Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-20 / 199. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évfolyam, 199. szám ÁRA: 1988. augusztus 20., szombat 2,20 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Alkotmányunk ünnepén, I. István király halálának 950. évfordulóján Megemlékezések, kitüntetési ünnepségek Országszerte igen gazdag programmal emlékeztek meg Alkotmányunk törvénybe iktatásának 39., és az államalapító István király halálának 950. évfordulójáról. Megyénkben a Hazafias Népfront Heves Megyei Bizottsága már csütörtökön délelőtt megrendezte ünnepi megemlékezését. Tegnap a fővárosban, a Parlamentben került sor a művészeti dijak átadására. Ugyancsak pénteken délelőtt I. István halálának évfordulója alkalmából kezdődött ünnepségsorozat Kalocsán. Ugyanezzel kapcsolatos emlékünnepségre hívták meg az érdeklődőket a veszprémi várba. Délután alkotmány napi nagygyűlést tartottak Székesfehérvárott, ahol Straub F. Brúnó, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke mondott beszédet. A kalocsai fórum ünnepi szónoka Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt. Pécsváradon Történeti Múzeumot és az István királyról elnevezett szállót avattak fel. Ugyancsak nagygyűlésre került sor Esztergomban, ahol a Várhegyen Kállai Gyula, a HNF Országos Tanácsának elnöke méltatta az ünnep jelentőségét. Hasonló megemlékezést szerveztek Egerben, ahol a városi tanács nagytermében tartottak ünnepi ülést, ezen köszöntőt mondott Békési József, a városi tanács általános elnökhelyettese. Megemlékezést tartottak a Megyei Művelődési Központban és a megyei tanács nagytermében is. E rendezvényekről és a kitüntetettekről alábbi összeállításunkban tájékoztatjuk olvasóinkat. Ma további ünnepségekkel folytatódik szőkébb hazánkban is a színes program. Egerben, a várban délelőtt fél 10-kor koszorűzzák meg Szent István király szobrát, s 10 órakor kezdődik az az ünnepi nagygyűlés, amelynek előadója Szűrös Mátyás, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára lesz. A Népművelők napján A Megyei Művelődési Központban Schmidt Rezső adta át a kitüntetéseket, többek között Lengyel László művészettörténésznek (Fotó: Koncz János) Augusztus 19-én, pénteken délelőtt 10 órakor tartották Egerben az immár hagyományos népművelők napi ünnepségét. A Megyei Művelődési Központ dísztermében Farkas Piroska, a megyei tanács művelődési osztályának csoportvezetője köszöntötte a díszelnökséget és a meghívottakat. Kőszáli Ibolya szín- művésznő és az Egri Fúvósötös rövid műsora után dr. Kovács János, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője mondott ünnepi beszédet. Kiemelte, hogy egy egyre nehezebb körülmények között dolgozó szakembergárda legkiválóbbjait köszöntjük most, akik a kultúra tekintélyének visszaszorulása idején minden támogatást megérdemelnek munkájukhoz. Persze a kép koránt sem egyhangúan sötét. Hiszen a vártnál jóval nagyobb országos elismerést aratott a Gárdonyi Géza Színház társulata, megyénkben is erősödik a kisközösségek tevékenysége, és országhatárainkon túl is egyre ismertebbé válnak legszínvonalasabb néptáncegyütteseink. Országos rangot szereztek az olyan rendezvények is, mint az Agria Játékok, a gyöngyösi Monodráma Fesztivál, vagy az éppen csütörtökön megnyitott ak- varell biennálé. E sikeres rendezvények hátterében ott húzódik a népművelők lelkiismeretes és odaadó munkája, melyre e változó Magyarországon fokozottabban számítunk, hogy útkeresésünkben többször találjuk meg a helyes irányt, mint ahányszor lépést tévesztünk. Az ünnepség második részében Schmidt Rezső, a megyei tanács elnöke, Sós Tamás, a megyei KISZ-bizottság első titkára, és dr. Kovács János adták át a kitüntetéseket a kiváló munkát végzett népművelőknek. * A művelődési miniszter a Népművészet Mestere kitüntetésben részesítette Végh Menyhértté népdalgyűjtőt, a terpesi asszonykórus énekesét. A megyei tanács eredményes munkásságukért Heves megye Művelődésügyéért kitüntetést adományozott: Guszmanné Nagy Ágnesnek, a megyei könyvtár helyismereti könyvtárosának, Ostrosits Istvánné dr.- nak, az Ipari Minisztérium személyzeti és oktatási főosztálya főelőadójának, dr. Petercsák Tivadarnak, a megyei múzeumi szervezet igazgatóhelyettesének, Tóth Ákosnak, a Heves Megyei Moziüzemi Vállalat személyzeti és igazgatási osztályvezetőjének. A művelődési miniszter kiemelkedő munkásságuk elismeréseként Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesítette: dr. Balázs Sándort, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola tanárát, Bencsik Józsefet, a hevesi Művelődési Központ szakkörvezetőjét, dr. Emri Józsefnél, a nagyré- dei Szőlőskert Mgtsz közművelődési bizottsága elnökét, dr. Farkas Andrást, a Hevesi Szemle Galéria vezetőjét, Fazekas Zsig- mondnét, a Hatvan Városi Könyvtár igazgatóhelyettesét, Grabecz Istvánnét, a hevesi Nép- művészeti és Háziipari Szövetkezet oktatóját, Gunics Jánosáét, a tarnaörsi Általános Művelődési Központ közművelődési igazgatóhelyettesét, Kárpátiné Ézsiás Editet, a megyei könyvtár tájékoztató könyvtárosát, Könc- zöl Ernőt, az egri Eszperantó Kör vezetőjét, Lengyel Lászlót, a Heves Megyei Múzeumi Szervezet művészettörténészét, Mata Józsefet, az egerbaktai filmszínház gépészüzem-vezetőjét, Megyeri Józsefet, a Heves Megyei Moziüzemi Vállalat munkatársát, Lidik Lászlónét, a gyöngyösi 5. sz. Általános Iskola közművelődési felelősét, Reich Antalt, a felsőtárkányi Általános Művelődési Központ igazgatóhelyettesét, Szepesi Györgynél, a Kóta Heves megyei titkárát, Sziki Károlyt, az egri Gárdonyi Géza Színház színművészét, Vass Lászlót, a recski Fúvószenekar vezetőjét, Tari Antalnét, a gyön- gyöstarjáni Általános Művelődési Központ munkatársát, Vermes Lajosnét, a hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet szakoktatóját, a Gyöngyösi Városi és Pedagógus Kórus kollektíváját. A művelődési miniszter eredményes munkásságuk elismeré(folytatás a 2. oldalon) Grósz Károly a Német Demokratikus Köztársaságba látogat Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Erich Ho- neckernek, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága főtitkárának, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa elnökének meghívására szeptember 8-9-én hivatalos baráti látogatást tesz a Német Demokratikus Köztársaságban. (MTI) Abu Ijad budapesti megbeszélése Szűrös Mátyással Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára pénteken a KB székházában találkozott Abu íjaddal, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Központi Tanácsának tagjával, aki rövid ideig hazánkban pihen. A palesztin vezető tájékoztatta Szűrös Mátyást a közel-keleti térségben bekövetkezett újabb fejleményekről, és átadta az MSZMP-nek a PFSZ VB üzenetét. Az MSZMP KB titkára megerősítette, hogy pártunk támogatja a palesztin nép harcát, amelyet elidegeníthetetlen jogainak érvényesítéséért folytat. Az MSZMP és a PFSZ képviselője egyetértett abban, hogy a közel-keleti béke megteremtésének útján fontos állomás lenne a közel-keleti helyzettel kapcsolatos nemzetközi békekonferencia összehívása, amelyen az összes érdekelt fél — Izrael és a palesztin nép képviselői is — a Biztonsági Tanács tagállamaival együtt részt venne. (MTI) Berecz János fogadta Peter Tammot Berecz János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára pénteken fogadta Peter Tammot, tíz Axel Springer kiadó elnökét, és a kíséretében lévő neves NSZK-beli kiadói szakembereket. Peter Tamm Demjén Sándornak, a Magyar Hitel Bank Rt. elnökvezérigazgatójának meghívására tett rövid látogatást Budapesten, és üzleti megbeszéléseket folytatott együttműködési lehetőségekről. (MTI) Zászlófelvonás Az Alkotmány ünnepének előestéjén, pénteken a gellérthegyi Felszabadulási Emlékműnél ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással felvonták a magyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörös zászlaját. Ugyancsak katonai tisztelgéssel vonták fel a Magyar Népköz- társaság állami zászlaját a Parlament előtt, a Kossuth Lajos téren. (MTI) Magyarok tündöklő csillaga A XIII. század utolsó negyedében, vagy kettőszázötven évvel István király halála után Kézai Simon mester, „a győzhetetlen és hatalmas harmadik László úrnak, Magyarország legdicsőbb királyának hő papja" azt írja magyar krónikájában Szent István dicséreteként, hogy a pápa ezekre az elismerő szavakra fakadt, a magyarok szent királyáról szólván: „Én az apostol utóda vagyok, ő azonban igazi apostol. Ezért rábízom, hogy országának egyházait belátása szerint irányítsa.’’ Az Árpád-házi királyok családjának kihalása előtt, a magyar középkor derekán tehát nemhogy halványult volna az államalapító emléke, hanem legendává terebélyesedett. Olyan legendává, mely a magyar állami függetlenség eszményét vetítette vissza az 1000-1001 körüli évekbe. Olyan legendává, mely már nem egyszerűen a szokásos jámbor hitbuzgalmi díszítésekkel látta el a kor szokása szerint a szentté avatott és ezért az egész keresztény világ által kötelezően tisztelt férfiú emlékét, hanem mint államférfit méltatja, akinek a pápa is messzemenő önállóságot biztosít. Ez azt jelenti, hogy egyfelől István valóban ezer évre érvényes államszervezetet hozott létre, biztosítva ily módon a magyar nemzet fennmaradását, másfelől pedig az ország lakossága egyértelműen magáévá tette eszméit, politikai végrendeletét (az ,,Intelmek”-et), tehát ezerszáz éven át fenntartotta a jogfolytonosság tudatát, még akkor is, amikor a középkori magy ar állam gyakorlatilag megszűnt, és Magyarország területe három részre szakadt, majd akarata ellenére betagolódott a Ilabs- burg-birodalomba. Némi túlzással tehát azt mondhatjuk: István király emlékének tudatos ápolása, jelentőségének bármily politikai helyzetben és korszakban folyamatos, vita nélküli elismerése legalább annyira érdeme magának a királynak, mint utódainak, a magyar népnek. Szent István körültekintőn határozott, de sikeres politikájának volt egy csaknem végzetesen téves mozzanata: amikor (a valószínűleg királlyá, utóddá koronázott) trónörökös, Imre herceg vadászbalesete és halála után megvakíttatta, vagyis uralkodásra alkalmatlanná tette a jogos trónörökösnek tekintett Vazul nyitrai herceget, nagybátyjának, Mihálynak fiát. Gondoljuk meg: István szorosan vett családja kihalt, vér szerinti örököse nem maradt. Az Árpád-házat kihalásáig a megvakítatott Vazul leszármazottai tartották fenn. Érthető, szinte logikus lett volna tehát, ha a jobb híján utóddá kijelölt Péter (aki a királynak tett esküje ellenére kisemmizte Gizella özvegy királynét, aki pedig Péter ügyének legszenvedélyesebb támogatója volt!), majd a királlyá lett nádor, Aba Sámuel után a külföldi emigrációból hazatért Vazul-fiak (András, Béla és Levente) gyökeresen szakítanak apjuk tönkretevőjének politikájával. A Gellért püspököt 1046-ban meggyilkoló csőcselék erre számított. Rendkívüli módon jelentős tény azonban, hogy András majd Béla és leszármazottaik mégis István politikáját folytatták, tehát felismerték a politika időtálló érvényességét és egyedüli helyességét. Túl tudták tenni magukat személyes sérelmeiken. Godoljuk meg: nem lett volna nehéz Istvánnak még az emlékét is kiirtaniok, hiszen szentté sem volt avatva. Éz tehát András érdeme, őt tekinthetjük a máig eleven Szent István- kultusz első folytatójának. Igaz, hogy András, Béla, Géza, Salamon nem tisztelték szentként, legendáját nem íratták meg; személyes tiszteletére nem törekedtek; feltűnő, hogy gyermekeiknek, a trón várományosainak sem adták az István nevet! (Majd csak Könyves Kálmán, a második Szent István-legenda megfogalmaztatója kereszteli fiát tudatosan Istvánnak!) Szentként pedig két felvidéki remetét tiszteltek, az ő legendájukat íratták meg az első (általunk ma ismert) magyar születésű püspökkel, Mórral, és a két szent (András és Benedek) vezeklőövével övezte fel magát az aszkétahajlamú Géza király, Béla fia. Minden jel arra mutat tehát, hogy mint említettük, István államszervezési érdemeit utódai, Vazul fiai nem vonták kétségbe, de a nagy király vallásos tiszteletét nem tekintették feladatuknak. Szent Lászlótól kezdve minden uralkodó a maga hangsúlyai szerint értelmezte a szent király változva változatlan érdemeit; nem hamisították meg életrajzát, de mindig más és más hangsúlyokat emeltek ki, érdekeik és az akkori politikai viszonyok szerint. Csupán a Vazul megvakíttatása körüli eseményeket ködösítették el, lélektanilag érthető módon, a királynéra, Gizellára hárítva a felelősséget. Viszont egyik „hangsúlyeltoló'’ életrajz vagy legenda sem kerüli meg a legfontosabb államszervezési gondolatokat, lásd Kézai Simon iménti idézetét. Mert igaz, hogy Kálmán, aki maga is megvakíttatta ellenfelét, egy Vazult vakíttató erélyes uralkodót állíttat elénk a második legendában, sőt Hartvig győri püspök István-életrajzában is, szemben a László-kori legenda alamizsnás, imádkozgató királyával - de az is igaz, hogy államférfiúi érdemeit másítás nélkül méltatják valamennyien. Melyek ezek az érdemek? Kétségkívül az Intelmekben fogalmazódnak meg legtömörebben. Milyen jellemző, hogy az Intelmek (De isntitutione mo- rum) Anjou-kori kódexekben maradtak ránk, jeléül, hogy az Árpád-ház kihalása után is a jogrend alapjául ismerték el István törvényeit és intelmeit. A királlyá koronázott Imre trónörökös számára írt Intelmek eszmei indíttatója kétségkívül István maga, megfogalmazója pedig nagy valószínűség szerint Asztrik (Anasztáz) érsek, aki oly nagyhírű irodalmár volt, hogy a regensburgi apát hozzá hajóztatott le a Dunán Esztergomba egy' német szerzetes-legendaírót, aki hat héten át javítgatta a regensburgi szöveget... Az Intelmekből elég, ha ”A vendégek befogadásáról és gyá- molitásáról”szó\ó bekezdésből idézünk, bár megfogadták volna a huszadik századi magyar politikusok... „Úgy növekedett a római birodalom... hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakróL.Mert miként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, külön-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli... Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jőakaratúan gyáinolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szétszórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod.” Amikor tehát a régi egyházi énekben „a magyarok tündöklő csillagát” sóhajtja vissza a magyar nép, költői általánosítássá emel egy tényeknek megfelelő történeti igazságot, akárcsak a Szent Jobb tiszteletével, mely az igazságosan kormányzó kéz jelképe. Nemeskürty István
