Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-03 / 184. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 3., szerda FIATALOKRÓL. - FIATALOKNAK Lenyűgöző látvány — a Szent Vitus székesegyház a Hradzsinban Csehországi képeslap Feltétlenül nézzétek meg Cseh­országot! — mondták ismerőseim közül jó néhányan, mikor nyári utazásaimat tervezgettem. Ők már valamennyien jártak arra, s akad köztük visszajáró vendég is, s így nagy áradozással meséltek róla. Mások értetlenkedtek: mi a fenét lehet ott csinálni napokig, se ten­ger, se nyugat. Még az úticélunk felé vivő Amicus expresszen is hi­tetlenkedett amiatt egy pár, hogy majdnem egy hetet akarunk ott el­tölteni. így aztán óvatos duhajként léptünk le a vonat lépcsőjéről egy hétvégi hajnalon, s tekintettünk körül a prágai főpályaudvaron, Hlavni Nadrazin. Az első lépés természetesen a térképvásárlás volt. Magyar föl­dön ugyanis — beleértve a Cseh­szlovák Kultúra magyarországi "boltját — nem lehet ehhez széles választékban hozzáférni. Találom­ra böktünk rá a legközelebbinek vélt kempingre, s hála az alapos út­mutatásnak s a gyors metró- és buszközlekedésnek, félóra múlva ott is voltunk. (A remek buszköz­lekedésben később csalódtunk. Éjfél előtt néhány perccel a Trója nevű kertvárosban ugyanis már nem volt. így a közelben tomboló vihar villámai fényében rettegve rohantunk két kilométert sátrun­kig. Persze ha a menetrendet elő­zetesen megnéztük volna . . .) A közel száz férőhelyes szállás­helyünk rendkívül otthonos volt, a gondot mindössze az jelentette, hogy este 10 óra után, miként egy úttörőtáborban, a magántulajdo­nos eloltotta az egyetlen közös he­lyiség lámpáját, s mindenki vonul­hatott vissza. Persze mindezt fe­ledtette a már említett otthonos­ság, amely nemcsak a kempingre, hanem az egész városra jellemző. Hiszen Prága az európai főváro­sok sorában kicsinek számít, alig több mint egymillió lakójával. Ez azonban nem jelenti azt, hogy tér­képpel felvértezetten sem lehet el­tévedni a zegzugos barokk utcács­kákban. Röstelkedve bár, de be­vallom, hogy első nekifutásra az annak idején harmadik prágai vá­rosként a helyi vár köré emelt Hra- dzsint sem találtuk. Ehelyett a ne­vében részben azonos Vysehrad- ba, azaz a fellegvárba mentünk. Onnan mindössze a kilátás szép, ám nyoma nincs annak a tájkép­nek, amellyel a Hradzsinban talál­kozik a szemlélődő. Hogy végülis mi ezek közé tartoztunk az egy újabb véletlennek volt köszönhe­tő. A Nemzeti Színházat kereső barangolásaink során jutottunk el a Károly-hídhoz, ahová gitáros tu­risták énekszója csalt. Már-már mi is dúdoltuk a We Shall over come- ot mikor a túlsó partra tekintve megpillantottuk a kivilágított vá­rat, s körülötte a keresett helyszínt. így szerencsére a másnapi több­órás séta után ez is élményeink kö­zé raktározódott. , Az idegenforgalom persze nemcsak a Vltava folyó felett dúl. A legtöbben például az Óvárosi tér harangjátékánál, a híres Or tojnál adnak randevút egymásnak s né­zik ahogy a magasban körbejárnak felettük a 12 apostol bábfigurái. Szinte minden európai nyelv egy­szerre hallható ott, ám kétségte­len, hogy ott is legtöbben az NDK-t képviselik. így hát velük is­merkedik meg a külföldiek közül a legkönnyebben az ember. Vala­mennyiükkel a híres cseh sör mel­lett beszélgetve szinte csak az ke­rül szóba: milyen a magyar—ro­mán viszopy, miért is volt tüntetés Budapesten. Élénken érdekelte őket a téma, ám kiderült, informá­cióik rendkívül hézagosak e tekin­tetben, pedig a probléma valame­lyest őket is érinti.- Csehország egyik másik gyöngyszeme Karlovy Vary, vagy ahogy még most is sokan emlege­tik régebbi nevén: Karlsbad. Az ottani likőrspecialitást, a Beche- rovkát már az odafelé vezető úton megkóstolhattuk, hiszen a cseh vonatokon 9 óra előtt sem csak te­ázni lehet. A körülbelül Eger nagyságú városnak azonban a gyógyvize is hozzájárult hírnevé­hez. A régi városrészben egymást követik a kutak, amelyekből a tu­rista a helyszínen vásárolt, szívó­kával ellátottlcülönleges porcelán pohárkával menthet. Erre az ivó­alkalmatosságra azért van szük­ség, mert a szomjazót egyébként könnyen meglepheti a víz. Annak hőfoka ugyanis 30 és 72 Celsius- fok között mozog. Ott gyógyulást kereső nagy elődeink emléktáblái, lakóilázai között kortyolgattuk a nedűt. Megfordult a városban töb­bek között annak idején A rany Já­nos, Miczkiewicz, Marxéi Dvorák is. Az egyik sétányon még magyar nyelvű feliratot is találtunk, ame­lyet a harmincas években hagyott emlékül egy ott üdülő hazánkbeli püspök. Mindezekkel együtt ottjártunk- kor minket leginkább a filmfeszti­vál vonzott, amelyet már huszon­hatodszor rendeztek meg. Ebben kissé csalódtunk, hiszen megye- székhelyünk utcáin jobban érző­dik a nyári Agria Játékok rendez­vénysorozata, mint ott ez a nem­zetközi szemle. Szinte csak a hely­színül szolgáló szálloda előtti téren látszódik valami kevés: Karel Gott stílusában fellépő énekesek szóra­koztatták a nagyérdeműt. így az­tán csak a magyar versenyfilm a Tüske a köröm alatt plakátját üd­vözölhettük örömmel, s bánkód­hattunk amiatt, hogy Szabó István új alkotását, a Hanussentegy nap­pal érkezésünk előtt vetítették. A filmek helyett maradt a feszített víztükrű uszoda a hegyoldalban, ahol két hossz között pillantást vethettünk a jobbára ködbe bur- kolódzott panorámára. Alig több mint egy hetünk eny- nyire volt elegendő. S természete­sen az épületek, a városkép, a sö­rözők mellett arcok is emlékeze­tessé teszik ezt az időszakot. Ha például valakinek egy egész éjsza­kai átbeszélgetett hazautazás vé­gén még van kedve egy friss hölgy­ismerősével végignézni a magyar határ közelében felkelő Napot, az velem együtt elmondhatja: utazni csodálatos . . . (kovács) Védőháló nélkül Szerencsére süt a nap, igazi nyári idő van. Lehet napozni, este és haj­nalban pecázni, a legrekkenőbb hőségben pedig a vízben úszni, vagy aki ezt nem tud: labdázni, halacskázni. Mindössze arra kell ügyelni, hogy a tóból kijövet mindenki alaposan megzuhanyozzon, hiszen enél- küi könnyedén kiütéseket szerezhet az érzékenyebb bőrű fiirdőző. A tábort a strandtól drótkerítés választja el, a túloldalról vegyes pillantá­sokat vetnek irányunkba: ott vannak az állami gondozottak. A Gyer­mek- és Ifjúságvédő Intézet üdülteti az éppen soros csoportot. A részt­vevők között van, volt gyermekvárosi, kollégista, nevelőszülőkhöz ki­adott, munkásszállóra, albérletbe kihelyezett, a GYIVI-ben ideigle­nesen beutalt és bűncselekményért zárt intézetbe csukott ember. Természetesen a strandoláson kívül is van program. Levetítik a Kopasz kutya és a Úgy érezte, sza­badon él című filmeket, egészség­nevelő beszélget velük kendőzet­lenül a szexuális életről, s dramati- kus játékokban is kiélhetik magu­kat a résztvevők. Leginkább Nagy Feró ragadja meg őket ottjártakor, de ő sem a sztárságával. Inkább az­zal, hogy nem hivatalból, hanem magánemberként közelít, nem tünteti fel magát igazságot osztó okosnak. Csendesen, de kemé­nyen vágja a hallgatóság szemébe: a. ti nemzedéketek elveszett. Taná­csolja, hogy alakítsanak egyesüle­tet, gyűjtsenek aláírásokat tiltako­zásul az ellen, hogy tizennyolc éves koruk után voltaképpen senki sem gondoskodik róluk. Feró há­rom órát töltött ott. Ez alatt nem láthatta be, hogy ez egyelőre lehe­tetlen. Diktatórikus körülmények között nem lehet hagyománya a demokráciának. * A. általános iskolásként került a Gyermekvárosba. Tizenegy szo­batársa beavatásként fajtalanságra kényszerítette. Ő természetesen tiltakozott, így kétszer fel is „akasztották”. Másodszor lábánál fogva lógatták és a feje alatt tüzet raktak. Mondja, hogy ő soha nem tenne ilyet, de a vele egykorúak többsége nem így gondolkodik. „ Ha ők kaptak, kapjon a másik is ” — vallják. A. egyébként az egyik legértel­mesebb srác a táborban. Szakkö­zépiskolába jár, Marxot olvas, s azon kevesek közé tartozik,akik innen mennek katonatisztnek. B. a legforróbb melegben.is bi­kinije fölé teríti melegítőfelsőjét. „Szégyellem magam válaszolja a kérdésre. Szellemi fogyatékos, önálló életvitelre alkalmatlan. Szociális foglalkoztatóban lenne a helye, ott azonban jóideje sza­bályellenesen nem fogadják, mivel a tanács egészségügyi osztálya nem biztosítja ezt. Mostanában iz gatottan várják megjön-e B. menstruációja. Néhány hete ugyanis a fiúk felvitték a padlás­ra .. . „Miért nem kiabáltál segít­ségért?”— kérdezik tőle azóta sok­szor. „A nevelő néni be volt zár­kózva a szobájába” — válaszolja B. és mosolyog. C. gyilkossági kísérletért ül, je­lenleg néhány napos „rendes évi szabadságát tölti”. Apja már kis­gyermek korában elmagyarázta nekik, mit kell csinálni a lányok­kal, s azóta cigarettázik és iszik is. Egy évig szipózott, de hát azt most, a zárt intézetben nem lehet. Volt már kórházban, mert dunán­túli felügyelői, akik hisznek a gu­mibot sorsfordító hatásában, vé­resre verték. Az intézetben külö­nösen könnyen megy ez, de ahogy mások is mesélik, sokan sem a gyermekvárosban, sem a GYTVI- ben nem gondolkodnak sokat azon, mivel győzzék meg az enge­detlen nebulót. C. egy este cigarettával kínált. — Elfogadod? — kérdezte. — Hát, hogyne. — De én ezt loptam. — Miért loptad? — érdek­lődtem, mint egy pedagógusba ol­tott detektív. — Nincs pénzem, nem adott senki, mikor ide jöttem. Már füstöl is a kezemben a ciga­retta. D. -t nemrégiben a Rákóczi-té- ren „gyűjtötték be”. Gyönyörű lány, igazi nő tizenhat évesen, ám sok helyen tetovált. Szeretne tán­cosnő lenni, de ehhez el kell távolí­tani a bőréről a korábbi meggon­dolatlanság eredményeit. A mű­téthez azonban nem biztos, hogy engedélyt kap. Tudniillik erősen korlátozott azoknak az iskoláknak a köre, ahol ők továbbtanulhat­nak. A „táncosnőképző” történe­tesen nem szerepel ezek között. E. mikor megtudja, hogy újsá­got írok, azonnal érdeklődik, is- merem-e Görbe Nórát. Mondom, hogy nem, de csak tovább firtatja, mondván, azért biztosan találkoz­tam már vele, hiszen szoktam sze­repelni a tv-ben. Válaszolom, hogy ez nincs így, ám valóban láttam már a Lindát színpadon. E. saját bevallása szerint viszont levelezés­ben áll vele, azaz Görbe Nóra vi­szonozta egyik levelét. Azt írta, hogy sajnálja E.-t, mivel állami gondozott. „Minek sajnál, nem kell engem sajnálni” — vigyorog E., a többiek bólogatása közepet­te. Aztán egyikük felüti a fejét és rám néz: Te ugye éltél gyermekvá­rosban? — Nem — mondom az igazat. — Akkor hogy lehet, hogy ilyen jól el tudunk beszélgetni? * A táborban egész nap szól a ze­ne. Madonna, Neoton Família. „ Védőháló nélkül a föld felett”, „ Szabadítsd fel a szellemem, s ami­re kérsz, én megteszem. ” — ezek a legnagyobb slágerek. A gyerekek mozognak rá, éneklik, s valószínű­leg nemcsak a ritmus miatt, hiszen ők is így táncolnak a kötélen. Nem elég, hogy szüleiket elvesztették- vagy azok tagadták meg őket, ta­lajt azután sem igen kaptak a lábuk alá. Tizennyolc éves koruk után pedig még az a kevés is elvész, hi­szen az önálló élethez alig van né­melyiküknek képessége. Nem cso­da, hogy kevesen tudják igazán megvetni a lábukat „odalann”. Sokan nem ismerik a mosógépet, a hűtőt, de van aki még az órát sem. Akad gyerek, aki tizennyolc éves korában látott először egész ke­nyeret, mert addig szeletelve kap­ta. Egyszerű helyzetekben is át le­het őket verni, s sokan ezt meg is teszik, hiszen némelyik „ember­társuk” most is szinte ingyenmun­kára használja a némelyikükben meglévő munkaszeretetet. A ne­velők menekülnek munkahelyük­ről, és sajnos nem azok, akik gumi­botot hordanak a táskájukban. Mások széttáiják a karjukat: nem tudunk mit csinálni, ezek ilyenek. A gyerekek pedig tizennyolc éves korukig maradnak, s azután életüket is alapvetően megszabja ez az időszak. Hiszen Marxtól tud­juk: „A lét határozza meg a tuda­tot.” Kovács Attila (A riport itt nem tekintendő befejezettnek. Terveink szerint mások is megszólalnak majd abban a reményben, hogy talán segíteni tu­dunk a teljes igazság feltárásával.) Országos akciósorozat Az atomfegyverek ellen Az Országos Béketanács kez­deményezésére augusztus 5. és 9. között — a Hirosima és Naga- szaki ellen atomtámadás évfor­dulóján — országszerte megem­lékezések, békemozgalmi akciók hívják fel a figyelmet az atom­fegyverkezés veszélyeire, a tö­megpusztító fegyverek felszá­molásának fontosságára, az em­beri jogok tiszteletben tartására. Augusztus 5-én Komáromban magyar—csehszlovák békemoz­galmi határtalálkozót szervez­nek. Itt megemlékeznek a Hiro­simát ért atomtámadásról, s elő­adás hangzik el a két ország hoz­zájárulásáról az európai bizton­sági és együttműködési folyama­tokhoz, és békeimát is tartanak. Az Országos Béketanács ifjú­sági bizottsága augusztus 6-án Budapesten, a Vörösmarty téren rendez megemlékezést, amely­hez a Deák téri evangélikus temp­lomban békeima kapcsolódik. Este a két helyszínen megjelen­tek — emlékezésül — égő gyer­tyákat vivő papírhajókat ereszte­nek a Duna vizére. A fiatalok kö­zösségei és a társadalmi szerve zetek e napon mintegy félszáz városban, faluban, nyilvános rendezvényeken árnyalakokat engednek fel, s gyertyát gyújta­nak az atomhalált haltak emlé­kére, az atomfegyverek elleni til­takozásul. Ilyen akciók lesznek többek közt Miskolcon a Sza­badság téren, Szárvason a kem­pingben, Csongrádon, Szekszár- don, Gyékényesen, Kőszegen, Medgyesegyházán. Az egyházi békemozgalmak több helyen tartanak templomi megemléke­zéseket, számos kiállítás nyílik, s műsoros délutánokra, ifjúsági békenagygyűlésekre is sor kerül. Augusztus 9-re az MTESZ budapesti székházába az OBT tudományos és kulturális bizott­sága, a Magyar orvosmozgalom a nukleáris háború megelőzésé­ért, valamint a Mérnökök a bé­kéért mozgalom tudományos konferenciát hív össze az atom­fegyverkísérletekről, azok betil­tásáról, az atomfegyverek elter­jedésének megakadályozásáról. E tanácskozásra az érdeklődők meghívót igényelhetnek az OBT-től. Tábor Felsőtárkányban Leendő lemezlovasok tanfolyama Az ország minden részéről érkez­tek fiatalok abba a táborba, amely az elmúlt héten zajlott a felsőtárká- nyi Hámán Kató Politikai Képzési Központban. Az intenzív tanfolya­mon a közel ötven résztvevő megis­merkedett az úgynevezett lemezbe­mutatói munka elméleti és gyakor­lati oldalával. Ezt neves szakembe­rek segítették elő, így ott vendéges­kedett többek között B. Tóth Lász­ló, Arató András, Éliás Gyula és Gazdag György is. Rajtuk kívül az országos Szórakoztatózenei Köz­pont munkatársai tartottak előadá­sokat, s magát a kurzust is ők vezet­ték. Szó esett a disc jockeyk munka közbeni feladatairól, a diszkó szere­péről a kulturális életben, s munka- védelmi kérdésekről is. Ebben az időszakban a felsőtár- kányin kívül Püspökladányban és Sóstón is zajlott hasonló rendez­vény. Megyénkben ilyet utoljára két éve rendeztek Egerben. Miként ak­kor, most is lehetőség nyílt arra, hogy a szakma fortélyait legered­ményesebben elsajátítok a tábor vé­gén eredményes vizsgát tegyenek, s a későbbiekben már „hivatalból” is szórakoztathassák a táncoslábú kö­zönséget. m HFVFS UFfSYFI SZOLGÁLTATÓ IRODA állásajánlatai: A Heves Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda: Eger, 3301 Eger, Klapka György út 9. Pályázatot hirdet gyöngyösi kirendeltségén felsőfokú munkaügyi szakképesítéssel kirendeltségvezetői munkakör betöltésére. A pályá­zat tartalmazza rövid önéletrajzát, eddigi szakmai tevékenységét és jelenlegi munkabérét. A pályázatot 1988. augusztus 15-ig kéijük a fenti címre eljuttatni. KŐSZIG Mátra Gázbetongyár: Halmajugra Felvesz jó kereseti lehetőséggel számviteli csoportvezetőt felsőfokú végzettséggel és ötéves szakmai gyakorlattal, alkalmaz továbbá gépír­ni tudó számlázok Heves Megyei Gabona és Malomipari Vállalat: Gyöngyös. Április 4. út 4. Szakirányú főiskolai vagy egyetemi végzettséggel belső ellenőrt keres felvételre. Városi Tanács Városgondozási Üzem: Gyöngyös, Ke­nyérgyár u.9. Felvesz köztisztasági tehergépkocsivezetőt, középiskolai végzettség­gel köztisztasági ellenőrt, továbbá WC kezelőt, úttisztítókat, nyugdí­jas szeméttelepőrt szombat, vasárnapi szolgálatra. Városgazdálkodási Vállalat: Hatvan, Vöröshadsereg út 16. Gyakorlattal rendelkező építészmérnököt keres felvételre, termelési osztályvezetői munkakör betöltésére. Mátra Volán Hatvani Üzemegysége: Hatvan, Bercsényi u. Felvételre keres a horti kirendeltségére középfokú végzettséggel ren­delkező munkatársat, műhelyvezetői munkakörbe. Azonnali belé­péssel felvesz ”D”-”E” kategóriával rendelkező gépjárművezetőket és középfokú raktárgazdálkodási képesítéssel rendelkező diszpé­csert. I Egy — a sok száz torony közül (Fotó: Jakab László)

Next

/
Oldalképek
Tartalom