Népújság, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-15 / 247. szám

4. GAZDASÁG — TÁRSADALOM NÉPÚJSÁG, 1988. október 15., szombat Gyöngyöshalászi döntés Ez már nem zárkózott ügy „Tisztelt 13. számú körzet választópolgárai! Örömmel és tisztelettel üdvözöljük önöket abból az alkalomból, hogy jelenleg működd tanácstag­jukat kívánják visszahívni és ennek érdekében leváltását jogszerűen kezdeményezték, azt aláírásuk­kal megerősítették, és végül, hogy álláspontjuk mellett mindvégig kitartanak. Mindezzel nemcsak körzetük, hanem — úgy véljük — az egész falu jogos érdekeinek érvényítését segítik. Ennek kapcsán régi sérelmek tisztázhatók, egyben orvosolhatók, és ennek következtében egy1 szabályos jelölési és választási eljárással akár Lévai László volt tanácselnök képviselői megválasztásá­ra is lehetőség nyílik. Faluközösségük érdekében kifejtett áldásos és közösségi közéleti munkájához jó erőt, és egészséget kívánunk. Reménykedünk és bízunk abban, hogy az 1988. október 9-ére kitű­zött — a falu sorsát döntően meghatározó — szavazáson a kezdeményezők eredeti akarata érvénye­sül. 1988. október 7. Faluközösség Munkacsoportja” Fehér bot... A fehér bot napja van. Fura képzettársításnak tarthatják, de erről nekem most egy újsághirdetés jut az eszembe. Tulajdonképpen nem is az a pár sor fogott meg, amely egy elveszett, elkóborolt (?) kutyára hívta fel a figyelmet, hanem az, akiért íródott. A nyomave- szett ebnek ugyanis volt egy különleges ismertetőjele: semmi­vel össze nem téveszthető, vöröskeresztes táblácska a nyaká­ban... A gazdájára gondoltam, s ismeretlenül is a helyzetébe kép­zeltem magam. Behunytam a szemem, megpróbáltam léptei­met a lépcsőház felé irányítani, mert sürgetett az idő, hiszen ma korán zárnak az üzletek. Nem nyitottam ki a szemem, csak elgondoltam, milyen is lehet a tapintásra vásárolt kenyér, csörrenő hangjával a pénz, koppanó torlaszként a járdaszél. Milyen lehetek ÉN az ujjakjárta ruhában: topis, divatos? S miként élnek mellettem mások: kikerülve, szánakozva, kész­séges segítkőkészséggel, netán érdektelen szemlélődéssel? Nem tudtam választ adni a kérdéseimre, mert fehér botom tapogatózása csak tettetett volt, beleképzelésem minden pil­lanata erőltetett. Hogyis lehetett volna más, hiszen ÉN lát­tam, látok és szeretnék is látni — mindörökké. Én láttam azt a kutyát is, a felbecsülhetetlen értékűt, a k i a gazdinak a szó szoros értelmében véve a „szeme világa”. Elfigyeltem, amint óvatosan ránt egyet a pórázán, jelezve a zebra zöldjét. Az út végtelenségét, s a végtelenség szabadságát. Mert annak, akit ez az okos állat vigyázva vezetett, külvilági szabadságot adott a kettőjüket összekötő szíj minden rezdülése. Kilépést a zárt­ságból, magabiztosságot az amúgy is bonyolult Életben. Nem egy gazdi van! Nem csupán egyetlen embertársunk él, aki valóságos és jelképes hirdetésben keresi a támaszát. Le­gyen az vakvezető kutya, vagy segítőkész embertárs. Aki nemcsak észreveszi, de tiszteli is a fehér botot. Aki alka­lomadtán meg is fogja a vakság tárgyi jelképét szorongató ke­zet. Becsülve ezzel azt, akit valaha a társadalom kitaszítottja­ként emlegettek, akit kénye-kedvére vetett a sors a jótékony- kodók hangulata szerint, s akit sokszor a kegyelemkenyér él­tetett. Hányán és hányán nem lelhették örömüket a tanulás­ban annak ellenére, hogy égett, izzott bennük a tehetség épp­úgy, mint látó embertársaikban. Hiszen — mint azt számos példa is igazolja — képességeik semmivel sem kisebbek, mint bármelyik más emberé, aki e világra született a fények, a szí­nek, látható szépségek élvezetének lehetőségével. Sorsuk napjainkra jelentősen megváltozott, korlátok százai törtek szét, hogy emberibb életet élhessenek: tanuljanak, dolgozza­nak, értéket teremtsenek, családot alapítsanak, adottságaik­hoz képest jussolhassanak mindannyiunk járandóságából. Tudom, nem egy „gazdi” van: szűkebb hazánkban kétezer vak, illetve gyengénlátó él jelentős többségük folyamatos se­gítségre, támogatásra szorul. Sokan és sokat segítenek nekik, hogy teljes értékű embernek érezhessék magukat, mert ne­künk jó látni, hogy ma már nemcsak seprűkötésből, zongo­rahangolásból, telefonkezelésből vizsgáznak jelesre, hanem például számítógépek vezérléséből, idegen nyelvi tolmácso­lásból, zenepedagógiából is. Kijár nekik a pálma — s nemcsak október 15-én, nemzet­közi világnapjukon —, hogy megkoronázza a fehér botot... Szilvás István Két évvel ezelőtt alakultak újjá — Versenyeken is eredményesen szerepelnek Tűzoltónők a Gagarinban A falusi vasárnap csendje üli meg Gyöngyöshalászt. Csak a mű­velődési ház környéke mozgalma­sabb a megszokottnál. Reggel 6 óra óta folyik a szavazás. A község 6-os és 13-as választókerületeinek lakosait váiják az urnákhoz. Két községi tanácstag visszahívásáról döntenek titkos szavazással: a ta­nácselnök Gubancsik László és társadalmi helyettese Sipos Lász- lóné megyei tanácstag ellen érke­zett visszahívási indítvány. A verőfényes, de hideg reggelen az az ideérkező, aki nem először jár itt ebben az ügyben, régi isme­rősökbe botlik a bejáratnál. A visszahívási indítvány szervezői kora reggel óta ott toporognak az ajtóban: Hajzer Antalné árgus szemekkel figyeli az érkezőket, s hangosan kommentál minden ese­ményt. A félje, Hajzer Antal is ott toporog a nyomában, bár sokkal csendesebb. Hegedűs Gyula már inkább a józan ész és a logika híve: ő nemcsak beszél, de beszélget is. Néha magasra csapnak az indula­tok, a község más lakói, akik nem helyeslik az egész kezdeménye­zést, hangos perlekedésbe kezde­nek ezzel a trióval. De felvonultak teljes létszám­ban a filmesek is, akik kamerájuk­kal folyamatosan követik a történ­teket. Tovább forgatják dokumen­tumfilmjüket Gyöngyöshalászról, amelyet az öt esztendővel ezelőtt leváltott tanácselnök, Lévai Lász­ló ügyéről kezdtek el Ez egy zárkó­zott ügy rímmel. Nincs nehéz dol­guk. Ha nem az élet rendezné meg az előttem lejátszódó jeleneteket, könnyen valamilyen kitalált törté­net részesének érezhetném "ma­gam. Talán túlságosan is sarkítva jelénnek meg azok az ellentmon­dások, amelyek rányomják a bé­lyegüket a mai falusi életre. Ilyen szempontból nincs nehéz dolga annak, aki meg akarja ezeket örö­kíteni. * „ Tisztelt Választópolgár! A Községi Választási Elnökség hivatalos tudomására jutott, hogy Hegedűs Gyula és társai (Hajzer Antal, Ungi István) a választóke­rületet járva téves információt ad­nak a szavazólappal, illetve a sza­vazással kapcsolatosan arra ille­téktelenül. Tájékoztatom a választókerület­ben lakókat, hogy ezen személyek tájékoztatását ne vegyék figyelem­be. A szavazással kapcsolatosan, mint arra egyedül illetékes szerv a választási elnökség időben fogja a választókat tájékoztatni. 1988. szeptember 19. Választási Elnökség” A Községi Választási Elnökség vezetője, Árvái Andrásné teli fe­szültséggel, akárcsak a többi hiva­talos szervező. Nem volt könnyű dolguk. Az országban még sehol nem került sor hasonló esemény­re, így nem lehetett támaszkodni tapasztalatokra. Mutatja a szava­zócédulát, amelyet hosszas töp­rengés után alakítottak ki. Rajta két alternatíva: „ Továbbra is ma­A KISZ novemberi országos értekezletére a közeli napokban választanak küldötteket az egri­ek. A dolgozói és lakóterületi szervezetek 3 fiatalt delegálhat radjon meg tanácstagnak”, „Ne maradjon meg tanácstagnak ”. Alatta zárójelben: A szavazás úgy történik, hogy a szavazó az általa nem kívánt mondatot törli. Ahogy mondja, még a fővárosba is vittek ebből a nyomtatványból, mert úgy érezték: szerencsésen fogalmazták meg. Amikor a 9-ét megelőző idő­szakról kérdezem, elmondja, hogy a körzetek választópolgárait sze­mélyesen is felkeresték, hogy tájé­koztassák őket a választókerületi gyűléseken elhangzottakról. Néha már ekkor elszabadultak az indu­latok, néhány epés megjegyzést neki is le kellett nyelnie. Pedig egyáltalán nem volt céljuk, hogy véleményük megváltoztatására, visszahívási indítványuk visszavo­nására késztessék azokat, akik alá­írták előzőleg a beadványt. Az is a tudomásukra jutott, hogy a vissza­hívást szervezők is járják a háza­kat, telebeszélik az emberek fejét. Ezért kellett körlevelet is kiadni­uk, hogy egyáltalán el tudjanak igazodni a választópolgárok. Töb­ben panaszkodtak, hogy ha valaki azt mondja, hogy a tanácstól jött, már azt sem hiszi el: már nem ír semmit alá, s el sem olvas semmit. Egyre többen kifogásolták, hogy miért avatkoznak a falu más része­in élők az ő dolgukba, miért agitál­nak a körzet tanácstagja ellen. Reggel 6 óra óta pedig állandó kritikának vannak kitéve, pedig mindent a legszabályosabban csi­nálnak. Hajzemé például kifogá­solta, hogy 6 előtt 3 perccel — a szüretelni indulókra tekintettel — már néhányan leszavazhattak. Ahogy azt is szóvá tették az ajtó­ban ágálok, hogy miért küldtek ki mozgó urnát azokhoz, akik nem tudtak bejönni betegség miatt. * Egy percet sem tudok a művelő­dési ház előtt vita nélkül eltölteni. Könnyű helyzetben van ilyenkor az újságíró: nem kell szóra bírni az embereket, azok maguk is megke­resik, érvelnek, mondják a magu­két. Hajzemét hallgatni csöppet nyugtalanító, mert egy idő után már azt sem tudom, hogy hol tart. Összehord hetet-havat, hivatkozik régi dolgokra, újabbakra, olya­nokra, amelyeknek kevés köze van a most zajló szavazáshoz. Lo­gikai ugrásai és bukfencei megza­varják a hallgatók fejét. Mintha egy nagy összeesküvés kellős kö­zepébe csöppentem volna, leírása alapján. Minden összefügg min­dennel, szerinte, különböző roko­ni és egyéb összefonódásokra cé­lozgat, s néha egy-egy szaftos ká­romkodást is kever mondókájába. Hegedűs Gyulával már sokkal inkább érdemes szót váltani. Sok megfontolandó dolgot mond az eddigi népképviseleti formák visz- szásságáról, arról, hogy egy ta­nácstag vagy egy elnök mennyire elszakadhat választóitól. Ám jó­részt általános szinten mozognak fejtegetései. Nem csoda, ha Palko- vics István, aki a 13-as választóke­rület lakója, s velem együtt hall­gatja Hegedűst, nem sokáig bírja cérnával. Ingerülten tudakolja, hogy milyen társadalmi munkát végeztek a faluért a szervezkedők. Ahogy mondja, őt soha nem érdé nak. Kiválasztásuk az október 22-ei ifjúsági vitafórumon törté­nik azok közül a jelentkezők kö­zül, akik korteskedésre vállal­koznak, s elmondják a résztve kelték a gyűlések, de mióta ez az akció folyik, bizony mindegyikre eljár. Szemére hányja ennek a cso­portnak azt is, hogy azelőtt azt mondták: nem Lévai László visz- szahozása érdekében mozgolód­nak. Most meg a papírra, amelyet 8-án este hordtak szét, újra Lévai neve került jelszóként. Közben szépen, folyamatosan érkeznek a választópolgárok. Nem a legszerencsésebb számukra ez az időszak, mert sokan inkább szüre­telnének ezen a gyönyörű októberi vasárnapon. Előttünk fiatalember karikázik el, felvirágzott bottal: lagzira hívogatja a vendégeket. Egy időre a politikai szócsata is csillapodik, mert Hegedűs elme­séli, hogy a lánya lagziján is ő tar­totta szóval a násznépet. Néhány család jelezte, hogy nem lesz a faluban ezen a napon, így kora délután le lehet, zárni az urnákat: aki számításba jöhetett, az már mind megérkezett. A sajtó képviselői — a rádió, a film, az új­ság munkatársai — külön belépési engedélyt kapnak, hogy részt ve­hessenek az urna felbontásában. Előtte dr. Szidonya Etelkát, a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsa munkatársát kérdezem, aki végig megfigyelte a Gyöngyöshalászon történteket. Ahogy elmondja, örül, hogy végül is kiírták a szava­zást, a törvényes előírások szerint. A következő években több ilyenre is sor kerülhet, mert társadal­munkban többféle érdek is megje­lenik. Csak a bizalom és a nyíltság lehet az ilyen helyzetekből a kive­zető út. Kidolgozatlan volt még az eljárás, mert ilyesmire nem volt példa. Maguk a törvényalkotók is inkább az országgyűlési képvise­lőkre gondoltak, amikor úgy fo­galmaztak, hogy az érintett válasz­tópolgárok tíz százaléka kezdemé­nyezheti a visszahívást. Mondjuk harmincezemek háromezer a tíz százaléka: ez már nem kevés javas- lattevő. Viszont egy hetvenfős kö­zségi körzetből hét-nyolc aláírót ilyen-olyan eszközökkel könnyen össze lehet szedni. A választójogi törvény vitájánál bizonyára szóba kerül ez a felemás lehetőség. Nem elképzelhetetlen, hogy egy ta­nácselnököt egy egész falu válasz- szón meg. * A filmesek hamar berendez­kednek, reflektoraikkal stúdió­hangulatot teremtenek a művelő­dési ház nagytermében.A szava­zatszedő bizottságot mindez már nem zavarja, mert a halásziak kez­denek hozzászokni ehhez a megvi­lágításhoz. Felnyitják az urnákat, s megállapítják, hogy a 6-os válasz­tókörzetből hatvannégyen szavaz­tak, abból hét érvénytelen. Ötven­négyen voksoltak Lévai Lászlóné mellett, s hárman ellene. Guban­csik László körzetében ötvenötén szavaztak, ebből négy bizonyult érvénytelennek.Negyvenkilencen mellette tették le a garast, s ketten voksoltak visszahívására. A kamera pásztázza az arcokat, igyekszik kifürkészni, hogy ki mire gondol, míg kilép a teremből. vők előtt, hogy miképpen képze­lik el az ifjúsági szövetség meg­újulását, milyen programot java­solnak ennek érdekében. A tervek szerint ugyanezen a A Hajzer házaspár szinte rög­tönzött sajtótájékoztatót tart az aj­tó előtt. Forgatnak a filmesek, fo­rog a magnó, jegyzetel az új­ságíró. Ahogy elmondják, fenn­tartják véleményüket, most egy szűk közösség döntött, de a követ­kező választásokban bizakodnak. Az élet nem áll meg, s szeretnék kiütni a székéből a jelenlegi ta­nácselnököt. Tovább munkálkod­nak a „faluközösség” hangzatos elnevezése alatt, mert szemére ve­tik, hogy miért csak most kereste az embereket, több demokráciát követelnek a község számára. Hegedűs Gyulát viszont már se- holsem látjuk, nem kívánt kom­mentárt fűzni az eredményhez. * Gubancsik Lászlóban még min­dig ott a feszültség. Úgy fogalmaz, hogy biztos volt ebben az ered­ményben, mert tudta, hogy a falu túlnyomó többsége megérti törek­véseiket. Továbbra is a közösség érdekeiért szeretne tevékenyked­ni. De nem könnyű, mert a zakla­tások sok feszültséget teremtenek. Viszont az, hogy a szavazás előes­téjén osztogatott felhíváson már a „faluközösség munkacsoportja” aláírás szerepelt, már arra utal, hogy csökkent a szervezkedők lét­száma. A tanulságok? Talán lehetett volna ebből az egészből egy máso­dik „zárkózott ügy”. Nyíltan és törvényesen ment végbe ez a fo­lyamat. Azok járatták le magukat, akik jórészt mondvacsinált ürü­gyekkel támadták meg a tanácsel­nököt és társadalmi helyettesét. Hajzeméék még azzal is érvelnek most, hogy hová lettek azok, akik aláírták a visszahívási indítványt, a titkos szavazáson miért erősítették meg a helyi vezetőket. Ez az állás­pont is ellenükre fordul, s a szerve­zés erőszakosságát igazolja, mert október 9-én négyszemközt ma­radhatott a szavazócédulával a vá­lasztópolgár. Lelkiismerete sze­rint, nem valamilyen meggyőzésre voksolt. Éretten döntöttek a gyön­gyöshalásziak. Másrészről meg­fontolandó Hegedűs Gyula több érve, mert kell a „több szó”, a kö­zelség, az emberek véleményének meghallgatása. Hiszen Gubancsik László a választókerületi gyűlése­ken meg is fogalmazta a kapcsolat erősítésének a fontosságát: „Ta­nácstagi beszámolóimat eddig a művelődési házban tartottam, saj­nos ez elég távol esik a választó- körzettől. Lehetőség nyílik rá, hogy a jövőben a sportöltözőbe szervezzük azt, amely közelebb helyezkedik el a körzethez” ...„De a körzet lakói is megkereshettek volna ilyen .irányú elképzelésük­kel, hiszen azért képviselem őket, hogy a felém jelzett gondjaikat to­vábbítsam, azok megoldásában segítsek.” ... „Egyre igényesebb célokat tűzzünk ki, és biztosítsuk azok megvalósítását. Én ezt a célt magamévá teszem, de szükségem van az önök támogatására is.” Ha mindkét fél levonja a megfe­lelő tanulságokat, akkor nem volt hiábavaló ez a kezdeményezés. Mert a tanácselnök és társadalmi helyettese megméretett, és bizal­mat kapott. Ez jó alapot teremt számukra a későbbiekben, hogy nyugalmat teremthessenek a sok vihart látott Gyöngyöshalászon. S persze az „ellentábornak” is le kell szűrnie a megfelelő konzekvenciá­kat. napon rendezik meg az egri kö­zép- és főiskolások is hasonló fó­rumukat a megyei KlSZ-bizott- ság tanácstermében, ha a prog­rammal jelentkezők száma nem kívánja, hogy egynél több ilyen alkalmat teremtsenek az erőfel­mérésre. Egyébként a diákok kö­zül két embert választanak az or­szágos értekezletre. Több éve sikeresen működik és helytáll a Gagarin Hőerőmű Vállalat hölgyekből álló tűzoltó raja. A hazai és nemzetközi ver­senyeken is eredményesen sze­replő csapat vezetőjét, Grébecz Katalint faggattuk a közösség múltjáról, jelenéről és jövőjéről. — 1986-ban lett újjászervezve ez a kis brigád. Én kaptam a fel­adatot, hogy a már régebben te­vékenykedők mellé olyan fiatal lányokat és asszonyokat igye­kezzek megnyerni, akik merész­ségükön túl sportolni is szeret­nek. Ma már nyugodt szívvel mondhatom, hogy olyan kollek­tíva kovácsolódott itt össze, amely képes bármilyen feladatot eredményesen végrehajtani. — Az utóbbi időben versenye­ken milyen eredményeket értetek el, egyáltalán miből áll egy ilyen megmérettetés ? — A nyáron az ELITEX kon­szern által Csehszlovákiában rendezett erőpróbán elsők let­tünk. A villamosenergia-iparág hagyományosan nagyszabású tűzoltóviadalán, Százhalombat­tán, minimális különbséggel szó rultunk a dobogó második foká­ra. A feladatok igen kemények, szerepel a programban gerendán futás, palánkugrás, alagútkú- szás, célba futás, mindezek ter­mészetesen sugárcsővel. Izgal­mas még a tálcatűzoltás, amikor hatvan másodpercen belül kell három csapattagnak lokalizálni poroltóval a lángokat. Példaként említhetném még a habfejlesz­tést, amelyet a lányok ugyanúgy eredményesen végrehajtanak, mint a férfiak. — Mi indítja a gyengébb nem képviselőit arra, hogy e cseppet sem hétköznapi „ hobbinak ” hó­doljanak? — A szakmai feladatok sikeres végrehajtása feletti örömön túl kielégíthetik mozgásigényüket, s mindezt olyan közösségben, amelyben a vidámság, jó hangu­lat és baráti szellem uralkodik. Azt hiszem, a GHV vezetőségé­nek a gyakorlati eredményeken túl ezért is érdemes a működés­hez szükséges feltételeket bizto­sítania. (korcsog) Gábor László Országos KISZ-értekezlet előtt Korteskedő egriek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom