Népújság, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-09 / 216. szám

2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1988. szeptember 9., péntek Grósz Károly Berlinben (Folytatás az 1. oldalról) ként értékeljük; ezeknek a tár­gyalásoknak még 1988-ban meg kellene kezdődniük. A NATO országaitól kedvező választ vá­runk. Az NDK, a párbeszédet és az együttműködést szem előtt tartó politikájával a jövőben is elősegí­ti a nemzetközi kapcsolatok jó irányú fejlődését, azzal a céllal, hogy az elindított kedvező folya­matot ne lehessen visszafordíta­ni. Ezen a helyen utalni szeret­nék arra a nemzetközi találkozó­ra, amelyet ez év júniusában Ber­linben tartottak az atomfegyver­mentes övezetekről. A világ minden részének országaiból ér­kezett, nagyszámú részvevő kö­zött átfogó és nyílt eszmecsere folyt a béke kérdéseiről. Minden egyéb nézetkülönbség háttérbe szorult az abbéli igyekezetben, hogy építő szellemben kivegyék a részüket a világpolitika legfon­tosabb feladatának megoldásá­ból, a szilárd békéhez, a nukleá­ris katasztrófa elkerüléséhez ve­zető utak kereséséből. Részvételével a magyar kül­döttség is nagyban hozzájárult a berlini találkozó sikeréhez. Ezért újfent köszönetét mondok. A Magyar Népköztársaság ismé­telten hangoztatta, hogy rendel­kezésre bocsájtja területét egy ilyen övezet kialakításához. Ily módon az Észak-Európában és a Balkánon tervezett övezetekkel együtt észak-déli irányban ösz- szefüggő atomfegyvermentes te­rületjönne létre Európában. En­nek felbecsülhetetlen jelentősége lenne a leszerelés és az enyhülési folyamat szempontjából. Az NDK, annak érdekében, hogy a kialakítandó közös euró­pai otthonban erősödjön a köl­csönös bizalom és szilárduljon földrészünk biztonsága, állhata­tosan kitart az atomfegyvermen­tes folyosó, a vegyifegyvermen- tes övezet és egy közép-európai bizalmi és biztonsági övezet terve mellett. A helsinki zóróokmány szilárd alapján síkra szállunk azért, hogy kölcsönös megértés és építő jellegű együttműködés legyen valamennyi területen. Elégedetten és örömmel nyug­tázzuk, hogy az NDK és a Ma­gyar Népköztársaság külpoliti­kai tevékenysége alapvetően összhangban van, gyakorlati lé­péseinket közös ügyünket, a béke és a szocializmus ügyét szolgálva tesszük meg. Kedves magyar elvtársak, kedves barátaink! Mai találkozásunk jó alkalmat kínál arra, hogy méltassuk a né­met és magyar kommunisták szoros harci szövetségének több évtizedes hagyományait. Annál is inkább, mivel néhány hónap múlva emlékezünk meg a kom­munisták magyarországi pártja és Németország kommunista pártja megalakulásának 70. év­fordulójáról. Jogos büszkeséggel állapíthatjuk meg: testvéri szo­cialista országainkban betelje­sült a német és a magyar mun­kásmozgalom dicső harcosai­nak, köztük Kari Liebknecht- nek, Rosa Luxemburgnak, Kun Bélának és a fasizmus sötét évei­ben a társadalmi haladás diada­láért életüket kockáztató elvtár­sak ezreinek végakarata. A két pártnak, országnak és népnek ezeken a hagyományokon ala­puló, kiforrott szövetsége a mai körülmények próbáját is kiállja és szavatolja a további közös ha­ladást. Érthető, hogy a gazdasági együttműködésünk méreteivel és a népgazdaságainkkal szemben támasztott magasabb követelmé­nyekkel összefüggésben új kérdé­sek merülnek fel. Az eddigi gya­korlathoz hasonlóan ezekre is meg fogjuk találni a kölcsönös bizalom és megértés szellemében fogant, mindkét ország érdekei­vel számoló megoldásokat. Kapcsolataink sokrétűsége a tudomány, az oktatás és a kultú­ra területén is kifejezően bizo­nyítja együttműködésünk magas szintjét. Ez újból megmutatko­zott az áprilisban megrendezett NDK-beli magyar kulturális na­pok sikerében. Mindkét fél egye­tért abban, hogy az 1989-ben Magyarországon megrendezen­dő NDK kulturális napokat ugyanilyen kimagasló esemény- nyé kell tenni. Kapcsolataink bővülő sokré­tűsége és szélessége, valamint népeink egymás iránti őszinte ér­deklődése következtében nőtt a két ország állampolgárai közötti személyes találkozások száma. Élnek a kínálkozó lehetőségek­kel, hogy jobban megismerjék a testvéri ország lakóinak kultúrá­ját, hagyományait és konkrét életkörülményeit. Ezt is üdvö­zöljük. Kedves Grósz Károly elvtárs! Kedves Magyar elvtársak! Az Í4DK dolgozói nagy ér­deklődéssel kísérik a magyar testvérpártnak és a testvéri ma­gyar népnek annak érdekében tett erőfeszítéseit, hogy megva­lósuljanak a Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezle­tének határozatai, jelentős társa­dalmi változások révén gyorsul­jon a magyarországi szocialista építőmunka, fokozódjon a nép­gazdaság teljesítőképessége, el­mélyüljön a szocialista demokrá­cia. Ehhez, a Magyar Szocialista Munkáspárt XIV. kongresszusát előkészítve, tiszta szívből kívá­nunk sok sikert, kedves magyar elvtársak, kedves magyarbaráta­ink. Amint Önök is tudják, abból indulunk ki, hogy a fejlett szocia­lista társadalom építése mélyre­ható politikai, gazdasági társa­dalmi és szellemi-kulturális vál­tozások folyamata, amely magá­ban foglalja az új feladatok és problémák megoldásához veze­tő optimális utak alkotó szellemű keresését. Ebben a szellemben valósítjuk meg az NSZEP XI. kongresszusának határozatait, a gazdaság- és szociálpolitika egy­ségének irányvonalát, s bonta­koztatjuk ki a szocialista demok­ráciát. Ezen az úton újra és újra olyan változtatásokat kell ke­Bulgária: az átalakítás egy éve A felszabadulásának 44. évfor­dulóját ünneplő Bulgáriában egy bő évvel ezelőtt hirdették meg a „gyökeres átalakítás” szükséges­ségét. Az 1986 tavaszán tartott XIII. pártkongresszus ugyan már szolgált bizonyos újdonságok­kal, az átfogó terv azonban a BKP Központi Bizottsága tavaly júliusi ülésének műve, ezért kap­ta a „Júliusi koncepció” elneve­zést. Az „áprilisi politikát” — a BKP KB 1956 áprilisában tar­tott, a személyi kultusszal leszá­moló ülésén kidolgozott irány­vonalat — kell felváltania, amelyről Todor Zsivkov, a Köz­ponti Bizottság főtitkára mondta a január végi országos pártérte­kezletén, hogy kifáradását már a 70-es évek végén, a 80-as évek elején érezni lehetett. A júliusi koncepció meghirde­tése óta sok minden történt Bul­gáriában. A legfontosabb a janu­ár végi országos pártértekezlet volt. Ez ugyan — sokak várako­zásával ellentétben — újat nem hozott, de megerősítette, s egy központi bizottsági határozatból az egész nép ügyévé tette az át­alakítást. A másik jelentős politi­kai esemény a megreformált vá­lasztási törvény február végi vizs­gája volt az országos községtaná­csi választásokon. Senki sem ál­lítja, hogy ez a vizsga kitűnőre si­került, mert az új törvény korlát­lan számú jelöltek állítását tette ugyan lehetővé, de nem tette kö­telezővé a többes jelölést, s a le­hetőséggel végeredményben az esetek alig 20 százalékában él­tek. A mind a pártértekezletet, mind a választásokat megelőző, még tavaly novemberben tartott KB-plénum annyiban fontos, hogy itt kapott végső nyomaté- kot: az itteni fogalmazás szerint „egy és oszthatatlan szocialista tulajdon” nem azonos az állami tulajdonnal. A kettő korábbi azonosítása — hangsúlyozta resztülvinnünk, amelyek megfe­lelnek az új követelményeknek. Kedves Elvtársak, Kedves Ba­rátaink! Dolgozóinknak a Német Szo­cialista Egységpárt és a Magyar Szocialista Munkáspárt által irá­nyított céltudatos cselekvése, so­koldalú együttműködésünk szé­lesítése a jövőben is nagy jelentő­séggel bír a szocializmus pozíció­inak erősítése, s az emberiség számára létfontosságú béke megszilárdítása szempontjából. Erich Honecker végezetül to­vábbi kellemes NDK-beli tartóz­kodást kívánt a magyar vendé­geknek, majd a Német Szocialis­ta Egységpárt és a Magyar Szo­cialista Munkáspárt testvéri szö­vetségének további szilárdulásá- ra, a Német Demokratikus Köz­társaság és a Magyar Népköztár­saság közötti gyümölcsöző együttműködésre, valamint Grósz Károly és a jelen levő ma­gyar vendégek egészségére emelte poharát. Tisztelt Honecker Elvtárs ! Kedves Elvtársak ! Őszinte szívből köszönöm Erich Honecker elvtárs meleg, baráti szavait. Köszönetét mon­dok a Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottságának és személy szerint Honecker elv­társnak a megtisztelő meghívá­sért, amelynek nagy örömmel tettem eleget. Átadom a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsa üdvözletét és jókívánságait. Kedves Elvtársak ! Mai őszinte, jó hangulatú megbeszélésünk Erich Honec­ker elvtárssal a pártfőtitkári ta­lálkozók értékes hagyományát gyarapítja. A rendszeres politi­kai párbeszéd híven tükrözi a magyar-NDK kapcsolatok ki­egyensúlyozott fejlődését. Együttműködésünk további erő­sítése összhangban van külpoliti­kai céljainkkal, a jövőről alkotott elképzeléseinkkel. Hazánk és a Német Demokra­tikus Köztársaság viszonyában meghatározó, hogy eszméink, fő törekvéseink, alapvető érdeke­ink összekötnek bennünnket. A két ország helyzetében, társadal­mi-gazdasági gyakorlatában ter­mészetesen sok eltérő vonás is tapasztalható. Meggyőződé­sünk, hogy a sokszínű nemzeti megoldások iránti figyelem és tiszteletteljes viszony kapcsola­tunkban is a bizalom és a megér­tés erősítésének tényezője. A mostani látogatás politikai fon­tosságát számunkra az is jelenti, hogy közelebbről megismerked­hetünk az NSZEP gazdag ta­pasztalataival, NDK-beli bará­taink elképzeléseivel, terveivel. A magyar közvélemény elism- réssel tekint az NSZEP VIII. kongresszusa óta megvalósult fejlődésre, az NDK nemzetközi méretekben is kiemelkedő telje­sítményére a műszaki-tudomá­nyos haladás területén, az embe­rek szociális biztonságának, élet- körülményeinek javításában el­ért eredményekre. Hazánk is őszintén érdekelt abban, hogy az NSZEP a konkrét nemzeti viszo­nyok között korszerű válaszokat találjon korunk kihívásaira, s az NDK népének munkaszereteté­re, a népiét kultúra és tudomány értékeire alapozva eredménye­sen haladjon előre a szocialista társadalom fejlesztésében. Országaink előrehaladását a színvonalas hazai munka mellett elsősorban gazdasági együttmű­ködésünk hatékony fejlesztésével segíthetjük. Fontos feladatnak tartjuk, hogy vívmányainkat megőrizve előrelépjünk a szako­sítás és a kooperáció területén, bővítsük együttműködésünket a mikroelektronikában és más progresszív ágazatokban. Ké­szek vagyunk előmozdítani a vállalatok közötti közvetlen kap­csolatokat minden korszerű és világpiacon is versenyképes ter­mék előállítására. Kedves Elvtársak ! Mai megbeszélésünk ismétel­ten megmutatta, hogy hazánk és az NDK azonosan ítéli meg a vi­lágpolitika fő kérdéseit. Elisme­réssel tekintünk az NDK aktív külpolitikai kezdeményezéseire, leszerelési javaslataira, amelyek erősítik országuk tekintélyét a világban. A szocialista világban végbe­menőfolyamatok nemzetközi je­lentőségű tényezővé váltak. A Szovjetunió és a többi szocialista ország új szemléletmódjának, rugalmas, aktív kezdeményezé­seinek hatására nemzetközi téren csökkent a feszültség, felerősöd­tek a kedvező irányzatok. Üdvözöljük a szovjet-ameri­kai párbeszéd helyreállítását, azt a kölcsönös felismerést, hogy az emberiség sorsáért viselt felelős­ség tudatában nem engedhető meg az atomháború, az egymás elleni fegyveres konfliktus. Tör­ténelmi tettként értékeljük a kö­zepes és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásáról kötött megállapodást. Úgy véljük, hogy a hadászati-katonai erőegyen­súly megőrzése közös érdek. A kölcsönös biztonságot azonban a fegyveres erők lényegesen ala­csonyabb szintjén is garantálni lehet. Támogatjuk a Szovjetunió ja­vaslatát az európai hagyomá­nyos fegyverzetek és fegyveres erők csökkentésére, s az ezzel foglalkozó összeurópai tanács­kozás megtartására. Hazánk ér­dekelt abban, hogy az elsődleges csökkentés által érintett orszá­gok közé kerüljön. Kedves Honecker Elvtárs ! A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a magam nevében kifejezem re­ményemet, hogy hamarosan ha­zánkban köszönthetjük Önt hi­vatalos baráti látogatáson. Grósz Károly végezetül a Né­met Szocialista Egységpártnak, a Német Demokratikus Köztársa­ságnak a a szocializmus építésé­ben, a béke védelmében kivívott további sikereire, Erich Honec­ker és a jelen lévő NDK-beli sze­mélyiségek egészségére emelte poharát. Zsivkov — „elkerülhetetlenül oda vezet, hogy a dolgozók el­idegenednek tőle,,. A szocialista tulajdon ezért a jövőben a legkü­lönbözőbb formákat öltheti: le­het állami, szövetkezeti, városi vagy községi, csoportos vagy egyéni használatban lévő, a fon­tos csak az, hogy maximális haté­konysággal lehessen felhasznál­ni. A demokratizmus bővítése je­gyében a nyár folyamán törvényt fogadott el a parlament az állam vagy tisztségviselői által az ál­lampolgároknak okozott bármi­lyen kár kötelező megtérítéséről; a tavasszal emberi jogi bizottság alakult. Nem került sor viszont a „világútlevélről” és a kettős ál­lampolgárság visszaállításáról intézkedő új törvény — eredeti­leg már májusra kilátásba helye­zett — elfogadására. Hogy csu­pán halasztást szenved-e ez a — miénkhez nagyon hasonlatosnak tűnő, de még azon is túlmutató — útlevélrendszer vagy levették a napirendről, azt nem tudni. A szocialista tulajdon sokféle­ségéhez kapcsolódóan született — még tavaly nyáron — a 35. szá­mú minisztertanácsi rendelet, amely a magánmunkát kívánta az eddiginél jobban hasznosíta­ni. A gyakorlatban azonban ez nem megy olyan könnyen. Ma­gántaxis például főállásban nem lehet senki; a kisebb vendéglátó­ipari egységeket a tulajdonos ál­lami vállalatok olyan feltételek mellett kínálják szerződéses üze­melésre, hogy az érdeklődés csaknem a nullával egyenlő. Bár a nyár elején — egyéves késéssel — a vezetés módosított az 1951- ben elfogadott adótörvényen, amelynek pontosan az volt a cél­ja, hogy a magánvállalkozásokat tönkretegye, vagyis könnyítettek a „maszekok” adóterhein, a ma­gánmunka hasznosítása tovább­ra is nehézségekbe ütközik. A helyi hatóságok szerint azért, Üdvözlő távirat A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltása 40. évfor­dulója, az ország nemzeti ünnepe alkalmából Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács elnöke és Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Kim ír Szent, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának főtitkárát, a Koreai Né­pi Demokratikus Köztársaság elnökét és Ji Kun Mot, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Közigazgatási Tanácsának elnökét. Sta- dinger István, az Országgyűlés elnöke ugyancsak táviratban fejezte ki jókívánságait Jang Hjong Szobnak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Népi Gyűlése Állandó Bizottsága elnöké­nek. Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke és Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Todor Zsivkovot, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának főtit­kárát, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnökét és Georgi Atanaszovot, a Minisztertanács elnökét Bulgária nemzeti ünnepe, a szocialista forradalom győzelme 44. évfordulója alkalmából. Ugyan­csak táviratban köszöntötte Stadinger István, az Országgyűlés elnöke Sztanko Todorovot, a Bolgár Népköztársaság Nemzetgyűlésének el­nökét. KNDK Negyven e esztendő Kim ír Szén, a Koreai Munka­párt KB főtitkára, államfő a KNDK megalapításának 40. év­fordulója alkalmából rendezett ünnepséget megnyitva csütörtö­kön kijelentette: a KNDK jó­szomszédi, baráti kapcsolatokra törekszik mindazokkal a kapita­lista országokkal, amelyek tiszte­letben tartják szuverenitását. A Koreai Népköztársaság úgy kí­vánja gazdasági-műszaki kap­csolatait fejleszteni a kapitalista országokkal, hogy diplomáciai viszonyra ezután sem lép velük — derült ki az államfő szavaiból. Kim kijelentése esetleg arra utal, hogy ez a tiszta, rendezett külle­mű ország, s fegyelmezett népe a jövőben némiképp eltávolodik az önerőre támaszkodás (Dzsu- cse) hivatalos politikájától. Az ünnepség pompáját bizo­nyosan egyfajta vigasznak szán­ták. Ugyanis, mint ismeretes, az észak-koreai vezetők minden erőfeszítése ellenére sem sikerült elérni, hogy a jaltai értekezlet (1945) határozata értelmében megosztott ország (Észak- és Dél-Korea) közösen rendezze meg az olimpiát. A lelkes olim­piai készülődésre mi sem volt jel­lemzőbb, mint hogy a 150 ezer nézőt befogadó Rungnado stadi­on építése miatt az országnak tel­jesen fel kellett hagynia a ce­mentexporttal, érvényes szerző­désektől kellett elállnia. Az olimpiai építkezések persze jó­részt kézi erővel folytak. A 40 éves szocialista államban, ahol mindmáig nem apadt le a forra­dalmi lelkesedés hulláma, még sok minden kétkezi munkával készül. Egyes jelek szerint vál­toztatnak ezen, talán az egyre több külföldi tőkét becsalogató Kínai Népköztársaság példája alapján. Több mint száz állam küldöt­tei jöttek el a 40 éves KNDK üd­vözlésére. Az egyik legbecse­sebb vendég Jang Sang-kun, kí­nai államfő. A KNDK és Kína vérrel pecsételte meg a barátsá­gát: sok százezer kínai önkéntes harcolt a KNDK oldalán az ame­rikaiak irányította „ENSZ- erők” ellen. Kína, amely a na­pokban hozta létre első vegyes­vállalatát dél-koreai tőkével, azt hangoztatja, hogy mindig azt tartja szem előtt, ami elősegíti a megbékélést a koreai félszigeten. Kínai részről nemrég hivatalosan is helyeselték Ro Te Km dél-kore­ai elnöknek azt a javaslatát, hogy kölcsönös cserelátogatásokkal, a vámmentes kereskedelem jelen­tős növelésével javítsa kapcsola­tait a két Korea. A KNDK állás­pontja szerint a szöuli terv állan­dósítaná az ország megosztottsá­gát. A KNDK többek közt azzal próbálja növelni gazdasági haté­konyságát, hogy — noha a dél- koreai-amerikai nyomás nem csökkent -az eddiginél keveseb­bet fordít katonai kiadásokra. Nyugati adatok szerint körülbe­lül 200 ezer észak-koreai katona szerelt le az utóbbi években. Ko­rábban az ország bruttó nemzeti jövedelmének mintegy 20 száza­lékát fordította katonai kiadá­sokra. Ezt az összeget részben észak-koreai — szovjet vegyes­vállalatok létesítésére fordítja. Akárcsak Jang Sang-kunt, a szovjet küldöttség vezetőjét Vik­tor Csebrikovot, az SZKP KB PB tagját, a KGB elnökét is a 46 éves Kim Dzong II, a KNDK népének „kedves vezetője” a 76 éves Kim ír Szén állami és pártvezető fia és (1984 óta) kijelölt utóda fogad­ta. (Nekünk magyaroknak érde­kesség, hogy Kim ír Szén másik fia, Kim Dzong II féltestvére, Kim Jong II a KNDK új buda­pesti nagykövete.) A gazdasági „hogyan tovább?” mellett két­ségkívül a majdani utódlás az, amelynek zökkenőmentessége a KNDK vezetésének legfőbb gondja. Farkas Géza mert nem elég precízen fogal­mazták meg magát a 35-os mi­nisztertanácsi határozatot, a jog­szabály többféleképp értelmez­hető. Gazdaságilag ezeknél min­denképp fontosabb a kísérleti stádiumban lévő új termelői adó­rendszer, a többszintes bank- rendszer, a lassan tért hódító önelszámolás, amelynek mód­szere sajátosan bolgár: a dolgozó kollektívák a szocialista tulaj­dont — üzemet, áruházat, gazda­ságot — átveszik gazdálkodásra, ami azt jelenti, hogy az átvétel percétől kezdve az üzem, áruház, gazdaság minden gondja az ő gondjuk. A reform szellemében módo­sultak a Bulgária külgazdasági együttműködésének kedvező feltételek. Rendelet született vámszabad területek létrehozá­sáról, s az elsőt már ki is jelölték. Megtartották az első valutaárve­rést, amelyen — a hivatalos árfo­lyam 6-13-szorosáért — olyan prosperáló vállalatok jutottak dollárhoz, amelyeknek más módjuk erre nem lett volna. Minden bizonnyal előre viszi az idegenforgalom ügyét (és hasz­nosítja a magánmunkát), hogy rendeletileg engedélyezték ma­gánszállodák — természetesen nem korlátlan — működtetését. Az átalakítási folyamatok fel­tétlen rokonságban állnak azzal, ami jelenleg a Szovjetunióban vagy Magyarországon történik. Ugyanakkor vannak különbsé­gek is. Ezek — külföldi megfi­gyelők különösen a szellemi szféra átalakításáról tartott júliu­si KB-ülést követően beszélnek sokat erről — a glasznoszty sző­kébb értelmezésében, a kisebb horderejű reformlépések előtér­be helyezésében — ha úgy tet­szik: a hangsúlyozott fokozatos­ságban — nyilvánulnak meg. Nagy Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom