Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-22 / 200. szám

2.

NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 22., hétfő

Alkotmányát és államalapítóját ünnepelte az ország

nagy munkát végzett. Véget vetett egy erejét vesztett politikának, megújította a párt vezetését, és hazánk belső-külső helyzetének elemzéséből kiindulva, megfogalmazta legalapvetőbb feladatait. Most már ezeket kell pontosítanunk és végrehajtanunk!

A jövő kulcskérdése ma is a gazdasági munka. Elengedhetetlen azonban, hogy jobb, segítőbb társadalmi, politikai intézményrendszer vegye körül a magyar gazdaságot. Ennek pedig elválaszthatatlan része a társadalmi önszerveződés, a kezdeményezőkészség ösztönzése, szabadabbá tétele, a személyiség alkotmányon nyugvó alanyi jogainak kiteijesztése és kötelességeinek világosabb szabályozása. Társadalmunk zömében felnőtt, szuverén állampolgárok közössége, ez a tény a mainál fejlettebb jogállamiság megteremtését követeli. Úgy kell korszerűsíteni az állam és polgárai közötti viszonyt, hogy elősegítsük az alkotókedv, az állampolgári kezdeményezés széleskörű kibontakoztatását. Meg kell haladni a se nem szabad, se nem tilos állapotot! Jogilag, törvényileg legyen minden szabad, ami nem tilos! A demokratikus követelménynek megfelelően az államot alkotmányban is rögzítve a társadalom ellenőrzése alá kell rendelni, és ennek megfelelően szükséges a közéletet is szabályozni. Meglepően hangozhat: Szent István király intelmeiben az akkori hatalom korlátáit is megfogalmazta az uralkodó önkorlátozása révén. Olyan intelem ez, amelynek időszerűsége vitathatatlan. A hatalom önkorlátozásának mértékét azonban nem az egyéni vagy kollektív belátásnak, hanem törvényeknek kell tartósan megszabniuk.

— Miként István korában, a mai magyar társadalom is sok tekintetben válságjeleket mutat. Bár a megújulásba vetett bizalom már fel-felpislákol, fénye

még gyengén világít. Azt minden eszközzel erősítenünk kell! A stabilizációhoz, a kibontakozáshoz összes politikai tőkénk feltárására és maradéktalan kiaknázására van szükség. Nem siránkozhatunk, tétován habozva nem várhatunk. Az egri vár védői sem fontolgattak, nem tétlenkedtek, hanem reménytelennek tűnő helyzetben is vállalták a küzdelmet. Akkor is, ha nagyon sok baj zúdult össze a magyar társadalomban, megvan az elszántság, hogy elkerüljük az ösz- szeroppanást. Tartást adhat István király műve és a magyar történelem folyamatossága, amely segített a magyarságot megőrizni annak, ami ma is. Van mire építenünk. Társadalmunk tele van önálló, alkotó gondolatokkal, cselekvési vággyal. Világnézetében, politikai hitvallásában sokféleképpen rétegzett társadalmunkban a veszély elhárítása közös, nemzeti összefogást igénylő feladat. A

A felelősség vállalása jelen helyzet kialakulásáért természetesen nem kerülhető meg. Jól tudjuk, sokkal előbbre is tarthatnánk. Meggyőződésem, hogy az MSZMP-nek, mint a társadalom vezető erejének vállalnia kell a felelősséget, folyamatosan és következetesen le kell vonnia a következtetéseket. A válasz csak gyökeresen megváltozott politika lehet, a hatalom, az irányítás demokratikus megosztása a párt alapvető megújítása.

— Az emberséges magatartásformát, az emberséges viselkedést, az egymás iránti türelmet kell tanúsítanunk valamennyiünknek, a civilizált világban élőknek — hangoztatta a továbbiakban az előadó. — Meggyőződésem, hogy ennek a törekvésnek kell alapvetően meghatároznia hazánknak a külvilággal fenntartott kapcsolatait, a magyarkülpolitika céljait is. A nemzetek közösségének hiteles képet kell adnunk hazánkról. Lássanak olyannak bennünket, amilyenek vagyunk, és amilyenné valóban válni szeretnénk. így, a reformok útján, bátran kísérletező, a mindenoldalú és politikai megújulásra is szilárd elhatáro- zottságú magyarságnak. Mutassuk meg: országunk arra törekszik, hogy a szocializmus keretében egyesítse a demokrácia és a civilizáció évezredes örökségeit és vívmányait a gazdálkodás hatékonyságában. Ennek érdekében Magyarországnak egyaránt fontos a kelettel és a nyugattal való kapcsolatépítés, a bizalom és az együttműködés fejlesztése a nemzetközi színtéren.

— Különösen fontos szavunk hitele akkor, ha pusztító viharok sebzik a magyarok nemzeti önérzetét, sőt, mint Erdélyben, megmaradásukat veszélyeztetik! Tudjuk, hogy a határainkon túl

Városnéző sétán...

(Folytatás az 1. oldalról)

cselekedetét a magyar nép érdekében tett tevékenységnek tekinthetjük. Saját korát megelőzve ismerte fel az egyeduralkodásból eredő, az emberi tévedések lehetőségét is magában rejtő kormányzás nehézségeit. Ezért úgy rendelkezett, hogy a legbölcsebb és legmegbecsültebb emberek közül kiválasztott tanács is segítse őt a kormányzásban. Törvényei szerint a tanács ”... dönti el az ország sorsát, védelmezi a hazát, csendesíti a csatát, győzelmeket ő arat, kerget támadó hadat, behívja a barátokat, városokat ő rakat, és ő ront le ellenséges várakat.”

— Egy állam igazgatásának legfontosabb feladatait ennél tömörebben aligha lehetne megfogalmazni. István törvényei ezért a magyar államiság első alkotmányának tekinthetők. Nem véletlen tehát, hogy az 1949-ben megalkotott új magyar alkotmányt is augusztus 20-án ünnepeljük. E napon egyaránt emlékezünk az államalapító királyra és a népünk legújabbkori történetét meghatározó alkotmányra.

— Régi szokás, hogy ezen a

napon, a nyári betakarítási munkák végeztével az élet jelképét, az új búzából sütött új kenyeret is ünnepeljük.

Tudatosan határozott úgy az emlékbizottság, hogy megemlékezésünket az egri várban tartsuk. E helytől, ahol állunk, alig száz méternyire található annak a templomnak a maradványa, amely az István által alapított egri püspökség első temploma volt. A kegyes hagyomány azt is tudni véli, hogy az alapító a Királyszéke magaslatáról figyelte ennek építését. Az egriek mindig is ápolták ezt a hagyományt. Valaha, augusztus 20-án a Gergely- bástya lőrésében függő kis harang szavára tömegesen keresték fel az egyik kaszárnyaterem elején kialakított Szent István kápolnát.

— Mi a mai napon saját erőnkben és munkánkban bizakodva emlékezünk az államot alapító István királyra és a magyar államot alkotó dolgozó népre, újat akaró és cselekvő önmagunkra — fejezte be köszöntőjét a megyei tanács elnöke, majd felkérte Szűrös Mátyást ünnepi beszédének megtartására.

Szűrös Mátyás beszéde

— Köszöntőm az ünnepi megemlékezésünk minden résztvevőjét, Eger városának lakóit, a hevesi embereket. Augusztus 20-áról, István király napjáról — kezdte ünnepi beszédét az MSZMP Központi Bizottságának titkára — mint nemzetünk egyik legősibb és tartalmában is sokrétű jelentést hordozó eseményéről emlékezünk meg. E jeles nap által felidézett több mint ezer esztendő jelképes üzenete a magyar nép töretlen élni- és ten- niakarása, a sorsdöntő helyzetekben szívós kitartást, gyökeres megújulást is vállaló elszántsága, erre való képessége.

Majd így folytatta: — Az üzenet igazát mai ünnepségünk helyszíne, az egri vár történelmi légköre is megerősíti. Önök, egriek, méltán lehetnek büszkék, hogy egy olyan magyar városnak a polgárai, amely hősiességével, legendás honvédő példájával, nemzetmegtartó akaratával is beírta nevét népünk történelmébe. Augusztus 20-án a nemzeti összefogás, az alkotmány és az új kenyér ünnepén emlékezünk a magyar állam alapítására, amely a 950 évvel ezelőtt elhunyt Szent István király nevéhez fűződik, ó fejezte be azt a művet, amelynek szükségességét már honfoglaló elődeink közül is többen felismerték. A kor előremutató eszmeáramlatához, a kereszténységhez csatlakozva Európába illeszkedő államszervezetet hozott létre. Gondolatai, intelmei évszázadokon át szinte alkotmányos eszmei a/apo/jelentettek kiteljesedő nemzeti létünk feltételeinek biztosításához.

— A magyarság gyarapodásinak méltó példája Eger városa is — szögezte le Szűrös Mátyás. — Istváfi király akaratára itt alapították az első magyar püspökséget, hosszú idők szellemi és igazgatási központjainak egyikét, amely az évszázadok folyamán jelentősen hozzájárult a környék felemelkedéséhez. Ez a város a történelmi viharok megannyi

pusztítása ellenére virágzó központtá fejlődött, amely nem csak ■a magyar, de az egyetemes kultúra szerves részévé is vált. Felismerés és elhatározás, a cselekvésben merészség és következetesség majd ezer év legfontosabb jellemzői. Megannyi századokon át érvényes megőrzendő sajátosság.

— István király korának kényszerítő tennivalóit ismerte fel, oldotta meg, és ezzel jövőt teremtett. Példája arra tanít, ami ma is a legfontosabb: a valósággal való állandó tárgyilagos szembenézésre, az önáltatás nélküli helyzetfelmérésre. Mára megint igaz, hogy lejárt a halogatás, az önáltatás időszaka, cselekednünk kell! Meg kell kezdeni, és következetesen végig kell vinni a közelmúltban hozott nagy horderejű döntéseink végrehajtását. Csak így van esélyünk olyan történelmi mértékű fordulatra, amellyel tartósan az európai és a világméretű haladás szerves és egészséges része maradhatunk. Teendőink számbavétele során gondolkodnunk kell a szent ist- váni múlt tapasztalatain is. Természetesen nem mechanikus történelmi leckére, István király intelmeiben való szemezgetésre, és azoknak a mai korra való kényszerű értelmezésére van szükség, hiszen tengernyi a példa, hogy ugyanaz a történelmi

folyamat, esemény, koronként más és más politikai értelmet és jelentőséget kapott. Nekünk ma az istváni mű egészét kell áttekintenünk. És ennek töretlen ívű, de történelmi érdekeit szem előtt tartó folytatásán kell munkálkodnunk. — Ünnep van, de az emelkedett percekben is munkál bennünk a nagy kérdés, István korának kérdése: mi lesz a magyarság jövője? Mi lesz vele az ezredfordulón, a XXL században? Képesek leszünk-e megbirkózni a valóság sok nyomasztó terhével? Van-e elég egészséges önbizalmunk és elszánt akaratunk, hogy növekvő társadalmi feszültségek közepette is higy- gyünk benne, lesz kilábalás? A tét ma ugyanaz, mint ezer évvel ezelőtt, hogy erőink megfeszítésével megállítjuk civilizációs elmaradásunkat, és közeledni tudunk korunk élmezőnyéhez, vagy peremvidékre szorulunk, és valóban zsákutca lesz a magyar történelem? A nagy kérdés az, hogy tudunk-e alkalmazkodni a külvilághoz, meg titdjuk-e honosítani a kor legfejlettebb civilizációs vívmányait, demokratikus intézményeit? Mindannyiunkat szorongat, az ünnep sem takarhatja el kétségeinket, hiszen a nép szívós küzdelme ellenére 1100 esztendő kevésnek bizonyult ahhoz, hogy végérvényesen felzárkózzunk a fejlettebb Nyugat-Európához.

Ma mégis, mondhatnám úgy is: most is több okunk van a bizakodásra, mint a csüggedésre. Mindenekelőtt azért, mert egyre világosabban látjuk, mit kell tenni. Mi az, ami a múltból vállalható, mit kell továbbfejlesztenünk, és mi az, amit habozás nélkül el kell vetnünk. A legutóbbi időszak társadalmi vitáin, az MSZMP országos értekezletén, az drszággyűlés ülésszakán, a Központi Bizottság júliusi ülésén egyre jobban kikristályosodott: a halaszthatatlan társadalmigazdasági fordulathoz milyen lépéseket szükséges megtennünk. A feltételek sorában döntőjelentőségű, hogy a változást egész népünk cselekvőén támogassa. Ez csak akkor lehetséges, ha egyszer s mindenkorra véget vetünk a hatalom és a nép megosztottságának ! Meg kell teremtenünk az előrehaladáshoz nélkülözhetetlen kölcsönös bizalom légkörét, amit csak az állandó érdemi párbeszéd tarthat fenn, s a nép, a dolgozó emberek valóságos érdekeinek, gondjainak ismerete

és következetes képviselete szavatolhat.

Tényleges, jól működő demokráciát kell létrehoznunk! Nem a szavak, még csak nem is a bírálat demokráciáját, hanem olyan demokráciát, amely magukat a dolgokat képes megváltoztatni. Ennek mielőbb megkell teremteni intézményes feltételeit. Nyílt vitákra, nyitottságra, nyilvánosságra van szükség! Csak így adható meg a népnek ami a népé, a hatalom gyakorlása. I.István az ország előretekintő, felvilágosult vezetője maga határozta meg, hogy népének mit kell tennie, és ha kellett, tűzzel-vassal kényszerítette. Ma más időket élünk. Nem lehetséges, s nem is kívánatos, hogy a beavatottak szűk köre felülről határozza meg, még a népre hivatkozva is, mi a teendő. Közösen kell megteremteni a társadalom energiáját felszabadító demokratikus viszonyokat. Egy újfajta alulról építkező demokratikus szocializmust. A demokrácia nem lehet engedmény, figyelemelterelő manőver. Viszonyaink között új minőséggel kell bírnia, amelyben magától értetődően meg sem kísérli a gondolkodó népet rész-, igazságokkal megtéveszteni. Ez a nép a dolgokat meg akarja változtatni! Ügyeinek irányítását, intézését saját kezébe kívánja venni. A hatalom gyakorlásának megosztása nem kegy, hanem szükségszerű, mert a magyar társadalom pluralizmusa az eltérő érdekeket kifejező társadalmi közösségek, a demokrácia csírájának léte kétségbevonhatatlan valósága életünknek. Ezt nerh felismerni súlyos hiba lenne. Ehhez azonban következetesen szakítanunk kell korábbi gondolkodást és cselekvést bénító dogmákkal, szigorúan kell megítélni a hatalommal való visszaélést.

— Ma már bátran elmondhatjuk, hogy a valósággal történő felelős szembenézés az elmúlt időszakban a gyakorlatban is megkezdődött. Pártunk májusi országos fóruma megmutatta, hogy sokszínű, nyílt, tisztázó vitákra van szükség a pártban és az egész társadalomban. Az értekezlet már érvényesítette a demokráciát. Mégha kissé fogyatékosán is. Annak jórészt csak bíráló oldalát villantotta fel, és kevéssé teremtett előremutató, konkrét megoldásokat is feltáró demokratikus gyakorlatot. Ez persze teljességgel érthető volt: a bírálat hosszú idő után elemi erővel tőit fel. A tanácskozás így is

élő magyarság érdekében a kormány késve emelte fel a szavát a nyilvánosság előtt, de még nem késő. Őket is a magyar nemzet szerves részének tekintjük, politikánk felelősséget érez sorsuk alakulásáért. Arra törekszünk, hogy megőrizzük nemzeti múltunk integritását, megerősítsük a világban élő magyarság összetartozását, megakadályozzuk szét- forgácsolódását, legfőképpen erőszakos beolvasztását. Síkra szállunk egyéni és kollektív nemzetiségi jogaik szavatolásáért. Ez sajátosan magyar tennivaló, amelyet senki nem vállalhat át tőlünk. De széleskörű nemzetközi támogatást kell szereznünk hozzá. Fellépésünk összhangban van a nemzetek közössége által elismert, s elfogadott nemzetközi jogi és erkölcsi-politikai normákkal, azok szellemével és betűjével. Természetesen úgy tevékenykedünk, hogy becsületes, tiszta szándékkal építünk a nemzetiségek többirányú kötődésére. Őrizzék meg úgy saját nemzetiségük, szülőföldjük szeretetét, hogy ne idegenedjenek el az államalkotó többségi nemzettől, viszont azt sem engedhetjük, hogy erőszakkal leválasszák őket a magyar nemzetről.

— Meggyőződésem, hogy a civilizált államok közötti kapcsolatokban a nemzetiségek a kötődés nagy szakító szilárdságú elemeit jelenthetik, amelyek nemcsak a kétoldalú viszonyra, hanem térségek egészének légkörére is jótékony hatást gyakorolhatnak. Sajnálatos, hogy nem mindenütt képesek ezt még felismerni. Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a világ lássa, átérezze: Romániában megengedhetetlen események zajlanak! A civilizált nemzetek nem nézhetik tétlenül, hogyan törölnek el a föld felszínéről neki vadult indulatok mozgatta buldózerek évszázados magyar, német, román, szerb örökséget. Hogy lehet ilyen helyzet láttán tétlen maradni, hallgatni?! Mi nem kívánunk semmi mást, mint visszatérést azokhoz a nemzetiségpolitikai állapotokhoz, ahhoz a szellemiséghez, amely Romániában Petru Groza kormányzatát jellemezte az 1947-es békekonferencián megerősített ígéreteihez is híven. A Grozához való visszatérés nem múltba fordulás, ellenkezőleg, az előremutató példák felidézésével kívánunk készülni a jövőre.

— Az államok közötti vitás kérdések megoldásának egyetlen módja a tárgyalásos rendezés, csak a nemzetközi demokratikus közvélemény kiállása adhat hitelt és nyomatékot a párbeszédre való őszinte készségünknek. Ezért fordulunk a világ közvéleményéhez, emelje fel tiltakozó szavát a jogtiprások ellen.

— István király ünnepe az egyetemes magyarság ünnepe. Arra kötelez bennünket, hogy olyan viszonyokat teremtsünk e hazában, hogy itthon és bárhol a világban élő honfitársaink felemelt fejjel vállalják, vallják magyarságukat. A korszerű Magyarország megteremtéséhez még igen sok a tennivalónk, ehhez kívánok az egrieknek, a hevesi táj lakóinak és velük együtt egész népünknek több örömet és gondtalanabb, boldog életet! — e szavakkal zárta ünnepi beszédét a Központi Bizottság titkára.

Vidám

hangulatban a megye- székhelyen

Az ünnepi beszédet követően az augusztus 20-án hagyományos mozzanat következett: az Egri Csillagok Termelőszövetkezet dolgozói, Czibere Józsefné, Román Sándorné és Simon La- josné átadták az új búzából készült új kenyeret Szűrös Mátyásnak, aki a cipó megszegésével adott jelt az ünneplés szórakoztató részének megkezdésére.

A várban felállított színpadon tartalmas és egyben elgondolkoztató műsort adtak a Gárdonyi Géza Színház művészei, továbbá az Építők Heves Megyei (Folytatás a 3. oldalon)