Népújság, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-15 / 247. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. október 15., szombat GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Célegyenesben a városi rangért... /II/1./ A negyvenegy pályázó között: Füzesabony Újsághír: „Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban megkezdődött azoknak a pályázatoknak az értékelése, amelyekben 41 település kéri várossá nyilvánítását. Az eddigi szakértői egyeztetések szerint harmincöt felel meg a feltételeknek. A végleges döntést a Minisztertanács javaslatára az Elnöki Tanács hozza meg.” Aszfaltozzák az utat a nagyközség központjában Lakói szerethetik ezt a települést. Makacs kitartással küzdenek az ellen az ósdi „bélyeg” ellen, amelyet némi rosszindulattal sütöttek rá első látásra az átutazók. A „porfészek” jelzőt a helybeliek szabályszerű kihívásnak vették, s a nyolcezres nagyközség rohamos fejlődésnek indult. Mára újrafogalmazódtak a megítélés szavai, más jelzők kerültek az értékelők jegyzőkönyveibe. Ragadjunk ki csak egyet, az immár városi jogú nagyközségiek lelkes lokálpatriotizmusát: — Nyolc esztendővel ezelőtt az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke nem érte el a kétszáz forintot, tavaly ez az összeg már csaknem ezerre rúgott— mondja dr. Bocsi József tanácselnök. De különösképpen „dicsekednie” sem kell, önmagukért beszélnek azok az oklevelek, dijak, amelyeket rendre nyertek a füzesabonyiak a lakóhelyszépítési, településfejlesztési, környezetvédelmi versenyben. Jó alap ehhez a nagyközségi vezetés és a lakosság egyetértése. Mint amilyen abban is volt, hogy reális önértékeléssel elkészítsék a várossá nyilvánítási pályázatot... — Hosszú távú településfejlesztési koncepciónkat két éve tanulmányozta és tárgyalta a megyei tanács, s így foglalt állást a pályázat ügyében. A várossá fejlesztés folyamata azonban jóval korábbra nyúlik vissza: az utóbbi évtizedekben Füzesabony gazdasági és társadalmi élete jelentősen fejlődött, a lakosság száma fokozatosan növekedett, újabb és újabb munkahelyek várták az embereket, s egyre színvonalasabbá vált a lakossági szolgáltatás, modernebbé váltak a lakóterületek, gyarapodott a közműhálózat. Egyszóval, a közös munka eredményeként — s ez köszönhető a párt- és tömegszervezeteknek, gazdasági egységeknek, a tanácsi apparátusnak, minden helybelinek — mind jobban városias arculatot kezdett ölteni a nagyközség. A minisztériumi szakértői gárda elé vaskos települési „önéletrajz” került, jelezve: ”...A jelenlegi és az elmúlt három középtávú tervidőszak tudatos fejlesztési politikája alapvetően megváltoztatta a település arculatát”. — Elnök elvtárs, mit takar eza megfogalmazás a hétköznapok tükrében ? — Kiemelt programot készítettünk a lakás- és telekgazdálkodásban: a négyszintes épületekben összesen 105 OTP-lakás talált gazdára, évente 50—55 kertes családi ház épült, s jelenleg is folytatódik a korszerű sorházak építésének előkészítése. Eredetileg 160 házhelyet terveztünk kiosztani, eddig 204-et készítettünk elő, s az idén további ötvenet alakítunk ki a belső, illetve a peremkerületi részeken... Az élethez közlekedés is kell, jelentős csomópont vagyunk jó központi fekvéssel. Kísérleti stádiumban van a helyi autóbuszjárat indítása a távolságok miatt, reméljük, ez is megoldódik, s kedvelt lesz, mint a taxik szolgáltatása. Az útjaink jók, hetven százalékban kiépítettek, ebben sokat segített a vasút a szükséges kő biztosításával. Csupán az új utcákban hiányzik a sima burkolat. — Érinti a pályázat a közmű- hálózat adatait is. — A település vízellátása teljesen megoldott, vízműtelepünk, 500 köbméteres víztornyunk, 40—45 kilométer hosszú vezetékünk van. Még arra is jutott erőnk, hogy biztosítsuk a vonzáskörzetünkhöz tartozó két település ellátását is... A várossá fejlődés alapfeltételeként megépült a napi 500 köbméteres kapacitású szennyvíztisztító telep, a gerincvezeték innen egészen a Fémművekig húzódik: 68 közűiét és 41 magánépület élvezi már az előnyét. Ebben a ciklusban a Rákóczi, a Kossuth, a Pacsirta, valamint a Mátyás utca egy részén bővítettük a hálózatot, tervezzük a munkálatokat a Dózsa és a Széchenyi utcában. A jövő fejlesztési alapja pedig a társulás megszervezése. A továbbiakban óvodákról, bölcsődékről, iskolákról esett szó, hiszen szemmel látható a gyarapodás a „falufelező” vasútvonal mindkét oldalán. S vonatkozik ez a közművelődésre, az egészségügyi ellátásra, amely már ma is korszerűbb körülmények közé került: megvalósult az ügyeleti rendszer, ez később egy egész „kis SZTK-vá” fejlődik hat szakorvosi rendelővel a maiakkal együtt. A listát még oldalakon át lehetne sorolni... — Ez eddig a követelmény- rendszer fontos és alapvető része volt. De mi az, amit „pluszban ” tettek az asztalra a füzesabonyiak? — Mindenekelőtt a modern, crossbar-rendszerű telefonhálózat kiépítését. A nagyközségen kívül eddig három vonzáskörzeti települést kötöttünk be, az idén újabb három kapja meg a korsze- _ rű vonalat. Van és lesz is öröm Szihalmon, Mezőszemerén, Egerfarmoson, Mezőtárkány- ban, Besenyőtelken és Dormán- don. A másik nagy tervünk a gáz bevezetése, erre már korábban pályáztunk, most adott lesz a lehetőség: Hevessel és Kállai közösen építjük megjövő szeptemberre a. csatlakozóállomást. Két év múlva a nagyfogyasztókhoz eljut a gáz, a vezetékre akkor már ráköthetnek majd a magánosok is, először a lakosság mintegy negyedét érintené. Valamennyien akarják... — Mit sejtet a minisztériumi szakértői vélemény? — Annyit mondhatok: amire eddig vállalkoztunk, azt meg is valósítottuk. Talán ez is szerepet játszik abban, hogy a megítélésük egyelőre kedvező volt. Van esélyünk, úgy a jó középmezőnyben lehetünk. Igaz, még van mit pótolni, mondták is: főként a (Fotó: Szántó György) közművelődés, a közművesítés, a környezetvédelem, s a környező települések patronálása terén. Szóba került a jelenlegi társközségünk, Dormánd jövője is: a mostani közigazgatási kapcsolatformát nem javasolják, helyette korszerűbb változat lenne. Továbbra is társközségként, de külön a város és külön a társközség — városi jogú közös tanáccsal... — Úgy fogalmazott az imént, hogy van remény. És ha netán... — ... a terveink akkor is a mi elképzeléseink maradnak, s azokat is éppúgy megvalósítjuk, mint az eddigieket. Az itt élők a fejlődést akarják, tesznek is érte minden erejükkel és lehetőségükkel, hiszen ez marad a szülő- és lakóhelyük továbbra is. De, inkább bizakodjunk. — Bizonyára sokan elképzelték már, milyen érzés is lesz megtudni a jó hírt. Ez vajon mit vált ki az emberekből? — Ha helyettük is fogalmazhatok, egyetlen mondatba tudom sűríteni: a városi rang köteíez - Szilvás István Valamennyi megyére kiterjesztik Újrakezdési kölcsön December elsejétől valameny- nyi megyére kiterjesztik az újrakezdési kölcsönt, amelyet a munka nélkül maradók vehetnek igénybe — bizonyos feltételekkel — kisvállalkozások indításához, a már meglévő vállalkozásokba való bekapcsolódáshoz. Ezt a kamatmentes kölcsönt július eleje óta három, foglalkoztatási gondokkal leginkább küzdő megyében — Baranyában, Borsodban és Komáromban — folyósítják. Az újrakezdési kölcsön igénylésének, felhasználásának feltételei változatlanok. A maximum 300 ezer forintos, legfeljebb tízéves lejáratú kamatmentes hitelt az veheti igénybe, akinek munkahelye átszervezés, felszámolás miatt szűnt meg, s mivel újrael- helyezkedése rövid időn belül nem valószínű, jogosult felmondási idejének meghosszabbítására, s azt követően az újraelhe- lyezkedési támogatásra. A jogosultságról a tanácsok munkaügyi szakigazgatási szervei adnak igazolást, s ennek birtokában lehet kérni az újrakezdési kölcsönt az OTP-től. A kölcsönszerződés megkötéséhez egyéb iratokra is szükség van, például ha valaki kisiparosként kíván tovább dolgozni, akkor az iparengedélyre. A szükséges okmányokról a tanácsok munkaügyi szervei és a munkaerő-szolgálati irodák tájékoztatják az érdeklődőket. A hitel kamatait — mezőgazdasági kölcsön esetében a 15 százalékot, egyéb vállalkozásoknál a 17 százalékot — a foglalkoztatási alapból az állam fizeti. Az újrakezdési kölcsönhöz az általános bankhitel feltételei mellett további kiegészítő kölcsön is igényelhető. A kamatmentes újrakezdési kölcsönből csak főfoglalkozásban végzett vállalkozás finanszírozható. Megalapozható belőle kisiparosi, kiskereskedői, valamint mezőgazdasági kistermelői tevékenység, s főállású tagként olyan társas vállalkozásokba való belépéshez is felhasználható, mint amilyenek a gazdasági munka- közösségek, a kis- és szakszövetkezetek, valamint a polgárjogi társaságok. Idegenforgalmunk — német szemmel Csodálatos napok, apró bosszúságok Az idegenforgalmunkban bekövetkezett visszaesés után mind többen gondolkodnak azon, hogyan lehetne kijutni abból a kisebb hullámvölgyből, melybe az ágazat az idén került. Hosszabb távra tekintve pedig úgy szól a kérdés: milyen eszközökkel érhetjük el, hogy a forgalom tovább nőjön, és nagyobb bevételekhez juthassunk a turizmusból? Segítheti a válaszadást, ha megkérdezzük magukat a turistákat is. Különösen, ha olyan otthonosan mozognak e témában, mint a szeptember első felében szabadságukat Egerben töltő Schoesser házaspár. Elisabeth asszony ugyanis a müncheni polgármesteri hivatal idegenforgalmi tanácsosa, a Bajor-Magyar Baráti Társaság tagja, férje Erich úr pedig a Bajor Műemléki Tanács elnöke, s egyben a tartományi parlament tagja. Nem volt ugyan túl ildomos megzavarni a Park Szállóban pihenésüket, de kíváncsiságunk erősebbnek bizonyult, s ők készséggel vállalkoztak arra, hogy az itt szerzett tapasztalataikat, jókat és kellemetleneket egyaránt megosszák velünk. Hiszen az idegen frissebb szemmel néz és könnyen észrevesz olyan jelenségeket is, melyek mellett bennünket, őslakosokat elvisz a megszokás. — Hogy legalapvetőbb benyomásommal kezdjem: az önök városa egyike a legszebbeknek, amiket valaha láttam. Ez nem a vendégtől kijáró kötelező bók, hanem a tapasztalataimra épülő meggyőződés — kezdi Erich úr. — Szakterületem a műemlékvédelem, így fokozottabban figyeltem ennek színvonalára. Nos, úgy látom, hogy itt az építészeti értékek megóvására, ápolására nagy gondot fordítanak, mely kellő szakszerűséggel párosul. Úgy tűnik, időben felismerték az igazságot, hogy egy város szépségét a múlt emlékeinek jelenléte is meghatározza, s ennek szellemében cselekedtek. Ezek az épület- együttesek jóval nagyobb és hatékonyabb idegenforgalmi hírverést érdemelnének. Hasznosnak tartanám, ha belépnének az európai városok tanácsába, melynek éppen az idén volt XVII. kongresszusa. Történelmi, műemlékvédelmi, közlekedésszervezési, urbanizációs problémákkal foglalkozik ez a szervezet, és a tapasztalatcsere fontossága vitathatatlan. — Volt-e hiányérzete az utcákat járva? — Nos, az egyik észrevételem, hogy feltétlenül javítani kellene a járdák minőségét. Az idegen legszívesebben fölszegett fejjel gyönyörködne a homlokzatokban, a templomtornyok szépségében, ám hamar rájön, hogy nem árt, ha a lába elé is vet néhány pillantást, a nagyobb buckákat, gödröket kikerülendő. Ugyancsak zavaró, hogy alig látni idegen nyelvű feliratokat, magyarázó táblákat, és az információk hiánya csonkíthatja az élményt. Üdítő kivétel ez alól a vár, ahol a tájékoztatás precíz. Ez azért is öröm, mert olyan műemlék együttesről van szó, mely kontinensünk történelmében is szerepet játszott, Európa bástyájaként védve a keresztény világot... , — Én elsősorban az „emberi tényezőről” szeretnék beszélni — veszi át a szót Elizabeth asz- szony. — Úgy tapasztalom ugyanis, hogy Eger és környékének lakói még a más magyar vidékeken élőknél is barátságosabbak és segítőkészebbek. Ez nagyon fontos a turizmus szempontjából, hiszen a vendégekre kedvező benyomást gyakorol. Mi is remekül éreztük magunkat. De hogy másik példát mondjak, ismerőseink mesélték, hogy Egerből utaztak Budapestre, de nem tudták, hol a vasútállomás. Nos, egy polgár, akitől a belvárosban érdeklődtek, elkalauzolta őket egészen a pénztárfülkéig és a jegyváltásban is segített. Ebben a mentalitásban olyan tartalékot látok, amire építeni lehet a továbbiakban is. — Milyen egyéb értékeket fedezett fel itt-tartózkodása során? — Nos, nagyon sajnálom, hogy a csodálatos Törökfürdőt nem ismerik eléggé Európában. Szó szerint a saját bőrünkön éreztük a víz különleges gyógy- hatását és a kéthetes kúra után kijelenthetem, hogy ez legalább olyan értékes hőforrás, mint a hévízi, sárvári, budapesti termálvizek, melyek kellőképpen rek- lámozottak. Jóval hatékonyabb propagandára lenne az egri víznek szüksége, például ilyesféle szlogennel, hogy „Európa legészakibb Törökfürdője”. Azért is fontosnak érzem ezt, mert az NSZK lakossága fokozatosan elöregszik. Az ezredfordulóra a népesség egyharmada 65 év fölötti lesz, ők pedig szívesen áldoznak majd pénzt és időt arra, hogy egészségüket megőrizzék. — A gyógy-idegenforgalom előnyeit mi is felismertük, azonban a fejlesztéshez szükséges tekintélyes pénzeszközök manapság szinte előteremthetetlenek. Reálisnak tartja-e ön a külföldi (esetleg német) tőke bevonását a parlagon héverő lehetőségek kiaknázására? — Nem lehetetlen egy ilyen együttműködés, hiszen az idegenforgalomban viszonylag gyorsan megtérülnek a beruházások. Érdemes tehát befektetni. Ehhez természetesen meg kell találni a kölcsönösen előnyös feltételeket, és elhárítani a bürokratikus akadályokat. Annál is inkább, mert ha jóval több vendéget akarnak fogadni, ahhoz az infrastruktúrát, a szolgáltatások színvonalát valóban fejleszteni kell. Gyakran csak apróságokról van szó, ám ezek roppant bosz- szantóak lehetnek. Ha nincs a WC-ben papír, ha az ember hátára csapódik az ülőke, ezek a „semmiségek” lerontják a komfortérzetet, és elidegenítik a vendéget, legyen bármilyen készséges és udvarias a személyzet. — Sokat vitáznak szakembereink mostanában az árszínvonalról is. Drágák vagy olcsók vagyunk? — Ez kényes pont. Úgy tűnik, a magyar árak elérték a plafont: azt a szintet, ami még éppen elfogadható. Ennyi pénzből már az Adrián is lehet nyaralni, és a szennyezettségéről szóló hírek ellenére is mind többen ezt választhatják a Balaton helyett, ha további jelentős drágulás lesz. A kiút a szolgáltatások fejlesztése, tökéletesítése lehet a vonzó magyar sajátosságok megőrzésével. Hiszen minden megtalálható ebben a kis országban, amire az utazó vágyik: szép tájak, történelmi emlékek, finom borok és mégjobb konyha, vendégszerető emberek. — Propagandánk még mindig egyoldalú, és meglehetősen hamis képet fest országunktól. A hagyományos elképzelések átalakításában sokszínűbbé tételében a kapcsolatok szorosabbra fűzése is segíthet. Milyen esélyt Herr és Frau Schoesser: — A csodálatos Törökfürdőt nem ismerik eléggé Európában lát erre ön, mint a Magyar-Bajor Baráti Társaság tagja? — Nos, Eger müncheni bemutatkozása a tavasszal igen jó visszhangot keltett, s reméljük ez a szál nem szakad el. Hiszen például az októberben nyűó második magyar hotel, a Hungária igazgatója, az egri származású, dr. Hornyánszky Zoltán aki szakmabeliként is sokat tehet e tájegység megismertetéséért. Számos lehetőséget rejt magában egy testvérvárosi kapcsolat kiépítése is, valamelyik Egerhez hasonló nagyságú bajor várossal; ha mindkét fél azon munkálkodik, hogy az együttműködés ne formális, hanem valóban élő legyen. Mi mindenesetre meggyőződtünk arról, hogy érdemes kapcsolataink továbbvitelén fáradozni. Egy törekvő népet ismertünk meg, mely kemény akarattal dolgozik azon, hogy ne szakadjon le Európától. Koncz János
