Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-22 / 200. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 22., hétfő POSTAFIÓK 23. 5. Üzen a szerkesztő J. B. Kisebb-nagyobb bosszúságok Modortalaneladók Kortörténeti dokumentum is, amit beküldött. Papírgyűjtési ta­karítás közben találta a régi ro­koni iratok között: „Végzés, Sz. G. (a K. Fáni) Füzesabony, Szi- halmi u. 37. A Mezőtárkány köz­ségben lévő ingatlanfelajánlási kérelmét elutasítom, mert azt ta­pasztaltam, hogy legtöbb eset­ben nem meggyőződésből, ha­nem az ellenség által elterjesztett különböző rémhírek miatt ajánl­ják fel földjeiket. — Felhívom, hogy földjének jó megművelésé­ről továbbra is gondoskodjék. — Eger, 1952. szept. 6. N. B. sk. csop. vez.” A szöveg egy része stencile- zett, tehát tömegesen küldötték ki ezeket a végzéseket. Ennek az intézkedésnek a száma: 614/M/ 5-35/1952., a Földbirtokrende­zési Csoport adta ki. A végzés és indoklása — egy csepp a tenger­ből. Bemérési pontnak is jó azok részére, akik ma el sem hiszik, mi mindennel lehetett indokolni egy fölényes intézkedést. K. J. Idézzük levelét: „Ha a Klapka György utcán, a patakhídon ke­resztülmegyünk, van egy eligazí­tó tábla, de annak az űt bal olda­lán kellene lennie. — Másik gon­dom: „A fürdővel szemben egy szemétkosárnak kellene lennie. Ha meg elfogják a szemetelőt, fi­zettessenek forintot vele, rend­bírságot.” Az eligazító tábla kérdését nem tesszük vita tárgyává, csak közöltük a megjegyzést, az Eger környékéről bejáró magyar jó­akarattal figyeli ezt a szép várost. A szemetelés nem csak bírság­ügy. Nevelésé inkább. Itt a szülői ház, az iskola, a közösségi tudat erősítése segíthet. Erkölcsi és il­lemnormák újragondolása. Min­den fokon és minden helyen! Öröm és mm mm urom Öröm a lakosságnak, ha a közművállalatok gyorsan helyre­hozzák a hibákat. Például meg­javítják a víz- és gázvezetékek tö­réseit, az elektromos és a telefon- kábelek beázásait, szakadásait. Azt is jól tudjuk, munkájuk végzéséhez gyakorta elengedhe­tetlen a közterület felbontása. Az üröm, azaz a méreg ott kez­dődik, amikor tevékenységük be­fejeztével nem tisztítják meg munkaterületüket! A város utcái, parkjai egy-egy ilyen javítási fel­adat elvégzése után olyan álla­potban maradnak, mintha bom­batámadás érte volna őket. Példa is van erre: a megyeszék­helyen az Arany János utcát bon­tották fel az elromlott vízvezeték megjavítása miatt. A kiásott göd­röt hevenyészve behúzták, majd körbekerítve, éjszakai kivilágítás nélkül otthagyták. Szerencse, hogy még nem történt baleset, A Kallómalom utcában az El 11-es számú épülettömb udvarbelsejé­ben feltehetően a gázvezetéken folytattak korrózióvizsgálatot. A mély árkok heteken át veszélyez­tették a környék gyermekeinek testi épségét. Végül is betömték őket, de a pázsit pótlásáról már elfelejtettek gondoskodni. Kár, hogy a közművállalatok munkáit nem ellenőrzik lelkiis­meretesen az illetékesek . . . H. Búzás Ágoston Eger A nyáron Bélapátfalván töl­töttünk egy hetet. Több alka­lommal vásároltam a helyi ABC- áruházban. Sajnos tapasztalata­im nem a legjobbak: a boltban kevés az áru, nagy a rendetlen­ség. Hiányos a választék húsfé­lékből, péksüteményekből, tej­termékekből, fűszerekből — szinte mindenből. Az elárusítók viselkedése — néhány kivételtől eltekintve — enyhén szólva nem kielégítő. Mogorvák, nem kö­szönnek, megjegyzéseket tesz­nek. Ilyen előzmények után nem sok jóra számíthattam augusztus elsején délben sem, amikor me­gint csak vásárolni mentem az üz­letbe. A hentesárupultnál három eladóhölgy rakosgatta a felvá­gottakat. Végül egyikük megkér­dezte, mit kérek, s én azt vála­szoltam, két kiló lecsókolbászt. A boltos elhúzta a száját és oda- sűgta véleményét rólam társai­nak. Majd a távolabb levőknek is tájékoztatást adott. Miután mind a hárman gúnyos mosollyal vé­gigmértek, ugyan ki lehet az a csodabogár, aki manapság az ol­csó kolbászt keresi téliszalámi helyett, ide adták a zacskót az áruval. Kérdésemre, mi a furcsa abban, ha valaki két kilót vásárol egy olcsóbb termékből, nem vá­laszolt egyik sem. Hát ennyi a történet, ami nemcsak apró napi bosszúság, Válaszol az illetékes hanem számomra megalázó tor­túra is volt. Ahogy hozzátartozó­imtól tudom, ezek sajnálatosan mindennapos dolgok a helyi ABC-ben, „megszokták” az it­teniek. Csak azt nem értem, mi­ért muszáj ezt megszokniuk?! A nevemet és a címemet — amennyiben levelemet közlik — azért kérem, hogy ne írják le, mert rokonaim továbbra is ott él­nek, s ezek után még ilyen „ki­szolgálást” sem kapnának. (Név és a cím a szerkesztőségben) Fura ügyintézés a biztosítónál Panaszos sorait juttatta el hoz­zánk a tiszanánai Gulyás Sán- dorné Berényi Margit. —E levéllel szeretném az önök tudomására hozni — közli —, milyen ,,készséges és határtalan gyors” ügyintézői vannak az egri biztosító társaságnak. S el is mondja történetét, mi­szerint ez év március 19-én kö­tött házasságot, s mivel 50 forin­tos CSÉB-könyve van, úgy gon­dolta, elküldi azt a biztosítóhoz, a házasságot igazoló okmánnyal együtt. Április 18-án postázta ajánlott levélként. Egy hónap múlva kapott rá választ bizonyos Gutaynétól, aki arra kérte, küld­jön igazolást munkáltatójától ar­ról, hogy jelenleg is fizeti a havi 50 forintot, mivel a társaságnál nincs nyilvántartva. Ezután beszámol arról, hogy 1980-ban panaszosunkat leszá­zalékolták, ezért a Nyugdíjfolyó­sító Igazgatóság vonja le tőle a tagsági dijat, ő pedig az utolsó havi nyugdíjszelvényét és a meg­felelő információt küldte el. Sé­relmezi, hogy azóta sem kapott értesítést róla, kaphat-e házas­ságkötési segélyt, ráadásul az ira­tait sem kapta vissza. Több alkalommal is telefonált Egerbe, s végül az derült ki, hogy az ügy nem a megyeszékhelyiek­hez tartozik, viszont a hevesi fi­ókba, ahová utasították, nem ér­kezett erről semmilyen papír. — Ezek után megkérdeztem — folytatja levelében —, ha nem az egriekre tartozik a dolog, akkor a Gutaynémiért kérte az igazolást? Azt felelték, majd szólnak neki, ha bemegy dolgozni. Ugyanis ő nyugdíjas alkalmazott. . . Azó­ta se kaptam semmiféle értesítést, ez már több a soknál! Engem már nem is annyira a pénz érde­kel. Bezzeg amikor az ügyfél ké­sik egyetlen napot, már küldik a felszólítást, hogy fizessen, ellen­kező esetben felbontják a CSÉB- tagságát. Azért is érthetetlen a dolog, mert ugye mindig azt rek­lámozzák, hogy a biztosító gyors és jó ügyintézést nyújt a tagok­nak. Hát látni is az eredmé­nyét . . . Gyors intézkedés A Népújság július 4-ei számá­ban megjelent Környezetszeny- nyezés a vasút mentén című cik­kel kapcsolatban közöljük, hogy a lőrinci tanács 1662/1988. szá­mú határozatával intézkedett a vasút területére hordott szemét elszállításáról. Papp Gábor, a MÁV Miskolci Igazgatóságának igazgatóhelyettese A lap augusztus 15-ei számá­ban az Üzen a szerkesztő című rovatban megjelent, s Bessenyei Anita, Heves, Erkel Ferenc út 3. szám alatti lakossal kapcsolatos észrevételre az alábbiakról tájé­koztatom: Intézetünk csecsemő- és gyer­mekgyógyászati osztálya által küldött reagálást szíveskedjenek tárgytalannak tekinteni, miután arról csak később kaptam értesí­tést. Az osztály álláspontját nem fogadom el, azt felülbírálva tájé­koztatom hogy intézetünkből beteg zárójelentés nélkül nem tá­vozhat. Ezért csecsemő- és gyer­mekgyógyászati osztályunk té­vesen járt el, a zárójelentést a gyermek távozásakor ki kellett volna adni azzal a megjegyzéssel, hogy a még hiányzó laboratóriu­mi eredményeket közli a körzeti orvossal. Ezért a lapban közölte­ket megalapozott kritikának mi­nősítem, és köszönetemet feje­zem ki, hogy egy gyakorlattá vál­ható hibára hívták fel a figyelme­met. Intézkedtem, hogy hasonló eset a jövőben ne fordulhasson elő. A szülőktől, valamint a kör­zeti orvos kollégától ezúton ké­rem szíves elnézésüket. dr. Kocsis István a Heves Megyei Tanács Kórház- Rendelőintézet főigazgató főorvosa Ifi horgászok táborban Már hagyomány, hogy min­den év augusztusában kéthetes horgásztábort rendeznek Kiskö­rén az egyesületek fiataljai szá­mára. A tábor idén is sikeresen zárult, 28 ifjúsági korosztályú fiatal két héten át ismerkedett a horgászattal. A Tisza II. Erőmű telepén ideális körülmények kö­zött elméleti és gyakorlati kép­zést kaptak a résztvevők. Többek között megismerked­hettek a különböző horgász­módszerekkel, az egyes halfajták horgászatával, de ismereteket kaptak halbiológiából is. Az el­méleti oktatásokhoz videofilme­ket mutattak be a fiataloknak, de a Tisza és a Jászsági-csatorna partján a gyakorlatban is kipró­bálták a tanultakat. A tábor vezetői igyekeztek minden időt hasznosan, a fiata­lok nevelésére, szórakozására és pihenésére fordítani. A horgá­szat mellett sokat sportoltak, szórakoztak és a tábori video minden este filmmel várta az ifi horgászokat. (Fotó: Szabó Lajos) Olvasóink leveleiből Az Eger, Lenin út 14. számú ház lakói fordultak levelükkel szerkesztőségünkhöz. — Abban a reményben fordu­lunk önökhöz — írják, —, hogy segítségnyújtásukkal többéves panaszunkat, sérelmünket az il­letékesek orvosolják. Ezek után beszámolnak arról, hogy az említett bérházban élő­ket különösen zavarja: az első emelet függőfolyosójára az át­épített ABC-áruház raktárépü­letének lemezzel bontott teteje ontja a meleget az egyébként is levegőtlen lakásokra. Ehhez az átalakított raktártérhez új szellő­zőberendezést is készítettek. Használat közben azonban az olyan hangos, hogy kifejezetten zavarja a házban lévő emberek nyugalmát. Azt is kifogásolják, Tisztelt Szerkesztőség! A Népújság augusztus 6-án megjelent cikkében Sugár István arról írt, hogy emléket emelnek Egerben a II. világháború áldo­zatainak. Megdöbbenve, de jó érzéssel olvastam, hogy ennyi év eltelte után mindez eszébe jutott egy szervezetnek. Ez enyhítést ad fájdalmában sok ezer egri la­kosnak, akik évtizedeken át fájó szívvel minden este imába foglal­ták a háború poklában eltűnt szeretteiket. Mint fiatalember, én is átéltem itthon a háború borzalmait, amely tönkretette fiatalságun­kat, testileg, lelkileg. Ott voltam például a Dobó téren, amikor a tábori csendőrök két katonaszö­kevényt mindenki előtt, a nagy nyilvánosságra törekedve — el­rettentésül — felakasztottak. Az­tán egy másikat a Líceum sarká­nál. Láttam, és soha nem felej­tem el: mint az állatot, amikor az ólból kivontatják, a földön húz­ták végig a tanácsháza udvarától a mai Centrum Áruház sarkáig, az ott levő bitófához. Szerencsét­len ember végigordította az utat halálfélelmében, hogy:,,Magyar testvérek, ne öljetek meg, vár ott­hon a családom, három apró gyermekem ...” Soha nem felejtem el azt a na­pot, amikor a 21 éves bátyámat kísértük ki a vasútállomásra, ahol földíszített — frontra induló — vonat várta. Aztán én is vár­tam éveken keresztül, hogy talán a testvérem megmenekült a há­ború poklából, de hiába keres­tem és kutattam a Vöröskeresz­hogy az utcai erkélyeket — ahová talán menekülhetnének a nagy zaj és a forróság elől — azok fe- detlensége miatt nemigen hasz­nálhatják. — Több alkalommal kértük az illetékes szerveket — folytatják panaszukat —, hogy változtassa­nak az említett helyzeten, de rendszeresen elutasító választ kaptunk. Tekintettel arra, hogy többségében idős, nyugdíjas bér­lők vagyunk, kérjük segítsenek, hogy kérelmünket meghallgas­sák, s a körülményekhez képest nyugodtabban élhessünk. Mi megtettük e levél közlésével az újabb lépést, és tisztelettel vár­juk a nyugalomra vágyó lakók­kal együtt az illetékesek válaszát. ten keresztül többször is. Voltam Moszkvában, ahol már ismerős volt a bátyám neve, s nem tud­tam mást tenni, mint itthonról (a szüleim és testvéreim sírjáról) vittem virágot, s ott a Vörös tér mellett a mindenki sírjánál, s an­nak öröklángja mellett helyez­tem el a kegyelet virágait rövid imába foglalva szeretett bátyá­mat. Gondoltam mindazokra, akik távol szeretteiktől, idegen földben elszórtan vagy közös sír­ban nyugszanak. S azokra a munkaszolgálatosokra, kiket a futóárok temetett be, vagy a ha­difogolytáborokban lelték halá­lukat. Most végre eljött az idő, s lel­kiismeretükre hallgatva pótolják a hosszú évtizedes mulasztást, s emléket állítanak a háború bor­zalmában elhunyt áldozatoknak. Köszönetem a Hazafias Nép­front Városi Bizottságának a szép törekvésért, nagyon jólesik, hogy itt, szülővárosomban — hol sze­retteim nyugszanak — lesz egy emlékmű, ahol a kegyelet virága­it gyertyafény mellett, lehajtott fejjel, szótlanul elhelyezzük. Na­gyon szeretném, ha az emlékmű a székesegyház és a főiskola előt­ti parkban lenne. Figyelmezteté­sül, hogy ne felejtsünk és vigyáz­zunk arra, hogy soha többé ne le­gyen háború, hogy béke legyen mindenhol a földön, s ők pedig nyugodjanak örök békességben. Mindazoknak, akik e nemes cél érdekében dolgoznak fogad­ják hálámat és tiszteletemet! Benvenutti Gyula Eger ... lesz egy emlékmű Nemzetközi fotópályázat A lovakról A lovakról címmel nemzetkö­zi fotópályázatot hirdet a szolno­ki Jászkun Fotóklub több orszá­gos szervezet és intézmény anya­gi támogatásával. A felhívás cél­ja, hogy a fotóművészet eszköze­ivel bemutassák az ember és a ló kapcsolatát. A pályázaton ama­tőr és hivatásos fotósok egyaránt részt vehetnek, ifjúsági és felnőtt kategóriában. A kiírás szerint a szerzők öt egyedi képet vagy öt képből álló sorozatot, illetve öt színes diát küldhetnek be a Jász­kun Fotóklub (H-5001 Szolnok, pf. 198.) címére 1988. december 15-ig. A beérkezett alkotásokat hazai és külföldi fotóművészek­ből, illetve lovas szakemberekből álló zsűri értékeli. A fotópályá­zat ünnepélyes eredményhirde­tésére és a kiállításra 1989 márci­usában, a Nemzetközi Lovas Szövetség budapesti kongresszu­sa alkalmából a Magyar Mező- gazdasági Múzeumban kerül sor. TOTOZOK — LOTTÓZÓK FIGYELEM! Még mindig tart a TOTÓ-LOTTÓ tombola az Országos Takarék- pénztár Heves Megyei Igazgatóságánál és kirendeltségeinél: Eger­ben, Hatvanban, Gyöngyösön, Füzesabonyban, Hevesen és Petőfibányán. A tombolaakcióban részt vesznek mindazok a kedves ügyfeleink, akik 1988. augusztus 30-ig a fenti OTP-kirendeltségekben legalább 150,- Ft értékben TOTÓ-, illetve LOTTÓ-szelvényeket vásárolnak. A TOMBOLAJEGYEK SORSOLÁSA: SZEPTEMBER 5-ÉN. Két hét után mindenki elége­detten és kissé fájó szívvel távo­zott a kiskörei horgásztáborból.

Next

/
Oldalképek
Tartalom