Népújság, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-05 / 265. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. november 5., szombat MEGYEI PANORAMA 5. „Ne a mélyről induljunk, amikor már kiemeltek leszünk” Kishöréroí alig esett sző.. • A Tisza-II., amelyről alig esett szó Szűcs Sándorék háza — magyarázza az anyós — 1980-ban épült, mégis komoly javításokra szorul — Hídon, gáton vagy vízen közelíthető meg csak a mi településünk —jelzi szavaival a mai helyzetet Kisköre tanácsának elnöke Járdán József. — Sajátos sziget ez a helység, hiszen tulajdonképpen minden oldalról víz vesz körül bennünket. A tározó, az élő és a Holt- Tisza, a Jászsági csatorna. Azon is meditál Szász Jánossal, a nagyközségi pártbizottság titkárával és Oláh János népfronttitkárral együtt, hogy vajon miért nem volt senki se kíváncsi a Bős-Nagymarosi Vízlépcsővel kapcsolatos vitában a már létező „kistestvérére”, a Tisza-Il-re. A képviselők például itt a magyar viszonyok lényeges szeletével ismerkedhettek volna meg... Előny: a fejlődés, a hírnév A műtárgy immár 15 esztendős. Amikor 1973. május 12-én ünnepélyes külsőségek közepette avatták, létrehozásának céljait ekképpen foglalták össze: segíteni kell a hajózás folyamatosságát hazánk második legnagyobb folyóján, fontos az építmény az ár- vízvédelem és a mezőgazdasági területek öntözése szempontjából is, nem beszélve arról, hogy a tározó környéke kiválóan alkalmas üdülőterületnek. — Tudjuk mi jól, melyek a másfél évtizeddel ezelőtti nagy- beruházás előnyei — mondja a tanácselnök. — Örülünk is neki, hiszen Kisköre fejlődését, hírnevét hozta magával. — Megjelölhetjük, melyek ezek az előnyök? — Azelőtt meglehetősen elzárt része volt a megyének a miénk. A 80-as évek elejétől vitathatatlanul meggyorsult az előbbre lépés. Elengedhetetlen azonban hangsúlyozni: nem a kormányprogram részeként, hanem megyi támogatással, helyi kezdeményezéssel! Itt van mindjárt az erőműhöz kapcsolódó lakótelep. Azután az üdülők. Miután az 1040/1972. számú rendeletével a kormány lehetővé tette nálunk vállalati üdülők létesítését, majd nem sokkal később jött a stop, új megoldást kerestünk és találtunk. Bevonták a magántőkét. A tanácsnak ugyanis az ellentmondásos intézkedések után nem volt pénze a teljes közművesítésre. Ezért előszerződéseket kötöttek a vállalkozókkal. Ők befizették a telekárak 50 százalékát, így megkezdődhetett a közművek kiépítése. Annak befejezése után kapta a tanács az összeg másik felét. Százhárom telek talált ily módon gazdára, négyzetméterenként 500 forintért. Harmincnak az építése már tart. A gáz kivételével minden megvan: út, járda, villany, ivóvíz, belvízelvezető árok. Tavaly a szabadvízi stranddal szembeni részen alakítottak ki további 39 telket. Ebből 17 már el is kelt — vállalatoknak. Középiskolák is vállalkoznak táborok létrehozására. Az árnyékos oldal Fejlődés ide, hírnév oda, az őslakos köreiek panaszkodnak. Van is okuk rá. — Leginkább amiatt morgolódnak — tájékoztat Oláh János —, hogy az üdülőterületen minden megtalálható, ugyanakkor a falunak sok problémával kell szembenéznie. Szász János továbbfűzi a gondolatot: — Folyamatosan ostromolják — joggal — a vezetést. Igen magas a talajvíz szintje, ugyanakkor a belvíz elvezetésével gondjaink vannak. Kevés a pénzünk a csatorna karbantartására is. Még 1978-ban kaptunk támogatást az OVH-tól, azután ez a forrás valamilyen oknál fogva elapadt... — Mindennek alapvető oka — folytatja Járdán József —, hogy körbe vagyunk véve vízzel! A Tisza és a Jászsági csatorna vizének szintje javarészt magasabb, mint a közigazgatási területünk többségéé. A lakásaink közül nagyon sok a századelőn épült. Bizony nem éppen megfelelő az alapjuk, a szigetelésük sem. A talajvíz pedig kikezdi a falakat, amelyek megrepedeznek, lerázzák a vakolatot. A bizonyosság végett röpke szemlét is tartunk. A laikus nézelődőnek is feltűnik, mennyire megviselte a talajvíz és az agyag állandó mozgása a Béke út 2. szám alatt Lányi Elemérék házát. Pedig, amint a tulajdonos édesanyja, Piroska néni magyarázza, nincs még húsz éve se, hogy elkészült. Ugyanennek az utcának a másik oldalán a könyvtárhátsó falánál látni: a repedés a tetejétől az aljáig húzódik az épületnek. A tájház udvara a nagyközség egyik legmagasabban fekvő pontja, a már nem használatos kútban viszont igen magasan áll talajvíz. A Széchenyi utca 12-ben Szűcs Sándorék takaros házát is kikezdte a természet. — Az utcai szoba fala meghasadt — mutatja a házigazda anyósa. — Látta volna akkor, amikor még át is világított! Saját kezünkkel javítottuk. Már nem először történik meg, pedig 80- ban épült a ház. — Mit gondol, mi okozza a bajt? — Tavasszal nagyon feljött a talajvíz, a nyári nagy szárazság meg gyors szikkadást idézett elő. Az agyagos talaj így aztán erősen mozog. Hasonlókról beszélhetnének a Széchenyi utca számos lakásának tulajdonosai. Különösen rossz állapotban van a Kossuth utca 1. szám alatti saroképület. Ez a fajta enyészet a pártházat sem kímélte meg. Országos támogatás kellene — Hány épületet érintenek a talajvíz okozta hátrányok? — Pontosan nem tudom megmondani — feleli a tanácselnök. — Nem készült róla nyilvántartás? — Nem — vágja rá a népfronttitkár —, mert a bős-nagymarosi vita idején nem akartunk feleslegesen hangulatot kelteni. — S most? Járdán József veszi vissza a szót. — Egyre inkább úgy érezzük, az országos szervek magunkra hagynak bennünket gondjainkkal. A kormány ténylegesen nem ad pénzt a pályázatainkra. Ugyanakkor korábban elmaradtak azok a járulékos beruházások, amelyek a környék mentesítésére szolgáltak volna. Nem futotta például a csatornamű megépítésére. Pedig a tanács egymillió forintért meg is rendelte a tervet. A megyi tanács — érthetően — nem tudott semmit sem hozzáadni. A minisztériumtól várnánk, hogy legalább hatmillióval segítsen bennünket. Járdái) József tanácselnök A nagyközség párttitkára, Szász János A nagyközség három vezetője szerint a lakosság zöme vállalja a családonkénti 30 ezer forintot a csatornamű társulat megteremtése érdekében. Első ütemben 120 lakást érintene, és olyan közintézményeket, mint az áfész-vendéglő, az iskola, az óvoda, a tejgyűjtő, valamint a sütőüzem. Utóbbinak — ha nem változik a helyzet, a léte is megkérdőjeleződik. Előbb-utóbb a vízminőség megóvására is gondolniuk kell a kisköreieknek. — A Tisza völgye a szakemberek szerint ivóvízben igen gazdag terület — világosít fel Járdán József. Ám 30—40 méter mélységben már mindinkább nitrátos. Még több lesz a bajunk, ha feldúsul alattunk a szennyvíz. Hosz- szabb távon féltjük tehát a most még jó minőségű, bőséges ivóvizünket. — Legalább tízmillió forintra lenne szükségünk ahhoz, hogy a Köjál előírásainak megfelelően a falutól 6—8 kilométerre kialakíthassuk a szeméttároló telepet. Arra is nagy szükség van. Annál közelebb épp a magas talajvíz miatt nem tehetjük — mindezt szinte egyszuszra sorolja a pártbizottság titkára. A tényékhez tartozik még: a nagyközség évi költségvetése 24 millió forint, ebből fejlesztésre 1,9 millió jut... Segítséget adhatna például a horgász szövetség is. Akik ezen a partvidéken lógatják a horgot a vízbe, a tagdíjat a Mohosznak fizetik, viszont itt vadkempingeznek, „termelik” a hulladékot. És még egy csónak- kikötőt se hajlandók a szövetségbeliek létesíteni. A KIB, a Közép-Tiszavidéki Intéző Bizottság igazán a szívén viseli a térség sorsát, ám az anyagi lehetőségei behatároltak. Az se örömteli hír volt, hogy tavaly az Országos Idegenforgami Hivatal a beküldött poroszlói, abádszalóki, kiskörei pályázatokra egy vasat se adott, szálló épül viszont Szolnokon. — Amikor az Országgyűlés kereskedelmi bizottsága nálunk tanácskozott — említi a tanácselnök — akkor úgy foglaltak állást, hogy a Vili. ötéves tervben legyen kiemelt terület a miénk. Ezért is iparkodnánk, hogy ne a mélyről induljunk, amikor már kiemeltek leszünk! Szalay Zoltán A talajvíz megteszi hatását, amint azt a széles repedések is mutatják Még két métert se kell leásni, máris megjelenik a talajvíz A készülő üdülők a reménytelibb jövőt sejtetik (Fotó: Perl Márton)
