjai, rögeszmés dzsemboris- ták. A mindig ugyanolyan, lilán di­dergő, vacogó Varsó egyszerre taszít és fogad be, de vigasztalan­ságában is szeretetre méltó. Be- tölthetetlenül ásító, széllel bélelt terek és utcák, huzatos aluljáró­labirintusok, kopottpiros Ikarus- buszok, hatvanméteres sorok a cukorka- és hüsboltok előtt. És ennek a geometriailag feltrancsí- rozott világnak a közepén, mint valami égnek meredő mementó, a sztálinista építészet remeke, a Tudomány és Kultúra szürke fel­hőkarcolója. A palota oldalán, mint egy odaragasztott kupolás szentély, a Kongresszusi Terem ötezres csarnoka: a dzsessz kelet-euró­pai temploma, legendás Rolling Stones-koncertek színhelye. Még csak délután három óra van, de a lépcsőket már ellepi a nép, hosszú és reménytelen so­rok kígyóznak a pénztár előtt. Csütörtök van, a fesztivál első napja, de már sem bérletet, sem jegyet nem lehet kapni. Leg­alábbis legálisan. Kétdolláros gines üveg jár kézről kézre, egy fiú fennhangon olvassa a falragaszt: vasárnap gyertek el a varsói magyar nagy- követség elé, vízlépcső ügyben. Mikor lesz még vasárnap! — kur­jant nagyot egy copfos legény, de ha megérjük, ott leszünk. Tony Scott szelleme kísért eb­ben a nyirkos cúgban. Állítólag az amerikai klarinétostól szár­mazik a szlogen, hogy a dzsessz nem zene, hanem élet, s aki tény­leg meg akarja élni, könnyen be­lehal. És valóban: még el sem kez­dődött, de többen már üveges szemű, elvarázsolt tetszhalottak. Az Itchy Fingers, angol szaxo­fonkvartett attrakciószámba me­nő show-ja közben oda nem illő képeket vetít a felspanolt képze­let. Egy lengyel filmet, Zanussi llluminációjának színes ködben lebegő, grafitporként szitáló, ki­üresedett világát. Pedig aztán en­nek látszólag semmi köze a fiatal britek free-jének humoros sza­badságához, a groteszk ötletpa­rádéhoz. Depresszió és eufória, Varsó a neved! A Remont dzsesszklub előtt a helyzet évek óta változatlan. Táj­kép, csata közben. A Gólem- szerű beengedőember saját zse­bére dolgozik, s órák alatt száz­ezreket kasszíroz. A tömeg oly­kor nekilódul, hogy megkísérelje a lehetetlent. Ilyenkor a behe- mót, cséphadaróként használva karját, lesújt. Szemüveg törik, vér folyik. Taglója nyomán egy férfi a földre kerül, kíméletlenül rúgja, tapossa. Élethalálharc egy közepesnél is gyengébb jam ses- sionért. Odabent a vadkender édeskés illata fojtogat, egy-egy fergeteges dobszóló kókadozó fejeket riaszt, emel ki pillanatok­ra az álom mocsarából. A hátsó bejáratnál alakult al­kalmi banda örömzenéje hitele­sebb a profikénál. Szomorú száj- hercli nyerít bele a ködös virra­datba. Sírva vigad honfitársaink kintrekedt csapata, és bősz szoli­daritással egymás iránt utálják a Remontot. Ha ez így megy tovább, biztos, hogy nem érem meg a harmincat — dünnyögi Zsolt haverom a második napon. Ronald Shan­non Jackson a zseniális Ornette Coleman egykori dobosa és ze­nekara a The Decoding Society eszeveszett tempójával végre visz- szaadja hitünket. Az már egye­nesen megható, ahogy ez a dü­hös lélek előmerészkedik a do­bogó mögül, és átszellemült fu- vola(!)-improvizációkba kezd. Mintha már hetek óta ketyeg­ne bennünk a dzsemborista bio­lógiai óra, holott csak(?) szom­bat van. Becsukott szemmel hallgatom a bőrsapkás altszaxo­fonost, az amerikai Phil Woods-1, aki magától értetődő természe­tességgel műveli a csodát. Ez az a varázslat, amiért megérte hét­száz kilométert vonatozni, eltűr­ni az immár kizárólag biznisz­centrikus Jamboree-kufárok at­rocitásait. Holnap lesz még egy bizonyos Miles Davis nevű úr is, de tőle függetlenül számomra már a jubileumi, harmincadik fesztiválon Woods a király! Trombitása, Tom Harrel óriási figura, olyan, akár egy alvajáró kínai, s úgy fúj, mint egy Winton Marsalis. A hideglelős vasárnap regge­len a dzsemboristák halálosan kimerült csapata átalussza a „tüntetést”. A központi pálya­udvar, a „Hotel Márvány” háló­zsákosai a mai napért élnek hó­napok óta. Remélik, hogy a nagy Miles majd elfeledteti velük, hogy meglopták, megverték, megalázták őket, visszaadja hi­tüket Varsóba, a Jamboreebe, ami ez idáig inkább vesszőfutás volt, mintsem fiesta: Mileshez, rendőrök sorfalán át vezet csak út. Akinek nincs je­gye, most hiába küzd, próbálko­zik, az eddig megkenhető jegy­szedőket árgus szemekkel lesik a rend lengyel őrei. Több száz fős tömeg őrjöng, tapad áhítattal az ajtók üvegéhez. Az üzérek negy­venezer zlotyiért vesztegetik a je­gyeket. Pedig hol van még Davis. Egy valódi törpe a zongora mögött, aki játék közben Góliáttá növek­szik. Michel Petruccianit, a fran­cia származásé pianistát ölbe hozza be, s helyezi a zongora­székre színes bőrű bőgőse. Min­dent tud ez a kis ember, amit eb­ben a szakmában tudni lehet, tudni érdemes. Páratlan atmosz- férájú koncertje felidézte ben­nem az 1985-ben ugyanitt hal­lott Keith Jarrettet. Aztán végre, csillogó-villogó szerelésben, fekete napszem­üvegben a modern dzsessz talán legnagyobb élő alakja. Miles Da­vis, akár egy szeánszon megidé­zett, kelletlen kísértet. Mindent elsöprő elektromos, fúziós zene, a dzsesszrock kvintesszenciája: két billentyűssel, két ütéssel (az egyikük hölgy, Marilyn Mazur), szóló- és basszusgitárral, szinte­tizátorokkal. No meg azzal az utánozhatatlan trombitahang­gal, amely karmesteri pálcaként vezényli, szervezi renddé vagy éppen rombolja káosszá ezt az elektromos tornádót. Kietlen, vigasztalhatatlan bá­nat telepszik meg a teremben, amikor Miles trombitájába fúj. Az embernek olyan érzése tá­mad, hogy csak megtűrt vendég a guru nyilvános meditációján. Gőgös távolságtartással mér vé­gig bennünket, hidegen fúj át raj­tunk. Tüntetőén hátat fordít ne­künk, nem szeret minket, terhére vagyunk. Kint, a Marszalkowska sugár­úton szótlanul bandukolunk, fa­gyos szél vág az arcunkba. Mintha csak Miles trombitájá­ból süvítene elő. Tódor János progrcnncsalogató A KISZ Eger Városi Bizottsá­ga az év utolsó heteire is kínál programokat, rendezvényeket a város fiataljainak. Ma délután 2 órától adják át többek között az Eger Ifjú Újítója címeket, ame­lyet immár hagyományosan az év során legjobb pályázatokat benyújtó műszaki értelmiség öt­letgazdag újítói vehetnek át. Az idén beérkezett 21 dolgozatból ezúttal nyolc munkát tartott dí- jazhatónak a szakemberekből ál­ló zsűri. Az elismeréseket a KISZ Eger Városi Bizottságán nyújtják át az arra érdemeseknek. A rendezvények közül érde­kesnek ígérkezik a 18-án, szom­baton este 7 órakor kezdődő Gá­laműsor a műveseállomásért is, amelyet a Gárdonyi Géza Szín­házban tekinthetnek meg az ér­deklődők. Ezen azok az együtte­sek, előadók lépnek fel, akik az év során jótékonysági koncer­tekkel s azok bevételével támo­gatták az épülő műveseállomást. Az est során átnyújtják az ün­nepi koncert bevételéből szár­mazó összeget is az új egészség- ügyi létesítmény vezetőjének. A színház igazgató-főrendezője, Gáli László által rendezett kon­certsorozatra még korlátozott számban kaphatók jegyek a vá­rosi KISZ-bizottságon. 16-án, pénteken 15 órától me­rőben más jellegű eseményre várják a szervezők az érdeklődő­ket. Ekkor kezdődik ugyanis az a 101 órás teremlabdarúgó mér­kőzés, amelyen a Dobó István Gimnázium két csapata méri ösz- sze tudását és erejét. A rendha­gyó összecsapással, amely a ter­vek szerint 20-án, 20 óráig tart majd, a jelenlegi világcsúcsot szeretnék megdönteni a focima­ratonra vállalkozók. Akik sze­retnének szurkolni, vagy csak egyszerűen kíváncsiak a meccs­re, bármikor bekukkanthatnak a Dobó Gimnázium új tornater­mében zajló küzdelembe. A hét végén, 19-én, vasárnap pedig kezdetét veszi az immár hagyományosnak mondható 100 órás express-úszóváltó ver­seny. A szabadtéri uszodában le­bonyolításra kerülő versengésre eddig már Székesfehérvárról, Hatvanból és Ózdról érkeztek nevezések. Újdonság, hogy Egerből a ta­valyi senior honvédségi csapatok mellett diákközösségek is jelez­ték részvételi szándékukat. Ér­demes tudni, hogy a hetedik pá­lya mindvégig szabadon marad, hogy azok is vízbe szállhassanak, akik rövidebb táv megtételére vállalkoznak. Jövőkép a Mátraalján Milyen lesz a jövőnk? Akar-e a fiatalok lendületére, kezdemé­nyezőkészségére támaszkodni a vállalat? Egyáltalán — mire szá­míthatunk? Napjainkban egyre több dol­gozó ifjú fogalmaz meg magában ezekhez hasonló kérdéseket, amelyek felvetése nagyon idő­szerű. Egy bizonytalan pont azonban van. Kit kérdezzenek? Melyik fórum, milyen szervezet illetékes a válaszadásra? Előbb- utóbb eljutunk odáig, hogy a dolgozókat aszerint bírálják, hogy jól dolgoznak avagy sem. A Mátraalji Szénbányák KISZ-bizottsága a vállalat vezér- igazgatójához, dr. Goda Miklós­hoz fordult, és meghívta egy KISZ-bizottsági ülésre. S hogy ne csak kérdezzenek, egy javasla­tot is összeállítottak, amelyben a fiatalok a gazdálkodás hatéko­nyabbá tételére vonatkozó elkép­zeléseiket fogalmazták meg. A vállalat a hosszú távú célo­kat illetően biztos talajon áll, de a rövid távú tervekben — elsősor­ban objektív körülményektől függő — bizonytalanságok van­nak. Ezek a nehézségek még in­kább indokolttá teszik a változ­tatás, a hatékonyabb munka szükségességét. Hogy mit java­soltak a KISZ-esek? — A vezetés a rövid távú el­képzelések megvalósításába vonja be ezt a korosztályt is. A vállalati bérpolitika kialakításá­ban kapjon nagyobb hangsúlyt a kvalifikált munka, a fiatal szak­emberek nagyobb megbecsülé­se. Tovább kell fejleszteni a szá­mítástechnikai bázist, az auto­matizálást a termelésirányítás­ban. Fontos a vállalat jelenlegi irányítási rendszerének felül­vizsgálata, a káderutánpótlás biztosítása, korszerű költség­elemző módszerek alkalmazása, az információáramlás meggyor­sítása, szélesebb körű tájékozta­tás. Új dolgok lennének ezek? Nem. Csak régen aktuális ötle­tek — az új stílusú vezetésnek — újra megfogalmazva. Hogy mi a javaslatról a vezéri­gazgató véleménye? Örülök, hogy a fiatalok nem­csak bírálják a meglévő rend­szert, hanem a megoldás lehető­ségét is keresik. Kritikus pont ma a bérpolitika, amelyre vonatko­zóan központi rendelkezések még nem ismertek. A vállalatnál mindenesetre minél előbb sze­retnénk elérni, hogy meghono­sodjon a munkahelyi bérezés, azaz a személyi bérek megszűn­jenek, és a keresetek a teljesítmé­nyek szerint alakuljanak. Ebben az esetben az ifjak nem lesznek már eleve hátrányban a régeb­ben dolgozó munkatársakkal szemben. A havi bérért dolgo­zók körében pedig meg fogjuk követelni a differenciálást. A vállalat irányítási, szerveze­ti rendszerének felülvizsgálatára tett javaslatot a vállalatvezetés tervei időben megelőzték: — A szervezeti rendszer racio­nalizálására nagy vonalakban már meg vannak az elképzelése­ink — mondta dr. Goda Miklós. — Elsőrendű szempontunk az átalakításnál a jelenlegi gazdasá­gi körülményeknek megfelelő szükségszerűség lesz. Ma már nem lehet szociális, álhumánus szempontok alapján dönteni ezekben a kérdésekben. Csak a szigorú tényeket figyelembe vé­ve. Az átszervezést ebben az év­ben az igazgatósággal kezdjük és a jövő évben az egységes petőfi- bányai üzem létrehozásával foly­tatjuk. — A káderutánpótlás valóban nem volt megfelelő súllyal kezel­ve vállalatunknál, ezt pótolnunk kell — ismerte el a vezérigazgató. — Olyan munkával kell megbíz­nunk a fiatalokat, amelyben meg­mutathatják mit tudnak, és telje­sítményük szerint kell fizetni őket. A szakmunkásállomány képzettségével viszont gondja­ink vannak, foglalkozunk azzal a gondolattal, hogy a gyakorlati oktatást átvállaljuk az iskolától. A vállalatnak is jobb lenne, ha a gyakorlati fogásokat a jövendő munkahelyükön sajátítanák el azok, akik üzemüknél akarnak majd dolgozni. — A hatékonyságot növelő különböző módszerek elteij esz- tését szorgalmazni fogjuk — vé­lekedett dr. Goda Miklós. — A fontosabb döntések előtt az alternatívákat természetesen megvizsgáltatjuk, de vélemé­nyem szerint ebben a helyzetben a legfontosabb a következetes, a teljesítményeket megkövetelő vezetés. A szélesebb körű tájé­koztatás, az információáramlás gördülékenyebbé tétele szintén fontos feladatunk, hiszen azt sze­retnénk, hogy dolgozóink értsék és támogassák elképzeléseinket. Többek között ennek érdekében ülünk ma, ilyen körben — együtt. Sok területen van javítaniva­lónk, és számítunk arra, hogy eb­ben a munkában a vállalat fiatal­jainak ötletei, tettrekészsége is segíteni fognak. Ennyit a jövőről. Hogy a fel­rajzolt kép megnyugtató-e? A tervek, elképzelések a megújulás felé mutatnak. A gondolatok tet­tekre váltásához pedig szükség van a fiatal karok erejére, és a ru­galmas, az új követelményekhez alkalmazkodni tudó szürkeállo­mányra. Vagyis ifjú, alkotó emberekre. Molnár G. Krisztina „80 nap alatt a Föld körül” Indul a vetélkedősorozat Az elmúlt hónapban megje­lent pályázati kiírásnak megfele­lően lapunk hasábjain is kapnak havonta egy-egy feladatot a ver­sengésben részt vevő ifjúsági kö­zösségek. íme a decemberi feladat: A keresztrejtvény megfejtését de­cember 30-ig küldjétek az alábbi címre: Megyei Művelődési Köz­pont, Eger, Knézich Károly u. 8. A borítékra vagy a levelező­lapra íijátok rá: „80 nap alatt a Föld körül”. A játék menetéről ugyancsak az MMK-ban kérhettek felvilá­gosítást. Ratkó József Kő alól című kéz­írásos kötetének egyik verséből idézünk: Vízszintes: 1. Római 101. 5. Kutyafajta. 9. Csúszó­mászó. 10. Megcsúszás. 12. B. S. 13. Gáz tárolására szolgál. 16. Szőlőcukor. 18. „Az” óind vallá­sos könyvek. 19. Üdülés. 21. Bá­csika. 22. Füstjárattisztító. 25. Férfinév. 26. Kávéfajta. 27. Női hangszín. 30. Hamis. 31. Sír. 34. Vegyes szórakoztató műsor. 35. CN. 36. Afrikai állam. 37. Pl. a kék. 38. A vers harmadik sora. 41. Elfut. 42. Zúdít. 43. Nemlét ellentéte. 45. Öregember. 47. Lapfajta. 48. Német névelő. 50. Nyolclábú. 52. Patás. 53. Régi számítógéptípus. 55. Erősítő. 58. Női hangszín. 60. Muzsikus. Függőleges: 1. A vers első sora. 2. Bejárás. 3. Bánat. 4. Szereplő. 6. Névelők. 7. Tekerő. 8. Alarm. 9. . . .-csavarás. 11. Kevert pác! 12. Megszégyenít. 14. Duplán szülő. 15. Azonosak. 16. A vers máso­dik sora. 17. Hím állat. 19. Ke­vert kan. 20. Ital, régiesen. 23. Arcszín. 24. Női név. 25. Szemé­lyes névmás. 27. „A” gyermekjá­ték. 28. TW. 31. Suhanc. 32. Ösz­szecseng. 33. Földet forgat. 34. Szolgáló. 35. LNZ. 36. Részben hall! 37. Keverve sok! 39. Nap­szak. 40. Lak keverve! 44. Irá- nyítószáma: 2309. 46. Állóvíz. 49. Gabonanövény. 51. Pép. 54. Lejjebb. 56. Részben sebez. 57. Elza közepe. 59. Tomi páratlan­jai. Tarnaörs Községi Közös Tanács pályázatot hirdet műszaki ügyintézői munkakör betöltésére. Alkalmazási feltételek: legalább építőipari technikusi végzettség, 5 év szakmai gyakorlat, feddhetetlen előélet. Az állás azonnal betölthető. Bérezés: a módosított 11/1983. (XII. 17.) ÁBMH sz. rendelet alapján, megegyezés szerint. «Jelentkezni lehet írásban vagy személyesen a községi közös tanács elnökénél. 3294 Tarnaörs, Vörös csillag u. 13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom