Népújság, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-07 / 240. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évfolyam, 240. szám ÁRA: 1988. október 7., péntek 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Napirenden: a bős — nagymarosi beruházás helyzete Folytatta munkáját az Országgyűlés őszi ülésszaka A vállalkozási nyereségadóról szóló törvényjavaslat vitájával folytatódott csütörtö­kön az Országgyűlés őszi ülésszaka. Stadinger Istvánnak, az Országgyűlés elnökének indítványára a képviselők megemlé­keztek az aradi 13 hős tábornokról, a vértanűhalált halt gróf Batthyány Lajosról, Ma­gyarország első felelős miniszterelnökéről és az 1848-49-es forradalom és szabadság- harc többi hőséről. A vitában elsőként Horváth Jenő (Budapest, 1. vk.), a Buda­pesti Ügyvédi Kamara elnöke kért szót. Elmondta: nem győzte meg az az érv, hogy egy hónap halasztás, amikor kézié vehet­nék a pontosított törvényterveze­tet, késleltetné az általa is szüksé­gesnek tartott január 1 -jei beve­zetést. Ezért ismételten megfon­tolásra ajánlotta: a Parlament novemberben ismét tűzze napi­rendre a tervezetet, s a mostani vitáját a törvényhozó testület csak „első olvasatnak” tekintse. Miklós Zoltán (Nógrád m., 3. vk.), a litkei Ipoly MGTSZ elnö­ke nehezményezte, hogy a vállal­kozási nyereségadó nem veszi fi­gyelembe a mezőgazdaság ob­jektív természeti, biológiai sajá­tosságait. Dr. Szabóné dr. Kakas Irén (Vas m., 8. vk.), a Bábolnai Me­zőgazdasági Kombinát vasvári üzemének állatorvosa emlékez­tetett arra, hogy a közelmúltban az Országgyűlés határozatot ho­zott a gazdaságilag elmaradott térségek felzárkóztatása, fejlesz­tése érdekében. Később egy el­különített pénzalapot is megsza­vazott a törvényhozó testület er­re a célra. A témával összefüg­gésben javasolta: az elmaradott térségekben létesített új, munka­helyteremtő beruházások adó­alanyai — legyenek azok magán- személyek vagy gazdálkodó egy­ségek — kapjanak jelentős, 80 százalékos adókedvezményt. A vállalkozási nyereségadó törvénytervezetével kapcsolat­ban Sasvári József (Komárom m., 8. vk.), a Dorogi Szénbányák Vállalat gépészeti szakosztályve­zetője módosító javaslatot ter­jesztett a képviselők elé. A vita bezárultával Villányi Miklós pénzügyminiszter beje­lentette: a vitában elhangzotta­kat, valamint a szavazás várható eredményét figyelembe véve úgy tartja célszerűnek, ha a Parla­ment az előterjesztést most első olvasatban megtárgyalt javaslat­nak tekinti, és a legközelebbi ülésszakon — az átmenetet sza­bályozó törvénnyel együtt — hagyja jóvá. Villányi Miklós ugyanakkor élt azzal a jogával, hogy reagál­jon a vitában elhangzottakra. Egyetértett az adómorállal kap­csolatos észrevételekkel, de kér­te, hogy ez a kérdés ne csak egy szűk pénzügyi, államigazgatási réteget foglalkoztasson, hanem váljék közüggyé. Mindenki érez­ze át, hogy tisztességes adófize­tés nélkül nem boldogulhat az ország. A továbbiakban Villányi Mik­lós konkrét képviselői észrevéte­lekre válaszolt, hangsúlyozva, hogy vannak olyan kérdések, amelyekben a vitát nem lehet le­zárni. Ezek közé sorolta az álla­mi tulajdon utáni osztalék ügyét, valamint a^vagyonértékelés, a vagyonnövelésben való érde­keltség és az esetleges vagyon- arányos elvonás lehetőségét. Az adómértékkel kapcsolatos vitá­ról szólva a pénzügyminiszter is­mét hangsúlyozta: a kedvezmé­nyek figyelembevételével az át­lagos adómérték 40 százalék alatti, s ez nemzetközi összeha­sonlításban is rendkívül ala­csony, ha pedig figyelembe vesz- szük népgazdaságunk jelenlegi helyzetét, a kritika éppen hogy az adómérték alacsony voltát illet­heti! Rámutatott, hogy 13 milli­árd forint értékű adót szüntetnek meg, s az ÁFA-visszaigénylés jö­vőre újabb 7 milliárd forinttal csökkenti a költségvetés bevéte­lét. A választ követően Stadinger István megadta a szót Kovács Andrásnak (Heves m., 10. vk.), a Selypi Cukorgyár főmérnöké­nek, a napirend bizottsági elő­adójának. Kifejezte meggyőző­dését, hogy a novemberi üléssza­kon sem lesz sokkal több infor­máció a döntéshez, ezért kérte: a sokat emlegetett képviselői fel­Villányi Miklós bevezetőben arra emlékeztette a képviselőket, hogy egy éve tárgyalta az Or­szággyűlés a két új adó bevezeté­sének törvénytervezetét. Nagy viták után és több módosító ja­vaslat elfogadásával a képviselők a reform mellé állva bizalmat szavaztak a kormány stabilizáci­ós és kibontakozási programjá­nak, és az annak eszközrendsze­réül szolgáló új adók bevezetését is elfogadták. E nagy horderejű lépésről gaz­daságpolitikai értékelést adni korai, kellő felelősséggel ez csak több év tapasztalata alapján vé­elősség arra is terjedjen ki, hogy ez a halasztás milyen kárt okoz a népgazdaságnak. Ezután Stadinger István — mivel a vitában felszólalók több­sége a döntés elhalasztását kérte — szavazásra bocsátotta a kér­dést; elfogadja-e az Országgyű­lés, hogy az előterjesztést a leg­közelebbi, várhatóan november második felében sorra kerülő ülésen vitassák meg újra a képvi­selők. Az Országgyűlés túlnyo­mó többséggel ezt a megoldást fogadta el, (23-an voltak az azonnali döntés mellett, 10-en tartózkodtak a szavazástól). Az elfogadott napirendnek megfelelően ismét a pénzügymi­niszter emelkedett szólásra, hogy előterjessze az általános forgalmi adóról és a magánsze­mélyek jövedelemadójáról szóló törvények módosítására vonat­kozó tervezeteket. gezhető el. Az adópolitikai elvek értékeléséhez is legalább egy év szükséges. Most még csak rövid távú számvetésre lehet vállalkoz­ni. — Az új adórendszerről — bár a társadalmat próbára tevő ko­moly erőfeszítések árán került bevezetésre — elmondható, hogy működik, a termelésben, a gazdálkodásban miatta nem vol­tak komolyabb fennakadások. Ez már önmagában is eredmény­nek tekinthető, ami a továbbfej­lesztéshez jó alapul szolgálhat. A működéssel voltak és vannak gondok. A bevezetésre valóban kevés volt az idő. Valóban nagy türelemre volt szükség, amikor nyomtatványokért kellett sorba állni, amikor a megszokott árará­nyok számottevően megváltoz­tak. A bruttósítási sérelmeket a munkáltatók orvosolták, vagy ahol indokolt volt — a pedagó­gusoknál -, ott a forrásokat a költségvetés biztosította, illetve rendelkezésre bocsátja. Az új adórendszert komoly egyensúlyi gondok közepette, a gazdasági folyamatok romló irányzatai mellett kellett beve­zetni. Ezek a gazdasági nehézsé­gek évtizedes folyamatok vég­eredményei, amelyeket az adó­rendszer önmagában nem képes megoldani. Ma azonban a társa­dalom az új adórendszer hatása­ként éli meg az életszínvonal­csökkenést. A lakosság helyzete 1988-ban akkor sem lett volna jobb, ha nem az adók révén, ha­nem más módon csökken az élet- színvonal. Ezért koraiak és érdemben vi­tathatók azok a megállapítások, amelyek egyoldalúan az új adók hatásának tulajdonítanak egyes társadalmi-gazdasági jelensége­ket, például a szándékoltnál na­gyobb inflációt, a teljesítmények visszatartását. Az ÁFA csak esz­köze a fogyasztás drágításának, mértékei nem öncélúak, és nem szabadon változtathatók. Az ez évi fogyasztói áremelkedésből 8 százalék tulajdonítható az adó­reform bevezetésének. Folyama­tában az adórendszernek önma­gában nincs inflációs hatása, ha az adómértékek nem növeked­nek. Az viszont tény, hogy a for- galmiadó-rendszer az eddiginél következetesebben kapcsolja ösz- sze a termelői és fogyasztói árak mozgását. Ameddig a magyar gazdaság döntő részben a világpiacon nem, vagy csak veszteségek árán eladható termékeket állít elő, ad­dig az inflációt nem lehet megál­lítani. Ezért a forgalmiadó-kul- csok csökkentése, illetve az ártá­mogatások szélesítése nem pers­pektivikus megoldás. Jogos azonban az a kérdés: ki viselje a gazdaság nemzetközi le­értékelődése miatti hátrányokat és a korábban elmaradt vagy hi­bás gazdaságpolitikai döntések terheit? A valós kérdés és dilem­ma az, hogy milyen arányban oszlanak meg a terhek a társada­lom egészén belül az egyes réte­gek, csoportok között. Mi a sze­repe ebben az általános forgalmi adónak? Az általános forgalmi adó a végső fogyasztásra — döntően lakossági fogyasztásra kerülő — termékek árában megjelenő adó. Mindig azok fizetik meg, akik az adott termékeket megvásárol­ják. Ezért kulcskérdés, hogy a végső fogyasztásra kerülő termé­kek döntő hányadának fogyasz­tói árában ez az adó megjelenjék. Ha a termékek szűk körére kor­látozódik egy nagyon magas adó, az óhatatlanul torzítja, félreveze­ti a termelést és a fogyasztást. E hatásokat el kell kerülni. A to­vábblépést az szolgálhatja, ha a jövőben fokozatosan szűkítjük a mentességek, kedvezmények körét, és ezáltal csökkenteni le­het a jelenlegi 25 százalékos adó­kulcs mértékét. A másik gyakran, sok helyütt (Folytatás a 2. oldalon) (Fotó: Feri Márton) Villányi Miklós előterjesztése Grósz Károly fogadta Amintore Fanfanit Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke csütörtökön az Ország­házban fogadta Amintore Fanfaniolasz költségvetési és tervezési mi­nisztert, aki az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságához tartozó or­szágok kormányainak Gazdasági Főtanácsadói Testületé budapesti szimpóziumán vesz részt. Múzeumi és műemléki hónap Átadták a pályázat díjait A Bródy Sándor Megyei könyvtár aulájában Gárdonyi Géza-em- lékkiáliítás nyílt (Fotó: Perl Márton) Ugyan néhány esemény már lezajlott, mégis évek óta a tegna­pi rendezvényt tekintik a múzeu­mi és műemléki hónap hivatalos megnyitójának. A szakemberek és az érdeklődők délután gyüle­keztek Egerben, a Bródy Sándor Megyei Könyvtár aulájában. Ott tekinthető meg ugyanis az a kiál­lítás, amelyet Gárdonyi Géza születésének 125. évfordulója al­kalmából válogattak. Az ’’egri remete” életútját felelevenítő ösz- szeállítást dr. Kovács János, He­ves Megye Tanácsa Művelődési Osztályának vezetője ajánlotta a közönség figyelmébe. Ezután került sor az olvasóte­remben a Berze Nagy János nép­rajzi nyelvjárási és történeti gyűj­tőpályázatra beérkezett munkák értékelésére és a dijak kiosztásá­ra. Hasonlójellegű felhívásokkal már több mint 30 éve mozgósít­ják a kutatásra a különböző kor- osztályqk képviselőit, s azóta zajlik ez Heves megyében is. Szűkebb hazánkban 1980-ban nevezték el ezt a szellemi vetél­kedőt Berze Nagy Jánosról, kör­nyékünk nagy néprajztudósáról. A beérkezett dolgozatokat dr. Bodó Sándor, a Heves Megyei Múzeumi Szervezet igazgatója méltatta, s felhívta a figyelmet a további feladatokra. Szavai után Mészáros Albertiéi, a Hazafias Népfront megyebizottságának titkárával közösen adták át a dí­jakat. A felnőttek közül néprajzi­nyelvjárási kategóriában első Szűk BalázsnéEgerből, második Szabó Imréné Székesfehérvár­ról, harmadik Maruzs János Mátraderecskéről lett. A közép- iskolások legjobbja Csordás Ani­ta Hatvanból lett, első helyezését megosztva Márta Beátávalés To­man Ildikóval, akik szintén a Zagyva-parti város Bajza gimná­ziumába járnak. Itt a második helyet Mezei Judit az egri Dobó­ból és Nagy Krisztim a megye- székhely Gárdonyi Géza Gim­náziumából érdemelték ki. Pat­kó Dórával holtversenyben vé­geztek a harmadik helyen: Bírta Ágnes és Bírta Katalin, mindannyian a Gárdonyiból. Ugyanitt végzett még Koklács Éva, az egri Szilágyi gimnázium­ból. Különdijat kapott a bodonyi Ady Endre Művelődési Ház dí­szítőművészeti szakköre, nívódí­jat Nagy Sándor, az egri Gárdo­nyi Géza Gimnázium honisme­reti szakkörének vezetője. Történeti kategóriában a fel­nőttek között Kovács Károly Po­roszlóról nyert, második lett De- mény Dittel Lajos és Németi Gá­bor Hatvanból, a harmadik he­lyen pedig a gödöllői Újváry Fe­renc végzett. A fiatalok között első dijat nem adtak ki. Második lett Harangi Zsuzsa a Gárdonyi­ból, harmadik pedig Koncz Ibo­lya az egri Neumann János Gim­názium és Szakközépiskolából. Az ünnepség után Korompai János irodalomtörténész, a Gár­donyi-hagyaték gondozója tar­tott előadást az Egri csillagokról. Ülést tartott az MSZMP Hatvan Városi Bizottsága Csütörtökön délután ülést tar­tott Hatvanban a városi pártbi­zottság. A testület tagjait, vala­mint az ülésen megjelent Virág Károlyt, a megyei pártbizottság tagját Hermész Mátyás, a városi pártbizottság titkára köszöntöt­te. A napirendnek megfelelően ezt követően Angeli József, Hat­van Város Tanácsának elnöke adott számot a közigazgatási tes­tület szociálpolitikai intézmény- rendszerének tapasztalatairól, valamint azokról az intézkedé­sekről, amelyeket az alacsony jö­vedelmű rétegek és a többgyer­mekes családok helyzetének ja­vítása érdekében tett. A jelentés­ből kitűnt, hogy a támogatásra szorulók száma — ezzel párhuza­mosan a szociálpolitikai munka szerepe — növekszik. Társadal­mi összefogásra van szükség, hogy az arra rászorulók helyze­tén változtatni lehessen. Angeli József tanácselnök előteijesztése, illetve a pártbi­zottsági tagok személyes tapasz­talata jó alapot adott ahhoz a vi­tához, amelyben többen is szót kértek. Valamennyien érintették a rehabilitációs, a szociális ottho­ni ellátás fontosságát, a tanácsi támogatások differenciálását, valamint azt, hogy senkit ne ve­szítsenek szem elől, aki emberi és társadalmi segítségre szorul. Az ülés további részében Tót­pál Jánosné, a városi pártbizott­ság titkára a helyi pártélet aktuá­lis kérdéseiről tájékoztatta a tes­tületet. A pártbizottság az ezt követő napirend keretében ta­nácskozott a pártmunka, párt­irányítás megújulásával foglal­kozó munkabizottság tapaszta­latairól. Ennek során úgy dön­tött: kezdeményezéssel él a me­gyei pártbizottságnál, hogy az egytestületes irányítási formára térhessen át. Az egytestületes irányító formára való áttérés vá­rosi pártértekezlet összehívását igényli, melynek keretében elvé­gezhető a megújulási program kialakítása és a személyi feltéte­lek megteremtése. A hatvani vá­rosi pártértekezletre december­ben kerül sor, erre minden alap­szervezet küldöttet, illetve kül­dötteket választ. Az ülésen végezetül bejelen­tették, hogy Szokodi Ferencet a közelmúltban szűkebb hazánk parlamentje Heves Megye Taná­csa elnökhelyettesévé választot­ta. Ezzel a Hatvani Városi Párt- bizottság tagjai egyetértettek, megválasztását tudomásul vet­ték. A testület ezt követően Szo­kodi Ferencet érdemei elismeré­se mellett felmentette első titkári funkciója és pártbizottsági tagsá­ga alól. Az első titkári teendőket a városi pártértekezlet lezajlásáig Tótpál Jánosné titkár látja el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom