Népújság, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-19 / 276. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. november 19., szombat GAZDASÁG — TÁR33ADAL.OM 3, Egy politikai futballmeccs elő- és utáhangjaí Nagyrédén megszokottnak tűnik minden. Az októberi gyér napsütésben a háztájikban serénykednek az emberek. Szüret van. A végtelennek látszó nyugalom hátterében azonban feszültség izzik. Nem is titkolja ezt a helyi Szőlőskert Tsz elnöke, Frecska Sándor, valamint a gazdaság és a község párttitkára, Majoros János. — Elsősorban bennünket, a falu más vezetőit, de Gyöngyös és az egész megye irányítóit is olyan sérelem érte — adják magyarázatát leplezetlen haragjuknak —, amely mellett már nem lehet szó nélkül elmenni! Kértük a felsőbb szervek segítségét is Morvái Ferenc feltaláló szeptember 4-ei botrányos fellépésével szemben. Ki legyen a patrónus? A viszály kiindulópontja két helyszín között oszlik meg. A Kossuth út 4. alatti létesítmény és a futballpálya között. — Úgy kezdődött — mondja Majoros János —, hogy a tée- szünk focicsapatának szakosztályvezetője, Molnár András megkérdezte Morvái Ferencet, tudna-e segíteni 50 ezer forinttal. Ó egy pesti újságíró barátjával eljött a következő hazai meccsre. Érdeklődött, kik vannak az együttesben. Szerinte az derült ki, hogy egyetlen nagyré- dei se játszik benne. — Mások is beszélik, hogy pártfogoltak, kiöregedett gyöngyösiek fociznak. — Ez így nem igaz! Fiatalok szerepelnek. A helyiek maguk is elismerik, már nem felelnek meg a mostani szintnek. — Folytassuk, kérem! — Morvái azt húreszteli, a Muskátliban panaszolták neki a srácok, hogy itthon nem engedik őket futballozni. Erre alakította meg mátrafüredi panziójában a Megamorv csapatot. Ez múlt év őszén történt. Innentől felgyorsultak az események. Pálya nélkül focizni — senkinek se megy. A meglévő viszont — a tsz-gárdáé. — A pályahasználatról voltak vitáink — emlékezik a párttitkár. — Azon edz és mérkőzik a felnőtt, az ifi és a serdülő. Itt tartják 430 diák tornaóráit. Még egy bajnoki rendszerben küzdő csapatot nem bír el a füves talaj. Ezt ők is belátták. Területet kértek a saját sportlétesítményhez. Mi adtunk is volna két hektárt... Egyezség mégsem jött létre. Kötelező földmegváltás címén — ami az aranykoronaérték 3000- szerese — együttesen 600 ezer forintot kellett volna fizetni. Plusz a bérlet. Kikötés is volt: minden építményhez ki kell kérni a gazdaság előzetes hozzájárulását. Mondván, nehogy azon is pálya, öltöző, tribün helyett egyszerre csak újabb kazángyár falai magasodjanak. Akárcsak a Kossuth út 4. alatti viskó felújítása közben... — A felajánlott megállapodást — beszéli Frecska Sándor— túlzottnak minősítette, tisztességtelennek tartotta. Pedig nem mesterséges gáncsoskodás ez a részünkről! —Januárban végül megegyeztünk — veszi vissza a szót Majoros János. — Fél éven át 31 ezerért a Megamorvosok edzhetnek a salakos pályán. Kértük a csapat vezetőjét, külön, írásban kéije, ha valamilyen rendezvényt szeretnének. A megállapodást nem mindig tartotta be Morvái, ezért júliusban a sportegyesület vezetése úgy döntött: még a salakosra szóló szerződést is felbontja. Válaszul a feltaláló elhatározta, "népszavazást"rendez a településen: az ott élők döntsék el a két együttes találkozója után, melyiküké legyen a focipálya! Augusztus 20-án erre nem került sor. Ezt követte az a program, ami országos — a tv nyilvánossága előtti — botrányhoz vezetett. Szeptember 4-re Színész-újságí- ró-Megamorv mérkőzést hirdetett meg Morvái a rédei futball- stadionba. A szervezés előbb meghökkentette, majd felháborította a Tsz SK irányítóit. — A hivatalos sorsolás szerint — sorolja a kifogásokat a párttitkár— aznap délután Poroszló ifjúsági és felnőtt együttesét kellett fogadnunk. Morvái viszont nem kérte ki a véleményünket! A megyei sportosztálytól nem kapott engedélyt, hogy a saját rendezvénye miatt megváltozhat a kisorsolt meccs időpontja. Jellemző a stílusára: augusztus 31-én este táviratozott, hogy másnap reggel 8-kor az irodájában hajlandó velünk tisztázni a dolgokat. írt levelet egy országos vezetőnek is. Végül megegyeztünk, az ominózus napon délelőtt 10 és 12 óra között övék a füves pálya. Nyilvános vádak — feljelentés Az ígérettel szemben — állítják mindketten — még fél kettőkor is az emelvényen szónokolt Morvái Ferenc. — Úgy hallottam, önök nem voltak jelen. — Tény, és ez is egyik „vádpontja” volt ellenünk. Hogy önhatalmúlag, mi vezetők kirándulást szervezetünk magunknak a tsz pénzén az NSZK-ba. Azt kérem, egy éve a közgyűlés szavazta meg, hogy kik mennek a tanulmányútra. EŰiangzottak ennél cifrábbak is. Hogy pár „kiskirály” félelemben tartja a falu népét A rédei focistákat az elvtársak gyerekei kitúiják a csapatból. Akik a Megamorvban akarnak játszani, azokat megfenyegetik a helyi hatalmasságok, hogy kirúgják az állásaikból. Nyilvános feljelentést is tett a kultúrház igazgatója ellen, mondván, az ifjúsági klub videóját otthon használja, a Iá- nyokat-fiúkat kizárják az intézményből. Felemlegetett bizonyos régi homályos ügyeket is, amelyekről neki bizonyítékai vannak. Egy kitételét — érthetően — különösen sérelmesnek találták, nemcsak az érintettek: "Milyen hatalmi vággyal művelt visszaélési dolgokat Frecska Sándor, a nagyiédei tsz többszörös Állami Díjas tsz elnöke?! Éppen ezért valakinek innen szólnék. Jó lenne felülvizsgálni ezeknek az embereknek összefonódását...” — Eszerint pert indít rágalmazás és becsületsértés címén? — kérdeztük az elnöktől. — Az volt az első álláspontom, hogy igen. Ám azt tanácsolták, nem érdemes, csak elhúzódik az ügy. Én 21 éve vagyok itt tsz-el- nök, egy olyan esztendő se volt, hogy legalább öt százalékkal ne nőtt volna a jövedelmünk. Egy kivételével mindig kiváló dinét kaptunk... Tüdja, az az igazság sajnos, hogy Morvainak a negatív reklám is — reklám... A szeptember 4-ei politikai futballmeccs megtette hatását. Sokszorozóttan felszínre kerültek a kazángyáros korábbi jogszabályokat megkerülő akdói is. Felújítás helyett üzemcsarnok A nagyrédei tanács vb-titkára, Erki János tősgyökeres rédei. Korban is közel áll a kazánok feltalálójához. — Először a 70-es évek közepén keresett meg Morvái — mondja —, hogy szeretne ide jönni kisiparosnak. Nem éppen a legjobb híre volt, több megyében folytattak ellene eljárást, hát nem fogadtuk. Tavaly júniusban ismét jelentkezett. Ázt mondta, a szíve szakad meg az édesanyja leromlott állapotú háza miatt, s fel akarja újíttatnL Elmagyaráztam neki, mi kell ahhoz, hogy megkapja az engedélyt. A tanácselnök, Tóth László szerint a harmadik napon kiderült, szó sincs rekonstrukcióróL Kisüzem épült. Kiszabtak emiatt 53 ezer forint építészeti rendbírságot, s Morvái kérelmét elutasította a végrehajtó bizottság. — Váratlanul ért bennünket a dolog — keseregnek a tanácsi veNagyrédei Hangulatok zetők —, rá kellett döbbennünk, Feri félrevezetett minket. Már rég megvoltak a fejében a tervek, de csak annyit hozott a tudomásunkra, amennyit jónak látott. A Kossuth út a legsűrűbben lakott része a községnek. Ott van a könyvtár, a gyógyszertár, a csecsemővédő, maga az utca is szűk. Ezért kifogásoljuk ott az üzemet. — Jelentést vittünk a megyei tanács elnökének is — folytatja Erki János. — Bennem az is felvetődött, de másokban is a faluban, hogy egyáltalán érvényesek-e a jogszabályaink Morváira?! Netán ő bármit megtehet magas pártfogói jóvoltából?! Múlt év augusztusában még ő fordult levélben Grósz Károlyhoz, hogy őt akadályozzák nép- gazdasági hasznú tervei megvalósításában... A megyei tanácson operatív bizottság ült össze. Ám érdemi fordulat — legalábbis, amit Nagyrédén sokan kedvezőnek vettek volna — nem állt be. Sőt, Morvái az Országos Építési Szabályzat alóli mentesítést is elérte, így most már 30 centi helyett állítólag három méterrel húzatta magasabbra az előírásosnál a falakat. Menetrendszerűen mentek részére a bírságokról szóló határozatok. Mégis: múlt év végére elkészült az üzem. A vb-titkár szerint idén januártól megkezdődött a kazánok sorozatgyártása. — Telephelyi és iparengedély nélkül! — hívja fel a figyelmet Erki János. — Előbbi megadására több szakhatóság is elutasító határozatot adott ki, mivel kikötéseiket nem teljesítette. Az engedély iránti kérelme is hiányos volt. Iparengedélyét két éve vonták vissza rendezetlen adótartozásai miatt. Februárban benyújtotta ismét a kérelmét, dehát ő csak vízvezeték-szerelői képesítéssel rendelkezik, kazángyártóival nem. Eredeti szakmájában viszont nem kíván dolgozni. — Arra nemigen volt még példa, hogy ilyen létesítményt leromboltak volna... — Mi is tudjuk, nem valószínű, hogy lebontatja az üzemet. Mi azonban felajánlottunk neki itt a településen egy másik, a Kossuth útinál kedvezőbb területet. De még csak nem is válaszolt rá. — Szeret tetszelegni sajátos szerepében — önti szavakba érzéseit a vb-titkár —, tulajdonképpen ő most az ország ügyeletes fenegyereke. Feljegyzéseket mutatnak. Az egyik január 28-án készült arról, hogy Morvái két pesti újságíróval felkereste hivatalában a tanácselnököt és a vb-titkárt. A vita fenyegetőzésbe csapott át, végül a „vendégek” minősíthetetlen jelzőkkel illeték őket. Másnap azzal állított be Morvái, hogy feljelenti Erki Jánost. A másik irat azt tanúsítja, hogy a feltaláló édesanyja sírva panaszolta, a fia kiköltöztette a műhelyépületbe. Bár tény, később az Árpád utcában lakást vásárolt neki... Sok vizet itt nem zavar... A kazánfejlesztő iroda és üzem tőszomszédai leginkább két okból emelik fel a hangjukat. A zaj miatt, s mert a szűk utcában nehezen tudnak járműveikkel közlekedni az árokparton sorakozó személy- és teherautóktól. — Folyton verik a vasat, fűrészelnek — panaszolja a Kossuth út 2-ben Korsós Tibor, aki három műszakban dolgozik, s éjszakás hetein nappal szeretne pihenni. — Mi 1952-ben jöttünk ide lakni — mondja az édesanyja. — Most meg ajánlott levelet küld: örömmel veszi, hogy eladom a házamat. Hát én nem megyek el innen, menjen ő! — Nem jeleztek sehová a zaj miatt? — Hogyne. Huszonnyolcán írtuk alá a levelet, amit a tanácsra vittem. A gyöngyösi vezetőknél is jártam. Dehát azt mondják, magasabb okok miatt nem tudnak mit kezdeni vele. Mondja meg kérem, lehetséges ez ma Magyarországon?! — Szinte az egész falu tiltakozik — szögezi le néhány házzal odébb Deák László, aki tanácstagja volt a község eme részének. Menyhárt István is rábólint. — Látták-hallották a pályán történteket szeptember 4-én? — Nem sport volt az — így Menyhárt István —, hanem a vezetők elleni megnyilvánulás. A normális, józanul gondolkodó rédeieket igenis sértette! Mi sokat köszönhetünk a tsz elnökének. Portalan utakat, vagy például, hogy a falu 90 százalékában bevezették a gázt. Mondjon nekem még egy községet, ahol megvan ez így! — Nem gondolják, hogy hatalmi kérdésről van szó? — Á, Erki Jánost és Frecska Sanyi bácsit senki se múlja felül. Különben is, sok vizet itt nem zavar Morvái. Ahhoz ő kis pont... De ha most elmenne a szüretelők közé, a legtöbbje ugyanezt mondaná. Egy iroda bizalmatlan tulajdonosa Nemcsak zaj, hanem a reklámlobogók is messzire hirdetik a Megamorv Kazánfejlesztő és Kutató Iroda létét. Vezetője s egyben tulajdonosa egyáltalán nem titkolja bizalmatlanságát. — A kolléganőm gyorsírással szóról-szóra leírja, amiről mi most beszélgetünk. S ha nem tetszik valami, a jegyzőkönyv alapján élek a jogaimmal. (Igazán nem ellentételként, mi magnóra vesszük a majdnem háromórás társalgást, amelynek valamennyi részletére természetesen terjedelmi okok miatt nem térhetünk ki.) Elmondásából a rédei születésű Morvái Ferenc különös, sok mindent megélt figurája rajzolódik elénk. Esztergomi, majd édesapja halálát követően gyöngyösi tanulóéveiről, melynek során vízvezeték- és fűtésszerelői szakmát szerzett. — Szókimondó vagyok — meséli —; hát összetűzésbe kerültem az ingatlankezelő akkori vezetőjével. így lettem maszek. Öthat megyében is megfordultam, mert az illető, Marosán Lajos mindenhová utánam nyúlt. Vizsgálatot folytatott velem szemben a népi ellenőrzés, az ügyészség, a rendőrség. Megviselte az egészségemet a 16 jogtalan eset, a családi életem is tönkrement miatta. Azután Szolnokon a sportcsarnokban végzett munkámért Pro Űrbe kitüntetést kaptam. Később viszont kiderítették, nekem rossz iparengedélyem van, felvetették, mi jogon csinálom a kazánokat. — Az adózásával kapcsolatban is felmerülnek kétségek. — Én évente kétszer fizettem adót, ennek írásos nyoma van. A szolnoki tanácson egy törvénytelen manővernek estem áldozatul. Én segítettem nekik a pénzemmel, azután meg ők vonták vissza az iparengedélyemet. Most is folynak ellenem adóelszámolások. Hatvanhat milliót forgalmaztam, és 35 millió forintot akarnak adóba befizettetni velem. Szerintem csak tízet szabadna, s ötöt már le is róttam. Irreális a követelés, hiszen külföldi devizafejlesztéssel foglalkozom, amiért kedvezmény illet meg. Év elején volt a bevallásom, aztán 195 nap elteltével közölték, mi a helyzet, s hogy 8 nap alatt válaszoljak. Hát nem furcsa? Öt speciális szakember dolgozza most ki a részleteket az adóhatósággal szemben. Rátérünk a gyöngyösi Esze Tamás utcai kísérleti műhely körüli bonyodalmakra. — Úgy tudom, el kell azt bontania. — Igaz. Sok bírságot fizettem már ki miatta. Összetűzésbe kerültem a város vezetőivel. De nem voltam megalkuvó! Az Ipari Minisztériumnak 13 engedélye van nálam, egyedül én kaptam vissza nem térítendő támogatást kutatásra, mert tettem is le valamit az asztalra! Végül megegyeztünk: december 31 -én önként elhagyom a műhelyt. — Önnek másutt külön területet ajánlottak fel. — Ebben igazat mond a gyöngyösi tanács. Valóban ajánlottak, de amit kijelöltek a számomra, azt nem fogadhattam el. Ezért mentem tavaly júniusban Erki Jancsihoz. S mert ez egybeesett azzal, hogy édesanyámra majdnem rászakadt a ház. Á történet innen már ismert. Morvái engedélyt kapott a régi viskó felújítására. Ám hamarosan egy kisüzem alapjai jelentek meg a Kossuth út 4. alatt. — Rájöttem, hogy 10-20 milliós forgalmú üzemet építhetek ott — beszéli a feltaláló. — Erkinek mondtam, ő azt felelte, írd le, mit akarsz, készíttess vonalas rajzot, akkor zöld utat kapsz. Én Brigh- tonban voltam üzleti tárgyaláson, amikor kapom a telefont, hogy leállíttatták a munkát. Kiderült, Erki nem egyeztetett a tanácselnökkel, Tóth Lászlóval. Nem zavartatta magát, folytatódott az építkezés. Megszerezte az OÉSZ alóli felmentést, majd — ahogy mondja — felesleges csatározások után sikerült telexet, telefont, az üzemhez szükséges áramot biztosítani. Csak azért dühöng, mert — úgymond — annyit packáztak vele. — Mit gondol, miért „packáztak" volna önnel? — Világos: Erki Jancsit kérdőre vontam, miért nem tájékoztatta az elnököt. Összevesztünk. Mondtam is neki, nem állíthatsz meg, nem a tanács területére építkezem, állj a hivatásod magaslatán! Közöltem, itt kísérleti üzem lesz! — Sokan kifogásolják az üzem működését. — Ugyan! A könyvtárba heten járnak legfeljebb. Nem is ez a legforgalmasabb út a faluban. Saját költségemre kiszélesítettem az utat, s ajánlottam, hogy parkolót is csináltatok. Ha kell, a szomszédok házát is megveszem, áron felül. A zajártalom csökkentése végett pedig pályázatot írtam ki, két hónapon belül ezt is megoldom. — Nagyrédén is adni akartak az ön üzemének másik területet. — Legfeljebb szóban. De ha meglesz, élek is vele. Ezt, ahol vagyunk, szeretném meghagyni fejlesztő irodának, s keresem a helyet, ahol egy modem gyárat létesíthetnék. Megrendelésem van Malaysiából 200 ezer dollárra. Egymilliárdos programot tervezünk dél-koreai pénzre, amerikai licencre. Elmoralizál, hogy tagja például az amerikai gazdasági tanácsnak s más külhoni testületeknek. Ott számítanak rá. Vannak, akik itthon is, ahogy elmondja, amikor a 16. büntetőügye volt, az emberei három hónapig fizetés nélkül dolgoztak, saját megtakarított pénzükből vették a szükséges anyagokat. Ezért is érzi úgy, megérett az idő arra, hogy megvizsgálják, a megfelelő emberek ülnek-e a megfelelő posztokon? Foci és politika — Ön a kazánfejlesztésben sok eredményt mondhat magáénak. Úgy véli, az ön feladata eldönteni az alkalmasság kérdését? — Nem! Nem is akarok politizálni! De jószándékból szívesen segítek, mint a fociban is. Szóba kerülnek a nyilvános vádak. Neveket is említ — Szabó Sándorét és Mészáros Dánielét —, akiket megfélemlítettek, ha játszani mernek a Megamorv csapatában. (A nevezettek viszont tagadják...) — S az ellopott, kölcsönadott kultúrházi video? — Hatvan helyi fiatal írta alá azt a papírt, amivel ezt bizonyítják. Tanúim vannak a srácok panaszkodására is. — Azon a bizonyos meccsen megvádolta a vezetőket is... — Indítsanak pert ellenem! Minden állításomról dokumentum van a birtokomban! Tények vannak a birtokomban! — Frecska Sándort emberi méltóságában sértette meg Állami Díja felülvizsgálatának felvetésével. — Az Állami Díjjal nem lehet csakúgy dobálódzni! Nem elég a produktum, humánus, korrekt emberi magatartás is kell hozzá. Nézze meg a rokonságának a vagyoni helyzetét..! — Ha nem perelik be önt, akkor az emlegetett dokumentumokat felszínre se hozza? Holott ez kötelessége lenne, hiszen nyilvánosan közérdekű bejelentést, sőt feljelentést lett... — Nézze, itt vannak az én tanúim meg a fiatalok. Azután ott voltak a pályán a rendőrök, a Belügyminisztérium emberei. Én kértem, hogy jöjjenek oda. Nekik hallani kellett... Ez más. Összekapcsolódás... Én bízom a bíróság pártatlanságában, ha oda kerül a dolog! . — Mit gondol, ez a futballmeccs milyen érzéseket keltett ön iránt az emberekben? Helytálló-e az vélemény, hogy ön magához akarja rágadni a hatalmat a faluban? — Én gazdasági ember vagyok, nem politizálok! Alkotni szeretnék. Jóleső érzés, hogy bizalommal vannak irántam, de nem akarom befolyásolni a rédeieket. Ők félnek, negyven éve félnek... Tulajdonképpen azt sajnálom, hogy nem együtt tapsolunk a meccsen azokkal, akikkel most szembenállók... Ki védi meg a megyei tanácstagot A tények tehát ismertek. Igazságot tenni — ha tényleg szükséges — a bíróság dolga. Ám nem felejthető, hogy a szeptember 4-ei rendezvényen a közeli város, a megye vezetői se éppen jó színben tűntek fel. Nemkülönben: egy megyei tanácstagot — aki a végrehajtó bizottságnak is tagja — ért sérelem. A megyei tanács elnökét, Schmidt Rezsőt a faluból és Gyöngyösről is megkeresték. Mi is hozzá fordulunk. — A kérdéssel foglalkoznak a szakhatóságok — mondja elöljáróban. — A megyei tanács vezetésének nincs különösebben miért állást foglalnia. A problémákat helyben ismerik a legjobban. — Ugyanakkor a lakók egyre gyakrabban felteszik a kérdést: hogy lehetséges, hogy valaki szabályszegések sorozatát ússza meg? — A jogszabálysértések miatt rendre büntetik Morváit. A megyei tanácsnak azonban sem a testületi, sem a szakigazgatási tevékenységgel kapcsolatban semmilyen hatásköre nincs, így konkrét intézkedésünkre nem kerülhetett sor. Amennyiben a kérdés az engedély nélkül emelt létesítmények lebontására vonatkozna, úgy valóban nem támogathattuk volna az erre szóló esetleges községi kezdeményezéseket, épp Morvái Ferenc munkájának népgazdasági hasznosságára is hivatkozással. Előzetes információink voltak arról is, hogy politikai támogatásban sem részesülnének ezek a törekvések. Egyébként bontásra helyi kezdemenyezés nem érkezett. — Sazön által irányított testület tagjával kapcsolatban? — Ami a focimeccsen elhangzott, az rágalmazás, s magánindítvány alapján bírósági eljárásra kerülhet sor. Emellett botrányokozás és lázítás címén feljelentést kell tenni hivatalosan. Mint ahogy jogosulatlan iparűzés és kereskedelmi tevékenység miatt mi kértük az intézkedést a Szolnok Városi Ügyészségtől, ám hiába derítettünk fel 28 esetet, elutasító válasz érkezett. — Nincs tehát megoldás? — Morvái sem eszközeiben, sem lehetőségeiben nem korlátozott. Meg kell mondani, esetenként valóban gondot okoz az, hogy csak követjük az eseményeket. S még valami: az eljáró államigazgatási szerveket zavarta, hogy többen hangoztatták Morvái Ferenc tevékenységének népgazdasági hasznosságát. Továbbá, hogy a sajtót, a rádiót, a tv-t és a szakmai szerveket is maga mögé tudta állítani. A korlátlanság előtérbe jutása más oldalról egyfajta gyengeség jele. Az erőt sugározná az a törekvés, ha felesleges vádaskodás, kellő felkészültséget nélkülöző politizálás, illetve elhamarkodott ítéletek, türelmetlenség, s egyes esetekben tehetetlenség helyett végre a közös munkálkodás lenne az irányító elvés gyakorlat. Szalay Zoltán
