Népújság, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-22 / 253. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. október 22., szombat GAZDASAG TÁRSADALOM 3. „A tagság akaratából, a tagságért.. Almaszedés Csányban ... Beszélgetés a szakszervezetekről Farkas Sándorral, az SZMT vezető titkárával A nemzeti kibontakozás programjában a szakszervezetek is jelentősen érintettek, érdekeitek. Érdeklődésünkkel a Népújság főmunkatársa Gyóni Gyula, Farkas Sándort, az SZMT vezető titkárát kereste fel, hogy a mozgalom helyzetéről, gondjairól, törekvéseiről részletesebben beszámolhasson lapunk olvasóinak. (Fotó: Szántó György) — Milyennek ítéli a tagságnak a szakszervezetekről napjainkban alkotott megyei véleményét? — Megyénk szakszervezeti tagsága körében igen széles körű párbeszéd, vita zajlott és zajlik a szak- szervezeti munkáról, tevékenységének megújításáról. A tagság elsősorban gondjait, igényeit, gazdasági, szociális követeléseit fogalmazta meg igen kritikusan, és emellett foglalkozott a mozgalom szervezeti rendszerével is. A tagság elégedetlen a szakszervezetek elmúlt időszakban folytatott érdekvédelmi tevékenységével, különösen a mozgalom felsőbb szervezeteinek érdekegyeztető munkájával és annak eredményességével. Egyet azonban látni kell: a szakszervezetek sem függetlenít- hetők a politikai intézményrendszer eddigi működésének egészétől, és a jövőben sem lehet ez a cél. Azt sem gondolhatjuk, hogy ma a szakszervezeti mozgalom helyzete könnyebb lehet, mint az országé. De elmondhatom, hogy tagjaink felelősséget éreznek a mozgalom eddigi vívmányai és eredményei iránt. A többség nem kívánja lerombolni az eddigi szervezeti formákat, hanem ezek eredményesebb működésétől, illetve új, a valóságos érdekviszonyok tagoltságát jobban kifejező érdekmegjelenítési formáktól válj a a megújulást. — Az említett véleményformálás hogyan tükröződik a mozgalmi eseményeken, az alapszervezeti rendezvények aktivitásában, a taglétszám alakulásában? — A mostani vitákat a szak- szervezeti tagság minden eddigit felülmúló érdeklődése, aktivitása jellemezte. Elsősorban a romló élet- és munkakörülményekről, a csökkenő életszínvonalról szóltak. Az ipari munkásság a kialakult feszültségek oldását kérte. A közlekedés dolgozói a mérhetetlen túlmunkák csökkentését, a kereskedelemben dolgozók bérüknek rendezését, az egészség- ügyi dolgozók fokozottabb társadalmi megbecsülésüket, a 40 órás munkahét általános bevezetését kérték, a pedagógusok bérbruttósításuk és fizetésük megnyugtató rendezését sürgették. Az elmúlt évek során a megye szakszervezeti taglétszáma — az elhalálozásokkal, elköltözésekkel és a kilépésekkel együtt — csak minimálisan, 1,8 százalékkal csökkent. Szervezettségünk azonban így is 95,9 százalékos. — A szóban forgó észrevételek, bírálatok, megyei tapasztalatok elfogadhatók-e az SZMT részéről? — Azonosulni tudunk a jogos bírálatokkal, amelyek az utóbbi időben érték a mozgalmat, a tisztségviselőket és természetesen a megyei szerveket is. A szakszervezeti tagok joggal emlegetik érdekvédő munkánk fogyatékosságait, a tagság „beavatkozására” való igényt, a tehetetlenség, önál- lótlanság, bürokratizmus és formális vonások eluralkodását, a nyitottság és alulról történő építkezés hiányát. Állásfoglalásunk szerint is kellenek a változások. Támogatjuk a tagság igényét, amely erős, hatékony, egységes és tekintélyes szakszervezetet akar. Olyant, amelynek elsődleges funkciója az érdekek feltárása, ütköztetése és a tagság képviseletére, védelmére, helyezi a hangsúlyt. Az észrevételek, bírálatok többsége elfogadható az SZMT-re is. A jelenlegi szervezeti felépítés nálunk sem teszi lehetővé a kisebbségi érdekek nyílt kifejezését és védelmét. Jogos kritika, hogy a megyei iparági-ágazati szakszervezetek és az SZMT sok esetben párhuzamosan, időnként egymás terveit keresztezve, intézkedéseit kioltva végezték a munkát. Ezeknek az ellentmondásoknak — mi is így látjuk — szükséges a feloldása. Azt azonban szeretném elmondani, hogy szervezett dolgozóink nem ismerik eléggé végzett munkánkat. De ezért nem ők a hibásak, hanem mi. A jövőt illetően jobban ki fogunk lépni a nyilvánosság elé és megtaláljuk a módját annak, hogy alapszervezeteinket, szervezett dolgozóinkat tájékoztassuk, álláspontjukat képviselve végezzük munkánkat. — Hogyan próbálnak változtatni a mindennapi munkán? Konkrétan mit tesznek a fogyatékosságok, hiányosságok megszüntetéséért? — Említettem, hogy az alkalmazott gyakorlat számos területen történő változtatását sürgeti a tagság. Mindez azt a feladatot adja, hogy a jól körvonalazott tartalmi, érdemi munkavégzés érdekében a jelenlegi szervezeti, működési mechanizmust bizonyos területeken át kell alakítani. Konkrétabban: meg kívánjuk teremteni azokat a feltételeket, amelyek az eddigieknél hatékonyabb kereteket és lehetőségeket biztosítanak az alapszervezeti munkavégzés segítéséhez. Rendezni kívánjuk a felső és középszintű kapcsolatokat, meg akarjuk szüntetni a belső struktúrában esetenként meglévő kettőzöttségeket. Azon gondolkodunk, hogy a szakszervezetek megyei (területi) szerveit a tagság érdekérvényesítő szövetségévé alakítsuk át. Annak a jogos kívánalomnak kell megfelelnünk többek között, hogy az ágazati szervezkedési elv szerint felépülő szakszervezeti mozgalom és a területi elvet követő intézmény- rendszer működésének szinkronját megteremtsük. — Mennyiben igazítják törekvéseikhez a káderpolitikát? — E lényegi kérdésben is döntő fontossággal bír a demokratizmus kiteljesítése, de óvni kell a partta- lanságtól. Az elsődleges szerep és felelősség a kiválasztás helyett a „kiválasztódásban” a választóké, a tagságé lesz. S amikor ezt hangsúlyozom, emlékeztetni is szeretnék egyben: az erkölcsi, politikai követelmények mellett kiemelt hangsúlyt kapott és kap a jövőben a szakmai felkészültség, a mozgalmi jártasság. — A gazdasági vezetőtől anyagilag függő választott tisztség viselőt képesnek tartja-e arra, hogy megbízóit, a tagságot megelégedésre képviselje? — Az alapszervezetek tisztség- viselőinek jogállása, védelme, elviekben alapvetően tisztázott. Ugyanakkor a gyakorlat azt igazolja, hogy az érdekek összemosódása, a függőségi viszony komoly feszültségek forrása lehet. Ezért a szakszervezeti mozgalomnak árrá kell törekednie hogy az alapszervezeti vezetők, tisztségviselők jelenleginél nagyobb hányada kerüljön anyagilag is függetlenítésre. Ez viszont komoly terheket jelent, aminek megvalósíthatóságán tovább kell munkálkodni. Előrelépés már történt az irányban, hogy egyes munkáltatói jogköröket az alapszervezeti vezető testületek hatáskörébe utaltak, de azzal megfelelően élni és a gyakorlati feltételeket biztosítani is kell. — Mit tart jelenleg érdekképviseletnek, s ebben a tevékenységben mi a legfontosabb? — „Érdekképviseleten az érdekek feltárását, közvetítését, képviseletét értjük és elsősorban a döntések előkészítése, meghozatala egész folyamatában értelmezzük. S mint ilyen, nyilvánvalóan soha nem konkrét személyek, hanem valamely nagyobb csoport, réteg vagy esetleg valamennyi munkavállaló érdekeinek figyelembevételét, érvényesítését hivatott biztosítani. Az érdekképviselet tehát nem kötődik tagsági viszonyhoz, ez munkavállalói helyzetéből fakadóan valamennyi dolgozót megillet. Érdekvédelemről viszont elsősorban akkor beszélünk, ha az egyes dolgozókat olyan jogsérelem, bizonyos folyamatok következményeként olyan hátrány éri, hogy a szakszervezeteknek fel kell lépniük érdekeik védelmében. Az érdekvédelem alapvetően az egyénekhez és döntően a tagsági viszonyhoz kötődik, bár igen gyakran kisebb csoportok, kollektívák érdekvédelmét is el kell látnia. Ami közös, hogy itt már nem egy csoport, nem egy réteg, nem az egyes emberektől elvonatkoztatott, általánosított érdekek képviseletéről van szó, hanem olyan ügyekről, problémákról, amelyek konkrét személyeket érintenek. Az érdekvédelem és az érdek- képviselet nem állítható szembe egymással. Nem rangsorolható, hogy melyik a fontosabb, s melyik kevésbé az. A kettő ugyanis feltételezi egymást: nem tudhat jól érdekeket feltárni, képviselni az, aki a döntést követően, a megállapodás alapján nem tud érvényt szerezni a megállapodásnak. Másrészt nem működik jól az érdekvédelem akkor, ha a döntések meghozatalakor nem eléggé koncepciózus, nem eléggé markáns az érdekképviselet.” — Elegendő-e megyénkben a szakmák területi képviselete? Szükséges-e egyes szakszervezetek ma még hiányzó megyei bizottságainak létrehozása, vagy a szakmaközi bizottságok tökéletesen pótolják ezeket? Megyénkben van-e törekvés új szakszervezet, például a magánalkalmazottak szakszervezetének alakítására ? —Megyénk szakszervezeti tagsága 17 iparági-ágazati szakszervezet között oszlik meg. Ebből nyolcnak van középszerve, megyei bizottsága, vagy titkársága. Ez az évek hosszú sora alatt formálódott így megyénkben, s mind ez idáig elegendőnek bizonyult, hiszen ezek a szakszervezetek a teljes tagság közel 70 százalékát fogják át. Éppen ezért az a véleményem, hogy további iparági-ágazati szakszervezeti középszervek létrehozása nem indokolt. Azonban szükségesnek tartanám a megye szakszervezeti mozgalma egysége és akcióegysége ereje hatásának növelése érdekében a már említett megyei szövetség kialakítását. Ennek tartalmi és formai összetevőiről még folyik a vita, de a fő elvek már kirajzolódtak: ezek sem lehetnek mások, mint az önkéntesség, a nyitottság és a tapasztalatok, vélemények kölcsönös tiszteletben tartása. Városi, nagyközségi, községi szinteken az alapszervezetek tömörülhetnének szövetségbe, a növekvő szakszervezeti területpolitikai feladatok ellátására. A magán-munkáltatók alkalmazottai szakszervezetének létrehozására megyénkben is elindultak a kezdeti lépések. De nem ez az egyetlen, más országos kezdeményezések (pl. a felsőoktatási dolgozók, vagy éppenséggel a sajtó szakszervezete) sem hagyják megyénket érintetlenül. — Elégedett-e a partneri kapcsolatokkal? Milyen az együttműködés a párttal, a tanácsokkal, a KISZ-szel, a népfronttal, a különféle más szervezetekkel, az új egyesületekkel? — A megye szakszervezeti mozgalmát mindig is a nyitottság, a kezdeményező- és fogadókészség jellemezte. Széles körű kapcsolatunk, együttműködésünk van partnereinkkel. Szükségesnek látom azonban a jövőt illetően, hogy ezeket a kapcsolatokat a változásoknak megfelelően folyamatosan és közösen alakítsuk a párt, tanácsi és más társadalmi szervezetekkel, illetve az egyesületekkel. — Mit tehetnek megyénkben a szakszervezetek a kibontakozásért, az előbbre lépésért gazdasági és politikai téren? — Szerintem a szakszervezetek akkor tehetnek és tesznek legtöbbet a megújulásért, a kibontakozásért, ha semmi mással össze nem téveszthető szerepükben felelősen dolgoznak a megye társadalmi, politikai közéletében. Szakszervezeti tagságunkat foglalkoztató problémák mielőbbi eredményes megoldásának sürgetésével szolgálhatjuk ügyünket, azzal, ha úgy dolgozunk, hogy az emberek figyelmüket, erejüket az értelmes, tisztességes alkotó munkára tudják fordítani, a megélhetéshez szükséges javakat megteremthetik. Ha a szakszervezetek a funkcióikból eredő konfliktusokat a nyilvánosság előtt, a tagság akaratából, a tagságért\á\- lalják fel. — Köszönjük az interjút! Cél a tűz megelőzése Ne rakjon fészket a lángkakas A statisztikai adatok, valamint a sokéves tapasztalat azt bizonyítják, hogy a fűtési szezon kezdetével rohamosan nő a lakóhá- zák tüzelőberendezéseinek hibái miatt előforduló tűzesetek száma. A Heves Megyei Tűzoltó Pa- ' rancsnokság felmérése szerint az elmúlt két évben kilencvennégy alkalommal riadóztatták egységeiket, s a tüzet általában a kályhák, fűtőtestek okozták. Nem árt tehát még az igazi szezon előtt a meglévő hibák kijavítására, a karbantartás megkezdésére odafigyelni. Fontos mindenekelőtt, a meleget adó berendezések jó műszaki állapota. Ha szilárd tüzelőanyaggal fűtünk, tilos robbanásveszélyes folyadékok és vegyszerek használata. Szintén nem használható az olyan kályha, amelynek alkatrészei, szerelvényei olajtól szeny- nyezettek! Különösen nagy figyelmet igényelnek a háztartási olajtüzelésű berendezések. A vezetékes gázellátásnál az előforduló szivárgásokat a főelzáró csappal szüntethetjük meg. Ezt követően haladéktalanul értesíteni kell a gázszolgáltató vállalatot. A propán-bután gázpalack igénybevételekor nyomás- csökkentő alkalmazása is feltétel! A Csányi Állami Gazdaságban — augusztustól, novemberig — 330 hektáros területekről kerül a fákról az alma a ládákba. Az idén jó közepes termésre számítanak, közel 1000 vagonnyi áruból mintegy 6 millió forint árbevételt remélnek. A közkedvelt téli gyümölcsöt Csehszlovákiába és Szovjetunióba étkezési célra szállítják, míg Ausztriába és NSZK-ba léalmaként kerül exportálásra. Nógrád megyei vendégmunkások is segédkeznek a szedésben . . . Szétesik .Iáuosné a sziityővel . . . Ládába rakás, válogatás . . . Szabó Sándor felvételei—MTI
