Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-24 / 202. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 24., szerda FIATALOKRÓL FIATALOKNAK Lesz harmadik? Fesztivál Szabolcs-Szatmárban A KISZ KB szervezésében idén Nyíregyházán tartották meg a II. agrárifjúsági fesztivált. Az agusztus 19. és 21. közötti ese­ményre hazánk minden részéből érkeztek fiatalok. Heves megyét harmincöt tagú delegáció képvi­selte, élelmiszeripari, mezőgaz­dasági, erdészeti dolgozók. A ta­pasztalatokról, élményekről a küldöttség vezetője Liktor Ist­ván, a Heves Megyei KISZ Bi­zottság politikai munkatársa szá­molt be. — Az első, Csongrád megyei fesztivál után most Szabolcs- Szatmárra esett a választás. Olyan vidéke ez az országnak, amelyről gyakran szólnak előíté­letekkel terhelten a közelben vagy távolban élő emberek. A szabolcsiak mindig örülnek az alkalomnak, mikor vendégeket fogadhatnak, mikor megismer­tethetik lakhelyük múltját, éle­tét, fejlődését a messziről ide utazókkal. így aztán szívesen vették az Élelmiszergazdaság­ban Dolgozó Fiatalok Tanácsá­nak felkérését a rendezésre, ez látszott is munkájukon. Az Ag­rár-kupa futballtoma — amely­nek selejtezőit tavasszal játszot­ták — csapatai már 18-án, csü­törtökön megérkeztek. Mi csak péntek reggel indultunk. Nyí­regyházán a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán biztosí­tottak szállást. Az élelmiszergaz­dasági kiállítás megnyitásával kezdődött a háromnapos prog­ram. Bemutatkozott a Mátra Nyugat-bükki Erdő és Fafeldol­gozó Gazdaság és az Egervin. A Bükki Nemzeti Park is küldött kőzeteket, színes fotókat, és kitö­mött állatokat. Aztán szekció­foglalkozások keretében beszél­gettünk többek között a társasági törvényről, a bérpolitikáról és az agrárértelmiség szerepéről. Va­csora után kezdődött a delegáci­ók felvonulása a nyíregyházi Jó­kai térre. Szinte mindenki népvi­seletbe öltözött, ez is beszámított a meghirdetett pontversenybe. Nagy sikerünk volt, főleg az Egervin révén, mert szereztek egy lovaskocsit, feldíszítették, és szórólapot osztottak, borkósto­lót tartottak a közönségnek. Majd Kiss György a KISZ KB EDFT-osztályvezetője mondott ünnepélyes megnyitó beszédet a kertmoziban. — Este milyen lehetőségek voltak a kikapcsolódásra? — A KISZ Politikai Képzési Központjában, Sóstón alternatív programok szerepeltek a műso­ron. Itt már kezdett közösséggé formálódni kis csoportunk. A ta­gok ugyanis különböző vállala­toktól érkeztek, előzőleg nem is­merték egymást. Végül sokan cseréltek címet, beszéltek meg találkozót. . . — Szombaton, augusztus 20- án az ország sok városában nagy­szabású rendezvénysorozat kö­szöntötte István királyt. A feszti­válon hogy zajlottak az esemé­nyek? — A délelőttöt Szatmárcsekén töltöttük, az ottani ünnepségen. Először Szabó István, a TOT el­nöke beszélt az évforduló tiszte­letére, majd Czine Mihály egye­temi tanár tartott Kölcseyről megemlékezést nagy tetszést aratva. Utána minden küldöttsé­get három részre osztottak, volt aki Vásárosnaményba, volt aki Mátészalkára, vagy — mint jó­magam — Túristvándiba utazott. Ügyességi versenyeken vettünk részt, eldőlt ki a jobb a búzazsá­kolásban, a kaszálásban vagy ép­pen a boglyarakásban. Nem mondom, rendesen elfáradt mindenki, nem volt ilyesmiben sok gyakorlatunk . . . Mire visz- szaérkeztünk a főiskolára, falusi lakodalmas, töltött káposzta várt bennünket. A vőfélyek vetélke­dőjére szellemes mondásokkal kellett készülni. Végül is itt vált világossá, hogy nem szerezhe­tünk dobogós helyet, ugyanis ki­jelölt emberünk a nagy sietség­ben otthon felejtette a szövegét. Nem tudott fellépni, pontot sem kaphattunk. — Ilyen gazdag műsor mellett pihenésre nem sok idő jutha­tott . . . — Éjfélkor volt a delegációve­zetők megbeszélése az aznapi programokról, esetleges hibák­ról. Aztán diszkó, video reggel 5-ig, 6-ig. Ha muszáj lett volna, akkor sem aludhattam volna többet pár óránál. Vasárnap a tervezettnél később csörgött az ébresztőóra, tekintettel az elmúlt nap hajnalig húzódó „fáradal­maira”. Végül csak odaértünk a sóstói ifjúsági parkba, a politikai fórumra. Majd következett a zá­rás, a díjazás. A versenyben Nógrád nyert, mi az ötödikek lettünk. — Összességében mi a benyo­mása, hogyan sikerült a találko­zó? — Mindenki, aki részt vett raj­ta, nagyon jól érezte magát. Is­meretségek, barátságok kötőd­tek a két év múlva esedékes leen­dő III. agrárifjúsági fesztivál re­ményében. (rénes) Orlenok '88 Egy hónap a peresztrojka országában iii/i. Jutalomét, tapasztalatcsere­látogatás, vagy inkább egy ala­pos erőpróba — nem is tudom pontosan, milyen megnevezéssel illethetném azt az egy hónapos Szovjetunió-beli utazást, ame­lyen a KISZ KB megbízásából vehettem részt július—augusz­tusban. Az ország középiskoláiból ti­zenegygyerekre, köztük öt Heves megyeire esett a választás, akik az itthoni ifjúsági szervezetet képviselték egy nemzetközi ifjú­sági táborban. Ma sem tudom, mi volt az oka, de engem ért a megtiszteltetés, hogy a csoportot vezethettem. A dolog annál is in­kább kalandosnak ígérkezett, mivel csupán egy héttel az eluta­zás előtt értesültünk a kikülde­tésről, a célját tekintve pedig a repülőút előtt alig egy-két órával kaptunk felvilágosítást a KISZ KB székházában. így az sem le­pett meg igazán, amikor a ”KB- palota” bejáratánál összefutva néhány csomagokkal megpakolt gyerekkel azt hallottam, hogy ők úgy tudják Krivoj Rogba vagy Odesszába utaznak harminc napra. A félreértések egy óra múlva eloszlottak, ugyanis kö­zölték a csapattal, hogy az úticél Krasznodár, a Fekete-tengertől egy nem messzire eső város. Azt is megtudtuk, hogy egy hónapon keresztül előre láthatólag több előadáson és konzultáción ve­szünk majd részt, amelyeknek célja a különböző országok ifjú­sági szervezeteinek tapasztalat- cseréje. A meglepő információt alátámasztandó egy jókora bő­röndöt megpakoltak propagan­daanyaggal, ismertetőkkel, pros­pektusokkal, plakátokkal. Az ily módon megszaporodott útimál­hával együtt hagytuk el a hazát, a kényelmes TU 154-es járaton, amelyen — ekkor még nem sej­tettük — utoljára laktunk jól és élveztük a magyar ízeket. Moszkvába érve egy óráig ku­tattuk a tolmácsunkat. Mire el­kallódott batyuink is megkerül­tek, az Orlenok nevű szállodába utaztunk, ahol a vacsorának már hűlt helyét találtuk. Pánikra ek­kor még semmi nem adott okot, hiszen jutott még a mama által csomagolt elemózsiából. A második nap Moszkvában csodálatos volt. A 36 Celsius-fo- kos hőséget feledtette a Puskin Múzeum, és az a modern képző- művészeti kiállítás, amelyet ízig- vérig a peresztrojka és a glasz- noszty szellemében rendeztek. Döbbenetes képek, hatalmas erejű alkotások, sajnos többnyire a 70-es évek végét, s a 80-as évek elejét jelző dátumokkal. Ízelítő­ként egy-két darab. A kép ríme: Szavazók. Az üléstermet ábrázo­ló vásznon egyszerre magasra lendülő karok, egyforma üres fe­jek hátulnézetből. S hogy mire szavaznak? Az előttük horizont­ként táguló sötétségre. A másik műnek a Mindennapi művészet címet adta szerzője. A hatalmas méretű üres vásznat rózsaszín festékkel fröcskölte tele. A hitelt erősíti a kép elé helyezett festé- kes vödör, s a hanyagul mellé do­bott pemzli. A következő alko­tás: meztelen pár tapogatózik a vörösen izzó éjszakában. Katju- kat bizonytalanul nyújtva egy­mást keresik, de a fénytől elva­kulva nem is sejtik a helyes irányt. Már a harmadik órája mász­kálunk megbabonázva a szokat­lan, s egyben lenyűgöző remekek előtt. Tolmácsunk figyeli reagá­lásunkat, majd csendesen meg­jegyzi: —-1988-at írunk. Sajnos, mint sok mindennel, ezzel a kiál­lítással is elkéstünk... Fordítónkról, Makszimról csak annyit: huszonnégy éves, tanársegédként nemzetközi jo­got tanít az egyik moszkvai főis­kolán. Szeptembertől kezdi írni disszertációját, s a jövőben a Külügyminisztériumban szeret­ne elhelyezkedni, ó az, aki egy hónap alatt mindenben a pártun­kat fogja, aki majd a táborveze­téssel visszafogott hangon közli, a kitalált programok nagy része formalizmushoz vezet. (Folytatjuk) Barta Katalin Védőháló nélkül (IV.) Kolompár Jenő szeptember­ben lesz 21 éves. Zalaegerszegen született, szülei a kórházban „felejtették”. Utána számos he­lyen megfordult, gyermek- és if­júságvédő intézetekben, így ju­tott végül Egerbe, a Gyermekvá­rosba. Élenjáró tanuló volt, emellett úttörővezető, s gimnázi­umba szeretett volna menni, ám az igazgató úgy döntött, élelmi- szer-tartósító lesz, s majd Hat­vanban tanul. Jelenleg sorkato­nai szolgálatot teljesít. — Sajnálom azokat, akik csak panaszkodni tudnak - mondja -, én állami gondozottként nőttem fel, az állam, a haza nevelt. Min­dent nekik köszönhetek. Csak azért jó lenne, ha az odavaló em­berek foglalkoznának kizárólag a területtel. Rendet kellene köz­tük is tartani a felettes szervek­nek. És kezdi sorolni a példákat, s a neveket. Hogy egy nevelő való­ban gumibottal sétál a kicsik kö­zött, hogy előfordult, hogy egy másik, zuhanyozó lányokra tört rá, s ütötte őket. Hogy egy volt gyermekvárosi nevelő csomó­számra tépte ki Jenő haját, az ot­tani egykori igazgató pedig reg­gelente néhány gondozottat módszeresen véresre vert. — Nem tagadtam meg soha, hogy állami gondozott voltam, s azt sem, hogy nem voltam én jó gyerek. Mászkáltam én is a tetőn a lányokhoz, meg kijártunk für­deni is, de a nagyobb balhékban soha nem voltam benne, még én beszéltem le sokakat arról, hogy lopjanak. Most mégis félek az élettől. Ha leszerelek, nem lesz sem lakásom, sem munkám. A szakmámban biztosan nem he­lyezkedem el, mert azt nem sze­retem. — Majd a gyerekeimet elho­zom megmutatni, hogy hol nőt­tem fel. Nem lenne ez rossz, ha nem parancsszóval nevelnének. A gyerek úgyis meg akar ismerni mindent, s előbb-utóbb érdeklő­dik. Ezt nem kellene kényszeríte­ni, s mindenkiben tudatosítani, hogy ő állami gondozott és le­gyen mindenütt kisebbségi érzé­se. De mindenkinek elmondják: úgysem lesz belőled semmi. Most már kezdem elhinni... — Vannak nagyon jó tanárok is. Én tudom, hiszen sokat dol­goztam velük. Vetélkedőket nyertünk, főleg kulturális témá- júakat. De akadnak, akik csak rejtvényt fejtenek egész nap. A légkörre jellemző, hogy álh'tólag van olyan készülék az egyik iro­dában, amellyel az épületben bárhová be lehet hallgatni. Nem tudom ez így van-e, mindenesetre beszélik. — Jártam én tiszthelyettes­képző iskolába is, de a katonaság nem nekem való. Nem szeretem, ha mások döntik el, begombol- jam-e a legfelső gombot, vagy nem. Amikor az Operaházba akartam menni, s nem engedtek ki, írtam Petrovics Emilnek. Ka­rácsonykor aztán három tiszte­letjeggyel láttam a Figaro házas­ságát. — Azt hiszem a legfontosabb az lenne, hogy ha már anyagilag nem tudnak rajtunk segíteni, legalább egy biztos erkölcsi bázi­sunk lenne. Ha egy intézet nem tudja ezt megoldani, akkor kitől várjuk el? * Borissza Győző, volt állami gondozott kért meg arra, közöl­jem az alábbiakat: a Gyermekvá­rosban cikkemmel ellentétben soha nem fordult elő olyan, hogy valakit lábánál fogva felakasz­tottak volna, s a feje alatt tüzet raktak. A múlt héten megjelent J. P-né által írt olvasói levélhez hozzáfűzte, hogy a benne szerep­lő pedagógus nagy szeretetet él­vez a GYIVI-ben, s az éjszakai dulakodások nem erőszakos cse­lekmények, hanem játékok. Kovács Attila Sikertelen felvételi után Hogyan tovább? Az iskolában jól tanult, bízott tudásában, leérettségizett, a főis­kolai vagy egyetemi felvételi mégsem sikerült. Sok most vég­zett diáknak problémája ez . . . Hogyan tovább? Hisz olyan, mintha megszakadt volna vala­mi, vége a gyerekkornak. Örök­ké nem tarthatnak el a szülők, dolgozni kell, pénzt keresni, az embernek meg kell állnia a saját lábán. A gimnáziumi évek alatt sokszor hallani: „Csak egyszer kerüljek ki innen!” Most mégis Sokan szeretnék visszafordítani az időt. Sokan örülnének, ha azok az örökre elátkozott, szi­dott tanárok újra ott járkálnának a padok között, mondjuk dolgo­zatírás közben, a puskázókat fi­gyelve . . . A minap két „öreg” dobóssal beszélgettünk e témáról. Egyi­kük, ahogy megtudtam, népsze­rű volt a suliban, lányok-fiúk egyaránt bíztak benne. Szép eredményeket ért el a tanulásban is, a humán tárgyak a kedvencei. Karanyicz Tímea, mert róla van szó, a Jászberényi Tanítóképző Főiskolára jelentkezett, magyar- történelem szakra. Az írásbeli nagyon jó lett, a szóbeli kevésbé. Végül néhány pont hiányzott a bejutáshoz. — Apám zöldséges, neki segí­tek alkalmanként — mondja. — Még júliusban beadtam egy kér­vényt a tanácshoz. Szerencsére úgy néz ki, hogy ősz elejétől ta­níthatok képesítés nélkül vala­hol, talán Poroszlón. így azt csi­nálhatnám, ami igazán érdekel. Egy év múlva aztán újra megpró­bálom a főiskolát. — Nem szegte kedved a sikerte­lenség? — Most már legalább vannak tapasztalataim. Az sem mindegy, hogy második helyként mit ne­vezek meg. Idén ugyanis ezt elhi­báztam . . . Másik beszélgetőpartnerem, Csuhaj Miklós, a Külkereskedel­mi Főiskolán szeretett volna to­vábbtanulni, áruforgalmi sza­kon. Elutasították, jelenleg a GA- MESZ hologram kiállításán pénztáros. — A felvételi után pár hétig otthon voltam, amolyan kény­szerű pihenés gyanánt. Elmen­tem a munkaközvetítő irodába. Nem mondhatnám, hogy felvidí­tottak, amikor közölték, pusztán érettségivel nagyon nehéz meg­felelő állást találni. Végül utána­néztek, és adtak egy címet, a Zöl­dért hűtőüzemét. Nem sokon múlott, hogy nem lettem árufor­galmi gyakornok. Pedig ez segít­hetett volna a felkészülés­ben . . . Sajnos, egy később ér­kező ügyesebbnek bizonyult, őt részesítették előnyben. —A GAMESZ-ra hogy esett a választás? — Egy, a cégnél dolgozó isme­rősöm hívta fel rá a figyelmemet. Hétfő kivételével naponta dél­előtt 10-től délután 5-ig vagyok itt. Könnyű a munka, megfizetik rendesen, a büfé és az eladott je­gyek után prémiumot is kapok. Egyetlen szépséghiba, hogy a buszjáratok miatt csak este 8-ra érek haza Bekölcére. A bemuta­tó a tervek szerint szeptember­ben is nyitva tart, akkorra már azonban állandó foglalkozást kell szereznem, hisz nincs mun­kakönyvem, és az iskola befeje­zése után három hónappal mun­kanélkülinek minősülnék. — Vagyis, hogyan tovább? — Ősztől valószínűleg a Fü- szértnél fogok dolgozni, raktá­rosként vagy kocsikísérőként. Jövőre ismét jelentkezem a „kül- kerre”. R. M. Gyereksarok Legutóbbi feladványunk he­lyes megfejtése: a második sor­ban az utolsó, és az ötödik sorban az első ábra egyforma. Könyvutalványt nyertek: Éder Zsuzsanna Eger, Margit Patrícia Tiszanána és Kuris Tünde Apc. Következő rejtvényünk lénye­ge: írjatok az üres négyzetek­be olyan számtani jeleket, hogy a megfelelő alapműveleteket fo­lyamatosan elvégezve, csigavo­nalban kialakuljon az előre beírt végeredmény. A megfejtéseket nyílt levele­zőlapon két héten belül várjuk szerkesztőségünk címére. írjátok rá: Gyereksarok. • HEVES MEGYEI . . ^alÍl^r^w)DA állásajánlatai: ÁLLAMI GYÓGYINTÉZET: Mátraháza Kékestetői Intézetéhez pályázatot hirdet népművelő- könyvtáros képesítéssel rendelkező munkavállaló részére. Alkalmaz továbbá laborasszisztenst, szobafestő-mázolót, kőművest, olajkazán­fűtőt, cukrászt, szakácsot vagy főzőnőt, takarítót, konyhai kisegítőt, kertészeti segédmunkást. TARTÓSÍTÓIPARI KOMBINÁT HATVANI KONZERVGYÁRA: Hatvan Heves városban működő paradicsomlé-nyerő telepére felvesz nyersanyag átvevői munkára aktív és nyugdíjaskorú dolgozókat. A napi munkaidőn túl, valamint hétvégeken lehetőség van túlmunka vállalására. Részletes felvilágosítást a hevesi telepvezető ad. SZOT ÜDÜLŐ: Galyatető Felvételre keres szakácsot, olajkazánfűtőt, szállodai taka­rítónőket, konyhalányokat. KÖZLEKEDÉSI ÉS METRÓÉPÍTŐ VÁLLALAT SZOLNOKI ÉPÍTÉSI IGAZGATÓSÁGA: Hatvan, Grassalkovich kastély Hatvani munkahelyre felvételre keres gyakorlattal rendelkező ácsállványozó, kőműves, vasbetonszerelő szakmunkásokat, illetve segédmunkásokat. FIGYELEM! A VILATI EGRI GYÁRA (Eger, Faiskola u.9.) pályakezdő fiúk részére ÁTKÉPZŐ TANFOLYAMOT indít szep­temberi kezdéssel MECHANIKAI KÉSZÜLÉKSZERELŐ szakmá­ban. Jelentkezni lehet: a gyár személyzeti vezetőjénél, a fenti címen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom