Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-04 / 185. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIX. évfolyam, 185. szám ÁRA: 1988. augusztus 4., csütörtök 1,80 FORINT Koszorúzás és emlékházavatás Gárdonyi Géza emlékezete Tudás és hűség Bajban van most egy kisvállalat. Nevét azért nem érdemes ide lejegyezni,-mert bizony nem az egyedüli. Hasonló hírek sokaságáról lehet mostanság hallani. S azért sem fontos a pontos megnevezés, mert a cég gondjainak java részét épp a jogszabályok sajátos formálódásainak köszönheti. No meg — és ennek végére járni igazán nem az újság dolga — belső ügyeinek róhatják fel: talán a nem szerencsésen megválasztott ’’káderpolitikának”, az igazán szakavatott, hű emberek nem kellő elismerésének. Szolgáltatási ágazatról van szó. Olyanról, amelyben épp a tipikusan szemcséden korábbi gazdasági döntések idézték elő részben a megtorpanást. Több darabra forgácsolt, hajdan egységes, erős szervezetről. A történet szereplői olyanok, akiket soha nem érdekelt különösképpen, hogy egy központilag is megalapozottan útra engedett, határozott koncepciójú gazdálkodó szervezet építőköveinek számítanak-e, vagy egy már említett — részerővel bíró (netán még ezt az erőt is nélkülöző) egység vezető beosztású munkatársai. Nekik mindig is az volt a döntő szempont, mennyit ér a tudásuk — a lakosság szemében?! Több, mint három évtizede, hogy elkezdték a pályát. E fél emberöltő alatt valóságosan is csak igeri ritkán volt ok panasz szóra munkájukkal szemben. Nem csekélység ez manapság... Munkalapok ezrei tanúsítják, hogy egyáltalán nem kímélték magukat, amikor dolgozni kellett, amikor szükség volt rájuk. Sokszor napokon át, illetve naponta éjfélig járták a megrendelők megkívánta körutat. Egertől Tarnaleleszig, Recsktől Mátraházáig, Bükkszenterzsébet- től néha egészen Ózdig. Ott voltak például a televíziós készülékek nagy korszakváltásainál, az elektromos háztartási gépek megújhodásánál, a gázzal működő berendezések, eszközök várva várt térhódításánál. Az a sok-sok esztendő nyilvánvalóan nem múlt el nyomtalanul. Szakmáik jelenlegi képviselői mindig is tisztelettel beszélnek róluk, már csak azért is, mivel legtöbben éppen tőlük sajátították el az alapvető ismereteket, a nélkülözhetetlen fogásokat. S pontosan ezért sajnálják rendkívüli módon, hogy most a mesterek nem is maguk előidézte gondjairól kénytelenek hallani. A mai helyzet bizony veszéllyel fenyegeti őket. Remélhetően akad más is, aki úgy véli, a mindannyiunknak oly fontos szolgáltatások jeleseire az elkövetkező időkben is éppúgy szükség van, akár nekik maguknak arra, hogy hosszú évek során szerzett tudásukat, tapasztalataikat kamatoztathassák... Szalay Zoltán Szerdán ünnepeltük Gárdonyi Géza születésének 125. évfordulóját: 1863 augusztus 3-án látta meg a napvilágot a Fejér megyei Agárdpusztán. Ebből az alkalomból két helyen is sor került megemlékezésre: szülőházából emlékmúzeumot alakítottak ki, illetve választott otthonában, Egerben megkoszorúzták lakóházát. Tegnap délután az ünneplésre összegyűlt egri közönséget a Musica Aulica együttes zenéje köszöntötte, majd Korompai JáTisztelgés az író lakóháza előtt nos, aki hosszú éveken át gondozta az író hagyatékát, szólt a megjelentekhez. Mint kiemelte, jelentős dolog, hogy az ország két távoli pontján egyszerre gondolnak erre a jelentős életműre: állandó kiállítást avatnak Agár- don, s ott is emlékét idézik, ahol pályája csúcsára érkezett. A cselédsorból indult a pályafutása, aztán következett az árvaság, a tanítóskodás, az újságírás, s végül Eger, ahol elérkezett a gazdag aratás. Itt születtek a legjelentősebb alkotásai, s amit írt, az tiszta, egyértelmű, nyílt és világos. Nem resteilte, hogy így is lehet beszélni: értelmes magyar szóval. Pedig Gárdonyi nem félt a fejlődéstől, a haladástól, négyszer alakította át gyökeresen önmagát. Néhányan fanyalognak az életmű néhány vonulata miatt, pedig Gárdonyi humora mindig tiszta volt. Nem lehet agyonhallgatni örökségét, kell, hogy éljen bennünk emléke, s alkotásait érdemes azok kezébe adni, akik jövőjéért felelősséggel tartozunk. Ezután elhelyezték koszorúikat az emléktáblájánál az Egri Városi Tanács, a HNF Eger Városi Bizottsága, a Művelődési Minisztérium, az egri Dobó István Vármúzeum és a Gárdonyi Géza Színház képviselői. Agárdon helyreállították szülőházát: eddig szegényes és elhanyagolt volt az épület. A Hazafias Népfront Gárdonyi-bizottsága egy esztendeje karolta fel a lakosság kívánságát, hogy az író emlékhelyét méltó módon mutassák be. Társadalmi összefogással terveztek és építettek: tegnap délután ünnepélyes keretek között adták át a közönségnek az újjávarázsolt épületet. A Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója dr. Botka Ferenc mondott köszöntő és méltató szavakat az eseményen. Mint hangsúlyozta, Gárdonyi nem emlékezett Agárdra, hiszen nyolc és fél hónapos korában elköltözött onnan szüleivel. Két dolog azonban mindig odakötötte, az egyik a káplán, aki őt megkeresztelte a Szent Annna kápolnában és később is figyelemmel kisérte sorsát, barátja maradt, meglátogatta Pesten és Egerben is, a másik pedig a választott írói név. Jóformán csak a vonat ablakból ismerte és mutogatta balatoni kirándulásaik során fiainak az agárdi szülőhelyet és a Gárdony községhez tartozó katolikus templomot, ahol megkeresztelték. A településen kevés a műemlék, ezért is fontos az agárdi Gárdonyi Géza emlékház, ahol a 125 évvel ezelőtti állapotot igyekeztek visszaállítani. Tegnap délután a termekben a közönség eredeti leveleket, kéziratokat, fotókat és emléktárgyadat tekinthetett meg, melyek mind azt a kort idézik, amikor Gárdonyi megszületett. Gárdonyi dolgozószobája Eger Város Tanácsának képviselői helyeznek el koszorút az emléktáblánál • (Foto: Szántó György) „Utunk eredményes elérte politikai céljainkat” Grósz Károly sajtótájékoztatója Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács elnöke, szerdán az Országházban találkozott a hazai sajtó képviselőivel; tájékoztatást adott egyesült államokbeli és kanadai útjáról, s válaszolt az újságírók kérdéseire. A tájékoztatón jelen voltak — Házi Vencelnek, hazánk washingtoni nagykövetének kivételével — Grósz Károly kíséretének tagjai: Tatai Ilona, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Gazdasági Kamara alelnöke, a Taurus Gumiiparai Vállalat vezérigazgatója, Bartha Ferenc államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Kapolyi László kormánybiztos és Kovács László külügyminiszter-helyettes. Rajt Miklós, a Minisztertanács Hivatalának elnöke köszöntötte a jelenlévőket, köztük Bányász Rezsőt — eddigi kormányszóvivőt -, hazánk Kanadában akkreditált nagykövetét. Ezután Grósz Károly vette át a szót. Bevezető nyilatkozatában megköszönte azt a gondos és figyelmes, körültekintő újságírói, szerkesztői munkát, amellyel a számunkra rendkívül fontos látogatást sikerült tükröztetni a hazai sajtóban. Ezután kiemelte annak jelentőségét, hogy az USA életében oly fontos elnök- választást megelőzően kezdeményezték, vállalták meghívói ezt a rendkívül zsúfolt, politikai szempontból nagy jelentőségű találkozókban bővelkedő programot. Hangsúlyozta, hogy ezt a látogatást mindenekelőtt a nemzetközi viszonyokban végbement változás, az enyhülés folyamatának megerősödése, az eddigi előítéletek felszámolásának szándéka tette lehetővé; az a folyamat, amelynek eredményeként már nemcsak a nagyhatalmaknak jelentős a szerepük, hanem a kis országok is fontos helyet foglalnak el a nemzetközi együttműködés rendszerében. Grósz Károly úgy ítélte meg, hogy a hazánk iránti fokozott érdeklődés egyik oka az a magyar- országi szándék, amely a politikai intézményrendszer átalakítására irányul, s amelyet a májusi pártértekezlet is megerősített. Ugyancsak élénk figyelmet vált ki a nyugati országokban — így az Egyesült Államokban is -, hogy a gazdaság jelentős korszerűsítésére, a struktúra átalakítására, az irányítás modernizálására, korszerű érdekeltségi és ösztönzési rendszer kialakítására határoztuk el magunkat. Olyan tartalékok felszabadítására törekszünk, amelyek a hazai felhalmozódó magántőke mellett a külföldi tőke bekapcsolására is lehetőséget nyújtanak. Ez az az elem, amely a többi szocialista országban megfogalmazott programhoz viszonyítva törekvéseinkben nagyobb hangsúlyt kapott, s a várakozásunkat meghaladóan is nagyobb visszhangot váltott ki. — Utunk eredményes volt, elértük — mindenekelőtt — politikai céljainkat — jelentette ki Grósz Károly. — Alkalmat kaptunk arra, hogy jobban megis- meijük az amerikai gondolkodásmódot, az ottani közéletet jellemző szokásokat, az esetenként a fenntartás, az óvatosság a félelem kontúrjait is jelző politikai témaköröket. Ugyanakkor lehetőségünk nyílt arra — elsősorban az elnökkel, a kongresz- szus két házának képviselőivel folytatott rendkívül jelentős eszmecsere során -, hogy részletesen ismertessük hazánk törekvéseit, elképzeléseit, háttérinformációval töltsük meg a programjainkról korábban szerzett ismereteket. Grósz Károly emlékeztetett arra, hogy egy magas szintű látogatásnak természetesen nem alapvető célja az üzletkötés, a pénzügyi megállapodások megkötése. Az út mégis alkalmat adott arra, hogy a kíséret három •tagja: Tatai Ilona, Bartha Ferenc és Kapolyi László konkrét üzleti megbeszéléseket is folytasson. Ezután kérdések következtek, amelyek közül az első azzal foglalkozott, hogy a kormány elnöke szerint ennek az útnak a nyomán milyen gazdasági eredmények várhatók, milyen kapcsolódási pontjaink vannak, és a politikai jellegű tárgyalások milyen feltételeket teremtettek a gazdasági együttműködéshez. Grósz Károly válaszában rámutatott: partnereink nem szánnak túl sok időt az elmélkedésre, ők is úgy ítélik meg, hogy ha a politikai kontaktusok ilyen hőfokra emelkednek, akkor azokat azonnal ki kell használni a konkrét együttműködés érdekében. Ehhez kapcsolódóan példaként említette azt a szerdán érkezett telexet, amely egy kinti beszélgetés alapján 800 szobás szálloda felépítéséhez kért telekajánlatot máris. Elhangzott olyan kérdés, hogy van-e diplomáciai értelemben vett meghívása az amerikai elnöknek, vagy a jövőbeni amerikai elnöknek Magyarországra. Grósz Károly elmondta: Mindkét elnökjelölt elfogadta szóbeli meghívásunkat. Reagan urat, mint elnököt már nem hívhatjuk meg, ez részünkről már tapintatlanság lenne, de mint az Egyesült Államok nagytekintélyű köztiszteletben álló politikusát bármikor szívesen várjuk Magyarországon. Egy nyitottabb — elsősorban gazdaságilag nyitottabb — világhoz léptünk egyet előbbre. Hozzátette: — Amerikában azt tapasztaltam, hogy a kis pénz és a nagy pénz egyformán fontos. Jó lenne néhány nagy üzletet csinálni, de nem hiszem, hogy a legnagyobb vállalatok lesznek azok, amelyek elsősorban velünk akarják gazdasági stratégiájukat kibontakoztatni. Tehát nekünk nagyon kell becsülni azokat a kis és közepes partnereket, akik érdeklődnek irántunk. Egy kisvállalat mindent el fog követni, hogy az üzlet sikerüljön, mert neki léte függ tőle. Tehát az érdekeltsége ahhoz, hogy eredményesen dolgozzunk velük, összehasonlíthatatlanul nagyobb. Ezz§l persze nem azt mondom, hogy nem kell törekedni nagyobb üzletekre. A változás most összefügg a magyar-amerikai kapcsolatokban érzékelhető fokozatos és folyamatos javulással, illetve azzal, hogy az Egyesült Államokban a szovjet-amerikai viszony fejlődése, illetve Kelet-Európa bizonyos felértékelődése a törvény- hozásban uralkodó hangulatot kedvezően befolyásoka, tehát most már kevéssé ^valószínű, hogy a törvényhozás elutasítaná egy olyan képviselet létesítését, amelynek tagjai diplomáciai mentességgel nem rendelkeznek. Ez lehet kereskedelmi képviselet, lehet kamarai képviselet. E témakörben Bartha Ferenc részletesen szólt más kereskedelempolitikai kérdésekről is, így például a legnagyobb kedvezmény elvével kapcsolatos tárgyalásokról, az úgynevezett CO- COM-listán lévő termékek esetében a Magyarországgal kapcsolatos elbánásról, és az adósság-szolgálat problémáiról. Ez utóbbival összefüggésben említette: a stabilizációnak azért van jelentősége, hogy visszaálljon a nyugodt bizalmi pozíció Magyarország iránt, ezáltal mozgásterünk kiterjedhet. Kérdés hangzott el a küldöttség összetételéről, arról hogy milyen meggondolásokkal választották ki a delegáció tagjait. A Minisztertanács elnöke személyre szólóan indokolta meg munkatársai jelenlétének szükségességét. A tájékoztató hangzott el arról a nem hivatalos látogatásról is, amelyet Grósz Károly Kanadában tett. A magánkezdeményezésre történt utazás az ottani szervezők gesztusaként meglehetősen programdússá vált.
