Népújság, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-19 / 276. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évfolyam, 276. szám ÁRA: 1988. november 19., szombat 2.20 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Összehívták a Központi Bizottság ülését A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ülését november 22-ére, keddre össze­hívták. A testület — a Politikai Bizottság javaslatára — tájékoztatót hallgat meg az időszerű nemzetközi és külpolitikai kérdésekről Szűrös Mátyásnak, a Központi Bizottság titkárának előterjesztésében. (Folytatás a 2. oldalon) A Művelődési Minisztérium nevében Szö- vényi Zsolt főtanácsos köszöntötte a negyvenéves intézményt Tanácskozások Elszaporodtak a hosszúra nyúlt tanácskozások. Nem egyszer estébe, éjszakába haj­lik a megbeszélés, a minap már tizenhat órás, sőt, egész napos értekezletről is hallhat­tunk. S amint kicsendült az eddigiekből: az eszmecserék­nek határt szabni nem tudók egyfajta újabb pozitív válto­zásnak, teljesítménynek te­kintik a szóáradatot. Felelős­séget, komolyságot akarnak elhitetni a kívülállókkal ott is — ahol voltaképpen egészen mást takar a múló idő. Elhitetni — mondom — mert egykönnyen megérteni, az embernek önmagától fel­fognia meglehetősen nehéz. A felelősség, komolyság ugyanis valahol egészen má­sutt kezdődik. Nem utolsó­sorban pedig feltételezi a fe­gyelmet is. Azt, ami akkor is kötelező, ha „csak” szavakkal dolgozunk, „csupán” tanács­teremben ülünk. A fegyelem­nek pedig semmi köze az olyan ülésekhez, amelyeket fölösleges fontoskodásokkal nyújtanak, ahol a társaság egyik része szunnyadozik, másik hányada jószerével ásí- tozik, uram bocsá' már alszik is, netalán elhagyta a helyisé­get, vagy történetesen haza­ment. Mivelhogy ilyen is előfor­dul. Nem akárhonnan, a tele­vízióból is értesülhetünk bó­biskoló „tanácskozókról”. Rádióból hallunk olyan marathoni gyűlésről, amely az időközben megcsappant részvétel miatti határozatkép­telenség folytán nem akar vé­get érni, a szükséges arány biztosításához majdhogynem lasszóval kell összeszedni a szétszéledt szavazókat. Mi­közben természetesen rendít­hetetlenül ketyeg a kronomé­ter, nemhogy feljönnek, ha­nem lassan le is mennek az ég csillagai. Szóval — úgy tetszik — nem mindig biztos, hogy ások beszéd ér is annyit, mint ameddig tart. Bizonyos fokig divat lett a szócséplés, más­részt pedig gyakran rendet­lenséget takar. Mert jómagam is tapasztalhattam az ellenke­zőjét. Végigültem olyan ülést, amelyet igen fontos ügyben hívtak össze, ahol még a lát­szólag egyszerűbb témák fö­lött is töprengtek, vitatkoztak — de mégis, viszonylag gyor­san befejezték a találkozót. Ahol a józanság uralkodik, bizonyára tudják, hogy Ma- rathont sem a puszta rekord­éhség szülte. Történelemtisz­teletből adózunk az emléké­nek. Az oktalanul marathoni- vá „sikeredő”, olykor már tú­lontúl is hosszadalmas tárgya­lás pedig kimondottan tiszte­letlenség egymással, s a kívül­állókkal szemben. Megveten­dő merénylet a munka- vagy szabadidő ellen. Ne váljék hát sem divattá, sem szokássá ép­pen mostanában, amikor ná­lunk amúgy is egyre drágább az idő, s a konkrét cselekvés fontosabb a szavaknál. Ha szeretjük is hallani a hangun­kat, próbáljunk uralkodni magunkon, feleslegesen soha ne szaporítsuk a szót. Gyóni Gyula Kerek évszámhoz érkezett idén az egri Ho Si Minh Tanár­képző Főiskola története. Immár negyven éve, hogy megkezdték a Líceum épületében az általános iskolai pedagógusok oktatását. Azóta 22 ezren kaptak itt diplo­mát, és maga az intézmény is jócskán megnövekedett. Az eltelt négy évtizedet eleve­nítették fel tegnap délelőtt azon a díszteremben tartott ünnepsé­gen, amelyre elsősorban az ala­pítókat, az első tanárokat és diá­kokat hívták meg. A Himnusz el­hangzása után dr. Szűcs László főigazgató köszöntötte a megje­lenteket, valamint a díszelnök­ség tagjait, az MSZMP, a Műve­lődési Minisztérium, a megyei és városi vezető szervek, a társfőis­kolák, a külföldi testvérintézmé­nyek, a kihelyezett tagozatok képviselőit, valamint az egri és megyei nagyüzemek vezetőit. Emlékeztetett arra, hogy 1948- ban, a „hőskorban” mindössze egy kinevezett oktató és kilenc óraadó tanár alkotta a testületet. Ezzel szemben ma közel 230 ok­tató foglalkozik 1640 nappali és 960 levelező hallgatóval. Kihe­lyezett tagozataival, két gyakor­lóiskolájával, a Leányka utcai új, főiskolai városrésszel, melynek bővítéséről nem mondtak le, megbecsülést élvező intézmény­nek számít a főiskola. Az eltelt időszakban 10 ezer tudományos publikáció született az itt dolgo­zók tollából, ami utal a szakmai munka színvonalára is. Termé­szetesen az ünnepi hangulat elle­nére sem feledkezhetünk meg a problémákról, melyek az okta­tásügyet napjainkban jellemzik, s Egerben is éreztetik hatásukat. Az erőteljes létszámnövekedés nagy arányú zsúfoltságot ered­ményezett mára. A hallgatóknak mindössze 35 százalékát sikerül kollégiumban elhelyezni, és az oktatás folyamatossága érdeké­ben 13 tantermet kénytelen bé­relni az intézmény a város külön­böző pontjain. Sajnos, az oktatá­si ágazat kritikus anyagi helyzete és erkölcsi elismertségének hiá­nya oda vezetett, hogy a főisko­láról kikerülők jelentős része el sem jut a katedráig: más területe­ken igyekszik jobb megélhetést és karriert teremteni magának. E jelenlevő gondok ellenére is a mai nap maradjon az ünneplésé, kérte a főigazgató, hiszen jelen­tős fegyvertény, hogy számos pe­dagógusnemzedéknek sikerült átadni azokat az alapértékeket, amelyek elengedhetetlenek a nemzet kiműveléséhez. Utalt dr. Szűcs László arra a távlati célra is, hogy az általános iskolai peda­gógusképzést egyetemi szintűvé emeljék. Ezután a köszöntések követ­keztek. Elsőként Sző vény i Zsolt, a Művelődési Minisztérium főta­nácsosa lépett a mikrofonhoz, aki gratulált a sok ezer pedagó­gust kibocsátó intézmény szín­vonalas munkájához, és kiemel­te, hogy a felsőoktatás fejleszté­sének a reform szempontjából stratégiai jelentősége van. Öt dr. Némedi Lajos, az első igazgató követte, akit a közönség hosszú tapsa fogadott. Ma nem olyan korban élünk, amikor a vénektől várják a jó tanácsokat, mondta, ezért arról beszélnék, mit érzek most. Emlékeztette hallgatósá­gát, hogy járatlan terepen törtek utat, s ha vannak is megkérdője­lezhető momentumok a negyven év történelmében, nem lehet kétségbe vonni az eredményeket sem. A megyei pártbizottság képvi­seletében dr. Asztalos Miklós fe­jezte ki jókívánságait, kiemelve, hogy társadalmunk adós még a pedagógia méltó elismerésével. Épp ezért támogatják a pedagó­gusszakszervezet azon követelé­seit, amelyek az élet- és munka- körülmények normalizálását cé­lozzák. Dr. Kovács János, a me­gyei tanács művelődési osztályá­nak vezetője az intézmény elis­meréseként Kishonthy Jenő fes­tőművész Tudósdoktorok című alkotását nyújtotta át a főigazga­tónak. Köszöntötte még a jubilá­ló intézmény egykori és mai munkatársait dr. Cservényük László, a Bessenyei György Ta­nárképző Főiskola főigazgatója, a csehszlovák, az NDK-beli és a csebokszári testvérfőiskolák képviselői és a kihelyezett levele­ző tagozatnak otthont adó SZOT-iskola igazgatója, Koháry József. Az első hallgatók nevé­ben dr. Thiel Miklós nyugalma­zott docens emlékezett az eltelt évekre, míg a ma iskolapadban ülő ifjak részéről Gaál Ildikó ne­gyedik évfolyamos hallgató szólt a résztvevőkhöz. Ugyancsak az ünnepség kere­tében adták át az intézményala­pítóknak a díszokleveleket, majd a főiskola művészeti együttesei­nek műsora következett, mely­ben fellépett a vegyeskórus, a női énekkar, a szimfonikus zenekar és a néptánccsoport. Két kiállítás is nyílt az évfor­duló alkalmából, az aulában negyven év képei és dokumentu­mai idézik fel a múltat, míg a pin­ceklubban a rajz szakos hallga­tók pályamunkái tekinthetők meg. Délután 4 órakor tanszéki programok kezdődtek. Az egy­kori oktatók és hallgatók a szak­juknak megfelelő tanszékeket keresték fel, ahol feleleveníthet­ték emlékeiket és tájékozódhat­tak a jelenlegi körülményekről. Az ünnepi műsorban a főiskola egykori hallgatókkal kiegészült vegyeskara is fellépett (Fotó: Koncz János) Grósz Károly párizsi tárgyalásai Grósz Károly és Francois Mitterrand megbeszélése az Llysée-palo­tában (Népújság—telefotó — MTI — Soós Lajos felvétele) Kegyeletes megemlékezéssel kezdődött a hivatalos látogatá­son Franciaországban tartózko­dó Grósz Károly második, pén­teki munkanapja: tisztelettel adózva a francia hősöknek, ko­szorút helyezett el az ismeretlen katona sírján. A Diadalív, a híres Arc de Tri- omphe boltozata alatt lobog az örök láng, amelyet minden nap más-más frontharcos egyesület gyújt meg jelképesen. Az ide ér­kező főtitkár-miniszterelnököt a párizsi helyőrség parancsnoka fogadta, akinek társaságában meghallgatta a díszegység pa­rancsnokának jelentését, s az ezt követően elhangzó magyar, illet­ve francia himnuszt. A katonák feszes sorfala előtt ellépve indult az ismeretlen katona síremléké­hez Grósz Károly, akinek koszo­rúját gyászinduló hangjai mellett helyezték el az emlékezés lángjá­nak közelében. A volt fronthar­cosok államtitkára, André Méric megkérte a magyar vendéget, hogy úja be nevét az emlékhely aranykönyvébe. Ezt, és a Marse­illaise refrénjét követően Grósz Károly kézfogással üdvözölte a koszorúzáson részt vevők egy csoportjának tagjait, a volt front­harcosokat. A kora délelőtti órákban meg­beszélések, tárgyalások újabb sorozata kezdődött: a főtitkár­miniszterelnök szálláshelyén, a Marigny-palotában elsőként Jacques Chirac volt miniszterel­nököt, Párizs polgármesterét fo­gadta. Chirac egyben a Tömörü­lés a Köztársaságért (RPR), a legnagyobb ellenzéki párt alapí­tója és elnöke. Mint a pénteki francia lapok írták, az előző napi francia-ma­gyar tárgyalások napirendjén az európai közeledés, a leszerelés és a kétoldalú kapcsolatok értéke­lése szerepelt. A Le Figaro azt ír­ta tudósításában, hogy Mitter­rand elnök és Grósz Károly tár­gyalásai „igen intenzívek vol­tak”. A Libération azt emelte ki, hogy a magyar vezető kifejezésre juttatta országa aggodalmát az egységes EGK-piac megterem­tésének következményei miatt. A francia elnök azonban meg­nyugtatta, hogy az EGK és Ma­gyarország szerződésének előírá­sait fenntartják jóval 1992 után is. A Le Quotidien de Paris sze­rint „Párizs vörös szőnyeggel várta a magyar vezetőt”. Fogad­tatása „teljesen rendkívüli, el­végre két nap alatt tárgyal az el­nökkel, miniszterelnökkel, a kül­ügyminiszterrel és mindenkivel, aki a politikában számít”. A lap szerint a francia kormányzat ez­zel a látogatással nyitja meg „hosszú útját Kelet felé... Ebben (Folytatás a 2. oldalon) Megkezdődött a KISZ országos értekezlete Péntek délután 2 órakor meg­nyílt a Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség országos értekez­lete Székesfehérvárott, a Video­ton Vállalat oktatási központjá­ban. A nyílt kapuk mellett folyó tanácskozáson 700 ezer magyar KISZ-tag képviseletében csak­nem 650küldött vesz részt, s több mint négyszáz meghívott érkezett a KISZ vendégeként. Az orszá­gos jelentőségű értekezletet Há­mori Csaba, az ifjúsági szervezet most leköszönő első titkára nyi­totta meg. Az ünnepélyes meg­nyitó után — a KISZ Központi Bizottságának javaslata szerint — a tanácskozás küldöttei szek­cióüléseken megvitatják a KISZ megújításával és a szövetség XII. kongresszusának összehívásával kapcsolatos kérdéseket. Ugyan­csak fontos vitatémája a kétna­posra tervezett tanácskozásnak az ifjúságot érintő időszerű társa­dalmi, gazdasági problémák át­tekintése, s az előzetes program­nak megfelelően a küldöttek ma személyi kérdésekről is dönte­nek. A város felszabadulásának 44. évfordulója alkalmából Ünnepi megemlékezés Gyöngyösön Tegnap Gyöngyösön ünnepi megemlékezést tartottak Gyön­gyös felszabadulásának 44. év­fordulója tiszteletére. A város párt- és állami vezetői, valamint a fegyveres testületek képviselői koszorúkat helyeztek el a Vörös Hadsereg úti emléktáblánál, ezt követően pedig a Lenin úti em­lékműnél. Ezután került sor az ünnepi ülésre, amelynek színhelye a Mátra Művelődési Központ ka­maraterme volt. A megnyitó után kulturális műsort láthattak a résztvevők, amelyben közre­működtek a helyi Berze Nagy Já­nos Gimnázium diákjai. Ezt kö­vetően dr. Patócs László, az MSZMP Gyöngyös Városi Bi­zottságának titkára tartott ünne­pi megemlékezést. Az ünnepség végén kitüntetéseket adtak át. Gyöngyös díszpolgára lett Ivan Voíkov, Gyöngyös első vá­rosparancsnoka, a Gyöngyösért kitüntetésben részesült Kerék­gyártó Béla nyugalmazott vezér­őrnagy, valamint Kelemen Ár­pád, a MÁV Kitérőgyár vezéri­gazgatója. Kiváló társadalmi munkáért kitüntető jelvényt ka­pott Molnár Árpádné és Farkas Ferenc, mindketten a városi ta­nács tagjai. A megye egészség­ügyéért kitüntető jelvényt ketten vehették át, a megye egészség­ügyéért elismerő oklevelet pedig egy kollektíva kapta meg. Ä me­gye művelődésügyéért jelvényt két személy, a megye művelődés- ügyéért oklevelet egy kollektíva kapta meg. A társadalmi munká­ért kitüntető jelvényt nyolcán ve­hették át. A társadalmi munká­ért oklevelet pedig két brigád ér­demelte ki. Két kollektíva a kul­turált kereskedelmi egység címet vívta ki magának. Jubileumi ünnepség a főiskolán

Next

/
Oldalképek
Tartalom