Népújság, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-28 / 283. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évfolyam, 283. szám ÁRA: 1988. november 28., hétfő 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Szombaton a Központi Műszaki Fejlesztési Alapról szóló tör­vényjavaslat feletti vitával folytatta munkáját az Országgyűlés ülésszaka. Az ülésen részt vett Straub F. Brúnó, az Elnöki Ta­nács elnöke, Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke. Az ülésszak harmadik napján az elnöklő Jakab Róbert né első­ként Simon Péter Pálnak, (Bor­sod m., 23. vk.), a Tiszai Vegyi Kombinát gyáregységvezetője­nek adta meg a szót. A terv- és költségvetési bizottság előadója a jelenlegi nehéz gazdasági hely­zetből való elmozdulást a terme­lés és a termékek műszaki szín­vonalának, versenyképességé­nek javításában- jelölte meg, amelyben meghatározó szerepet kap a kutatási-műszaki fejleszté­si tevékenység. Leszögezte, hogy a fejlesztési célok kijelölése, a kutató-fejlesztő munka irányítá­sa, feltételeinek és eszközeinek meghatározása a kormány fel­adata. Ennek egyik legfontosabb eszköze a Központi Műszaki Fej­lesztési Alap rendszere, amely az elmúlt három évtizedben alapve­tően bevált. A jelenlegi intéz­mény újraszabályozását a gazda­sági reformfolyamathoz való il­lesztése követeli meg. Tóth János ^Budapest, 37. vk.), a Műszaki es Természettu­dományi Egyesületek Szövetsé­gének főtitkára megállapította: a Központi Műszaki Fejlesztési Alap rendszere nem valamiféle egyedülálló, sajátosan magyar konstrukció. Az infrastrukturá­lis, ágazatközi részvétel, illetve a kockázatmegosztás gyakorlata. Az ilyen vegyes finanszírozású fejlesztéseknél ugyanis hatéko­nyan kapcsolhatóak össze az ál­lami, a vállalati, a magán-, illetve a hazai és a külföldi források. A MTESZ javaslattevő kíván lenni a Központi Műszaki Fej­lesztési Alap felhasználásában, s igényt tart arra, hogy az alap fel- használásának társadalmi elle­nőrzéséből is részt vállalhasson. Lotz Ernő (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 12. vk.), az Ózdi Kohászati Üzemek vezérigazga­tója bevezetőben arról szólt, hogy a jelenlegi körülmények között a műszaki fejlesztési alap képzése a vállalatok számára gyakorlatilag adójellegű elvo­násként jelentkezik, terheiket növeli. Ez azért kedvezőtlen, mert a más, hasonlójellegű befi­zetésekkel együtt növeli a válla­lati jövedelmek központosítását. Biacs Péter (Budapest, 30. vk.) egyetemi tanár, a MÉM Központi Élelmiszeripari Kuta­tóintézetének főigazgatója úgy vélekedett: a Központi Műszaki Fejlesztési Alap megteremtése jól, koncepciózusán történik, azonban az elosztásban, a fel- használásban az elvek és a gya­korlat összhangja még nincs kel­lően kidolgozva. Meggyőződé­sének adott hangot: halasztha­tatlan rátérni a kockázati tőke szerinti finanszírozásra, azaz ar­ra, hogy részt vállaljunk a műsza­ki fejlesztés megvalósításában ál­lami eszközökkel, és részesed­jünk annak hasznából. Mivel több hozzászóló nem je­lentkezett, Tétényi Pál, az OMFB elnöke válaszolt az el­hangzottakra. Felvetődött a vitá- (Folytatás a 2. oldalon) Interjú az új miniszterelnökkel Németh Miklós válaszolt lapunk munkatársának Németh Miklóssal, a Minisz­tertanács csütörtökön megvá­lasztott új elnökével rendkívül nehéz volt interjút készíteni, hi­szen az Országgyűlés ülésszaka alatt minden szünetben legalább három-négy képviselő vette kö­rül. Szombaton viszont az egyik nyúlfarknyi szünetben lapunk rendelkezésére állt. Hogy ez így történhetett, abban e sorok írójá­nak nagy segítségére volt Barta Alajos, a megyei pártbizottság első titkára. Ő mutatott be a mi­niszterelnöknek. Elöljáróban azt is el kell mon­dani, hogy jómagam is részt vet­tem azon a sajtótájékoztatón, amelyet Németh Miklós még csütörtökön tartott az újságírók­nak. Itt részletesen beszámolt terveiről, így például, hogy a Grósz-kormány programjának szerves folytatására készül, hogy a stabilizációs program prioritá­sait élőnek, aktuálisnak tartja. Szó volt arról is, hogy kormánya már decemberben a Parlament elé<tejjeszti szervezeti és szemé­lyi javaslatait. Azt is megfogal­mazta, hogy csak egy népfrontos Minisztertanács lehet működő­képes, melynek tagjait a ráter­mettség és az erények alapján vá­lasztják. Nyíltan és demokrati­kus körülmények között. Mindezekkel csupán azt pró­báltam érzékeltetni, hogy Né­meth Miklós már vázolta törek­véseit, ezért ezt a beszélgetést ar­ra igyekeztem felhasználni, hogy elsősorban miniszterelnökségé­nek első óráiról faggassam. — Sor került az első miniszter- tanácsi ülésre. Ha jól tudom, ez soronkívüli és rendkívüli volt. Milyen célt szolgált ez a parla­menti ülésszak idején? — Ez egy rövid összejövetel volt. Azért kezdeményeztem, hogy ne a december elsejei hiva­talos ülésen találkozzam először a kormány tagjaival. Most mó­dunk volt nem hivatalos formá­ban is köszönteni egymást. Nem volt különösebb tartalma egy ba­ráti beszélgetésnek, afféle gesz­tusnak tekintettem. S mivel az Országgyűlés rendkívül feszes tempóban, szinte reggeltől estig ülésezik, így természetesen me­leg ételről is gondoskodtunk, hi­szen ebédidőben történt ez az ülés. Természetesen, a szó szoros értelmében nem kell egymásnak bemutatkoznunk, hiszen koráb­bi beosztásaimból is nagyon jól ismerjük — többé-kevésbé — egymást, viszont ez az alkalom is elősegítette, hogy a közös mun­kához kapcsolódó szabályokról elbeszélgessünk. A nyíltság, az őszinteség és a korrektség kérdé­sei kerültek szóba, kértem a se­gítségüket, hogy támogassanak, mert az elején minden bizonnyal lesznek gondjaink, netán botla­dozni is fogok, s ezt nézzék el ne­kem. — Ön most immáron második napja az ország miniszterelnöke. Ezt a tisztséget rendkívül fiata­lon, negyvenévesen töltheti be. Meghozta-e az első döntését eb­ben a rendkívül magas beosztá­sában? — Igen — válaszolta Németh Miklós. — Már pénteken meg­született miniszterelnökségem első intézkedése. Tekintettel ar­ra, hogy a Parlament az 50 száza­lékos nyereségadó-mértéket fo­gadta el az 55 százalékos helyett, ezért megkértem a tervgazdasági bizottságot, a pénzügyminisz­tert, s a tervhivatal elnökét, hogy a december elsejei miniszterta­nácsi ülésre a költségvetés kiadá­si oldaláról, a kiadási feltételek felülvizsgálatát számszerűen be­mutatva terjesszék elő. Ez nem egy kis munka. Az Országgyűlés decemberi ülésszakán tárgyalja a költségvetést. Javasoltam Villá­nyi Miklós pénzügyminiszter­nek, hogy a vállalkozási nyeresé­gadó mértékének a már említett csökkenése miatt kérjen felha­talmazást a Tisztelt Háztól, hogy e témakörben ne kelljen 30 nap­pal a napirend tárgyalása előtt benyújtani a tervezetet. — Ön Monokon született, ugyanott, ahol Kossuth Lajos, a reformkor jeles politikusa, mi több, meghatározó gazdaságpo­litikusa. Mennyiben volt hatással az Ön életére ez az epizód? — Én abban az időben jártam általános iskolába, amikor még a március 15-ei ünnepségek más­képpen zajlottak, mint később. Az iskolában egy olyan magyar­történelem szakos tanárom volt, aki református papból lett peda­gógus. A helyi Kossuth Múzeu­mot is ő vezette. Szíwel-lélekkel végezte munkáját. Sajnos, már meghalt. Bizonyos elfogultság jellemezte tevékenységét, amit azzal is érzékeltethetek, hogy az óráin a szokásosnál is több Kos- suth-beszédet és -idézetet kellett megtanulnunk. Én még emlék­szem, hogy a monoki Kossuth­(Fotó: Szántó GYörgy) szoborra felírt néhány mondat is­merete elemi feltétele volt, hogy valaki minimum kettest kapjon. A szöveg, amelyet Turinból írt Kossuth — még ma is tudom — így szól: „Monokon születtem, a Szerencsi-hegy tövében, ahol a rege szerint Árpád a honalapítás első áldomásait megüllötte. ” Egy általános iskolásnak ezek az ar­chaikus kifejezések nem mindig jönnek a nyelvére, de aki hibá­zott, az már mehetett is a helyére elégtelennel. Amikor már közép­iskolába és egyetemre jártam, és jobban megismerkedtem a re­formkor történelmével és törek­véseivel, eszem inkább Széchenyi gondolataihoz és törekvéseihez, s kevésbé a radikális Kossuthhoz húzott. Ez a kettősség bennem jól megfért. Akkor is, most is... Amikor idáig jutottunk, han-' gosan berregni kezdett a szünet végét jelző csengő. Csupán annyi időnk maradt, hogy megköszön­jem a beszélgetést, és jó egészsé­get kívánjak fiatal miniszterelnö­künknek. Homa János Szovjet—francia űrrepülés A Szojuz TM-7 egyébként si­keresen startolt: Alekszandr Volkov, Szergej Krikaljov és Je- an-Loup Chrétien — miután né­hány szót váltottak Mitterrand- dal és elbúcsúztak szeretteiktől — szombaton este nekivágtak az útnak. A program szerint hétfőn este űrhajójuk összekapcsolódik a Mír űrállomással, s csatlakoz­nak az állomás három lakójához. A közel egy hónapig tartó közös munka után Musza Manarov és Vlagyimir Tyitov december 21- én Chrétien társaságában az elő­ző űrbrigád, a szovjet-afgán űr­személyzet által használt Szojuz TM-6 fedélzetén visszatér a Földre. Az indulás ünnepélyes perceit egy közeli megfigyelőpontről nézte végig Francois Mitterrand köztársasági elnök, a kíséretében lévő francia politikusok, üzle­temberek, valamint Eduard Se- vardnadze szovjet külügyminisz­ter társaságában. Néhány méter­re tőlük a két szovjet űrhajós és a francia kozmonauta családtagjai izgulták végig a start perceit. Chrétien amerikai származású felesége Amy, és Francois nevű, első házasságából származó fia egy-egy levelet szorongatott a kezében, amelyet Chrétien utasí­tása szerint csak az indulás után volt szabad felbontaniuk. A sikeres start örömében két jóbarát, két veterán űrhajós, Dzsanibekov és Leonov oszto­zott velük. Francois Mitterrand és kísére­te az esti órákban elutazott a Szovjetunióból. Várkonyi Péter távol-keleti látogatása Várkonyi Péter külügyminiszter szombaton hivatalos látogatásra Malaysiába, a Fülöp-szigeteki Köztársaságba és a Kínai Népköz- társaságba indult. Városi pártértekezlet Gyöngyösön Felelősségteljes döntésekkel a megújulásért A pártbizottság új első titkára: Rajki Sándomé Több mint 15 órás tanácskozás során hozta meg nagy fontos­ságú döntéseit Gyöngyös és körzete kommunistáinak szombati értekezlete, amelyet a GATE Társadalomtudományi Kar Válla­latgazdasági Üzemmérnöki Intézet aulájábaii rendeztek. A tér­ségben lévő 164 alapszervezetet 242 szavazati joggal rendelkező küldött, illetve testületi tag képviselte. A fórumot — a várako­zásnak megfelelően — élénk vita jellemezte. A jelenlévőket Kónya Lajos, az MSZMP Gyöngyös Városi Bizottságának első titkára kö­szöntötte. Tájékoztatta a hallga­tóságot arról a folyamatról, amely a városi pártértekezlet megtartásához vezetett. Az el­nökségben foglaltak helyet: dr. Farkas Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának osz­tályvezető-helyettese, Kiss Sán­dor, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának titkára, Rajki Sándomé, az MSZMP KB tagja, a Gagarin Hőerőmű Vállalat pártbizottsági titkára, valamint a város párt- és állami vezetői. (Folytatás a 3. oldalon) A Magyar Autóklub küldöttközgyűlése A Magyar Autóklub szomba­ton tartotta küldöttközgyűlését a Marx Károly Közgazdaságtudo­mányi Egyetemen. Az 575 ezer klubtag nevében csaknem 500 választott küldött vett részt a ta­nácskozáson; egyebek között számba vették a legutóbbi köz­gyűlés óta elért eredményeket, és megvitatták a klub érdekvédelmi feladatait. A küldöttek elé terjesztett írá­sos anyag utal arra, hogy a klub a műszaki szolgáltatások színvo­nalának javítását tekinti egyik legfontosabb feladatának, hi­szen az egyre öregedő autópark mind több és igényesebb műsza­ki felülvizsgálatot, javítást igé­nyel. Ma már 59 műszaki állo­mása van az autóklubnak, s az el­múlt három évben 21 újat adtak át. Jelentősen bővült és korsze­rűsödött az utóbbi években a műszerpark, erre a célra mintegy 26 millió forintot fordítottak. Balogh Tibor, a klub főtitkára fűzött szóbeli kiegészítést az írá­sos előterjesztéshez. Hangsú­lyozta: a klub irányítása eddig is társadalmi volt, s ezután is így marad. A szervezet korszerűsíté­sében a cél az, hogy a klub egysé­gei mielőbb önállóan működje­nek. Természetesen oly módon,' hogy egységes maradjon a Ma­gyar Autóklub arculata, a számí­tógépes nyilvántartás, a szolgál­tatások köre és az azokért felszá­mított díj. Aláhúzta, hogy az ér­dekképviseleti munkát a koráb­binál jóval hatékonyabbá kell tenni. A klub vezetése fellép an­nak érdekében, hogy mihama­rabb korszerűsödjék a hazai gép- kocsipark. Sürgeti olyan műsza­ki és gazdasági konstrukció ki­dolgozását, amely hozzájárul a kétütemű motorral felszerelt gépkocsik mielőbbi lecserélésé­hez. Részt vett a klub a közúti közlekedési törvény előkészíté­sében is, és javaslatai közül több megvalósult. Egyik alapvető fel­adatának tekinti a klub a sze­mélygépkocsi-vezetőképzést, az oktatás technikai színvonalának emelését. Arra is gondolnak, hogy vezetéstechnikai centru­mot hoznak létre. Itt az ifjúság oktatásával és a felnőtt lakosság továbbképzésével egyaránt fog­lalkoznának. A vitában elhangzott, hogy az autósok érdekvédelmét több te­rületen is fokozni szükséges. Fel­szólalt Balogh György vezérőr­nagy, az Országos Vám- és Pénz­ügyőrség parancsnokának he­lyettese. Elmondta, hogy a janu­ár 1-jével életbe lépő új vámjog- szabály szerint a mozgássérül­teknek alanyi jogon jár a vám- mentesség, ha gépkocsit hoznak be, vagy ajándékba kapnak kül­földről. Részletesen szólt az új szabályokról, amelyek a koráb­binál több vámkedvezményt nyújtanak a lakosságnak. Az egyik legnagyobb kedvezmény az, hogy az áruk elvámolásának alapja (a gépkocsik kivételével) a vásárlást igazoló számla lesz. A behozott gépkocsikat terhelő vám alapja jövőre az Európa ti­zenegy országában bevezetett, úgynevezett Schwanke kataló­gus, amely havonta jelenik meg. Az 1600 köbcentis benzin-, illet­ve a 4000 köbcentis dízelmoto­ros kocsik vámja 10 százalék lesz abban az esetben, ha az autó életkora nem haladja meg a négy esztendőt. A négyévesnél idő­sebb autókra 30 százalékos bün­tetővámot szabnak ki. A vezé­rőrnagy elmondta azt is, hogy je­lentős magánautó-behozatalra számítanak. A Hungária Biztosítóval tár­gyalást folytatnak, hogy annak Gvadányi úti telepén koncent­ráltan vámkezelhessék a külföld­ről behozott autókat. Nagy Ervin közlekedési mi­niszterhelyettes is felszólalt a ta­nácskozáson, s átadta Grósz Ká­roly üdvözletét és jókívánságait. Befejezte munkáját az Országgyűlés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom