Népújság, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-03 / 236. szám

2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1988. október 3., hétfő A Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke: Mihail Gorbacsov Grósz. Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács elnöke és Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács el­nöke táviratban fejezték kijókívánságaikat Mihail Gorbacsov- nak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága fő­titkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnö­kévé történt megválasztása alkalmából. Az új szovjet államfő­nek küldött üzenetben további sikereket kívántak az átalakítás, a demokratizálás következetes folytatásához. Népszavazás Chilében Több mini százezren tüntettek legutóbb Pinochet tábornok-elnök katonai diktatúrája ellen (Folytatás az 1. oldalról) Megválasztása után rövid be­szédet mondott Mihail Gorba­csov, megköszönve a képviselők bizalmát. Beszédében hitet tett az átalakítás programjának megva­lósítása mellett. Mint hangoztat­ta, ma a gyakorlati tetteken van a sor, ezt várja az ország közvéle­ménye minden szinten a vezetés­től. Gorbacsov a továbbiakban kijelentette: személyes feladatá­nak is tekinti, hogy a tanácsok valódi néphatalmi szervekké vál­janak, s érvényesüljön a jogok és kötelességek ésszerű megosztása a párt-, a tanácsi és a gazdasági szervek, a társadalmi szerveze­tek között. Beszédében külön méltatta elődjének, Andrej Gromikónak az érdemeit. Ezután — mint az a szovjet te­levízió által az ülésről készített összefoglaló tudósításból kide­rült — Nyikolaj Rizskov kor­mányfő lépett a szónoki emel­vényre, s a kormány átalakításá­ra tett több javaslatot. Elmondta, hogy Alekszej An­tonov miniszterelnök-helyettes, a Szovjetunió állandó KGST- képviselője életkorára tekintettel kérte, hogy mentsék fel megbíza­tása alól. Rizskov röviden mél­tatta Antonovnak a kormányban végzett munkáját, s javasolta a küldötteknek, hogy tegyenek eleget a kérésnek. Egyidejűleg javasolta, hogy Nyikolaj Talizint bízzák meg a kormányban eddig Antonov ál­tal ellátott feladatok elvégzésé­vel. Mindezekre tekintettel kérte a törvényhozást, hogy mentsék fel Talizint a miniszterelnök első helyetteseként végzett munkája és a kormány szociális fejlesztési bizottságában betöltött elnöki megbízatása alól. Rizskov a továbbiakban indít­ványozta, hogy A lekszandra Bir- jukovát, aki eddig az SZKP KB titkára volt, s pénteken a KB PB póttagjává választották, nevez­zék ki miniszterelnök-helyettes­sé, és bízzák meg a kormány szo­ciális fejlesztési bizottságának vezetésével. Ezután a kormányfő javasol­ta, hogy mentse fel a Legfelsőbb Tanács Viktor Csebrikovot az Állambiztonsági Bizottság (KGB) elnöki megbízatásából. Csebrikovot, aki a Politikai Bi­zottság tagja, pénteken kb-tit- kárrá választották és megbízták a jogpolitikai bizottság vezetésé­vel. Helyére Vlagyimir Krjucs- kovot javasolta. A szovjet törvényhozás a Nyikolaj Rizskov által előterjesz­tett személyi javaslatokat egy­hangúlag elfogadta. A kormányban végrehajtott változásokról szóló szavazással a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Távozott egy korosztály. Szombaton Moszkvában a szov­jet törvényhozás eleget tett a 79 éves Andrej Gromiko kérésé­nek, s nyugdíjba vonulására te­kintettel felmentette őt a Legfel­sőbb Tanács Elnökségének elnö­ki megbízatása alól. Személyé­ben a szovjet legfelsőbb vezetés­ből visszavonult egy politikai nemzedék utolsó nagy egyénisé­ge is. Akár szovjet, akár magyar életrajzi lexikonban keresi az ember a legfontosabb adatokat Gromikóról, az alig bekezdésnyi szöveg szám- és rövidítéshalma­zából szinte semmitmondó in­formációk áradnak csupán. De Gromiko mintha már régóta ké­szült volna a búcsúra, személyes számadásban gyűjtötte gazdag pályájának tapasztalatait, s ta­valy nyomdába adott kétkötetes, mintegy kilencszáz oldalas emlé­kirataival a krónikás dolgát is megkönnyítette. Innen derül ki, hogy az egész világon ismertté vált nevét belo- russziai szülőfalujától kölcsö­nözte, hiszen 1909-ben a Gomel közelében lévő Sztarije Gromiki faluban született félig paraszti, félig munkás családban, Burma- £ovnéven. Huszonöt évesen sze­rez diplomát Minszkben a mező- gazdasági szakegyetemen, s 1939-ig közgazdasági kutató­befejezte soron kívüli ülésszakát. WASHINGTON Amerikai politikai körökben és a közvéleményben igen nagy érdeklődéssel fogadták a pénteki szovjet személyi változásokat. Az első rövid hivatalos kom­mentárok, köztük Shultz kül­ügyminiszteré máris tükrözték a lényeget: Washington a szovjet reformok megvalósulása és Mi­hail Gorbacsov személyes tekin­télye szempontjából igen lénye­gesnek és pozitívnak tekinti a változásokat, amelyek elősegít­hetik a két nagyhatalom együtt­működésének további erősödé­sét. Mértékadó körökben hang­súlyozzák egyúttal: a részletek ismerete nélkül nem lehet még megítélni, hogy — mint fogal­maznak — milyen mértékben csökkent tovább a konzervatív politikai erők szerepe. A sajtókommentárok egyetér­tenek abban, hogy a változások egyértelműen az átfogó refor­mok Mihail Gorbacsov vezette táborát erősítik. Az NBC TV- hálózat kiemelte annak jelentő­ségét, hogy Vagyim Medvegyev, Mihail Gorbacsov egyik fő gaz­dasági tanácsadója kulcsszerepet kapott, míg az A BC TV arra hív­ta fel a figyelmet, hogy a személyi változások után a politikai refor­mok felgyorsulása várható. A The New York Times moszkvai kommentárjában rá­mutat, hogy Gorbacsov 1985. márciusi hivatalba lépése óta először rendelkezik olyan veze­tőgárdával, amely az ő nemzedé­két, az ő választását és az ő fel­elősségét tükrözi. A lap úgy véli, hogy az SZKP KB főtitkárának a központosított gazdaság átszer­vezésére, a demokrácia beveze­tésére irányuló törekvéseit mind­egyre lelassította^ hogy egyetér­tést kellett keresnie a Politikai Bizottságban, amelyet „örö­költ,,. A vezető testületek átala­kítása egyúttal világos jelzés az SZKP helyi szerveinek, ame­lyekben ugyancsak döntő veze­tő-váltásokra kerül sor, és jelzés a pártapparátus bürokratáinak, akik ellenállásra készülhettek az apparátus közelgő jelentős csök­kentésévéi szemben, írja a lap. Hasonló következtetésekre jut a The Washington Post, han­goztatva: Mihail Gorbacsov döntő politikai győzelmet aratott olyan területen, amelyen más re­münkét végez az akadémia köz- gazdasági intézetének munka­társaként. A II. világháború kitörésének évében kerül a külügyminisztéri­um állományába, ahol négy és fél évtizeden át töltött be felelős megbízatásokat, személyes ré­szesévé válva sors- és történelem ­formáló döntéseknek. A külügyminisztériumban az amerikai osztály vezetője volt, amikor egy napon Sztálin hivatta magához. A szovjet vezető Mo­lotov külügyi népbiztos társasá­gában fogadta őt, s közölte vele, hogy külügyi szolgálatra küldik az Egyesült Államokba. (Köny­vében írja, hogy amerikai mun­kája kezdetén éppen a Harvard egyetem hallgatója volt a későbbi elnök, John Kennedy, míg a túl­parton, Hollywoodban éppen akkor emelkedett egy Ronald Reagan nevű filmszínész csilla­ga) 1943-1946 között hazája nagyköveteként dolgozott, majd 1946 és 1949 között miniszter- helyettes lett. E rangban 1948-ig ő volt a Szovjetunió állandó kép­viselője az ENSZ Biztonsági Ta­nácsában. Abban a világszerve­zetben, amelynek alapokmányát formerek, különösképpen Nyiki- ta Hruscsov kudarcot vallotta átalakította a pártvezetést, és an­nak tisztségviselői az őnemzedé­két és nézeteit képviselik. A lap emlékeztet arra, hogy a Szovje­tunió belső helyzetét változatla­nul súlyos gazdasági és ellátási problémák, nehéz életkörülmé­nyek jellemzik. Kiemeli: Gorba­csov politikai győzelmei után olyan helyzetbe került, amelyben sikereket arathat az ország előtt álló feladatok megoldásában. BONN Az NSZK mértékadó újságjai szombaton egyöntetűen úgy lát­ják, hogy az SZKP KB ülésén el­határozott személyi és szervezeti változások a korábbinál is ked­vezőbb feltételeket teremtenek a gazdasági-társadalmi átalakítás programjának eredményes végre­hajtásához, bel- és külpolitikai­lag egyaránt. A Frankfurter Allgemeine Zeitung kommentárjában meg­állapítja, hogy a reformpolitika személyi feltételeinek mostani határozott szavatolása után a fő­titkárnak egyfelől könnyebb dol­ga lesz. Másrészt a jövőben már nem lehet hivatkozni arra, hogy vezetésben fékeznek: a nép és a tisztségviselők szemében is csak­is a politikai és a gazdasági ered­mények számítanak majd. A tekintélyes, konzervatív új­ság egyidejűleg jelentőséget tu­lajdonít annak a ténynek, hogy a politikai bizottságnak immáron nem tagja némely olyan szemé­lyiség, akik — megfogalmazása szerint — ”a kései sztálinizmus idejéből maradtak meg funkció­ban.” Az átszervezések után Gorbacsov bel- és külföldi hívei magabiztosabban léphetnek fel, s ennek — a Frankfurter Allge­meine Zeitung megítélése sze­rint — kihatásai lehetnek némely szövetséges szocialista ország­ban is. Hasonló gondolatot fejt ki a külügyminisztériumhoz közelál­ló bonni General-Anzeiger ve­zércikke is: Helmut KoWnyugat- német kancellár október végi moszkvai látogatása és tárgyalá­sai szempontjából is jelentékeny fejlemény, hogy a szovjet főtitkár személyes helyzetének megszi­lárdításával alaposan rácáfolt bi­zonyos nyugati híresztelésekre. 1945-ben nagykövetként ő írta alá hazája nevében. 1949-től 1957-ig — rövid szünettel, ami­kor 1952-53-ban hazája londoni nagykövete — a külügyminiszter első helyetteseként dolgozott, majd 1957-ben kinevezték a Szovjetunió külügyminiszterévé. Noha Gromiko a szovjet Leg­felsőbb Tanács Elnökségének él­éről vonult nyugalomba, a törté­nelemkönyvek számára ő akkor is elsősorban a szovjet diplomá­cia nagy alakja marad, hiszen korunk gyorsan változó körül­ményei között ritka rekord az övé: 28 éven át töltötte be a kül­ügyminiszter munkakörét. E mi­nőségében részese volt jeges el- hidegülésnek és többször neki­lendülő enyhülésnek, minde­nekelőtt a világpolitikában meg­határozó szovjet-amerikai kap­csolatokban. (Ha már a szovjet diplomáciai nagy egyéniségeiről esik szó, meg kell említeni, hogy pénteken mentette fel kb-titkári tisztségéből az SZKP Központi Bizottsága Anatolij Dobrinyint, aki viszont éppen Gromiko kül- ügyminisztersége idején több mint két évtizeden át volt hazájá­nak washingtoni nagykövete.) Reménytelen vállalkozás lenne Hazánkba érkezett Viktor Kulikov Viktor Kulikov, a Szovjetunió marsallja, a Varsói Szerződés Tagállamai Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsnoka, kísére­tében Anatolij Gribkov hadse­regtábornokkal, az Egyesített Fegyveres Erők törzsének főnö­kével vasárnap hazánkba érke­zett. Mindketten részt vesznek a Varsói Szerződés Tagállamai Egyesített Fegyveres Erői Kato­nai Tanácsának hétfőn Budapes­ten kezdődő 38. ülésén. Viktor Kulikovot és kíséretét a Ferihegyi repülőtéren Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédel­mi miniszter fogadta. Lengyel helyzet Kétfrontos harc Lengyelországban jelenleg két fő fronton folyik a politikai küz­delem. Egyrészt az átfogó refor­mért, másrészt a szocializmus el­len — úja a Trybuna Ludu, a LEMP KB lapja. A küzdelem a két fronton még a negyvenes évek végén kezdő­dött, az 1980-81. válság idején éleződött ki, és tart napjainkban is. Erről tanúskodnak a rendszer ellenségeinek, az illegális Szoli­daritás, a Független Lengyelor­szág Szövetség, a Független Len­gyel Diákszövetség egyes veze­tőinek kijelentései. Az e szerve­zetek részére folyósított növekvő amerikai támogatás jól mutatja, hogy milyen érdekeket szolgál­nak ezek a szocializmusellenes csoportok. A párt a párbeszéd demokrati­zálására törekszik és nem a konf­rontációra. A Lengyelország ér­dekeit szolgáló közmegegyezés ugyanakkor szilárd, elvi és kompromisszumoktól mentes harcot kíván. A kompromisszum csak addig mehet el, amig nem sérti a szocializmus alapvető ér­dekeit. A párt nem változtat ál­láspontján. Nemzeti ünnep Kínában A Kínai Népköztársaság kiki­áltásának 39. évfordulója, az or­szág nemzeti ünnepe alkalmából több mint egymillió pekingi la­kos kereste fel szombaton a Tie- nanmen teret, a parkokat, a szín­házakat és az egyéb szórakozó­helyeket. Kínaiak százezrei özönlötték el a Mennyei béke kapujának terét. Mint emlékeze­tes, az egykori császári palota fő­bejáratát képező kapu mellvéd­jén jelentette be 1949. október elsején Mao Ce-tung a kínai for­radalom győzelmét és a népköz- társaság kikiáltását. megkísérelni csak vázlatosan is felsorolni mindazokat az esemé­nyeket, amelyek említésre mél­tóak a gromikói pályából. Magánéletéről, családjáról — mint annak idején általában a szovjet vezetőkéről — keveset le­hetett tudni. Könyvében azon­ban többször is ír mind az elő­dökről, mind az utódokról. A memoár fotómellékletei egyfelől történelmi arcképcsarnokként szolgálnak, másfelől családi al­bumba illő képek is fellelhetők. A most búcsúzó szovjet politi­kus szerette hazánkat, s nemcsak udvariasságból mondta magya­rok társaságában, hogy érdeklő­dik sorsunk iránt. Államfőként nem sokat utazott — éppen ele­get tette ezt miniszterként -, ezért volt számunkra különösen meg­tisztelő, hogy elnöki tisztében el­ső külföldi útja 1988 elején Bu­dapestre vezetett. Gromikónak megadatott az, ami a Szovjetunióban kevés ilyen magas rangú vezetőnek jutott osztályrészül: általános hazai és nemzetközi tisztelettől övezve, egy dolgos, harcokban, eredmé­nyekben gazdag pálya végén emelt fővel távozhatott, s adhatta át helyét az új, modern felfogású politikai generációnak. Szántó András Chilében szerdán népszava­zást tartanak arról, hogy Augus- to Pinochet tábornok hatalmon maradjon-e 1997-ig, vagy 1989- ben visszavonuljon, és másnak adja át a helyét. „Igennel” s/avaznak azok, akik Pinochet maradását kíván­ják, s „nemmel,” akik távozását sürgetik. 7 millió 435 ezer 913 ember jogosult a szavazásra, a la­kosság 58 százaléka. A várható eredményről el­lentmondásosak a vélemények. A hivatalos szervek közvéle­mény-kutatási adatai szerint Pi­nochet győzni fog, ellenzéki és egyházi vizsgálódások viszont le­szavazását jósolják. Az ellenzék inkább amiatt aggódik, hogy a junta esetleg nem tartja tisztelet­ben a valóságos eredményt. Ez utóbbi védelmében mozgósítot­tak október 5-ről 6-ra a baloldal és a szakszervezetek. Felhívásu­kat a junta „forradalmi szervez­kedésként” értelmezi, s előre tu­datta, hogy a legkisebb rendbon­tást is keményen megtorolja. A junta a nép védelmezőjének tün­teti fel magát a „marxista veszél­lyel” szemben. Nyíltan közölte: nem azért verték szét 15 éve a né­pi egységkormányt, hogy most valami hasonló kerüljön a helyé­be. A kereszténydemokrata párt köré tömörülő polgári ellenzék alternatív programot hirdetett meg Pinochet kormányával szemben. Keresztényi-laikus ko­alíció néven tömörült hat párt, mintegy sejtetvén, milyen politi­kai összefogásban keresné Chile jövőjét. Elsődleges feladatukat a szabadságjogok helyreállításá­ban és szabad választás kiírásá­ban jelölték meg. A fegyveres erőkkel egyeztetett békés átme­netre törekednek, és „modern demokráciát” kívánnak megva­lósítani. A polgári centrum elutasította ‘Volodia Teitelboim kommunista vezető javaslatát, hogy a népsza­vazás után alakítsanak ideiglenes koalíciós kormányt a kommunis­ták bevonásával. Azzal vádolták a mindmáig illegalitásba kény- szerített Chilei KP-t, hogy az ök­rök elé akarja fogni a szekeret, vezetői elvesztették valóságérzé­küket a hosszú emigrációban. A Chilei KP vezetősége meg­osztott. Egy részük pusztán kényszerűségből fogadja el a népszavazást, de bírálja az ellen­zék részvétele miatt. Szerintük Pinochettel nincs miről tárgyal­ni, inkább arra kell összpontosí­tani, hogy a népszavazást népi felkeléssé változtassák. Úgy vé­lik, Pinochet csak csalással győz­het a népszavazáson. Mások óv­nak az elhamarkodott cseleke­detektől. Nincs ok azt hinni, hogy a diktatúra gyengeségében folyamodott népszavazáshoz — mondják, s inkább a polgári el­lenzékkel kötnének szövetséget a diktatúra ellen, mint a szélső­baloldallal. Mint az Analisis c. chilei heti­lap írta: súlyos gond, hogy a ba­loldal időt vesztett, s képtelen va­lóban hatékony közös harcra, amely a rendszer reális megítélé­séből fakadna, s tényleges de­mokrácia kivívására irányulna. A népszavazás egyetlen jelölt­je, Pinochet nem utolsó sorban a „forradalom rémével” igyekszik sakkban tartani a választókat. Közölte velük, nem is annyira sa­ját személyét tekinti tétnek, mint inkább az elmúlt 15 évben kiala­kult társadalmi rendet, amely stabilitást, felvirágzást, jólétet adott az országnak a népi egy­ségkormány teremtette káosz után. 1997-ig szóló programnyi­latkozatában bejelentette: ha megválasztanák, korszerű de­mokráciát építene ki Chilében, s szavatolná a politikai szabadsá­got. Pinochet számíthat a tőkés kö­rök, a középrétegek, a parasztság és a meghatározott bérből élők jelentős csoportjainak támogatá­sára. A lakosság egy része ideg­engedik minden olyan változás­tól, amely kihatna gazdasági helyzetére. S bár az anyagi meg­fontolás nem értelmezhető auto­matikusan politikai támogatás­ként, a rendszer bízik benne, hogy létét szavazással is szentesí­tik. Akár győz, akár nem, Pino­chet 1989 márciusáig hatalmon marad, hiszen az 1980. évi alkot­mány így rendelkezik. Persze az eredménytől függően változik erkölcsi-politikai pozíciója. Ve­resége minden bizonnyal fel­gyorsítaná a chilei demokratikus kibontakozás folyamatát, de győzelme esetén sem képzelhető eí, hogy minden a régiben ma­radjon. A rendszer inkább arra törekszik, hogy maga vezérelje a „békés átmenetet,,. Hatályon kí­vül helyezte a 15 éven át tartott rendkívüli állapotot, hazaenged­te a száműzötteket, elfogadta egy nemzeti kongresszus összehívá­sának gondolatát és parlamenti választás kiírását. A békés átme­net külföldi támogatói között van az Egyesült Államok, a Vati­kán és a Szocialista Internacio- nálé is. Közöttük sok a különbö­zőség, ám abban valamennyien egyetértenek: veszélyesen pola­rizálná Chilét, ha Pinochet ’89 után is hatalmon maradna. Sinió Endre Elhunyt Ti‘uonChinh Pénteken elhunyt Truong Chinh, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának volt főtitkára, a Vietnami Szocialista Köz­társaság Államtanácsának volt elnöke — jelentették be Hanoiban. A kiemelkedő vietnami vezetőt, aki 1987 óta a VKP KB főtaná­csadójaként dolgozott, 81 esztendős korában agyvérzés érte. Gromiko nyugdíjban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom