Népújság, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-14 / 220. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. szeptember 14., szerda GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. KISZ, MIOT, szervezeti pluralizmus Az ifjúság nagyobb bizalmat, önállóságot érdemel (n/i.) Megalakul a Magyar Ifjúság Országos Tanácsa, amely a különféle szervezetek különböző érdekeinek egyeztetésére készül. Konferenciát hív ösz- sze a KISZ, kimondottan is azzal a szándékkal, hogy rendezze sorait s kijelölje helyét és szerepét a lassú, de biztos bizalomvesztés évei után. Ismeretes, hogy az MSZMP országos értekezletét követően a Központi Bizottság egyebek között felkérte a KISZ-t szervezeti tevékenységének és módszereinek az új feladatokhoz való igazítására, kapcsolatrendszerének fejlesztésére, „különös tekintettel az ifjúság szerveződési lehetőségeinek bővítéséből adódó feladatokra.” A kényszer nagy úr. . . Öreg fát nem szabad átültetni Napok óta nem hagy nyugodni a gondolat. Folyton a régi népi mondás motoszkál a fejemben: öreg fát nem szabad átültetni. Aztán replikázom saját magammal is, s a közhely jut eszembe, mi szerint, ja kérem, a kényszer nagy űr. De mint minden közhelyszámba menő kijelentés, ez is hordozza magában az igazságot. Ezzel összefüggésben beszélgettünk Kovács Jenővel, az MSZMP KB párt és tömegszervezeti osztályának helyettes vezetőjével. — Az ifjúsági mozgalom meglehetősen nehéz helyzetben van. Maga is tett hibás lépéseket, de a közvélemény sok mindenért hibáztatja, amiről nem elsősorban a KISZ tehet — mondja Kovács Jenő. — A pártnak és a KISZ-nek egyaránt mielőbb programmal kell előállnia a kialakult helyzet megváltoztatása érdekében. Például, rétegszervezetek . .. — Hol tart most az átalakító munka? — Jelenleg a KISZ vezető testületéiben és az MSZMP Központi Bizottsága mellett működő Ifjúsági Bizottságban folyik az elgondolások kimunkálása. Ezeket a közeli hetekben széles körű vitára bocsátják. Az elképzelések kiterjednek arra is, hogy a kora, helyzete és érdekei szerint tagolt ifjúság milyen módon találhat magának jobb szerveződési lehetőséget, például réteg- szervezetek keretében. Abban ugyanis természetes egyetértés mutatkozik, hogy az ifjúságnak szüksége van olyan szervezetre, vagy szervezetekre amelyek a nézeteit, érdeklődését és érdekeit képviselik a megfelelő fórumokon. Meg kell vitatni azt is, hogy milyen legyen az ifjúsági szervezetek és a párt viszonya. Ha körülnézünk a világban, azt látjuk, hogy minden párt fontosnak tartja, hogy legyen egy vagy több, úgymond saját ifjúsági szervezete. A gyakorlati megoldások különbözhetnek, de abban nincs eltérés, hogy az ifjúság minden rétegében keresik a közvetlen kapcsolat lehetőségét, amely aztán valamilyen szervezetben testet is ölt. Tudunk az MSZMP és a KISZ viszonyához hasonló kapcsolatról és van olyan megoldás is, amikor a párthoz közelálló, vagy azzal szimpatizáló fiatalokat meglehetősen laza kritériumok alapján fölveszik a párttagok közé, majd korosztályi alapon hoznak létre a párton belül munkaközösségeket vagy szervezeteket. Hasonló elképzelések a hazai előkészítő munka során is fölmerültek. — Ezek a példák lényegében az ifjúságnak a párthoz való viszonyára utaltak, a helyzet ismeretében a kérdés azonban úgy is megfogalmazható, hogy módosul-e a párt viszonya az ifjúsági szervezeteihez? A párt nem vállalja a gondoskodó atya szerepét — Az elmúlt évek során bebizonyosodott, hogy a párt nem követ helyes magatartást, ha egyszerűen és kizárólag a „gondoskodó atya” szerepét kényszeríti önmagára az ifjúsággal való kapcsolatába?». Sokkal nagyobb teret kell engedni ahhoz, hogy a fiatal nemzedék a maga szája íze szerint alakítsa azt a társadalmat, amelyben él. Ehhez azonban bizalomra is szükség van. Ennek alapja az lehet, hogy a mai fiatal nemzedék se adta fel az egyenlőség, az emberség, a igazságra való törekvés szocialista eszményeit. Az a véleményem, hogy ezek az igények és ezek a szándékok minden nemzedékben újraélednek, még ha megvalósításukat a különböző generációk más-más formában tartják is lehetségesnek. — Burkoltan vagy nyíltan, de számos kritika érte az ifjúság pártirányításának merevségét, hogy figyelmen kívül maradtak azok a súlyos problémák, amelyek a fiatalok körében lakás, munkahely, bérezés, egyáltalán egzisztenciális problémaként éltek s vezettek el az ideológiai távlatvesztéshez. Milyen választ fogalmazna meg ezekre a kritikákra? — Ami a párt és az ifjúsági szervezet viszonyát illeti, nem tudom elválasztani a párt és a társadalmi, a párt és az állami, a párt és a gazdasági szervezetek korábbi viszonyától. Vagyis ez a viszony lényegében nem különbözött a más területeken tapasztaltaktól. Ugyanakkor azok a törekvések, amelyek a pártértekezleten kifejezésre jutottak, sejtetik és igénylik, hogy ezen a téren is legyenek változások. Ez azonban a dolognak csak a politikai, mozgalmi része. Egy politikai pártnak ugyanis — kiváltképpen, ha kormányzó pártról van szó — az ifjúsággal, mint a társadalom fontos csoportjával oly módon is foglalkoznia kell, hogy elősegíti egzisztenciális problémáinak a megoldását. Vagy legalább megteremti a feltételeket ahhoz, hogy a fiatal nemzedék a saját erejéből képes legyen előbbre jutni, érvényesülni. Nos a kormány készül egy olyan program elfogadására, amely az ifjúság helyzetének javítását szolgáló tennivalókat tartalmazza. A javaslat meglehetősen előrehaladott állapotban van. S ha elfogadják, arra lehet számítani, hogy az átlagosnál jobb teljesítményt nyújtó, szorgalmas és törekvő fiatalok az eddiginél jobban boldogulhatnak a nehéz gazdasági körülmények közepette is. A cél az, hogy az előbbre jutás, a jobb élet megteremtése ne döntően a családi háttéren, hanem elsősorban az egyéni teljesítményen múljon. (Folytatjuk) Hogy mi is, ami bánt? Nos, röviden csak az előzményekről. Lapunk hasábjain is hírt adtunk róla, hogy Egerben, a Hajdúhegyi Szociális Otthon egyik szárnya — hirtelen műszaki hiba miatt, mint az információt kaptuk — életveszélyessé vált. Ilyen esetben nem marad más hátra, mint azonnal, gyorsan menteni az öregeket. Azt is megírtuk, hogy a bajban jól jött a segítség: szervezetten, példás összefogással intézkedtek a megyeszékhely egészségügyi intézményei, a vezetők. így kaptak helyet az öregek az I-es számú kórház szülészeti osztályán. Arról is szólt a fáma: átmenetileg. Nos, ez valóban így is van, tényleg átmeneti állapotról van szó. Igenám, csakhogy a régi megszokott helyére a mintegy hatvan idős ember már — úgy tűnik — sohasem költözhet vissza. Az Eger—Tarnavölgyi Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat működési területe 167 ezer hektár területre terjed ki. Az 562 kilométer belvízcsatorna fenntartási feladatainak azonban ez csak egy része. A vállalat tevékenységének nagy részét viszont vízi közművek építése köti le. A társulás múlt évben 24—25 millió forint termelési értéket teljesített. A két évvel ezelőtti gazdasági mélypont után, — amikor a létszámot 130-ról 70—80 főre csökkentették és változott a vezetés is — fokozatosan javuló nyereséggel dolgoznak. Tavaly félmillió forint nyereséget könyvelhettek el, az idei első fél év adatai is biztatóak. Tízszázalékos eredménnyel számolnak. Mint Bállá Iván főmérnöktől megtudtuk, az érdekeltségi hozzájárulás náluk legalacsonyabb az országban, hektáronként 30 forint. Ebből 3 millió biztos jövedelemre számíthat a társulás. Ez sajnos, nem fedezi az állagmegóvást, ezért a differenciált érdekeltségi hozzájárulás bevezetését vették tervbe. Ennek bevezetése viszont ismerve a társulat tagjainak gazdasági körülményeit, nem lesz köny- nyű. A vállalat igyekszik saját gépparkját és betonüzemét kihasználni, így a közösségi vízellátás mellett mélyépítést és Megkeresett a szerkesztőségben az otthon két dolgozója, s elmondták: Egerben többé nem lesz szociális otthon. Összehívták őket egy megbeszélésre, amelyen tudatták velük a tervek szerint Parádfürdőre kerülnek az idős gondozottak. Ők elsősorban az öregek „nevében”, mondjuk inkább így: érdekében emelnek szót. Természetesen megértem, mit élhettek át a rászorultak, amikor egyik napról a másikra új helyre költöztették őket. Megtudtam azt is, hogy mostani körülményeik nem oly ideálisak, ami érthető is: hiszen nem szociális ott1 hon céljára épült jelenlegi, átmeneti helyük. De hát kényszer- helyzetről van szó! Maguknak a dolgozóknak sem lesz kényelmes naponta több kilométert utazni új munkahelyükre — ez is kézenfekvő. hídépítést is végeznek. A most elkészült munkák közül a főmérnök kettőt emelt ki: a Mátravidé- ki Fémművek veszélyes hulladéktárolójának építését fejezték be és a Bubiv egrigyáránakbeiső vízrendszerét korszerűsítették. Gondként jelentkezett náluk is, hogy év elején nem sikerült hitelt kapniuk, így nem tudtak előkészülni a munkákra, ami nagyban hátráltatta az építkezéseket, s azok időbeni befejezését. A dolgozók bérét sikerült saját alapból biztosítani. A sikertelen években fölvett kölcsönök törlesztése elviszi a nyereséget, így nem jut pénz fejlesztésre, a géppark viszont elöregedett. A kevés megrendeléssel nem lehet előre tervezni. Az elkészült munkákat az építtetők, akik maguk is szűkös anyagi helyzetben vannak, nem fizetik ki időben. A pénzügyi feltételek romlásával több vállalat visszamondta a megrendelést. Megoldatlan problémájuk a siroki telephely is, szintén nincs kihasználva, és észszerű hasznosításáról még nem született döntés. Kubikusból, segédmunkásból túlkínálat van, a társulatnál ugyanakkor a szakmunkásokat, gépkezelőket nem tudják megfizetni. Tavaly bevezették a számító- gépes ügyvitelszervezést, így sikerült csökkenteni az adminisztDe: azon az ominózus megbeszélésen, amikor a vezetők, az illetékesek elmondták, miről van szó, azt is közölték: aki nem vállalja a napi utazást, a kijárást, annak itt helyben, Egerben több munkalehetőséget is felajánlanak. Igaz, nehéz olyannak a helyváltoztatás, aki mondjuk tizenkilenc éven át egyazon munkahelyen dolgozott. A gondozottakon segíteni kell. Megtudtuk, a Hajdúhegyre nem költözhetnek vissza — az épület felújítása rengeteg pénzt emésztene fel. A kényszer szüli azt is, hogy a városnak el kell adnia azt a területet. Ezért gondolták úgy: Parádfürdőn, szép környezetben, jó levegőn ideális otthonuk lenne az öregeknek. Az tény, s ezzel számolni is kell, hogy nem lesz könnyű megszokniuk az új helyet. Többen joggal tehetik fel a rációt, ami jelentős költségmegtakarítást hozott. A társulásnak komoly vitája volt a Mátra— Nyugat-bükki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdasággal, mert nem akarták fizetni az érdekeltségi hozzájárulást. Arra hivatkoztak, hogy ebből a gazdaságnak nem származik haszna. A vitás ügy lezárult, a határozat helyben hagyja a Heves Megyei Tanács V.B. pénzügyi osztályának döntését, amely a társulás javára ítélt. Erről a kérdésről egyébként országos vita folyik, hiszen az erdő- gazdaságok fizetési kötelezettsége nincs szabályozva. A társulás jövőbeni tervei között szerepel, hogy szeretnének bekapcsolódni a környezetvédelmi beruházásokba, és a meliorációt állarhi támogatással továbbfejleszteni. Több környezet- védelmi beruházást is megvalósítottak, tavaly Egerben adták át a településtisztasági vállalat átmeneti tárolóját, és vállalják veszélyes hulladéklerakó építését is. A cégnek jó kapcsolatai vannak más vízügyi szervezetekkel, így a gyöngyösi és a hevesi vízgazdálkodási társulással együtt azon dolgoznak, hogy Heves megye csapadék- és talajvízrendszerét minél jobbá tegyék. K. J. kérdést: Eger városa nem „érdemelne meg” egy új szociális otthont? Nos, ez is régi téma már, nemegyszer tárgyaltak róla illetékes fórumokon. Viszont az is igaz, horribilis összegbe kerülne egy vadonatúj intézmény felépítése. És hát szűkös időket élünk . . . Mindenesetre, többen már megmozdultak. A Semmelweis szocialista brigád például egy felhívást juttatott el szerkesztőségünkhöz: azzal a kéréssel fordulnak a vállalatokhoz, intézményekhez, a lakossághoz, hogy az új szociális otthon építését erejükhöz mérten, társadalmi munkával és pénzbeni juttatással támogassák. Nos, hadd álljon itt számlaszámúk is: Egyesített Szociális Intézmény, Eger, Hajdúhegy: 725-379876. Hogy meghallgatásra talál-e? Nem tudjuk. Arról viszont van értesülésünk, hogy Eger Város Tanácsa előreláthatólag októberi ülésén tűzi napirendre a szociális otthon témáját. Addig hát függőben az idős emberek sorsa. Bízunk abban, hogy mindenképpen megnyugtatóan alakul helyzetük . . . Sorra alakulnak Egészség- védelmi tanácsok Mind többen vállalnak részt az egészségmegőrzés társadalmi programjából adódó feladatok megvalósításából. A területi és a helyi programok kialakítására, illetve összehangolására sorra alakulnak és az év végéig az országban mindenütt megkezdik működésüket az egészségvédelmi tanácsok. Szaporodnak az egészségmegőrzéssel kapcsolatos alapítványok és közérdekű felajánlások is. Az Országos Egészségvédelmi Tanács az év elején adott ki ajánlásokat a területi tanácsok számára, hogy szervezetükön belül hozzanak létre olyan testületet, amely figyelemmel kíséri és összehangolja az egészség megőrzését, illetve fejlesztését szolgáló programokat és kezdeményezéseket. Ennek eredményeként szeptember 7-ig 17 helyen az egészségvédelemben leginkább érdekelt állami szervek, társadalmi és tömegszervezetek tagjaiból, valamint a tömegtájékoztatás és az egyházak képviselőiből már megalakultak a megyei egészségvédelmi tanácsok. E szervezetek feladata egyebek mellett az, hogy felkarolják és támogassák a káros szenvedélyek elleni küzdelemmel, az aktív életmódot serkentő, valamint az egészséges táplálkozással összefüggő helyi kezdeményezéseket. A tanácsok közül eddig 11 egészségvédelmi alapot hozott létre, összesen több mint 36 millió forinttal. Mikes Márta Új létesítmény a Mátrafémben, a településtisztasági vállalatnál Egy társulat, környezetünk védelmében AZ ELSŐ NAPOK Jó néhány hét teli el azóta, hogy a legfiatalabb katonák, az újoncok bevonultak, s megkezdték 18 hónapos szolgálati idejük teljesítését. Az első napok a laktanyaélettel való ismerkedésekkel teltek el, amikor a körletrend mellett már „barátságot” kötöttek azokkal a fegyverekkel is, amelyeknek mesteri kezelését hamarosan ők is elsajátítják majd. Fényképezőgépünk a Dobó laktanya újoncéletéből örökített meg egy-egy pillanatot. Kuhahajtogatás (középen) Első találkozás a fegyverekkel (balra) Gyakorlópályán pirotechnikai anyagokkal (Fotó: Koszticsdk Szilárd)
