Népújság, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-09 / 267. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. november 9., szerda GAZDASÁG — TÁRSADALOM A megújulás sodrában Fölfokozott érdeklődés övezi az új típusú szerveződéseket, hiszen ezek már programjuk kialakítása előtt keltenek szimpátiát vagy ellenszenvet, szereznek csendes pártolókat, ébresztenek aggályt, hogy vajon nem zűrzavart, anarchiát okoz-e jelenlétük a közéletben? Az ezen szervezetek működését legalizáló törvény társadalmi vitája zajlik, de eközben mindannyian tudjuk, hogy megítélésük alapja nem csupán az, hogy milyen szándékokat deklarálnak, hanem mindenekelőtt az, hogy mit valósítanak meg belőlük. A Politikai Bizottság, a párttagság, valamint a párt velük való kapcsolatát ezt figyelembe véve tartja kialakíthatónak. E kapcsolat értelemszerűen lehet partneri, vitázó, de elutasító is. Hiszen ami nem sérti az alkotmányt, nem ütközik törvénybe — ez a bejegyzés feltétele —, az még lehet a párt politikájától eltérő, azzal szembehelyezkedő, más alternatívát kínáló s ily módon a párttagsággal össze nem egyeztethető. Nagyon leegyszerűsítve a képet, nincs másról szó, mint arról, hogy a társadalomban meglévő érdek- és nézetkülönbségek nyilvánosan is, megfelelő szervezeti keretek között is kifejezésre juthatnak. Megjelenésüket, hatásukat nincs okunk lebecsülni, de túlbecsülni sem lehet őket. Hiszen részelemei csupán annak, amit radikális társadalmi-gazdasági reformnak nevezünk, részelemei a politikai intézményrendszer korszerűsítésének. És ebben a folyamatban nem az az elsődleges, hogy hány új országos vagy helyi szervezet jön létre, hanem az, hogy miként tölti be hivatását a párt, az állam, a kormányzat, az Országgyűlés, a tanácsok, a szakszervezetek és így tovább. A megújulás, az átalakítás fő sodrát ezek adják. Szigorúan a tényékhez ragaszkodva: a változtatás, a megújulás programja a pártban fogalmazódott meg. A kormány stabilizációs programját az Országgyűlés fogadta el. A májusi pártértekezlet mindenekelőtt a párton belüli, a fejlődést gátló tényezők fölszámolását sürgette, a párt megújítását tekintve feladataink megoldása kulcskérdésének. Az MSZMP kezdeményezte a szerepek és a felelősség tisztázását, beleértve a párt, állam, kormány, a társadalmi szervezetek és mozgalmak hivatását és részvételét a hatalom gyakorlásában. A pártértekezletet megelőző vitákban már érzékelhetővé vált a politizáló párttá válásnak nemcsak az igénye, hanem hellyel-közzel a gyakorlata is. Másként tevékenykednek a párt vezető testületéi és nem csupán a legfelső szinten. A párttagság politizál, ha nem is mindig olyan magabiztosan, mint sokan elvárnák tőle. Önbizalmát nyilván gyengítik még meg nem vitatott kérdések — köztük ideológiai természetűek —, s mindenekelőtt az, hogy nyomasztóak gazdasági terheink, feszültségeink. A nehezedő életkörülmények a párttagság közhangulatát is rontják. Nem könnyű kiállni olyan program mellett, amely rövid távon nem ígér javuld életszínvonalat, ráadásul e program eddigi részmegoldásai korántsem tökéletesek. Az is tagadhatatlan, hogy lényegesen változott az Országgyűlés munkája. Jogai bővültek, felelőssége megnőtt. Vitázó parlamentté vált, döntésre képes választott testületté, természetesen működésének számos hiányosságával egyetemben. Az átrendezés nem hagyta érintetlenül a szakszervezeteket sem. És ebben sem az a legfontosabb, hogy példának okáért megalakult a SZOT-tól független TDDSZ. Az egész szakszervezeti mozgalom van átalakulóban, forrongó állapotban, szerepének új fölfogása a nyilvánosság előtt, a tagság bevonásával formálódik. Hasonló időszakát éli a KISZ is, amely ugyancsak országos értekezletre készül, és bizonyos, hogy bármilyen elhatározásra jutnak is a küldöttek, az ifjúsági szövetség megváltozik. A Hazafias Népfront ugyancsak újraértelmezi önmagát, és folytathatnánk a sort. A felsorolás nem minősítés és nem magyarázkodás. Szó sincs arról, hogy valami központi elhatározás végrehajtásának lennénk tanúi. Ami napjainkban történik, az az ország, a társadalom fejlettségéből, állapotából következik. Annak felismeréséből — és ebben van a pártnak elvitathatatlan érdeme —, hogy a valóságra nem lehet ráerőszakolni még oly tetszetős elveket sem. Mert ha nem állják ki a gyakorlat próbáját, előbb-utóbb hitelüket vesztik. M. D. Lábbelik télire... A Duna Cipőgyár kerekharaszti gyáregysége a korábbi évekhez képest kevesebb lábbelit állít elő. Az ebből fakadó bevételi hiányt olyan termékekkel enyhítik, amelyek minőségükkel, magasabb árfekvésükkel határainkon túl is piacképesek. Gyártmányaik Angliába, Líbiába, az NSZK-ba és a Szovjetunióba is eljutnak. (Szabó Sándor felvételei — MTI) Gazdag örökség, fejlődő jelen A nagyfeszültség árnyékában Mindennapjainkkal rendkívül összeforrt az elektromosság, a huszadik század végének embere már elképzelni sem tudja milyen lehet villanyárammal működő gépek, eszközök nélkül az élete. A jelenlegi korszerű rendszerek értékeléséhez és jobb megértéséhez tudnunk kell az elődök munkájáról is. Hiszen éppen idén ünnepük a magyarországi villamosenergiaszolgáltatás százéves jubileumát. Szűkebb hazánk helyzetéről Karanyicz Árpádot, az ÉMÁSZ Egri Üzemigazgatóságának főmérnökét kérdeztük. Elmondta, hogy 440 embernek adnak munkát a megyeszékhelyen és környékén. A kirendeltségek működése nagyban elősegíti a pontos, hibátlan szolgáltatást, náluk hét ilyen van: Egerben, Füzesabonyban, Hevesen, Mezőkövesden, Recs- ken, Verpeléten és Egercsehiben. Működési területükhöz tartozik Füzesabony, Mezőkövesd, Heves, Eger és ezek régi járási körzetei. A fogyasztók kiszolgálására, a hálózatjavítására és az állagmegóvásra 70 milüó forintos kerettel rendelkeznek. A szigorú pénzügyi feltételek ellenére, tudatos és tervszerű fejlesztéssel igyekeznek lépést tartani a technikai követelményekkel, és a fogyasztói igényekkel. Nagy lépés volt, hogy szeptemberben az igazgatóságon munkába állították az ország egyik legkorszerűbb számítógépes üzemirányító központját. A rendszerből beérkező jelek folyamatos feldolgozását végzik, kiértékelik a mérési eredményeket, de egyik legfontosabb funkciója, hogy az észlelt hibák esetén mód van azonnali beavatkozásra és megszüntetésük után az energiaszolgáltatás helyreállítására. Ez azt jelenti, hogy távműködtetéssel jelentős időt, kiesést és bosszúságot takarítanak meg. A körzetben ez volt a hatodik ilyen létesítmény, amelyek egy teljes rendszer láncszemeit alkotják. A legnagyobb fejlesztésük a 150 millió forintért felépülő új telephely Egerben, a Vincellériskola utcában. A szociális helyiségek, a raktár, a transzformátor- és előszerelő-műhelyek már készen vannak. Csupán a gépkocsijavító van hátra. A nagy részében kész létesítmény jövő év végére lesz majd teljes. Ennek következtében javulni fog a lakossági kapcsolattartás minősége is. Több fontos hálózatbővítést és korszerűsítést is végeznek. Eger és környékének ellátására több vonal is épült. Ilyen a 120 kilovoltos Eger— Bélapátfalva közötti vezeték is. Ez az északi városrész ellátását is szolgálja, és a Csebokszári- lakótelepen 35 és 10 kilovoltos transzformátorállomás építését is megkezdték. Az elsőt már az év végén üzembe helyezik, a másikat pedig jövő évre tervezik a szakemberek. A teljes költségek mintegy 60 milüó forintot tesznek ki. A megyeszékhelyen 7-8 éve végzik a kábelhálózat felújítását. A belvárosi részt már korszerűsítették, most a Somogyi Béla úton fektetik az időt álló új műanyag kábeleket. Heves és környékének villamos kiszolgálását is bővítik. A füzesabonyi MÁV-állomás és a kiskörei erőmű közötti 120 kilovoltos vezeték 1989-ben készül el, 50 millió forintért. Hevesen pedig egy-két éven belül újabb transzformátorállomást is létesítenek. Igyekeznek a legkorszerűbb és a leggazdaságosabb megoldásokat alkalmazni. Ilyen volt, amikor Bélapátfalva térségében a nehéz terepviszonyok és az erdő miatt helikopter segítette a vezeték kiépítését. fa NDK-ban kidolgozott technológiát alkalmazták az osz- lopbillentésnél, és a helikopteres vezetékterítés lehetőségével is foglalkoznak.. A közvilágítás javítására korszerű lámpatesteket és égőket alkalmaznak, bár ezek minősége nem mindig kielégítő. A szerelési munkák elvégzését pedig egy újabb emelőkosaras gépkocsi is segíti. Tegyük hozzá, a közvilágítási lámpák telepítésének feladata a tanácsé, az áramszolgáltató vállalat csak a fenntartást végzi. A gondok ellenére jó színvonalú szolgáltatást nyújtanak mind a lakossági, mind pedig a közületi kiszolgálás érdekében. A mostani fejlesztések is a jó munka, a biztos áramszolgáltatás zálogát jelentik. (kovács j.) Beszélgetés kávé mellett Kedvelem az olyan embereket, akik forgandó életükben kalandos, izgalmas, nagy tetteket hajtottak végre, regénybe illő életútjuk meséjét napestig hallgatnám. Ezúttal olyan valakihez volt szerencsém, aki nagy hullámokat sohasem kavart életében maga körül, de amit tett és tesz, azt szívvel és lélekkel csinálja. Az ő életét legföljebb a történelem sodrása tette változatossá, a munkája kevésbé, hiszen a most hetvennégy esztendős Reményi László világéletében a számok embere volt. Hetvennégy esztendőből több mint egy fél évszázadot dolgozni és abból negyvenegyet az ércbányászat kötelékében, már önmagában véve is tiszteletre méltó, kiváltképpen akkor, ha a múló évtizedek történelmi sorsfordulókkal is tűzdeltek, amelyek így, vagy úgy kihatással vannak a hétköznapi emberek sorsváltozásaira is. A vaskos dossziék egy munkás, dolgos életet takarnak, bizony történelmet idéznek már a megsárgult papírok, a kinevezések, a bélistázások, az elismerések és a kitüntetések is. Közöttük már tallózni is elegendő ahhoz, hogy megismerjünk egy embert, aki egy életen át látszólag a számokkal, de valójában az ügyek tisztázásával, a panaszok, a bejelentések valódiságának a felderítésével, az emberekkel foglalatoskodott. A dunántúli ácsmester fia annak idején polgárit és felsőkereskedelmi iskolát végzett Szombathelyen. Szakmája mindig egy volt, de alkalmazója és munkáltatója több is. A felszabadulás előtt az akkori ipari minisztériumban ez állt a névtábláján: M. kir. állami ércbányászati főtiszt. Felügyelője és revizora volt az erdélyi és felvidéki bányáknak. Nagybánya, Óradna, Verespatak után a történelmi sorsforduló után természetszerűen továbbra is szükség volt a szakmához értő, megbízható számszaki emberre, így a felszabadulás után az ipari minisztérium megbízásából egyebek között a tatabányai alumíniumkohóhoz, majd 1950- ben a recski ércbányához került. 1963-tól az Országos Érc- és Ásványbányák alkalmazottaként működött tovább, majd 1968- ban jött az új parancs: Egerbe nevezünk ki az Ércbányászati Kutatóhoz pénzügyi vezetőnek. Rendet kell csinálnod! Bizony az ember élete forgandó és nem mindig kívánságaink szerint alakulnak a dolgok. A tősgyökeres dunántúli, majd fővárosi ember, aki meglett férfikorára már amúgy is bejárta a félvilágot, nem egykönnyen barátkozott meg a gondolattal, hogy véglegesen egy vidéki városba telepedjen le. Akkoriban — amint az idősebbek tudják — több mint illetlenségnek számított volna a gáncsoskodás, a hú- zódozás, így aztán horgonyt kellett vetnie Egerben. Reményi Lászlót egri lakásában keresem fel, ahol felesége halála óta egyedül él, így maga főzi meg a kávét is, amellyel megkínál. A szobában a márkás, matuzsálemkorú vén zongora, amely ifjabb korában látott már szebb napokat is, amikor a ház asszonyának ujjai gyakran átfutottak a billentyűkön. Bizonyára írói fantázia szüleménye, de a zongora és gazdája némileg hasonlítanak egymáshoz. Használható még az öreg hangszer, de a húrokat bizony alaposan megpróbálták a múló esztendők. — Hiába! Nagy úr az idő. Múlnak a percek, az évek és benne végül minden, mi magunk éppen úgy, mint a zongorák. Kávézás közben előkerül a régi kedves téma, a népi ellenőri munka. Laci bácsi évtizedek óta tevékenykedik eleinte az Országos Érc- és Ásványbányák főrevizoraként, de kiváltképpen azóta, amióta 1976-ban nyugdíjba vonult. Nyugdíj! Minden ember életében nagy esemény, különösen az egy hosszú, tartalmas, dolgos életszakasz záróakkordjaként. Számolgatnia kell, amikor az évtizedeket kérem tőle számon: — Ötvenegy évet töltöttem munkában. Ebből negyvenegyet a bányáknál. — Mikor, és miért jegyezte el magát a népi ellenőrzéssel? A távolba kutató szem, a gondolatok keresése mindig régi emlékeket hoz a felszínre. — A Heves megyei NEB elnöke, Csepelyi Károly egyszer találkozott velem és megkért, hogy vegyek részt egy közérdekű bejelen - tés kivizsgálásában. Régen volt! Azóta már közel jár a százhoz a vizsgálatok száma, amelyet a megyei NEB megbízásából végeztem. — — Meg lehet-e körülbelül is mondani, hogy mennyi időt töltött el a vizsgálatokkal? Koppan a kávéscsésze az asztalon, hallgatnak az öreg bútorok, hallgatunk mi is. Laci bácsi gondolkodik és számol, mert neki, — kérdés nélkül — eszébe sem jutna ezen gondolkodni. — Négyszáz munkanapra becsülöm! De az is lehet, hogy félezer. — Reményi László az az ember, akin kevésbé látszik meg a kor, fiatalos, mozgékony, tettre kész most is. Vaskos iratcsomókat rak az asztalra, közöttük olyanokat is, amelyeken nyugdíjasként még ma is dolgozik. — Mi a hobbija? Meglepi a kérdés. — Nincs különös hobbim! Szeretem a munkámat, szívesen veszek részt a vizsgálatokban, sokat olvasok, hallgatom a rádiót. Többnyire a közérdekű bejelentésekkel foglalkozom, amelyek mindig voltak és ha nem tévedek lesznek is. Ezek vizsgálata különösen nagy felelősséget, tapintatot, következetességet igényel. A fél munkával nem elégszenek meg a bejelentők. Ok igazságot akarnak és intézkedést a vizsgálatok nyomán. Ha arra gondolok, hogy mennyi bajt, kárt, emberi tragédiát előznek meg a népi ellenőrök időben végzett munkájuk során, akkor azt kell mondanom, hogy nincs nagyobb erő, mint a közvélemény ereje. — Mennyiben „ülnek” a lakossági bejelentések? — Közel száz százalékban! — Mit tartott munkájában a legfontosabbnak? — A zöld utat! Ha szerecsen- mosdatást gyanítottam, inkább megköszöntem a feladatot. Néhanapján hosszú éveim alatt — sajnos — ilyennel is találkozhattam... — Számomra lényeges volt, ma is az, hogy megelőzzem a bajt, ezért keményen és őszintén tárom fel a tényeket, de megmutatom a bajokból kivezető utat is. Hosszúra nyúlott a délután. Búcsúzóban noteszek egész sora kerül az tisztáira. — Mik ezek? — Egy notesz, egy esztendő! Ha kíváncsi rá, megmondom, bogy hol vizsgáltam, mit csináltam hat esztendővel ezelőtt. — Mi van a másik dobozban? Sorra veszem kézbe az elismerő kitüntetéseket, a KNEB-től, a megyei tanácstól, amelyeket a Kiváló Társadalmi Munkáért kapott. Tekintetemmel megsimogatom valamennyit, hiszen évtizedek szorgalmas, lelkes, önzetlen munkájának elismerését látom bennük. Hetvennégy év már hosszú emberi életnek számít, de túl rövid akkor, ha valaki még évtizedek terveit forgatja a fejében... Szalay István