Népújság, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-21 / 277. szám
2. NEMZETKÖZI ELET NÉPÚJSÁG, 1988. november 21., hétfő Magyar diplomata kiutasítása Romániából A román hírügynökség szombaton első ízben számolt be a bukaresti magyar nagykövetség kereskedelmi tanácsosával, Győrfi Károllyal történtekről. A román külügyminisztériumi közlemény szövege a következő: November 14-én, este 20 óra 40 perckor néhány román állampolgár értesítette a főváros rendőri szerveit arról, hogy a DK 231-es rendszámú személygépkocsiból román- és szocialistaellenes tartalmú, pártunk és államunk politikáját befeketítő röpcédulákat terjesztettek. A román állampolgároknak sikerült megállítaniuk az autót, és átadniuk annak vezetőjét a rendőri szerveknek. Figyelemre méltó, hogy az autó megállítása után kis idővel megjelent a Magyar Népköztársaság Nagykövetségének konzuli kérdésekkel foglalkozó első titkára és a Nagykövetség diplomáciai munkatársa, akiket senki sem értesített, és senki sem hívott. A fővárosi rendőrségen megállapították, hogy az autó, amelyből a röplapokat terjesztették, Magyarország bukaresti nagykövetségének a tulajdonában van, s vezetője Győrfi Károly, a Nagykövetség kereskedelmi tanácsosa. A gépkocsiban egy másik személy is tartózkodott, aki a Magyar Nagy- követségen háztartási munkákat végez magyar diplomaták számára. November 15-én reggel a Magyar Népköztársaság bukaresti nagykövetét berendelték a Román Szocialista Köztársaság külügyminisztériumába, s átadták neki a Magyar Népköztársaság külügyminisztériumának címzett jegyzéket azokról a különösen súlyos cselekedetekről, amelyek összeegyeztethetetlenek Győrfi Károly magyar tanácsos diplomáciai statusával. Ugyanakkor — azzal a szándékkal, hogy ezt az esetet az országaink közötti baráti és jószomszédi kapcsolatok fejlesztésére irányuló, következetes román politika szellemében oldják meg — a magyar külügyminisztériumtól követelték, hogy hívja vissza a magyar diplomatát. November 18-án este a magyar külügyminisztérium nyilatkozatot tett közzé, amelyben a cáfolhatatlan bizonyítékokkal alátámasztható, nyilvánvaló tények ellenére védelmébe veszi a magyar diplomata ellenséges tetteit, és teljesen megalapozatlanul a román felet illeti váddal. Tekintettel a magyar diplomata román- és szocialistaellenes provokatív cselekedeire és arra, hogy nem hívták vissza őt posztjáról, a Román Szocialista Köztársaság külügyminisztériuma közölte a Magyar Népköztársaság külügyminisztériumával, hogy Győrfi Károlyt „persona non grátának" nyilvánította, és három napon belül el kell hagynia Románia területét — zárul a román külügyminisztérium közleménye. Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, miniszterelnök spanyolországi hivatalos látogatása során szűk körű megbeszélést folytatott Felipe Gonzalez miniszterelnökkel az elnöki palota ' kertjében. Párizsban Grósz károly szállásán fogadta Raymond Barre-t, volt miniszterelnököt. Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, miniszterelnök franciaországi hivatalos látogatásának második napján megkoszorúzta az ismeretlen katona sírját. * * BAJKONUK: A Burán elnevezésű, többször felhasználható szovjet űrrepülőgép november 15-én, a kitűzött menetrendnek megfelelően automatikus vezérléssel leszállt a bajkonuri űrközpontban. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, államfő november 18-án háromnapos hivatalos látogatásra Indiába érkezett. A Palam légi- támaszponton Kadzsiv Gandhi miniszterelnök fogadta a pártfőtitkár-államfőt. Szombaton átadták Mihail Gorbacsovnak az 1987- ben nemzetközi zsűri által neki ítélt Indira Gandhi-békcdijat. George Bush amerikai elnök, akit az Egyesült Államok 41. elnökévé választottak, találkozott Helmut Kohl nyugatnémet kancellárral. Kohl 12 órás hivatalos látogatáson tartózkodott az Egyesült Államokban. Benazir Bhuttő, a Pakisztáni Néppárt (PPP) elnöke nyilatkozik a sajtó képviselőinek november 17-én, egy nappal azután, hogy az országban rendezett általános választások békésen, incidens nélkül fejeződtek be. (Népújság-telefotó-MTI) Bezárták a Sztálin-múzeumot Bush: „Bízzatok, nem lesznek új adók!” Az elnök gazdaságpolitikája általában a körülmények és az elnököt tájékoztató, nyomásgyakorló csoportok foglya, vélekednek az amerikai gazdasági szakemberek, de George Bush, aki január 20-án veszi át hivatalát négy évre, rá akar cáfolni erre a szabályra. A „reaganomics”, azaz Reagan gazdaságpolitikájának folytatását ígéri, és lesz ami lesz, nem emeli az adókat: ez legalábbis meghirdetett gazdasági elképzeléseinek első számú parancsolata. A demokrata jelölttel, Duka- kisszal folytatott tévévitájában részletesebben is elmagyarázta: „a kormány szerepe a gazdaságban az, hogy biztosítsa a piac szabadságát, lehetőségeket nyisson az egyének előtt, olyan gazdasági légkört teremtsen, amelyben gyarapodhat a munkahelyek száma”. S a legfontosabb: „Bízzatok bennem, a számról is leolvashatjátok — nem lesznek új adók!”. De vajon megvalósítha- tók-e az ígéretek? Reagan elnöksége kétségkívül jót tett az amerikai gazdaságnak. Hatodik éve folyamatos a gazdasági növekedés, a GDP idei növekménye 3 százalék körül alakul. Az infláció és a kamatok mértéke közben az ellenkező irányba zuhant. A hazai fogyasztás mérsékelt, az export viszont nő — a kereskedelmi mérleghiány a tavalyi 170 milliárd dollár helyett talán 130 milliárd lesz az idén. Igaz, óriási volt az ár: az Egyesült Államok közben hitelezőből nettó adóssá vált és a költségvetés, meg a külső fizetési mérleg hiánya makacsul 150- 150 milliárd dollár. Noha a nyolcvanas évek elejének fegyverkezési programjait és az adó- csökkentéseket Reagan kezdeményezte, Bush most — az azóta demokrata többségűvé vált — Kongresszusra hárítja a felelősséget. ”Sokat beszélnek róla, hogy bianco csekket állítottunk ki unokáink számlájára. De mindenki tudja, ki ajánlotta meg a pénzeket: a Kongresszus” — mondta egyik választási beszédében. Maga a költségvetési kiadások „rugalmas befagyasztását” tervezi, úgy, hogy 1993-ig megszüntessék a hiányt. Ez azt jelenti, hogy a kiadások növelését az éves inflációhoz igazítanák, azaz reálnövelés nem lenne. A Bush-féle megtakarítások másik fele a kamatlábak további csökkentéséből eredne, vagyis csökkenne a kormányadósságok kamatterhe. Ezt azonban szakértők nem tartják kivihetőnek a jelenlegi gazdasági ciklusban. És arra az ellentétre is rámutatnak, hogy Bush ugyan 1993-ig 150 milliárd dollárt akar lefaragni a katonai kiadásokból, miközben Reaganhez hasonlóan ő is erős Amerikát, vagyis folytatódó fegyverkezést akar. És akkor még szó sem esett azokról a költségekről, amelyekre nem neki, hanem Amerikának lenne szüksége: az egészségügyi hálózat javítására, az AIDS-elle- nes kutatások bővítésére, központi oktatási és más célprogramokra, amelyek az amerikai ipar versenyképességét javítanák a világpiacon. Ezekre a célokra Bush nem pénzt akar adni, hanem azt ígéri, hogy kevesebb pénzt vesz el az emberektől. Adókedvezményt ígért a gyereknevelésre, meg az egyetemi oktatás szülői költségeinek könnyítésére. A kutatás- fejlesztéssel foglalkozó társaságoknak, cégeknek adófizetési haladékot javasol. Azt is ígéri, hogy folytatja a kormányzat pénzügyi részvételét — vegyesvállalatok, tőketársítás formájában — a magasan fejlett technológiát kutató magáncégekben. Eközben a Kongresszus, amely megint csak erős demokrata többségű, általában egészen mást vár az elnöktől, csak a célok hasonlítanak. A külső deficitek a Kongresszusnak is fájnak, de ott erős az a szárny, amely az exportoffenzívát elsősorban import- korlátozásokkal, nagyobb protekcionizmussal párosítaná, nem éppen szabadpiaci szellemben. A Kongresszus többet faragna le a katonai kiadásokból és sokkal inkább újabb kiadásokkal is segítené a szociális, egészségügyi, oktatási programokat. A demokraták sem ellenzik a kamatok csökkentését, de áz adóemelést nem zárják ki, mint ,„utolsó lehetőséget”. Dukakis egyenesen azzal fenyegette meg honfitársait, hogy szigorúan behajtja azt az általa 100 milliárd dollárra becsült régi adót, amit az amerikaiak eddig „elfelejtettek” befizetni. A külvilág számára Bush gazdasági programja — főleg, hogy ellenzi a protekcionizmus növelését — kecsegtetőbb, s kevésbé riasztó az amerikaiak számára is. Csak az a kérdés, hogy a kiadási szükségletek és a Kongresszus szorításában be is tudja-e tartani ígéreteit? Mészáros György Szeptemberben bezárták a grúziai Goriban lévő Sztálin- múzeumot — adta hírül szombati számában a Trud. A szovjet sajtóban az utóbbi időben gyakran jelentek meg olyan olvasói levelek, amelyeknek írói a múzeum haladéktalan bezárását követelték, mondván: lehetetlen állapot, hogy miközben a szovjet emberek és a világ egyre több ténnyel ismerkedik meg a sztálini önkény borzalmas Szívinfarktus következtében szombaton 38 éves korában elhunyt Christina Onassis, a híres görög multimilliomos, Aristoteles Onassis lánya. A viharos magánéletéről hírhedt nő Buenos Aires közelében nyaralt, amikor szívroham érte. Christina Onassis még tízéves sem volt, amikor szülei elváltak. Nem sokkal később apja elvette Jacqueline Kennedyt, a meggyilkolt amerikai elnök özvegyét. Christinát apja kitagadással fenyegette meg, miután 21 évesen férjhez ment egy 26 évvel időtetteiről, a zsarnok emlékét továbbra is múzeum örökíti meg. A Sztálin szülőhelyén létesített múzeumot 1957-ben a népek barátságának szentelték, gyakorlatilag azonban kizárólag Sztálin személyét dicsőítette. Az újonnan létesítendő kiállításról a szakszervezetek lapja azt írta, egyelőre csak annyit tudni: különböző dokumentumok lesznek majd láthatók a tárlókban, amelyek tárgyszerűen szólnak Sztálinról és a sztálinizmusról. sebb ingatlanügynökhöz. Házassága nem sokkal később tönkrement, és ekkor öngyilkosságot kísérelt meg. Ezután két év leforgása alatt elvesztette bátyját, anyját és apját. Még háromszor ment férjhez, rövid ideig egy szovjet állampolgárnak volt a felesége. Utolsó férjétől, egy francia gyáriparos fiától harminchárom éves korában, 1985- ben született egyetlen gyermeke. A multimilliomos nő az utóbbi időben Svájcban élt. Onnan igazgatta a hatalmas Onassis-bi- rodalmat. A viharos magánélet vége: szívinfarktus Meghalt Christina Onassis
