Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-10 / 190. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 10., szerda FIATALOKRÓL. — FIATALOKNAK 5. Óh, te ”drágci ” Balaton! Még mindig közkedvelt üdülőhely. Hiába mondják, hogy lassan drágább lesz, mint a spanyol tengerpart, a Balaton környékén még mindig sok a magyar és a külföldi pihenő. De azért abban a drágaságban van valami... Siófok. Tikkadtan ülünk le egy presszó teraszán, amely hatalmas, ronda és rideg. A pecsétes térítőre nem panaszkodhatunk — mert az egyáltalán nincs is. A székek műanyagok, kényelmetlenek, és itt-ott ragadnak. Hogy mitől, azt tüzetes tanulmányozás után sem lehetett megállapítani. A hely egyébként másodosztályú -legalábbis a tábla szerint. Kérünk két traubit. Közben fejben számolok. Egerben, a Dobos cukrászdában, ami ennél a lepusztult kerthelyiségnél jóval szebb, a kiszolgálás gyorsabb és udvariasabb, nos itt az üdítő — legutóbbi emlékeim szerint — 15 forint körül van. Ez kétszer, az harminc. Megérkezik a pincér, ő is számol, majd lazán, fesztelenül mondja: 50 forint. Rezzenéstelen arccal nyújtom neki az ötvenest. Reméltem, hogy legalább ő zavarba jön egy kicsit Vagy rám borítja az asztalt, amiért nem kapott borravalót. De nem történt semmi. Állok sorban pizzáért. Az illata olyan ínycsiklandó... Elégedetten veszem el a büfés nőtől. Jó nagy darab. (Már a pizza...) Sonka nem sok van rajta, legfeljebb néhány pöttynyi. Üsse kő, a szósz biztos elég lesz rajta, és a sajt is. Csalódnom kellett. Az egyedüli "vastag” dolog a tészta volt, kb. három centi. De legalább jól lakik az ember az élesztőtől ragacsos masszától. Nem? ”Friss a finom csemege, főtt kukorica!” — ordítja a barna bőrű, termetes fiatalasszony. Odamegyek, rákérdezek: tényleg idei? ”Hát persze — válaszolja, - ezért is kerül 12 forintba.” Elvonulok a csemegével. Várakozóan harapok bele, már előre élvezem a megpattanó szemek ízének gyönyörét. Ami elmarad... Helyette viszont a gyorsfagyasztott kukorica jellegzetesen puha, tapadó felülete olvad szét a számban...-dorosTábor Mátrafüreden Természetvédő fiatalok a Mátra szépítéséért Medgyessy Péter építőtáborozők között Amint arról lapunkban beszámoltunk, műit hét csütörtökén Heves megyei építőtáborokat keresett fel Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes. Felvételeink a Tartósítóipari Kombinát Hatvani Konzergyárában készültek. Felső képünk a miniszterelnök-helyettes és a táborlakók eszmecseréjén készült, Medgyessy Péter aktuális kérdésekről tájékoztatta éreklődő hallgatóit. A vendégnek Eperjesi László gyárigazgató mutatta be az üzemet. (Fotó: Szabó Sándor MTI) A Gyöngyös Városi Tanács ifjúsági és sportosztályának szervezésében környezet- és természetvédelmi építőtábort tartottak Mátrafüreden, amely a napokban zárta kapuit. A mindenképpen hasznos, és követésre méltó „vállalkozásról”, az elvégzett munkákról a fő szervezővel, Horváth Kálmánnal, az ifjúsági és sportosztály munkatársával beszélgettünk. — Az építőtáborban 27 tanuló vett részt, első alkalommal nem akartunk nagyobb létszámot foglalkoztatni — mondja. — A fiatalok a mátrafüredi Erdészeti, és a piliscsabai Mezőgazdasági Gépészeti Szakközépiskolákból érkeztek. Jó kis közösség alakult ki, szívesen dolgoztak az ifjú természetvédők. — Milyen munkákat végeztek a táborlakók? — Az egyik fő feladatuk volt Sástón egy tanösvény kiépítése — hangzik a válasz. — Ezen kívül sor került a mátrai turistajelzések felújítására, festésére, valamint a Benevár ásatási munkáinak folytatására, azaz, egy kis régészkedésre. A Nyírjesi Ökológiai Állomást is rendbe tették a fiatalok. Itt különböző, Európában honos fenyőfélék vannak, s ezeknek a növényápolási munkálatait végezték el. De említhetném még Kékestetőn a déli sípálya kőtele- nítését is. — Gondolom, a szabad idő sem telt el kihasználatlanul... — Természetesen,a hétvégeken lazításként kulturális és szórakoztató programokat, kirándulásokat szerveztünk. Voltunk a Szalajka-völgyben, Egerben, Hollókőn és Szécsényben. A gyöngyösi Szabadtéri Színpad és Ifjúsági Park rendezvényein is jelen voltak a gyerekek. Rendszeres volt a strandolás, és aki még bírta „szuflával”, az sportolhatott, videót nézhetett. Egyébként szállást az Erdészeti Szakközép- iskola kollégiuma nyújtott. A záráskor még egy emlékplakettal is jutalmaztuk a Mátra szépítéséért becsülettel tevékenykedő természetvédőket. Az építőtáborhoz és a rendezvényekhez a Gyöngy- szöv Áfész, a Mátraaljai Szénbányák, és nem utolsósorban a megyei és a városi tanács teremtette meg az anyagi alapot. Ha lehetséges, nagyon szeretnénk a jövő évben is létrehozni e tábort, nagyobb létszámmal. (korcsog) Védőháló nélkül (II.) A macskák ma nem játszanak Megyek a cirkuszba. A délutáni előadásnak éppen a végén a rengeteg kisgyerekkel tarkított tömeg ballag hazafelé Egerben a Lenin és a Sas út sarkán. A kapuk pillanatnyilag zárva, csak a jegyszedők csimpaszkodnak rajta. Van még egy óra a következő műsorig. A picike sátor körül ütött-ko- pott lakókocsik, autók álldogálnak. Közöttük csak a takarítók: a művészek pihennek. Mindössze a manézs előtt álldogálnak ketten, Jumyik József, az igazgató, és Frédi bácsi, a bűvész. Előbbi vállalkozik, hogy végigkísér a területen, bepillantást enged a kulisszák mögé. Említi, hogy nagy nap a mai; nem kisebb személyiség, mint Szörényi Levente látogat hozzájuk nézőként. A sátorba lépve megdöbbenek. Régen voltam utoljára ilyen helyen, sokkal nagyobb nézőterekre emlékszem. Szóvá is teszem, ám a direktor nem jön zavarba. Azt mondja: ők a fénnyel, a csillogással szemben a produkcióra fektetik a hangsúlyt. Kispénzűek, lévén jelenlegi felállásukban nem régen működnek hazánk egyik szövetkezeti cirkuszaként. Egyébként a hírverésük így is remek. A város már jóval érkezésük előtt tele volt plakátokkal: Jön a ZOO cirkusz fővárosi műsorral! Ez utóbbi kitételt nem igazán értettem: hogyhogy fővárosi? Nesztek, vidékiek, csudál- kozzatok? Aztán kiderül, nem egészen erről van szó. Azt jelenti ez a jelző, hogy a fellépők Európa számos fővárosában színre léptek már... Erre szívesen is emlékeznek, főleg a közönség miatt, hiszen ahogy Jumyik úr említi: az itthoni nem elég „érett”. Például, legtöbbünknek fogalmunk sincs arról, milyen a szabályos kézenál- lás, csak nézünk, mint a moziban. A helyes kézenállás — ezt jó tudni — épp olyan stabil, mintha két lábon állna az ember. Egykönnyen fel sem lehet lökni. Közben megszólal a zene, az esti előadás közönsége lassan ér- kezik.Még érdeklődöm, hogy hol vannak az állatok, hiszen a cirkusz neve ZOO. Már megyünk is az udvarra, a ketrecekigazgató ellágyul, valamennyi vadat a nevén szólítja, becézgeti őket. A rács mögött oroszlán- és medvekamaszok, aprócska majmok. — ók lépnek fel? — kérdezem. — Nem — válaszolja Jumyik úr — a macskák ma nem játszanak. Kutyák lesznek, pónilovak, meg az a jellegzetes kicsike — mutat egy piros nemi szervű, fekete szőrös majomra. Beülök a nézőtérre, körös-körül gyerekek rohangálnak. Megjön Szörényi is egy hölggyel, mindketten kapnak kempingszéket. Indul a produkció, amelyben Gazdag Géza háromszor lép a közönség elé. Előbb Chaplinnek maszkírozva zsonglőrködik, később bajusz és kalap nélkül teszi ugyanezt. Végül egy bohóctréfában is részt vesz, ahol bűvész tudását kamatoztatja. Ha pedig nem a porondon van, a nézőtéren tapsol társainak. Jumyik János is szerepel, mint lábzsonglőr. ő a legigazibb cirkuszi személyiség, ahogy megjelenik, meghajol, érződik, hogy ez az életeleme. Csakúgy, mint a légtornászé, aki még pályája elején tart, de ugyanezek a jegyek nála is felfedezhetők. Gazdag Gézához hasonlóan A madindát is többször üdvözölhetjük, hiszen valamennyi állatszámnak ő az idómáija. A molett hölgy valamennyi kijövetele előtt váltja a testre feszülő, merész kivágású ruhát, így produ- káltatja az állatokat, akik néha kicsit vonakodnak, de azért nagy baj nincs. Szenyor X. (?) mosolyogva — és szabályosan — áll kézen, miközben lábán karikát perget Töröm a fejem, honnan ismerhetem őt. Sokáig nem tudom, aztán beugrik: ő volt az egyik jegyszedő. Néhány pici elalszik, őket haza kell vinni. Szörényinek is valami más dolga lehet, mert otthagyja a műsort a vége előtt. A székére lennének pályázók, de a könyörtelen személyzet elviszi azt, a protokollvendég elment. Aztán lassan finálé, amely mindössze egy búcsúszó: holnap ismét mindenkit vár két előadással is a cirkusz... K. A. Talán még néhányan emlékeznek olvasóink közül arra, hogy múlt szerdai számunkban Védőháló nélkül címmel riport jelent meg egy állami gondozottak táborában szerzett tapasztalatokról. A kép igen kedvezőtlen volt, az írásból kitűnik, ezeknek a fiataloknak nemigen van talaj a lábuk alatt. Ahogy akkor is jeleztük: a sorozat folytatódik. így a cikk megjelenésének a napján telefonon megkerestem Fodor Lajost, a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet megyei igazgatóját, hogy inteijút kéijek tőle. O erre vállalkozott, így néhány perc múlva már a GYIVI épülete előtt álltam. A viszontlátás korántsem volt kellemes. Az intézmény egyik nevelője ugyanis már a kapuban rámförmedt:”Te írtad azt a cikket?” Bólintottam. „Nehogy azt hidd, hogy én ezt annyiban hagyom, lesz folytatása az ügynek.” Széttártam a kezem, és ballagtam tovább. Nem értettem, hogy miért sértődött meg, hiszen rá vonatkozó célzás nincs is a riportban. Persze beszélik, hogy állítólag van gumibotja, s olykor használja is. De én ezt nem láttam, így bizonyítottan nem mondhatom. (A riport itt kényszerűen megszakad. Ugyanis, miután papírra vetettem az igazgató úr szavait, a rá vonatkozó részt elvittem neki megmutatni. Ő a sajtótörvény adta lehetőségével élve úgy döntött, nem járul hozzá a közléshez, mivel szerinte túlságosan leegyszerűsítettem a szavait. Emellett ígéretet adott arra, hogy véleményét írásban lapunk rendelkezésére bocsátja. Hozzátette, hogy cikkem bírálatát más „illetékes helyekre „ is eljuttatja. Most tehát az inteijú nélkül következik a befejezés.) Ennyit mondott el az igazgató. A cikket a gyerekek állítólag vegyes érzelmekkel fogadták, volt, aki szóvá tette: minek kellett ezt megírni? Mások örültek, mondván, lehet, hogy most végre történik valami. Telefonbeszélgetésekből kiderül, néhányan félnek, nevelők, gyerekek, de senki nem jogosított fel arra, hogy leírhassam, mitől. Mindenesetre érdekes. A riportban egy szó sem célzott arra, hogy ezek a gyerekek Heves megyében szerezték ezeket a tapasztalatokat. Ennek ellenére hatalmas a tiltakozás. A történetnek ezek szerint még mindig nincs vége... Kovács Attila (Az elmúlt héten, a fentiekből is kiderül, sokan üzentek, telefonáltak az első részben leírtakkal kapcsolatban. Kérjük őket és másokat, hogy akár egyetértő, akárfenntartó véleményüket vessék papírra, s feljogosítva a közlésre, küldjék be a szerkesztőségbe.) • HEVES MEGVEI IfMÄL1 állásajánlatai: HEVES VÁROS TANÁCSA VB. HATÓSÁGI OSZTÁLYA: HEVES Felvételre keres gyámügyi főelőadót. Feltétel: — jogtudományi egyetemi végzettség — államigazgatási főiskolai végzettség és tanácsi gyakorlat — büntetlen előélet. Az állás azonnal is betölthető. Jelentkezni lehet a Hatósági Osztály vezetőjénél, vagy a személyzeti vezetőnél. HEVES MEGYEI GABONAFORGALMI ÉS MALOMIPARI VÁLLALAT: Gyöngyös, Április 4.út Szakirányú főiskolai vagy egyetemi végzettséggel belső ellenőrt keres felvételre, alkalmaz továbbá targoncavezetőt. TARTÓSÍTÓIPARI KOMBINÁT HATVANI KONZERVGYÁRA: Hatvan, Szocialista brigádok tere 2. Felvételt hirdet építőipari művezetői munkakör betöltésére, építőipari üzemmérnök, vagy építésztechnikusi végzettséggel. Jelentkezni lehet a gyár személyzeti és oktatási osztályán. VÁROSGAZDÁLKODÁSI VÁLLALAT: Hatvan, Vörös Hadsereg u. 16. Gyakorlattal rendelkező építészmérnököt keres felvételre, termelési osztályvezetői munkakörbe, valamint épületgépész mérnököt /villamos és gáztervező/ műszaki tervezői munkakörbe. HEVES MEGYE TANÁCSA VB- TITKÁRSÁG SZERVEZÉSI ÉS JOGI OSZTÁLYA: Eger, Kossuth L. u. 9. Pályázatot hirdet főelőadói állás betöltésére. Alkalmazási feltétel: — Állam- és Jogtudományi Egyetemi végzettség, 1-3 éves szakmai gyakorlat. Jelentkezni lehet személyesen vagy írásban az osztály vezetőjénél.