Népújság, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-23 / 228. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évfolyam, 228. szám ÁRA: 1988. szeptember 23., péntek 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Napirenden: a megújulás Ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Heves Megyei Bizottsága A párt vezető testületének munkája és továbbfejlesztésének feladatai — Személyi kérdések Tegnap, szeptember 22-én ülést tartott Egerben a Magyar Szocialista Munkáspárt Heves Megyei Bizottsága. A pártbizottság tagjait, valamint a meghívott vendégeket — közöttük Fejti Györgyöt, az MSZMP KB titkárát, Rajki Sándornét, a Központi Bizottság tagját — Kiss Sándor, az MSZMP He­ves Megyei Bizottságának titkára köszöntötte. Ezt követően a pártbizottság megtárgyalta az általa kiküldött munkabizottság jelentését, és javaslatait a párt vezető testületének munkájáról és tovább­fejlesztésének feladatairól készült jelentést. Az írásos anyaghoz a végrehajtó bizottság megbízásából Barta Alajos, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának első titkára fűzött szóbeli kiegészítést. A megyei pártbizottság 1988. jú­nius 14-i ülésén úgy határozott, hogy munkabizottságot küld ki a politikai munka megújulása jobb személyi feltételei megteremtésére. A mun­kabizottság beszélgetést folytatott a megyei pártbizottság tagjaival, a vá­rosi, a városi jogú pártbizottságok, valamint több üzemi községi pártbi­zottság pártalapszervezet-vezetői- vel, továbbá a megye állami, társa­dalmi szerveinek tisztségviselőivel. A megkérdezettek egyetértéssel, helyesléssel fogadták a pártbizottság elhatározását. Azt indokoltnak, idő­szerűnek, hasznosnak tartották. Mint a végrehajtó bizottság írásos je­lentése hangsúlyozza, a vélemények, javaslatok tartalma a minősítés irá­nya az érintettek helyzetétől, isme­retétől, tapasztalatától függően el­térő volt. Jellemző volt rájuk az őszinteség és a felelősségérzet. A véleményekből többek között azt a tapasztalatot szűrte le a bizott­ság, hogy megyénkben a párttagság, a pártonkívüliek többsége is azono­sul az országos pártértekezlet állás- foglalásával. Elsősorban a változta­tás szándékát illetően érződik annak hatása, de kevésbé a változás módjá­val, a konkrét cselekvéssel kapcsola­tosan. A tenniakarás, a cselekvési készség mellett változatlanul jelen van a várakozás, pesszimizmus, a ké­tely, a bizonytalanság is. A párttagság, a pártszervezetek indokoltnak tartják, sürgetik az elő­rehaladást, az átalakítás gyorsítását, de azt gyakran kívülről, az irányító szervektől várják. Néhány helyen ta­pasztalható kedvező elindulás mel­lett kevés a helyi tennivalókban a kezdeményezés, nem megfelelő a he­lyi politikai kérdések önálló kezelé­se, amelyet összefüggésbe hoznak a területi pártszervek részéről megnyil­vánuló késlekedéssel is. Barta Alajos szóbeli kiegészítése Az országos pártértekezlet félre nem érthetően fogalmazta meg azt az alapvető követelményt, hogy a párt egész működését meg kell újíta­ni, korszerűbbé, hatékonyabbá kell tenni. Ez a megye párttagságának egyetértésével találkozott, kedvező fordulatot, bizakodást váltott ki a megye korábban romló, várakozó politikai hangulatában. Ugyanakkor kezdetét vette egy újfajta várakozás is, amely azt fejezte ki, hogy a me­gyei vezetés levonja-e a szükséges konzekvenciákat, milyen kezdemé­nyezései lesznek a politika megújítá­sára, a személyi feltételek megte­remtésére — kezdte szóbeli kiegészí­tését Barta Alajos, majd így folytat­ta: Az országos pártértekezlet állás- foglalása és a megyei pártközvéle­mény akarata egyaránt arra késztet­te és kötelezte a megyei pártbizott­ság vezetését, illetve a megyei párt- bizottságot, hogy felelősen gondolja át a megújulás megyei feladatait. A megyei pártvezetés maga is így gon­dolta. Kezdettől fogva ez volt a szán­déka, elhatározása. A megyei pártbi­zottság a június 14-i ülésén megálla pította, hogy a megyében is szükség van a megújulás személyi feltételei­nek megteremtésére és a munkastílus megjavítására. Egyben elhatározta, hogy önvizsgálatot tart: áttekinti sa­ját összetételét, a végrehajtó bizott­ság és a tisztségviselők személyét érintő káderkérdéseket, s megfogal­mazza saját feladatait. Ekkor általános volt az a véle­mény, hogy a megye gazdasági-tár­sadalmi és politikai helyzete nem te­szi szükségessé megyei pártértekez­let összehívását, a megújulás politi­kai, személyi feltételei pártbizottsági ülés keretében is megteremthetők. Most is azt kell mondani, hogy az ak­kori politikai helyzetben a pártbi­zottság döntése reális volt. A pártbizottsági ülés előkészíté­sére — az első titkár vezetésével — munkabizottságot küldött ki, amely a lehető legdemokratikusabb mó­don, megbízásának megfelelően vé­gezte el feladatát. Az elemző-előké­szítő munka számos politikai tanul­sággal is szolgált. Szóbeli kiegészíté­semben tulajdonképpen ezeket gon­dolnám tovább, illetve egészíteném ki. Párbeszéd az emberekkel A továbbiakban arról szólt a párt- bizottság első titkára, hogy az embe­rek közérzetét, a politikai hangula­tot, az embereknek a párthoz való viszonyát döntően meghatározza az ország gazdasági helyzete, az élet- színvonal romlása. Megyénk lakos­sága is nem kevés aggodalommal éli át az infláció terheit, az áremelkedé­seket, a megélhetés súlyosbodó gondjait. Nap mint nap tapasztalhat­juk a feszültségek növekedését, az elégedetlenség fokozódását. Helyze­tünk megítélésében újra erősödnek a hangulati elemek. Újra szaporod­nak az országos vezetés felé megfo­galmazott kritikák, felvetések. Kifo­gásolják a vezetés ellentmondásos nyilatkozatait, élesen bírálják az el­lenőrizhetetlen áremeléseket, az adórendszer életszínvonalra és a tel­jesítményekre gyakorolt negatív ha­tásait, a bős-nagymarosi vízlépcső körüli huzavonát, de megfogalmaz­zák a mecseki bányászsztrájk kezelé­sével kapcsolatos egyet nem értést is. És még sorolhatnám tovább. Napjainkban igen nehéz megér­tetni és elfogadtatni, hogy helyze­tünk hosszabb távon is áldozatokat igényel, és rétegenként, de egyénen­ként is eltérő terheket jelent. Gazda­ságpolitikái válaszaink, lépéseink az életszínvonalra gyakorolt negatív hatások miatt ellenérzést váltanak ki. Ebben az objektív helyzetben nem feledkezhetünk el arról, hogy a politikai munka egyik legfontosabb feladata ma az emberekkel való fo­lyamatos párbeszéd, a feszültségek oldása és mérséklése. Ez a munka nagyon sok emberséget, politikai bátorságot igényel mindnyájunktól. Ha röviden akarnám kifejezni ma­gam, azt mondanám: nyílt, politizá­ló, emberközpontú pártmunkára van szükség. Ennek pedig elenged­hetetlen feltétele — az alkalmas ká­derek kiválasztásán túl -, hogy fel­szabadítsuk erőinket, politikai ener­giánkat az ügyintézéssel járó bürok­ratikus terhek alól, és azokat az élő, eleven politizálásra fordítsuk. Nem lehetünk ügyintéző párt, de ehhez el kell sajátítanunk a politikai jellegű működés tudományát. Hasonlóan fontos — az elmúlt he­tek jelzéseiből leszűrhető — azon ta­nulság is, hogy fordulatra van szük­ség a megye párttagságához fűződő kapcsolatainkban is. Napra készen kell észlelni, érzékelni, éreznünk, hogy mi foglalkoztatja párttagsá­gunkat, milyen kezdeményezéseik és kérdéseik vannak, s ezekre időben kell reagálnunk. Rendszeres eszmecserék Arra van szükség, hogy mi is rendszeressé tegyük a párton belüli konzultációkat, eszmecseréket, vitá­kat, amelyeken aktívan és gyakrab­ban részt kell venniük a pártbizottsá­gok vezetőinek, tagjainak, appará­tusaik dolgozóinak. Megfogalmazó­dik az igény kommunista aktívák tartása iránt is. Fontos feladatunk a párttagság önbizalmának erősítése. Mindig, az eddigieknél pontosabban tudják, mit akarunk tennni,illetve mit miért teszünk. Lássák, hogy ami őket foglalkoztatja, arról van véle­ményünk, és készek vagyunk ezek­ről velük közösen gondolkodni. Ma-’ gatartásu'nkkal, kiállásunkkal bizo­nyítani kell, hogy nyitottak vagyunk a megújulási folyamat felgyorsítását célzó minden felelős kezdeménye­zés mérlegelésére, megvitatására, támogatására. Elengedhetetlen az ideológiai megújulás is. Rendkívül fontos szá- ■ munkra, hogy nézzünk szembe azokkal a figyelmeztető jelekkel, amelyeket a közelmúlt felmutatott. Napjaink bonyolult, ellentmondá­sos, feszültségekkel, nehézségekkel teli világában nehéz az eligazodás. Ideológiai tételeink egy része meg­kopott, korábbi formájában nem áll­ja meg helyét. Az új válaszok megfo­galmazása is késik, így határozatlan­ság, elbizonytalanodás alakult ki az emberek és a párttagság körében is. Fontos politikai tapasztalatnak tartom azt is — egyébként szól róla az előteljesztés -, hogy nagy az igény az olyan testületi tagok és vezetők iránt, akiknek van önálló politikai­emberi arculatuk. Van önálló véle­ményük, és ugyanakkor készek, ké­pesek vállalni, képviselni megbízóik véleményét, majdan a testületek döntéseit. Az elbeszélgetések során arról győződhettünk meg, hogy igazán csak az ilyen kádereknek van tekin­télyük, megbecsülésük mind a párt­testületeken belül, mind pedig a szé­lesebb pártközvélemény előtt. Meggyőződésem, hogy csak az ilyen testületi tagok és tisztségvise­lők esetében alakulhat ki az a párton belüli közmegegyezés — többségi egyetértés -, amely hitelt és bizalmat, önbizalmat és erőt ad a testületek­nek és a vezetőknek munkájukhoz. Ezt nem lehet figyelmen kívül hagy­nunk a kádermunkában, különösen most nem, amikor — többek között — a megújulás személyi felételeiben kell elhatározásra jutnunk. A meg­mérettetést vállalni kell. Mindezt a közvélemény is igen kritikuan szemléli, ahogy ezt ugyan­csak tapasztalhatjuk, különösen az utóbbi időben. Szigorú követelmé­nyek fogalmazódnak meg a vezetés­sel szemben. Határozottságot, poli­tikai bátorságot, elszántságot köve­telnek. Az irányítóktól magasabb munkakultúrát és politikai szaksze­rűséget várnak. Ezután szólt azokról a vélemé­nyekről, amelyek a megyei pártbi­zottság első titkáráról, titkárairól, munkájukról megfogalmazódtak. A továbbiakban Barta Alajos be­jelentette, hogy Virág Károly azzal a kéréssel fordult a pártbizottsághoz, hogy mentsék fel a megyei párt vég­rehajtó bizottsági tagsága megyei tit­kári, valamint a pártépítési és az ifjú­sági munkabizottsági elnöki funk­ciói alól, és korkedvezménnyel nyu­gállományba vonulhasson. Barta Alajos meleg szavakkal méltatta Vi­rág Károly négy évtizedes munkáját. Mindig is a párt, a szocializmus iránt elkötelezett kommunistaként dolgo­zott — hangsúlyozta Barta Alajos -, és nemcsak megbízhatóságával, szorgalmával, hanem emberi maga­tartásával is kivívta környezetének és a társadalomnak az elismerését. Igaz, hogy nyugállományba vonul, de a párt továbbra is számít nagy élettapasztalatára, munkájára. Hatékonyabb munkamegosztást A pártbizottság személyi összeté­telével kapcsolatban még két kér­désről szólnék. Nevezetesen: tájé­koztatom a pártbizottságot, hogy a XIII. kongresszust megelőző 1985. évi pártértekezletünkön a pártbi­zottság testületében 34 százalékos cserélődésre került sor. Azóta az el­múlt 1988. június 14-i ülésünkön öt, azt megelőzően két tagot kooptál­tunk. Jelenleg két hely üres. A meny­nyiben a pártbizottság elfogadja a felmentésekre vonatkozó javaslatot, úgy a ciklusidőszakban 30 százalé­(Folytatás a 3. oldalon) A Minisztertanács ülése A Minisztertanács csütörtöki ülésén előterjesztéseket hallga­tott meg a bírósági cégnyilván­tartásról szóló törvényerejű ren­delet módosításáról és az 1990. évi népszámlálásról szóló törvé­nyerejű rendelet tervezetéről. A kormány úgy határozott, hogy a javaslatokat az Elnöki Tanács elé terjeszti. A Minisztertanács határoza­tot hozott a gazdasági érdeke­gyeztetés intézményesítéséről, az Országos Érdekegyeztető Ta­nács létrehozásáról A kormány elfogadta a ma­gyar-román államközi kapcsola­tok fejlesztésének és kiszélesíté­sének munkaprogramját, továb­bá az állami ifjúságpolitikai fel­adattervet. MTI Grósz Károly fogadta Axel Norbert Zargest Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke csü­törtökön a Parlamentben fogadta a hivatalos látogatáson Magyaror­szágon tartózkodó Axel Norbert Zargest, az Európa Parlament kép­viselőjét, aki az elmúlt napokban Magyarország és az EGK közötti kapcsolatok fejlesztéséről tárgyalt hazánkban. A SZOT elnöksége tárgyalta Csütörtökön ülést tartott a Szakszervezetek Országos Taná­csának elnöksége. A téstületet a napirendi pontok megvitatása előtt Nagy Sándor, a SZOT főtit­kára tájékoztatta a kormány és a SZOT képviselőinek szerdai megbeszéléséről, az ott született megállapodások­ról, illetve a továbbra is nyitva maradt kérdésekről. Az elnökség végezetül közle­ményt fogadott el a kormány és a SZOT képviselőlóinek szerdai tanácskozásáról, melyet lapunk 2. oldalán olvashatnak. Jubileumi esemény Reumatológusok vándorgyűlése Egerben Hatvan éves az idén a Magyar Reu­matológusok Országos Egyesülete, így mostani hagyományos vándorgyűr lésük jubileuminak tekinthető, s külön örömünkre szolgál, hogy ezt ezúttal Egerben rendezik meg. Természetesen ez nem csupán a véletlen műve, hiszen megyeszékhelyünknek jelentős ha­gyományai vannak ebből a szempont­ból, az országosan kiemelt gyógyhe­lyek közé tartozik a város. Talán elég csak azt a tényt említeni, hogy annak idején itt jött létre az országban másod­szor önálló reumatológiai osztály a kórházban. Hazánk minden tájáról érkeztek a résztvevők a vándorgyűlésre, sőt a szervezők külföldön élő magyar nem­zetiségű szakembereket is meghívtak. Közülük ezt a Szovjetunióban tevé­kenykedő Alekszander Erdész, azaz Erdész Sándor fogadta el, s a tegnapi megnyitón már köszönthették is a kol­légái. A színhelyen, az MSZMP oktatási igazgatóságán reggel gyülekeztek a re­umatológusok. Az előtérben az Orvosi Műszergyártó Szövetkezet tart folya­matosan gyógyászati segédeszköz be­mutatót. A késve érkezők vagy az ülés alatt kávézgatók pedig zártláncú vide- oközvetítésen követhetik nyomon a történteket. A kongresszus védnökei Barta Ala­jos, az MSZMP Heves Megyei Bizott­ságának első titkára, Schmidt Rezső, Heves Megye Tanácsának elnöke és dr. Kozma József, a Heves Megyei Tanács VB egészségügyi osztályának megbízott vezetője. A megnyitón dr. Kozma József emelkedett először szó­lásra, s a vendéglátók nevében köszön­tötte a megjelenteket. Beszédében ő is kitért arra, hogy Eger történelmi ha­gyományai indokolják, hogy itt kerül­jön sor a vándorgyűlésre. Szólt arról, hogy megyeszékhelyünk lassan-lassan az ország egyik kongresszusszékhelyé­vé válik, hiszen a közelmúltban számos ilyen esemény gazdái voltunk, s ezek közül sok egészségügyi témájú is akadt. Ezután professzor dr. Gömör Béla, a Magyar Reumatológusok Egyesülete elnöke lépett a szónoki emelvényre, hogy a programot ismertesse. El­mondta, hogy a három nap alatt két té­makörrel: a magyar reumatológia és fi­zioterápia történetével, valamint a lágyrész-reumatizmussal foglalkoz­nak. Néhány előadás azonban más te­rületekbe is betekintést enged, s az el­nök örömmel nyugtázta, hogy más szakmák képviselői, így pszichológus, gyógytornász, sőt történész is a hallga­tóság elé lép. A megnyitón kis ünnepségre került sor, amelyen a vendéglátók dr. Gömör Bélától átvették az egyesület ajándé­kát, s emléklapot kaptak azok a részt­vevők, akik a legrégebben látogatják a kongresszusokat. Ezek után kezdődött meg a munka, elsőként a referátumokkal. Közöttük szólalt fel Sugár István és Agya gás i De­zső Egerből. Előbbi Markhot Ferenc vármegyei főorvos terápiás javaslatait ismertette, amely 1764-ben keletke­zett az egri termálvíz gyógyászati fel- használására, utóbbi a helyi reumato­lógia és fizioterápia történetéhez adott adalékokat. Majd három napon ke­resztül tartanak az előadások, amelye­ket viták tarkítanak. Megemlékeznek az egyesület eltelt hatvan évéről, na­gyító alá veszik Magyarország gyógyvi­zeit, s természetesen az egyéb gyógy­módokat is. Az Egerben töltött idő alatt lehető­ség nyílik kikapcsolódásra és kulturális programokra is, többek között a híres Török fürdő végig a vendégek rendel­kezésére áll. A kongresszus szombaton délben fejezi be munkáját. A vándorgyűlés alatt az Orvosi Műszergyártó Szövetkezet be­mutatóját tekinthetik meg az érdeklődők (Fotó: Szántó György)

Next

/
Oldalképek
Tartalom