Népújság, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-22 / 253. szám
Utas (Strasser) Zsigmond geden LAKÁS Nem haltam itt meg, nem születtem itt, csupán élünk mind a ketten itt, mint ki tudja: tehetetlen itt, mint álomban, imitten, itt: átmenetileg kivettem itt egy lakást, és kivetettem, itt, horgaimat kivetettem, itt, a meddő folyón, kietlen, itt, mert minden halált kiettem, itt, mert nem haltam s nem születtem itt, csupán élünk mind a ketten, itt, itt, itt, itt. 1976 Egy pohár víz Ragyogó kristálypohárből kristálytiszta vizet ittam: olyant, amilyennek képzeltem a lányt, akit szeretni fogok, s aki szeretni fog. Benne mosolygott, remegett a világ . . . S nagyon szeretném, hogy ha van egy maréknyi igazam: ilyen legyen az is. 1958 Vallomás Gyermekként álmodtam felnőttkoromról, felnőttként álmodtam gyermekkorom „Majd cigarettázni fogok!” „Hogyan is volt a kanyaróval?” A háború is játék volt, amíg ki nem nézte számból a falatot. Csak akkor riadtan, kis állat — beteggé tett a beteg világ. Bartók, halálos ágyán kottafejekkel írt receptet minden leendőnyavajámra. 1965 Nagy László: Aki szerelmes lett a halálba Búsulva a gyászban, a kártól sújtottan: illene tartani a maradék eró't, nehogy félrebeszéljen, nehogy hamukázzon a száj. Nem másért, magunkért, de főleg tapintatból egy kényes fényes szellem iránt. Aki lebegve is embermérték, aki tisztaság, okosság, fölismerés, aki szenvedés meg elszántság eleven képe. Nehogy elriasszuk magunkból e tündért, nehogy ő sirasson el minket. Gyász és becsület indított e koporsóhoz, amelyben csak a porcikák lehetnek porrá. Vigyázzunk, ne bántsuk meg, szólván: föltámad a test, mert szinte a föltámadás eleve szadizmus. Pedig óhajtozott élni, játszott az életért kecsesen kigyúlva, szerelmesen. Táncolt neki vitézmihályos verslábakon, marcásan dib-dábul, fából faragott királyfi-tagokkal. Táncolt és labdázott úgy, hogy fátyolba göngyölt sziklát, mert az erőmutatványt rühellte, ahogy illik ez a remeklőkhöz. Emlékezzetek, ő az, aki szerelmes verseket írt a szabadsághoz. Ő az, aki megsebesült a testvériségért. Majd szerelmes lett a halálba. Egyetlen édes halálom. íme, hát meglelte . . . ahogy ők, a tündérkép ősei: Balassi, Csokonai, József Attila. Már nem tarthatjuk meg testét, de szellemét, a tündéri igen, ha nem könyököljük orrba véletlenül se, mert fényesen kényes. Te nagy költő, elherdált Szilágyi Domokos, vélted fényűzésnek a megváltókat, helyettük a megtartók jöjjenek! Ügy legyen! Búcsúzom tőled, árva költő, édes testvérünk, társunk a bajban. Ne legyen néked nehéz ez a föld! 1977 Nevét sem A magyar irodalom története 6., sem a Magyar Életrajzi Lexikon II.-III. kötete nem említi. Mégis szólunk róla, mert a századfordulónak nemcsak érdemes helyi, hanem Gyöngyös szeretett poétája és megbecsült férfia volt. Tevékenysége az 1800-as évek végére és az 1900-as évek első évtizedére esett, amely időszak mind hazánk, mind a mátra- alji kisváros számára a gazdasági és társadalmi izmosodást, addig nem látott fellendülést hozott. Strasser élete jól tükrözi azt a feszülő, városáért tenni akaró igyekezetei, amely annak az időszaknak lelkes lokálpatriótáit jellemezte. 1865. április 30-án született Gyöngyösön, kiskereskedő családban. Apja gondosan nevelte, még az elemi iskolai évek alatt megtanult németül és latinul. A gimnáziumban ő tudta a legtöbb Petőfi, Arany és Vörösmarty verset. Különösen Arany János versei hatottak rá. Balladái közül kettőt olyan szépen szavalt az irodalmi önképzőköri ülésen, hogy a pályadijon felül megengedték tanárai, bármikor beléphetett a könytárba és a ferencesek sok évszázados zártkörű bibliotékájába. (A gimnázium akkor még a ferencesek vezetése alá tartozott.) Első verseit az iskola ihlette. Ezek voltak az „első’szárnycsa- pások” — amint azokat később elnevezte. Elvégezvén a gimnázium hatodik osztályát, a budapesti állatorvosi akadémián tanult tovább. Tanulmányai befejezése után mégsem szerezte meg az orvosi diplomát, mert apja eladósodott, csődbement, és a további taníttatását nem vállalhatta. Ezért a fia kenyérkereset után nézett. Kereskedelmi levelezőnek jelentkezett a Heves Megyei Gazdasági I " Egyesület gyöngyösi központjában, de mielőtt munkába állt volna, gyors elhatározással huszárönkéntes lett a 12-es huszárezrednél. Itt „kellemes, bohém viselkedése miatt kedvence lett mind a tisztikarnak, mind a legénységnek” — jegyezte meg róla egyik kortársa. 1893-ban a gyöngyösi járási főszolgabírói hivatal közigazgatási írnokaként helyezkedett el, és végképp polgári pályán maradt. Ettől kezdve rendszeresen írt verseket, amelyeket elsősorban a helybeli Mátravidék, Közügyeink, Gyöngyösi Lapok, Heves megyei Lapok, a megyeszékhelyi Egri Híradó, Egri Újság, Heves vármegyei Hírlap, továbbá a Heves és Vidéke közölt. Indulásakor tájleíró, szerelmi és családversek, városa szerete- tét tükröző alkalmi írások jelennek meg a tollából. Könnyen Arany János utánzásával vádolhatnánk, ha éppenséggel nem városa szeretetét emelnénk ki. Karcolatai közül is ezek a jelentősebbek. Első verseskötetét 1895-ben adta ki Versek címmel, az ötödik kötetet 1899-ben. Megihlette a pusztító szőlővész, a millennium (attól az évtől minden írását magyarosított családi névvel, Utas szóalakkal jelentette meg!) és még a Gyöngyösi Kereskedelmi Csarnok fennállásának tizedik éve is. A Heves Megyei Gazdasági Egyesület mellett a kereskedelmi csarnok tette a legtöbbet Gyöngyös felvirágzásáért. A Gyöngyösi Lapok 1897. február 18-i számában a csarnok igazgatóját, Tévén Zsig- mondot köszöntötte, mint aki tíz éven át vezette jóban, rosszban ezt az intézményt: „Mikor néha-néha A Csarnok égboltját Sötéten kavargó Vészfelhők boríták, S már-már ránk vigyorgott A felbomlás réme, Szavadra lön újra Csend és áldó béke!. . . . . Éljen Tévén Zsigmond! Viruljon a Csarnok!” Ismeretségi köre egyre bővül, barátai között a közélet jeles sze- I mélyiségeit találhatjuk. Az '1897. évi verskötetét például egyik barátjának, a közismert polgári liberális dr. Visontai Somának, Gyöngyös országgyűlési képviselőjének ajánlotta. Önálló verskötettel 1904-ben jelentkezett ismét. A címe: Szívemből. Verseinek témái bővültek. Hangot kapott a szerelem mellett a baráti érzés és sok-sok lelki rezdülés különös árnyalata. 1904-ben az egri főszolgabírói hivatalhoz került. Költői ihlete nem hagyta el, még többet írt. Témái tovább gazdagodtak. Dobó híres városát és lakóit az Eger című költeményében örökítette meg. Közben nagy lendülettel szervezi Heves vármegye „tollforgató férfiait és asszonyait”, akiknek közreműködésével egész írói kört toboroz maga mellé. Közreműködésükkel 1901-ben, 1903- ban, 1906-ban, 1907-ben Gyöngyösön, 1911-ben Egerben szerkeszti, és kiadja ma már irodalomtörténeti és helytörténeti kuriózum-köteteit, a Heves Megyei írók és írónők Almanachját. Ezekkel még ismertebbé válik. Meghívják az országos hírű irodalmi körbe, a Petőfi Társaságba, ahol felolvasást tart a megye irodalmi életéről. 1901 óta tiszteleti tagja a Gyöngyösi Nemzeti Ünnepélyeket Rendező Egyesületnek. Felkérésére 1909. szeptember 21-én a Kozmári-féle házban (ma a felsővárosi róm. kát. plébánia) megemlékezik a magyar szent korona itteni tartózkodásának 100. évfordulójára rendezett városi ünnepségén. Beszéde végén elszavalja rögtönzött versét, amely után a jelenlevők lelkesen megélj enzik. Megbecsült, népszerű ember. Kemény János, Gyöngyös polgármestere arra kéri, egy-egy kötetben írja meg a város, illetve a Mátravidék irodalomtörténetét. Sajnos, az elhatalmasodó tüdő- betegsége nem engedte meg a nagy munka elkészítését. Költészete fokozatosan sötét színekre váltott. Az 1911-ben közzétett almanachjának versei már az elmúlás gondolatát sugallják. Napközben többször is elhagyja a hivatali szobáját, hogy a vármegyeház udvarának fái között pihenjen néhány percet. Egyik ilyen késő őszi alkalommal ihlette versre az udvaron sétáló két gólya, amelyeket az egriek „Matyi” és „Muki” névvel becéztek. Bár a sorai Tompa Mihály költeményére emlékeztetnek, Utas mondanivalója a nemzetsorvasztó tragédiára, a kivándorlásra irányítja a figyelmet: Dalok „Matyi”- és „Muki”-hoz Hullanak a levelek „Matyi” s „Muki” rátok; Balga, rab madarak, ugyan mire vártok? Mi köt e röghöz, honnan számotokra Nem hajt ki sohasem a szabadság bokra, Viruló, zöld bokra? Induljatok útra, keljetek már szárnyra — S, ha majd visszajöttök, szánjatok sok házra, ahol gyermektelen a családi fészek; Hogy ott áldást hozzon a megérkezésiek, A kelepeléstek!. . . Óh, mert egyre ritkul, fogy e nemzet régen! Gyászfekete felhő leng a magyar égen; Munkás, tiszta vérünk túl az Óceánon; Ma-hol nap nem lesz, kit Isten itt találjon, Verjen, vagy megáldjon! Hiába jár budapesti gyógykezelésre, érzi, szervezete egyre gyengül. Humoros kedélye végképp megtörik, komorrá válik. Magába fordul. Anyja sem él már — akitől költészetéhez a legtöbb biztatást kapta. Családversei közül ekkor ttja az utolsót: Édesanyám halotti emlékmécsesénél (Részlet) Halotti emlékmécs méla, kékes lángja, Ha reád vetődik szemem pillantása: Üdvöm régi honát illetetten látom . . . S könnyem forró cseppje kiül a pillámon, Csillog a pillámon . . Utas Zsigmond 1911. május 22-én halt meg, és 23-án temették el Gyöngyösön. Egyik, hajdani méltatója ekként jellemezte: „Ne gondoljuk, nem olyan tüneményszerű tehetség ő, de műízlése és mindenre ügyelő szerkesztői gondja . . . művészies színt és hangot kölcsönöz verseinek. E tulajdonságok mellett eredetiséget és őszinteséget árul el minden sora. Az őszinte, igaz dalra pedig odafigyelünk, és bennünket hasonlóan igaz érzésre ragad . . . Sőt jogot tarthat a figyelemre, a megemlékezésre, amely legbiztosabb útnak bizonyul a halhatatlanság felé.” Távozásával Gyöngyös jeles közéleti személyiségét, költőjét, irodalmi és művelődési életének szervezőjét, Eger pedig barátját veszítette el. Dr. Misóczki Lajos Irodalmi * * * barangolás NÉPÚJSÁG, 1988. október 22., szombat MŰVÉSZET — KÖZMŰVELŐDÉS
