Népújság, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-29 / 284. szám

A megyei pártértekezlet időpontja: 1989. január 21. — Színhelye: Gyöngyös Ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Heves Megyei Bizottsága Tegnap, november 28-án ülést tartott Egerben a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Heves Megyei Bizottsága. A testület tagjait dr. Asztalos Miklós, a pártbizottság titkára köszöntötte. Külön gratulált Rajki Sándornénak, a Központi Bizottság tagjának, akit — mint lapunk hétfői számában részletesen beszámoltunk róla — november 26-án választottak meg az MSZMP Gyöngyös Városi Bizottsága első titkárának. Ugyancsak külön üdvözölte Goda Miklóst, a Mátraaljai Szénbányák vezérigazgatóját, aki a közelmúltban lett tagja a pártbizottságnak. Elsőként fíarta Alajos, a megyei pártbizottság első titkára adott tájékoztatót a Központi Bizottság 1988. november 22-i üléséről. Szünet után a pártbizottság Kiss Sándornak, a pártbizottság titkárának elnökletével folytatta munkáját. Juhász Lajos, a párt- bizottság titkára terjesztette be azt a javaslatot, amely a megyei pártértekezlet előkészítésével, szervezésével foglalkozott. A végrehajtó bizottság írásos jelentéséhez, valamint a szóbeli ki­egészítéshez 14-en kértek szót. A felmerült kérdésekre Juhász Lajos válaszolt, majd a pártbizottság egyhangú szavazattal úgy döntött, hogy a megyei pártértekezletre 1989. január 21-én kerül sor Gyöngyösön, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Társa­dalomtudományi Kar Vállalatgazdasági Üzemmérnöki Intéze­tében. (A pártbizottság állásfoglalására lapunk későbbi számá­ban visszatérünk.) A pártbizottság ülése Kiss Sándor titkár zárszavával ért véget. Várkonyi Péter Malajziában Az államközi kapcsolatok fej­lődése mind jobb lehetőségeket nyújt a magyar-malajziai gazda­sági együttműködés kölcsönö­sen előnyös bővítésére — tűnt ki Várkonyi Péter külügyminiszter hétfőn kezdődött Kuala Lum­pur-i tárgyalásain. A magyar diplomácia vezető­je sűrű munkaprogramot teljesí­tett malajziai hivatalos látogatá­sának első napján. Találkozói so­rából kiemelkedett Mahathir Mohamad miniszterelnökkel folytatott megbeszélése. A véle­ménycsere tükrözte: az elmúlt néhány esztendőben kialakult jó államközi kapcsolatok kedvező alapot nyújtanak az együttmű­ködés dinamikus fejlesztéséhez, ami mindkét félnek szándéka és érdeke. A nézetek hasonlóságáról ta­núskodott Várkonyi Péter és Abu Hassan Omar külügymi­niszter véleménycseréje is. Meg­állapították, hogy a két ország el­térő földrajzi és politikai helyze­te ellenére egyként támogatja a nemzetközi biztonság és, a lesze­relés alapkérdéseinek megoldá­sát, a regionális konfliktusok igazságos politikai rendezését. Szóba került a kétoldalú kap­csolatok fejlesztésének néhány kérdése. ' Elvi megállapodás született a kettős adózás megszüntetéséről szóló, illetve egy bankközi egyezmény létrehozásáról. Oravecz Ferenc az esztergagépen tengelyt mun­kál... VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évfolyam, 284. szám 1988. november 29., kedd ÁRA: 1,80 FORINT Az épület. Eligazítás a munkálatok kezdete előtt... Bokros János az elektromos próbapadon az IFA teherautó indítómotorját ellenőrzi... (SzSbó Sándor felvétele — MTI) Kimozdulás a holtpontról A kormány és a SZOT képviselőinek megbeszélése Megbeszélésre ültek össze a kor­mány és a SZOT képviselői hét­főn a Parlamentben. A kormány tárgyaló küldöttségét Pozsgay Imre államminiszter, a szakszer­vezetekét pedig Nagy Sándor, a SZOT főtitkára vezette. A tanácskozást Pozsgay Imre nyitotta meg, hangsúlyozva, hogy ezt a találkozót a kormány és a SZOT képviselőinek előző, szeptemberi megbeszélésének szellemében hívták össze. A tanácskozás napirendjéül a résztvevők elfogadták az állam­miniszternek azt a javaslatát, hogy elsőként a Munka Tör­vénykönyve módosításával kap­csolatos kérdéseket, majd ezt kö­vetően az 1989. évi népgazdasá­gi terv főbb — vitatott — pontjait, s ezután a foglalkoztatáspolitika aktuális tennivalóit vegyék gór­cső alá. Nagy Sándor különösen nagy­ra értékelte a kormány készségét a találkozó iránt, mert mint mond­ta: nagyon nehéz helyzetben ke­rül sor erre a megbeszélésre. A szakszervezetek abból indulnak ki, hogy jövőre olyan helyzetben kell élni, dolgozni, amikor válto­zatlanul nagy terhet kell viselnie az ország népének. Az eredeti el­képzelésekhez képest rontani fogja a költségvetés helyzetét, hogy az Országgyűlés legutóbbi, múlt heti ülésén a beteijesztett javaslatnál alacsonyabb mértékű nyereségadót fogadtak el. Ezt is figyelembe véve, a szakszerveze­tek határozottan kérik: további terheket ne hárítsanak a lakos­ságra, az eredeti 1989-es mérté­keket felülvizsgálva keressék az elfogadható kompromisszumo­kat a reálbérek alakulása, a szo­ciálpolitikai juttatások és a nyug­díjak kompenzálása ügyében. Ennek lehetséges forrásairól szólva a SZOT főtitkára felvetet­te a katonai kiadások további mérséklésének szükségességét, a nagyberuházások terheinek esetleges időbeli széthúzását, a veszteséggel gazdálkodók támo­gatásának leépítését. A reálbé­rek és a szociálpolitikai juttatá­sok alakulása körüli tárgyalások­ról szólva hangsúlyozta, hogy nemcsak a szakszervezeteknek kell a kompromisszum érdeké­ben lépéseket tenniük. A meg­egyezésre a kormány részéről is tapasztaltak szándékot. Kitért arra is, hogy a mostani találkozó jelentőségét növeli: a szakszer­vezetek a hét végén országos ér­tekezletre készülnek, s ennek hangulatát a jelenlegi tanácsko­zás eredménye is minden bizony­nyal befolyásolja majd. A találkozót Pozsgay Imre is fontos eseménynek minősítette. Egyetértett azzal, hogy azokban a kérdésekben, amelyekben megállapodásra jutnak, ténysze­rű, világos fogalmazásra kell tö­rekedni, hogy a későbbiekben egyik félnek se legyen lehetősége a maga értelmezése szerint in­terpretálni az elhangzottakat. Ez a korrekt együttműködés egyik feltétele — hangsúlyozta. A kormány is nagy reménye­ket fűz a szakszervezetek tanács­kozásához, mert amikor a szak- szervezeti mozgalom saját hely­zetének, szerepének tisztázásá­val foglalkozik majd, egyúttal választ keres az ország problé­máinak megoldására is. A kor­mány a szakszervezeti mozga­lom megerősödését, a tagság bi­zalmának növekedését várja et­től a konferenciától, egy erős partner megteremtését a jövőbe­ni országos tervek és programok körüli együttműködésben. A szakszervezetek ilyen fajta meg­erősítése nincs a kormány ellené­re — hangoztatta. A továbbiakban arról szólt, hogy a kormánynak a rossz gaz­dasági helyzetben is jók a tárgya­lási pozíciói. Ezzel kapcsolatban kiemelte: a kormány politikailag nem kívánja viselni a felelősséget azért a korszakért és azokért a té­vedésekért, amelyek az ország gazdasági válságához vezettek. Ennek az Országgyűlés mostani ülésszakán is jelét adta már. Új (Folytatás a 2. oldalon) Felelősség Emberi erény a vélemény- nyilvánítás. Egyaránt tisztelni lehet azt is, aki igent, s azt is, aki nemet mond. Mindkettő valamiféle határozott kiállás, arra vall, hogy az illető feltét­lenül alapos ismerője a témá­nak, az ügynek, biztos a dol­gában. Meggyőződése, hogy jól ítél, igaza van. Ilyen esetben a tévedés is megbocsáthatóbb. Mert — ugye? — tévedni is emberi do­log. Bárkivel megeshet, hogy nem „ráhibázik”, hanem elhi­bázza. A legjobb szándék mellett sem biztos, hogy sike­rül a leghelyesebb álláspontra helyezkedni. A legnagyobb tudásban is lehetnek héza­gok, olykor a legalaposabb gyakorlat is kevésnek bizo­nyul ennek vagy annak az el­döntéséhez. Haragudni, neheztelni te­hát aligha szabad, még akkor sem, ha úgyszólván már az el­ső pillanatban látszik a mellé­fogás. Amikor pedig éppen­séggel utólag annak a döntés­nek a realitása is bizonyossá válik, amelyben korábban csak kevésbé hittünk, társunk felkészültségét, józanságát különösen értékelnünk kell. Más kérdés a tartózkodás. Jóllehet, ez is magatartástí­pus, egyfajta szereplési for­ma. Ugyanúgy hozzátartozik egy-egy szavazáshoz, mint az igen és a nem. Mégis, vala­hogy úgy tűnik — s ebben aligha vagyok egyedül — lé­nyegesen eltér az említettek­től. Valamiféle semlegessé­get, langyosságot, bátortalan­ságot juttat az ember eszébe. Olyasfélét, hogy a tartózkodó személy ilyen vagy olyan ok­nál fogva igyekszik kerülni a felelősséget. A legkevésbé sem kívánja vállalni ennek vagy annak a súlyát, kényel­mesebbnek tartja a passzív közreműködést. Ennélfogva már önmagá­ban sem lehet valóban érté­kelhető ez a véleménynyilvá­nítás, aligha sorolható az eré­nyek közé. Annál is inkább, mivel a tapasztalható közöm­bösség ráadásul gyakorta csu­pán látszat. Az érdektelensé­get színlelő ember is élénken figyeli az eseményeket, ered­ményeket. S talán az első, aki ujjongva hirdeti akár ennek, akár pedig annak a döntésnek a diadalát. Mindjárt hozzáté­ve persze azt is, hogy maga is így akarta. Majd utána mind­járt megy is a győzőkhöz sün­dörögni. Ami ennél is rosszabb: nem egyszer be is fogadják a dör- gölőzőt, s hamar megbocsát­ják — ha egyáltalán észreve­szik — korábbi tartózkodását. Hamarább, mint aki annak idején határozottan kiállt — utóbb alul maradt — meggyő­ződése mellett. Vitathatatlan annak szük­ségessége, hogy a harmadik fél is megkérdeztessék. A tar­tózkodás helyénvalóságán vi­szont annál inkább lehet vi­tatkozni. Kétségkívül az igen vagy a nem az elfogadhatóbb, a szimpatikusabb vélemény egy-egy kérdésben. S bizto­sabb, hogy ezek vezetnek in­kább eredményre, mint a lagymatag semlegesség, az ér­dektelenség jelmezében vég­zett ügyeskedés. Gyóni Gyula Új műhelyben Gyöngyös­patán A gyöngyöspatai Mátrai Egyesült Ter­melőszövetkezetben — saját anyagi erőfor­rásból — elkészült a 2000 négyzetméter alapterületű, korsze­rűen felszerelt gép­műhely, amelyre 20 millió forintot költöt­tek, Az idei téli gépja­vítást már korszerűen felszerelt, jól fűtött, tágas csarnokban vé­gezhetik el a szerelők. AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

Next

/
Oldalképek
Tartalom