Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-29 / 206. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 29., hétfő POSTAFIÓK 23. I---^“ Ü zen a szerkesztő Cs. J.: A kisiparos nem hivatkozhat arra, hogy ön megrendelte annak a bizonyos résznek a parkettázási munkáit. Bár nincs írásbeli szerződés, amely szerint a lényeges feltételekben megegyeztek volna, a vállalkozót kötik a szakma szabályai: többek között a nedves aljzatra nem rakhatta volna le a parkettát, mert ennek a víztartalomnak következménye a kár. Az okozati összefüggés a szakszerűtlenül végzett munka és a „drága eredmény” között megvan. Ha a vállalkozó nem hajlandó az okozott kárt megtéríteni, forduljon bírósághoz. Az írásban megkötött vállalkozói szerződés hiányában viszont lesz bizonyítási gondja, mert semmi nem fekszik papíron, számlát sem adott a pénz felvételekor a vállalkozó. Az még külön kérdés, hogy a szóban megállapított munkadíj mennyiben felel meg az előírásoknak. Javaslatunk: mielőtt a pert megnyitja, méresse fel, nézesse meg szakértővel a jelenlegi állapotot és ahhoz képest indítsa meg az eljárást. J. K.: A gyermek további sorsa felől — ezt a fontos felelősséget most hangsúlyozottan kezeli az új Családjogi törvény is —, a szülők döntsenek együtt, még akkor is, ha az a bontóper a férjet és feleséget elválasztotta, és a gyermekeket a több évvel ezelőtti bírói döntés az anyánál helyezte el. A kritikus pontok egyike a középiskola elvégzése után jelentkezik a gyereknél, hiszen a továbbtanulás, az esetleges pálya- választás mindenképpen megalapozott állásfoglalást kíván. Ilyenkor az anyagi érdekek harsognak, ütköznek az elképzelések. Ebben a helyzetben a gyermek húzza, húzhatja a legrövidebbet, elsősorban erkölcsileg. Netán a kicsinyességnek, az önzésnek, a szűkkeblűségnek olyan példáját mutatják be a szülők, ami a gyermekben a kitaszítottság érzését, a dühöt is kiválthatja, hogy neki a felnőttek hibáiért, neki fel nem róható helyzetekért kell bűnhődnie. Ilyenkor félre kell tenniök a szenvedélyeket, a kölcsönös vádaskodásokat, mert a szülők a saját érdekükben is kötelesek elérni azt a maximumot, amit a gyermek javára tehetnek, mozgósíthatnak. És akkor még hátravan az a kérdés is, hogy a család többi tagjai is „okulnak” a küzdelmes magatartásból, és — nem kívánjuk — a félresikerült szülői határozatból. Az állam, a gyámhatóság nem az a mentőöv az ilyen esetben, amire lehet számítani! S. J.: A leírt körülmények alapján a törvény 60. paragrafusát kell idéznünk, miszerint állandó özvegyi nyugdíjra az 59. paragrafusban foglaltak mellett az a feleségjogosult, aki félje halálakor az ötvenötödik életévét betöltötte, vagy rokkant, vagy a férje jogán árvaellátásra jogosult két vagy több gyermek eltartásáról gondoskodik. De további rendelkezéssel is bővül a feltételsor, mert akkor is jár az özvegyi nyugdíj, ha a feltételek valamelyike a félj halálától számított tizenöt éven belül bekövetkezik. K. M.: A kéziratot díszítő, marginális grafika jobban tetszett, mint a kézirat maga. Amíg a szellemesen összeillesztett vonalakban láttuk az ötlet, a tartalom derék jelenlétét, addig a szövegből nem lehetett hallani azt, amiért a kimondott, leírt mondatok szavaltak volna. Utolsö üzenet Nyíri Józsefnek A hír, mely a szomorú döbbenet erejével hatott, elérkezett hozzánk is, Hajdú-Bihar megyébe. Megbénultan hallgatunk, majd tétova mondatokkal indítjuk a beszélgetést egymás között: — De hiszen . . . még egy jó évvel ezelőtt közöttünk volt . . . — Ezen a tapasztalatcserén — talán tavaly májusban — még hittel beszélt munkájáról, higgadt bölcsességgel nyugtatott bennünket, amikor aggasztó pedagógiai gondjaink miatt hevesen vitatkoztunk. — ... és milyen vidáman járkált köztünk — téve a vendéglátó házigazda dolgát —, hogy jól érezzük magunkat Eger gyönyörű városában . . . — És . . . hányszor lendült lankadatlan munkába, hogy elismertesse — akár egy ország előtt is — azt a kevésbé látványos, de rengeteg energiát követelő, sőt elemésztő tevékenységet, amelynek neve: kollégiumi nevelés . . Még hosszasan sorolhatnám hozzá fűződő emlékeinket, azokat, amelyek több mint tíz év alatt halmozódtak fel bennünk, és élnek tovább mindenkiben úgy, ahogyan azokat ki-ki magában — magának — megőrizte. Egyben mindenképpen egyformák vagyunk: szerettük őt, becsültük mély humanizmusát, csodáltuk gyermekszeretetét, fiatalos munkabírását és türelmét, amelyet gyakorta tett próbára a meg nem értés. És folytatnánk tovább a beszélgetést: — De miért kellett ilyen korán elmennie? — Annyira szerette az életet! Választ azonban egyikőnk sem tud adni. Tehetetlenül hallgatunk. Magunkban gondoljuk tovább mindazt, ami inkább érzelem, mintsem tisztán megfogalmazható gondolat. Most már egyetlen dolgot tehetünk: elköszönünk Tőled kedves Nyíri József barátunk, hű kollégánk. Te már térben távol, időben elérhetetlen vagy számunkra. Többé nem lehetsz részese napi küzdelmeinknek — Kharón révésze messze evezett Veled! Csak az ittmaradók szere- tete kísér Téged, a tőlünk egyre távolodót, megpihenést keresőt. Utolsó üdvözlettel: a hajdú-bihari kollégiumi tanárok nevében Varga Lajosné Muflonmentő vadőr Laczik József, a Rőzsaszentmártoni Jó Szerencsét! Vadásztársaság vadőre Szabó Attila r. főtörzsőrmester, apci körzeti megbízott társaságában járőrözés közben vadorzótól mentették meg a Mátraalján a muflongidát. A szelíd kis állatot, amely Gyuri névre hallgat, a vadőr családja neveli, s a gyerekek kedvence. Képünkön Roland és Tamás eteti. (Fotó: Szabó Sándor) Hozzászólás Mi, a Tetemvár utca környékén lakók mély felháborodással vettük tudomásul, hogy a Vé- csey-völgy—Vasútállomás között közlekedő autóbuszjárat útvonala május 29-től megváltozott, vagyis ettől az időponttól köijáratként közlekedik. Ez azt jelentette, hogy a Tetemvár utcai buszmegálló egyoldalassá vált. így a környéken lakó, zömében idős, beteg emberek, kisgyermekes anyák, valamint az iskolások számára a busszal történő visszautazás lehetetlenné vált. A Vécsey-völgyben és az Al- magyar-dombon élőknek az útvonalmódosítás semmilyen változást nem okozott. A Sánc környékiek pedig eddig is, s ezután is igénybe vehetik a helyközi járatokat, például a bogácsit, a noszvajit, a szomolyait. Ezért fordultunk május 30-án kelt levelünkben a Mátra Volán igazgatójához, hogy a 7-es autó- buszjáratot a régi útvonalára visz- szaállítani szíveskedjenek. Kérelmünket a Bérc, a Darvas, a Pást, a Vécsey, a Mlinkó, a Tetemvár utca, a Pető, a Dónát, a Türk, a Faggyas, a Fűzér, a Zoltai és a Bolyki utcák lakói közül kétszázan írták alá, s kifejtették, hogy ragaszkodnak a régi útvonalhoz. Erre június 15-én elutasító választ kaptunk. Június 21- én levelünkben az érvekre érvekkel válaszoltunk, és kértük az újbóli kivizsgálást. A Volán dolgozói utasszámlálást tartottak, majd ketten a lakásomon is felkerestek. így szóban is elmondtuk mind a panaszunkat, mind az érveinket. Igazat adtak nekünk, és tájékoztattak arról is, hogy az utasszámlálás eredménye is minket igazol. Közölték továbbá, hogy átadják az ügyet a városi tanácsnak. Az ott július 25-én tartott megbeszélésen a részünkről megegyezés nem született, továbbra is ragaszkodunk a buszjárat eredeti útvonalához, ahhoz, hogy a 7-es járat oda-vissza közlekedjen. Ennek ellenére a tanácstagunk javaslatára (akinek a lakók érdekeit kellett volna képviselni, de ellenünk volt!) kérték, hogy várjunk szeptember végéig, amikor már megkezdődik a tanítás, és akkor újra utasszámlálást tartanak, illetve 100—100 vélemény- kutató lapot küldenek ki a Tetemvár és a Sánc utca környékére. A megbeszélésről jegyzőkönyvet kaptunk. Ezek után harmadszor is írtunk a Mátra Volán igazgatójának. Kiküldték a véleménykutató lapokat (százból csak harmincötre bukkantunk), majd ismét a lakásomon kerestek meg. Elmondták, hogy már hatvan lapot visszakaptak, amelyben az eredeti útvonalhoz ragaszkodnak a lakók. Ugyanakkor ismét kérték, hogy váljunk szeptember végéig, amíg az ismételt utasszámlálást követően döntésre kerül sor. Mi, a környék lakói, nem tudjuk megérteni, hogy háromszori levelünkre, kétszázunk aláírására, többszöri utasszámlálásra, amely mind minket igazol, a busz üresen közlekedik, a Sáncban (a Gárdonyi-háznál) nincs le- és felszálló, és a közlekedési vállalat dolgozói fel vannak háborodva, miért kell mindig várniuk. Véleményünk szerint a mai világban egy vállalat üzletpolitikájában sem közömbös, hogy veszteségesek, vagy nyereségesek. Ügy látni, a Volán számára ez mindegy. Nem tudjuk, hogy a vállalat a kivizsgálásaival mit akar elérni. Csak azt tudjuk, hogy mi is és a környéken élők is közlekedni szeretnénk! Bozsik Márta Eger A kitüntetett orvos Alkotmányunk ünnepe alkalmából a „Megye Művelődés- ügyéért” kitüntető jelvényt kapott dr. Tóth Sándor, a Mátrai Állami Gyógyintézet parádfür- dői egységének volt főigazgató- főorvoshelyettese. Mit tehet egy orvos, és mit tett dr. Tóth Sándor, hogy ezt a szép kitüntetést kiérdemelje? Elsősorban a parádfürdői Ásvány- és Gyógyvíz Múzeum létrehozása fémjelzi azt a munkát, amit orvosi hivatása mellett választott. Jelenleg a világon előforduló gyógyvizekből 400 fajta található Parádfürdőn. Az ilyen jellegű múzeumok közül a világon is az elsők között foglal helyet. A gyűjtést tovább folytatja mindaddig, míg vizsgálatra érdemes vízből ezerre ki nem egészíti. A gyógyvízgyűjtésen kívül még jut ideje arra is, hogy Párád és társközségei történetéről szóló régi kiadványokat gyűjtsön, megörökítve ezzel a régi hagyományokat. Gyűjtéseit a Gyógyvíz Múzeumban helyezte el, ami előzetes bejelentés alapján bármikor, mindenki számára megtekinthető. A fentiek bizonyítják, hogy a kitüntetés méltó kezekbe került, olyan orvos kapta, aki hivatása mellett a közügyekkel is foglalkozik, és sokat tett és tesz is azért, hogy Párád és társközségei múltját minél többen megismerjék. Mindkét tevékenységét a község lakói is nagyra értékelik, amelyhez további eredményes munkát kívánunk. Gembiczki Béla Parádsasvár Válaszol az illetékes Igazolás nélkül nem lehet Legutóbbi összeállításunkban adtunk helyet Gulyás Sándorné Berényi Margit tiszanánai lakos panaszának Fura ügyintézés a biztosítónál címmel. Az Állami Biztosító egri fiókjának igazgatója, Haraszti Arnold válaszolt az abban foglaltakra: „Ügyfelünk 1988. március 31- én érkezett levelében kéri, hogy CSÉB 50-es biztosítása alapján házassági segélyben részesítse az Állami Biztosító. Levelében nem közli, hogy hol dolgozik, a tagsági könyvében bejegyzett munkahelyén biztosítását azonban nem találtuk. Április 18-án kelt levelünkben kértük a biztosítási díjbeszedés helyének közlését. Levelünkre válasz nem érkezett, de július 28- án ügyfelünk telefonon érdeklődött segélye ügyében. Augusztus 5-én újabb levélben kértük a díjfizetés helyének megnevezését, és egyben megküldtük részére a házassági anyakönyvi kivonatot. Levelünkre válasz nem érkezett. Az újságcikkből értesülve, megállapítást nyert, hogy az ÁB hevesi fiókjánál fizeti a biztosítását. Iratait megküldtem a jelzett fiókhoz, és kértem a segély kiutalását. Az ügyintézés elhúzódásáért elnézést kérünk, de a díjfizetés igazolása nélkül a szabályok értelmében nem áll módunkban szolgáltatást folyósítani.” Lapunk cikkeire Miért nem veszik fel a megyei kórházban a telefont? A Népújság augusztus 17-i számában jelent meg hasonló című cikk a Megkérdeztük rovatban Kovács Attila tollából, amelyben Agárdi István, a kórház gazdasági igazgatóhelyettese tájékoztatta a lapot erről. Ehhez szeretnék néhány megjegyzést fűzni. A kórház telefonközpontjának nem 17, hanem 37 városi vonala van. Ezt maguk a kezelők mondják, ha rákérdeznek, hogy miért nem jelentkeznek be. Másrészt tudomásom szerint, ez a központ a megye egyik legnagyobb kapacitású berendezése, tehát zsúfoltságról nemigen lehet szó. Harmadrészt: ha túlterhelt egy központ, akkor az nem cseng ki, hanem foglaltat jelez. Negyedszer: ezt a központot egyszerre ketten kezelik. ■ ano-j Ezek alapján talán mégsem arra a szerencsétlen berendezésre kellene hivatkozni, amiért hívhatatlan a megyei kórház. Káló Ernő Eger Kisebb-nagyobb bosszúságok Kérdés a papírgyűjtésről A Népújság augusztus 16-i számában a MÉH Vállalat papírgyűjtési akciót hirdetett — írja levelében egy egri asszony (név és cím a szerkesztőségben). Majd folytatja: ő is összekötözte a hivatali szekrényében lévő, már selejt iratokat, ami mind fekete-fehér papír volt. A fia zsebpénzét szerette volna növelni az értük kapott új, felemelt felvásárlási árral. Még néhány csomag újságot is. hozzátett, amiben volt mintegy kétkilónyi színes is. Az egészet augusztus 18-án vitte el a MÉH-telepre. Innentől idézzük ismét a levelét: — A 43 kg hulladékot úgy számlázták, hogy ötöt háromforintos újságnak, 38 kg-ot pedig 1,40 forintos színes újságnak. Telefonon érdeklődtem a raktárostól, aki közölte, az mind színes volt. Mivel én kötegeltem, tudom, hogy a java része a másik kategóriába tartozott. Kérdésem az, hogy miért indít országos kampányt a MÉH Vállalat, ha az alkalmazottai mégis úgy veszik át a papírhulladékot, ahogy ők jónak látják?! Városcsúfítók Az utóbbi időben Egerben elharapódzott, hogy a különböző rendezvényekre a plakátokat a legfeltűnőbb helyekre ragasztják ki. Nem kímélnek ezzel műemlék épületet, frissen vakolt falat, semmire sincsenek tekintettel. Az nem rossz, hogy ezen a nyáron az átlagosnál több koncertre, programra kerül sor. Viszont az elgondolkoztató, hogy a műsor hamar a múlté lesz, viszont „lenyomata”, a fölragasztott plakát tönkreteszi a nagy gonddal újjávarázsolt belvárost. Amikor a falfirkák ellen emeltük fel a szavunk, a sötétben bujkáló, ismeretlen tetteseket vádoltuk. Most viszont lényegesen egyszerűbb a helyzet: a tettes ország-világ előtt hirdeti nevét és címét, csupán el kell olvasni, hogy melyik intézmény a rendező, máris megvan a felelős. Ajánlom ezt a tippet minden városért felelősséget érző vagy viselő ember számára. Lehet, hogy kevés a hely a hirdetmények számára a településen, mégsem ezt a megoldást tartjuk üdvözítőnek. Ha kell, legyen több hirdetőoszlop, de kíméljük meg a műemlékeinket! (gábor) Merre járjon a 7-es busz Egerben?
