Népújság, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-20 / 225. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évfolyam, 225. szám ÁRA: 1988. szeptember 20., kedd 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Napirenden a társasági törvény tervezete Ülésezett az országgyűlési képviselők Heves megyei csoportja Honatyáink tájékozódtak az adóreform Heves megyei tapasztalatairól is (Fotó: Perl Márton) A hagyományokkal ellentétben maratoni hosszúságú, egész napos ülést tartott hétfőn az egri Finomszerelvénygyárban az országgyűlési képviselők Heves megyei csoportja. Honatyáink megtárgyalták a tár­sasági törvénytervezetet, az adóreform eddigi tapasztalatait, és fog­lalkoztak a bős-nagymarosi vízlépcső építése körül kialakult ellent­mondásokkal is. A résztvevőket — közöttük dr. Rakonczay Zoltánt, a Környezetvé­delmi és Vízgazdálkodási Minisztérium miniszterhelyettesét, dr. Ku­pa Mihályt, az adóreform titkárság vezetőjét és dr. Weltmann Györ­gyöt, a parlamenti titkárság képviselőjét Kovács A ndrás csoportelnök köszöntötte. Siker­kovácsok Létezik az éremnek — ahogy mondani szokás — egy másik oldala is. Ugyanolyan értékhordozó .szerepe van, mint a párjának, csupán ke­vesebb fény esik rá. Érdem­telenül és érthetetlenül szo­rul a háttérbe mindaddig, amíg egy-egy kirobbanó eredmény, siker felszínre nem emeli ország-világ előtt. * Akkor is — úgy érzem — mintha kárászéletű lenne a megérdemelt reflektorfény. A névtelenség béklyója ne­hezen szakítható kötelék... A televíziós verseny egyik felfedezettjének mondta a zsűrielnök: „Fiam, maga nem tehetséggyanús, maga tehetséges...!” Erre a szak- , mai „ítéletre” aköszönöm már a dobogón hangzott el, méghozzá kétszeresen is. Egyrészt a biztatásért, más­részt a hála jeleként azoknak, akik kitaposták a sikeres sze­replés útját: a tanároknak, a felkészítőknek, a szigorú sze­retettel támogatóknak. Mert nélkülük nem ölt egyedi és sajátos formát a képlékeny ’’vas”, mégha virító parázzsal izzik is. Értő kovácsok nélkül nincs siker, nem gyarapszik tehetséges utódokkal a mű­vészet, a szellemi élet, az ezernyi szakmai közösség. Nem hinném, hogy csupán a szerénység tenné a tehetsé­gek felfedezőinek, tanítói­nak és támogatóinak névte­lenségbe burkolózását. Sok­kal inkább egy beidegződött szokásjog lehet az oka annak, hogy rendre a háttérben ma­radnak. Holott erre semmi szükség nincs, sőt...! Miért lenne önös szerénytelenség büszkén vallani: „Nem hagy­hattam elkallódni, hiszen olyan érzéke, tehetsége van...” Miért nem merjük vál­lalni, hogy az is művészet: meglátni valakiben a jövőt. A következő század mérnökét, természetvédőjét, bányászát, űrhajósát, íróját, művészét, robotfejlesztőjét, sportolóját és embermilliók nevelőjét. Tíz- és tízezren vannak azok, akik aktív dolgozók­ként, megérdemelt pihenésre vonult nyugdíjasokként emelt fővel . mondhatják: lám, előttem az utódom. Az az ifjú, aki leste minden sza­vát, magába szívta a szakma megszerezhető tudását, számtalanszor elleste vala­mennyi mozdulatát, hogy egykoron adhasson, alkot­hasson, kitűnhessen azzal az értékes kinccsel, amely az ér­tékteremtő Élet mesterévé tette. Gondolkodó és emlé­kező emberré, mint azokat — legyenek ők vetélkedősoro­zat győztesei, szak- és felsőbb iskolák végzősei vagy külön­féle ismeretgyarapító tanfo­lyamok hallgatói -, akik örömmel és tisztelettel eme­lik ki a névtelenségből egy­szerű példaképeiket az oly­kor sután vagy meghatóban kimondott szóval: köszö­nöm. A sikerek kovácsai nem lesznek hálátlanok...! Szilvás István Először a társasági törvényter­vezetről volt szó. Dr. Wellmann György egyebek között elmond­ta: ez a szocialista piacgazdálko­dás megteremtését segíti elő. A társadalmi tulajdon fogalmának megváltozásával és a munkanél­küliség kérdésével is együtt jár. Ez a jogszabály nem csodaszer, keretet ad, hogy megfelelő folya­mat induljon el a gazdálkodás­ban. A siker azon is múlik, hogy miként teremtjük meg a társa­dalmi és a jogi körülményeket. Egyebek mellett megoldásra vár a tőzsdejog kialakítása, s a kül­földi tőke szempontjából egy be­ruházásvédelmi törvény megal­kotása. A tervezetet egy független szakértőkből álló munkabizott­ság készítette elő, s eközben sok vita bontakozott ki alapelveiről, s szövegéről. Ami a legfontosabb kérdés: biztosítja a magánszemé­lyek és a külföldiek részvételét a különböző társasági formákban, lehetővé teszi magánszemélyek részvényvásárlását, s mód nyílik arra, hogy egy-egy vállalat in­gyen részvényeket biztosítson dolgozóinak, brigádjainak így is alakítva a tulajdonosi tudatot. Kitért a cégbíróságok szerepé­re, hangsúlyozva: ez látja el a tör­vényességi felügyeletet is. Egyébként csak akkor lehet megtagadni egy cég működését, ha az törvénybe ütközik. A - képviselői hozzászólások során Kócza Imre arra hívta fel a figyelmet, a magántőke esetében garanciát kell nyújtani az egyes személyeknek, hogy merjék be­fektetni pénzüket. Dr. Puskás Sándor azt vetette fel, hogy a szövetkezeteket a törvény nem tekinti társaságnak, s megfogal­mazta azt a kérdést: ilyen formá­ban célszerű e a törvényt elfo­gadni. Kovács András úgy fogal­mazott, hogy a társasági törvény adta lehetőségekkel a régi válla­lati vezetők nem biztos, hogy tudnak, illetve akarnak élni. Barta Alajos képviselő, a me­gyei pártbizottság első titkára ar­ról beszélt, hogy a közép és az idősebb korosztályok bizonyos aggályaikat, kételyeiket hangoz­tatják a szocializmuskép változá­sa miatt. Úgy fogalmazott, hogy ezt a törvényt az érvek megfelelő csoportosításával kell „bevinni” a köztudatba. Meg kell nyerni az említett korosztályokat. Űgykell érvelni, hogy ne mindig a rossz­ízű kizsákmányolás jusson eszükbe, ha a tőke szerepéről, vagy a profitról hallanak. Vi­szont a régi szocializmusképben értékelni kell a vívmányokat. Szólt arról is, hogy e törvény hat a megmerevedett iparszerkezet­re is. Elősegítheti, hogy a nagy- vállalatok gyáraiban, gyáregysé­geiben, telephelyein is felelős döntések szülessenek. Dr. Kovács Sándor, az Adó és Pénzügyi Ellenőrző Hivatal He­ves megyei igazgatója az adóre­form megyei tapasztalatait ösz- szegezte. Megállapította: gyen­gének bizonyult a politikai pro­paganda. A sajtó lehetett volna kormánypártibb is. Több válla­latnál nem hajtották megfelelő­en végre a bérbruttósítást, de olyan is előfordult, hogy azt is bruttósították, amit nem kellett volna. Gondot jelentett, hogy késve jelent meg a jogszabály, s az is növelte a nehézségeket, hogy egyes vezetők hanyagul, rugalmatlanul kezelik ezt az ügyet. Jó dolog az, hogy több vállalat és szövetkezet a zökkenőmente- sebb munka érdekében gépesí­tést hajtott végbe a számvitelben. Az eddigi tapasztalatok szerint a gazdálkodók mintegy 90 száza­léka az előírásoknak megfelelő­en végzi az adónyilvántartást, vi­szont egyes területeken tapasz­talhatók számlázási és fizetési fe­gyelmezetlenségek. A személyi jövedelemadóval kapcsolatban próba- bevallást végeztettek el háromszáz emberrel. A192 visz- szaküldött űrlap közül csupán harminchat volt hibátlan, ezért javasolta, hogy egyszerűsítsék a nyomtatványt. Ezután dr. Kupa Mihály is­mertette az adótörvény módosí­tásával kapcsolatos törekvése­ket. A tervek szerint ha a Parla­ment jóváhagyja, ezután egysé­ges lesz a vállalkozási nyereséga­dó. Az általános forgalmi adót'ú- letően egyszerűbb lesz az admi­nisztráció, egységesítik a lakásé­pítés, felújítás rendszerét. Míg a személyi jövedelemadó esetében bővül a mentességek-köre, a két gyermeket egyedül nevelő szülő is kap kedvezményt, s újra fogal­mazzák a mezőgazdasági kister­melés definícióját. A továbbiakban a bős-nagy­marosi vízlépcső építésével kap­csolatos vitákba avatta be a kép­viselőket dr. Rakonczay Zoltán. A beruházás ellenzői azt állítják — mondotta a miniszterhelyettes -, hogy az építkezés nem 54 mil­liárd, hanem 70, 90, vagy 110 milliárd forintba is kerülhet, hogy teljesen fölösleges az az energia, amit ott nyernek. Féltik az ivóvízbázist. Úgy vélik, sok hal elpusztul, elcsúnyul a táj, a szennyvíz tönkreteszi a tavakat, a monstrum nem földrengésbiz­tos, ráadásul eltűnik három ma­gyarlakta falu, s nem készült kör­nyezetvédelmi hatástanulmány. Rakonczay Zoltán rámutatott, hogy tizenegy éve kezdődött el az építés, melyet az Elnöki Ta­nács hagyott jóvá. Most már nem lenne észszerű dolog ezt leállíta­ni, hiszen az építmények eltünte­tése mintegy 30 milliárd, a befe­jezés pedig 20 milliárd forintot emészt fel. Ugyanakkor nemzet­közi kötelezettségeinknek is ele­get kell tennünk, s ez is a továb­bépítés mellett szól. Bízzunk ab­ban, amit a beruházást előkészítő mérnökök állítanak: tökéletes lesz a vízlépcső. Egyébként a környezetvédelmi hatásait senki nem tudja előre megmondani. Az esemény Barcsik János tá­jékoztatójával zárult, aki az or­szággyűlési ügyrend módosítá­sának előkészítéséről számolt be. Homa János Grósz Károly fogadta Richard Erbet Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke hétfőn a Parlamentben fo­gadta Richard Érbet, a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgató-he- • lyettesét. A szívélyes légkörű megbeszélésen részt vett Bartha Ferenc, a Ma­gyar Nemzeti Bank elnöke. A téma: az adótörvények módosítása Ülést tartott hétfőn az Orszá­ggyűlés ipari bizottsága Juhász Mihály elnökletével. A testület megtárgyalta az adótörvények módosításával kapcsolatos ad hoc bizottsági javaslatokat. Gágyor Pál (Budapest) el­mondotta, hogy két kérdésben kell állást foglalniuk: az egyik az újrafutózott gumiabroncsok ügye. Ezek a termékek ugyanis az általános forgalmi adó követ­keztében ma többe kerülnek, mint az importból beszerzett új gumiabroncsok. A bizottság egyetértett a Pénzügyminisztéri­um véleményével, miszerint a költségek csökkentésével lehet versenyképessé tenni a terméket, nem pedig az adó elengedésével. A másik kérdés, hogy a világban­ki hitelekből finanszírozott beru­házások teljes köre kapjon-e áfa­kedvezményt, vagy sem. E témá­ban jelentős vita bontakozott ki; több képviselő úgy vélekedett, hogy a kedvezményt nem szabad a beruházások finanszírozási módjához kötni. Kovács Károly (Budapest) vi­szont azt hangsúlyozta, hogy a világbanki beruházások nagy­mértékben hozzájárulnak a gaz­dasági struktúra korszerűsítésé­hez. Ezért mindenképpen megfe­lelő megoldást kell találni támo­gatásukra. Ugyanakkor nem ér­tett egyet azzal, hogy az adótör­vényt ilyen, jelentős kérdésben egy éven belül megváltoztassák. Juhász Mihály arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy a képviselők a kö­zelmúltban több nyugat-európai országban vizsgálták hasonló adórendszerek működését. Azt tapasztalták, hogy ezekben az országokban a beruházások adó­mentesek, vagy átmenetileg 6-7 százalékos adóval terheltek. Vé­leménye szerint Magyarorszá­gon is át kell venni ezt a példát, minél előbb meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a beru­házások hazánkban is adómen­tessé váljanak. Király Péter, a Pénzügyminisztérium munka­társa elmondotta, hogy a beru­házásoknál már eddig is igen szé­les körben érvényesülnek ked­vezmények. Éppen ezért nem in­dokolt ezeknek körét tovább bő­víteni. A világbanki beruházások egy része hozzájárul az export­fejlesztéshez, és mint ilyen, áfa­visszatérítésben részesül. Végül az ipari bizottság úgy döntött, hogy nem javasolja a világbanki beruházások külön preferálását, ugyanakkor szükséges a beruhá­zásokat terhelő állami forgalmi adó mielőbbi teljes megszünteté­se. Ehhez a költségvetésnek a forrásokat a kiadások radikális csökkentésével kell megteremte­nie. A bizottság ülésének második napirendi pontjaként megtár­gyalták Csongrádi Csaba (Heves m.) képviselő indítványát az ipa­ri szerkezetátalakítással össze­függő erőműépítési programról. A képviselő szerint időszerű felülvizsgálni a jelenlegi erőműé­pítési programot. Amennyiben a kilencvenes években több ener­giát igényel a népgazdaság, mint amennyit a hazai erőművek elő­állítanak, Bükkábrányban kelle­ne lignitbázisú szénerőművet építeni. Horváth Ferenc ipari ál­lamtitkár arról tájékoztatta a képviselőket, hogy a kormány szintén szükségesnek tartja az energetikai koncepció alapos felülvizsgálatát.'Jelenleg számos változatot vizsgálnak. Mivel a Szovjetunióban szigorítják a re­aktorok biztonsági rendszereit, s ez a munka időigényes, így el­képzelhető, hogy a Paksra terve­zett két 1000 megawattos reak­tort csak később tudják üzembe helyezni. Több képviselő hang­súlyozta, hogy alaposan meg kell vizsgálni, szükség van-e egyálta­lán új erőműre. Lékai Gusztáv (Hajdú-Bihar m.) szerint, ha a gazdasági növekedés a 90-es években csak a tervezett alsó ér­tékeket éri el, egyáltalán nincs szükség új erőműre. Figyelmez­tetett: „nehogy abba a hibába es­sünk, hogy az energetikai gép­gyártás megmentéséért építünk új erőművet.” Bárkány György, az ERŐTERV mérnöke, meghí­vott szakértő szintén alapos vizs­gálatot sürgetett. Ő azonban úgy fogalmazott, hogy a jelenlegi ne­héz helyzet létrejöttéért felelős döntéshozókat ebből a vizsgálat­ból ki kell zárni. Mint mohdötta ”a paksi lobby tovább erőlteti az atom erőm ű-építést, tárgyaláso­kat folytat a csehszlovák szállí­tókkal, hogy a kormányt kész helyzet elé állítsák. ” A képviselők közül többen visszautasították, hogy az életre hívandó szakértői csoportból bárkit is ilyen indokkal kívül re- kesszenek. Hangsúlyozták: nam olyan rossz a jelenlegi energeti­kai helyzet, hogy az ilyen mód­szerek indokoltak lennének. Si­mon Péter (Tolna m.) véleménye szerint a tervek átdolgozása leg­rosszabb esetben is csupán egy­két éves késést okozhat a paksi atomerőmű-beruházásban. Ez azonban túl rövid idő ahhoz, hogy addigra elkészülhessen a bükkábrányi erőmű. Ennél ol­csóbb megoldás, ha az új reakto­rok üzembe állításáig ideiglene­sen gáztúrbinákat alkalmaznak Pakson. Végül Juhász Mihály azzal zárta le a vitát, hogy a bizottság­nak nem feladata dönteni az erő­műépítési programban. A képvi­selők azonban úgy foglaltak ál­lást, hogy az energiagazdálkodás jövője mindenképpen felülvizs­gálatra szorul. Ennek elvégzését az ipari bizottság sürgeti, mert a késedelem komoly zavarokat okozhat. Ugyanakkor a bizott­ság a későbbiekben napirendjére tűzi az energiaracionalizálási program végrehajtásának meg­vizsgálását is. Az emberi jogok érvényesüléséért A Tudományos Dolgozók Szakszervezetének felhívása A Tudományos Dolgozók Szakszervezetének Elnöksége felhívással fordult a világ szak- szervezeteihez és tudományos kutatóihoz, hogy vessék latba befolyásukat — a román kor­mány településrendezési tervei­nek végrehajtása kapcsán — az emberi jogok érvényesülése ér­dekében. A dokumentum — amelyet el­juttattak az MTI-hez — a többi között hangoztatja: „a kisebbsé­gek erőszakos asszimilációjára és elnemzetlenítésére irányuló po­litika már hosszabb ideje okoz igen súlyos következményeket;- a jelenleg tervezett falurombolás ezeket kívánja véglegessé és visz- szafordíthatatlanná tenni.” Han­goztatja az elnökségnek a felhí­vása, amely a világ összes tudo­mányos mozgalmaihoz, dolgo­zóihoz intéztek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom