Népújság, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-08 / 266. szám

2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1988. november 8., kedd Hamis fényben tünteti fel a kambodzsai helyzetet Phnompen vissza utasít] a az ENSZ-határozatot rC Külpolitikai kommentárunk )—i Ma választ Amerika KEDDEN MINDEN MÁSODIK AMERIKAI SZAVAZÓ elektronikusan voksol majd, kártyát lyukaszt, lézer olvassa voksát, mint a címzést a postán, avagy „igazi” komputerképemyő írja je­löltjét — hogy könnyebb legyen összeszámolni. A szavazás egyszerűbb lesz, ám ez mit sem változtat a viszony­lagos érdektelenségen; jó, ha minden második jogosult elmegy sza­vazni. A hangulat nem új, a háború óta fokozatosan csökken a sza­vazók aránya. Reagan-nel is hasonló volt a helyzet. Míg azonban a filmszínészből lett elnök — különösen a második alkalommal — már nagy rokonszenvet keltett, idén egyik jelölt sem bővelkedik népszerűségben, sőt: a szavazók kétharmada úgy véli, hogy jobb el­nököt érdemelne az ország... Akármiként is, kedden egyikük elnök lesz, s a jelek arra mu­tatnak, hogy a republikánus George Bush, Reagan eddigi helyette­se lesz a győztes. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy lényegében az el­múlt nyolc év washingtonipolitikájának folytatódására lehet számí­tani. Gyakran hallott közhely, hogy Amerika mindössze két nagy pártja csak a nevében különbözik, elveiben, programjában alig. Hogy ez nincs így, arra az idei választás jó példa. Michael Dukakis, a Demokrata Párt jelöltje szociálpolitikai programjaival és mérsé­kelt katona- és külpolitikai elgondolásaival határozottan elkülönül George Bush-tól — és valószínűleg ezért is veszít, talán nagy arány­ban. Az amerikai kommentátorok, pártállásra való tekintet nélkül, egyetértenek abban, hogy a korábbiaknál is felszínesebb, szennye- sebb volt a választási kampány, amelyben George Bush kevésbé programja megfogalmazásával, mint ellenfele (nem ritkán méltat­lan) befeketítésével szerzett babérokat. Ám a lényég, vallják a rek­lámszakértők — akik alkalmasint nagyobb szerepet játszanak a kampányban, mint maguk a jelöltek —, a győzelem. így sikerült Dukakisról elhitetni, hogy „puha”, hogy vezetése alatt Amerika nem fegyverkezne eléggé. Es sikerült elhitetni, hogy ha a feketék mellett hagyományosan kiálló Demokrata Párt győz — a fehér többség rovására kap hangot, befolyást a lakosság másik tíz százalé­ka, a fekete bőrűeké. Különösen tekintettel arra, hogy Jesse Jack- son, a fekete tiszteletes Dukakis után a második legerősebb elnök­jelölt volt pártjában. NOVEMBER 8. UTÁN azonban a reklámok és szónoklatok hirtelen véget érnek és megkezdődik az érdemi munka: az új elnök megalakítja január 20-án hivatalba lépő új kormányát. S ebben im­már nem sokban különbözik majd a republikánus kabinet attól, amelyet netán a demokraták állítanának össze. Mindkét esetben helyet kell adni a párton belüli irányzatok képviselőinek, konzerva­tívoknak és haladóbbaknak. S egyúttal máris megkezdődik a harc Amerika másik kormá­nyával, a törvényhozással, amelyet kedden ugyancsak nagyrészt új­jáválasztanak. A sajátos amerikai rendszerben a kongresszus és az elnök ve­zette kormány hatalma közömbösítheti egymást, így együtt kell működniök; s ha tudjuk, hogy a törvényhozás demokrata párti többsége minden jel szerint megerősödik is, a helyzet Washington­ban tulajdonképpen nem sokat változik: a két nagy párt továbbra is együtt irányítja majd az országot, amint a nyolc reagani évben. EZEK AZ ÉVEK A SZOVJET-AMERIKAI kapcsolatok szempontjából végül is igen hasznosnak bizonyultak. A republiká­nusok kormányon maradása — demokrata „ellensúllyal” — a kül­világ szempontjából napjainkban a legcélszerűbbnek tűnik. Heltai András Földrengés Kínában A Kambodzsai Népköztársa­ság külügyminisztériuma nyilat­kozatban utasította vissza az ENSZ közgyűlésének mostani, 43. ülésszakán elfogadott hatá­rozatot, amely a kambodzsai helyzettel foglalkozik. A phnompeni külügyminisztérium törvénytelennek nevezi a doku­mentumot. A nyilatkozat szerint az ASE- AN-országok kezdeményezésé­re elfogadott határozat teljesség­gel hamis fényben tünteti fel a kambodzsai helyzetet. Az ASE- AN-országok képmutató mó­don szólítanak fel a vietnami csa­Ha a Rakowski-kormány nem vonja vissza a Lenin hajógyár be­zárásáról hozott döntését, a „Szolidaritás” keddre országos sztrájkkészültséget hirdet — ezt helyezte kilátásba vasárnap, egy gdanski gyűlésen mondott be­szédében Lech Walesa, ellenzéki vezető. Walesa szerint a sztrájkké­szültség országos sztrájkba me­het át, ha a kormány nem enged a hajógyár kérdésében. Az ellen­zéki vezető a gyűlésen elítélően Ringó Starr elvonókúrán Ringó Starr, az egykori Beatles- fiú és felesége alkohol-elvonó­kúrán van az Egyesült Államok­ban — közölte hétfőn London­ban Derek Taylor, aki annak ide­jén az immár legendás gombafe- jűek szóvivője volt. A sajtóközleményből, ame­lyet Taylor az érintettek bele­egyezésével adott ki, kiderül, hogy Ringó Starrt és Barbara Bach színésznőt már egy hónap­ja kezelik egy amerikai magánk­linikán. A tervek szerint a kúra a hónap végéig tart. patok gyors kivonására, hiszen közben szót sem ejtenek a polpo- tista bűnözőknek és a két másik ellenzéki csoportosulásnak nyúj­tott külső támogatás beszünteté­sének szükségességéről — han­goztatja a kambodzsai külügy­minisztérium. A határozat támogatja az ASEAN-országok javaslatát, hogy az általános választásokig állítsanak fel ideiglenes kor­mányt Kambodzsában, ami gya­korlatilag a Kambodzsai Nép- köztársaság felszámolását jelen­tené — áll a nyilatkozatban, amely szerint a 43. ülésszak szólt Rakowski gazdasági irány­vonaláról, mondván, hogy „a sztrájkok még mindig olcsóbbak az országnak, mint a rossz refor­mok.” A „Szolidaritás” országos végrehajtó bizottsága vasárnapi közleményében ugyancsak szé­les körű tiltakozó akciókkal, egyebek közt sztrájkokkal fenye­getőzött a hajógyár bezárásának esetére. A híradások kiemelik a közlemény minden eddiginél ra­dikálisabb hangnemét. Janusz A pakisztáni külügyminiszter szerint az Afganisztánból való szovjet csapatkivonás felfüg­gesztése „sérti a genfi megálla­podásokat és kételyeket ébreszt az iránt, hogy a Szovjetunió el­kötelezett híve a háború befeje­zésének,,. Szahibzada Jakub Hán szombaton közzétett nyilat­kozatában úgy vélekedett, hogy a csapatkivonás leállítása és az afgán kormányerők ellátása új fegyverekkel ellentmond a meg­állapodások szellemének. résztvevői jobb ügynek kijáró állhatatossággal vitatták meg új­ból a kambodzsai problémát, a Népköztársaság egyetlen törvé­nyes képviselője, a phnompeni kormány részvétele nélkül. A külügyminisztérium emlékeztet arra, hogy az ENSZ elismerését továbbra is a népirtó polpotista rezsim élvezi. A kambodzsai helyzetről szó­ló ENSZ-határozat csorbát ejt a világszervezet tekintélyén és ku­darcra kárhoztatja a kambodzsai konfliktus mihamarabbi rende­zésére irányuló erőfeszítéseket — mondja a nyilatkozat. Onyszkiewicz, a „Szolidaritás” országos szóvivője közölte, hogy kedden Gdanskban munkás- nagygyűlést tartanak és azután döntenek a teendőkről. A kormány október végén je­lentette be, hogy — gazdasági okokból — december 31-ével felszámolja az üzemet. A „Szoli­daritás” szerint nincs szó gazda­sági okokról — a kormány a be­zárással „bosszút akar állni” a Lenin hajógyáron, a szervezet „bölcsőjén”. Mint jelentettük, a Szovjetu­nió pénteken közölte: a jelenlegi afganisztáni helyzet nem alkal­mas a csapatkivonás folytatásá­ra, s önvédelmi célból nagyobb hatásfokú fegyverekkel erősíti meg az afgán kormányerők hadi- technikáját, ám tartja magát a genfi megállapodásokhoz, s en­nek megfelelően három hónap alatt kivonta ottani csapatainak felét, a megmaradt állományt csupán felfrissítette, létszámát azonban nem növelte. Szaharov az Egyesült Államokban Andrej Szaharov vasárnap az Egyesült Államokba érkezett. A Nobel-békedijas szovjet atomfi­zikus, akit a korábbi szovjet ve­zetés belső száműzetésben tar­tott, 30 éve most látogat először külföldre. Érkezésekor újságí­rók előtt kijelentette: a Szovjetu­nió és az Egyesült Államok együtt sokat tehet a világbéke megőrzéséért, az erőszak és az éhezés leküzdéséért. Kéthetes amerikai útiprog­ramjában rokonlátogatás és gyógykezelés is szerepel, de túl­súlyban vannak a hivatalos jelle­gű programpontok. Előrelátha­tólag fogadja őt Ronald Reagan elnök is. November 13. és 17. kö­zött részt vesz „Az emberiség fennmaradásáért és fejlődésé­ért” elnevezésű nemzetközi ala­pítvány konferenciáján. Az 1970-es évektől Andrej Szaharov számított a szovjet „másként gondolkozók” vezető­jének. Külföldre utazását a szov­jet hatóságok korábban arra hi­vatkozva tagadták meg, hogy az atomfizikus fontos államtitkok birtokában van. Srí Lanka Fegyenclázadás Tizenkét lázadó fegyenc vesz­tette életét hétfőn Srí Lanka fő­városában, Colombóban, ami­kor a rendőrség megrohamozta börtönüket. A roham előzmé­nye: mintegy 1500 fogoly hatal­mába kerítette a szóban forgó fő­városi fegyintézetet, a Welikade nevű börtönt. A rendőrség húsz fős fegyve­res kommandója fél óra alatt le­verte a fogolylázadást. Noha a lázadó fegyencek zöme köztör­vényes bűnöző, a helyi hatósá­gok mégis azt gyanítják, hogy a kitörési kísérletet a szingaléz so­viniszták pártja, a Népi Felsza- badítási Front (JVP) szervezte, hogy bebörtönzött tagjait kisza­badítsa. A feltevés alapja az, hogy a JVP a közelmúltban többször próbálkozott hasonló­képpen szöktetésekkel. Legkevesebb 18 ember meghalt és 54 megsebesült Kínában annak az igen erős földrengésnek a nyomán, amely vasárnap reggel rázta meg az ázsiai or­szág Burmával határos területeit. A kí­nai geofizikai intézet hétfőn helyesbítet­te a rengésre vonatkozó korábbi adato­kat; eszerint annak ereje a Richter-ská­lát alapul véve nem 7,4 volt, hanem két tizedponttal nagyobb. Az epicentrum Kunmingtól, Jünnan tartomány székhe­lyétől 385 kilométerre délnyugatra he­lyezkedett el. Tetemesek az anyagi károk is: sok ház összeomlott, több út járhatatlanná vált. Fenyeget a „ Sz99 Önvédelmi célból nagyobb hatásfokú fegyverek Szovjet csapatkivonás Olaszország: az autórománc vége Balkáni mecsetvonások (V/1.) A jugoszláviai szkipetárok földjén (Fotó: Péter- váry István) Csalódással közelít a végéhez az olaszok évtizedes szerelmi vi­szonya gépkocsijaikkal: rá kel­lett döbbenniük: az autók nem szeretik őket viszont. A kocsik zajától rázkódnak, füstjétől mál- lanak, romlanak az évszázados, évezredes műemlékek, a zsúfolt­ság elviselhetetlen. Ezért mind több olasz város történelmi köz­pontjából tiltják ki az autókat, le­galább a nap bizonyos szakában. Ez az utolsó lehetőség az épüle­tek megmentésére és a gyalogo­sok utolsó esélye a „túlélésre”. Firenzében a városközpont már „sétálóutca” minden nap reggel fél nyolctól este fél hétig. Rómában a városközpontban in­kább két részre osztották a tilal­mat, az eddigi reggeli és délutáni csúcsforgalom idejére, és a két szakasz összesen hét órát tesz ki naponta. Milánóban hasonló korlátozásokat vezetett be a vá­rosi tanács, azt állítva, hogy a Dóm körül kijelölt 400 hektáros autómentes terület a legnagyobb ilyen nagyvárosi körzet egész Európában. Bolognában most vezetik be a korlátozásokat. Ná­polyban a legerősebb az autós- társadalom ellenállása, ott „a korlátlan vezetést” szinte emberi jognak tartják. De a tanács még ott is elhatározta, hogy végre ér­vényt szerez annak a 49 éve ho­zott, de soha be nem tartott sza­bálynak, amely szerint a templo­mok és a nagyobb műemlékek előtt tilos parkolni. Az olasz hatóságok mást is terveznek az elszabadult autósok regulázására. A nyáron néhány országúton kísérletképpen 110 kilométerre korlátozták a sebes­séghatárt, a korábbi óránként 140 helyett. Ezeken az utakon kimutathatóan kevesebb volt a baleset, az újságok mégis vitat­ják, hogy jó lesz-e a „lassúság”: a többség szerint a vezetők el fog­nak aludni útközben és ebből származnak majd a bajok. Végül bonyolult kompromisszum szü­letett: valószínűleg eltérő sebes­ségkorlátozásokat fognak meg­állapítani a különböző teljesít­ményű autókra és a napszakok­ra, az autópályákon a határok óránként 80 és 130 között lesz­nek majd. Bár inkább szabadságjogokról folyik a vita, az sem lényegtelen, hogy a korlátozások sok gondot okoznak. Az olasz nagyvárosok­ban a tömegközlekedés elég hiá­nyos, megbízhatatlan és mind­untalan sztrájkol. Nemigen van mire átülni a magánautókról. Ezért sok a ki­vétel és kialakult a behajtási en­gedélyek feketepiaca is: egy job­ban sikerült hamisítványért Mi­lánóban 500 dollárnak megfele­lő összeget is szívesen megad­nak. Átok vagy áldás-e a kocsi? Annyi bizonyos, hogy ezt a kér­dést most már a kocsik kitiltásá­val kapcsolatban is fel lehet tenni Olaszországban. Az úticsomag súlyos és nehéz — azonban korántsem a pogy- gyász sok holmija miatt —, az előítéletek és félretájékoztatások pakkja nyomasztó... Hiába, vi­szonylag tapasztalt utazó létem­re ez alkalommal most magam is hallgattam a szirénhangokra... de annál kellemesebb volt a csa­lódás. Noha a világ nagy hírügynök­ségei sem mertek kadenciát mondani a koszovói helyzetről, sőt arról sem, hogy egyáltalán „helyzet” van-e Európa lágy al­testének abban áz eldugott zugá­ban, a honi lapokat olvasván a gyengébb idegzetűek próbáltak lebeszélni e kalandról. Mert az újságok „pattanásig feszült el­lentétekről,” koszovói utcai za­vargásokról tudósítanak, s kü­lönben is az „ismeretlen szom­széd” , Jugoszlávia legkevésbé lá­togatott sarka afféle „rablópan- dúros, rózsasándoros” vérmes világ, ahol a vérbosszú is min­dennapos. Az utóbbi kevésbé volt számomra félelmetes, mivel ez a „szemet szemért” ősi igaz­ságszolgáltatási forma járja az ál­talam ismertebb Közel-Keleten is. Ezt a kiruccanást az Iszlámtu­dományi Munkacsoport tagja­ként tehettem, s örültem, hogy nem egyedül rázkódom a vadre­gényes Balkánon át — romantika ide vagy oda —, hanem elkísér sárga öves egykori karatés isme­rősöm is. A balkáni vasúti közlekedés szeszélye folytán Belgrádtól az összes nemzetközi járat személy- vonatként közlekedik. Ha a vici­nálist választjuk, két napig zö- työghetünk Pristináig, a néhai Rigó Mező fővárosáig. így régi barátaimat, a Hungarocamion il­letékeseit kértük meg, hogy ugyan, hadd kapaszkodjunk fel valamelyik keletre induló jára­tukra — Nisig... Nis ma már szerbiai város. A nem is olyan régi oszmán kor pa­tinája át meg áttör a modem tal­mi vásárias csillogáson. Külváro­sa még ma is olyan, mint az utol­só szandzsák bég idején. Reggeli kávégőzbe burkolódzó kis kaffa- nák, nyílt tűzön piruló kolbász- kák, csevabcsicsák és hámozott zöldpaprikák, az ajvárok illata keveredik a slivovica átható aro­májával. Mindez az ízkavalkád a buszpályaudvaron, ahonnan óránként indul járat Pristinába... — Nézd, az a baszksapkás biz­tos albán szeparatista — mondja útitársam, István, de valahogy én már kételkedni kezdtem Nisben azon, hogy Koszovóban igazából forró világ fogad... A kétórás autóbuszút végén megváltozik a szerbiai lankás táj. Felváltják a hegyek, amelyeknek a sziklái, mint óriások kispárná­jának a csücskei, féloldalas alag­utat formázva csüngenek az or­szágút fölé. Szép, csendes dél­előtt, imitt-amott már reggeli köd, ahogyan ez illik már az „ember” hónaphoz. A mély me­zőkön fel-felbukkanó birkany­ájak, öszvérháton közlekedő szkipetárok tarka viseletben: fe­jükön a félbevágott tojáshoz ha­sonló kecskeszőr süveg, a subá­ra, mely köré egyesek tekintélyes turbánt is tekernek. Egy emelkedőre kaptat fel bu­szunk, s alatta piros háztetők fölé emelkedő minaretek erdeje jelzi: megérkeztünk Pristinába, a Ju­goszláv Albán Autonóm Szocia­lista Köztársaság fővárosába. Érdekes módon a buszpályaud­varon sem fogad a katonai, vagy egyéb karhatalmi kordon. Annál inkább tarka néprajzi kavalkád. Szégyenlősen, fehér kendőkbe burkolózó muszlim, albán és tö­rök asszonyok fehér és tarka, vagy vörös fezes férfiak, no és persze modern ruhaköltemé­nyekben pompázó illír szépsé­gek, diáklányok. A taxis is épp egy szakadámak kikiáltott al­bán, aki meghívónk és itteni ka­lauzunk, Nimetullah Hafiz pro­fesszor házának ajtajáig kísér minket, s a vendégnek, idegen­nek kijáró udvariasságért még külön „fáradalmi díjat”sem szá­mol fel. Nimetullah Hafiz költő, orientalista, a pristinai egyetem keleti nyelvek tanszékének taná­ra pár napja érkezett meg Nyu­gat- Németországból, ahol a frei- burgi egyetemen adott elő török irodalomtörténetet, néprajzot. Nem is zavarjuk sokáig, csak épp megállapodunk a programban, s ő örömmel vállalja, hogy elkísér minket másnap az „albán-török sajtószerájba,” ahol korrekt tájé­koztatást kapunk a sokak által értékelt, de kevesek által ismert valóságról... Hotelünk a Kosovszki Bozsur modem városrészben található. Csöndes, ápolt, tapintatos, s fő­leg megfizethető. Éelét kérik egy éjszakáért, mint a hazai, hasonló szintű szállók. A kiszolgálásra sem lehet panasz. A megbízha­tatlan ajtózárat tüstént kicseré­lik, baksis nélkül. Ez volt az egyik legnagyobb különbség Le­vante és a Balkán közt. Kosova Metohija fővárosát kettébe vágja a felszabadulási hősi emlékmű nonfiguratív alak­ja. Az innenső rész a „pristinai korzó,” modern bérházsorok, szellős utcák, hársfasorok mö­gött neonreklámos mozik, üzlet­házak, nem pangó árukészlettel, európai jellegű éttermek. Egy­szóval a jelenkori történelem. A kompozíció túlsó fele a történel­mi múlt — jelen időben. (Folytatjuk) Soós Tamás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom