Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-24 / 202. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 24., szerda FIATALOKRÓL FIATALOKNAK Lesz harmadik? Fesztivál Szabolcs-Szatmárban A KISZ KB szervezésében idén Nyíregyházán tartották meg a II. agrárifjúsági fesztivált. Az agusztus 19. és 21. közötti eseményre hazánk minden részéből érkeztek fiatalok. Heves megyét harmincöt tagú delegáció képviselte, élelmiszeripari, mezőgazdasági, erdészeti dolgozók. A tapasztalatokról, élményekről a küldöttség vezetője Liktor István, a Heves Megyei KISZ Bizottság politikai munkatársa számolt be. — Az első, Csongrád megyei fesztivál után most Szabolcs- Szatmárra esett a választás. Olyan vidéke ez az országnak, amelyről gyakran szólnak előítéletekkel terhelten a közelben vagy távolban élő emberek. A szabolcsiak mindig örülnek az alkalomnak, mikor vendégeket fogadhatnak, mikor megismertethetik lakhelyük múltját, életét, fejlődését a messziről ide utazókkal. így aztán szívesen vették az Élelmiszergazdaságban Dolgozó Fiatalok Tanácsának felkérését a rendezésre, ez látszott is munkájukon. Az Agrár-kupa futballtoma — amelynek selejtezőit tavasszal játszották — csapatai már 18-án, csütörtökön megérkeztek. Mi csak péntek reggel indultunk. Nyíregyházán a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán biztosítottak szállást. Az élelmiszergazdasági kiállítás megnyitásával kezdődött a háromnapos program. Bemutatkozott a Mátra Nyugat-bükki Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság és az Egervin. A Bükki Nemzeti Park is küldött kőzeteket, színes fotókat, és kitömött állatokat. Aztán szekciófoglalkozások keretében beszélgettünk többek között a társasági törvényről, a bérpolitikáról és az agrárértelmiség szerepéről. Vacsora után kezdődött a delegációk felvonulása a nyíregyházi Jókai térre. Szinte mindenki népviseletbe öltözött, ez is beszámított a meghirdetett pontversenybe. Nagy sikerünk volt, főleg az Egervin révén, mert szereztek egy lovaskocsit, feldíszítették, és szórólapot osztottak, borkóstolót tartottak a közönségnek. Majd Kiss György a KISZ KB EDFT-osztályvezetője mondott ünnepélyes megnyitó beszédet a kertmoziban. — Este milyen lehetőségek voltak a kikapcsolódásra? — A KISZ Politikai Képzési Központjában, Sóstón alternatív programok szerepeltek a műsoron. Itt már kezdett közösséggé formálódni kis csoportunk. A tagok ugyanis különböző vállalatoktól érkeztek, előzőleg nem ismerték egymást. Végül sokan cseréltek címet, beszéltek meg találkozót. . . — Szombaton, augusztus 20- án az ország sok városában nagyszabású rendezvénysorozat köszöntötte István királyt. A fesztiválon hogy zajlottak az események? — A délelőttöt Szatmárcsekén töltöttük, az ottani ünnepségen. Először Szabó István, a TOT elnöke beszélt az évforduló tiszteletére, majd Czine Mihály egyetemi tanár tartott Kölcseyről megemlékezést nagy tetszést aratva. Utána minden küldöttséget három részre osztottak, volt aki Vásárosnaményba, volt aki Mátészalkára, vagy — mint jómagam — Túristvándiba utazott. Ügyességi versenyeken vettünk részt, eldőlt ki a jobb a búzazsákolásban, a kaszálásban vagy éppen a boglyarakásban. Nem mondom, rendesen elfáradt mindenki, nem volt ilyesmiben sok gyakorlatunk . . . Mire visz- szaérkeztünk a főiskolára, falusi lakodalmas, töltött káposzta várt bennünket. A vőfélyek vetélkedőjére szellemes mondásokkal kellett készülni. Végül is itt vált világossá, hogy nem szerezhetünk dobogós helyet, ugyanis kijelölt emberünk a nagy sietségben otthon felejtette a szövegét. Nem tudott fellépni, pontot sem kaphattunk. — Ilyen gazdag műsor mellett pihenésre nem sok idő juthatott . . . — Éjfélkor volt a delegációvezetők megbeszélése az aznapi programokról, esetleges hibákról. Aztán diszkó, video reggel 5-ig, 6-ig. Ha muszáj lett volna, akkor sem aludhattam volna többet pár óránál. Vasárnap a tervezettnél később csörgött az ébresztőóra, tekintettel az elmúlt nap hajnalig húzódó „fáradalmaira”. Végül csak odaértünk a sóstói ifjúsági parkba, a politikai fórumra. Majd következett a zárás, a díjazás. A versenyben Nógrád nyert, mi az ötödikek lettünk. — Összességében mi a benyomása, hogyan sikerült a találkozó? — Mindenki, aki részt vett rajta, nagyon jól érezte magát. Ismeretségek, barátságok kötődtek a két év múlva esedékes leendő III. agrárifjúsági fesztivál reményében. (rénes) Orlenok '88 Egy hónap a peresztrojka országában iii/i. Jutalomét, tapasztalatcserelátogatás, vagy inkább egy alapos erőpróba — nem is tudom pontosan, milyen megnevezéssel illethetném azt az egy hónapos Szovjetunió-beli utazást, amelyen a KISZ KB megbízásából vehettem részt július—augusztusban. Az ország középiskoláiból tizenegygyerekre, köztük öt Heves megyeire esett a választás, akik az itthoni ifjúsági szervezetet képviselték egy nemzetközi ifjúsági táborban. Ma sem tudom, mi volt az oka, de engem ért a megtiszteltetés, hogy a csoportot vezethettem. A dolog annál is inkább kalandosnak ígérkezett, mivel csupán egy héttel az elutazás előtt értesültünk a kiküldetésről, a célját tekintve pedig a repülőút előtt alig egy-két órával kaptunk felvilágosítást a KISZ KB székházában. így az sem lepett meg igazán, amikor a ”KB- palota” bejáratánál összefutva néhány csomagokkal megpakolt gyerekkel azt hallottam, hogy ők úgy tudják Krivoj Rogba vagy Odesszába utaznak harminc napra. A félreértések egy óra múlva eloszlottak, ugyanis közölték a csapattal, hogy az úticél Krasznodár, a Fekete-tengertől egy nem messzire eső város. Azt is megtudtuk, hogy egy hónapon keresztül előre láthatólag több előadáson és konzultáción veszünk majd részt, amelyeknek célja a különböző országok ifjúsági szervezeteinek tapasztalat- cseréje. A meglepő információt alátámasztandó egy jókora bőröndöt megpakoltak propagandaanyaggal, ismertetőkkel, prospektusokkal, plakátokkal. Az ily módon megszaporodott útimálhával együtt hagytuk el a hazát, a kényelmes TU 154-es járaton, amelyen — ekkor még nem sejtettük — utoljára laktunk jól és élveztük a magyar ízeket. Moszkvába érve egy óráig kutattuk a tolmácsunkat. Mire elkallódott batyuink is megkerültek, az Orlenok nevű szállodába utaztunk, ahol a vacsorának már hűlt helyét találtuk. Pánikra ekkor még semmi nem adott okot, hiszen jutott még a mama által csomagolt elemózsiából. A második nap Moszkvában csodálatos volt. A 36 Celsius-fo- kos hőséget feledtette a Puskin Múzeum, és az a modern képző- művészeti kiállítás, amelyet ízig- vérig a peresztrojka és a glasz- noszty szellemében rendeztek. Döbbenetes képek, hatalmas erejű alkotások, sajnos többnyire a 70-es évek végét, s a 80-as évek elejét jelző dátumokkal. Ízelítőként egy-két darab. A kép ríme: Szavazók. Az üléstermet ábrázoló vásznon egyszerre magasra lendülő karok, egyforma üres fejek hátulnézetből. S hogy mire szavaznak? Az előttük horizontként táguló sötétségre. A másik műnek a Mindennapi művészet címet adta szerzője. A hatalmas méretű üres vásznat rózsaszín festékkel fröcskölte tele. A hitelt erősíti a kép elé helyezett festé- kes vödör, s a hanyagul mellé dobott pemzli. A következő alkotás: meztelen pár tapogatózik a vörösen izzó éjszakában. Katju- kat bizonytalanul nyújtva egymást keresik, de a fénytől elvakulva nem is sejtik a helyes irányt. Már a harmadik órája mászkálunk megbabonázva a szokatlan, s egyben lenyűgöző remekek előtt. Tolmácsunk figyeli reagálásunkat, majd csendesen megjegyzi: —-1988-at írunk. Sajnos, mint sok mindennel, ezzel a kiállítással is elkéstünk... Fordítónkról, Makszimról csak annyit: huszonnégy éves, tanársegédként nemzetközi jogot tanít az egyik moszkvai főiskolán. Szeptembertől kezdi írni disszertációját, s a jövőben a Külügyminisztériumban szeretne elhelyezkedni, ó az, aki egy hónap alatt mindenben a pártunkat fogja, aki majd a táborvezetéssel visszafogott hangon közli, a kitalált programok nagy része formalizmushoz vezet. (Folytatjuk) Barta Katalin Védőháló nélkül (IV.) Kolompár Jenő szeptemberben lesz 21 éves. Zalaegerszegen született, szülei a kórházban „felejtették”. Utána számos helyen megfordult, gyermek- és ifjúságvédő intézetekben, így jutott végül Egerbe, a Gyermekvárosba. Élenjáró tanuló volt, emellett úttörővezető, s gimnáziumba szeretett volna menni, ám az igazgató úgy döntött, élelmi- szer-tartósító lesz, s majd Hatvanban tanul. Jelenleg sorkatonai szolgálatot teljesít. — Sajnálom azokat, akik csak panaszkodni tudnak - mondja -, én állami gondozottként nőttem fel, az állam, a haza nevelt. Mindent nekik köszönhetek. Csak azért jó lenne, ha az odavaló emberek foglalkoznának kizárólag a területtel. Rendet kellene köztük is tartani a felettes szerveknek. És kezdi sorolni a példákat, s a neveket. Hogy egy nevelő valóban gumibottal sétál a kicsik között, hogy előfordult, hogy egy másik, zuhanyozó lányokra tört rá, s ütötte őket. Hogy egy volt gyermekvárosi nevelő csomószámra tépte ki Jenő haját, az ottani egykori igazgató pedig reggelente néhány gondozottat módszeresen véresre vert. — Nem tagadtam meg soha, hogy állami gondozott voltam, s azt sem, hogy nem voltam én jó gyerek. Mászkáltam én is a tetőn a lányokhoz, meg kijártunk fürdeni is, de a nagyobb balhékban soha nem voltam benne, még én beszéltem le sokakat arról, hogy lopjanak. Most mégis félek az élettől. Ha leszerelek, nem lesz sem lakásom, sem munkám. A szakmámban biztosan nem helyezkedem el, mert azt nem szeretem. — Majd a gyerekeimet elhozom megmutatni, hogy hol nőttem fel. Nem lenne ez rossz, ha nem parancsszóval nevelnének. A gyerek úgyis meg akar ismerni mindent, s előbb-utóbb érdeklődik. Ezt nem kellene kényszeríteni, s mindenkiben tudatosítani, hogy ő állami gondozott és legyen mindenütt kisebbségi érzése. De mindenkinek elmondják: úgysem lesz belőled semmi. Most már kezdem elhinni... — Vannak nagyon jó tanárok is. Én tudom, hiszen sokat dolgoztam velük. Vetélkedőket nyertünk, főleg kulturális témá- júakat. De akadnak, akik csak rejtvényt fejtenek egész nap. A légkörre jellemző, hogy álh'tólag van olyan készülék az egyik irodában, amellyel az épületben bárhová be lehet hallgatni. Nem tudom ez így van-e, mindenesetre beszélik. — Jártam én tiszthelyettesképző iskolába is, de a katonaság nem nekem való. Nem szeretem, ha mások döntik el, begombol- jam-e a legfelső gombot, vagy nem. Amikor az Operaházba akartam menni, s nem engedtek ki, írtam Petrovics Emilnek. Karácsonykor aztán három tiszteletjeggyel láttam a Figaro házasságát. — Azt hiszem a legfontosabb az lenne, hogy ha már anyagilag nem tudnak rajtunk segíteni, legalább egy biztos erkölcsi bázisunk lenne. Ha egy intézet nem tudja ezt megoldani, akkor kitől várjuk el? * Borissza Győző, volt állami gondozott kért meg arra, közöljem az alábbiakat: a Gyermekvárosban cikkemmel ellentétben soha nem fordult elő olyan, hogy valakit lábánál fogva felakasztottak volna, s a feje alatt tüzet raktak. A múlt héten megjelent J. P-né által írt olvasói levélhez hozzáfűzte, hogy a benne szereplő pedagógus nagy szeretetet élvez a GYIVI-ben, s az éjszakai dulakodások nem erőszakos cselekmények, hanem játékok. Kovács Attila Sikertelen felvételi után Hogyan tovább? Az iskolában jól tanult, bízott tudásában, leérettségizett, a főiskolai vagy egyetemi felvételi mégsem sikerült. Sok most végzett diáknak problémája ez . . . Hogyan tovább? Hisz olyan, mintha megszakadt volna valami, vége a gyerekkornak. Örökké nem tarthatnak el a szülők, dolgozni kell, pénzt keresni, az embernek meg kell állnia a saját lábán. A gimnáziumi évek alatt sokszor hallani: „Csak egyszer kerüljek ki innen!” Most mégis Sokan szeretnék visszafordítani az időt. Sokan örülnének, ha azok az örökre elátkozott, szidott tanárok újra ott járkálnának a padok között, mondjuk dolgozatírás közben, a puskázókat figyelve . . . A minap két „öreg” dobóssal beszélgettünk e témáról. Egyikük, ahogy megtudtam, népszerű volt a suliban, lányok-fiúk egyaránt bíztak benne. Szép eredményeket ért el a tanulásban is, a humán tárgyak a kedvencei. Karanyicz Tímea, mert róla van szó, a Jászberényi Tanítóképző Főiskolára jelentkezett, magyar- történelem szakra. Az írásbeli nagyon jó lett, a szóbeli kevésbé. Végül néhány pont hiányzott a bejutáshoz. — Apám zöldséges, neki segítek alkalmanként — mondja. — Még júliusban beadtam egy kérvényt a tanácshoz. Szerencsére úgy néz ki, hogy ősz elejétől taníthatok képesítés nélkül valahol, talán Poroszlón. így azt csinálhatnám, ami igazán érdekel. Egy év múlva aztán újra megpróbálom a főiskolát. — Nem szegte kedved a sikertelenség? — Most már legalább vannak tapasztalataim. Az sem mindegy, hogy második helyként mit nevezek meg. Idén ugyanis ezt elhibáztam . . . Másik beszélgetőpartnerem, Csuhaj Miklós, a Külkereskedelmi Főiskolán szeretett volna továbbtanulni, áruforgalmi szakon. Elutasították, jelenleg a GA- MESZ hologram kiállításán pénztáros. — A felvételi után pár hétig otthon voltam, amolyan kényszerű pihenés gyanánt. Elmentem a munkaközvetítő irodába. Nem mondhatnám, hogy felvidítottak, amikor közölték, pusztán érettségivel nagyon nehéz megfelelő állást találni. Végül utánanéztek, és adtak egy címet, a Zöldért hűtőüzemét. Nem sokon múlott, hogy nem lettem áruforgalmi gyakornok. Pedig ez segíthetett volna a felkészülésben . . . Sajnos, egy később érkező ügyesebbnek bizonyult, őt részesítették előnyben. —A GAMESZ-ra hogy esett a választás? — Egy, a cégnél dolgozó ismerősöm hívta fel rá a figyelmemet. Hétfő kivételével naponta délelőtt 10-től délután 5-ig vagyok itt. Könnyű a munka, megfizetik rendesen, a büfé és az eladott jegyek után prémiumot is kapok. Egyetlen szépséghiba, hogy a buszjáratok miatt csak este 8-ra érek haza Bekölcére. A bemutató a tervek szerint szeptemberben is nyitva tart, akkorra már azonban állandó foglalkozást kell szereznem, hisz nincs munkakönyvem, és az iskola befejezése után három hónappal munkanélkülinek minősülnék. — Vagyis, hogyan tovább? — Ősztől valószínűleg a Fü- szértnél fogok dolgozni, raktárosként vagy kocsikísérőként. Jövőre ismét jelentkezem a „kül- kerre”. R. M. Gyereksarok Legutóbbi feladványunk helyes megfejtése: a második sorban az utolsó, és az ötödik sorban az első ábra egyforma. Könyvutalványt nyertek: Éder Zsuzsanna Eger, Margit Patrícia Tiszanána és Kuris Tünde Apc. Következő rejtvényünk lényege: írjatok az üres négyzetekbe olyan számtani jeleket, hogy a megfelelő alapműveleteket folyamatosan elvégezve, csigavonalban kialakuljon az előre beírt végeredmény. A megfejtéseket nyílt levelezőlapon két héten belül várjuk szerkesztőségünk címére. írjátok rá: Gyereksarok. • HEVES MEGYEI . . ^alÍl^r^w)DA állásajánlatai: ÁLLAMI GYÓGYINTÉZET: Mátraháza Kékestetői Intézetéhez pályázatot hirdet népművelő- könyvtáros képesítéssel rendelkező munkavállaló részére. Alkalmaz továbbá laborasszisztenst, szobafestő-mázolót, kőművest, olajkazánfűtőt, cukrászt, szakácsot vagy főzőnőt, takarítót, konyhai kisegítőt, kertészeti segédmunkást. TARTÓSÍTÓIPARI KOMBINÁT HATVANI KONZERVGYÁRA: Hatvan Heves városban működő paradicsomlé-nyerő telepére felvesz nyersanyag átvevői munkára aktív és nyugdíjaskorú dolgozókat. A napi munkaidőn túl, valamint hétvégeken lehetőség van túlmunka vállalására. Részletes felvilágosítást a hevesi telepvezető ad. SZOT ÜDÜLŐ: Galyatető Felvételre keres szakácsot, olajkazánfűtőt, szállodai takarítónőket, konyhalányokat. KÖZLEKEDÉSI ÉS METRÓÉPÍTŐ VÁLLALAT SZOLNOKI ÉPÍTÉSI IGAZGATÓSÁGA: Hatvan, Grassalkovich kastély Hatvani munkahelyre felvételre keres gyakorlattal rendelkező ácsállványozó, kőműves, vasbetonszerelő szakmunkásokat, illetve segédmunkásokat. FIGYELEM! A VILATI EGRI GYÁRA (Eger, Faiskola u.9.) pályakezdő fiúk részére ÁTKÉPZŐ TANFOLYAMOT indít szeptemberi kezdéssel MECHANIKAI KÉSZÜLÉKSZERELŐ szakmában. Jelentkezni lehet: a gyár személyzeti vezetőjénél, a fenti címen.
