Népújság, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-05 / 213. szám (212. szám)

4. KULTÚRA KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1988. szeptember 5., hétfő Egy hét A KÉPERNYŐ ELŐTT Léleknevelés Részlet a Fejezetek az első világháborúból című filmből Az ember — bármennyire is konfliktusos sorsa — nemcsak felhőtlen kikapcsolódásra, szó­rakozásra vágyik, hanem olyas­féle katarzisra, megtisztulásra, amely megerősíti, acélozza ese­tenként megtépázott hitét, néha arculcsapott emberségét. Sajnos ritkák ezek a lélekne­velő, karakteredző művek, hol­ott — kimondatlanul is — milliók igényelnék valamennyit. Az elmúlt napokban szeren­csére efféle ajánlatnak is örven­dezhettünk. Szerdán este Az egyetlen út cí­mű dán—angol film villanyzott fel bennünket. Mi tagadás törté­nelem szakos középiskolai ta­nárként se találkoztam — ez bi­zony felsőfokú oktatásunk vas­kos hibája — ezzel a hiteles, meg­rendítő sztorival. Egy négymilli­ós nép összefog azért, hogy meg­mentse a mindössze nyolcezres zsidó kisebbséget. Nem szavak­kal, hanem tettekkel bizonyítja veretes humanizmusát, s gátat vet a nácik kegyetlenkedéseinek. Ez a majd másfél óra száműzte a máskor vészesen, törvénysze­rűen közelítő unalmat. A cselek­ményt a valóság formálta, Bent Christiansen rendező és munka­társai kizárólag az értő, a tiszte­letadó krónikások szerepkörére vállalkoztak. Nem törekedtek látványos művészi attrakciókra, megelégedtek azzal, hogy lelkiis­Arctalan Én a Magyar évszázadok című műsornak szurkolok. Az indulá­sa még csak-csak könnyű, hiszen nagyon kevés maradt fönt az ál­lamalapítás körüli időszakból, jószerivel Szent István hiteles írásos emléke, az Intelmek, illet­ve az általa megalkotott törvé­nyek. Ezzel jó néhány évszáza­dot le is tudtak a sorozat szer­kesztői, ahogy a középkorral is aránylag könnyen megbirkóz­hatnak. De mi lesz a későbbi idő­szakkal? Partalanná válik-e ez a széria, amelynek első néhány ré­sze valóságos kis kultúrtörténeti remeklés volt? Egységnyi idő alatt, csekély negyedóra leforgása után szá­mos információval gazdagabban kelt föl a televíziónéző a képer­nyő elől. Ráadásul ízlésesen al­kották meg ezt a rövidfilmet, nem mutattak többet, mint amennyire lehetőség kínálko­zott. Elgondolom persze, hogy mi­ért ilyen személytelen az ismeret­terjesztésünk. Égy arctalan hang ismerteti a kor legfőbb jellemző­it, s az idézett dokumentum fő kérdéseit. Nem adja senki emellé tudósi, emberi hitelül személyi­ségét, rendhagyó vagy tradicio­nális gondolatait. Igen, itt James Burke kitűnő elemzéseire gon­dolok, amelyek a maguk sajátos módján átöleltek évszázadokat. Talán egy honi történész is vállal­kozhatott volna hasonlóra, mert mi lesz, ha szívósan és követke­zetesen nyomulunk előre a törté­nelemben, s minden kort ilyen­fajta tizenöt percekben mérünk. Bizony, félő az unalom, a meg­szokás. meretes, precíz narrátorokként tolmácsolták a lényeget. Ez ma­gyarázza éber figyelmünket, s azt a meggyőződésünket —, hogy a kevesek baját is orvosolnunk kell. Bármilyen helyzetben, bár­mikor! Ismeretterjesztő szemszögből rajtolva gondolkodtatott el min­ket a Fejezetek az első világhábo­rúból, ez az archívumokban őr­zött eredeti dokumentumokból összeválogatott sorozat, ame­lyek második blokkját csütörtö­kön vetítették. Másokkal együtt méltattam a kétségkívül hiánypótló kezde­ményezést, hiszen eddig ismeret­len oldalról világította meg a már jó néhányszor feldolgozott ada­lékot. Ennél is megkapóbb azon­ban a felvételek tanú és tanulsá­ga. Olyan arcok tömegével szembesültünk, amelyeknek gazdái rég sírhantok alatt por­ladnak. Értelmetlenül estek el az ostoba viadal csataterein. Tekin­tetük memento, SOS jelzés cá­folhatatlan vád, s arra int mind­nyájunkat, hogy őrizzük a békét, azt a cseppnyi nyugalmat, amely ötven, hatvan, nyolcvan eszten­dőnk talán egyetlen kincse. Ugye feleslegesen hangsúlyo­zom, hogy ilyen kínálatra lenne szükség. Minél sűrűbben . . . Pécsi István műsorok Mintha kiveszőben lennének a televízióban az igazán magával ragadó figurák, nincs már Öve­ges professzor, s bizony Czeizel Endre sem áll már mostanában kamera elé. Félek attól, hogy maximum a Párbeszéd Dr. Agya a legkonkrétabb alak manapság, hiába készült egy bábszínház műhelyében. Miért nem lehet változatosan és érdekesen, kellő­en szubjektiven az emberek elé állni, s felfedeztetni velük a fan­táziát, amely segít egyik korból a másikba ugrani? A tegnaptól a máig így juthatnánk el, így ad­hatnánk több fogódzót. Az arctalanság sajnos inkább csak tudatlanságunkra figyel­meztet, míg az emberséges, egyéni hangvétel arra a lehető­ségre, hogy ki-ki a saját arculatá­ra formálhatja a felhalmozott tu­dást. Ezért feszélyeznek mostaná­ban a Magyar Televízió ismeret­terjesztő műsorai. Sürgetném legszívesebben a személyessé­get, hogy minél több érdekes fi­gurával ismerkedhessünk meg. Az életben sok ilyennel találkoz­hatunk, a televízió is felfedezhet­ne már néhányat magának. így aztán az ismeretterjesztésnek szánt 5—10—15 percek sokkal izgalmasabbak lehetnének, mint mostanában. A képernyő baráti arcok nélkül nem sokat ér, mert elveszti vonzását. Mert ha az utóbbi időben megkérdezik a té­vében, hogy van-e öt percem, legszívesebben azt válaszolom, hogy nincs. Majd ha valódi part­nerre találok a műsorban, talán többet is áldozok rá. Gábor László Gennadij Ajgi — A sántán fia Mező a tél derekán René Chare-nak isten tüze ez a tiszta mező lobogásában sejlik a szél — versztaoszlopok és távoli malmok pontjai sötétlenek lángjain keresztül: pernyévé hunyt szikrák lebegnek (földi dolgok mégis mintha álomi táj kellékei) egyszeri és megismételhetetlen isteni tűz e tiszta fehérség — nem marad utána hamu 1970 (Cseh Károly fordítása) * Újra ­Oroszország-mező Mintha levegő, és ikon látomása lenne a Szűzanya: nem a nép szelleme — földöntúli Nyugalom sugárzása aranyozza be. (Cseh Károly fordítása) Hajnalfelé: írás után Ó csoda-kamra mindenség-mágia elalvás előtti pillanat: kitárulsz akár egy terem benned mint fény-világ léten túli tündöklés — szét kéne zúzni úgy vakít! — Ó tudaton túlra nyíló csoda-kamra pillanat terme: velő szakadékáig nyilalló ragyogás! kettős gyilkosságot követsz el: megölöd magad — s magadban a távlatot 1967 (Cseh Károly fordítása) Ma délután öt órakor az egri Bródy Sándor Megyei Könyvtárba látogat Gennadij Ajgi, összeállításunkat ebből az alkalomból adjuk közre. Moszkvában kucorog sorsa és a „Mindenség peremén” Gennadij Ajgi csuvas—orosz két­nyelvű— egylelkű költő. Csuvas gyökerei, szent kötelékei nem a költői eredetiség egzotikusra ko­vácsolásának kimódolt eszközei: munkásságának lényege, a „teste” megőrzött—megszenvedett, köl­tészetté lényegített azonosságőr­zése és -kiteljesítése. Nem egysze­rűen a származás, hanem a vállalás okán, hiszen anyai nagyapjának, az utolsó működő csuvas sámán­nak kései ivadékaként már évtize­dek óta ősei földjétől távol él, Moszkva-országban, s Nazim Hikmet, Borisz Pasztemak, de legfőképpen önmaga sugallatára költői nyelvének az oroszt választ­va. Az ötvenedik évén túljáró töré­keny, szakállas, keleti szemű, sze- retetre áhítozó Ajgi a gyermek na- ivságával, és konokságával pró­bálja más népeknek, mint a kisde­det fölmutatni a csuvas kultúrát. Számára mindez „fiúi kötelesség”. (. . .) Lear király az ő fordításában perel csuvasul a leányaival. Orosz, francia, magyar, lengyel költészeti antológiákat szerkeszt anyanyel­vén. Szívóssága annál is méltóbb az elismerésre, mert jelentős erő­feszítések, időnként gáncsoskodá- sok közepette jelennek meg ezek a csuvas nyelvű válogatások. Marx arról ír, hogy embernek ember a tükre. Az irodalom pedig egy népnek is lehet a művészi tük­re. Gennadij Ajgi, az Ajtmatowal együtt ismételten Nobel-dijra ajánlott szovjet—csuvas költő ver­seiben a szovjet—csuvas népnek, korunk emberének tartást, más népek és önmagunk megbecsülé­sét sugalmazó modem művészetet ismerhetünk meg. Tabajdi Csaba * „Ajgi mint a XX. sz. költő­egyénisége sajátos helyet foglal el az irodalomtörténetben: csuvas, orosz nyelven ír, a modem orosz költészetet messzi földön ismertté tette; Európa legkeletibb vidékén élő kis nép képviselője, az elsők között alkot orosz nyelven európai típusú avantgárd költészetet. Ajgi poézisét nemcsak azért ér­tékelik nagyra, mert sajátosan mo­dem érzékenység és finom reflex­szerű célzatosság jellemzi, az elis­merést a specifikus gondolatrit­mussal, az eszme és a tárgy költői­en nemes, hajlékony egyesítésé­vel, a dallal mint szimbólummal, minden alkotásának szintézist te­remtő kifejezésmódjával vívta ki. Ajgi verseinek szerb—horvát kiadása támasztja alá legjobban Milivoje Jovanovic véleményét ar­ról, hogy Ajgi költészete „az egyik legeredetibb modell a modem költészet fejlődésének a jellemzé­sére, világméretekben is.” Milica Nikolic * A költészet feladatáról Genna­dij Ajgi egyik meghatározása így hangzik: „Idejében felfedezni azt a csírát, amely a jövő művészetének reális arculatát segít megteremte­ni.” A jövő művészetének alapvető értékét a költő a kierkegardi érte­lemben vett emberben találta meg, abban a vonulatban, amely a bib­liai Jobbal kezdődik, és a „Mérték: az állandóság” c. ciklus hősével, Variam Salamovval fejeződik be. Ezért mind Ajginál, mind Cveta- jevánál kevesebb az irodalmi, s több az emberi „előfutár”. Mint minden egzisztencialista alkotó, Ajgi is elsősorban saját műveiből ment, amennyiben maguknak a szituációknak a bemutatása el­sőbbséget ad a szituációkról meg­fogalmazott vélemények bemuta­tásának. Ajgi nagy felelősséggel elébe ment a dantei küldetésnek, mely minden egzisztencialista esz­mét és kutatást megelőz. Ez a mo­dem költői keretben megfogalma­zott meghatározása feljogosít ben­nünket arra, hogy Ajgit úgy érté­keljük, mint nagy költőt, akire még újabb, nagy művészi sikerek vár­nak. Milivoje Jovanovic: G. Ajgi (Szucsich Katalin fordítása) Új lehetőségeket nyitott nem­csak a csuvas, de a szovjet—orosz lírában is a költői látás, gondolko­dás, ábrázolás és önkifejezés terü­letén. Költészetét sokféle tradíció gazdagítja: a csuvas örökség, ben­ne Vaszlej Mitta kristálytiszta eti­kus magatartása, a forradalmas orosz századelő, vagyis az orosz- szovjet avantgárd esztétikája, a francia költészet sok vívmá­nya . . . Ajgi az oroszlíra-fejlődésből szinte hiányzó szabadverset műve­li kivételes eredetiséggel. Versei összetettek, sokrétűek, szinte az érthetőség végső határáig bonyo­lultak. A szintaxis törvényeit is próbára téve sokszorozza meg a képek, fogalmak potenciális jelen­téseit. A punktuáció egyéni rend­szerét alakította ki, a vizuális kul­túra inspirációit; gyakran még a korunkra jellemző kommunikáció nehézségeit is képes érzékeltetni eredeti költői szemlélettel, sajátos eszközeivel. Például a kötőjel se­gítségével egy szemantikai rend­szerbe és egy ritmikai csoportba egyesít több külön álló szót, a gon­dolat- és felkiáltójelet pedig rend­re zenei mutatóként, jelzésként használja. Verszenéje a csuvas nép dallam- és ritmusforrásaiból származik. Minden Ajgi-versben meghatáro­zott ritmust találunk, amely a köl­tő „hiteles ritmikus gondolkozá­sát” tükrözi, és eligazítja az olvasót a vers lírai, gondolati üzeneteinek megértésében . . . Csodálatra méltó az a tudatos­ság, amellyel másfél milliós népé­nek kulturális misszióját vállalja szerte Európában. Már rég­óta nem önmaga elismertetéséért dolgozik, hiszen cseh, szlovák, né­met, lengyel, szerb—horvát stb. nyelven jelentek meg verskötetei. Franciául eddig négy Ajgi-kötet látott napvilágot. Magyarul már régen, 1973-ban jelent meg Ajgi- kötet — Rab Zsuzsa és Oravecz Imre kitűnő fordításában, amely­nek címe: A sámán fia. Nem csak a franciák tartják a kortárs szovjet lí­ra egyik legjelentősebb újítójá­nak . . . A Franciaország költői című csuvas nyelvű antológia elismeré­seképpen a Francia Akadémia a Desféuilles-dijjal tüntette ki Gen­nadij Ajgit. Költőtársaival együtt csuvas nyelven szólaltatta meg — Bornemissza Pétertől Csoóri Sán­dorig — a magyar költőket a Ma­gyarország költői című versanto­lógiában. 1978-ban az Artisjus dí­ját kapta meg „a magyar és szovjet kulturális kapcsolatok fejlesztésé­ben elért kimagasló eredményei­ért”, majd pedig a magyar Műve­lődési Minisztérium ítélte oda neki az Ady Endre-emlékérmet. Gyö­nyörű magyar versciklust alkotott Adyról, Csontváryról, Radnóti­ról. . . . Nem véletlen, hogy Gen­nadij Ajgi évek óta — Csingiz Ajt- matowal együtt — szerepel az iro­dalmi Nobel-díjra javasoltak kö­zött. Cs. Varga István Adamecz Kálmán: Találkozás — Bocsásson meg, hogy meg­szólítom, de maga olyan isme­rős. . . . — Maga is nekem, csak nem tudom, honnan . . . — Együtt jártunk a Lótusz ut­cai Általános Iskolába . . . — Nahát! — A „bé”-be . . . — Mit nem mond . . . — Ahol a Kovásznai volt az osztályfőnök ... — Nem emlékszem. Az utób­bi időben egyre romlik a memó­riám. — És egy padban ültünk nyolc éven keresztül . . . — Azt mondja, egy padban? — És azután együtt jártunk a Ló utcai Gimnáziumba . . . — A mindenit! — És egy padban ültünk négy éven keresztül . . . — A kutyafáját! — És az egyetem alatt közös szobában laktunk . . . — Hihetetlen!' — És én voltam az egyik tanú az esküvődön . . .-Jé! — Aztán tanúskodtam a váló­pereden is . . . — Megáll az eszem! — És te vagy a lányom ke­resztapja . . . — Megőrülök! — No, most már bevallód, hogy te vagy a Balogh Pali? — Váljunk csak . . . Tényleg! Én vagyok a Balogh Pali! Köszö­nöm szépen. Viszontlátásra. Megvalósuló pedagógiai elképzelések Az általános és középiskolai ok­tatás tartalmi korszerűsítését, a gyakorló pedagógusok nevelő- oktató munkája során bevált, új módszerek közkinccsé tételét szolgálja az a tanterv- és tan­könyvfejlesztési pályázat, amelyet az idén ismét meghirdetett a Mű­velődési Minisztérium. Miként a Művelődési Miniszté­riumban elmondták, a tavalyi pá­lyázatra 116 munka érkezett a leg­különbözőbb műfajokban: új tan­tervi koncepciók, alternatív tan- tervek és tankönyvvariációk, első­sorban a természettudományok, a matematika és az anyanyelvi kom­munikációs nevelés témaköreiből. A Tanterv- és Tankönyvfejlesztés Országos Tanácsának zsűrije mint­egy 40 pályamunkát díjazott. így egyebek között az egyik fő- dijat elnyert pedagógusnak, Cza- kó Kálmánnak, a pannonhalmi Bencés Gimnázium tanárának modem, interdiszciplináris szem­léletű biológiai tankönyvét, illetve kézikönyvét a közeljövőben kiad­ják, s a tervek szerint kiegészítő tankönyvként már a jövő évtől hasznosíthatják a pedagógusok. Az általános iskolai oktatás kor­szerűsítésének egyik kiemelt céljá­hoz, a felsőtagozatos diákok nyel­vi kommunikációs készségeinek javításához, fejlesztéséhezjárulhat hozzá eredményesen a másik fődí­jas pályázat, Hoffmann Ottó pécsi főiskolai tanár munkája. E tanterv másfél évtizedes, több iskolában kipróbált kísérletsorozat eredmé­nye, s az 5—8. osztályos magyar nyelvi oktatásban alkalmazható. A modem nyelvelméletre támasz­kodva olyan nyelvhasználat kiala­kítását célozza, amely alkalmaz­kodik az élet minden helyzetéhez, megkönnyíti az ismeretszerzést, a gondolkodást és a kommunikáci­ót. Alkalmas továbbá a tanulói kreativitás fejlesztésére és önálló munkára ösztönöz. A tervek sze­rint a pályamunka jövőre tanári útmutató formájában megjelenik. Ugyancsak kiadásra vár Sajó Jó­zsef szentendrei pedagógus alter­natív ének-zene tankönyve, amely a Kodály nevelési koncepció szel­lemében fogant, s amely e tárgy gimnáziumi oktatásnak esztétikai, művészeti színvonalát emelné.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom