Népújság, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-31 / 260. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. október 31., hétfő POSTAFIÓK 23. Üzen a szerkesztő Gy. P. Idézünk panaszából: „1987- ben kezdték meg a szemétszállítást, én nem kértem, nem is írtam alá semmilyen papírnak és még egy deka szemetet sem szállíttattam ki soha, mert gázzal és gázolajjal fűtök. Mégis jött egy felszólítás, hogy fizessek...” A köz- tisztasági feladatokat helyi hatóságok a saját hatáskörükben rendezik. Ha a szemétszállítást a község központilag oldja meg, akkor annak költségeit a megfelelő kulcs szerint a lakosságra terhelik. Arra a kérdésére, hogy ez itt, így igazság-e, csak azt tudjuk válaszolni,hogy a környezet védelmére kezdünk rászokni, mert ebbeli gondjaink is egyre sűrűsödnek. Jogos a tanács követelése. M. E. „Feleségem gyermekgondozási diját szabályszerűen és határidőben kézbesítették. Mivel nem tartózkodott otthon senki, a kézbesítő értesítést hagyott, hogy az utalványozott összeg felvehető a postahivatalban. Egy általunk szabályszerűnek vélt meghatalmazással feleségem helyett bementem, mert ő távol volt, de a postán közölték velem, hogy a meghatalmazás nem jó, mert a meghatalmazó aláírását nem hitelesítette az illetékes kézbesítő. Másnap beszéltem a kézbesítővel, hitelesítené az iratot, mire kijelentette, hogy ez csak a meghatalmazó jelenlétében lehetséges. Méregtől elborult elmével, de az illemszabálynak megfelelően nyilatkoztam.” Azért idéztünk ilyen hosszan, mert a kisebb-nagyobb bosszúságaink című végtelen regényben ez is egy bekezdés. Ugyan az lehetséges, hogy a postának sok visszaélésről van tudomása, azért ezt a meghatalmazási ügyet lehetne egyszerűbbé, netán észszerűbbé is tenni. V F A közüzemi hálózat — nevében is benne van — közüzem, annak karbantartása, kijavítása, főképpen pedig üzemképes állapotban tartása a köz feladata. A vízvezeték-rendszer becsatlakozási pontjától mindenki, minden tulajdonos a maga karbantartási kötelességét látja el. Nem úja meg, milyen indokkal és ki utasította el az indokoltnak látszó kérést. Nem hinnénk, hogy felelős szakigazgatási személy a községi vízvezeték-hálózat közúti hibájának javítási kötelezettségét önökre akarta hárítani. Vagy a tényállásban van a hiba, ahogyan ön azt leírta? Sz. L. A pedagógusok körül úgy forog mostanában a köz érdeklődése, hogy magunk is csak kapkodjuk a fejünket; főképp, ha a pedagógusok nyilatkozatait kezdik „glosszázni” az olvasók. Az ingerült hangnem abból a számításból is adódik, hogy a tanárok tíz hónapig tanítanak, mégis tizenkét havit kapnak. Sorolhatnánk tovább is. Most meg ön is és még két levélíró is azt kéri, mondjunk köszönetét valakinek, mert mint pedagógus ezt meg ezt csinálta. A sikeres vizsga a gyerek szorgalmán is múlik, igaz, sokat emel egy ilyen eredmény megszületéséhez az az erőfeszítés is, amit az értő tanár hozzátesz a diáki szorgalomhoz. No de ez a hivatása! B. A. A riporteri próbálkozását szemmel látható igyekezettel készítette el. S ha azt írjuk le, hogy sima — még nem is érdes, vagy figyelemfelkeltő — közhelysorozat lett a munka eredménye, akkor érzéketlenek, rosszak vagyunk, mert nem értjük meg a tizenéves törekvését. Küldjön inkább másokat, olyan élményeket és úgy megírva, hogy feltűnjön a frissessége, ne hasson utánírás- nak, netán másolásnak. Barta Katalinnak A nyilvánosság jogán című cikkére több olvasónk válaszolt, akik a szociális otthon kérdésével kapcsolatban fejtették ki véleményüket, s néhányan javaslatot is tettek a megoldásra. Az észrevételekből adjuk most közre Deli István levelének részletét: „A szociális otthon tarthatatlan helyzetének reális bemutatása — amit az élet igen gyorsan igazolt — nem egy elenyésző kisebbség érdekeit szolgáló írásmű és nem is a megtévesztés szándékával készült. A cikk figyelemfelkeltő, lelkiismeret-ébresztő indíttatással született meg, tehát Barta Katalin újságírói kötelességet teljesített. Szerény véleményem szerint az a szűkkörű kisebbség, a munkában megfáradt, magatehetetlen és támasz nélkül maradt idős emberek, azon („szerencsések?”) csoportja, akik helyet kaptak az intézményben. Sokkal több azonban a társadalom gondoskodására szorulók száma, ezért is fontos a szociális otthon problémájának végleges és megnyugtató megoldása. Szeretném hinni azt, hogy azok a tanácstagok, akik az előterjesztést elfogadva határozattá nyilvánították, nem tekintik ezt a megoldást véglegesnek. A döntésnek ugyanis mind emberi, mind anyagi oldalról következményei lesznek. Mire gondolok? Az öregek általában nehezen viselik el a helyváltoztatást, a megszokott környezetből való kiszakítást. Az otthon lakói hétről hétre epekedve várták látogatóikat, vagy izgatottan készültek a kimenőkre, hogy rácsodálkozzanak egy- egy új létesítményre, elbeszélgessenek barátaikkal, ismerőseikkel. Az áttelepítés mindezektől megfosztja őket. Ezek után kimondom nyűtan, engem, de úgy gondolom másokat sem tud meggyőzni senki sem arról, hogy abban a városban, amelyben a szépítésre, űj intézmények építésére, sokszor már az indokolatlan túlköltekezés határán is mindig előkerültek a szükséges milliók, nem lehetett volna az öregeknek melegséget, gondoskodást, kényelmet nyújtó otthonra pénzt biztosítani? így csak irigykedve nézhetjük a televízióban vagy olvashatjuk más lapokban, hogy vannak városok, ahol jutott pénz az idősekre is. Nyugdíjasokat köszöntöttek Kedves ünnepségre került sor a napokban Gyöngyösön a Heves Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál. A meghívó nyugdíjas-találkozóra hívta az idős embereket. A 220 résztvevőt Molnár Gábor igazgató köszöntötte és tájékoztatta a vállalat munkájáról, életéről, az eredményekről és a gondokról sem feledkezett meg. Az üzem szocialista brigádjai (képünkön) ajándékokkal lepték meg a nyugdíjasokat, majd a finom ebéd után a Gyöngyösi Játékszín művészei szórakoztatták őket. A vidám mulatság a késő esti órákig tartott. (Fotó: Szántó György) Lehet egy névvel több? Nevet változtat az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Számos ötlet beérkezett az aulába kitett ládikába. Közülük három maradt fenn a rostán: Gárdonyi Géza, Balassi Bálint és Kazinczy Ferenc neve. Szerkesztőségünket megkereste Pásztor Emil, a nyelvtudományi tanszék tanára a következő javaslattal: szerinte szakítani kellene az évek óta berögződött szokással, miszerint csak férfi lehet egy intézmény névadója. A Köznevelés október 21-én megjelent számában Pásztor Emil idézi Széchenyi István egyik gondolatát: föl kell fedeznünk a magyar társadalomnak a férfiak mellett a művelődés terén alig méltányolt másik felét, a nőket, s akkor a magyar nemzet előtt megkétszereződnek a fejlődés lehetőségei. A tanár úr nemcsak általánosságban vetette fel a kérdést, hanem javaslatot is tett Karacs Te- rézre. Sokan talán felkapják a fejüket, értetlenül: „Ki ez a Karacs Teréz?” A válasz: méltánytalanul elfeledett pedagógus, akit ugyan majd minden lexikon megemlít, mégis nagyon kevesen ismerik. „Hazánkban ő valósította meg először a nagyobb, 12— 16 éves lányok iskolai rendszerű oktatását és nevelését. Miskolcon 1846-tól 1859-ig ő volt az első ilyen magyar „nagy leánytanodának” az igazgatója, s ő tanította benne a magyar nyelvet, az irodalmat, a történelmet... Egész életének munkája, küzdelmei révén méltán érezzük Karacs Terézt a magyar múlt egyik legpéldásabb, s a mi korunk számára egyik legrokonszenvesebb egyéniségének...” — idézhetjük a Köznevelésből. Persze, lapunk nem kíván állást foglalni egyik név mellett sem. Azok hivatottak ezt eldönteni, akik az intézmény falai között oktatnak, tanulnak. Tény: a Ho Si Minh elnevezés — bármennyire is tiszteljük a vietnami politikust — nem igazán találó egy egri tanárképzőfőiskola számára. S talán nem felesleges, ha alaposan átgondolva, több lehetőséget is mérlegelve születik majd meg az az új név. A temető csendje Október végén, november elején az emberek figyelme fokozottabban fordul a sírkertek felé. Emlékeznek rokonokra, barátokra, munkatársakra. Virágba borulnak a temetők, gyertyák fénye világítja meg az estbe hajló szürkületet. Az elhunytak birodalmáról szól Radó Dezső közelmúltban megjelent könyve: A temető csendje. Újságok foglalkoztak korábban is ezzel a témával, de kötetbe gyűjtve még nem találkoztunk ezekkel a gondolatokkal. A kiadványban riport, tanulmány, emlékezés váltja egymást. A szerző érdeme, hogy Már két évtizede foglalkoztat-i ja Egercsehi lakosságát a teme-' tőhöz vezető út áldatlan állapota. Nemcsak gépkocsival, de gyalogosan is nehezen lehetett megközelíteni a magas dombon levő temetőt. Négy évvel ezelőtt az út felét megépítette ugyan a tanács, de sajnos csak ennyire futotta a pénzből. Szabó István elnök jó szervezőkészségének köNagyon régen írtam már róluk, pedig ország-világ előtt példaképként emlegethetjük az egri Csebokszári-Iakótelep gyógyszertárának szocialista brigádját. Tizenkét éve lankadatlan erővel és szeretettel patronálnak minket a nyugdijasház idős, beteg lakóit. Ez többet jelent nekünk, mint a gyógyszerek, amiket hetente elhoznak helyünkbe. Mina történelmi áttekintésen túl bemutatja azt a tevékenységet is, amit a társadalmi munkamegosztás e szomorú posztján állók végeznek. Heves megyével kél oldalon keresztülfoglalkozik a szerző. Leírja, hogy e területen száz egyházi és 55 tanácsi kezelésben lévő sírkert található. Az igazgatóval történt beszélgetésből megtudjuk, hogy a Heves Megyei Temetkezési Vállalat 1973-ban és. 1981-ben kapott Kiváló címet. szönhető, hogy a már korábban megvásárolt anyag beépítéséhez társadalmi munkásokat szervezett. Tanácstagok és választópolgárok 35-en készítették el a 100 méter hosszú betonutat. Ezzel a munkával 180 ezer forintot spóroltak meg. Köszönet érte! dig van hozzánk kedves szavuk, amely melegséggel tölti el szívünket. Csak köszönetét mondhatunk nekik, s jó egészséget kívánunk ahhoz, hogy még soksok éven át hozzanak melegséget a szeretetre vágyó idős emberek otthonába. Beke Jánosné Eger A barátság jegyében A Székesfehérvári Barátság Háza (Székesfehérvár, Marx tér 1. 8000) az általános iskolák felső tagozatos tanulói részére lehetőséget nyújt orosz nyelvű levelezésre. Számos szovjetunióbeli tanuló címével rendelkeznek. A 11-15 éves magyar diákoknak, úttörőközösségeknek, orosz szakköröknek ajánlják a levelezést. Az egyéni érdeklődők és a kollektívák válaszborítékot küldhetnek a Barátság Házába, ahonnan az intézmény dolgozói eljuttatják a szovjet pajtások leveleit és címeit. Heves Megye Tanácsa V.B. Munkaügyi Osztálya 1989. januárban induló középfokú munkaügyi szaktanfolyamot szervez. A jelentkezés feltételeit az 1/1983. (III. 16.) ÁBMH számú rendelkezés tartalmazza. Jelentkezni a fenti címen, vagy a 10-245-ös telefonon lehet 1988. december 1-jéig. Papp Rezső Vác Útépítés - társadalmi munkában Kormos József Egercsehi Köszönjük! Kisebb-nagyobb bosszúságok Levelek az olvasóktól Október 6-án Egerbe utaztam 6.45-kor. Füzesabonyban át kellett szállnom. A pályaudvaron egy ügyeletes karszalagos vasutas az ott tébláboló idős asszonnyal szemben megengedhetetlen hangnemet használt. Bár az előzményeket nem ismerem, de bármit követett is el a néni, a vasutas viselkedésére nincs mentség — úja levelében N. József debreceni olvasónk (teljes név, cím a szerkesztőség olvasószolgálatánál), majd így folytatja. Az asszony bátorkodott úticsomagját az egyébként teljesen üres szolgálati padra letenni. A MÁV dolgozója ahelyett, hogy segített volna neki, egyszerűen ledobta a kőre a pakkot, s kioktatta nyomdafestéket nem tűrő hangon. Ezt hallva megszólítottam a vasutast, aki azzal utasított el, hogy semmi közöm hozzá. Igenis van, mert egyszer én is leszek idős. A szomorú az egészben még az, hogy mindezt végighallgatta egy másik karszalagos vasutas is, de nem szólt semmit. Elképzelhetőnek tartom, hogy az idős nő előzőleg szabálytalan helyen akart átmenni a vonathoz, vagy valami hasonlót cselekedett, de a vasutas effajta viselkedését semmi sem indokolja. Hová teszik az újságokat? Ezzel a kérdéssel kezdi levelét Kocsis Imréné egri panaszosunk. Leírja, hogy Felnémetre igen rapszodikusan kézbesítik a Népújságot, amelynek 15 éve már előfizetője. Az még hagyján, hogy két-három- napos késéssel veheti kézbe kedvenc lapját, de van, amikor egyáltalán meg sem érkezik. Jogosan veti fel a kérdést, hogy miért fizeti elő a lapot, ha a posta ennyire rendszertelenül juttatja el az olvasókhoz. Az olvasószolgálatunkhoz rendszeresen érkeznek hasonló problémáról beszámoló levelek, telefonok, s érdeklődésünkre többnyire a hivatalban azt a választ kapjuk, hogy kevés a kézbesítő, s ha közülük valaki megbetegszik, helyettest ritkán kapnak. 5 bár ez indoknak elfogadható, a lap olvasóinak egyáltalán nem megnyugtató. • • Otven év a katedrán László Ferenc nyugalmazott rajz szakfelügyelő tanárt köszöntötték Karácsondon volt tanítványai az elmúlt héten. A pedagógus ötven évet töltött el a katedrán és október 28-án volt 69 éves. Ma is tanít még Karácsondon olyan frissen és lelkesen, mint fiatal korában. Tanítványai sorra elhozzák a pálmát a nagyobb rajzversenyekről. László Ferenc tíz éven át a megye általános iskoláinak és gimnáziumainak szakfelügyeletét is ellátta. Elsősorban mint tájképfestő ak- varellistát ismerik szakmai körökben, képeivel több gyűjteményes kiállításon is részt vett Budapesten kívül még hét városban. E szép jubileumhoz kollégái, tanítványai, barátai, ismerősei szívből gratulálnak, s munkájához további jó egészséget kívánnak. Juhász István Karácsond ZAÁHAkkki, m k kt UWVVWWvV _ WVVVVVVV»V\.V? _ IAIÍ k hk k k fc fc fc W V VVVVVVVVN.VJ ULhAk h fc fc k VkVVVVYWWVÍ AAikkkUk k k k WkkVVVVVVVvV? Ü^XiUUU i. k k WWVVYVVVVvVvnJ EGY FEDEL ALATT . : AÁS.K V. A Hungária Biztosító is megkezdte az épület- és lakásbiztosítások kezelését. Az OTP- és TKSZ-kölcsönnel épített ingatlanok biztosításainak korszerűsítésével is foglalkozunk. V ' —Érdeklődjön, tájékozódjon egységeinknél! rl HUNGÁRIA %B!ZTO /T'» o//U Visszhang Lapunk cikkeire