Népújság, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-17 / 274. szám

Miért zárták ki a pártból dr. Győri a Mátraalj ai Szénbányák immár nyugdíj as 1 4. ______________________GAZDASÁG — TÁRSADALOM NÉPÚJSÁG, 1988. november 17, csütörtök A történet, ami most az olvasó elé kerül, közel sem szokványos. Annál is inkább nem, mert nem minden nap zárnak ki a pártból vezérigazgatókat. Különösen olyanokat nem, mint dr. Győry Sándor, aki az ezt megelőző években olyan sikereket könyvelhetett el, amelyek nem mindenkinek adatnak meg. Még akkor sem, ha tudásuk legjavát adják, s hosszú éveken ke­resztül erejük megfeszítésével dolgoznak. A történet nem szók ványos azért sem, mert egyálta­lán a nyilvánosság elé kerülhet, ami az elmúlt esztendőkben nem volt jellemző. Ezúttal azon­ban — köszönhető a nyíltságnak —, úgy az MSZMP Heves Megyei Bizottsága, mint maga az érintett volt vezérigazgató, vagy az Ipari Minisztérium, a szakmai szakszervezet minden segít­séget megadott, hogy kiderüljön az igazság, s választ találjunk a kérdésre: miért zárták ki a pártból dr. Győry Sándort ? De vajon kapunk-e elfogadható választ, magyarázatot? Nézzük a tényeket. Amit a pártfegyelmi megállapított Dr. Győry Sándor pályafutása 1947-ben, a Nógrádi Szénbá­nyáknál kezdődött, ahol csillés­ként, géplakatosként dolgozott. A Nehézipari Műszaki Egyetem hallgatója 1951-56 között volt, ahol bányagépészmémöki dip­lomát szerzett. Ezt követően a Mátraaljai Szénbányák Vállalat jogelődjénél helyezkedett el, mint üzemvezető. Később ugyanitt lett gépészeti osztályve­zető, igazgató, 1981-től pedig vezérigazgató. Egyéni kitünteté­seit nehéz lenne számon tartani. Közte van a Munka Érdemrend ezüst és arany fokozata, Eötvös Lóránd-díj, Állami Díj, nemzet­közi szakmai elismerések, dísz­polgárioklevél, s lehetne sorolni. Az általa irányított vállalatnál is szépen haladtak a dolgok. Erről tanúskodik a sorozatos Kiváló Vállalat elismerés, a Kongresszu­si Zászló, Nemzetközi Technoló­giai Trófea, amit még szénbányá­szat nem kapott. A vállalat min­dig nyereséges volt. Úgy tűnt te­hát, hogy minden rendben. Amikor 1985-től megindult a volt vezérigazgató elleni bejelen­tések áradata. Ezeket a Heves megyei pártbizottság, a Heves Megyei Népi Ellenőrzési Bizott­sággal együtt nem egyszer kivizs­gálta, mígnem érdeklődést tanú­sított az ügy iránt a Központi Né­pi Ellenőrzési Bizottság, a Leg­főbb Ügyészség, majd ez utóbbi javaslatára az Ipari Minisztéri­um, mint szakmai felügyelő szerv is. Ám a megyén kívüli fó­rumok vizsgálatait megelőzve, a Heves Megyei Pártbizottság 1988. április 23-i ülésének dön­tése értelmében kizárták a párt tagjai sorából dr. Győry Sándort. A megyei pártfegyelmiből ki­tűnik, hogy a munkahelyi de­mokrácia fórumrendszere csak formailag működött megfelelő­en. Ugyanakkor az antidemok­ratikus vezetési módszerek vál­tak uralkodóvá a vállalatnál, amelyek elsősorban a vezérigaz­gató abszolút tekintélyére, meg­fellebbezhetetlen döntéseire, fel­tétlenül teljesítendő kívánságai­ra alapozódtak. A vállalat veze­tésében kialakult az elvtelen ér­dekszövetség, amely létrehozta azokat a kifinomult módszere­ket, amelyek alapján a vállalati hierarchiában a vezetéstől köz­vetlen egzisztenciális függésben lévők tudomásul vették a kiala­kult helyzetet. A pártfegyelmi vizsgálat meg­állapította továbbá azt is, hogy dr. Győry Sándor saját kérésére az Ipari Minisztérium felügyele­tet gyakorló miniszterhelyettesé­től elvi engedélyt kapott arra, hogy családi háza építéséhez a vállalati kollektív szerződés fel­tételeinek megfelelően anyagi támogatásban és kedvezmény­ben részesüljön. A kapott enge­dély birtokában a volt vezérigaz­gató saját beosztottaival engedé­lyeztette a támogatások és ked­vezmények konkrét igénybevé­telét. így történhetett meg, hogy családi háza építéséhez a Bánya­ipari Dolgozók Szakszervezete és az Ipari Minisztérium 1986 áprilisában kiadott ajánlását és minden szociális szempontot fi­gyelmen kívül hagyva, 1987. jú­niusában 220 ezer forint vissza nem térítendő állami tártioga- tást, 50 ezer forint vállalati ka­matmentes kölcsönt, ezzel együtt felesége további 120 ezer forint vállalati kamatmentes köl­csönt kapott. Mindhárom tétel a kollektív szerződés szerinti felső határösszeget jelenti. Figyelmet érdemel az is, hogy a vállalati kollektív szerződés előírásainak sem feleltek mega feltételek min­denben. Tény viszont, hogy 1986-ot követően néhány eset­ben más, vezető beosztású dol­gozó esetében is helytelenül ér­telmezték a kollektív szerződés­ben a támogatásokra vonatkozó részt, és a vállalati gyakorlatban ennek az értelmezésnek megfe­lelően alkalmazták. A megyei pártfegyelmi erkölcsileg elma­rasztalta a volt vezérigazgatót abban is, hogy 57 éves korában 15, felesége pedig a nyugdíjkor­határ betöltését követően tíz év további munkavállalásra köte­lezte el magát azért, hogy a szer­ződés betűjének megfeleljen a megállapodás. Erre csak méltá­nyossági alapon kerülhetett vol­na sor, amit viszont a felügyeletet gyakorló miniszterhelyettestől külön kellett volna kérnie. Elma­rasztalták azért is, mert a családi ház építésének szervezésénél az anyagbeszerzésben vállalati dol­gozók munkaidőben közremű­ködtek. Kifogásolták, hogy az építkezés során nagy mennyisé­gű anyagot szereztetett be a vál­lalaton keresztül. A kollektív szerződésben biztosított kétezer kilométer kedvezményes fuvar­ral szemben 3833 kilométert vett igénybe. A különbözetet a beje­lentések vizsgálatának időszaká­ban fizette be. Dr. Győry Sándor jelenleg is Gyöngyösön, a Rákóczi u. 2. szám alatt lakik, a Gagarin Hő­erőmű Vállalat szolgálati lakásá­ban. A Mátraaljai Szénbányák Vállalat és a Gagarin Hőerőmű Vállalat 1976-ban, dr. Győry Sándor kérésére — állapítja meg a megyei pártfegyelmi vizsgálat — elcserélte két lakás bérlőkivá­lasztási jogát. Ezt egy megálla­podásban rögzítették. Miután a Mátraalji Szénbányák Vállalat kezelésében lévő lakásból kiköl­tözött és felvette az onnan járó használatbavételi dijat, a Gaga­rin Hőerőmű Vállalat lakásába költözött be, és annak is fizette be az azért járó lakás-használat­bavételi összeget. Az általa és a Gagarin Hőerőmű Vállalat, mint bérbeadó által aláírt bérleti szer­ződés rögzíti, hogy a lakást ki­költözéskor a lakó a bérbeadó­nak köteles visszaadni. Ennek ellenére dr. Győry Sándor a la­kásról szabálytalanul a Mátraal­jai Szénbányák Vállalat javára mondott le. Onnan vette fel a használatbavételidíj-térítést, a befizetett összeg ötszörösét, azaz 317 ezer forintot. Ugyanakkor a Gagarin Hőerőmű Vállalat csak a lakás-használatbavételi díj há­romszorosát téríti vissza annak, aki a lakást leadja. Ezentúl enge­délyezték, hogy 1990. szeptem­ber 1-ig továbbra is a Rákóczi u. 2. szám alatt lakjon. A megyei pártfegyelmi vizsgá­lat foglalkozik a volt vezérigaz­gató fiának, ifj. Győry Sándor­nak lakásügyeivel is. Az ifjabb Győry 1985 márciusában az NDK-beli Freibergi Bányászati Egyetem elvégzése után a Mát­raaljai Szénbányákhoz került. Arra hivatkozva, hogy NDK- ál- lámpolgárt kíván feleségül ven­ni, akinek áttelepüléséhez a megfelelő lakás is feltétel, egy- szoba összkomfortos vállalati tá­mogatást kért a vállalattól. Ezt 1985 májusában 30 ezer forint használatbavételi díj ellenében megkapta. A házasságkötésre 1987. májusában került sor. A vállalat 1984 júniusában 24 lakásos társasház építésére kö­tött megállapodást a Pénzügymi­nisztériummal. A budai társas­ház építkezésénél a Pénzügymi­nisztérium a vállalat kérésére egy lakás vevőkijelölési jogát átadta a Mátraaljai Szénbányák Válla­latnak. Az építtetővel folytatott tárgyalások során a vállalat az ajánlatban szereplő, 17.250 fo­rint négyzetméterenkénti árat 15.500 forintra, a tervezésért számított kétmillió forintos aján­latot 500 ezer forintra csökken­tette. Az építkezés során a Mátra­aljai Szénbányák Vállalat veszte­sége megközelíti a tízmillió fo­rintot. A budapesti Lóránd utcá­ban felépült társasház vevőjéül ifj. Győry Sándort jelölték ki. Ifjabb Győry Sándor 1987. augusztus 11-én igényelte, hogy budapesti lakásvásárlásához a kollektív szerződés szerinti ked­vezményeket biztosítsák számá­ra. Ezt követően 220 ezer forint vissza nem térítendő állami tá­mogatásban, 50 ezer forint válla­lati kamatmentes kölcsönben, valamint fedezetlenség rímén to­vábbi 120 ezer forint vállalati ka­matmentes kölcsönben része­sült. Ez utóbbi kölcsön folyósítá­sát az 1986 júniusától érvényes kollektív szerződés 1987. április 28-i módosítása tette csak lehe­tővé. Ifj. Győry Sándor 1987. október 29-én leadta korábbi vállalati bérlakását, amelyért to­vábbi 150 ezer forintot, a lakás­használatbavételi díj ötszörösét fizették ki számára. A megyei pártfegyelmi megállapítja, hogy mindez méltán váltott ki felhá­borodást a vállalatnál, hiszen a vezérigazgató fia részesült a vál­lalat történetében a legnagyobb támogatásban. A pártfegyelmi vizsgálat megállapította, hogy 131 négyzetméter hasznos alap- területű budai luxuslakás vásár­lásának támogatása — túl azon, hogy a kollektív szerződés kizár­ja a támogatásból mindazokat, akik öt éven belül bármilyen tá­mogatásban részesültek, és ez vo­natkozik ifj. Győry Sándorra — ellenkezik a vállalat érdekeivel és teljes mértékben szemben áll az állam által finanszírozott bá- nyászlakás-építési akció céljai­val. Ellentétes a társadalom ér­dekeivel. A pártfegyelmi vizsgálat meg­állapította, hogy dr. Győry Sán­dor vezérigazgatói beosztásával visszaélve, kapcsolatait felhasz­nálva rendezte maga és családja lakásügyeit. Az igénybe vett tá­mogatások egy részével családjá­val együtt jogtalan anyagi előny­ben részesült, a támogatások to­vábbi részénél a szocialista er­kölcs normáit megsértve, egyéni érdekeit az össztársadalmi és a vállalati érdekek rovására érvé­nyesítette. Éppen ezért a megyei pártbizottság 1988. április 23-án kizárta a párt tagjai sorából dr. Győry Sándort. A legfőbb ügyész, a KNEB és az Ipari Minisztérium vizsgálata Mint arról már szóltunk, a be- jelentés alapján folytatott vizsgá- jelentések nemcsak a különböző latot. Ez azonban elsősorban a megyei szervezetekhez érkeztek. Lóránt utcai társasház építésére A Központi Népi Ellenőrzési Bi- vonatkozott, amivel mi most ez zottság az MSZMP KB Titkársá- esetben nem foglalkozunk. Ri­gához 1988 januárjában tett be- vonatosán azonban közöljük a legfőbb ügyész megállapításait. Ezek szerint dr. Győry Sándor csak méltányossági alapon és csak akkor lett volna jogosult családi ház építésének támoga­tására, ha önálló lakása a jogos lakásigény mértékének felső ha­tárát nem haladja meg. így 1987 júniusában jogalap nélkül része­sült 220 ezer forint vissza nem té­rítendő támogatásban, továbbá 50 ezer, illetve 120 ezer forint kamatmentes kölcsönben. A legfőbb ügyész megállapította továbbá azt is, hogy a Mátraaljai Szénbányák Vállalat szervezési és működési szabályzata értel­mében a vezérigazgatót az ipari miniszter nevezi ki, menti fel és gyakorolja munkaviszonyában a munkáltatói jogokat. Erre tekin­tettel szükséges és indokolt lett volna a minisztérium részéről a vállalati döntésről való tájékozó­dás, a szerződés ellenőrzése, a vezérigazgató lakásügyének fi­gyelemmel kísérése. A Mátraal­jai Szénbányák Vállalat és a Ga­garin Hőerőmű Vállalat közütt 1976. november 3-án létrejött lakáscseréről elmondható: a megállapodásban kikötötték, hogy az ingatlanok kezelői jogá­ban ez változást nem eredmé­nyez. Nem szól a szerződés arról, ami a vita tárgyát képezi, hogy a kijelölési jog egyszeres vagy vég­leges. A legfőbb ügyész állás­pontja szerint viszont csak egy­szeri bérlőkijelölési jog cseréről van szó. Mivel a lakbért dr. Győry Sándor a Gagarin Hőerő­mű Vállalatnak fizette. így jogel­lenesnek ítélte a szénbányák el­járását, amikor a 317 ezer forint díjtérítést dr. Győry Sándor ré­szére készpénzben kifizették. Az összeget egyébként is az Orszá­gos Takarékpénztárhoz kellett volna átutalni. A legfőbb ügyész megítélése szerint ifj. Győry Sándor buda­pesti lakásmegoldásának támo­gatása jogilag nem támadható. Az vüágosan kitűnik viszont, hogy dr. Győry Sándor vezéri­gazgató beosztásával visszaélve, kapcsolatait felhasználva ren­dezte maga és családja lakásü­gyeit. Ezekkel a megállapításokkal 1988 márciusában a legfőbb ügyész az ipari minisztert arra kérte, hogy vizsgálja ki a dolgot, s az anyagi, illetve személyi fe- lelősségrevonásra a szükséges in­tézkedéseket tegye meg. Az Ipari Minisztérium fegyelmi eljárása 1988. május 18-án kezdődött. Megállapították, hogy a munkál­tatói támogatás igénybevételét az 1985. november 25-én kelt miniszterhelyettesi engedély — a vállalat kollektív szerződésében meghatározott feltételek mellett — tette lehetővé. Mivel azok dr. Győry Sándorra, mint a vállalat első számú vezetőjére érvénye­sek, így az nem jogszerűtlen. Tény azonban, hogy a kollektív .szerződés a kialakult vállalati gyakorlat alapján hibásnak mi­nősíthető, mert a természetbeni és pénzbeli támogatási formát egyértelműen nem választja kü­lön. Az elvégzett revizori vizsgá­lat megállapította, hogy 1986- ban és 1987-ben az előzőekben említett elvek alkalmazásával összesen 311-en kaptak lakásé­pítéshez pénzbeli támogatást. Közülük 217-en 150-220 ezer forint vissza nem térítendő támo­gatást, valamint 50 ezer forint kamatmentes kölcsönt. A vizs­gálat azt is megállapította, hogy 36 azoknak az eseteknek a szá­ma, amikor a házastárs is része­sült 50-200 ezer forint közötti kamatmentes kölcsönben. Mindezek alapján megállapítot­ták, hogy dr. Győry Sándor ter­hére jogszerűtlenség nem róható fel, ezért őt fegyelmi vétség nem terheli. A két vállalat közötti lakáscse­rével kapcsolatosan megállapí­tották, hogy a Mátraaljai Szén­bányák eljárása, azaz a lakásról való lemondás elfogadása és a 317 ezer forint díj térítésnek dr. Győry Sándor részére történt ki­fizetése jogellenes volt. Ezért dr. Győry Sándort felszólították a jogtalanul felvett 317 ezer forint­nak a Mátraaljai Szénbányák Vállalat részére történő visszafi­zetésére. A budapesti Lóránt utcai épít­kezés kivitelezője, fővállalkozója a Mátraaljai Szénbányák volt. Az ezért kapott egy lakás vevőki­jelölési jogát ifjabb Győry Sán­dornak ítélték. Ezzel kapcsolat­ban az Ipari Minisztérium fe­gyelmi vizsgálata megállapította, hogy a vevőkijelölési jog biztosí­tása idején a Mátraaljai Szénbá­nyáknál jelentős feladatként je­lentkezett a külfejtéses lignitbá­nyászat fejlesztése. Ez a feladat nagy mértékű NDK-gépimport mellett valósíthetó meg. A Mát­raaljai Szénbányák Vállalat meg­állapodást kötött a NIKEX Vál­lalattal arra vonatkozóan, hogy saját szakértője az import és ex­port üzletek bonyolításánál köz­reműködik. Erre a feladatra ifj. Győry Sándort tartották a legal­kalmasabbnak, aki külfejtéses bányamérnök, tanulmányait az NDK-ban végezte, így a szüksé­ges nyelvismerettel, szakmai hozzáértéssel is rendelkezik. Mindezek alapján dr. Dakó György termelési vezérigazgató­helyettes ifj. Győry Sándort bízta meg a feladat ellátásával, amely rendszeres budapesti munkavég­zést tett szükségessé. Ez volt az indok ifj. Győry Sándor lakásü­gyének rendezésére, a budapesti lakás vevőjéül történő kijelölés­re. A vállalat 13 tagból álló veze­tői értekezlete a vevőkijelölést egyhangúlag megszavazta. Mu­lasztás az a körülmény, hogy a vállalat a budapesti lakás megvá­sárlásának lehetőségét nem hir­dette meg. Az 1987. évi ütemezésnek megfelelően 35 személyi tulaj­donú lakás vevőkijelölési jogát a városi tanács a vállalat részére megadta. Ezt az üzemeknél meghirdették. Azonban 16 lakás vevőkijelölési jogát 1987. július 23-án visszaadták a tanácsnak. Azért, mert a maximális vállalati támogatás ellenére nem volt je­lentkező. Ide tartozik még — ami szin­tén hatott a kedélyekre -, hogy dr. Győry Sándor a fegyelmi el­járás ideje alatt rokkantsági nyugdíjkorkedvezményt kért és kapott. A fegyelmi eljárást az Ipari Minisztérium a munkavi­szony megszűnése, azaz a rok­kantsági nyugdíjba történő he­lyezése miatt szüntette meg. Erről Czipper Gyula iparimi- niszter-helyettes a t következő­képpen vélekedik: — Ez egy jogi kategória. Ko­rábban kérte, hogy korkedvez­ménnyel mehessen nyugdíjba. Ezt nem tartottuk etikusnak, mert tartott a vizsgálat. Amikor azonban az orvosi papírokat be­mutatta, s rokkantsági nyugdij- korkedvezményt kért, azt meg kellett adnunk, mert jár. Erköl­csileg a kettő egészen különbö­zik. — Az ipari minisztériumi vizsgálat megállapított-e valami elmarasztalót dr. Győry Sándor ellen? — A 317 ezer forint lakás­használatbevételi díj jogtalan fel­vételén túl mást nem. Ezt sem ő vette fel, hanem átutalták az OTP-nek. Ugyanakkor nem hi­szek abban, hogy mindezt anyagi előnyök miatt tette, azaz nem rosszhiszeműen járt el. Kovács Lászlót, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének fő­titkárát arról faggattuk, hogy a megyei pártfegyelmi eljárás so­rán megfogalmazott munkahelyi demokrácia fórumrendszere va­lóban csak formailag műkö- dött-e megfelelően? — Először is hadd kezdjem azzal, hogy a munkahelyi de­mokrácia fórumrendszerét a szakszervezeten kívül nincs joga más testületnek minősíteni. Egyébként a legjobb megítélé­sünk szerint soha nem volt prob­léma a Mátraaljai Szénbányák­nál. — A szakszervezet tapasz­talt-e jogsértést, fegyelmire ala­pot adó intézkedést, magatar­tást? — Alaposan megvizsgáltunk mindent, s ez alapján csak azt tu­dom mondani, hogy a jogszabá­lyoknak, valamint a kollektív szerződésnek megfelelően vette fel a vissza nem térítendő és a ka­matmentes kölcsönöket. Senki nem szenvedett ebből hátrányt, mert aki csak kért, kapott lakás- vásárláshoz, -építkezéshez tá­mogatást. Sőt, ebből az alapból nem csekély összeget még meg is takarítottak. „Én ennek a pártnak sokat köszönhetek, én ennek a pártnak akarok tagja lenni...” Dr. Győry Sándor készsége­sen fogadott lakásán, hogy a tör­téntekről beszélgessünk. Azt mondta, nincs titkolni valója, majd előrebocsátotta, nem érzi magát bűnösnek. — Mikor lett párttag? — Székesfehérváron szaké­rettségis koromban, 1951-ben vettek fel a párt tagjainak sorába. Akkor 21 éves voltam, s még arra is emlékszem, hogy délután kez­dődött az ülés. — Hogyan érintette, hogy kö­zel negyven évvel később kizár­ták a pártból? — Rendkívüli módon lesúj­tott maga az eljárás körülménye is. A mai napig is vannak olyan kérdések, amit nehezen tudok emészteni. Ilyen például az, hogy antidemokratikus vezető voltam. Ha ma valaki végignézi a doku­mentumokat, soha sehol még csak utalást sem talál erre. Egy­személyi felelősséggel bíró vezető voltam. Nyűt szívvel vállaltam, hogy a gazdasági célok megvaló­sításának körülményeiről a dön­tés előtt vitatkozzunk. Úgy ér­zem, engem elismert a kollektí­va, ezért érthetetlen, hogy ezt a bélyeget rám sütötték. A vállalat mindig nyereséges volt. Sok éven keresztül a magyar szénbányá­szat úgy teljesítette tervét, hogy itt, Visontán jelentősen túlteljesí­tettük a tervet. Amikor 1981. ja­nuár 1-től megszűnt a tröszt, életre hívták az igazgatótaná­csot. Ennek a nyolc szénbánya vállalat vezérigazgatója volt tag­ja. Évente elnököt választottunk magunk közül. Engem öt éven keresztül újraválasztottak. Miért, ha antidemokratikus vezető vol­tam? Egy biztos, hogy követke- v zetesen számonkértem a felada­tok végrehajtását, hiszen nem egyszer a megyei párt-végrehaj­tóbizottság előtt be kellett szá­molnom munkánkról, a külfejtés állapotáról, állásáról. Az, hogy engem kizártak a pártból, egy fo­lyamat része, ami 1985-től kez­dődött. — Felhívta valaki arra a fi­gyelmét, hogy sorozatos támadá­sok érik, vagy hogy nem jó úton halad, s változtasson? — Ákkor kezdődött ez az egész, amikor a vállalat megpá­lyázta a Munka Vörös Zászló Erdemrendk'itüntetést. Ez a leg­nagyobb kollektív elismerés. Akkor nem hivatalosan, de kap­tam arról tájékoztatást, hogy egy 21 pontos, névvel ellátott beje­lentés érkezett a Heves megyei pártbizottságra. Ezt kivizsgálták, és a megyei pártbizottság végre­hajtó bizottsága lezárta az ügyet. Engem is meghívtak erre az ülés­re, de szanatóriumi kezelésem miatt nem lehettem ott. A Mát­raaljai Szénbányák pártbizottsá­gának titkára, Hatvani Ferenc és Kónya Lajos, a gyöngyösi városi pártbizottság első titkárának vi­tájává változott ez az egész. Odá­ig elmentek, hogy mindkettőjü­ket figyelmeztetésben részesítet­ték. Ezután névtelen bejelentések érkeztek személyemmel kapcso­latban a Heves megyei pártbi­zottságra, valamint a Heves Me­gyei Népi Ellenőrzési Bizottság-

Next

/
Oldalképek
Tartalom