Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-10 / 190. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 10., szerda FIATALOKRÓL. — FIATALOKNAK 5. Óh, te ”drágci ” Balaton! Még mindig közkedvelt üdü­lőhely. Hiába mondják, hogy las­san drágább lesz, mint a spanyol tengerpart, a Balaton környékén még mindig sok a magyar és a külföldi pihenő. De azért abban a drágaságban van valami... Siófok. Tikkadtan ülünk le egy presszó teraszán, amely ha­talmas, ronda és rideg. A pecsé­tes térítőre nem panaszkodha­tunk — mert az egyáltalán nincs is. A székek műanyagok, kényel­metlenek, és itt-ott ragadnak. Hogy mitől, azt tüzetes tanulmá­nyozás után sem lehetett megál­lapítani. A hely egyébként má­sodosztályú -legalábbis a tábla szerint. Kérünk két traubit. Közben fejben számolok. Egerben, a Do­bos cukrászdában, ami ennél a lepusztult kerthelyiségnél jóval szebb, a kiszolgálás gyorsabb és udvariasabb, nos itt az üdítő — legutóbbi emlékeim szerint — 15 forint körül van. Ez kétszer, az harminc. Megérkezik a pincér, ő is számol, majd lazán, fesztelenül mondja: 50 forint. Rezzenéstelen arccal nyújtom neki az ötvenest. Reméltem, hogy legalább ő zavarba jön egy kicsit Vagy rám borítja az asz­talt, amiért nem kapott borrava­lót. De nem történt semmi. Állok sorban pizzáért. Az illa­ta olyan ínycsiklandó... Elégedetten veszem el a büfés nőtől. Jó nagy darab. (Már a piz­za...) Sonka nem sok van rajta, legfeljebb néhány pöttynyi. Üsse kő, a szósz biztos elég lesz rajta, és a sajt is. Csalódnom kellett. Az egyedüli "vastag” dolog a tészta volt, kb. három centi. De lega­lább jól lakik az ember az élesz­tőtől ragacsos masszától. Nem? ”Friss a finom csemege, főtt kukorica!” — ordítja a barna bő­rű, termetes fiatalasszony. Oda­megyek, rákérdezek: tényleg idei? ”Hát persze — válaszolja, - ezért is kerül 12 forintba.” Elvonulok a csemegével. Vá­rakozóan harapok bele, már elő­re élvezem a megpattanó szemek ízének gyönyörét. Ami elma­rad... Helyette viszont a gyorsfa­gyasztott kukorica jellegzetesen puha, tapadó felülete olvad szét a számban...-doros­Tábor Mátrafüreden Természetvédő fiatalok a Mátra szépítéséért Medgyessy Péter építőtáborozők között Amint arról lapunkban beszá­moltunk, műit hét csütörtökén Heves megyei építőtáborokat keresett fel Medgyessy Péter mi­niszterelnök-helyettes. Felvéte­leink a Tartósítóipari Kombinát Hatvani Konzergyárában ké­szültek. Felső képünk a miniszterel­nök-helyettes és a táborlakók eszmecseréjén készült, Med­gyessy Péter aktuális kérdések­ről tájékoztatta éreklődő hall­gatóit. A vendégnek Eperjesi László gyárigazgató mutatta be az üze­met. (Fotó: Szabó Sándor MTI) A Gyöngyös Városi Tanács if­júsági és sportosztályának szer­vezésében környezet- és termé­szetvédelmi építőtábort tartot­tak Mátrafüreden, amely a na­pokban zárta kapuit. A minden­képpen hasznos, és követésre méltó „vállalkozásról”, az elvég­zett munkákról a fő szervezővel, Horváth Kálmánnal, az ifjúsági és sportosztály munkatársával beszélgettünk. — Az építőtáborban 27 tanuló vett részt, első alkalommal nem akartunk nagyobb létszámot foglalkoztatni — mondja. — A fiatalok a mátrafüredi Erdészeti, és a piliscsabai Mezőgazdasági Gépészeti Szakközépiskolákból érkeztek. Jó kis közösség alakult ki, szívesen dolgoztak az ifjú ter­mészetvédők. — Milyen munkákat végeztek a táborlakók? — Az egyik fő feladatuk volt Sástón egy tanösvény kiépítése — hangzik a válasz. — Ezen kívül sor került a mátrai turistajelzések felújítására, festésére, valamint a Benevár ásatási munkáinak foly­tatására, azaz, egy kis régészke­désre. A Nyírjesi Ökológiai Ál­lomást is rendbe tették a fiatalok. Itt különböző, Európában honos fenyőfélék vannak, s ezeknek a növényápolási munkálatait vé­gezték el. De említhetném még Kékestetőn a déli sípálya kőtele- nítését is. — Gondolom, a szabad idő sem telt el kihasználatlanul... — Természetesen,a hétvége­ken lazításként kulturális és szó­rakoztató programokat, kirán­dulásokat szerveztünk. Voltunk a Szalajka-völgyben, Egerben, Hollókőn és Szécsényben. A gyöngyösi Szabadtéri Színpad és Ifjúsági Park rendezvényein is je­len voltak a gyerekek. Rendsze­res volt a strandolás, és aki még bírta „szuflával”, az sportolha­tott, videót nézhetett. Egyébként szállást az Erdészeti Szakközép- iskola kollégiuma nyújtott. A zá­ráskor még egy emlékplakettal is jutalmaztuk a Mátra szépítéséért becsülettel tevékenykedő termé­szetvédőket. Az építőtáborhoz és a rendezvényekhez a Gyöngy- szöv Áfész, a Mátraaljai Szénbá­nyák, és nem utolsósorban a me­gyei és a városi tanács teremtette meg az anyagi alapot. Ha lehet­séges, nagyon szeretnénk a jövő évben is létrehozni e tábort, na­gyobb létszámmal. (korcsog) Védőháló nélkül (II.) A macskák ma nem játszanak Megyek a cirkuszba. A dél­utáni előadásnak éppen a végén a rengeteg kisgyerekkel tarkított tömeg ballag hazafelé Egerben a Lenin és a Sas út sarkán. A ka­puk pillanatnyilag zárva, csak a jegyszedők csimpaszkodnak raj­ta. Van még egy óra a következő műsorig. A picike sátor körül ütött-ko- pott lakókocsik, autók álldogál­nak. Közöttük csak a takarítók: a művészek pihennek. Mindössze a manézs előtt álldogálnak ket­ten, Jumyik József, az igazgató, és Frédi bácsi, a bűvész. Előbbi vállalkozik, hogy végigkísér a te­rületen, bepillantást enged a ku­lisszák mögé. Említi, hogy nagy nap a mai; nem kisebb személyi­ség, mint Szörényi Levente láto­gat hozzájuk nézőként. A sátorba lépve megdöbbe­nek. Régen voltam utoljára ilyen helyen, sokkal nagyobb nézőte­rekre emlékszem. Szóvá is te­szem, ám a direktor nem jön za­varba. Azt mondja: ők a fénnyel, a csillogással szemben a produkci­óra fektetik a hangsúlyt. Kispén­zűek, lévén jelenlegi felállásuk­ban nem régen működnek ha­zánk egyik szövetkezeti cirku­szaként. Egyébként a hírverésük így is remek. A város már jóval érkezé­sük előtt tele volt plakátokkal: Jön a ZOO cirkusz fővárosi mű­sorral! Ez utóbbi kitételt nem igazán értettem: hogyhogy fővá­rosi? Nesztek, vidékiek, csudál- kozzatok? Aztán kiderül, nem egészen erről van szó. Azt jelenti ez a jelző, hogy a fellépők Európa számos fővárosában színre lép­tek már... Erre szívesen is emlékeznek, főleg a közönség miatt, hiszen ahogy Jumyik úr említi: az ittho­ni nem elég „érett”. Például, leg­többünknek fogalmunk sincs ar­ról, milyen a szabályos kézenál- lás, csak nézünk, mint a mozi­ban. A helyes kézenállás — ezt jó tudni — épp olyan stabil, mintha két lábon állna az ember. Egy­könnyen fel sem lehet lökni. Közben megszólal a zene, az esti előadás közönsége lassan ér- kezik.Még érdeklődöm, hogy hol vannak az állatok, hiszen a cirkusz neve ZOO. Már me­gyünk is az udvarra, a ketrecek­igazgató ellágyul, valamennyi vadat a nevén szólítja, becézgeti őket. A rács mögött oroszlán- és medvekamaszok, aprócska maj­mok. — ók lépnek fel? — kérde­zem. — Nem — válaszolja Jumyik úr — a macskák ma nem játsza­nak. Kutyák lesznek, pónilovak, meg az a jellegzetes kicsike — mutat egy piros nemi szervű, fe­kete szőrös majomra. Beülök a nézőtérre, körös-kö­rül gyerekek rohangálnak. Meg­jön Szörényi is egy hölggyel, mindketten kapnak kemping­széket. Indul a produkció, amelyben Gazdag Géza három­szor lép a közönség elé. Előbb Chaplinnek maszkírozva zsong­lőrködik, később bajusz és kalap nélkül teszi ugyanezt. Végül egy bohóctréfában is részt vesz, ahol bűvész tudását kamatoztatja. Ha pedig nem a porondon van, a né­zőtéren tapsol társainak. Jumyik János is szerepel, mint lábzsong­lőr. ő a legigazibb cirkuszi sze­mélyiség, ahogy megjelenik, meghajol, érződik, hogy ez az életeleme. Csakúgy, mint a lég­tornászé, aki még pályája elején tart, de ugyanezek a jegyek nála is felfedezhetők. Gazdag Gézához hasonlóan A madindát is többször üdvözöl­hetjük, hiszen valamennyi állat­számnak ő az idómáija. A molett hölgy valamennyi kijövetele előtt váltja a testre feszülő, me­rész kivágású ruhát, így produ- káltatja az állatokat, akik néha kicsit vonakodnak, de azért nagy baj nincs. Szenyor X. (?) moso­lyogva — és szabályosan — áll kézen, miközben lábán karikát perget Töröm a fejem, honnan ismerhetem őt. Sokáig nem tu­dom, aztán beugrik: ő volt az egyik jegyszedő. Néhány pici elalszik, őket ha­za kell vinni. Szörényinek is vala­mi más dolga lehet, mert ott­hagyja a műsort a vége előtt. A székére lennének pályázók, de a könyörtelen személyzet elviszi azt, a protokollvendég elment. Aztán lassan finálé, amely mind­össze egy búcsúszó: holnap ismét mindenkit vár két előadással is a cirkusz... K. A. Talán még néhányan emlé­keznek olvasóink közül arra, hogy múlt szerdai számunkban Védőháló nélkül címmel riport jelent meg egy állami gondozot­tak táborában szerzett tapaszta­latokról. A kép igen kedvezőtlen volt, az írásból kitűnik, ezeknek a fiataloknak nemigen van talaj a lábuk alatt. Ahogy akkor is jelez­tük: a sorozat folytatódik. így a cikk megjelenésének a napján te­lefonon megkerestem Fodor La­jost, a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet megyei igazgatóját, hogy inteijút kéijek tőle. O erre vállal­kozott, így néhány perc múlva már a GYIVI épülete előtt áll­tam. A viszontlátás korántsem volt kellemes. Az intézmény egyik nevelője ugyanis már a ka­puban rámförmedt:”Te írtad azt a cikket?” Bólintottam. „Ne­hogy azt hidd, hogy én ezt annyi­ban hagyom, lesz folytatása az ügynek.” Széttártam a kezem, és ballagtam tovább. Nem értet­tem, hogy miért sértődött meg, hiszen rá vonatkozó célzás nincs is a riportban. Persze beszélik, hogy állítólag van gumibotja, s olykor használja is. De én ezt nem láttam, így bizonyítottan nem mondhatom. (A riport itt kényszerűen meg­szakad. Ugyanis, miután papírra vetettem az igazgató úr szavait, a rá vonatkozó részt elvittem neki megmutatni. Ő a sajtótörvény adta lehetőségével élve úgy dön­tött, nem járul hozzá a közléshez, mivel szerinte túlságosan leegy­szerűsítettem a szavait. Emellett ígéretet adott arra, hogy vélemé­nyét írásban lapunk rendelkezé­sére bocsátja. Hozzátette, hogy cikkem bírálatát más „illetékes helyekre „ is eljuttatja. Most te­hát az inteijú nélkül következik a befejezés.) Ennyit mondott el az igazgató. A cikket a gyerekek állítólag ve­gyes érzelmekkel fogadták, volt, aki szóvá tette: minek kellett ezt megírni? Mások örültek, mond­ván, lehet, hogy most végre tör­ténik valami. Telefonbeszélgeté­sekből kiderül, néhányan félnek, nevelők, gyerekek, de senki nem jogosított fel arra, hogy leírhas­sam, mitől. Mindenesetre érde­kes. A riportban egy szó sem cél­zott arra, hogy ezek a gyerekek Heves megyében szerezték eze­ket a tapasztalatokat. Ennek el­lenére hatalmas a tiltakozás. A történetnek ezek szerint még mindig nincs vége... Kovács Attila (Az elmúlt héten, a fentiekből is kiderül, sokan üzentek, telefo­náltak az első részben leírtakkal kapcsolatban. Kérjük őket és másokat, hogy akár egyetértő, akárfenntartó véleményüket ves­sék papírra, s feljogosítva a köz­lésre, küldjék be a szerkesztőség­be.) • HEVES MEGVEI IfMÄL1 állásajánlatai: HEVES VÁROS TANÁCSA VB. HATÓSÁGI OSZTÁLYA: HEVES Felvételre keres gyámügyi főelőadót. Feltétel: — jogtudományi egyetemi végzettség — államigazgatási főiskolai végzettség és tanácsi gyakorlat — büntetlen előélet. Az állás azonnal is betölthető. Jelentkezni lehet a Hatósági Osztály vezetőjénél, vagy a személyzeti vezetőnél. HEVES MEGYEI GABONAFORGALMI ÉS MALOMIPARI VÁLLALAT: Gyöngyös, Április 4.út Szakirányú főiskolai vagy egyetemi vég­zettséggel belső ellenőrt keres felvételre, alkalmaz továbbá tar­goncavezetőt. TARTÓSÍTÓIPARI KOMBINÁT HATVANI KONZERVGYÁRA: Hatvan, Szocialista brigádok tere 2. Felvételt hirdet építőipari művezetői munkakör betöltésére, építőipari üzemmérnök, vagy építésztechnikusi végzettséggel. Jelentkezni lehet a gyár személyzeti és oktatási osztályán. VÁROSGAZDÁLKODÁSI VÁLLALAT: Hatvan, Vörös Hadsereg u. 16. Gyakorlattal rendelkező épí­tészmérnököt keres felvételre, termelési osztályvezetői munka­körbe, valamint épületgépész mérnököt /villamos és gázterve­ző/ műszaki tervezői munkakörbe. HEVES MEGYE TANÁCSA VB- TITKÁRSÁG SZERVEZÉSI ÉS JOGI OSZTÁLYA: Eger, Kossuth L. u. 9. Pályázatot hirdet főelőadói állás betölté­sére. Alkalmazási feltétel: — Állam- és Jogtudományi Egyete­mi végzettség, 1-3 éves szakmai gyakorlat. Jelentkezni lehet személyesen vagy írásban az osztály vezetőjénél.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom