Népújság, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-22 / 227. szám

4.

KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS

NÉPÚJSÁG, 1988. szeptember 22., csütörtök

Az egri főiskola jubileuma

Az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola negyvenegyedik tanévét kezdte el, s most ünnepli fennállásának 40. évfordulóját. Mielőtt az olvasó kétkedne, számolgatna, előrebocsátom: dr. Szűcs László főigazgató megmagyarázza a rejtélyt. Számomra sokkal lényegesebb kérdésnek látszik, hogy ez a négy évtized sok vagy kevés a felsőoktatási intézmény számára, honnan indult, s hová tart a tanárképzés Egerben. A főigazgatóval annál könnyebben értettünk szót ezekről a problémákról, mivel 1950 óta, harmincnyolc esztendeje tevékenykedik itt, és ebben a beosztásban 1966 óta dolgozik. így hát a folyamatokat személyes sorsaként is átélte.

— Az első tanévnyitót főiskolánk 1948. október 22-én tartotta Debrecenben — emlékezik meg a kezdetekről— s következő esztendőben, 1949-ben költözött át Egerbe. Jellemző adat, hogy 110 hallgatóval, két főállású és 15 óraadó tanárral kezdtünk. Jómagam negyedik irányítója vagyok az intézménynek; Kiss Tihamér volt az első, aki csak néhány hónapig vállalta ezt a tisztséget, majd Némedi Lajos és Szántó Imre következett.

— Miért jött át ilyen hamar annak idején a főiskola Egerbe?

— A döntés hátteréről nincsenek adataink. Nagy valószínűséggel társadalmi és politikai szempontok is közrejátszottak: a kis barokk város életét kívánták ezzel megpezsdíteni. Ezenkívül Debrecenben a felsőoktatásnak már bőven voltak bázisai, így valószínűleg nem látszott célszerűnek egy újabbat megerősíteni.

— Tudom, hogy nem könnyű dolog, de mégis, hogyan vonná meg röviden az elmúlt négy évtized mérlegét?

— Azt látom legfontosabbnak, hogy kialakult egy hatalmas tanárképző központ, amelyben már 25 ezer általános iskolai tanárnak adtunk diplomát. Ha korszakolni kívánnám az eltelt időszakot: az első 15 év után stabilizálódott a tanárképzési szerkezet. Jóformán minden variációt kipróbáltunk, tanítottunk kettő, illetve négyéves rendszerben, a hallgatók vállalhattak egy vagy három szakot. Mire megállapodtunk ott, ahol most tartunk: két szak négy esztendeig, addigra 1964-et írtunk.

— Gondolom ezzel párhuzamosan jelentős háttérmunkát kellett végezni, a tanári kar sokat tett a fejlődésért.

— Úgy 1970-től alakult ki egy intenzív tudományos élet a főiskolán. Azelőtt is próbálkoztunk, de a főhatóságunk nem tartotta ezt fontosnak, azt mondták: „Ti csak tanítsatok!”. Viszont enél- kül nincs felsőoktatás, így mindenképpen szükség volt a kutatásokra, publikálásokra. A hetvenes évek eleje óta intézményünkben két tudományok doktora címet viseltek, 25-en tették le a kandidatúrát, s mintegy százan szerezték meg az egyetemi doktori diplomát. Egyúttal több mint kétezer különböző cikket, tanulmányt jelentettek meg, csak a saját tudományos közleményeinkben, aminek már a 18. köteténél tartunk. Leszögezhetjük, hogy ha mindez nincs, akkor főiskolánk hatása, súlya, tekintélye is sokkal kisebb volna.

— Mindabból, »amit elmondott, két következtetést kell levonnom. Az egyik az, hogy nagyon szép eredményeket értek el, a másik pedig, hogy a sokáig tartó kialakulatlanság rányomhatta a bélyegét az általános iskolai képzésre. Ilyen összefüggésben ezek az útkeresések magyarázzák némileg az alapképzés hiányait.

— Habár intézményünk a tanárképző főiskolák között a legidősebb, a felsőoktatásban fiatalnak számít. A felezővonal, a magunkratalálás a mondottak szerint a hatvanas évek elején történt. Iskolarendszerünk átalakulásával óriási nyomás nehezedett ránk, hiszen ott volt az általános iskola és nem volt pedagógus. Nagyon nehezen állapodtunk meg, jutottunk lélegzetvételhez. Együtt születtünk az általános iskolával, így ki is kellett szolgálnunk azt. A képzés például először háromévesnek indult, majd sürgősen leszállították két évre, mert nem volt elég tanár.

— Teljes értékűnek tartja-e az ilyen gyorsan szerzett diplomát?

— Akkor is volt sok tehetséges ember, talán csak az lehetett a probléma, hogy nem volt elég idejük magukba szívni az alapokat. Meg aztán mi sem rendelkeztünk olyan háttérrel. Ma már az egyetemek mellett sincs sok szégyenkeznivalónk. Ezért is merült fel az egységes tanárképzés gondolata, vágysz egyetemi szintű képzés bevezetése.

— Nem érintettük még a levelezőképzés ellentmondásait, pedig annak idején nagyon sokan, de még most sem kevesen a munka mellett szerzik meg a diplomát.

— Jelenleg hazánkban az általános iskolákban dolgozó pedagógusok fele levelezőn végzett. Nagyon elszomorítónak tartom ezt. Sok éven át túlhaladta létszámuk a nappalisokét. Pedig mondanom sem kell, hogy nem egyenértékű a két képzési formában szerzett tudás. Például 1964- ben 140 nappali hallgatóra 500 levelezős jutott, a hetvenes évek közepén háromezer levelezősre ezer nappalis. Megálljt kellett parancsolnunk ennek a folyamatnak. 1975 körül határoztunk úgy, hogy mennyiségi igény ide vagy oda: fokozni kell a minőséget. Azt hiszem, ez sikerült, hisz az utóbbi másfél évtizedben szakmailag is szépen előreléptünk.

— Ennek ellenére még elég magas a levelezőképzés aránya. Miért kellett ilyen szinten tartani?

— Sajnos szükség van rá, a magyar oktatásügy tragédiájának tartom, hogy ennyi képesítés nélküli tanítja a gyermekeket,

Szűcs László: — Kialakult a tanárképzés szerkezete a négy évtized alatt.

(Fotó: Perl Márton)

még a felső tagozatban is. Egyrészt nagyon sok tanítót kellene átképeznünk szaktanárrá, másrészt meg kell adni a lehetőséget azoknak is, akik nem jutottak be a felsőoktatásba, de szeretnének pedagógusok lenni.

— Pedig gondolom nem kis terheket rak az intézmény vállára ez a forma.

— Szinte megoldhatatlan gondjaink vannak ezzel kapcsolatban. Kevés a képzési idő, az a félévenként 50 óra nagyon szűkös. Levelezős hallgatóink nagyon nehezen birkóznak meg a magántanulói feladatokkal, és kellően nem tudjuk honorálni tantestületünk tagjainak az óráikat. Szégyellném kimondani, hogy mennyit adunk például egy szombat-vasárnapi levelező oktatásért. A kényszer vagy a kötelességtudat miatt vállalják csupán oktatóink.

— A hallottakkal kapcsolatban rögtön felmerülhet, hogy milyen vegyes lehet ma egy általános iskolai tantestület. Lehet, hogy ez is az oka a megtorpanásnak?

—Több oly an tanári kar lehet, ahol ez valóban probléma. Nem túl nagy ma a pálya presztízse és anyagi megbecsülése. Számomra mégis meglepő, hogy mennyien jelentkeznek hozzánk. Az idén nyáron például 380 helyre 1300-an adták be jelentkezésüket.- Ezenkívül hatszázan átirányítással kopogtattak hozzánk: rengetegen jelölték meg másodikként az egri főiskolát. Úgy látom, sok fiatalban él a pedagógussá válás iránti igény.

— A szülők és gyermekeik távlatokban gondolkodnak. Nem lehet-e, hogy ez alapján prognosztizálni lehet e hivatás súlyának növekedését?

— Ebben reménykedem én is. No, persze be kell kalkulálni, hogy többen csak diplomát szeretnének szerezni, s úgy érzik, hogy egy tanárképző főiskolában könnyebb ez, mint mondjuk az orvosi egyetemen. Rosszak ma a pedagógusok életkörülményei, de a felvételizők nem az én szememmel látnak. Mert, szerintem mondjuk egy iijú tanár házaspár nem, vagy alig tud megélni a fizetéséből.

— Jelentős mutató a fiúk érReumatológusok tanácskozása Egerben

Eger az országos jelentőségű gyógyhelyek közé tartozik. Mindez gyógyvizeinek és az erre épített intézményeknek köszönhető. A település reumakórházát 1965-ben adták át, s ez jelenleg 48 ágyas.

A gyógyítás látványos része a Török fürdő épületéhez köthető. Medencéinek vizei enyhén radioaktívak, s ionizáló hatásuk miatt alkalmasak arra, hogy az ízületi gyulladásokat csökkentsék. Itt fizikoterápiás kezelések is folynak.

A betegeket a megyéből fogadják, s a szűkös elhelyezési lehetőségek miatt sokan akadnak, akik hosszú évekig várnak sorukra. A páciensek mégis szeretik ezt a helyet, jóllehet például az ORFI szakmai lehetőségei magasabbak, mégsem vágyódnak el innen. Természetesen ez nem a véletlen műve, hiszen a városban hosszú idő óta végeznek kutatásokat e víz gyógyászati alkalmazásával kapcsolatban. Ez a kérdés már évszázadok óta foglalkoztatja az embereket. Már Evli- ja Cselebi 1664-65-ös egri útjáról szóló beszámolójában helyet kap, hogy az egri hévizűfürdők a rühösséget és a vérbajt is gyógyítják. Azóta konkrétabb és pontosabb tudományos eredmények születtek. így rögvest ki kell igazítani Cselebit, hiszen az újabb tapasztalatok szerint ez a víz nem gyógyíthatta a vérbajt, csupán rövid ideig enyhítette az abban szenvedők fájdalmait.

A megállapítások szerint e gyógyvizek jó néhány ízületi és gerincbetegségre valamint a csontok, izmok, inak és az ideg- rendszer egyes bajaira használhatók. S kedvező hatást érnek el a mozgásszervi elváltozásokkal járó anyagcsere-betegségek s az ízületi megnyilvánulásokkal kísért kötőszöveti és bőrbetegségek esetében is. Ezt támasztja alá, hogy a reumaosztályon megforduló páciensek negyven százaléka igen jól, további negyven százaléka kielégítően javult a reumakórház indulásának éveiben is. Ez igazolta, hogy érdemes e* vízzel foglalkozni.

Hogy az egri reumatológusok munkáját a szakmában is elismerik jelzi az is, hogy az idén hatvanéves Magyar Reumatológusok Egyesületének jubileumi vándorgyűlését rendezik meg Heves megye székhelyén, az oktatási igazgatóságon szeptember 22. és 24. között. A tudományos program keretében 88 előadás hangzik el a magyar reumatológia és fizikoterápia történetéről, illetve az úgynevezett lágyrész reuma- tizmusról.

Dr. Bereczki János, a reuma- osztály osztályvezető főorvosa, a rendezőbizottság elnöke úgy véli, ez az esemény jó alkalmat kínál arra is, hogy a mintegy 380 vendéget megismertessék az egri fürdőkultúra és reumatológia helyzetével, törekvéseivel. Ugyanakkor a tudományos tanácskozás történeti visszatekintéssel foglalkozó része hozzásegíthet a szakma belső kohéziójának javításához. Még a többi előadás minden bizonnyal olyan új tapasztalatokat biztosít, amelyeket, már az elkövetkezőket, jól hasznosíthatnak a betegek javára.

Nem feledkezhetünk meg arról a rangos termékbemutatóról, melynek keretében a külföldi és a magyar gyógyszertárak teszik közzé medicináikat, míg az Orvosi Műszergyártó Szövetkezet jóvoltából új berendezéseket is népszerűsítenek a rendezvény helyszínén.

(homa)

Ma: dzsesszkoncert

deklődése a pálya iránt, mert a szokásrend szerint mégiscsak ők a „családfenntartók”.

— Örvendetes, hogy az utóbbi tíz évben fokozatosan, évi egy százalékkal nő az arányuk, mert, nagyon nagy szükség van rájuk a tantestületekben.

— Hogy kezdik a negyvenegyedik tanévet, kérem, soroljon föl néhány jellemző adatot!

— Összesen háromezer hallgatót képez most az egri főiskola. Közülük 1670 a nappalis, itt ezer, a budapesti SZOT-iskolán pedig 360 levelezőt oktatunk. Tizenkilenc tanszéken 224 főállású oktatónk tevékenykedik. Húsz év alatt megduplázódott a hallgatói és tanári létszám. Továbblépni már nem tudunk, mert szinte embertelen és egészségtelen a túlzsúfoltság. A diákjainkat és a tanárokat már le sem tudjuk ültetni. Tizenöt bérelt tantermünk van a városban különböző helyeken. Csupán a fiatalok 35 százalékát tudjuk elhelyezni kollégiumban, mintegy ezer hallgatónk albérletben lakik. Képtelenség, hogy egy főiskola erre építsen. Ha nem kapunk gyors segítséget a várostól, a megyétől, nem adnak át számunkra valamilyen épületet, nagyon nehéz helyzetbe kerülünk. A terv ugyan készen áll a Leányka utcai újabb oktatási épület építésére, de ha a tervek szerint alakul, akkor is két esztendőt kell nélküle kihúznunk. Csak az intézményünkhöz tartozók belátásán, nyugodt magatartásán múlik, hogy még rend van nálunk.

— Sok megoldatlan és ezután megoldásra váró kérdés áll tehát az intézmény előtt. Azt jelenti mindez, hogy válságos a helyzet?

— Erről nincs szó. Kialakult a tanárképzés szilárd váza nálunk, úgy is mondhatnám, az elmúlt évtizedben majdnem a semmiből megbecsült tanárképző intézmény született. Megtanultunk tanárokat képezni. Erre az „acélszerkezetre” rá lehet építeni a még jobbat. Ezt még az sem rendíti meg, hogy nagyon nehéz a fizetések miatt tanárokat alkalmazni, mert még a középiskolákkal sem konkurrálhatunk. A KISZ mellett több öntevékeny diákcsoport alakul ki. A fiatalok érzékenyen reagálnak a társadalmi és politikai élet változásaira. Át kell gondolnunk azt is, hogy ragaszkodjunk-e nevünkhöz, mert már meglazult a Vietnammal való szoros kapcsolat. Jogosan fogalmazzák meg szóban és levelekben, hogy miért nem viseljük valamilyen magyar nagyság nevét.

— Szinte összenőtt Szűcs László az egri főiskolával. Milyen személyes élményei vannak ezekkel az évtizedekkel kapcsolatban ?

— Erről nem beszélek köny- nyen: elfogult vagyok. Ez életem egyetlen munkahelye. 1950-ben léptem be ide hallgatóként, s öt- venhét éves koromban is ide tartozom. Emlékszem még, hogy valóságos romvár volt ez az épület, amikor átvettük, csöpögött be az eső a tetőn. De mára Észak-Magyarország egyik legismertebb tanárképző intézményévé vált. Most már mindenki jól tudja a dolgát, bármilyen gond és kudarc ér is bennünket, úgy érzem, biztos alapokat teremtettünk a tanárképzésben.

Gábor László

— A Magyar Jazz Ouartet koncertezik ma este 7 órától az Egri Ifjúsági Házban. Igazi zenei csemegére számíthatnak nemcsak a fiatalok, hanem e műfajt kedvelő idősek is. Ebből az alkalomból hívtuk fel telefonon Vasvári Pált, a zenekar egyik tagját, aki szívesen vállalkozott a villáminterjúra.

— Szakcsi Lakatos Béla, Csep- regi Gyula, Jávori Vilmos és ön . . . Mióta játszanak együtt ebben a felállásban?

— Augusztusban múlt két éve, hogy megalakultunk. Előtte is zenéltünk már közösen, jó párszor, de az önálló együttes létrehozásának ötlete csak 1986-ban született meg. Azóta nem szerepelünk más zenekarokban — persze ez nem jelenti azt, hogy egyénenként külön nem dolgozunk. Szakcsinak most jelent meg a második nagylemeze az USA-ban, mi pedig Csepregi Gyulával a szaxofonossal és egy lengyel hegedűművésszel járjuk a világot időnként.

— A dzsesszen belül milyen stílusirányzatot képviselnek ?

— Magyarországon egyedülállót, a,,newage-t”. Ez azt jelenti: „új kor”. Nehéz megmagyarázni szavakkal: ez a zene egy sajátos életérzést képvisel, amely keveréke az összes eddigi dallamnak, kultúrának.

— Úgy tudom, a New Age Jazz az első közös nagylemezük.

— Igen, és sokáig is készült. Majdnem két évig. Külön köszönettel tartozunk a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnak, hiszen nagyon rövid idő, röpke három hónap alatt megjelent az LP, augusztus közepe táján. Most koncertturnéra indulunk, korábban Szegeden voltunk, csütörtökön pedig Egerben lépünk fel.

— Városunkban nem először szerepelnek már. . .

— Többször felléptünk a Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán. Nem akarom, hogy dicsekvésként hangozzék, de mindig nagy sikerünk volt. Amennyiben négyszeres visszatapsolást és egy órán át tartó ráadást annak lehet nevezni . . .

— Azt hiszem: igen.JÉs hasonló jókat kívánunk az esti hangversenyre is!

(doros)

Kulturált válás

E

lválok tőled — jelentette be este a vacsoránál feleségének Léc Jenő, miközben ben fel fel sem pillantott kedvenc napilapjából.

— Hogyhogy elválsz tőlem? — csattant föl az asszony, s úgy belevágta a kanalat a hamisgulyás levesbe, hogy Léc Jenő mély vonalaktól barázdált arca tele lett vegetapöttyökkel.

— Nézd anyukám ... — kezdte a férfi, miközben nyakkendőjével gondosan megtörölközött. — Nem kell olyan tragikusan venni a dolgot. Változnak az idők, változnak a vezércikkek, miért pont mi maradnánk a régiek? A gazdaság mai, hogy úgy mondjam, stagnálási periódusában nem engedheti meg magának az ember, hogy egy ilyen öreg nővel éljen együtt. Tudod, hogy a kormány is fiatalít, átszervezik az intézményrendszert, meg minden. Kutya kötelességem, hogy kifejezzem az egyetértésemet, és haladjak a korral.

— Szóval én egy vén csorosz- lya lettem, akivel már nem lehet megjelenni a nyilvánosság előtt, te őrült kakadú?! Tudhattam volna — szepegte —, hogy ez lesz a vége. Neked adtam a fiatalságomat, feláldoztam érted a karrieremet, gyerekeket szültem neked, naponta végigjártam a piacot, hogy ebből az állandóan csökkenő tendenciájú kosztpénzből még a hónap végén is iegalább hamisgulyás levest tehessek a kedvenc napilapod mellé. Csoda, ha közben tönkrementem?

— Nem csoda, Juliskám, nem csoda. Az se csoda,- hogy már az öreg Murugya se fordul utánad a hatodik emelet kettőből. Én már eldöntöttem magamban, hogy képtelen vagy a megújulásra. Hiába küldenélek fodrászhoz, kozmetikushoz, rajtad már a plasztikai sebészet se tud segíteni. Akkor meg mi a fenének az a sok pluszkiadás? Elválok tőled, és kész. Először arra gondoltam, hogy szanállak, de nincs értelme. Néhány hét múlva csődöt mondana a házasságunk.

— Miattam mond csődöt a házasságunk? Miattam? Amikor nálad már hétfőn is csütörtök van? Bezzeg húsz évvel ezelőtt azt se tudtad, hogy udvarolj.

— Ez igaz, de ne feledd, hogy közben elavult a struktúrád. Nem voltál képes a szerkezetváltásra. Nézd meg a szomszédék Macáját! Vele még én is képes lennék a sebességváltásra. Micsoda karosszéria! Nézd meg azt az alvázat, azt az egész temperamentumos mechanizmust! Én fi1 gyelmeztettelek . . .

— Hát persze, de ha pénzt kértem tőled fodrászra, meg kozmetikusra, azt mondtad, inkább hajnövesztőre költöd, nehogy elcsábítsanak. És hol a hajad? Mit kapok én tőled?

— Látod, mindig ez volt a legnagyobb hibád: ki akarsz bújni a felelősség alól. Én nem hibáztatlak, nem keresem, ki a felelős, de most én tettem le a garast.

— Hát ez az, de hova?

— Kérlek, ne személyeskedjünk, ez nem szociálpolitika!

— Rendben van, Jenő, de a lakást nem adom.

— No látod, nem is vagy te any- nyira buta nő, mint amilyennek hittelek. Tiéd a lakás, még albérlőt is vehetsz fel, hogy ki tudd fizetni a rezsijét. Én meg elveszek egy butikot, vagy egy szerződéses üzletet, netán egy kis devizaérdekeltségű panziót a Balaton mellett.

— Te, aki mindig irtóztál az üzlettől? Azt se tudod, hogy száz forintnak kétszáz a fele . . .

— Az tegnap volt, Juliskám, ma már háromszáz. Titokban elvégeztem az adótanfolyamot, és felbruttósíttattam a vállalkozási kedvemet. Még az ÁFÁ-t is kiszámíttattam rá.

— Az étkészlet is az enyém.

— Jó, de minek? Az öregek napközi otthonában kapsz alumíniumkanalat. Elintéztem neked, hogy soron kívül felvegyenek.

— Hálátlan disznó vagy, Jenő!

— A közgazdasági szótár csak hálapénzt ismer, hála címszó nincs benne. Különben lásd, kivel van dolgod, elintéztem neked azt is, hogy amint kimondja a bíróság a válást, átadják a leghűségesebb feleségnek járó Nagy Magyar Anya nevű kitüntetést a gomblyukba tűzhető töviskoszorúkkal.

— Köszönöm neked, Jenő,

igazán nagyvonalú vagy. Akár írásba is foglalhatjuk a megállapodást.

Amikor elkészült az akta hat példányban függelékkel és pótmegállapodásokkal kiegészítve, Léc Jenőné Kicsit Rávett Juliska elzárta a ruhásszekrény fiókjába. Léc Jenő pedig visszaült az újságja mellé az asztalhoz.

— Jenőkém! — szólalt meg az asszony negédes gyöngédséggel. — Kérlek, drágám, olvasd el az újság végét is, ha befejezted a vezércikket!

— Minek? — kérdezett vissza a másik bárgyú képpel.

— Van ott egy kis közlémény a hírek között. Az áll benne, hogy a szomszédék' Macája a korszerű karosszériájával és a balatoni devizaérdekeltségű panziójával együtt hozzáment egy osztrák szállodához.

T. Ágoston László