Népújság, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-23 / 228. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. szeptember 23., péntek GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Heves Megyei Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) kos cserélődésre már lehetőség nyílik. Jogosak azok az észrevételek, amelyek testületeink politikai irányító funkciójának, meghatá­rozó szerepének erősítését igénylik. A jelenlegi politikai gyakorlatunkat erről az oldalról több kritika érte. Ebből azt a ta­nulságot szűrtük le, hogy át kell rendezni a megyei párt-végre­hajtó bizottság és a megyei párt- bizottság közötti viszonyt, mun­kamegosztást. A politikai élet és irányítás centrumává, a politikai döntések műhelyévé a pártbizottságnak kell válnia. Ezért a pártbizottság­nak rendszeresen és időben kell elemeznie a lényeges kérdéseket, s azokban valódi alternatív meg­közelítésekben kell elhatározásra jutnia. Ez azt is jelenti, hogy a megyei pártbizottságnak gyak­rabban kell üléseznie. Mindez módosítást feltételez a végrehajtó bizottság szerepé­ben, működésében is. Elsősor­ban előkészítő munkát kell vé­geznie a megyei pártbizottság döntéseihez. Határoznia kell — amennyiben szükségessé válik — napi gyakorlati kérdésekben, és irányítania, szerveznie, ellenő­riznie kell a politikai döntések végrehajtását, s ami legalább eny- nyire fontos, bátrabban kezde­ményeznie kell a pártbizottság felé a döntésre érett kérdések­ben. Továbbá szorgalmaznia, ösz­tönöznie kell az eszmecseréket, az érdemi alkotó vitákat a pártbi­zottságban. A kritikai észrevéte­lek ismeretében ügy látom, hogy a végrehajtó bizottság tagjainak személyes felelősségük is van ezekben a kérdésekben. Ezek a változások természete­sen nem maradhatnak hatás nél­kül a pártapparátusokra nézve sem. Az előterjesztés ezzel a té­mával is foglalkozik. Azt várják tőlük, hogy az átszervezés lénye­gileg arra irányuljon, hogy az ap­parátusok saját testületük mun­káját segítsék minél hatékonyab­ban, és ne az alsóbb pártszervek munkájának befolyásolására koncentráljanak. Sürgetik, hogy az apparátus munkastílusának, munkamódszerének megújulása minél előbb a gyakorlati munká­ban érzékelhető legyen. Korszerűbb irányítást Ugyanakkor a pártmunkánk gyakorlatában fellelhető hiá­nyosságokat is okként fogalmaz­hatjuk meg. Sok esetben testületi előterjesztéseink a tények meg- állaplítására szorítkoztak, nem mindig sikerült feltárni az átla­gostól eltérő tendenciák okait, a gazdaságpolitika érvényesülésé­nek minősítését, s az ebből adó­dó politikai feladatokat. Ezért a megye párttestületek által hozott határozatok nem voltak kellően konkrétak, ami akadályozta a végrehajtást és a- következetes számonkérést. Munkahelyi pártszervezete­ink egy részénél tapasztaltuk — felkészültségük és politikai érzé­kenységük eltérő színvonalából adódóan -, hogy különböző mó­don ítélik meg helyüket és fel­adataikat a gazdaságpolitika he­lyi megvalósításában. Egyidejű­leg az elbizonytalanodás jeleris tapasztalhatók. Mindezek indokolttá teszik a gazdaság területi pártirányításá­nak korszerűsítését, amelynek kimunkálását az országos pár­tértekezletet követően megyénk­ben is elkezdtük. Munkastílu­sunk, munkamódszerünk to­vábbfejlesztésekor fokozottan támaszkodunk a megújítást vég­ző munkabizottság által összeg­zett tapasztalatokra, a városi, üzemi pártbizottságok titkárai­nak, valamint a gazdasági veze­tők javaslataira. Fontosnak tartjuk hangsú­lyozni, hogy a politikai munkák­ban kiemeltfigyelmet kap a jövő­ben is a gazdasággal való foglal­kozás. A népgazdasági célkitű­zések eredményes végrehajtása igényli, hogy gazdaságpolitikai gyakorlatunkban néhány kér­désre fokozott figyelmet fordít­sunk. Egyik legfontosabb fel­adatnak tartjuk a termelési szer­kezet korszerűsítését, a megfele­lőjövedelmezőséget biztosító pi­ac- és exportképesebb termékek javára. El kell érnünk, hogy a ter­melő munka minden területén a minőség kapjon hangsúlyt a mennyiségi szemlélet helyett. Fontos a megyében előállított termékek feldolgozottsági foká­nak emelése, a vertikális kapcso­latok erősítése, elsősorban az élelmiszergazdaság területén. Például a szőlő- és konzervipari alapanyagok termelése, felvá­sárlása, feldolgozása és értékesí­tése. Indokolt a gazdálkodó szer­vezetek kooperációs kapcsolatai­nak szélesítése, a szerződéses fe­gyelem javítása. Igaz, még az 1989. évi gazdasági szabályozók nem ismertek, hatásuk teljesség­gel nem mérhető, ennek ellenére az előbbiekben megfogalmazott feladatok végrehajtása mindannyiunkkal szemben kö- veteleményként támasztja: a gazdálkodó szervezetek önálló­ságának , a döntéseik iránt ér­zett felelősség fokozását. Kapja­nak nagyobb támogatást a me­gyénkben működő gyárak, gyá­regységek önállóságuk növelésé­hez, önelszámolási rendszerük megteremtéséhez. Bátorítanunk kell a gazdálkodó szervezeteket arra, hogy termékeik jövedelme­zőségét szélesebb körben és fo­lyamatosan vizsgálják. Érdekfel­táró és összehangoló tevékenysé­gük segítse elő az eddigieknél ösztönzőbb anyagi érdekeltségű rendszer kialakítását, a gazda­ságpolitikai célkitűzések elérését leginkább segítő munkaerő-fog­lalkoztatást. Az elmúlt hónapokban külö­nösen megerősödött bennünk az a meggyőződés, hogy a pártmun­ka nyilvánosságának megújítása is sürgető feladat, amelynek be kell illeszkednie a párt vezető sze­repe korszerűsítésének folyama­tába. Kezdeti lépéseket már tet­tünk, de az igazság az, hogy ezt még csak most tanuljuk. Az ed­digi tapasztalatok arról győznek meg bennünket, hogy tudato­sabban és bátrabban kell élnünk a sajtó, a rádió, illetve a tájékoz­tatás különböző lehetőségeivel, és el kell tudnunk sajátítani en­nek hatékony és helyes módjait. Ugyanis több ’’ügyünk” éppen azért mérgesedett el, illetve azért köszön vissza még ma is, mert nem voltunk nyíltak, elmulasz­tottuk az időszerű és hiteles, ne­tán a folyamatos tájékoztatást. Friss, az elmúlt napok tapaszta­lata, hogy a megye párttagsága nem ismeri, nem ismerheti, hogy például a megújulás feltételeinek pártbizottsági keretben történő megoldása érdekében mit végez­tünk, milyen terveink vannak, milyen lépéseket tervezünk. Mi ezt annyira megszívleltük, hogy már azon dolgozunk — mint er­ről a Népújságban értesülhettek -, hogy miképpen erősíthetjük megyei párttestületünk munká­jának nyilvánosságát, a politikai munka nyitottságát, a párttagság és a megyei közvélemény tájé­koztatását. A megyei párt-végrehajtó bi­zottság hamarosan kezdemé­nyezni fogja, hogy a megyei párt- bizottság jusson elhatározásra ebben a tekintetben is. Úgy gon­dolom azonban, hogy addig sem kell vámunk — mint ahogyan azt már a közelmúltban is tettük a Népújságban, illetve a Miskolci Rádióban -, nyilvánosabbá kell tennünk párttestületeink mun­káját, a politikai természetű ügyek intézését, tájékoztatást kell adnunk döntéseiről, tervei­ről, elképzeléseiről. Jobban be kell avatni me­gyénk párttagságát a politikai műhelymunkába. hogy mindenki végezze öntevé­kenyen feladatát, és önállóan a maga munkáját. A jövőben is előfordulhat, hogy ugyanabban a kérdésben eltérő vélemény ala­kul ki a megyében, vagy valame­lyik városban, azaz nem lesz tel­jes a harmónia. A helyileg válto­zatos megoldásokat mi nem az egység megbomlásának jeleiként értelmezzük, igaz, erre időben és alaposan fel kell készülni. Ezt is most tanultuk. Örömmel mondhatom, hogy sok-sok észrevétel hangzott el munkastílusunkkal kapcsolat­ban is. Ezek közül kiemelném azokat, amelyek a testületek tag­jai, a párt tisztségviselői és a párt- szervezetek közötti kapcsolatok szorosabbá, élővé, közvetleneb­bé tételét sürgetik, munkastílu­sunk bürokratikus vonásainak megszüntetését igénylik, az álla­mi, társadalmi és tömegszerve­zetek önállóságának növekedé­sét szorgalmazzák. A munkabizottság — az elő­terjesztés erről is szól — maga is számos olyan javaslatot gyűjtött össze, amelyek használhatók a munkastílus megjavításához. Ugyanakkor szeretném felidézni a megyei pártbizottságnak azt a június 14-i döntését is, amelyben felkéri a megyei párt-végrehajtó bizottságot, hogy a munkastílus, a munkamódszer korszerűsíté­sére irányuló munkálatokat szer­vezze meg és indítsa el. Ez a munka azóta folyik. A javaslatok a megyei pártbizottság elé fog­nak kerülni. Úgy érzem, ehhez a kérdés­körhöz kapcsolódva külön is szólnom kell arról a kifogásrófis, amellyel azt az eljárást illették, ahogyan korábban a döntés szü­letett abban a kérdésben, legyen- e megyei pártértekezlet avagy sem. Több helyen felvetik, hogy csak most, szeptember 13-án kérték ki az ezzel kapcsolatos vé­leményeket. A felvetés ma már nem egyedi, így tanulságai külö­nösen megszívlelendők. Önkri­tikusan el kell ismerni, hogy a vé­leményt már a júniusi pártbizott­sági ülés előtt ki kellett volna kér­ni, és nem lett volna szabad arra hagyatkozni, hogy akkoriban nem merült fel a megyei pártérte­kezlet iránti igény. Szóbeli kiegészítésem végéhez érve, mint a munkabizottság ve­zetője felelősséggel azt ajánlom a megyei pártbizottságnak, hogy jusson elhatározásra a megújulás feladataiban és módjában. Te­szem ezt abban a szilárd meggyő­ződésemben, hogy erre kész és képes is. Számomra világosan ki­tűnt, hogy egy pártfórum — le­gyen az pártértekezlet vagy párt­bizottsági ülés — nem adhat vá­laszt minden kérdésre, helyi problémára, és önmaga nem old­hatja meg gondjainkat. Ugyan­akkor meggyőződésem, hogy a jelen pártbizottsági ülés a megyei konfliktusok feloldásához jobb politikai feltételeket teremt. Feladatok, tennivalók Új vélemények, javaslatok Szólnom kell azokról a véle­ményekről, amelyek szerint a megyei pártbizottság június 14-i döntése korai, elhamarkodott volt, és nem támaszkodott a me­gye párttagságának véleményé­re. Ma lehet, hogy így tűnik, de véleményem szerint az akkori politikai helyzetben a döntés reá­lis volt, realitása volt annak, hogy a megújulás feltételeit, az önvizsgálatot pártbizottsági ülés keretében megnyugtatóan el le­het végezni. Csak ezután késle­kedtünk, időt vesztettünk a párt­tagság tájékoztatásában, és így amikor az elmúlt napokban megkérdeztük a párttagságot, kiderült, hogy nem ismerheti, nincs tudomása, hogy a munká­latok hol tartanak, mit végez­tünk, mit tervezünk. Ahol erről volt lehetőségünk szólni,a párt­tagsággal konzultálni, ott megér­tették, hogy dolgaink pártbizott­sági keretben történő megoldása ma is reális lehetőség. Ez komoly tanulság számunkra. Az elmúlt hetekben változás állt be a pártközvélemény egy ré­szében is. Miközben a pártbi­zottsági ülés előkészítése folyt, erősödő vélemények jelentek meg a megyei pártértekezlet ösz- szehívása mellett. Ma többen vannak, mint korábban olyanok, akik úgy gondolják, hogy csak egy megyei pártértekezlet te­remthetné meg a megújulás fel­tételeit. Ezekben a vélemények­ben hangulati, érzelmi, értelmi, formai és tartalmi elemek egya­ránt megtalálhatók. Kifejezésre juttatták, hogy részt akarnak venni a politika alakításában, programot várnak a megújulás feltételeinek megte­remtésében, tájékozottak akar­nak lenni a politikai műhelymun­káról, a döntések megszületésé­nek folyamatáról, a végrehajtás állásáról. Ennek eszközét és ga­ranciáit ma a megyei pártértekez­let összehívásában látják. Ez tulajdonképpen egy kritika is felénk, s ezt nem hallgathatjuk el itt a testület előtt sem. A me­gyei pártvezetés úgy látta, hogy nem lehet bátortalan e kritikus problémák kezelésében. A me­gye különböző térségeiben kon­zultációkat és párbeszédet foly­tattunk a pártbizottságokkal, alapszervezeti titkárokkal, hogy megismerjük érveiket, és mi ma­gunk is elmondhassuk indokain­kat. A megyei párt-végrehajtó bi­zottság 1988. szeptember 20-án megismerte, hogy a megye párta- lapszervezeteinek, párttagságá­nak egy kisebb részénél erősö­dött a megyei, illetve a városi pártértekezletek iránti igény. Ezt a végrehajtó bizottság elemezte, mérlegelte, közel három órán ke­resztül vitatta. Bár a végrehajtó bizottság nem hozott határozatot — ebben a megyei pártbizottság illetékes — a végrehajtó bizottsá­gi ülésen véleményt nyilvánítók közül többen a pártbizottsági ke­retben történő megoldás mellett érveltek, kevesebben, de félre nem érthető módon szóltak a me­gyei pártértekezlet összehívása mellett. A végrehajtó bizottság vitája alapján is ajánlom a me­gyei pártbizottság figyelmébe, hogy a tapasztalatokat vitaísa meg, és alakítsa ki álláspontját a kérdésben. Önállóan, öntevékenyen Hozzáteszem — hangsúlyozta a továbbiakban a pártbizottság első titkára -, hogy akárhogyan is döntünk, a megyei pártbizottság — hasonlóan a Központi Bizott­sághoz és korábbi elhatározásá­nak megfelelően — ne határozza meg, hogy helyi szinteken, a vá­rosoknál milyen formában ren­dezzék a megújulással kapcsola­tos feladatokat. Mi is azt valljuk, és a gyakorlatban is ezt követjük, A munkabizottság a munka megítélésével, a kritikai meg­jegyzésekkel szinkronban — hangsúlyozza a végrehajtó bi­zottság írásos jelentése — a pb és a végrehajtó bizottság munkájá­val, munkastílusával kapcsolatos következő javaslatok azonnali és folyamatos érvényesítését java­solja a pártbizottságnak: . — a politikai munka tervezése legyen körültekintőbb, rugalma­sabb, a tényleges politikai szük­ségletet és az indokoltságot job­ban figyelembe vevő, — fokozni kell a megyei párt- bizottság demokratizmusát, a munka nyíltságát, a nyilvánossá­gát, a vita is részletesen jelenjen meg a megyei lapban, — a végrehajtó bizottság ülé­sének vitája, a „döntéshez vezető út” kerüljön ismertetésre a párt- bizottság előtt, gyorsabb és rész­letesebb tájékoztatást kapjon a pb és vb munkájáról. A pártbi­zottsági ülésről a pártszervek és szervezetek időben és részletes tájékoztatást kapjanak, — a munkastílus változtatásá­nak fontos feltételeként igény van arra, hogy a pb kevesebb ki­bővített ülést tartson, á döntést követően ha kell, aktívát, vala­mint arra, hogy az ülések oldot­tabbak, kevésbé hivatalosak le­gyenek, erősödjön a munkajel­leg, — a hatáskörbe tartozó sze­mélyi kérdések eldöntése előtt a testületi tagokkal az arra illeté­kes megyei párttisztségviselők időben folytassanak konzultáci­ót, több oldalról mutassák be a változtatás okait, — csökkenjen a munkában az írásbeliség, növekedjen a szóbeli előteijesztések száma, meg kell szüntetni az írásbeli előterjesztés és a szóbeli kiegészítés közötti átfedést, — a megyei pártbizottság tit­kárai többet találkozzanak a pb- tagokkal üléstermen kívül is, — biztosítani kell, hogy a pb- tagok kérdéseket tehessenek fel egymáshoz, a pb tisztségviselői­hez, apparátusához, azokra megfelelő módon kapjanak vá­laszt, — az ülések időtartamára vo­natkozóan egyaránt elhangzott a rövidítésre és a megfelelő, akár több idő biztosítására vonatkozó igény is, — az előteijesztések gyakrab­ban tartalmazzanak alternatívá­kat, — emberközpontú, az önálló­ságot biztosító kapcsolatokat szorgalmaznak a párt és társa­dalmi szervek között, — a vita összefoglalója rövid, tömör legyen, és egyértelmű el­igazítást adjon a születendő dön­téssel kapcsolatban, — célszerű behatárolni és kö­vetkezetesen betartani a hozzá­szólás időtartamát. Néhány gon­dolat elmondására legyen lehe­tőség a pulpitus igénybevétele nélkül is. A munkabizottság javasolja, hogy a következő felvetések — az érvényesítés érdekében törté­nő kidolgozásra — kerüljenek továbbításra a pb munkastílusá­val foglalkozó munkabizottság­hoz: — javítani kell a pártbizottsági tagok vitakészségét, a vitakultú­rát, erősíteni kell szerepüket a döntéselőkészítésben, döntés- hozatalban, a végrehajtás meg­szervezésében, — fejleszteni kell a testület ön­korrekciós képességét, el kell hagyni a munkastílus élet által meghaladott elemeit, — szükséges a végrehajtó bi­zottsági ülések állandó meghí­vottal összetételének áttekinté­se, az előteijesztések titkári lát- tamozása funkciójának tisztázá­sa, — a pártbizottsági tagok rend­szeresebben kapjanak megbízást a pb elé kerülő témák előkészíté­sében, a végrehajtás ellenőrzésé­ben, annak megszervezésében. Kapjanak lehetőséget arra, hogy esetenként részt vehessenek a vb ülésén, — felül kell vizsgálni és mini­málisra kell csökkenteni, illetve meg kell szüntetni a pártbizott­ság és a különböző szervek, szer­vezetek vezető testületéiben való kölcsönös képviselet kérdését, — a testület döntései után gyorsuljon a végrehajtásban érintettek tájékoztatása. Fejti György felszólalása A végrehajtó bizottság írásos je- gyei tanács pártbizottság titkára, Ó- lentese, valamint a szóbeli kiegészí- dór Ldszlóné, a Parádi Üveggyár tés igen élénk, újabb gondolatokat, alapszervezeti párttitkára, Sós Ta- érveket váltott ki a vitában, amely- más, a KISZ Heves Megyei Bizott­ben részt vett Juhász István, az egri ságának első titkára, Bódi Béla, a Finomszerelvénygyár pártalapszer- Gagarin Hőerőmű Vállalat vezéri- vezeti titkára, Szabó István, a me- gazgatója, Vájná Béláné, a Mátravidéki Fémművek raktárve­zetője, dr. Vasas Joachim, MSZMP Heves Megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának igazgatója, Farkas Sándor, az SZMT vezető titkára, Németh László, az MSZMP Eger Városi Bizottságának első titkára, Tóth Mihály, a TESZÖV elnöke, Juhász Lajos, az MSZMP Heves Városi Bizottságának első titkára, Virág Károly, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának titkára, Ambrus József, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának osztályveze­tője, Rajki Sándorné, a Központi Bizottság tagja, Kónya Lajos, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Gyön­gyös Városi Bizottságának első tit­kára, Ari János, a pélyi termelőszö­vetkezet alapszervezeti párttitkára. Szót kért Fejti György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára is. — Örülök, hogy élő, eleven kérdésekkel foglalkoznak — hangsúlyozta a bevezetőjében a Központi Bizottság titkára. — Vitáfuk olyan érzést váltott ki bennem, hogy kezdünk politizá­ló párthoz hasonlítani. Az a véle­ményem, hogy a munkabizottság igen alaposan, elemzően végezte el feladatát, nemcsak az eredmé­nyeket vette számba, hanem reá­lián és kritikusan szólt a gondok­ról, a tennivalókról is. Ézután arról szólt, hogy ma­napság rendkívül gyakran hall­juk azt a kifejezést, hogy nagy a várakozás a különböző dönté­sekkel kapcsolatban. Javasolta, hogy a kifejezést Heves megyé­ben is töröljék ki a szónoki szótá­rakból. S miért? Mert ma olyan világban élünk, amikor nincs idő várakozni. Sajnos még ma sincs megfelelő időmértékünk, pedig a politika egyik művészete, hogy időben döntsünk. Vitatkozni ter­mészetesen lehet és kell is, de jö­vőnk sorsának alakulása elsősor­ban attól függ majd, hogy érvein­ket, szavainkat milyen tettekkel váltjuk valóra. Vitatkozzunk és cselekedjünk. Úgy tapasztalom, hogy erre Heves megyében eltö­kélt szándék van. A vitában elhangzottakra Barta Alajos első titkár adott vá­laszt. Összefoglalóját azzal zárta, hogy mivel megoszlottak a véle­mények arról, hogy pártbizottsá­gi ülésen vagy pártértekezleten kerüljön-e sor a megújulási program kidolgozására, megvi­tatására, így döntsenek a pártbi­zottság tagjai a két lehetőség kö­zül. Kiss Sándornak, a megyei pártbizottság titkárának javasla­tát elfogadva, a döntés titkos sza­vazással történt. A szavazás után Nagy István, a szavazatszedő bi­zottság elnöke ismertette az eredményt. Az ötvennégy pártbi­zottsági tag közül huszonkilen­cen a pártbizottsági ülés mellett döntöttek, így megyénkben nem kerül sor pártértekezletre. Ezt követően Kiss Sándor elő­terjesztése alapján a megyei pártbizottság érdemei elismerése mellett, saját kérésére felmentet­te a párt-végrehajtó bizottsági tagsága, megyei titkári és a párté­pítési és az ifjúsági munkabizott­ság elnöki funkciói alól Virág Károlyt. Ugyancsak Kiss Sándor elő­terjesztése alapján a pártbizott­ság megtárgyalta tíz pártbizott­sági tag pártbizottsági tagsága alól való felmentését. Ezek a kö­vetkezők: Dorkó József, Gyenes Imre, Király Józsefné, Lécz De- zsőné, Márton Istvánná, Molnár György, Pálinkás Ferenc, Pethes István, dr. Popovits Józsefné és Szabó Istvánné. Azután megszavazta a jelölő bizottság alakítását, amely a kö­vetkező pártbizottsági ülésen tesz javaslatot az új pártbizottsá­gi tagok kooptálására, a megyei végrehajtó bizottság új összetéte­lére, az első titkár és a titkárok személyére. Határozott arról is a pártbi­zottság, hogy ajelöltek listája je­lenjen meg a Népújságban azzal a felhívással, hogy a megye párt­közvéleménye észrevételeit, ja­vaslatait hozzájuk szóban vagy írásban eljuttathassa. Végezetül bejelentette, hogy az MSZMP Heves Megyei Bi­zottsága várhatóan október 13- án tartja következő ülését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom