Népújság, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-28 / 232. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1988. szeptember 14., szerda Ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Lukács János beszéde (Folytatás az 1. oldalról) együttműködés céljai között a magyar — EGK kapcsolatok erősítését, a vállalati kooperáció bővítését, vegyesvállalatok ala­pítását, valamint a tudományos és a műszaki haladás ösztönzését is szolgálja. Az együttműködés kiterjed a többi között a bányá­szat, a mezőgazdaság, az idegen- forgalom, az energetika, a fuva­rozás, a környezetvédelem és a licencmegállapodások területé­re. Ez az első kétoldalú egyez­mény, amely átfogóan rendezi egy KGST-tagország és az EGK gazdasági, kereskedelmi kapcso­latait. A most megnyíló piaci le­hetőségek kihasználása önmagá­ban nem eredményez áttörést, az eredmény alapvetően gazdasá­gunk versenyképességének javu­lásától, szerkezeti megújulásától függ. Ezután a KB titkárának be­számolója kitért az Európa Par­lamenttel, az Európa Tanáccsal kialakított kapcsolatra, a NA- TO-parlament delegációjának eredményes látogatására, majd a magyar — izraeli és a magyar — dél-koreai viszonyra. Megállapí­totta: külpolitikai szándékaink­nak megfelelően — a diplomá­ciai kapcsolatok hiánya ellenére — az elmúlt rövid időszakban megélénkültek a politikai kap­csolatok Izraellel, a gazdasági és sportkapcsolatok Dél-Koreával. E folyamat fontos állomása, hogy Budapesten és Tel-Aviv- ban megkezdték működésüket az érdekképviseleti irodák. Izraeli kezdeményezésre szep­temberben magánlátogatáson Budapesten tartózkodott Samír miniszterelnök, a Likud tömörü­lés vezetője, s megbeszéléseket folytatott a magyar miniszterel­nökkel. E találkozót a két ország kapcsolatainak kérdésein túl az is indokolta, hogy Magyarország szerény lehetőségeivel változat­lanul törekszik a közel-keleti vál­ság tárgyalásos rendezésének előmozdítására és a válságban érintett felek egyenjogú részvé­telének biztosítására. A távol-keleti, a csendes-óce­áni térség felé irányuló nyitási tö­rekvéseinkkel összhangban — az olimpiai játékokon való részvé­telünkkel, kamarai irodák buda­pesti és szöuli felállításával — megkezdtük a magyar — dél-ko­reai kapcsolatok rendezését, amelyhez jelentős külgazdasági érdekeink fűződnek. Politikai és gazdasági céljainknak, nemzeti érdekeinknek megfelelően, a szocialista országok többségé­nek közös törekvéseivel össz­hangban megteremtettük és szi­lárd alapokra kívánjuk helyezni gazdasági, kereskedelmi, pénz­ügyi, kulturális, sport-, tudomá­nyos-műszaki, valamint konzuli kapcsolatainkat a Koreai Köz­társasággal. A diplomáciai men­tességet élvező állandó képvise­letek felállítása biztosítja az együttműködéshez nélkülözhe­tetlen ügyintézést. Együttműkö­désünk kiterjesztése a nem távoli jövőben megteremti a lehetősé­get a diplomáciai kapcsolatok felvételére, nagykövetségek köl­csönös felállítására — állapítja meg végezetül az előterjesztés. Ezután Szűrös Mátyás szóbeli kiegészítést fűzött a beszámoló­hoz. A magyar-román kapcsola­tokkal és az aradi találkozóval foglalkozva megállapította: mind a szocialista, mind a nyuga­ti országokban egyetértő várako­zással fogadták a Politikai Bi­zottság döntését, hogy a román részről 48 órás határidővel fel­ajánlott tárgyalásokat nem utasí­totta el. A találkozó létrejöttének ténye segítette külpolitikánk, nemzetiségi kérdésekkel össze­függő álláspontunk megérteté­sét. A munkatalálkozót követő magyar lépésekről Szűrös Má­tyás elmondta: a Politikai Bizott­ság és a Minisztertanács megerő­sítette eddig folytatott elvi politi­kánkat és gyakorlatunkat, s arra hívott fel, hogy az aradi megálla­podásokban rejlő valamennyi — bármilyen csekély — lehetőséget használjunk fel a magyar-román viszonyban keletkezett feszült­ség okainak megszüntetésére, kapcsolatunk lehetséges fejlesz­tésére. A tervek szerint Horváth István belügyminiszter vezetésé­vel ténymegállapító küldöttség utazik Romániába a település- rendezési terv tanulmányozásá­ra, s egy újságíró-küldöttség lá­togatását is tervezik. A külügy­minisztérium tovább vizsgálja a konzulátusok helyreállításának, a kulturális központok létreho­zásának lehetőségeit. A figyelem előterében változatlanul a mene- kültek'problémája áll. Megkezd­tük egy közös magyar-román nemzetiségi deklaráció kidolgo­zását — mondotta Szűrös Má­tyás, kijelentve: miközben köte­lességünk, hogy kétoldalú ala­pon mindent megtegyünk a ma­gyar-román viszony javítása ér­dekében, józanul kell mérlegel­nünk esélyeinket és kilátásain­kat. A Romániában élő több mint kétmillió magyar sorsáért felelősséggel tartozunk, amely­nek bel- és külpolitikai okokból egyaránt eleget kell tennünk. A magyarság és az egyetemes kul­túra érdekében minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy megakadályozzuk a magyarok erőszakos beolvasztását. A KB titkára ezután szólt ar­ról, hogy vizsgálni kell bizonyos kisebbségvédelmi rendelkezések elfogadtatásáért az ENSZ-ben teendő lépések lehetőségét is, s kijelentette: a magyar külpoliti­kának nem célja Románia lejára­tása, elszigetelése, valamiféle ro­mánellenes egységfront létreho­zása. Ha az ENSZ-ben és más nemzetközi szervezetekben, va­lamint a szocialista együttműkö­dés különböző fórumain felvet­jük e problémákat, az emberi és nemzetiségi jogok súlyos meg­sértésére kívánjuk felhívni a köz­vélemény, a kormányok és a fel­elős politikai tényezők figyel­mét. — Fontos -hangsúlyozta -,hogy közvéleményünk helye­sen, indulatok nélkül értékelje a magyar-román viszony alakulá­sát, törekvéseinket. A közmege­gyezés belső feltétele, hogy pár­beszéd legyen a különböző szer­vezetekkel, az egyházakkal, mozgalmakkal, szellemi műhe­lyekkel a nemzeti érdekeinket képviselő politikáról. Fontos a velük való együttműködés és a pontos tájékoztatás. A magyar-dél-koreai és a ma­gyar-izraeli kapcsolatokról — a beszámolót kiegészítve — hang­súlyozta, hogy a dél-koreai féllel kötött megállapodás értelmében a diplomáciai kapcsolatok felvé­teléről a tárgyalásokat a képvise­letek hivatalos felállítását köve­tően kezdjük meg. Kitért a KNDK éles reagálására, diplo­máciai tiltakozására, amelyet a KNDK nagykövetét fogadó kül­ügyminiszter-helyettesünk visz- szautasított. Kifejezte azt a re­ményét, hogy a KNDK vezetői tanulmányozzák a döntésünkről adott tájékoztatást, és ennek ala­pos mérlegelésével alakítják ki állásfoglalásukat. A magyar-iz­raeli tárgyalásokon kifejezésre juttattuk, hogy nem lehetünk elégedettek gazdasági kapcsola­taink alakulásával, ezek messze elmaradnak lehetőségeinktől — mondotta végezetül Szűrös Má­tyás. A szóbeli kiegészítést követő vitában — a felszólalások sor­rendjében — szót kért Tétényi Pál, Mórocz Lajos altábornagy, Szépe Ágnes, Kótai Géza, Kállai Gyula, Kárpáti Ferenc vezérez­redes, Kádár János és Grósz Ká­roly. A hozzászólók aláhúzták, hogy a magyar külpolitika rugal­masságát, kezdeményezéseinket növekvő rokonszenv kíséri. Eb­ben nagy szerepe van annak az erkölcsi-politikai tőkének, ame­lyet hazánk a gazdasági reform­mal, a belpolitikai stabilitás meg­teremtésével, a helsinki záróok­mány ajánlásainak megvalósítá­sával, társadalmi demokratiz­musunk — és az attól elválaszt­hatatlan emberi jogi gyakorla­tunk — fejlesztésével, valamint aktív nemzetközi szerepvállalá­sunkkal felhalmozott. Ennek kapcsán leszögezték: külpoliti­kánk megvalósításában növekvő szerepet játszik a nyugati világ­ban élő magyarság. Az emigrá­ció körében szaporodnak az együttműködés hívei és szűkül azoknak a köre, akik — s ezt a nyilvánosság előtt is be kell mu­tatnunk — a szembenállás fenn­tartásában érdekeltek. A vitában sokan érintették, hogy külpolitikánk következetes törekvése az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverze­tek csökkentése. Érdekeltek va­gyunk abban, hogy ennek már az első szakasza kiterjedjen ha­zánkra. Örvendetesnek tartjuk, hogy ebben a kérdésben javul­nak a további fontos tárgyalások feltételei, valamint annak esé­lyei, hogy megállítsuk azt a hul­lámot — s ennek első jeleit már érzékeljük —, amely az egyes nyugat-európai országokban megindult a hagyományos fegy­verzetek műszaki-technológiai korszerűsítésére. Ebben a Szov­jetunió, a szocialista országok nem érdekeltek. A felszólalók emlékeztettek arra, hogy aktív részesei vagyunk a hárompárti (olasz-finn-ma- gyar) kezdeményezésnek, amelynek az a lényege, hogy ma Európában a hagyományos fegyveres erők és fegyverzetek csökkentése az elsődleges fel­adat. Kifejtették: következete­sen támogatjuk a szovjet kor­mány politikáját, amelynek je­gyében sokoldalú tárgyalásokat folytat az európai fegyveres erők mennyiségében meglévő asszi- metriák kölcsönös felszámolása érdekében, azért, hogy ezt köve­tően létrejöjjön a hagyományos erők alacsonyabb szintű egyen­súlya a Varsói Szerződés és a NATO erői között. A leszerelési folyamat előrevitelében elen­gedhetetlen a politikai és a kato­nai vezetés együttes, egybehan­golt fellépése. A hozzászólók ismételten hangsúlyozták, hogy hazánk hí­ve és előmozdítója a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának keretében folyó együttműködés korszerűsítésének. Ennek szelle­mében már többször kifejtette nézeteit a KGST-országok egy­séges piaca kialakításának szük­ségességéről. Ennek feltételei azonban csak fokozatosan te­remthetők meg. A vita homlokterében a ma­gyar külpolitika legutóbbi ese­ményei — az aradi találkozó, a dél-koreai és az izraeli kapcsolat új fejleményei — szerepeltek. A hozzászólók diplomáciai lépése­ink tartalmával, szükségességé­vel egyetértettek, elhangzottak azonban olyan vélemények is, amelyek megkérdőjelezték idő­zítésük hasznosságát. A felszóla­lók helyeselték, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt elfogad­ta a román részről kezdeménye­zett találkozót, amelyen pártunk főtitkára megerősítette: válto­zatlan törekvésünk a kapcsola­tok normalizálása, sokirányú fej­lesztése, a jó szomszédi viszony kialakítása. Egyetértettek azzal is, hogy Grósz Károly a tárgyalá­sokon feltárta a magyar-román viszonyt terhelő valamennyi kér­dést, és konkrét javaslatokat ter­jesztett elő kapcsolataink javítá­sára. A Központi Bizottság vitája megerősítette a Romániával kapcsolatos, eddig folytatott elvi politikánkat és gyakorlatunkat. Többen szükségesnek ítélték a romániai helyzet további alapos tanulmányozását, a helyzet hite­les bemutatását a nyilvánosság legszélesebb fórumain. Több javaslat hangzott el a Központi Bizottság üléséről megjelenő közlemény tartalmi gazdagítására, pontosítására. Szűrös Mátyás rövid, néhány pontosító javaslatra részleteiben is kitérő válaszát határozathoza­tal követte: a Központi Bizottság a nemzetközi és külpolitikai kér­désekről adott tájékoztatót — egy tartózkodással — elfogadta. — A Politikai Bizottság java­solja, hogy ülésünkön tekintsük át a párt helyzetét, soros teendő­it, amelyek jórészt egybefonód­nak a magyar belpolitika esemé­nyeivel, változásaival — kezdte beszédét a következő napirendi pont előadója, Lukács János. — Ez azért is indokolt — folytatta —, mert az utóbbi időszak külön­féle belpolitikai eseményei nyo­mán a közhangulatban növeke­dett a bizonytalanság, az embe­rek nehezen tudnak eligazodni a folyamatokban. Már régebbi igény, hogy a Központi Bizottság rendszere­sen vitassa meg a belpolitikai helyzetet, és állásfoglalásával hasson a további eseményekre, egyben a pártszervezeteknek is támpontot adva politikai tevé­kenységükhöz. A Politikai Bi­zottság egyúttal azt is kezdemé­nyezi, hogy a Központi Bizottság a következő ülésén tűzze napi­rendre a belpolitikai helyzet át­fogó elemzését, vitassa meg az országos pártértekezlet óta eltelt közel fél év tapasztalatait, és fog­laljon állást a teendőkről. Alapvető fontosságú az a tény — folytatta a KB titkára —, hogy több mint 800 ezer ember a meg­újuló Magyar Szocialista Mun­káspártot tartja a legalkalma­sabb eszköznek a társadalmi, kö­zéleti tevékenységhez, szocialis­ta meggyőződésének társadalmi erővé formálásához. Ez remé­nyekre és magabiztosságra egya­ránt feljogosíthatja azokat, akik a magyar nép boldogulásának biztosítékát a szocialista társada­lom megteremtésében látják. Ugyanakkor nem lehet szó nél­kül elmenni amellett, hogy a ta­gok száma — 1957 óta először — az elmúlt egy év során csökkent; a sorainkat elhagyók száma je­lentős, és az új tagok felvétele megtorpant. Lukács János ezután az orszá­gos pártértekezlet óta eltelt négy hónap eseményeit, változásait elemezte, mondván: sok minden történt; bár sokan ezt is kevésnek tartják, sőt vannak, akik azt mondják: nem történt, nem vál­tozott semmi. Egy több mint másfél évtizedes folyamat követ­kezményeit, a külső és belső gaz­dasági egyensúly hatalmas mér­tékű megbomlását nem lehet egy-két év alatt meg nem történt­té tenni. Hosszú ideig reális lehe­tőségeink szintje felett éltünk, nem alkalmazkodtunk a világ- gazdaság követelményeihez, mi­közben a világ jó része lépést vál­tott, korszerűsítette gazdaságát. Ennek tudatában következete­sen ki kell tartanunk a múlt év­ben elfogadott és a pártértekez­leten megerősített gazdasági­társadalmi program mellett. A stabilizáció feszültségeinek és konfliktusainak vállalása nélkül nem alapozható meg semmiféle későbbi kibontakozás. Tagságunk várja, hogy megvi­tassuk a többi kérdést is és kol­lektív állásfoglalásunkkal orien­táljuk a törvényhozásban, az ál­lami szervekben, a társadalmi szervezetekben dolgozó kom­munistákat, a párt szervezeteit és tagjait. A Politikai Bizottság a vi­tához és az állásponthoz a követ­kező kiindulási alapot kívánja nyújtani: Javasoljuk, hogy a Központi Bizottság erősítse meg: támogat­ja, hogy az állampolgárok az Al­kotmány és a törvények keretei között élhessenek politikai joga­ikkal. Célszerű lenne ugyanak­kor felhívni a figyelmet arra, hogy az alkotmányosság lényegi kritériumai közé tartozik többek között a Magyar Népköztársaság szocialista társadalmi berendez­kedésének, valamint az MSZMP vezető szerepének elismerése, a szövetségi kötelezettségeink tiszteletben tartása. Az MSZMP viszonyát az egyes szellemi irányzatokhoz, tömörülésekhez és szervezetek­hez elsősorban a tettek, a csele­kedetek fogják meghatározni. Az MSZMP a lehetséges együtt­működési területek felkutatásá­ra törekszik. Figyelmünket ugyanakkor nem kerülheti el, hogy a különböző mozgalmakon belül munkálnak olyan erők is, akik a párbeszéd meghiúsítására, a feszültség élezésére töreked­nek. Egyelőre ez az irányzat hal­latja elsősorban a hangját a Fiatal Demokraták Szövetségében. Az MSZMP a maga részéről eluta­sítja az agresszív fellépést, támo­gatja a kormányt, az állami szer­veket a törvényesség védelmé­ben tett erőfeszítéseiben. A helyi pártszervezetek a tag­ság tapasztalataira és vélemé­nyére támaszkodva maguk mér­legeljék a működési területükön alakult különböző csoportok te­vékenységét, a kialakítandó po­litikai viszonyt. Állásfoglalásaik­kai orientálják a párt tagjait és más szervezetek nyílt fórumain való vitázó részvételre. A Központi Bizottság szorgal­mazza a szakszervezeti törvény kidolgozásának meggyorsítását; a munkavállalók kollektív ér­dekképviseleti jogainak, vala­mint a munkahelyi konfliktusok megoldási mechanizmusainak — köztük a sztrájk — pontos, törvé­nyi szabályozását. Az lenne cél­ravezető, ha ennek a munkának a során építenénk a nemzetközi tapasztalatokra. A munkabe­szüntetések ma Magyarországon sem helyi, sem országos problé­mák tartós megoldását nem vi­szik előbbre. Csökkentik viszont az ország iránti nemzetközi bi­zalmat. Az előadói beszéd feletti vitá­ban a felszólalók majd mindegyi­ke a májusi országos pártérte- kezlet óta eltelt idő belpolitikai helyzetének értékeléséhez fűzött megjegyzéseket. A témakörrel foglalkozó beszámolóval egye­tértve hangot adtak annak a vé­leményüknek, hogy az értékelés­nek nem sikerült teljességében feltárnia a közvéleményben mu­tatkozó feszültségek okait. Ezért többen javasolták, hogy a Köz­ponti Bizottság novemberi ülé­sén próbáljanak tisztább képet, tartalmas és mélyreható elem­zést adni a belpolitikai helyzet-’ ről, amelynek analízise legyen állandó napirendje e testület ülé­seinek. Több hozzászóló kifogá­solta, hogy ma nem elegendő csupán szélesíteni a politikai vi­talehetőség kereteit, a pártnak egységes álláspontot képviselve kell felvennie a harcot a káros, nem egyszer jobboldali nézetek­kel szemben. Ehhez jelenleg nin­csenek meg a határozott állás- foglalások, így hiába a jó szándé­kú, a szocializmus ügye iránt el­kötelezett aktivisták serege, nem tudnak kapcsolódni a markán­san megfogalmazott, a távlato­kat is kijelölő elhatározásokhoz. Az elnöklő Grósz Károly ja­vaslatára a Központi Bizottság — egyhangú szavazással — elfogad­ta az előterjesztést és a vitára adott választ. A KB úgy döntött, hogy novemberi ülésén jelentést vitat meg a belpolitikai helyzet­ről, a párt időszerű feladatairól. Ezt követően a testület meg­hallgatta Nyers Rezső előterjeszté­sét a tanácsadó testületek megala­kításáról, majd egyéb kérdéseket tárgyalt, illetve illetékességi köré­ben személyi ügyekben döntött. Még tanácskozott az MSZMP Központi Bizott­sága, amikor Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára, illetve — a sajtókonferenciára később érke­zett — Lukács János, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, illetve Major László, a párt szóvivője tájékoztatták az újságírókat az ülé­sen szerzett tapasztalataikról, benyomásaikról. Szűrös Mátyás részletes ismertetést adott a ta­nácskozáson elmondott — időszerű nemzetközi és külpolitikai kérdésekkel foglalkozó — előadói be­szédéről. Kiemelte: az idei esztendő gazdag éve diplomáciánknak, a nemzetközi kapcsolataink fej­lesztésében jelentős lépéseket tettünk előre. Az enyhülésnek is köszönhető, hogy folytathatjuk a nyitás politikáját. Emlékeztetett arra, hogy szoro­sabbra fűztük diplomáciai kapcsolatainkat Izraellel és a Koreai Köztársasággal. A kérdésekre válaszolva Szűrös Mátyás kifejtet­te: az aradi főtitkári találkozó helyes lépés volt, ki­fejezésre juttatta a magyar külpolitikának azt a tö­rekvését, hogy tárgyalások útján kívánja rendezni a vitákat. A magyar-román viszonyt illetően további tárgyalásokra, diplomáciai erőfeszítésekre van szükség, mert a román álláspontban lényegi válto­zás az aradi találkozó óta nem következett be. Két­ségtelen azonban, hogy az MSZMP főtitkárának meghívásával a román fél kifejezésre juttatta tár­gyalási készségét, A Központi Bizottság ülésén a felszólalók kifejtették véleményüket a Romániá­ban élő magyarság helyzetével, a területrendezési tervvel, a menekültek ügyével, a családegyesítéssel, illetve a kulturális központok és a főkonzulátusok létesítésével kapcsolatban. Bevezető nyilatkozatában Major László, a párt szóvivője elmondotta: az MSZMP számára kihí­vást is jelent, hogy létrejöttek a különféle alternatív szervezetek. Majd egy más témakört említve: a vi­tában megfogalmazódott az is: politikai stabilitásra van szükség ahhoz, hogy a gazdaság helyzete ki­egyensúlyozottá válhasson. A szóvivő a munkabe­szüntetésekről szólva aláhúzta: a sztrájk eszközével igen megfontoltan szabad csak élni, mert nagyon sokba kerülhet az országnak. Major László kitért arra a negatív jelenségre is, miszerint a közvélemény csak azokat a megyéket ítéli reformistának, amelyekben pártértekezletet tartottak. Ezért fennáll a formális pártértekezletek szervezésének veszélye. A Központi Bizottság ülé­sei publicitásának továbbfejlesztésével kapcsolatos kérdésre válaszolva rámutatott: a vita ma sem zárt ajtók mögött zajlik, a sajtó képviselői figyelemmel kísérhetik a testület munkáját. Az egyenes adások azonban — mivel a KB-tagok nagy része még nincs hozzászokva a kamerához, illetve a mikrofonhoz — tompítanák a vita színeit. Több kérdésre válaszolva Szűrös Mátyás úgy jel­lemezte a vitát, hogy annak első részében a vissza­rendeződés lehetőségének elemei is felbukkantak. A hozzászólók a tanácskozásnak ebben a szakaszá­ban azt hangsúlyozták, hogy a párt deffenzívába szorult, s bizalmatlanság tapasztalható a politikai vezetőkkel szemben. Ezután azonban fordulat kö­vetkezett be a vitában, s azok fejtették ki vélemé­nyüket, akik keveslik a politikai intézményrendszer reformja érdekében eddig tett lépéseket. Benyomá­sait összegezve kiemelte: a tartalmas vita egy felfo­gásában, magatartásában új Központi Bizottságról adott képet. Szűrös Mátyás végezetül leszögezte: kívánatos, hogy a politikusoknak önálló arca legyen. A sajtótájékoztatón elhangzott kérdésekre vála­szolva Lukács János kifejtette: a Központi Bizott­ság szorgalmazza a szakszervezeti törvény megal­kotását, és ennek keretében — a munkavállalók kollektív jogaként — a sztrájk törvényi szabályozá­sát. Hangsúlyozta: a pártban elemi követelmény, hogy a Politikai Bizottság, illetve a Központi Bi­zottság tagjai következetesen képviseljék a májusi pártértekezlet állásfoglalását. A Politikai Bizottság tagja részletesen szólt a párt létszámának jelentős csökkenéséről, megerősítette, hogy ez a tendencia tovább folytatódik, s fontosnak tartotta a jelenség okainak elemzését. Szovivoi tájékoztató

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom