Népújság, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-13 / 245. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. október 13., csütörtök Receptsarok „Zöld” ételek Parajpuding Hozzávalók: 60 dkg spenót, 4 tojás, fél dl tejszín, 2 dkg vaj, só, bors, szerecsendió. Előkészítés: A megtisztított, megmosott spenótot forrásban levő vízbe tesszük, ha ismét fel­forrt, leszűrjük és lehűtjük. Ala­posan kinyomkodjuk, késsel apróra vagdaljuk. Egyenként hozzákeverjük a négy tojást, a tejszínt, majd sóval, borssal, re­szelt szerecsendióval ízesítjük. Zöldséggel tűzdelt sertés­comb Hozzávalók: 80 dkg sertés­comb, 20 dkg sárgarépa, 20 dkg fehérrépa, 10 dkg vöröshagyma, 3 cikk fokhagyma, só, bors, 5 dkg zsír, egy teáskanál piros­arany (paprikakrém), egy evő­kanál liszt. Elkészítés: a sárgarépát és a fehérrépát meghámozzuk, ezt követően kisujjnyi vastagra fa­ragjuk, a leeső darabkákat félre­tesszük. A húst hosszú, hegyes pengéjű késsel felszúrjuk annyi helyen, ahány darab zöldséget faragtunk, és azokat egyenként a nyílásokba toljuk. A húst sóz­zuk, zsírral vékonyan megken­jük, előmelegített sütőben (180- 200 fokos) hatvan perc alatt megsütjük. Az első félórában alufóliával takarjuk le, de ez idő alatt is többször locsoljuk meg az alatta összegyűlt zsírral. Ha a hús megpuhult, kiszedjük. A tepsi­ben maradt zsíron a cikkekre vá­gott vöröshagymát a megmaradt zöldségdarabkákkal együtt meg­pirítjuk. Kevés liszttel meghint­jük, fél liter hideg vízzel felönt­jük, paprikakrémmel, zúzott fokhagymával ízesítve negyed­óráig forraljuk, leszűrjük és a fel­szeletelt sült húsra öntjük. Körí­tésként a hússütés közben elké­szíthető parajpudingot tálaljuk. Sertésérmék padlizsánnal Hozzávalók: 60 dkg sertés szűzpecsenye, 80 dkg padlizsán, 5 dkg zsír, 10 dkg vöröshagyma, 2 dl vörösbor, 2 cikk fokhagyma, só, 2 evőkanál liszt, 1 kávéskanál kakukkfű, 1 csomó zöldpetre­zselyem, néhány szem egész bors, 1 db csípős paprika, 1 teás­kanál bazsalikom, 1 húsleves- kocka, 1 babérlevél, 2 dl tejszín. Elkészítés: A húsról lefejtjük a hártyákat, majd 4-5 dkg-os sze­letekre vágjuk. Nem klopfoljuk! A padlizsánt ujjnyi vastag kari­kákra vágjuk közvetlenül a sütés előtt. A padlizsánt sózzuk, meg­szórjuk őrölt bazsalikommal, lisztbe mártjuk és kevés forró zsírban mindkét oldalát megsüt­jük. A sütés egy-egy padlizsán esetében nem tarthat tovább 4-5 percnél, mert különben túlságo­san összeesik. A besózott húst ugyanebben a zsírban sütjük. A sült padlizsánszeletekre egy-egy sertésérmét teszünk és tejszínes fűszermártással leöntve tálaljuk. Tejszínes fűszermártás: a vö­rösborhoz 2 dl vizet öntünk, fok­hagymát, vágott petrezselymet, kakukkfüvet, egész borsot, erős paprikát, babért és egy leveskoc­kát teszünk bele. Addig forral­juk, míg mennyisége a felére csökken. Finom szűrőn leszűrjük és felengedjük egy evőkanál liszttel simára kevert tejszínnel. Szükség szerint sózzuk. Mártás­sűrűségűre forraljuk. Nyers sárgarépasaláta Hozzávalók: 1/2 kg sárgaré­pa, 1/2 fej hagyma, 1/2 csokor zöldpetrezselyem, só, olaj, cit­romlé. A sárgarépát megtisztítjuk, megreszeljük a tormareszelőn. Hozzáadjuk a reszelt hagymát és finomra vágott zöldpetrezsely­met, majd ízlés szerint olajat, sót, citromlevet. Készíthetjük hagy­ma nélkül is kevés cukorral és közévegyíthetünk egy reszelt zellergumót. CSALÁD — OTTHON — ISKOLA „Legjobb könyv a természet” Az idő korlátáit átlépve Formabontó riport egy pedagógus újságíróval Riportalanyom kiléte egyelőre maradjon titok. Legyen elég annyi, hogy görög-latin szakos diplomával rendelkező újságíró, akinek igen határozott véleménye van az ifjúság nevelésében megmutatkozó ked­vezőtlen jelenségekről. Sajátos, cseppet sem szokványos nézőpontból szemléli és bírálja a fiatalok szellemi érettségét, érzelmi eldurvulását, általános viselkedéskultúráját. Mindezt természetszeretete és alapos biológiai megfigyelései is indokolják. A címben szereplő gondolat Ga­lileitől származik, akinek — úgymond — kevés könyve volt. Mi van a Komódiban? Új üzlet a belvárosban „Értékválság, azonosulási zavar jellemzi a fiatalokat, akik közül so­kan nem tudják, hogy mit és miért tekintsenek értéknek” — olvasom a Köznevelésben. Ennek kialaku­lásában jelentős szerepet játszik a családi és iskolai nevelés is. Miben látja ön az okokat? — A szülők a túlterhelés fölött keseregnek; a legfelsőbb tanügyi fórum meg kevesli az egyetemre lépő ifjak készültségét. Az egye­tem a középiskolára vet, ez meg az elemire. Ki a hibás? Fölhozhat­nám a közszellemet, amelynek számító gyermekei éles szemmel nézik ki az ár folyását és lázas siet­séggel nyargalnak keresztül az is­kolákon a hivatal felé . . . Felhoz­hatnám a középiskoláknak eredeti rendeltetésüktől való eltérését, amelynél fogva az általános mű­veltség megadása helyett már el­kezdik a polgárok osztályozását, és űzik a szakrendszert. — Az iskolának igazodnia kell az élet realitásaihoz, máskülönben hogyan készíthetné föl a diákokat az életre? Ebben a túlzott igazo­dásban azonban másodrendűnek ítéltetnek bizonyos humán tantár­gyak. — Reális irány, értelmi nevelés: A PVC és a mettlachi általá­ban a fürdőszobák, konyhák — vagyis a bepiszkolódásnak legin­kább kitett helyiségek — padló­zatát bontja, és így szinte elke­rülhetetlen, hogy rá ne cseppen­jen vegyszer, körömlakk, forró olaj vagy zsír, netán kávé, gyü­mölcslé, tej, híg tojás. A köröm­lakkot a felmosóvíz nem oldja fel, a meggy leve pirosas nyomot hagy, a hipócsepp helye világo­sabb, az olaj, a zsír elfényteleníti a pecsét helyét. A tapasztalatok szerint a PVC-burkolat rendbe hozásá­nak úgy kezdenek neki a háziasz­kultúránk jelszava. Nagyon helye­sen! De hát van-e olyan tantárgy, amelyik nem való volna erre? Ne csak a tárgyak legyenek reálisak, hanem a tanítás módja is. — Tudna-e erre jó vagy rossz példát mondani saját diákéveiből? — Biológiaórán bevágtuk az osztályokat, családokat; hány szir­ma, porodája van annak a növény­nek, minő a levelek állása; hallot­tunk a szirmoknak szebbnél szebb színeiről: de a mezőre soha ki nem vittek bennünket, magát a növényt sohasem láttuk, csak képzeltük. Az ilyen tudományunk aztán egyik órától a másikig tartott — el­felejtettük. — A természet, a bennünket körülvevő és éltető materiális va­lóság megismertetése és megsze­rettetése nem lehet az iskolai tanó­rák kizárólagos feladata. Elég baj az, hogy a társadalmi nevelés túl­hangsúlyozása nyomán a mai csa­ládok egy jelentős részében már a szabadidős tevékenységek meg­szervezését is az iskolákra hárítják. A legszomorúbb pedig az, hogy ezen családok gyermekeinek las­san már nem is hiányzik, számukra nem is vonzó lakóhelyük milliője és az élő természet. szonyok, hogy a szokásosnál több mosó-, mosogató-, illetve oldószert tesznek a felmosóvíz­be, egyesek nagy igyekezetük­ben súrolóporral esnek neki a műanyag padlózatnak. Ennek hatására a foltok — a köröm­lakktól eltekintve — elhalvá­nyulnak, esetleg el is tűnnek, ám ezzel együtt eltűnik a PVC via­szos, a mettlachi csiszolt fénye is. Ezt többen azzal ellensúlyoznák, hogy olaj os. ruhával dörgölik fé­nyesre az elmattult felületet. Is­tenkísértés ez, mert a műanyag csakúgy, mint a műkő, a rákerült — Egy budapesti gimnázium­ban megkérdezték a diákokat, ki milyen élvezet után vágyik. A 165 növendék közül csak hat vágyott a természetbe, kirándulásokra. De maradjunk csak itthon! Hány egri növendék nézte már meg az Ege­det, vagy a művészeti kincsek tár­házát: az érseki Lyceumot; hány látta az egri várban két Arpádház- beli királyunk sírja helyét? Mert mesélhetne nekik az épített múlt és a természet is. Eger határában a várhegyi török kincsről, a Koháry- völgyi kísértetről, Felsőtárkányon a barátréti fejetlen barátról. Szól rege a cserépi, siroki, szarvaskői várról. Szépen alászántják ezek a népszellemet hordozó mesék a gyermek zsenge lelkét a történe­lem és a földrajz befogadására. Ezeket elmulasztva nevelődik fel azután a legújabbkori nemzedék. A „beszélgetés” végén tarto­zom az olvasónak a titokzatos ri­portalany megnevezésével. Türk Frigyes, egri illetőségű pedagógus újságíró ő, akinek — általában szó szerint idézett — gondolatait 1900-ban Egerben megjelent Fló­ra című könyvéből emeltem ki. Az idő korlátáit átlépő játékos ötle­temmel csak azt akartam illuszt­rálni, hogy hasonlatosan az anyag­megmaradás elvéhez, nevelési problémáink sem szűnnek meg; koronként újrafogalmazódva buk­kannak elő a mindenkori társada­lom, benne az adott nemzedéki el­lentétek sarkpontjaként. Ilosvai Ferenc olajtól korcsolyapálya síkossá­gává válik. Semmit ne akarjunk vakarga- tással felszedni, mert helyrehoz­hatatlanul felsértjük a sima fe­lületet. Az említett helyiségeket ne mosószerrel, hanem hipós vízzel mossuk fel. Végül a fényezést végezzük a rövid száradási idővel megszilár­duló Sofix-szel, vagy a hosszab­ban száradó Forfix-szel. Ettől a padlózat visszakapja eredeti fé­nyét, átmenetileg meg is tartja anélkül, hogy veszélyesen csú­szóssá válna. Nem mindennapi boltról van szó. Kicsiny mérete ellenére a pol­cok zsúfolásig telve a legkülönfé­lébb áruval: szabadidőruhákkal, ágyneműkkel, kabátokkal, nadrá­gokkal. A falon gobelinek, makra­mé virágtartók, táskák, kerámiák, fából készült dísztárgyak láthatók. Mindezeket mozgássérültek ké­szítik. Egerben a Kis Dobó téren lévő boltocskának — találóan — a Komódi nevet adták a mozgássé­rültek egyesületének tagjai. Az üz­letvezetővel és egyben az egyetlen eladóval, Kissné Várhidi Katalin­nal beszélgettünk, aki elmondta, hogy az árudát az Egri Szociális Foglalkoztató és a Mozgássérültek Heves Megyei Szervezete közösen működteti. — Sajnos, még nem sokan tud­nak rólunk — folytatja a bemutat­kozást a fiatalasszony —, pedig a város központjában vagyunk. Akik ebben a kis udvarban járnak, jobbára csak nézelődnek, de örö­münkre akadtak már olyanok is, akik vásároltak. — Csak megyénkbeli sorstársak dolgozhatnak ide? — Nem, hiszen például a kon­fekcióárut a csurgói foglalkoztató­tól kapjuk. A portékákat bármi­kor, a nyitva tartási idő alatt is át­vesszük, így az utánpótlás is folya­matos. Ha végigtekint a választé­kon — nemcsak a kereskedő beszél belőlem — láthatja, hogy milyen tetszetősek ezek a darabok, s az áraik is kedvezőek, elfogadhatók. A bedolgozók közül otthoná­ban kerestük fel Mészáros András- nét, aki gyermekei révén tagja az egyesületnek. A 13 éves Henriette és a 14 esztendős János mozgás- szervi betegségben szenvednek. — Egész nap itthon vagyok, a lányomat és a fiamat nem hagyha­tom egyedül a lakásban. Arról te­hát szó sem lehet, hogy állandó (Fotó: Perl Márton) munkahelyet létesítsek. Magunk­nak sokat kötök és varrók, hogy erre se kelljen pénzt kiadni, hiszen csak egy kereső van a családban, a féljem. Hallottam erről a lehető­ségről, boldog vagyok, hogy az ál­talam készített makramé virágtar­tók megnyerték a vevők tetszését. — Mennyi idő alatt készülnek el a virágtartók? — Az egyszerűbb mintázatúhoz néhány nap is elég, míg a bonyo­lultabb, nagyobb türelmet igénylő­höz, például egy válaszfüggönyhöz egy-két hét szükséges. Eddig csak öt darabot adtam át bizományba az üzletnek, de ha lesz rá igény, vállalok többet is, hiszen jól jön az a kis pénz a közös kasszába... Az egri Harangi József né is ké- zimunkázással tölti szabadidejét. — Három éve vagyok mozgás- sérült. Mindig is szívesen hímez­tem, a betegségem azonban rá- kényszerített arra, hogy még töb­bet foglalkozzam ezzel. Korábban is szerettem volna valahová bedol­gozni, a szociális foglalkoztatóban érdeklődtem is. Az ottani viszo­nyok nekem túlságosan nehéznek tűntek, így nem tudtam volna ele­get tenni az elvárásoknak, le is mondtam róla. Eddig csak ma­gamnak varrogattam, vagy roko­naimat, ismerőseimet ajándékoz­tam meg egy-egy szép futóval, pár­nával, jeles családi ünnepek alkal­mával. A Komódiban a gobelinje­imből, asztalterítőimből láthatnak néhányat... E kis üzlet létrehozói remélik, hogy ezután még több mozgáskor­látozott jelentkezik kézimunkájá­val, hiszen ez egyaránt hasznos ne­kik, s nekünk, vásárlóknak is. így bővül a választék, és sok esetben — nem túlzás — művészi, egyedi munkák kerülnek ki a szorgos ke­zek alól... Nagy Katalin A padlóburkolatok ápolása Bársonyból, vízhatlan ballonból Őszi-téli sportos együttesek Aki szeret kirándulni, kedveli a téli sportokat, az most válogat­hat a divatos öltözékek között. A ruhák alapanyaga általában ló­dén, düftin, kordbársony, vízhat­lan ballon. A szintetikus anya­gok közül a selymes orkánhatá- súak és a puha műbőrök felelnek meg. Vásárlás előtt azonban néz­zünk körül szekrényünkben is, hiszen akadhat régi megunt ka­bát vagy kosztüm, amit kis ügyességgel modernizálhatunk. A pantalló újra hódít az idei di­vatban, a sportos, lábszárköze­péig érőtől a bő maxi hosszúsá­gig. Jó alakú fiataloknak például a kezeslábast is ajánljuk. Aki vi­szont végképp nem szeret pan­tallóban járni, az viseljen meleg nadrágszoknyát színes gyapjú­harisnyával, meleg bokazoknival és jó erős, lapos sarkú cipővel. 1. Fiatal karcsú nőknek java­solt a kétsoros gombolású kezes­lábas. A derékbőséget egy széles öv fogja össze. A pantalló kissé bő, párhuzamos szárú, az oldal­varrásban elhelyezett zsebbel. 2. Az előbbihez hasonlóan, egyso­ros ragián szabású kezeslábas. 3. Pantallóhoz, kezeslábashoz vi­selhető sportos kabát nagy rá­varrott zsebekkel, a gallér alá gombolható kockás bélésű ka­pucnival. 4. Régi kopott kabát­ból alakítható forma. Nem szük­séges más, csak a kabát színéhez és anyagához harmonizáló koc­kás anyag, amiből az elejébe te­szünk egy széles pántot belső gombolással, majd gallért és kézelőt. Kockás anyagból készül az elől gombos szoknya. Minden korosztálynak ajánlott. 5. Deré­kig érő egysoros dzseki, a gallér szélében gumiházas szélfogó van. A pantalló egyenes, a hosz- szanti szabásvonalba dolgozott zsebbel. 6. Fiataloknak belső- gombolású kezeslábas, a felsőré­szen nagy, legombolható zseb­bel. 7. Karcsú nőknek javasolt felszabott derekú pantalló bevá­gott zsebbel. 8. Divatos és prak­tikus viselet a szabott zsebes nad­rágszoknya. 9. Kétrészes pantal- lós együttes. Régiből is alakítha­tó a derékig érő, két színből kom­binált dzseki, elején húzózárral csukódik. A nadrág párhuzamos vonalú szabott zsebekkel. Az amalgám fogtömés ártatlan Időnként hol ismert, hol is­meretlen forrásból rémhírek kapnak szárnyra. Ilyen volt többek közötj az is, hogy a fog­tömésre használatos higanytar­talmú amalgám hosszabb távon mérgező hatást fejt ki a szerve­zetben. Dr. A. Kröncke erlangeni fo­gászprofesszor e rémhírek el­oszlatása céljából közölte, hogy a higany-, ezüst-, cink- vagy réztartalmú ötvözetekből ké­szült fogtöméseket hordó em­berek vérében — a vizsgálatok szerint — nincs különbség a hi­ganytartalomban. Ráadásul a ma használatos amalgám minő­sége és veszélyessége gyökere­sen különbözik a 100 évvel ez­előttitől. Az amalgám helyett kísérletképpen alkalmazott műanyag tömések nem váltot­ták be a hozzájuk fűzött remé­nyeket, nem voltak elég tartó­sak. Lehetséges, hogy belátha­tó időn belül az úgynevezett cermetcement tömések felvált­ják majd az eddig használatos amalgámot.., Két éve folynak ilyen kísérletek ezzel a kerá­mia-fém ötvözettel. Az ered­mények igen biztatóak, de lega­lább még öt évig kell várni arra, hogy tartósságát megbízhatóan meg lehessen ítélni. Villányi Zsuzsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom