Népújság, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-22 / 278. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. november 22., kedd GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3 A költségvetés reformja Az atyaian gondoskodó, paternalista állam azt hirdette, hogy mindent ő ad polgárainak: munkát, kenyeret, áramot, vizet, oktatást, egészségügyi ellátást. Polgárai már akkor is tudták, — de legalábbis sejtették — hogy az állam csak azt adhatja nekik, amit korábban elvont tőlük: amit kivont az iparból, a mezőgazdaságból és más ágazatokból, és amit nem fizetett ki közvetlenül, bér formájában. Azt osztotta szét a maga elképzelése szerint, illetve a politikai alkuk kimenetelétől függően. Most, amikor tudományos és politikai műhelyekben folyik a költségvetési reform kimunkálása, tulajdonképpen a korábbi elvonási és elosztási rendszer fe- lülbírálata történik meg. Nyilvánvalóvá vált ugyanis egyfelől az, hogy ha az állam túlságosan sok jövedelmet centralizál, akkor a gazdaság szereplői nem érdekeltek teljesítményük javításában, s ily módon az egész gazdaság teljesítménye csökken, másfelől pedig az, hogy ha az állampolgárok ingyenes adományként jutnak hozzá bizonyos javakhoz, akkor azokkal a javakkal mind az osztogatok, mind a megadományozottak pazarlóan bánnak. Újra kell tehát gondolni, hogy melyek azok a feladatok, amelyeket továbbra is az államnak kell fi- nanszírozniá — például a közigazgatás vagy a honvédelem minden bizonnyal ilyen feladat — melyek azok, amelyeket a helyi tanácsok, vagy más, részben a költségvetésből táplálkozó intézmények oldhatnak meg, és mik azok a szolgáltatások, amiket az állampolgárok saját jövedelmükből, a nekik tetsző mértékben vásároljanak meg. Bár sok részletkérdés még vitatott, annyi bizonyosnak látszik, hogy az elvonás és az elosztás terjedelmét mindenképpen mérsékelni kell. Ezáltal módosul az állam szerepe mind a gazdaságban, mind a társadalomban. Ha a vállalatoknál több pénz marad, akkor kevesebb központi, állami beruházásra lesz szükség. Ha a munkavállalók az általuk létrehozott érték nagyobb részét kapják meg bérben, akkor az állampolgárokról — úgymond — gondoskodó intézményrendszer egy része nyíltan is átkerülhet a piaci szférába. Módosul az állam szerepe any- nyiban is, hogy magának a költségvetésnek is gazdálkodnia kell. Gazdálkodni — nem pedig politikai alkukkal helyettesíteni a gazdálkodást. Mérlegelni a ráfordítást és a várható eredményt — nem pedig jobbik erőviszonyaihoz alkalmazkodva dönteni. Minden forintot oda irányítani, ahol a legtöbb gazdasági, társadalmi hasznot ígéri — nem pedig oda, ahová dogmák vezérelték. Gondoljunk csak az ésszerűtlen, a gazdasági számításokat nélkülöző beruházásokra, vagy a veszteséggel termelők tartós, eltunyulást okozó támogatására. A költségvetési reform tervezete — amely hamarosan az Országgyűlés elé kerül — illeszkedik a gazdaság és a politika más reformjaihoz. Hiszen más a szerepe a költségvetésnek az olyan gazdaságban, amelyben a vállalatokat utasítják, és más az olyanban, amelyben a gazdaság szereplőit pénzügyi eszközökkel szabályozzák, azaz terelik a kívánt irányba. Más a költségvetés szerepe ott, ahol szinte mindennek maga az állam a tulajdonosa, mint ott, ahol sokféle tulajdonos létezik — részvénytársaság, szövetkezet, magánszemély, külföldi cég — s ezeknek csupán egyike az állam. Hogyne, hiszen az utóbbi esetben az állam nemcsak irányítja a gazdaság szereplőit, hanem — mint azok egyike — együtt is működik velük. A költségvetési reformtól várható az is, hogy korszerűsítse a hozzá kapcsolódó intézmények tevékenységét. A több ezer költségvetési, vagy részben költségvetés típusú intézmény eddig a gazdálkodásnak csupán egyetlen módját, a takarékosságot ismerhette. Márpedig ahol a gazdálkodás szinonimájává a takarékoskodás lép, ott — paradox módon, ám óhatatlanul — annak az ellenkezője, a pazarlás következik be. Hogy ez mint történik kórházakban, iskolákban, különféle hivatalokban, azt mindenki jól láthatja. Az éves költségvetés elkészítésében nagyobb szerepet kell kapnia az Országgyűlésnek és általában a nyilvánosságnak. Amíg az állam monopolistaként, a lakosság érdemi beleszólása nélkül dönt a centralizált jövedelem hovafordí- tásáról, addig a könnyebb ellenállást választja: mint mostanában is súlyosan tapasztaljuk, a terhek javát a lakosságra hárítja. Ha valaki mégis, valamely vitában azt fejtegeti, hogy a gazdaság válságát lehetetlen csak az élet- színvonal rovására, tehát a nép ellenére felszámolni, akkor olyan választ kap, miszerint a honvédelmi kiadások, a főbb állami nagyberuházások kiadásai nemzetközi szerződésekben rögzítettek, s azokhoz csak akkor nyúlhatnánk, ha vállalnánk a szerződésszegés megannyi konzekvenciáját, amit természetesen nem vállalhatunk. Holott a dolgok nem ilyen feke- tén-fehéren állnak. Tény ugyan, hogy számos kiadás dolgában nemzetközi szerződések kötik meg a költségvetés kezét, a kiadások — a katonaiak, a beruházási célzatúak, kivált pedig a közigazgatásiak — kisebb-nagyobb mértékben lefaraghatók. Amint azt a témában illetékes miniszterelnökhelyettestől magam hallottam, semmiféle nemzetközi szerződés nem akadályoz meg bennünket abban, hogy hadseregünk létszámát mérsékeljük. Egy országnak, amelynek nincsenek területhódító céljai, s amelyet egyetlen nagyhatalom sem fenyeget fegyveres támadással, a mainál kisebb hadsereg is megfelelő biztonságot nyújthat. A költségvetés tételeinek felülvizsgálatakor minden bizonnyal szóba kerülnek majd a kiéheztetett szellemi ágazatok csakúgy, mint az ilyen jelzővel nem illethető társadalmi szervezetek. Ami az előbbieket illeti: érdemes lenne eltöprengeni azon, hogy más államok válságperiódusban — például az észak-európaiak úgy a hetvenes évek vége felé — éppenhogy a szellemi ágazatokat fejlesztették. Oda fordítottak több pénzt, ahonnan várták a megújulást: az innovatív tevékenységekre, a kutatásokra. Nálunk az 1988. évi költségvetésben az államigazgatás kiadásai nőttek a legdinamikusabban, miközben a tudományos kutatásra, az egyészségügyre fordított összegek alaposan csökkentek. A költségvetés reformjának tehát azt is el kell érnie, hogy a bevételek forrásának, mértékének meghatározása, a kiadások irányának, mértékének meghatározása a legszélesebb nyilvánosság bevonásával, parlamenti viták eredményeként történjék. Hogy az érdekek ne a kulisszák mögött ütközzenek, hanem nyílt színen, mert a valódi közmegegyezés csak így jöhet létre a pénz dolgában is. Gál Zsuzsa A Magyar Tudományos Akadémia — debreceni — Atommagkutató Intézetének rendezésében a jövő tavasszal immár a tizedik alkalommal kerül sor a hagyományos fizikusnapokra, amelyre ismét pályázatot hirdettek a középiskolásoknak. Az érdeklődőktől egyrészt — főleg a tudomány modern fejezetei köréből — valamely fizikai jelenség, illetve törvényszerűség szemléltetésére alkalmas, s a foglalkozásokba építhető bemutatási kísérlet vagy mérési módszer kidolgozását várják. Másrészt a fizika legújabb eredményeinek igazán közérthető, olvasmányos ismertetésére számítanak a tankönyvek mintegy kiegészítéséhez. A legkiemelkedőbb dolgozat benyújtója a háromezer forintos Hatvani-díjat kapja. Ugyanekkor témánként kétezer forintos első, ezerötszáz forintos második és ezerforintos harmadik díjat is kiadnak. Az ünnepélyes eredményhirdetést a fizikusnapokon tartják. A legfeljebb 10 gépelt oldal terjedelmű pályamunkákat 1989. január 20-ig várja az MTA ATOMK1 Igazgatói Titkársága (Debrecen, 1., Pf. 51. 4001). Miért függesztették fel a bérlakások értékesítését? Egy jogszabálysértő döntés háttere Miért függesztették fel Egerben az állami tulajdonú lakások értékesítését? Sokan furcsállják ezt a tanácsi döntést, hiszen alig három hónappal előtte alkotott rendeletet ugyanez a testület e lakások értékesítéséről. Vajon mi az oka az egymással teljesen ellentétes döntéseknek? Igaz-e, hogy a megyei tanács jogszabálysértőnek minősítette az októberi tanácsülés e határozatát? Elsőként Szabó Sándort, Eger Város Tanácsának elnökhelyettesét kerestük meg. — A tanács nem változtatta meg a júliusban hozott tanácsrendeletet, csupán annak a 10. fejezetével foglalkozott — mondta Szabó Sándor. — Mégpedig úgy határozva, hogy előreláthatólag április 30- ig, vagy legalábbis addig amíg a központi jogszabály módosítása nem történik meg, felfüggesztjük az értékesítést. — Mi indokolja ezt a döntést? — Az állami tulajdonban álló házingatlanok elidegenítését először egy 1969-es kormányrendelet, valamint ugyanabban az évben a végrehajtására kiadott építésügyi és városfejlesztési miniszteri, továbbá a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszteri, illetve a pénzügyminiszteri együttes rendelet szabályozta. Ezt időközben többször módosították, legutóbb 1985-ben foglalták egységes szövegbe, s azóta még egy jelentősebb módosítást hajtottak végre a központi szabályozásban ez év elején. Ekkor többek között feloldották azt a tilalmat, miszerint az elidegenített bérlakásokat öt éven belül tilos értékesíteni, s lehetővé tették, a tíz évnél újabbak megvásárlását is. Ez ösztönözte tanácsunkat is, hogy szorgalmazzuk e lakások egy részének értékesítését, ezzel is csökkentve a felújításukra fordítandó pénzt. Ennek szellemében dolgoztuk ki a már említett rende- letünket, lehetővé téve mintegy 1500-2000 tanácsi bérlakás megvásárlását. Eddig összesen 83-at értékesített az IKLV, hetet tavaly, hetvenhatot pedig az idén. Ezek 80 százaléka komfortos, jó állapotú volt. Aztán az év elejétől rendkívüli módon megnőtt az érdeklődés, leginkább a magas komfortfokozatú, jó állagú épületekre nyújtották be igényüket a lakók. Az idén elidegem'tett 76 lakásból kevesebb mint hárommillió forint folyt be egy összegben, s a havi törlesztések nem érik el lakásonként még a jelenlegi lakbérek nagyságát sem. Mindenféle kockázat nélkül például 90-100 ezer forint kifizetésével milliós vagyonhoz is hozzájuthatnak. Úgy érezzük, hogy ez a rendelet etikátlan, olyan visszaélésekre adott lehetőséget, amelyekből országos felháborodások lettek. Tudom,hogy ez az októberi határozatunk sért bizonyos érdekeket, de csak a kisebbségét. Sok szempontot figyelembe vettünk, amikor erre az elhatározásra jutottunk. — A júliusi rendeletük lehetővé tette az értékesítést, s akik gyorsan kapcsoltak, olcsón hozzá is jutottak otthonukhoz. Nem tartja igazságtalannak, hogy csak az a 76 ember részesült ilyen kegyben ? — Július elsejétől alig harmincán jutottak ilyen lakáshoz. Valószínű, hogy akadnak majd, akik megkérdezik, hogy miért nem alkalmazzuk a keretjogszabályt, de sokkal többen vannak olyanok, akik a vagyonnal való jó gazdálkodást kérik számon, s nem biztos, hogy képesek lennének megfelelni azok igazságérzetének, akik saját lakásban élnek, s azt hatalmas ösz- szegekért építették vagy vásárolták. Ezek az emberek úgy érzik, hogy sokan érdemtelenül jutnak kedvezményes áron ezekhez a tanácsi lakásokhoz. Nem akatjuk olcsón elkótyavetyélni ezeket az épületeket, mert például a későbbiekben a tanácsnak nem lesz elegendő pénze új lakást építeni, nem tud majd miből gazdálkodni, ha olcsón kiárusítjuk ezt a jelentős vagyont. Ráadásul a történelmileg védett belvárosban jelentős számú állami lakás található, megóvásukra mindig is nagy összeget fordítottunk. Eddig egységesen, és igényesen kezeltük e tömböket. Ha eladnánk ezeket, nehezebb lenne megőrizni a városrész esztétikumát, szépségét. Azzal, hogy most felfüggesztettük a rendeletet, lesz időnk átgondolni, hogy mely épületeket értékesítünk. Városunkban nem sürgető gond az elidegenítések ösztönzése, hiszen nincs nagy tömegben, több évtizede felújításra váró elhanyagolt állami lakás. Egyébként a tanácsnak joga van ahhoz, hogy a lehetőségeihez mérten alkalmazza a központi jogszabályt, döntésünket egyeztettük az Építési és Városfejlesztési Minisztériummal, a megyei tanács illetékes osztályával. Hozzátenném, hogy Miskolcon és Pécsett is hasonló döntés született. Érthetően nagy a feszültség a társadalom különböző rétegei között. Azok között, akik saját tulajdonú lakást építenek, életük végéig vállalják az eladósodást, az épületek fenntartásával járó költségeket, valamint azok között a jelenleg lakott állami tulajdonú otthonaikat kívánják kedvezményesen megvásárolni. Településünkön az összes lakás közül mindössze 21 százalék az állami, az állampolgárok többsége tehát sajáttal rendelkezik. Úgy gondolom, az ötszáz kérelmezővel szemben — az elmondott okok miatt — sokkal többen tartják helyesnek a testület jelenlegi döntését. Számomra valamelyest meglepő volt, hogy mindezeket dr. Hass Géza, a megyei tanács szervezési és jogi osztályának helyettes vezetője megkérdőjelezte. — Évente 16 milliárd forintot biztosít a központi költségvetés e lakások felújítására, fenntartására, a vízdíjak, s a szemétszállítási költségek fizetésére — mondta dr. Vass Géza. — Ez a központi felismerés vezetett arra, hogy szélesíteni kell az elidegenítési lehetőségeket. Egerben féléves előkészítő munka után alkották meg az erre vonatkozó tanácsi rendeletet, melyet nyilvánosságra is hoztak. Hatására ötszáz bérlő kérte Egerben a tanácsi bérlakás megvásárlását. Aztán megszületett az ismert döntés. De azt tudni kell, hogy egy jogszabály hatályát nem lehet felfüggeszteni, hiszen ilyen jogi technikai lehetőség nincs. Jogszabályt hatályon kívül lehet helyezni, vagy módosítani. A mi álláspontunk lényege: nem tartjuk elfogadható magyarázatnak, hogy egy féléves előkészítő munka után elkészített rendeletet három hónap után úgymond felfüggesszenek. Hiszen az az ötszáz ember, aki jelentkezett, hogy megvásárolná, most úgy érzi, vicceltek vele. Az a felvetés, hogy a központi jogszabály nem etikus, fölösleges moralizálásszámba megy, mert jogszabályok előzetes véleménynyilvánítások után születnek. Aki, mint vezető nem tartja etikusnak, ne éljen a lehetőséggel, viszont ettől nem lehet megfosztani az állampolgárokat. Az elfogadott tanácsrendelet azért törvénysértő, mert felfüggeszti e lakások értékesítését, mintegy jogi enklávét teremtve. Ezáltal úgy tűnik, mintha a központi jogszabály területi hatálya Egerre nem terjedne ki. A jogszabályi hierarchia szerint egy alsóbb szintű jogszabály ellentétben áll egy kormányszintű rendelkezéssel, ezért jogszabály- sértő. A tanácsrendelettel már a júliusi tanácsülésen kizárhatták volna a belvárost az értékesítési körből. — Az ügyben dr. Jakab Istvánnak, a megyei tanács vb-titkárá- nak is kikértük a véleményét: — Értjük a város vezetőinek az elhatározását, de a jogszabályokhoz jobban kell viszonyulniuk — mondta dr. Jakab István. — Csak olyan jogszabályt lehet alkotni, amelynek végrehajtásáról gondoskodnak. Az októberi tanácsülés előtt, mivel ismertük azt az anyagot, amely ott előterjesztésre került, törvényességi észrevételt fogalmaztam meg, kérve, álljanak el a szándékuktól Ezt nem ismertették a tanácsülésen. Aztán a döntést követően írtam dr. Gyula Zoltánnak, a városi tanács vb-titkárának, s figyelmeztettem, hogy az októberi döntésük azért is jogszabálysértő, mert kizárja az értékesítésből azt az ötszáz embert, akik a júliusi tanácsrendelet után kérték a lakás elidegenítését. Ezt nem tehetik meg velük. Ezárt is kértem a vb-titkárt, hogy a tanácsrendelet megszüntetése érdekében tett javaslatairól a soron következő tanácsülést követő nyolc napon belül tájékoztasson. Ezek után talán fölösleges levonni az ügy tanulságait, de mégis megpróbáljuk: Eger Város Tanácsa ez év júliusában hozott egy formailag tökéletes, de tartalmát tekintve, a városra nézve egy kevésbé dicséretes rendeletet. Ézt felismerték, s a lehető leggyorsabb időn belül igyekeztek korrigálni, miközben néhány — elsősorban formai — hibát elkövettek. A megoldás nyilván az lehetne, ha úgy javítják ki ezeket a bakikat, hogy a város érdekei ne szenvedjenek csorbát, s ugyanakkor az említett ötszáz kérelmező se érezze magát becsapva. Hoina János Elővásárlás a jövő évi építkezésekhez Bővült a betonelem-termelés A Beton- és Vasbetonipari Művek gyárai az év első tíz hónapjában a múlt év azonos időszakához és az időarányos idei előirányzathoz képest is növelték a lakosság saját házainak építéséhez szükséges betonelemek termelését. Elsősorban szombat-vasárnapi munkával alapozták meg a szállítások bővítését. Az épületek ablak- és ajtónyílásait áthidaló betongerendákból a szerződésekben lekötöttnél 12,5 százalékkal többet szállítottak az építőanyag-telepeknek. A gyáraknál közvetlenül értékesített termékekkel együtt pedig 19 százalékkal, vagyis 145 ezer méterrel több betongerendához jutottak az építkezők. Födémgerendából 561 ezer méter a többlet a múlt év azonos időszakához viszonyítva. Ezen belül lényegesen növekedett a kereslet a francia licenc alapján gyártott korszerű, anyag- és energiatakarékos födémgerenda iránt: az idén már 850 ezer méternyit értékesítenek ebből a termékből, mintegy 300 ezer méterrel többet az előző évinél. A kiterjedtebb felhasználáshoz az is hozzájárult, hogy a gyártók segítséget nyújtanak az építtetőknek az újfajta födémszerkezet megtervezéséhez, vagy a hagyományos szerkezet áttervezéséhez. A betongerendák közé kerülő födémbéléstestekből az újabb igényeket is kielégítve különösen jelentősen, 37 százalékkal teljesítették túl a szerződésben eredetileg kért mennyiséget. A többlet eddig megközelítette a 60 ezer darabot. Az idei kereslet valamennyi termékcsoportban meghaladta a tavalyit, ami arra utal, hogy a lakossági beszerzések egy része már elővásárlás a jövő évi építkezésekhez. Próbaúton a MÁV új villamos motorvonata Jövőre 20 darabot állít forgalomba a MÁV, ebből a korszerű villamos motorvonatból, melynek próbaútjára a Budapest—Cegléd vonalon került sor. A Ganz-MÁVAG és a Ganz Villamossági Művek által kifejlesztett elektronikus vezérlésű vonatot az elővárosi és a városközi közlekedés lebonyolítására készítették. Az új villamos motorvonatok elsőként a Budapest—Szob, majd a Budapest—Cegléd vonalon állnak forgalomba. A MÁV üj villamos motorvonata Fizikusnapok — pályázattal A vonat kényelmes utastere (Fotó: Pataki Zsolt — MTI)
