Népújság, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-30 / 285. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évfolyam, 285. szám ÁRA: 1988. november 30., szerda 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA „Társadalmunk betegségeinek egyetlen gyógymódja a szocializmus” Kommunista aktíva a Budapest Sportcsarnokban Több mint tízezer budapesti kommunista részvételével pártaktívát rendeztek kedden a Budapest Sportcsarnokban. A rendezvény előadója Grósz Károly a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára volt. Jassó Mihály, az MSZMP Budapesti Bizottságának első titkára köszöntötte a kerületek küldötteit, a főváros országgyűlési képviselőit, a budapesti pártbizottság, a fővárosi tanács tagjait, a tömegszervezetek képviselőit, valamint a meghívott pártonkívülieket. Megragadva az alkalmat, kifejezte azt a véleményét, miszerint .az elmúlt másfél évben, Grósz Károly miniszter- elnöksége idején a kormány munkája karakterisztikusabb lett, megalapozva a párt határozataira épülő kormányprogram megvalósítását. Hangsúlyozta: a Magyar Népköztársaság tekintélye, megbecsültsége a világban megszilárdult. A fővárosi pártszervek többségében kialakult véleményt is tolmácsolva elmondta: bár Grósz Károly személyét többen megsokszorozva, több funkcióban is elképzelték, általános az elégedettség, hogy képességét és energiáját ezután a párt ügyeinek intézésére, a pártmunka szervezésére, megújítására, az MSZMP előtt álló feladatok megoldására fordítja. Ezt követően Grósz Károly lépett a mikrofonhoz. Grósz Károly beszéde Országgyűlés után Rendkívül feszes tempójú volt az Országgyűlés novemberi időszaka. A Tisztelt Ház tízpontos tárgy- sorozatot tudhat maga mö- , gött, s akadt olyan napi- i ; rendi pont is — nevezetesen a stabilizációs program tapasztalatainak ér- j tékelése, és a jövő évi terv- j ről elhangzott tájékoztató —, melynek vitájában harmincán fejtették ki véleményüket. Felszólalásukban is jelezték, amit szavazatukkal is megpecsételtek: a jövő esztendőben^ a gazdaságpolitikában az „A”-verziót fogadják el, amely a világpiaci integrálódás érdekében erőteljes szerkezeti elmozdulásokat kényszerít ki. Űj törvény született a vállalkozási nyereségadóról, a műszaki fejlesztési alapról, s megtörténtek az első lépések a társasági törvényhez való jogi összhang megteremtésére. Megvitatták a politikai intézményrendszer korszerűsítésének helyzetét, s tájékozódtak az Idei állami költségvetés egyes előirányzatainak alakulásáról. Áttekintették az Elnöki Tanácsnak a legutóbbi ülésszak óta alkotott rendeletéit, melynek során Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elöke beszámolt arról, hogy a lőfegyverekről és a lőszerekről szóló új törvényerejű rendeletet a lakossági tiltakozás miatt visszavonják. Üj miniszterelnököt választott a parlament. Németh Miklós személyében, aki eddig az MSZMP KB titkáraként dolgozott. Amit még részletesebben illik tudni, a most hozott döntésekről: a nyereségadó az évi 3 millió forintos árbevétel felett 50 százalék. Az egységes és korszerű innovációs törvény lehetővé teszi, hogy a tudomány és a technika eredményei szélesebb körben hódítsanak teret. A gazdasági társaságokról szóló törvényhez kapcsolódó javaslatok hozták magukkal, hogy hamarosan hozzákezdenek a Polgári Törvénykönyv módosításához, kiegészítésre szorul a Büntető Törvénykönyv, változtatni kell a pénzügyekről szóló törvényen, épp úgy, mint a nem lakás céljára szolgáló építmények adójáról szóló törvényerejű rendeletén. Mindezekből is érzékelhető, hogy az ülésszakon erőteljesen folytatódott a gazdasági reform jogszabályi feltételeinek megteremtése. Ugyanakkor Pozs- gay Imre államminiszternek a politikai intézmény- rendszer korszerűsítéséről szóló tájékoztatója azt is jelezte, hogy a reform a társadalmi és a politikai életben is megtörténik. Ezt biztosítja majd az új alkotmány, melyet a jövő év- közepére ígérnek. S amint a honatyák zöme megfogalmazta: az alkotmánytervezet vitája lehetne az alapja a régóta áhított társadalmi konszenzusnak, amely nélkül nem képzelhető el kibontakozás. Homa János — Joggal vetődik fel a kérdés — kezdte előadói beszédét Grósz Károly —, hogy van-e valami rendkívüli oka ennek a mai találkozónak? Szerintem nincs. Egy politikai párt természetes létezési módja, hogy időről időre ilyen formában is megbeszéli teendőit, s megfogalmazza véleményét az időszerű politikai kérdésekről. Tudatja elvtársaival idehaza és hazánk határain túl is, hogy létezik, hogy van véleménye a világról, s az országon belül lezajló eseményekről. Jelzi jelenlegi vagy potenciális szövetségeseinek, hogy számíthatnak rá, van kivel szövetséget kötniük, és időről időre mérhetik rugalmasságát, magatartását, korrektségét. Közli ellenfeleivel is és ellenségeivel is: szerte az országban birtokolja a sportcsarnokokat, a munkahelyeket, a területéket és természetesen — ha kell —, az utcákat is. (Nagy taps.) Megüzeni, hogy jelen van, nehogy félreértsék vagy rosszul magyarázzák higgadtságát, türelmét, megértését. Az elmúlt években nem éltünk gyakran ezzel a munkaformával, mostanában kezd gyakoribbá válni, a jövőben rendszeressé tesz- szük. A pártaktívára készülve nagyon sok jó, aktuális, lényegi kérdést kaptam. Azokban a kérdésekben, amelyekben van hivatalos testületi állásfoglalás, azt mondom al, s amelyekben nincs, a saját véleményemet. Számítva arra természetesen, hogy ez további viták forrása lesz. A kérdések döntő többsége a belpolitikai életre, a gazdaságra és a pártmunkára vonatkozik. Érthető, hisz ezek foglalkoztatnak mindnyájunkat. Milyen a belpolitikai helyzet? A jelenleg zajló átalakulásnak mennyi a véletlen- szerű és mennyi a tudatosan megtervezett, előre megkomponált eleme? A belpolitikai élet régen tapasztalt sokszínűségének vagyunk szemtanúi és — megítélésem szerint — cselekvő formálói, alakítói is. Azt persze nem állíthatom, hogy mindent előre megterveztünk, minden úgy történik ma. ahogyan elképzeltük. Nem panaszképpen mondom ezt. Hatnak már jó irányban, a mozgás öntörvényei, új, alkotó energiák szabadulnak fel a közélet számára. Vannak természetesen — szinte kikerülhetetlenül — vadhajtások is, olyan jelenségek, melyeknek bár nem örülünk, számítottunk rájuk. A belpolitikai helyzet ösz- szességében pozitív irányban változik. A politizáló társadalom eszménye soha nem volt idegen tőlünk, mi magunk is szerveztük az aktív politikai közéletet. Sajnos — és ezt négy évtizedes történelmünk bizonyítja — a politikai élet akikor élénkült meg igazán, ha megnőttek nehézségeink, gondjaink, s elkényelmesedtünk, ha jobban ment a sorunk. Tulajdonképpen erről van ma is szó. Mi a biztató, mi az értékes ebben a megélénkült politikai légkörben? Mindenekelőtt az, hogy csökken a közömbösség, és nő az érdeklődés a jelen és a jövő sorsfordulót is jelentő kérdései iránt. Egyre több összefüggést ismernek fel az emberek a gazdaság és a politika között, a hazai folyamatok. a változás, illetőleg a nemzetközi tendenciák, nemzetközi viszonyok között. Tapasztaljuk: nagy a tenniaka- rás, a cselekvési vágy, és az értelmes — ezt hangsúlyozni szeretném — áldozatkészség is. A felelősen gondolkodó emberek nagy többsége úgy akar változást és megújulást, hogy vállalja a négy évtized értékeinek a folyamatosságát is. Nem a szocializmust tagadja, hanem azt a modellt, ami 1948 és 1956 között jellemző volt, s mely az utolsó 30 évben eltűnt az életünkből. Ugyanakkor, mivel a helyette kiépült gyakorlat nem adott biztosítékot az újabb szubjektivizmus, a hibás vezetői döntésekkel szemben, s az egyebek mellett ebből is következően jelentkező ismert nehézségeink miatt, a társadalom igényli a maradványaiban és következményeiben ma is tetten érhető sztálinista modell teljes felszámolását. Sok értékes, új vezető is feltűnik a politikai közéletben, számos öntevékeny közösség jön létre, sok hasznos gondolat fogalmazódik meg. tanácsként is a vezetés számára, a helyi kérdések megoldására. Mi ad okot a nyugtalanságra? Mindenekelőtt a nagy hajlam a megújulás, a felfrissülés parttalansága iránt. Divat lett mindent tagadni, akár van indoka, akár nincs. Nyugtalanságra ad okot a módszerek radika- lizálódása. A sztrájkokkal való fenyegetőzés, a mértéktelen követelőzés, az eleve teljesíthetetlen igények tömeges megfogalmazása. Nyugtalanságra ad okot az egyoldalú, csak az elosztással foglalkozó szemlélet, az a magatartás, amely lebecsüli a termelést, az értékteremtő munkát. Ügy tapasztalom, hogy a város nyugtalanabb, mint a falu, ami azt jelzi, hogy inkább a városokban halmozódtak fel azok a feszültségek, amelyek mindenekelőtt a fiatalok és az értelmiségi körökben érhetők tetten. Figyelmeztető továbbá. hogy megnőtt az ellenséges, kis létszámú, de hangos, a polgári restaurációs, ellenforradalmi erők agresz- szivitása is. Taktikájuk átlátszó, ismert, de nem veszélytelen, mert könnyen megtévesztheti a politikai kérdésekkel aktívan nem foglalkozó embereket. A demokrácia, a reform hangos követelése mögé rejtik szándékukat a vezetés lejáratására. a folyamatok olyan típusú felgyorsítására, amely egy ponton már kezelhetetlenné válik. Úgy tűnik mostanában, hogy a legnagyobb tekinté(Folytatás a 2. oldalon) Ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága November 29-én ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága. A testület eszmecserét folytatott a Hazafias Népfront megújulási törekvéseiről, amiről a közeljövőben széles körű, nyilvános vita kezdődik. A Politikai Bizottság felhívja a párt tagjait, hogy lakóhelyükön aktívan vegyenek részt a népfront megújítását szolgáló társadalmi vitákban. Az MSZMP — mint politikai szervezet — egyik alkotója és részese a népfrontmozga- lomnak. A Politikai Bizottság támogatja, hogy az illetékes pártszervek létrehozzák a népfronttestületekben dolgozó kommunisták csoportjait. A Politikai Bizottság megvitatta a párt foglalkoztatáspolitikai elképzeléseiről készült előterjesztést. Ügy foglalt állást, hogy a foglalkoztatáspolitika az MSZMP megújítandó gazdasági, társadalmi és politikai programjának része. A testület állást foglalt a szaktudás, a munkakultúra, a műveltség fejlesztése mellett. Támogatja, hogy a gazdaságban az eredményesség alapján folyó verseny, a munkában pedig az érték, a tudás, a teljesítmény alapján történő kiválasztódás és díjazás érvényesüljön. Fel kell számolni a munkaerőpiac adminisztratív kötöttségeit, ki kell építeni a pályaválasztást, a beiskolázást, a munkába állást, a munkahely- vagy szakmaváltást segítő intézményrendszert. A Politikai Bizottság olyan kormányzati politikát támogat. amely a gazdasági lehetőségekből kiindulva minden lehetséges eszközt igénybe vesz a mind teljesebb foglalkoztatásért, a munkába való visszailleszkedés segítéséért, s a munka nélkül maradókról méltányosan gondoskodik. Alapvető politikai érdek, hogy a fiatalok munkába állhassanak, tudásukat, ten- niakarásukat a társadalmi- gazdasági megújulás szolgálatába állíthassák — állapította me,g a Politikai Bizottság. A Politikai Bizottság áttekintett több fontos — a társadalmat és különösen a párttagságot foglalkoztató — belpolitikai kérdést. Ügy határozott, hogy javasolja a Központi Bizottságnak, e kérdéseket a következő ülésén vitassa meg. A Politikai Bizottság 1988. december 15-re összehívta a Központi Bizottságot. A testület ülését követően a kialakult szokásoknak megfelelően Major László, a Központi Bizottság szóvivője tájékoztatta a sajtó nagyszámban megjelent képviselőit az ott elhangzottakról. A sajtótájékoztató vendége volt Kovács Imre, a KB gazdaságpolitikai osztályának vezetője. A napirendi pontokhoz fűzött rövid értékelésében Major László mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy bár a Politikai Bizottság megfogalmazta a párt álláspontját a Hazafias Népfront megújulási törekvéseivel, illetve a munkaerő-gazdálkodás alakulásával kapcsolatban, ez nem jelenti a párt beavatkozását. Mindössze arról van szó, hogy egy politikai pártnak szükségszerűen ki kell alakítania a maga programját e fontos kérdésekben. Kovács Imre egy pontosítással kezdte tájékoztatóját: ma már célszerűbb a munkaerő-gazdálkodás fogalmát a foglalkoztatáspolitika megjelöléssel felváltani, hiszen a PB elé került javaslatnak is az a lényege, hogy szemléletünkben egyfajta váltás következzék be. s a tennivalókat komplex foglalkoztatáspolitika keretében fogalmazzuk meg. Ez annál is fontosabb, mivel a hosszú távú gazdaság- politikai elképzelések egyik stratégiai elemét alkotja e kérdéskör. A pártban egyébként külön munkabizottság foglalkozik a gazdaságpolitikai stratégia kidolgozásával, s e munka most olyan stádiumba jutott, hogy a Politikai Bizottság megvitathatta első eredményeit. Kovács Imre a koncepció három fontos eleme közé sorolta mindenekelőtt az oktatás megújítását. Ez egyaránt érintené a közoktatást, a szakoktatást és a felsőfokú képzést is; a cél az lenne, hogy a kor követelményeihez jobban igazodó tudással felvértezett, folyamatos önképzésre kész emberek hagyják el az iskolapadokat. Nem kevésbé fontos a gazdaság szerepe a munkaerő értékelésében Olyan feltételeket, értékrendeket kellene kialakítani a gazdálkodásban, amelyek a nagyobb tudást, a nagyobb felkészültséget részesítik előnyben, A harmadik kiemelésre méltó elem a munkaerőpiac, a keresletkínálat egyensúlyának lehetőség szerinti biztosítása. A szerkezetátalakítás óhatatlan következményeként számos munkahely megszűnik, ugyanakkor számos olyan új munkahely létrehozását ösztönzik, amelyek felszívják a másutt felszabaduló munkaerőt. A központi szabályozás tehát egyrészt a kereslet növelésével, másrészt a kínálat szűkítésével vehet részt a piaci egyensúly fenntartásában. Az utóbbira példa lehet a részmunkaidős foglalkoztatás. a nyugdíjkorhatár rugalmas kezelése, a betegek gondozásának, illetve a gyermekek nevelésének valamiféle munkaviszonykénti elismerése, összességében ez a koncepció egy, a korábbinál jóval aktívabb — ugyanakkor — indirekt — foglalkoztatáspolitikával igyekszik mindenki számára megélhetést biztosítani. Arra azonban fel kell készülni, hogy növekedni fog a munkahelyüket elvesztők száma. — A párt tudomásul veszi — mondotta Kovács Imre —, hogy a munkanélküliség létező intézmény lesz a jövőben a szocialista társadalomban is. Ezt el kell fogadnia a pártnak. De a tartós és tömeges munka- nélküliség elfogadhatatlan. A cél az, hogy a teljes foglalkoztatásra törekedve hatékony foglalkoztatás valósuljon meg a következő években. Tömeges munkanélküliség az lenne, ha az aktív foglalkoztatottak több mint 2 százaléka — megközelítően százezer ember — válna munkanélkülivé hazánkban A tartós munkanélküliség fogalma még vitatott, egyesek 1 évben, mások fél évben szabják meg ennek határát. A munkanélküliség egyébként ma a munkaerőgazdálkodásnak igen aktuális kérdése, ennek részleteivel azonban a Politikai Bizottság nem foglalkozott, mert ez nem tartozik a koncepcionális kérdések közé. A részletek kidolgozása_ az érintettekre mindenekelőtt a kormányra, a szakszervezetekre, a KISZ-re vár. A Képes 7 főszerkesztője azt kérdezte, a munkanélküliséggel kapcsolatos elképzelések mennyire vannak összhangban a SZOT véleményével. A szóvivő elmondta: mind ä SZOT, mind a KISZ egyetért azzal az elvvel, hogy a teljességre törekedve, hatékony foglalkoztatást kell megvalósítani. Eltérnek viszont a vélemények abban, hogy ki kapjon munkanélküli segélyt. E kérdésekben viszont a párt nem foglal állást, ezért a vita elsősorban a szakszervezetekre és a kormányzatra tartozik. A kormányzat álláspontja szerint egyelőre nincs lehetőség arra, hogv a munka nélkül maradókat állam- polgári jogon illesse meg a segély. Jövőre a segélyek forrását költségvetés biztosítja, később azonban biztosítási rendszer kialakítása válik szükségessé, amelyben a munkavállalók, a munkáltatók, illetve a költségvetés adja össze a segélyekhez szükséges pénzalapot. Grósz Károly, az MSZMP főtitkára beszél (MTl-fotó: Manek Attila)
