Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-06 / 186. szám (187. szám)
NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 6., szombat PANORÁMA 5 Kés alatt a ponty: a halat természetesen a Tiszából fogták a kempinglakók . . . Kempingvállalkozás Sarudon Még 1984-ben történt, hogy bekerítettek egy jókora területet Sarudon. Egyik oldalról a Tisza, a másikról erdő, közötte sík vidék, festői táj. Kis túlzással azt is mondhatnánk ezt a helyet az Isten is kempingnek teremtette . .. Az indulás De félre a tréfával. Tény, hogy 1985 június közepén megnyílt a „tábor”. A legfontosabb munkákkal — vizesblokkok, kerti csapok, áramcsatlakozók, bisztró, térvilágítás — mindössze ötven nap alatt készültek el. A Saturnus Tours égisz e alatt működő intézmény életében idén júniusban nagy változás következettbe. Czudar Gábor, aki egyébként eddig is vezette a kempinget, öt évre bérbe vette az egész területet létesítményeivel együtt. Több mint hárommilliót tett le az asztalra, cserébe az önállóságért. — Ennek értelmében—mondja Czudar Gábor — mindenről nekem kell gondoskodni; vízről, villanyról, a szippantókocsik biztosításától kezdve az alkalmazottak fizetéséig. Igaz, az önállósodás nem ment minden zökkenő nélkül. A bisztrót például eddig a Füzesabony és Vidéke Áfész üzemeltette. Én — és a vendégek is — elégedetlenek voltunk szolgáltatásaikkal, ezért úgy határoztam, a magam kezébe veszem a dolgot. Az áfész azonban továbbra is jelen akart lenni, s két pavilont kívánt itt üzemeltetni. Tapasztalataim alapján azonban én ezt nem akartam. Ekkor ők a sarudi tanácshoz fordultak engedélyért . . . — Egy pillanat: ha hárommillióért bérel egy létesítményt, nem ön dönt arról, mi legyen ott és mi nem? — Szerintem is így lenne a normális. A tanács egyébként nem adta meg azt a bizonyos engedélyt, igaz, más akadály is hátráltatja a vállalkozást. A füzesabonyi takarékszövetkezet például — az okmányok kitöltése után — a tanúk garanciája ellenére — nem adott százezer forint kölcsönt, mondván, hogy a fizetésem nem elég magas. Pedig 900 ezres forgalomra van szerződésem, ami nem kis összeg. De ez nekik nem elegendő garancia . . . Tervek: házak, sörkert — Most pedig, halehet, beszéljünk szebb dolgokról. Mit tervez annak érdekében, hogy a kemping magasabb színvonalon tevékenykedhessen a vendégek érdekében ? — Három darab új műanyag ház felállítását tervezzük. Ebből kettőt még az idei nyáron a turisták rendelkezésére bocsátunk. Ezekbe a bungalókba három ágy plusz egy pótágy helyezhető el. Az elképzelések közt szerepel egy szabadtéri sörkert kialakítása, ahol csapolt sört szolgálnánk fel. Egy kisebb „hidroglóbusz” felállítása után pedig (ezt már beszereztük) hat darab szabadtéri zuhanyozót szerelünk fel, hogy a nagy melegben hűsölhessenek a vendégeink. Ez is kész lesz az idén. Bővíteni fogjuk az éttermi részt — a raktár és a konyha céljait szolgáló faházat nemrég adtuk át — s növeljük hűtőkapacitásunkat is mégpedig egy olyan jégszekrény vásárlásával, amelybe külön rekeszbe mindenki beteheti romlandó élelmiszereit. Jövőre a kemping másik végében alakítunk ki egy bejáratot — természetesen fogadóépülettel együtt — annak érdekében, hogy a Tiszára is egyenes kijárás legyen. így könnyebben eljuthatnak a szabadvizű strandra is. Ugyancsak ’89-ben nyílik egy kölcsönzőbolt (az Ezermester közreműködésével) ahol sátrat, biciklit, s egyéb cikkeket bérelhetnek majd az emberek. A jövő szezonban pedig a csónakkölcsönző segítségével csónakkirándulásokat szervezünk a környező szigetekre. Víz, csend, hangulat — Van-e állandó vendégkörük, milyen sajátosságok vonzzák ide a hazai és külföldi utazókat? — Rengeteg a visszajáró vendég: Hollandiából, Nyugat-Né- metországból, de belföldről is. ők már szinte családtagnak számítanak itt, nagyon jó kapcsolatom van velük. Az idejárok körülbelül fele horgászik is, a többiek csak pihenni jönnek Sarudra. Az itteni vonzó sajátosságok közé tartozik maga a táj, a Tisza, a csend és a nyugalom. Valamint az is, hogy a község úgyszólván ,,mindenhez" közel van. Nincs messze a Hortobágy, Debrecen, Eger, Hajdúszoboszló, de Abád- szalók sem. A viszonylag kis kemping pedig bensőséges, családias hangulatot áraszt. Talán ez adta az ötletet ahhoz, hogy (a Caravanning Klubbal együtt) szeptemberben egy disznótoros hétvégét rendezzünk, hiszen ehhez hasonlót városi vendégeink már nemigen látnak. Ilyen programokkal is szeretnénk tovább növelni a sarudi táj és így az itteni kemping vonzerejét. Havas András (Fotó: Perl Márton) A gyerekek jól érzik magukat üdültetés — vállalati pénzből Olajos paradicsom A már évek óta tartó nehezebb időkben itt is, ott is kevesebb jut arra, mint szeretnék. Nem sokan vannak olyanok, mint a szolnoki székhelyű Nagy alföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat, amely az emberről való gondoskodást még mindig különösen fontosnak tartja; bogácsi, hajdúszoboszlói, gyo- párosfürdői, mátraszentimrei hétvégi pihenőtelepei után — ez utóbbi helyen — igazi nagy üdülőt is létesít. Bábeczki Sándorné, a vállalat szociálpolitikai osztályának vezetője elégedett, örül is, hogy nekik sikerül a munkatársak kedvére tenni. S ha talán a 24. órában is, de megtehették, amire később már náluk sem igen lehet mód. Mert manapság mintegy 68 millió forintot költeni ilyen célra — szinte elképzelhetetlen. Ennyibe került ugyanis az „olajosok” északi paradicsoma, amely előtt annyi erre járó kiránduló, turista csodálkozva, irigykedve megáll az úton, ösvényen. Az impozáns megjelenésű, elegáns épület a Teréz-heggyel szemközti domboldal 15 ezer négyzet- méteres területén ékesíti a Mátrát, s szolgálja a dolgozók kikapcsolódását, pihenését. Fiatal vezetője, Halas András — aki a közeli Gyöngyösről került a vendéglátó szakmába, szép hivatásának előbb a füredi Avarban, utóbb pedig az ország más helyén, nevezetesen egy főtiszti üdülőben hódolt mindeddig — nem kis büszkeséggel kalauzol az új létesítményben. A „ház”-nak már az előtere márkás hotel benyomását kelti. A recepció egyenruhás portásai, a barátságos, kellemes hall, nem utolsósorban a — különben negyedosztályú — drinkbár még az igényesebb külföldi látogató tetszését is elnyerheti. Az ízléssel berendezett — telefonnal, rádióval, televízióval, italhűtővel felszerelt — kényelmes harminc lakrész mindegyikéhez tartozik fürdőszoba, s a tervezett hatvan személy helyett — pótágyakkal — kilencven is elhelyezhető turnusonként. A műholdvevő antenna jóvoltából többi között szovjet és francia műsorokat élvezhetnek a tv-ben, az egyéb igények kielégítését saját vi- deohálózat segíti. Háromszintes — minden emeletről is megközelíthető — átriumos társalgó biztosítja a közös szórakozást könyvtárral, fonotékával, biliárddal. Van egy kisebb különterem is a szű- kebb tereferéhez, megbeszéléshez, s természetesen nem hiányzik a szauna sem. Kialakulóban van már a video-játékszoba is, oda- kinn szalonnasütők, kézilabdapálya várják az érdeklődőket, s hamarosan elkészül a műanyag borítású tenisztér. Télre pedig mindez kiegészül még egy saját kezelésű ezerméteres, felvonóval ellátott közeli sípályával, hogy ne csak nyaralni lehessen itt a vendégeknek. Az üdülővezető — egyelőre — a kultúrfelelős posztját is betölti. Kölcsönzi a játékokat, sporteszközöket, térképvázlattal túrákat ajánl a hegység megismeréséhez, hetente „élőzenés” diszkókat szervez, a Cooptouristtal közösen egynapos csehszlovákiai kirándulásokra invitál. — Elsősorban az iskolaszünetek idején vátjuk a beutaltakat, mert jobbára családos üdültetéssel foglalkozunk — mondja —, de egész évben szívesen fogadunk szabad helyeinken másokat, akár készpénzzel fizetőket is, hogy az adottságainkat legjobban kihasználjuk. Csöndesebb időszakokban tanácskozásoknak, továbbképzéseknek adunk otthont, mivel az ezekhez szükséges technikai feltételekkel is rendelkezünk. S reméljük, hogy nem lesz baj a forgalommal. Nagyobb tapasztalataink ugyanis még nincsenek, hiszen tulajdonképpen csak néhány hete, június 16-án nyitottunk kaput. . . A „csupa jó” mellett Halas András azért — gondokat is emleget. A kivitelező Heves Megyei Állami Építőipari Vállalat még oly tiszteletre méltó munkája ellenére is — tervezési hiányosságként — sajnos, valahogy kimaradt a konyha, s így most hozatni kell az ételt. S nemcsak a — jobb híján kialakított — melegítő helyiség, hanem bizony az étterem is csak ideiglenes. Csupán az a vigasztaló mindebben, hogy a Vadvirág vendéglő még a választék biztosítására is vállalkozott, s legkésőbb 1990-re feltétlenül elkészülnek a mindeddig nélkülözött saját helyiségek. No meg az, hogy a vendég azért nem nagyon veszi észre az üdülő- vezető problémáit. Bizonyság erre az a jókedvű, háromtagú kis társaság is, akivel az épület körüli gondozott parkban futunk össze. — Remek a koszt — mondja Giron Tibor —, még az „előkelőbbnek” tartott siófoki tröszti üdülő menüjénél is ízletesebb, tartalmasabb. Nem beszélve arról, hogy ott még csak nem is választhatunk. Szegediek mindannyian, kettejük vállalati, egyikük társvállalati dolgozó. Családosán jöttek, s jóllehet a hangulatos mátrai telken még ma is meglévő faház hét szobájában 1983-tól lehetett pihenni — előszörjárnak Imrén. Az új üdülő kipróbálására egy felnagyított fénykép csábította őket, s egyikük sem bánta meg a választást. Dr. Cseri Andrásnak — aki a SZEOL vízilabdázója — ugyan kicsit kevés a szauna tusolója, nagyobb kedvére lenne akár egy ici-pici medence is, de üsse kő. S bár saját munkájával is készséggel siettetné a teniszpálya építésének befejezését, az sem bántja, ha az üdülővezető segítségével egyelőre történetesen az útügyiek gyöngyöstarjáni oktatóházában ütheti a labdát társaival. — Mibe kerül a mátraszentimrei nyaralás? — kérdem Sényei Tamástól. — Én negyedmagammal jöttem — válaszolja, s a két hétért összesen 1700 forintot fizettünk. A jegy ára, persze, nem egységes, a díjnál több szempontot is mérlegelnek. Más a térítése a dolgozónak és más a családtagjának, aztán például a gyermeknek a korát is figyelembe veszik. Nem beszélve arról, hogy aki nem vállalati beutalt, attól eleve többet kémek. Tibor barátoméknak — hajói tudom — valami hatezer forintba került szintén két gyermek mellett. — S mondhatom — fűzi hozzá az említett — így is megérte számunkra. Mert mi célirányosan is jöttünk. Nem csupán megtetszett a mutatott fénykép, az üdülőről adott tájékoztatás, hanem elsősorban egy kis levegőváltozást akartunk. Alföldiek vagyunk, s bizony egészen más oldalenn élni, mint idefenn a hegyek között. Már az első napokban éreztük a pozitív különbséget. Biztos, hogy jót tesz az itt töltött két hét! Úgy vallják: visszatérő vendégek szeretnének lenni. Amit — nem nehéz megérteni. Gyóni Gyula Különösen gazdag pásztorfaragásokban VAS MEGYE NÉPMŰVÉSZETE Hosszú ideje nélkülözünk egy reprezentatív, állandó nép- művészeti kiállítást a fővárosban. Vidéki múzeumaink legtöbbjében pedig — érthetően — a tájegység népművészeti anyagát gyűjtik, állítják ki. Mégis, ha valaki a magyar népművészet jeles és jellegzetes alkotásaiban akar elmélyedni, valamelyik megyei, városi múzeumba kell elutaznia. Hacsak nem vendégeskedik éppen Budapesten a gyűjtemény. Még a nyolcvanas években indult európai hódító útjára a szombathelyi Savaria Múzeum néprajzi gyűjteményéből összeállított kollekció. A, nyugatmagyarországi népi díszítőművészet híres kiálh'tását Bárdosi János, a múzeum néprajzi osztályának azóta elhunyt tudós igazgatója szorgalmazta. És a rendkívül gazdag anyag sikerrel szerepelt Prága, Szófia, Varsó, Krakkó, Berlin és Bécs kiállító- termeiben. Ezt a vándorkiállítást kibővítve 1984-ben bemutatták Szombathelyen is. És most egy évig Budapesten, a Néprajzi Múzeumban láthatjuk a Népi díszítőművészet Vas megyében című bemutatót, a turistaszezonra legalább így csökkentve a nemzeti kiállítás hiányát. A nép nem alkot öncélú művészi tárgyakat, hanem csak használati eszközeit díszíti. E használati tárgyakon megjeleŐsrégi agyagedények (Dolezsál László felvételei — MTI-Press) nő művészetet nevezi a szakirodalom a nép díszítő művészetének. Bizonyos használati eszközöket — tükrösöket, borotvatartókat, mángorlókat, suly- kolókat, pásztorbotokat, juhászkampókat — a tárgyakhoz, anyagukhoz illeszkedő technikával, állandó motívumokkal díszítettek. A Vas megyei gyűjtemény különösen gazdag pásztorfaragásokban. Különleges és korai anyaggal is rendelkeznek. A 18. században geometrikus, ék- rovásos technikákkal, később a tájra jellemző spanyolozással, karcolt díszítéssel vagy domború faragással készültek e tárgyak. Az előbbiek mértani díszítményeit a szabadabb vonal- vezetésű növényi ornamentika, a virágdíszítés követi, majd a múlt század elején megjelent a? alakos ábrázolás is. A spanyolozásról az 1830-as évektől van emlékünk Vas megyéből. A fa kivájt, kifaragott mélyedéseibe spanyolviaszt nyomkodtak. A pásztor saját magát és szeretőjét, cimboráját, a betyárt gyakran faragja csakúgy, mint vallásos és hazafias jelképeket. Az alakok híven ábrázolják a kor öltözködési szokásait, viselettörténeti dokumentumot szolgáltatva ezzel. A néprajzkutatást Vas megyében a 18. században Bél Mátyás neve fémjelzi. Itt folytatta Sebestyén Gyula és Vikár Béla a népköltészet gyűjtését. Kárpáti Kelemen, az első múzeumigazgató • 3600 tárggyal alapozta meg 1900 és 1914 között a néprajzi gyűjteményt, amelyet a két világháború között Pável Ágoston emelt magas szintre. Dömötör Sándor néprajzos igazgató 1949-től 1956-ig Vas megye kutatásaival a magyar etnográfia történetébe írta be nevét. Az elődökhöz méltán folytatta a gyűj- tést-kutatást Bárdosi János. Az ő emléke előtt tiszteleg ez a kiállítás. K. M.
