Népújság, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-03 / 263. szám

4. KULTÚRA KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1988. november 3., csütörtök Bükkszéki Józsa Zoltán Valószínű, hogy a közelmúlt általános iskolásai valamennyien megírták azt a dolgozatot, amely arról szól, hogyan képzelik az életüket a jövőben, esetleg 2000- ben. Emlékszem, hogy mikor én voltam kisiskolás, a Pajtás újság­ban jelent is meg egy összeállítás ilyen munkákból. A gyerekek űrautókról, légpárnákról álmo­doztak, s arról, hogy minden au­tomata lesz. Azóta elteltek* évek, s már nem olvasom a Pajtást. Úgyhogy bekopogtattam a bükkszéki körzetesített általános iskolába, hogy megkérdezzem, milyen vágyaik vannak a nyolca­dikosoknak. Felütöttük az igazgatónővel a naplót, s találomra böktem rá ne­vekre. Rövidesen már az irodá­ban beszélgettünk a siroki Ma- rúzs Ágnessel, a szajlai Vincze Henriett-tel és a helybéli Józsa Zoltánnal. Érdeklődtem, kérde­zősködjek-e, vagy maguktól mondják el, hogyan képzelik el a jövőjüket. Utóbbit választották. — Jó, kezdjük az elején. Hol akartok továbbtanulni és miért? M. Á.: — Egerbe szeretnék járni közgazdasági szakközépis­kolába, vagy az Alpáriba, vagy a Vincze Henriett Neumann Jánosba. Azért jelent­kezem ezen helyek valamelyiké­be, mert érdekel a számítástech­nika. V. H.: — Az egri Gárdonyiba pályázom óvónői szakközépis­kolába. Anyukám is óvónő, s tő­le örököltem a szakma szerete- tét. J. Z.: — Ács szeretnék lenni, s az ehhez szükséges szakmunkás­bizonyítványt az egri „MTH”- ban megszerezni. Már régóta szí­vesen dolgozom fával. —Remélhetően sikerül ez az elképzelésetek, de mi lesz az­után ? J. Z.: — Dolgozom majd ott, ahol a szakmai gyakorlatomat is töltöm. Öt év után azonban sze­retnék visszajönni Bükkszékre, s maszekként tevékenykedni. így lesz annyi pénzem, hogy házat építhetek, s vehetek egy Skodát. V. H.: — A szarvasi óvónő­képző főiskolán szeretnék to­vábbtanulni, szeretek a gyere­kekkel foglalkozni. M. A.: — Úgy tervezem, hogy irodában helyezkedem majd el. Számítógépekkel akarok foglal­kozni. — Gondolom, néha titkon megfordul a fejetekben a csa­ládalapítás is... M. Á.: — Az iskola után két évvel szeretnék férjhez menni. Aztán jöhetnek a gyerekek, egy fiú — Álex — és egy lány — Csil­la. V. H.: — Én két lányt szeret­nék a főiskola után, Helgát és Kingát. J. Z.: — Húsz-huszonkét éves koromban nősülők, két fiam lesz, László és Péter. — Hol fogtok élni, hogy lesz berendezve a lakás? M. Á.: — Hát albérletben nem szeretnék. Építkezni kéne, vagy ha lesz miből, akkor házat venni. Otthon nem lesz számítógép, csak video, hi-fi torony és termé­szetesen könyvek: sok krimi. Le­mezek is kellenek, ha most vásá­rolnék, akkor Első Emeletet, C. C. Catch-et és Kile Minague-t vennék. V. H.: — Inkább falun laknék, mint városban. Ott csend van, nyugalom és én kedvelem a me­zőgazdasági munkákat is. J. Z.: — Mindenképpen lesz a házamban műhely, ahol barká­csolhatok. Én is csak falun aka­Maruzs Ágnes (Fotó: Koncz János) rok lakni, mert télen lehet síelni. . — Milyen tulajdonságokkal szeretnétek rendelkezni akkor? M. Á.: — Legyek jó anya és jó feleség. Mondjon el a fiam és a lányom mindent, hogy tudjak se­gíteni. És jó lenne, ha úgy tudnék főzni, mint anyukám. J. Z.: — Amit kérek a gyerek­től, azt csinálja meg. Ha rossz, esetleg kaphat egy fülest. — Szabad időtöket mire hasz­náljátok majd? V. H.: — Háztartási munkára. M. Á-: — Olvasok majd, kö­tök és szeretnék elutazni Olasz­országba és Franciaországba. J. Z.: — Kimegyek az erdőbe állatokat figyelni, gombázni. Ezt most is szoktam. Nincs tehát már ábránd űrre­pülőgépes útról, robottal végzett munkáról. Önálló lakás, család, gyerekek, gombázás. Egyszóval harmónia. És ez nem kevés, sőt ez a legtöbb. Henriett azonban realistább, ő már látja, hogy a szabad időben kezdődik a má­sodik műszak... Kovács Attila Közelebb az olvasókhoz Újabb tartalmi megújulás előtt a Hevesi Szemle Négy és fél esztendeje annak, hogy formailag és tartalmilag is megújult megyénk országos ter­jesztésű közművelődési folyóira­ta, a Hevesi Szemle. A sajtóorgá­num ekkor kapott új köntöst, ek­kor alakult ki az a gyakorlat, hogy minden szám egy központi gondolatkört taglal. Áz azóta el­telt időszak igazolta a változtatás helyességét, de a tapasztalatok arra is intettek, hogy érdemesebb az eddiginél is közelebb kerülni az olvasókhoz. Erről is szó esett a legutóbbi, október végi szerkesztőbizottsá­gi ülésen, ahol mind dr. Kovács János, a szerkesztőbizottság el­nöke, a megyei művelődési osz­tály vezetője, mind Pécsi István felelős szerkesztő, mind a profil kialakításában részt vevő kollé­gák hangsúlyozták, hogy az alap­vető cél az egészségesen felgyor­sult, a mind szélesebb körű de­mokratizálódást tükröző folya­matok helyi és országos mozza­natainak figyelemmel kísérése. E szellem jegyében döntöttek arról, hogy 1989-ben foglalkoz­nak majd a társaságok, az egye­sületek ügyével, az oktatásügy sajátos feladataival és gondjai­val, a közművelődés olykor ag­gasztó problémáival, a pluraliz­mus gyakorlati jelentkezésével, az ifjúság cseppet sem könnyű helyzetével, s azzal hogy mind­ezeket miként tükrözik a rádió egyre színvonalasabbá váló mű­sorai. A kollektíva azt szeretné, ha mind több Heves megyében élő, dolgozó, szerző jelentkezne ilyen jellegű írásokkal, tanulmányok­kal, ekként is árnyalva, gazdagít­va a kialakítandó összképet. Azt is elhatározták, hogy ese­tenként egy-egy középiskolába látogatnak el, illetve feltérképe­zik az itt folyó egyéni arculatú nevelő-oktató tevékenységet, fórumhoz juttatva nemcsak a pe­dagógusokat, hanem a tehetséges diákokat is. ígymutatkozik majd be az egri Gép- és Műszeripari Szakközépiskola, a Dobó István Gimnázium, a Közgazdasági Szakközépiskola, a Hatvani 213- •as Számú Szakmunkásképző In­tézet, a Gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium, és a Hevesi Középfokú Oktatási Központ. Művelődés Apcon (Tudósítónktól:) Jelentősen javultak Apcon a könyvtár és a művelődési ház mű­ködési feltételei az elmúlt időszak­ban. Korszerűsítették a világítást, új raktári felszerelést, technikai beren­dezést vásároltak. Ebben az eszten­dőben a könyvbeszerzésre fordítha­tó összeg is növekedett: 58 ezer fo­rint lett. Ideális körülményeket te­remtettek a szakkörök, baráti társa­ságok számára. Letéti bibliotékát hoztak létre az idősek klubjában, ahol két-három havonta cserélik az irodalmat. Az Országos Széchenyi Könyvtár felkérésére ez év tavaszán olvasás­szociológiai felmérést készítettek a munkatársak: az 1—4. osztályos ta­nulók olvasási szokásait vizsgálták. A munkában részt vevő tanulók szá­mára a hatvani Ady Endre Városi Könyvtár juniálist is szervezett a nagykökényest iskolában. Áz elmúlt esztendőben 473 olva­sója volt az intézménynek, de több mint háromezren látogatták. Ha­sonlóan jól dolgozik a művelődési ház, ahol klubok, szakkörök tevé­kenykednek. Jelentősen segíti fel­adatainak elvégzését a társadalmi vezetőség, amely évente két alka­lommal aktuális művelődéspolitikai terveket készít. A fenntartó tanács mindkét közművelődési intézmény jó gazdájának bizonyul. Baranyi Imre A Hányféleképpen lehet látni a falut? Azt hiszem, nagyon sok nézőpont lehetséges. Akad, aki emberszabásúnak láttatja a kis­települést, ahol mindenki min­denkit ismer és számon tart. Az elmúlt héten éppen Jiri Menzel bűbájos alkotása tekintett vissza nosztalgiával erre a közegre. Va­lószínűleg mint városi ember ér­zékelte az ilyenfajta vonásait. A másik oldalról persze lehet­séges, hogy csendessége és ott- honiassága nyűg, az életet meg­bénító feszültség. Ilyen az éle­tünk: mindennek legalább két arca van. Az az ír tévéfilm, ame­lyet ma este 20.10-től sugároz a televízió a 2. csatornán, ebből a szemszögből ábrázolja a vidéki mindennapokat. Nagyon hangulatos alkotás. A főszereplőt, Nancyt megformáló Tara MacGowran szemében ott csillog a vágy, hogy gyermekkora óriási birodalmát visszahódítsa. Nyolc esztendeig élt írországi otthonától távol, „megfürdött” a nagyváros embersűrűs rengete­gében, sőt Afrikában is járt. Nem kapunk arra magyarázatot, hogy miért tért haza, ahogy igazából arra sem: miért menekül el. Gesztusaiból, beszélgetéseiből kaphatunk képet belső folyama­tairól. Talán egyszerű is volna, ha durva szavak, embertelen viszo­nyok kényszerítenék távozásra. De csekély kivételtől eltekintve mindenki kísértetiesen kedves hozzá. Álmaiból mégis sikoltva ébred, mert a barátságos arcok eltorzulnak előtte, s úgy érzi: rá­zárul valami óriási vasalt kapu. Az egri filmművészeti nyári egyetemen alkalmam nyílt arra, hogy egy ír hölggyel váltsak szót. A rokonszenvesen dundi, vörös teremtés megfogalmazta, hogy a magyar alkotásokban látható fa­lukép számára a XIX. századi Ír­országot idézi. Az, ami most jel­lemző erre a vidékies országra, az egészen más, Talán most értettem meg iga­zán, hogy mire gondolt. Egy ha­sonló hazai műben óriási konf­liktusok kényszerítették volna a hősnőt, hogy szedje a sátorfáját. S valószínűleg nem lett volna ily bátortalan a férfi közeledési kí­sérlete sem mifelénk, nem úsz- tuk volna meg a mai divat szerint szexjelenet nélkül. Együttvéve az, aki esetleg rá­unt a Szomszédok maratoni tör­ténetére, a kettesen egy olyan filmmel találkozhat, amely egy másik világ lelkét idézi fel. S ez nem kis dolog, amikor többnyire csak a felszínnel igyekeznek szó­rakoztatni bennünket. (gábor) Új otthonban az Akadémia könyvtára Ma avatják fel a Magyar Tudo­mányos Akadámia Könyvtárá­nak új otthonát.- Az olvasókat november 8-tól fogadják a könyvtár Arany János utcai épü­letében — tájékoztatták a sajtó képviselőit, az új könyvtárban. Király István akadémikus, az Akadémia Könyvtári Bizottsá­gának elnöke elmondta, hogy azért időzítették erre a napra az átadást, mert Széchenyi István 1825. november 3-án ajánlotta fel a pozsonyi országgyűlésen a Magyar Tudományos Akadémia alapítására birtokainak évi jöve­delmét. Az akadémiai könyvtár sajátos funkciójáról szólva hang­súlyozta: nemzeti identitásunk őrzője, távlatot nyit nemcsak a múltunk, hanem a jövő felé is. Működésének új feltételei kö­zött lehetővé válik, hogy a ma­gyar tudomány folyamatosan megismerje a világszerte elért tu­dományos eredményeket, lépést tartson a fejlődéssel és hozzájá­rulhasson gazdasági, tudomá­nyos elmaradásunk megszünte­téséhez. A nyolcszintes épület első emeletén rendezték be az olvasó­termet, ahol mintegy 20 ezer kö­tetnyi kézi- és szakkönyvet, csak­nem 1300 hazai és külföldi fo­lyóiratot helyeztek el a szabad polcokon. Az emeleteken a. munkaszobákat, az alsóbb szin­teken a raktárakat alakították ki. Még egyszer annyi olvasót fo­gadhatnak, mint a régi helyisé­gekben. Számítógépes informá­ciószolgáltatást nyújtanak az akadémia 45 intézete, az egyete­mek, főiskolák tudományos ku­tatóinak és újabban a természet- tudomány-, bölcsészhallgatók­nak, a tudományos munkát vég­ző minden olvasónak. A könyv­tár beszerezte mindazokat az esz­közöket — a lézeroptikai leme­zektől a telefaxig — számítógépe­ket, amelyek révén a világból megkaphatják a legfrissebb tu­dományos információkat. Kínt vagyunk a vízből Az egész ország nézte nemrég a Ki mit tud?-ot. Persze azelőtt és azóta is mindenki, társadal­munk minden rétege, intézke­dése ebben a szellemben él, szü­letik, versenyez, vetélkedik. A tévében nem múlik el adásnap országos horderejű viadal nél­kül. Annak idején nagy port vert fel a Pesti csámpás, amelyet a kormány zenekara és a SZOT néptáncegyüttese adott elő; re­mek volt az összmunka, mert az együttesnek pontosan úgy kel­lett táncolnia, ahogy a zenekar húzta az alávalót. Az Erdélyből hazánkba származott magyarja­ink már többször bemutatták a Székely keservest, majd a nagy- követség elé vonultak, és éltet­ték a román—magyar barátsá­got. Az illuzionista minden át­menet nélkül átlépett a kapita­lizmusból a szocializmusba, az áremelő a 15 százalékos csúcsot fél kézzel 20 százalékig lökte, igaz, a teljesítmény még a zsűri hitelesítésére vár. Viszont a kö­zönségszavazatot mégis egy má­sik illuzionista kapta, aki a fel­felé kúszó árakat úgy irányítot­ta, hogy 20 százaléknál elérjék a plafont (azt még nem tudják, hogy a plafon is illúzió volt!). Nagy népszerűségnek örven­dett az a bűvész, aki a lakathiány .ellenére bezárt két veszteséges vállalatot, hiánycikket varázsolt elő a pult alól; igaz, ő sem tudott a Szovjetunióból előteremteni megfelelő mennyiségű újság­nyomópapírt. Ki ne emlékezne az egyensúlyozóra, aki borotva­élen táncoltatta a fizetési mérle­get úgy, hogy az egyik serpenyő­jét az inflációs ráta húzta lefelé? Talán túl pikáns volt az a mo­mentum, amikor az erotikus tánc kategóriában, a korai idő­pont ellenére bemutatták a meztelen igazságot, neveze­tesen azt, hogyan gombolt le magáról kétmillió adóhátralé­kot egy maszek kozmetikus'nő. Pantomimben a visszatartómű­vész vitte el a pálmát: nyugtala­nul kereste a helyét a társada­lomban, próbálta megragadni a munkát, aztán kihagyta a lehe­tőséget, hogy kevesebb legyen a személyi jövedelemadója. Ter­mészetesen a „glasznoszty” is jelen volt Antal Imre elővezető humorában, amikor az egyik versenyzőnek ezt mondta: „És most én is olyan oldalamról mu­tatkozom be, amelyet még nem isfnernek” — azzal hátat fordí­tott a kamerának. Nem állt a há­ta mögött senki. A bős—nagy­marosi vízlépcsőrendszer a zsű­ritől több milliárdot kapott, de emiatt sokan óvást nyújtottak be. A leggyengébb produkció­kat csak lagymatag taps kísérte: fellépett egy 76 éves férfi, és be­mutatta, hogyan eszi meg tíz nap alatt a havi nyugdiját; a nagy mesemondó olyan ország­ról beszélt, amely nem vesz fel több külföldi kölcsönt; egy ma­gát meg nem nevező, korlátlan felelőtlenségű társaság 13 millió adósságot csinált az ország­nak... Kár, hogy a kihalászó kategó­riában eddig még kevés pro­dukciót láttunk, de azért már egy-két embert kihalásztak a za­varosból. Mondták is: „Most aztán jól kint vagyunk a vízből!” Kíváncsian várjuk a folytatást... Saiga Attila A tavaszi nagytakarítás lyemroq — J0 ajánlata

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom