Népújság, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-03 / 211. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. szeptember 3., szombat KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS G. Nagy Ilián Törő István: * Benyó Judit Szívünk Bizonyosság a jelvény J ° élni kell fiúk élni nem csak éldegélni bölcsebb s szebb idők másképp sose jönnek Tudni, hogy mi történik fényre homály miért rakódik ha másért már nem is lenni hűséghez hűnek lenni Mozdulni ahogy rügy kipattan nem rejtve gondolatot mit a szellem megérlelt de eddig bújtatott Miféle vágy az mely csöndre inthet miféle jövő ha elköszönhet Élni kell fiúk élni vérkoszorús szívünket jelvényként viselni Gyűlünk a vizek felszínén, s akár a kérészek kivirágzunk halálunk előtt; de erre a hazára esküdtünk, a bodzatányérok illatára, hittünk e hatalmas lángban, mely lényünket melegítette — most örvénylő sötét habját elszórta az este, s mi fogadkoztunk örök anyánkra, hogy belenézünk az anyag titkába, mert testünk elég kemény, s nem olvasztják meg forró égövek — mienk a törvény, értünk vannak a szavak, mi védjük jelenünk, megállíthatatlan szélmalom-harcunk, de folyók jönnek, és mélyvizek, melyen kivirágzunk, s nem dobjuk oda az enyészetnek ifjúságunk! Rózsaszín leanderek Ajkad hűvös volt, mint az eső után a fű, rózsaszín leanderek— a nyár hatalmas fényáztatta esőben várt; te, mint a szerelem papja álltái — ajkad hűvös volt, mint eső után a hegyi folyók vize. Tűzliliomokkal kirakott ég — engem már nem hűsít semmi, csak hűvös ajkad. Eszeveszett nyár, mint folyó szélében ezernyi hal, felfénylik szerelmem . . . Katona Judit Fajszán Irén Epilepszia Neon páncél alatt nyög az akarat, s a kiáltás elvész a fogak márvány karnisa alatt. Súlyos test-tömeg zuhan az aszfalt parázs-nyelvén, mozdulni képtelen. Bilincsbe verve, kifeszítve rátelepszik a sötét félelem, s a pupillák boszorkánykatlanából páraként röppen tova az értelem. Bámul bamba képpel, fejéből köd szitál, s a görcsös remegésben kérdőjelek: — élet, vagy halál? Szikszai Károly Cseh Károly Nyílik a pillanat Aranyport mosott a felhőkből a délután s beszórta arcodat vele minden csilláma megkarcolja szemem akár csapódó ágak tövise S nem emlékszem: kezemben szegfő borzolta-e ázott szirmait vagy egy fehér blúzgallért érintett az ujjam? úgy vakít e léten túlra nyíló pillanat melynek rozsdái arcodra most mint aranyló szemcsék hullanak Lőrinczy István Utszéli Krisztus esős autóbuszablakból láttam, hogy meghajtja fejét fázott a pléhfeszületen s a rádión a rock zenélt visszafelé megint láttam már nem szólt a rockzene felém hajtotta a fejét s az őszben ázott a keze Gyász Az ősz rozsdás tarlói újra égnek, lombok sárga tallérja gurul s kik szépek voltak, istenem, de szépek, mind meghaltak, még be sem alkonyul. És egek előtt ott marad az antik kopott fotel némán, üresen. Belőle halk nesz, sóhajtás se hallik, finom por ül a tört szemüvegen, a könyv csukott, a járóbot letéve, hő, régi illat leng a tárgyakon. Halott fákat gallyaz a balta éle, megkésve sem jön gyerek vagy rokon s most egek előtt ottmarad a bársony, öreg fotel még egyideig: tán olcsó lomként elkel semmi áron, vagy könnyű testét utcára teszik. Az Ady-versek szavalójának Keresztként, romban, odvasodva, tarkómon heggel, ordasodva, ebben a nyárban hazátlan, élni ezer éves magányban, Tízezer volttal a körmöm alatt, hallgatni a Kárpátokat, és menni, menni, menni, mennni, fölgyulladt szívvel is lélegezni a szót, a drágát, a gyönyörűt, az árvát, szökni, elvinni magammal, macskanesszel, tompa morajjal, alvó zászlók, már nincsenek otthon, arcom megérint egy rozoga mozdonyt. Huszárik Zoltán rajza Pákolitz István Aligha Aggódik a viceispán: nem szakad el az új istráng Bár a rehült is megtenné: nagyobb tempó nem lesz ennél Soha senki nem kap sérvet a nagy nekigyürkőzésben Neo-proccnak nagy a mersze a gyeplő el van eresztve Aligha lesz könnyű dolga ha ki mégis visszafogja Takáts Gyula Tágabb valóba nőve Kőpincés zöld medencék fölött berki langyos árkok hozzák a ködöt. Valami részegítő pára szólogat a majdnem éjszakába. Szárnyas hordók és poharak szava bennem, s körülöttem mintha idéznék az abroncs lényegét, mit összetart a kerek messzeség, s szavuk tisztább szférába teszi át szívünkkel ezt az éjszakát, megadva, értsük képletét, kinyitva szikláink ködét. . . Reszketve így, valami tett mozdul a csontos felület megett, s kibontva azt, tágabb valóba nőve, mintha most tisztán pincénkhez jönne minden ...Se mástestű vegytant, fizikát nyitott ajtónkra írja át, s a berki sötéten átragyogva fénylenek, mint a galagonya bokra, a dolgok, mint akik egyek világon túl a tágabb értelemmel, mely lépcsőt rak, élni bátran, mint madarak csontos cédrusfákban. Takács Imre Magyari Barna Helyzetkép heverőmről Vursli-fejlesztési javaslatok í. A körhintát alá kell ásni, a helyére dodzsem-pályát kell építeni. Ott nem keverednek össze a szék-láncok, könnyebb a kiütés is. A gumi-öv védi a bennülőket, s szintén a kiütötteket is. 2. A „ POKOL" kapuit be kell zárni, a helyére tisztítóhelyet kell építeni azok számára, akik a poklot építették. 3. A hullámvasút maradhat, a megtaszajtani való kecskét pedig háborús bűnösök és tömeggyilkosok figurájával kell kicserélni 4. Az „ELVARÁZSOLTKASTÉLY”legyen még elvarázslóbb, hiszen a nép már felnőttebb, mint az igazgató, ezért vészes megtévesztésről nem lehet szó, csak szórakozásról és kacagásról. ez a heverő száz kilométeren öt liter csodát fogyaszt s ma a lepkefogó érzelmeiben negyven kilométert utaztam míg végre hálómmal sikerült elcsípnem virágról — virágra szálló gyermekkorom Nagy szüleimnél ha hosszú tél volt akkor nagyapám füzetében a verslábak kétnaponként cseréltek zoknit nagyanyám meg minden este megszárított egy-egy pletyká majd belecsomagolta Juci nénit.
